Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-01 / 146. szám
■ 8 KI.I.ENZÍK st mrni A Berkest leányok vőlegénye ZsióiS.' minden vasárnap eljárt1 a déli nnséne, rendesen gyónt, Awnusikáék azon- b ;n minden hitlni.-galnvi egyesülőinek a tvngj)ai voltak. Volt hát. okuk, hogy ezt mondják Zeóiinak (Aniu:«ka beszelt): — IV csuk védc'tlejiiül vagy katolikus, mivel kedves öleid szerencsédre azok vo&ták. JWi- a non ban untud-.iHxsak vagyunk a miben. Mi például szóba sem ál- lurtk rétörrnábiis fi a tnlembe'rekkel. Sohasem tudnám rászánni magom, hogy eretnekhez mm jók feleségül. És akkor minek .biztassam iczegt nyékét, nem igaz? vágy te hozzá tutilnál menni ahhoz az Ajtaihoz például? nem célzásképpen* mcndom, de a múltkor láttam, hogy haza kísért, az még semmit som jelent természetesen, de hozzá tudnál menni? Ha kérne. — Még nem kér — mondta Zsófi szelíden. Hat hónap múlva Zsófi bátorságot vett magáriak és azt; mondta Juliskának, akivel mégis inkább ment beszélni vallási kérdésekről: — Egy unoka bátyám nálunk lesz egy hónapig,ugy-e- h-c «zártok is levihetem vi- zárfbe? —. Fe-rsz^ — mondta Juliska, Zsófi azonban szorongva folytatta: ■ — Sajnos, Juliska kérlek, én nem tudom; hogyan történne! ett, de Pista, az unokabátyám valahogy református lett s én éppen azért kérdem, hogy levihetem-e hozzátok ... Júliska mosolygott. —— .‘Szegény Zsófikám, hát ne kacagtasd ki magad. Sohasem mondjuk, hogy a házunkba csak katolikus: ember teheti be a lábát. Csak arról volt szó. hogy eretnekbe^ nem megyünk feleségül. Annuska kéé óbb, az első vizát irtán, azt V mondta-: — . Thesrrotéázeiésen Pistái kapcsoljuk ki : beszélgetésből, de valamit mg akarok mondani neked Zsófikám. Úgy veszem észre, az az Ajtay komolyan udvarol neked. Nem tudom, te hogy gondolkozol ezekről, a kérdésekről, de ki kell jelentenem. hogy én sokkal szívesebben feleségirt mennék egy református emberhez, "mint egy katolikushoz, ha katalizálna a * .kedvemért. És nem ártana, ha ezt másoknak is elínocdanád! A második vizit után Annuska elszántan kijelentette, hogy bár elvileg nem barátja a vegyes házasságnak, mégse tant ja kazárt'; dolognak, hogy 5 maga is... Az. Aaraus > a mamája, ehhez később •annyit tett- hozza, hogy az ő leányai esetében tulajdonképpen nem is lesz fontos '* a-'férj väiktea — ha - reverzilist ad! —. • inert hiszen az;ő leányai, iótelfigencáájuk- nál és lelki emelkedeitségükínél fogva, amugvís7 kezükben fogják tartani a gyer..mékek nevelését. És egyáltalán. Egy kézmozdulat jelezte, hegy az 5 leányai mellett a férjnek in-kább defcorátsv szerep jut a családi életben. Ezekben a lázas napokban az Annus- káék marná ja többi zben fékne ■ vonta Zsó- -fit ég. magyarázott neki női jó tulajdonságokról, amelyek sajnos, nem láthatók, inert nincsenek a birtokosok homlokára -ikva és amelyekre éppen ezért tel kell .hívni a fiatalemberek figyelmét, mint péi- diáuil, hegy asz ő lányai nem olvasnak Croc- ekier regényeket és nem beszélnek fiatal embéreKké1. a mama íávbftétébwn ^ nem flasucolnak és nem volnának képesek «L- . költeni a férjük fizetéséit, akármilyen cse- ' kélv yolha £§• áz a fize-és. És bizony raé- "-drs'a u<gf' ’adódik, hogy nrindtezt -băeonyos barátnő5 él' kell, hogy mondja az ó leá- 'nyairoi' bizonyós unokabátyának. ,még egyet! — mondotta ugyanazon alkalommal— 5 nem elfogult anya és ha , vszl&kl .véletlenül nem Annuskáíhoz von- jhkább, há-nem, ami •- Utóvégre elő- . -ff(jrdtühat, Juliskához, 6 ne-m fog útjában ■•.ráütöníy.a - kisebbik leánya boldogságának, de jvadig fernjészetesien Annuskát. illeti, az elsőség, amíg' valaki nem nyáialtkozák épb en az ’ értelemben.