Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-01 / 146. szám
i 8 í í j üli US 1. wammmmmhh ELLENZÉS V,* iwjbmmiwwwwmb Szabó Endre r iportj a, H&t&z&mk kéfezd® émd mdeií szemünkbe4', amely a kálvirrritik tuiajdcwii9 A bennszülött kolozsvári polgár, ha rokona, vagy isimorőse érkezik idfcgen tájakról, boldogan ragadjja karon és akarva-nem akarva megsécálitltja egyszer a városban, hogy elbüs-z- kelkedhessűk ,,kincses Kolozsvár-4 szépségeivel. És nincs olyan embersizüilötite, akit e séta közben ne ejtene hatalmába az Óv ár ód o ósága, a Főtér szépsége, a Farkas-utca nemessége, vagy a Ház son górd magyar történelme. Az idegenek sok sétájáért és fáradságáért szeretnék én most bosszút állni a kolozsvári polgáron, akit szintén rövidke sétára hívok, azonban nem a mai háborús, hanem a 200 év előtti békés kolozsvári utcákra. A régi, illetve akkor még újnak szamioottit várfalaik közé, me lyeket nem csúfított el a bérházak rengetege, a villany- és telefon-huzalok hálózata, a grófi paloták fedelén neon-reklámcsövek ízléstelensége, sem a légvédelmi szír ép ák gombaszerü fedele. Nézzünk szét a csendes, forgalommentes utcák során, számoljuk meg lakóit, templomait; nézzünk szét elődeink házai körül . . • Könyvtáraink mélyén sok fakult pergament és sárgult kézirat tanúskodik erről a múltról, mely titkait csak a kutató és a szakembcy előtt tárja fel. Eléggé nem dicsérhető Jancsó Elemér dr. munkássága, aki „Erdélyi Ritkaságok^ című sorozatában közrebocsátsa az erdélyi magyar mult eddig hozzá nem férhető kéziratait, hogy általuk ismerkedjünk meg szülkebb hazánkkal. Közelebbről elhagyja a nyomdát az ,,Erdélyi Ritkaságok“ 18. kötete, amely különös érdeklődésre tarthat számot éppen a kolozsvári polgárság körében. Markos Albert fordításában, bevezetésével és jegyzeteivel, közkézre kerül Kolozsvár leírása 1734-ből, amelyet felsőbb rendelet értelmében Páter Pál, id. Pataké István, Gycrgyai Pál ta rácsosok és> Fiizéri György, a város egykori felesküdt jegyzője szerkesztettek. és lakjak, a többi vitágtá] jele esőket pedig nemet és magyar kézművesek. A kerítés északi oldalán óik Korvin Má- t)'as, a hajdani király konyhája öt kiálló kéményével. a konyha mellett pedig, a vendég- fogadóval szemben a nyilvános gyógyszertár. (Hintz pat'ka.) A templomnak egyik erő® boltozatos része az uralkodó parancsára leveles okmánytárként szolgák. A székesegyházon kívül majdnem vele szemben, délre, az ugyancsak ezitányban fekvő Torda városról elnevezett Torda-utcában egy másik templom isi, amely nemrégen a Szentháromság tiszteletére epük. Ha innen tovább haladunk keletnek, az úgynevezett Farkas-utcán, ennek a keleti gén egy „eléggé kiváló nagy templom ban van. A Főtér északi felén, más épületek sorában áll néhai Karóin Mátyás lázáig vendég fogadója. Ez kimagaslik a többi házak kő zül. Innen az úgynevezett Magyar-utca jel* haladva, annak északi szöglete táján ált a lutheránus eklézsiának saját költségén berendezett imaháza. Ez egy ház felső emţ létén van elhelyezve, melynek tetejére a harangok számára egy kis tornyot emeltek A város körül három irányban, úgymint keletre, nyugatra meg északra, három kil- város terül el, ezeket jobbára szántóoetők és falusi gazdák lalcják. A keletre nyúló külvárosnak majdnem a túlsó szélén, az utca közepén, egy kőtemplom diszltk, mely Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére épült. Közelebb a városhoz, a külváros észa ki során, a belső Magyar-utcának majdnem egyenes vonalban húzódó folytatásában, melyet külső Magyar-utcának húznak, a Szamos folyó mellett épült az eoweujélitiu? reformátusok, közönségesen kálvinisták fa temploma. így nézett ki tehát Kolozsvár város 1734 ben . . . ve- tünik Emlékezés kétszáz évvel ezelőtt kincses Kolozsvárra ^ A nemdeliat értelmében, a derék kolozsvári polgároknak fel kellett kutatniok a város nevének, eredetére vonatkozó adatokat is. íme, hogyan magyarázták ezt 200 évvel ezelőtt: „Kolozsvár város eredetét a történetírók különféleképpen adják elő. . Bonfini Antal Maggar történet cimü müvében a város nevét agg magyarázza, hogy az szítig a nyelven Oskolásvárat jelentene. Mert — mint írja ■— szomszédságában feküdt Scliolastjca szűz monostora s innen ragadt volna rá a Kol-os-Vár vagyis Oskolásvár nevezet. A Római Jog első könyvében előfordul a Colonia Napucensis, azaz napucai gyarmat kifejezés, amely Napuca városáról kapta nevét. Mások úgy vélik, hogy Kolozsvár azonos azzal a várossal, amelyet Ptolemaeus a maga Geographiájában Zeugma néven említ. És csakugyan az Óvár egyik utcáját még mai is Zeugmának nevezik. Az őseinktől az öregekre s onnan fokoza tosan mireánk szállott hagyomány általában úgy tartja, hogy Monostor városka fölött volt valaha egy vár, melyet Zeugmának neveztek. Ezt a várat maga Trajanus emelte miután a csatában győzedelmeskedett és Dáciát meghódította. Idők folytán azonban a vár elnéptelenedett s végül is annak romjaiból Claudis császársága alatt valamelyik légió fővezére egy nem valami nagy kerületű várat kezdett építeni. Ennek régi Zeugma nevét egyideig megtartották, utóbb az említett légiótiszt az akkor uralmon levő Claudius császár nevére Claudius városának, vagyis Claudiopolisnak nevezte.” Újabb évszázadok telhettek el s a gyarmatosok csekély száma a zavaros időkben megfogyatkozott. Claudiopolist és környékét hatalmas fák és sikít erdő nőtte be. „Ez elhagyott állapotában sokáig teljesen ismeretlenül rejtőzött! Egyszer aztán az innen hét mérföldre fekvő Kolozs nevű városkából egy pásztor, amint elveszett ökreit nyomozta és keresgélte, véletlenül e htáyre bukkant, Amikor aztán visszatért övéihez, előadta, hogy mit fedezett föl. Erre sok ember felkerekedik, hogy megcsodálják g várat. Ezeket elragadta a hely szépsége s az elfolyó víz üdítő volta, mért döbbeni lakóhelyükön. Koíozson, folyónak s általában mindenféle élvezhető ivóvíznek híjával voltak. Búcsút mondtak hát régi lakóhelyüknek, ideköltöztek, maguknak fából kunyhókat cseperitettek s gyarmatukat vagy tanyájukat művelni kezdték. Róluk, már mint a kolozsiakról, ezt a várat a maguk magyar nyelvén Kolozsvárnak nevezték el.” Az uj vár az ónál tizszerte nagyobb E regi Kolozsvárt leiró sorokban böngészve egészén megdöbbentenek a méretek kicsinységei. Például mi volt a különbség a régi Óvár és az Újvár között? , „A város a boldog emlékezetű királyok és fejedelmek uralma alatt igen megnövekedett s falai annyira kibővültek, hogy az Óvár éjszakkeleti szögletéhez ragasztott fal- rész a keleti és déli oldallal egyesült. Igl/ jött létre a ma látható újvár, az ónál tizszerte nagyobb.” Az Óvarnak mindössze hét utcája volt s egy köztere. Ehhez a várhoz épült később a 200 év előtti Kolozsvár. A regi várfalról hetven lépésire emelkedett a Hídkapu, amelyet a folyóra vert kőthidiról neveztek el.’A hid keleti végén katonai orhaz állt. Innen mintegy 270 lépés hosszúságban újra keletnek halad a varfal, majd a sarokbástyától délre kettős varfal halad a Középkapuig (Magyar-utca). E kapu fölött a belső felén egy bástya emelkedik, mely a körülfekvő többi bástyát terjedelemben és magaságban mind felülmúlja. A közlekedést szintén c^póbid biztosítja. E kaputól a kettős fal egy szögletbástyáig vezet (Beth len-bástya). Ettől a s z ö gl etbást y ától myugat felé egyenlő közökben öt bástya emelkedik; a negyediken kis ajtón vonulták ki a temetési menetek. Az itteni szögletbástyától északnak egész a Monostorkapuig húzódik a fal. A kapunak előbáítyája is van s arra felhúzható csapcihrd van