Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

1944 joUns t

ni||i ■ykjwwum«wiw^n5»a

KhhVK'ZtK

A FALU

Pár napra el kellett utaznom. Mikor lehoztam í padlásról a bőröndöt és hozzáfogtam csomagolni, feleségem aggodalmaskodva állt elém:

— Ne menj sehova — ijedezett —, ilyen időben itthon a legjobb. — Kinevettem. Azt mondtam, nem ismerek rá, máskor a szénarakó létrával sem lehetett elérni a hangját, olyan magas volt és most ngy suttog, mint egy gyerek. Nem sértődött meg, amint szokása. Éppen csak té rült-fordult és amikor úgy érezte, hogy már ösz- szegyiijtöte a megfelelő érvet utazásom ellen, akkor ismét elém állt:

— Látod — mondta —, a falu. amiért évek óta írsz, beszélsz és harcolsz, most egyszerre megkapta-az őt megillető fontosságot. Az olyanok is, akik nem szerették azelőtt a falul, most falura vágynak; a fatomyos templom, a fehérre meszelt kicsiny házak, a csendesen legelésző csorda, de még a sár, a sötétség is most a nyu galom, a biztonság, a megmaradás és a.jövendő záloga lett.

Feleségemnek ezekre a szavaira gondoltam, amikor már pár nap óta távol voltam otthonomtól. Nem olyan egyoldalúan szeretem a falut, hogy ne lássam meg a város szükségességét és szépségét s igy különös hatást tettek rám a bombázott városrészek sebei. Megható - dottság töltött el és az volt az érzésem, hogy nemcsak otthonukból kibombázott öregek, asz- szonyok és gyermekek katonák és hősök, de éppen ilyen kitüntetést érdemlő katonák és hősök a felszaggatott utcák, a leomlott házak, a csonkán meredező falak is. A legkevesebb, amit a falu most tehet az, hogy tisztelettel odafordul az ő város-testvére felé és az otthonukat vesztetteknek, a sebesülteknek és betegeknek felajánlja a pipacstól pirosló búzatáblák, a fehérre meszelt kicsiny házak és a zöldelő dombok reménységet és hitet adó békességét. Azonsai el is határoztam, hogy nemcsak beszélek, de én leszek az első, aki megosztom hajlékom menedékét és ekkor még nem tudtam, hogy nem sok idő múlva éppen az anyám és nővérem lesznek azok, akik ezért a menedékért hozzám bekopognak.

Manapság nehéz utazni és igy alig vártam, hogy már otthon legyek. Szorongó emberek és magasra rakott bőröndök közé beékelődve áll iám a vonat ablakánál és számoltam a kilométerek apadását. A sürgönyr"őznák vágtában rohantak visszafelé és rohanásukkal szinte érzékeltették azt a lassúságot, amivel a dombok hajlatából előkerülő kis erdélyi falvak cammognak a haladás utján. Ügy látszik, ez már beteges tünet nálam, hogy akár otthon, akár messze az otthonomtól, mindenütt velem van a falu felemelésének, népem jobb jövőjének kinzó gondolata. Fájnak a rosszul müveit földek, a vérszegény kukoricatáblák, a sovány állatok és csak akkor vidulok fel, ha gondozott gyümölcsöst, egészségesen hancurozó gyermeksereget látok. Az egyik kanyar után a vasúti töltéstől a hegyek aljáig nyújtózkodó rozstáblák bukkannak elő. A rozskaiäszok úgy hajtogatták fejüket a szélben, mintha engem üdvözöltek volna. Igen, innen már nincs messze az én falum! A rozs szőkébb, mint a buza és magasabbra is nő. Igénytelenebb, egyszerűbb, vihartállóbb: lisztje barna, de kenyere édes. A rozsföldek után kukorica- táblák következtek. Napbarnított arcú, kemény derekú emberek kapálták a kukoricát, amely-, nek levele mélyzöld volt és finoman meghajlott, mint egy régi damaszkuszi penge. A kapálás nehéz munka, de ök énekeltek, az ének dallamát nem tudta elnyomni a vonat zakatolása, áttört a mozdony lihegésén, a kerekek nyikorgásán, a kesernyés kőszénfüstön és egészen a szivemig hatolt: határtalan büszkeség töltött el.