‘ ■ Zsófii- ügy 'érezte.- hogy mindezeket a dolgokat el kell mondania Pistának. Eb- . b^.^aztájn az következett, hogy Piéta a ' lég^kéíebibif mieghivást a legudvariasabb ^ forrnék küssött-' visszautásitotta. ■ • ' Zsófinak: ebből - kifolyólag egynéhány szentes-diái kellett hallania fiatal emb?- rekrpk a^^v^npak — Isten ments, hogy vmiaKvre személy sterini- gondolna! — äkäk :riem "-átállanak karibié hozni fiSBtessé- ’ . yes -urilányokat és--aztán cserben hiagy- . .jak, -.őket. Igen. vannak ilyen- fiatal em- bepek,„ És, Zsófi nehogy azt gondblja, hegy Pis£ára gondól (a mama) e pillanat- • bál, o h'ém. Igafeáh, ők abbéin-' a szeren- d'iés-: helyzetben vannak, hogy őket soha- - - sem érheti -hraspnló meglepe-és, hiszen először is Pista református, másodszor pedig köztudomású, hegy az ő leányai csak kakxldkjus emberhez ni/enuieuuek férjhez, bar HMo/k kowüd ks nagyon megválo- ga.bnútk, kihez. Av. ö kányáit, -sajnos, a mai tótágast álló világiban senki sem köpés valódi értékűik szerint megbecsülni, nnei i akadhat ugyan o-lyr in, aki méltatni tudja inU»d4igeiVci4jiukeit és akadhat, aki meghajol zenei tudásuk előtt éts akadhat, akit házias mi voltuk ragad el s igy tovább, de olyant, aki mindezeket a luki j.domsáigokat kellőiképpen értékelni tudná, nos olyoni ű, .*• Berkiesi-leány k édesanyja, még nem ismer és nagy kérdés, begy olyan születet t-e egyáltalán erre a viliágra. ', v Antnupkra pedig egynéhány hónap múlva ki jelentette, hogy sziv-ból örvendenek a Zsófi eljegyzésének (n reformját mi Aj- leyvel), de ugyanakkor azt is kénytelenek hangoztatni, hogy ők már olyanok, t. i. Annuska és Juliska, hogy ők sohasem tudnának férj hl eu menni csupán azért, h-ogy’ ne maradjanak pártában, Szerencsedre azonban mindenki tudja, hogy őket töbtrm is vidék volna, de ők nagyon meg- válcgatják, hogy kiket báLoritsamik fel a nyilatkozásra és arról bizonyos unoka- bátyák sokat mesélhetnének, hogy ck hogyan viselkednek a fiatal emb írekkel. Ez különben nem célzás, bár tagidhatatlan, begy sokan hibáztatni fogják Zsófit, amié't clyan hsmrar és éppen reformá- tu-h-: 'gérkezett; ők sokkal finomabbak annál, semmitho.gy mások d -Igába belc- szóljt-nak kérd esetlen. Szó sincs róla. ha megkérdezték volna őket, nvgmor.dták volna a véleményüket és tudtak vo-ln-a jó tanácsot adni, igy azonban nem beszélnek. Zsófi, msat Ajtayné, ritkábban érint- keze-tt Annuskáéldkal, rrert Berkesiné helytelenítette, h-ogy a leányai szoros barátságin- tartsanak fiatal asszonyokkal. Nem, mintha Zsófit nem szeretnék éppen úgy, mint azelőtt, de Annus kajáknak a- kislányok köezjt a helye, ahol nekikvaló dolgokról tárgyalhatnak. A mai emberek sok mindenben helytelenül gond ~-lkoznak, de egyben nagvon;s igazuk ven és ez az egy az. hogy a leányokat nem kényszeritik gvermekfw'ei háeas ájgi’a. Ö -udja^. mit jelent a korai férjhezme miel, ha későn is ment férjhez, mert a rrvnga korában mindenének megakaidt raita a szeme — a Leányai ráütöttek — de annyi’ mondhat, bőgj’ esze ágába sincs korán túladni szegénykéken s ezt eddig is bebdzonyiiiotta. Ezentúl hát csak évenként kétszer-há- romszor telálkwBtaík. de tovább is jó barátságban maradták. Aj.taynénak