szerelve. Közelében áll egy díszesen rovátkáit bástya, melynek termeibe gyakorta érkezett Báthory Kristóf erdélyi vajdá, mert észrevette, milyen egészséges ott a levegő. Ettől a kaputól a fal a régihez ragasztva húzódik ismét keletnek, valami harminc öl hosszúságban. Micsoda kmcse lenne a városinak a várfalak és bástyák épsége, ha azt az újra törekvés nem púsztatja e'l . . . Tizenhat utca és Mátyás kiráíy konyhája A dereit kolozsvári polgárok foglalkoznak ezután a négy vallás kolozsvári térhód kárával, majd a város sorsával és viszontagságaival. Örömmel említik, hogy III. Géza után „a béke hosszú ideje alatt, több mint kétszáz esztendei időközben a város megsokasodott lakói kereskedés, kézi meseerség és földmivelés folytán úgy meqmódosodtak, hogy Kolozsvárt kis Bécsnek hívogatták.” Zsi-gmond magyar király és Látván erdélyi vajda villongásai a város nagy romlására volt, de Albert magyar király uralkodása alatt „Kolozsvár polgársága megint módosodni kezdett. .4 polgárok hűségükben s az egymás után következő hii királyok szolgálatában szilárdan megálltak, ezért tőlük igen sok kiváltságot és adományt nyertek, úgy, hogy ezt az időt méltán lehet a város aranykorának nevezni. A lakosok úgy meglépesed- tek, hogy a mindenfelől behozott sokféle árukat képesek voltak összevásárolni. S ezért a vöröst az áruk lerakodóhelyének tartották. Ezt a minőségét elismerték kiváltságaikban az uralkodók o később bekövet- kezett időkben is és ennek folytán a polgárok olyan jó módra tettek szert, hogy a várost magyar szólással Kincses Kolozsvárnak mondották.” Annál szomorúbb a végső megállapitá*: „Mindezekből azonban az elősorolt viszontagságok és az idők mostohasága folytán kikopott, úgyhogy, ma kifosztva, csupaszon áll a város " És a város belseje 1734-ben? Ennyit megjegyeznünk legyen elég a vár külső faláról. Most pedig a rend azt követeli, hogy a megnagyobbodott városnak immár a belsejét vegyük szemügyre Ebben az aj városban tehát, mely a -égi után épült, található tizenhat szépen elrendezett utca. Köztük, körülbelül a város közepén, a köztéren emelkedik a nagytemplom. A templom déli részén egy régi, most már fölhagyott kápolna áll. Ezt még abban az időben építették volt, amikor a város külső részén a település megkezdődött s akkor a lakosok számának megfelelt. A templomot s az előbb ismertetett kápolnát mindenfelől kőkerítés veszi körül, melybe kívül kereken boltok vannak építve: közülük a keletre nézőket kereskedők bérlik Kolozsvár lakossága: Í525 családfő A város közállapota és polgári igazgatása a legérdekesebb olvasmányok közé tartozik. A város élén négy „osztály44 áll: az első a sze- 11-atusz, amelyet a Iáéin senium, vagy öreg szó után neveztek igy azért, mert ezek korban is, de legkivált Ítélőképességben csakugyan öregek. A második a százak tanácsa, meily a három felekezet száz előkelő férfiából vari összetéve. Határozataikat a polgárság érvényesnek és megmásitihatatlannok ismeiá el. Harmadik osztály a számvevőség, a negyedik pedig az osztóbirák nyolctagú testületé. Az elősorolt négy osztály testületé, továbbá az egész népesség, vagyis a kolozsvári polgá HORVÁTH ISTVÁN verse: AZ VOLT A SZÉF ! Bará.aimnak, akik a váró A dicsérik „3<zép a város!