Álmodozásomból gyermeksirás riasztott fel. éhes volt a szegényke. Anyja leült egy bőröndre, egy zsebkendővel eltakarta a keblét, a zsebkendő alatt kigombolta a ruháját és magához szorította a kis pólyást. Ebben a műveletben egv nagyobbacska leányka segédkezett anyjának. Étkezés után ő tette tisztába kis testvérét és mindezt olyan ügyesen csinálta, hogy oda voltam a bámulattól. A kalauz éppen akkor jött be ^ fülkébe, alig tudott utat törni magának az em- bersokadalomban. Az asszony' megkérdezte, hogy melyik állomáson kell leszállniok, hogy hamarabb elérjék azt a falut, ahova igyekeznek. A kalauz ideges volt. a fáradságtól és a kimerültségtől: '

— Nem tudom — vetette oda bosszúsan —, majd minden rongyros falut számon fogok tartani — és ezzel tovább akart menni. A leányocska ekkor fejezte be kicsiny testvére be- pólyálását:

— Nem nyaralók vagyunk, hanem bombá- zottak! — mondta olyan komolyan, hogy a kalauz megállt. Visszajött és megenyhült orcával kezdett mentegetőzni, hogy nem erről a vidékről való és ezért nem ismer minden helységet. Mivel éppen az én falum után érdeklődlek, megmagyaráztam! hogy készüljenek, mert a következő megállónál kell leszállni. A leánykától megkérdeztem, hány éves?

— Második gimnáziumot végeztem, Jucinak

hívnak! — felelte okos szemekkel. Megfogtam a legnagyob csomagot és segítettem a kiszállásnál. /

Ittho^ feleségem elmeséle, hogy hány család költözőt ki a városról a mi falunkba, amíg én távol voltam. Másnap, amikor mentem ki a mezőre megnézni a kapásaimat, már láttam a változást. Soós Jóskáéi; udvarán szekrényeket cipeltek, Kis Pistáék háza élőt egy olyan asz faltra készített gyermek-autót próbált két gyermek kivontatni a pprból, félkaréjban állták körül a falusi gyermekek és csurrapó kíváncsiságul *. mrsísra lakkozott dudáló Ida ióMÁSSÁ l7 G É % A

szágot. A szövetkezeti boltból két nő jött ki földigérő selyem pongyolában, az ecetet és sót vásárló falusi asszonyok hosszan bámultak utánuk. A kapálásnál is arról beszéltek, hogy kiriél vettek ki szobát és mit csinálnak egész nap a városiak.

A kapások egy vackorfa alatt ebédeltek. Távolabb ültem le. és hallgattam megjegyzéseiket Leszűrtem magamnak, hogy a városnak és a falunak ez a találkozása meg fog érződni a falvakon. Nem a falu* külső arculatán fog meglát- szodni ez a változás, hanem a belsőn. Azon gondolkoztam a vackorfa tövében, hogy milyen jó lenne ezt az egymásrahatást irányítani, mert sokszor egyetlen szóval, egy mozdulattal lehet építeni, de egyetlen szóval rombolni is lehet. A falura költözőknek egy kátéban lehetne összefoglalni, hogy miképpen, nézzék a falut, a falusi embert; mit jelent a föld az egyetemes magyarság részére és a többi és a többi . . .

Egyik nap ismét ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, amikor egy hölgy keresett fel. könyvet kért, mert halálosan unja magát. Se mozi, se szinház, még fodrász sincs, panaszolta, pedig otthon minden második nap berakatta a haját.

— Megbolondulok, ha sokáig falun kell lennem — panaszolta. Sajnálkozva kérdeztem meg, hogy otthonukat mennyire dúlta szél a bomba.

— A belvárosban lakunk, ót szoba, fürdőszoba, hall — felelte méltalankodva, amiért feltételeztem az angolszászokról, hogy az belvárost is bombáznának. Kelletlenül mosolyogtam.

— Biztosan a gyerekeit félti — igyekeztem gátat vetni dicsekedésének. Éppen olyan méltatlankodva válaszolt, amiért meggyanúsítottam, hogy neki gyerekei is lehetnek. Elpanaszolta, hogy tavaly Szovátán nyaralt, ahol rémesen jól érezte magát, az idén is oda készült, de az utazási nehézségek ezt nem engedik és most itt hal meg az unalomtól. Megkérdeztem, hol lakik. Házigazdája nevét elfelejtette, csak az utcaszámot tudta. Szabó Lőrincnél lakott.

— «Na, látja nagyságos asszony — kaptam az alkalmon —, házigazdáéknak öt gyermeke van, szegény fejüknek hátukon a sok kapálnivaló és nemsokára jön az aratás. — Értelmetlenül nézett rám. Megmagyaráztam, hogy alkalma van az unaloműzésre és egyben olyant csinálhat, hogy téli estéken a fonóban az egész falu csak azt fogja beszélni, hogy az a szép és finom városi uriasszony miképpen segített a ház körül, mosdatta a kicsiket és délutánonként a nagy eperfa alatt tanította olvasni a házi és a szomszéd gyerekeket. Úgy belemelegedtem a beszédbe, hogy nem vettem észre az arcára kiülő fintorokat.