rosszat tett a házasélet, korosodik és asszon yo- sixiik, mondták Annuskáiék pdrulva. Bizony, a legjobb talán az lenne, ha nem mennének soha férjhez, dekáit ez nem csupán rajfcuk fordul meg. mert egyrészt ember tervez, isten végez, másrészt, ahogy a ram akarja. Ha a marna nagyon ragaszkodik ahhoz, bogy ők i& férjhez menjenek, az eílan nehéz Lenne valamit terara; eddig szerencsére, még sohasem lépett fel olyan erőszakosan, hogy ne Lehessen apelláta. Kies még máméig nincs? Az pedig baj, mert na már valaki a házsseság-ot véftasatotta, nem volna szabad eifrécc?kjezFáe arról, hagy a házaseá- goft a gyermek avatja szentséggé. De ezí csak futóiag érintik, lehet hogy Ajtayné nem is hSbás-; a jó leitentőí. jön az á&dás (és a lsét leány könnyedéé elpfem:). Egjuitrtad nseţgemffibe'ttek, hogy Zoiti csodaszépnek íjatáitia a Hindu Si remléteet. majdnem együtt nézték meg. A hónapok .tettek, de Zoliiról váMcaatdanui megemlékezitek mándeu tte-láíkozáskor. Zolfi ezt mondta, Zotü azt hászd, Zolii igy, Zolti úgy. — Ki ez a Zolti-? — kérdezte Ajtayné. A Berkasi-ieériyók boldogan felelték: — A vőlegémyüsik. Persze, még nem hávaitalosan, sőt ha úgy vesszük, még nem is nyüakozott kereken, de már ötsaör volt nál-xfe vizitben és Ajnna-napra, bár .a- meeihivást nőm tudta elfogadni, virágot is küldött (török szekfüt!) Különben isi, tisztességes ember, csak olyan családoknál tesz ilyen süni látogatásokat, ahol komoly szándékai varrnak, miár pedig Zo-lti tisztességes ember. — Hiszen tudod, drágám, vannak dolgok, ezer apróságok, ezer aprósátg, egy tekintet’, egy' hangsúly, megéhezzük mi azt!-Ki is mondta, bo-gy -a hallgatás Idfe- jezőbfo, mint a beszéd, annak feltétlenül igaza volt, bél" egyszer, természetesem, a beszédre is- sor kell hogy kerüljön. Ajtayné szerette volna megkérdezni, hogy- melyüikvJanek udvarol Zo-lti, de attól tartott, hogy esetleg megbántja azt, acme- lyóknek nem udvarol m itóikss/sáiaÉL Ms-id külön, egyiktől, kényelmeseibb lesz. a Berikesii-leányok, m.uili-iia összeesküdtök volna, móndig együtt járlak. Sárga virágot hordtuk a nagyi kabát j ukon (v, mint m -ndifiik, házuk előtt- a k|iritést is sárgára festették. Sőt uárgiána fí-stet- tók a nappali szo-bát is í%> a kopott s'ö- nyeg helyet.- újat vettek az ebédlőbe, sárgát., öltözetükben is mind jobban eluralkodott a> sárga szán, bár határozottan roKzu'l állt nekik. Miikor ezt Ajtayné félénk -n tudomásukra hozia, Annuska gúny san jegyezt. meg, hogy örvend, ha nem nyeri meg mindenki tetszését, mert hál a ist ennek sohasem volt tetszelgő es lui már igrptm tetszésről vám .szó, kedvesebb egy nek to széni és soknak nem, mint miegifordltvo. Ajtayné zavartan hallgatott, Juliska pedig ábrámdbsan ieazgntta kabátján a sárga róccát éc hal lean felsóhajtott: A sárga a kedveno színe! — Küiek? — kérdezte Ajtayné. A Berkesi-leányok egyszi rre feleltek: A völ egén vün knek! Aj.ta\mé most sem merte meg.kérde"ni, hog\r kinek udvarol hát Zolti és türelmese n végighallg >tt-a, hogy ők, ha férjhez nn-o-nek, horvan fognak sárga szalont be- r ndezni é/ gay kiflit enni a reggeli kávé mellé, amelybe egy kockacukrot tesznek csupán, mert mindent megf-n olva: a nő legszebb hivatása az önálló háztar- tás. Már gyermekkocsit is néztek ki, de erről nem beszélnek, mert fájdalmasan érinthetné AHavnét, akit az fiten még mindég nem áldott meg, pofig többsrö- rö-’pn itt lett \mlna már az ideje. Legközelebbi