“ Nektek legyen... De olyan nincs, mint a hegyen, a Szélkűtierdon felül, amit láttam, heg, de hányszor! Mikor szélben, egyed ül, túlnőttem a földet jóval, s valami csudás hajóval halingáztam olyan vizen, melyiken a szépség izén Hegyek, völgyek mind alattam. Váltakoztak szakadatlan, mint egy tenger, mely avégett kapott parancsot az égtől, begy buzogjon furt szépséget... Itt egy domb, miként egy kenyér. Gtt egy völgy — kinyújtott tenyér tart két-három falut, szépen, mint gyermek, ki madarat lel, s őrzi, együtt a fészekkel, KüküilŐvölgy, Marospaxtja s messze, hol az eget tartja hórfedett sok szikla-ököl, mind lelket ringató szépség, másrinás formában tündököl a hegy, a völgy és a lanka. Erdők ezerhúros lantja: az voiri a szép, nem a város... Mellet vetettem a széllel s kedvem dalban robbant széjjel. Lábam előtt bóza lengeti. Felettem pacsirta zengett. A szél kaszaienésl hozott. Bogár zsongott, illat porzott, júh kolompja harangozott. Ismerős volt minden, s rokon. Fent az erdők az ormokon, a rög s a ráhnllt verejték, az ösvény, mit ősök vertek, vízmosás és minden rejtek. Tu diám, hogy a kaszás Rab Pál és azt is, hegy rosszul kaszál... Béla mondták — úgy csúfságból hogy elhullott a kaszája s csak a nyéllel, ami fából, had ázott az elsők után, s minthogy a nyéllel is csupán agyonütötte a füvet, azért mondták, hogy amiánt nem vette észre a hiányt. Túl rajta vén Varrót néztem: Kicsi ember volt úgy észben. He nagygazda s szava hangos; mind az eget nézte volna,, csakhogy nem lehetett gangos, mert a nagygazdaság járma, mintha kincsek után járna, úgy hajtotta két rét éppen. ’De szemét ha felvetette, csak a napot tekintette. Láttam futni Bállá Robik Jaj, kit a szerelem repít, mint a csillag úgy hull, égve. A zab, már a fejét hányta s eltakarta mi megy végbe. De Vass Pisla úgy énekelt, menittasodoti lélekkel, mikor Rebitől el válót t, hogy amint a hangja terjedt minden szerelemre gerjedt. Kaszám ott várt, íüldreve’iett. De a szépség elrengetett. Kitárt karral, szállel szembe: — kérges kezű áldozó pap — áradtam a végtelenbe. Az élet állott és bámult. Minden gondom föld alá hullik Erikem szent mámor töltötte, mint az urasztali kelyhet... — Most is áldom azt a helyet. rak és zsellérek az Erdélyben bevett negj valláshoz és különböző nemzetiséghez tartót na-k. Közülük az állandó lakóhellyel bíró csa, hídfők száma a városban — — — — — 579 az ezek házaiban lakó zselléreké — 259 összesen 788 a külvárosban állandó lakóhellyel bírók száma — — — 544 ezek házaiban lakó zselléreké — 205 összesen 747 A bel- és külvárosban lakók összes száma — — — — — 1525 Közülük özvegy — — — — 252 Ezeken kívül a főurak és köznemesek házainak száma a városban S7 A külvárosban szerzett telkeik száma pedig — — — — — — 40 Ezen felül a négy bevett és alább részlete, zendő vallásfelekezet papsága Ls számos házai és telket taut birtokában. A fentebb kimutatott polgárságból — — ii8b — — 257 — — 87 — — 17 — — 6 — — 12 összesen: 1525 magyar — — — szász —• — — német — lengyel — — — tót — — — — görög vallásu — — római kaiolikus — — — — — 301 eu. református — — — — —- &14 ág. evangélikus — — — — 722 unitárius — — — — — — 276 görög egyesült — — — — — 12 összesen: 1525 Ki hitte volna? Oly csekélynek tűnik, hogy ha a denek szerkesztő elődök nem brionyitanák hogy „leírásunk készítésekor az okleveleket lelkűt- meretesen kivonatoltunk, az adatokM óss2e- gyűjtögettük, rend be zed tűk és egybeszerleetz• tettük-kétségeink támadnának. így azonban hinnünk kell nekik! Bizony bosszú az ut az 1525 leiket számláló vámostól a több, mint ioc.ooo főt kitnflftg, De bizonyos az is, hogy a várfalak köaöa; békésebben eltek az emberek, mint most, amikor nem légólámpík tompított fénye, hanem fáklyák lobogó lángja jelezte az életet. . . HALAURA SÚJTOTTA A VIRÁGTARTÓ KŐVÁZA. Egy hatalmas kaatólykeirtbün jéri^ad-ozott Makk-osihobyka kax- ség>bem Gsi.rinyi Adóm egy odavaló munkás négyéves gyermeke. Jáfeék kä&en a gyermek felmászott a kőfalra és ormán Lerántott? a mintegy félmázsás vűrágíautó kővázái- s azzal együtt magsa is lezuhant. A solyas váza ráesett a saerenesátlrn gyermekre és nyomban halálra *ai Édesanyj'si a siránkozásra ázmoal odasietett, de kisgyermekét málr csak hoitan ■tudta kihúzni a vasa alói_ Oskolás vártéi — Kolozsvárig*