alk^-’ornmal (bírna filc- kala.p volt a fejükön!) eml-’Lést tettek Miska,ró1 s azt is c1 ejtették, hogy Miska rendszerint barna ruhákat hord. barna a k"liapia is. A Berkesn-leánv’k ezúttal nagyon élénkek és nagyon kedvnek voltak s amikor Ajtayné megkérdezte tőlük, hogy ki az a Miska, egyszerre feleljék: A vőlegém vünk! —Kirttő is? — csodálkozctt véletlenül Ajta>mé. — Furcsa vagy — húzták el a szájukat B^rkesi-leányok. — Pensz$. hogy kettő. Talán mi is ketten vagyunk. Aitavrné zavar’an mentegetőzött és- elérkezettnek látta a pillanatot, hogy megkérdezze: Mn1 viketeknek udvarol Zc-lti és melyiknek Mbka? A Berkesd-leám’ok egtr pcllanatra elhallgattak és aztán Annuska felsóhajiött. — Sajnos, Miska lu-tí-erámus. — Na és mi vám abban? Jaj, ők azt nagy-om jól tudják, hogy vannak, akiknek ez nem okozna gondot és talán irigvlik ü=j az olyanokat a lelki nyugalmukért. De ők már olvamok, hiába, hogv még aludni sem tudnak nyugodtan a Miska luteránus volta miatt. Hisziem azt Ajtayné megérti, hogy egyikük nem tud aludni de miért mind a ketten? Sajnos, ameddig ixdarnelyikuk nem tudja efezáréni magát arra. bogyr áldozatot hozzon á másik kedK-ésért, addig szó sem lehet arról, hogy a nyilatkozásig engednék érni a dolgokat! Zsófi akor sem lett okosabb, amikor egy kővetkező alkelommd Juliska n%-g- sugStá neki. hogy ő tufáidonkétppen hajlandó volna erre az áidozsátra, de a családjai szóiba sein meri hozni, mert Amrras- ka. amil yen kirtönötg, a testvéri SB&retet- tei összeférdet-etlennek fogja találni, hogy ezt az áídoza.tot elfogadja tőle. Ekkortájt történt, hogy Aj lay egy délután- nem egyedül állítofit haza. Egy fiatal embert hozott magával, akit Forró Zoltánnak hívtak. Mikor a felesérének bemutatta, utána vérit te: Úgy rémlik, hírből ismered1; rmnthai már beszéltél volna ról-a. — Ó, — csodálkozott el Ajtayné — maga a Berkesi-leányok vőlegénye? — Nem én. — Nem is ismeri â Berkek-leány okát? — Ismerni, ismerem őket, a nagybácsim ugyanis náluk lakik albérletben s valahányszor felkeresem őt, mindég be- h’vaj'nak magukhoz. Hát memnyaszo- nyok? Illetve melyik a menyaszony és ki a vőlegény? — Hogy ki á menyatstszony, nem tudom, de a vőlegényt Zoltánnak hiviák s Anna- napkor török szek-füt küldött maga helyett. — Szervusz nagybácsi! — kiáltott fel kő‘réiebeesetten Zoltán —- engem addig nem látsz, amíg a Be-rfeesi-Ieányok férjhez nem mennek! Aitavné ezután sokéig nem látta- An- nu>káékát. Közben meg is fteJedkczett róluk, annyira elfoglalMk a saját gondjai. sa^eiett. E^y îisfsfâisai napon 194 4 Ja ll-o •< 1. . éppen ii kislányát tologatta egy ri<j;;y 1-. csiban, amikor szembejött ve]<- Annav ka. Hej esi 11 unó SBenune) kívánt ‘//•n ne a kisbabához fis megkérd'-/.te, hogy hány kiló a kicsi? Ajtayné megmond a. — Hát tegnap mennyi volt? Ajtayné nem tudta, hogy tegn-p menynyi volt, sőt azt sem, hogy mennyi v lt tegnapelőtt. De legalább megtanulhatta Annuskától, hogy egy gondos anyaink mind'ennap le ken rnémie a gyermekét. Annurkv már nem olyan c-itrí leány, hogy ne beszélhetőszégyenkezés nélkül ezekről a d.lgokról, mj£gmondhnlja ryil- tan, hogy ők, a Berkesi-leányok, bezzeg tudják, mi igy anya kötelessége és ha ? fiatal emberek meggondolnák, hogy uz, akit feleségül vesznek, a gyermekük . anyja le-a^... hát bizony abban az esetben sok minden másképpen alakúin*. Csak h gy a mai fiata-lembe ékről jobb nem is beszél ni! — és megvetően legyintett a ke- '■ zével. Zolával is kénytelen volt szakita- j ni, noha kaitolikus volt és má^különnzn is minden tekintetben megfeleli- vola, csakhogy... csakhogy... — Csakhogy? — Csakhogy... neveletlen. — Ugyan! | I — Borzasztó figyelmetlen. Hát a török szekfü? Igen igen, ha akarja, tud kedvesnek mutatkozni, de a; emberi legjobban azokból a dolgaiból lehet megiéélná, amikkei önkéntelen árulja el magát. Ajtiyné igazán kiváncsi. — Kép'eld: egy esztendeje feléje w* née a nagybácsijának! Annak a szegény öreg embernek az egy Zoltin kívül senki rokona nincs ebb;n a városban és az feléje se néz. Ne védd a gyalázatost, nincs neki szive! Ö reájuk szívtelen ember ne számítson. — Hát Mi ika? Miska rövidesen nyilatkozni fog. Csak hát nehezen m:r ki»’jkkolni, hiszen luteránus és ők... midenkj tudja, hogy ők milyen kényesek ebben a kérdésben. Sokszor színje jobban szeretné, ha Miska elmaradna a háztól, de nincs lelke ezt me? is modani neki. Néihiány heţ múlva Juliskával találkozott Ajtayné. Juliska egy kicsit pity érett és elmondta, hogy mindenki azt hifi te, hogy Zoliinak Annuska tetszik, pedig hát — -cask senkinek el ne mondd, Zsófikám! — hozzá, Juliskához vonzódott. A mama mindég olyan különös, addig s addig errdtette Annuskát, hogy a végén elvadította Zoltit a háztól. És Miska? i Ha mái’ Miskánál tartanak, miért ne legy en egészen őszinte, mindég telein tettel volt Annuskára s tekintettel lesz ezután is, ámbár kezdettől fogva az a gyanúja, hogy Miska szivesebbrn van vele, Juliskával. De mindegy. 5 hallgatni fog — és te is hallgass Zsófi drágám! —neki még van ideje várni, míg Annuskának szegénynek bizony maholnap eltelik az ideje. Áiz idő csakugyan telegetett. Annuska egy nsjp bevallotta Aj-fcaynénak, hogy semmiképpen sem birja rászánni magát arra, hogy luteránus ember felesége legyen. — Hiszen elaltathatnám a lelkiismeretemet azzal, hogy nem magam-ért, hanem a Juliska érdekében teszem, mert bizony lól.om, hogy amíg együtt leányko- dunk. addig őt, szegénykét, észre is alig. vészük. De most pillanatnyilag úgy se volna kilátása senkire... és különben is nem vagyok képes, na! (Ne vedd rossz néven, Zsófikám.) Hetek múltával aztán Juliska pitye- regve hozta az Ajtayné tudomására, hogy lám nem tévedett o, mikor azt mondta, hogy Miska szív-esőbben van vele... de nem panaszképpen mondja. Neki meg van ideje. Uj nevek következtek, melyeket Ajtayné sorra elfelejtett. Csak a barátságuk nem változott s ebből a lasssm-hassan- eladósorba került kis Ajoay Zsuzsika húzta a legtöbb hasznot. Mert a kis Zsuzsiikat a Berkesi-leányok látták el jó tanácsokkal, hegy hogyan kell viselkedni a fatal emberek társaságában. — Anyád szegény egy kissé ügyetlenke v-olt leány-korában s nem nagyon váló- glatta me-g a társaságát, de mi bezzeg... ó igen, a régi emberek megmondhatják, hogy kik voltak ők, a Berkesi-leányok. Nekik bezzeg mindig válogatott gavallérjaik voltak s hogy mégsem mentek férjhez, annak az az oka. hogy sohasem tudták rászánni magúkat arra, hogy eretnekhisz menjenek. És értől óva óvják Zsuzsikát is. Zsuzsika ,szerencséjére, sohasem kérdezte meg, hogy akkor hát miért nem mentek katolikushoz s igy őt mindég nagyon kedvelték a Berkeri-leányok. Mikor Jánosi- Gábor eljegyezte Zsuzsikáit, a fiatal embert őszinte örömmel mutatták be ismerőseiknek: — Jánosi Gábor, a vőlegényünk. És minden ilyen alkalommal megcsókoltak a Zsuzsika orcáját.