— Gondolja meg magyaráztam —, kijöttek

A tudomány néha a legme-részshb Laikus ktéipzieletre is rácáfol. Ki hinné, h^gy a • fearrmairaidit szórványos történelmi ada- [ tokiból, néhány síi leüieíből és nyelvünk ré- ' gi sztaiViaiiból színre, eleven képét lehet ki- j bontani anmiaik -se életnek, melyet honfoglaló őseink ezer évvel eredőét folytattak? Erre a munkára váílíIaiHk: zott László Gyula legújabb könyvében (A honfoglaló mfogyar nép élete) s eredményei nLtm.cs.ak az avatatlanokat vezetik be egy eddig szinte ismereuletn világ titkaiba, hatnem a szakemberek szármára is bsjtetlmas u.j tudásanyagot & egy sokoldalú, fejlett munkamódszert kántálnak, melynek aüikadma- zasá múltúnk sraámos területén eddig kevéssé, vagy egyáltalán ki nem próbált kutatási lehetőségieket nyújt.

MEGSZÓLALNAK A TEMETŐK

LéiSzüó Gyula régész, tehát elsőse inban az általa és mások által feltá't honfoigjtalás- kotri temetők elemzéséből indul ki. Részlete? kinások során jut el ahhoz az eredményhez, hegy őseink egymás mellé ásott soros sár okiba temetkeztek, e sirck közül mindig a középsőnek van a leggazdagabb melléklete, miig a jobboldialon általában szegényebb, a baloldalon inkább gazdagabb sírok következnek, sőt bizonyos' jelek arra mutatnak, hogy a közép.öl jobbra, illetve balra a sor vége felé is bizonyos rangsor észlelhető. Néb<a> a jobibol- díálira a nőket, a bafl oldalra a. férfi kát temették, más ebetekben viszont férfi és női sárok váltkozva következnék, tehát nyalván férj és feleség kerültek egymás mellé. Ezeket a jelenségeket s a rokon keleti népek szokásanyagát összevetve, a szerző arra a következtetésre jutott, hogy ezek a temetők hü tükörképei annak az életnek, melyet őseink folytait ök. Ami-' lyen rend uralkotíbtt a család éllet ében, ugyanolyan rend nyilvánul meg a temetkezésiben is.

A MAGYAR W AGYCSALÁD

Éteribe™ és halálban a központi helyet a családfő foglalta el. Minthogy a családtagok fel nőtt korukban te egvüttmarad taik s vagyon és életközösséget alkot tak, ez a közösség jóval kiterjedtebb volt a mai, tu- Iejjdcsíképpen csak a szülőkre és a kiskorú gyermekekre korlátozódó családnál. Magyar népünk szinte napjainkig stoben a széleskörű na,gycsaládfoan élte le életét, melynek egysége tulajdonképpen csak a modern éöeá hutására kezd bomiladozni. A nagycsalád feje a legidősebb flérfii, amenymyifom alkalmas a v^etöszerepre. Hatalma nagy, mert ő irányit jva a családtagok munkáját s1 mint a közös szeliernjének újrafestést tője. egyúttal a család papja is, aki kiapcs. tatibin áll az emberi sorso i irányié títokmtov erőkké!. Meglette minden családi,-maik megvan, rangban és munka- megosztásban a> születési sorrend által meghaláro-aotj helye; ez a rangsor érvényesül az asztali ültetésnél, az étel szét- oaáfcási?'-áü § végül a terntetkegésben tá. A magyar nagyot-»-Iád igy egy kitűnőéin összetmüiködő, gazdag k'épibeti.négü organizmus volt, mélyít vallásos szemlél étben gyökerező erkölcs acél kapcsai tartottak össze. Az ?z óriása erő, melyet történelmünk folyamán a tinaja családi eszmény jelentett s jelent, ma is, honfoglaló őseink szigorúan őrzött, ma»k/uJlátlan családi erkölcsiében gyökerezek.

A TÚLVILÁG TÜKRE

A keleti népek szokásaiból minden kai- söget kizáiró’ni ki lehet olvasná aeu, hogy e népek s igy nyilván a régti magyarok is, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a d:ilgok és egyének rangsorolásénál a jobb és bak Maiinak. Aiz előkelőbb, értékesebb a' jobboldal volt, ez volt a férfiak helye s jobbodéra kerültek a család rangidős, tagjai. Mégkv, a jemotőikben pontosan fordítva van .mindlen: nemcsak a1 gazdagabb sírokat találtjuk a baloldalon, hanem a halottak fegyverzete is megfordít.vaj került a sfoba, a szabi ya a jobb, a tegez a bailaldirílr.a. Ennek jelenségnek magyarázatát megtalálva, László Gyulának sti'ke- rüfljj a régi magyar hdtvilágrt is ujjáalikotnd. A vízben szemlélt tükörképből kiindulva, őseink .a tólvilágot e világ tükörképének fogták feil, ahol a dolgok fordítva jelentkeznek. Ezért kellett az életiben szokásos rendet a lemetkezésetoréfl megfordítani. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy a túlvilág őseink hitében ennek az életnek mása violit, a halottat jehát felszerelték mrnitazjoikJkal a tárgyaikkal, melyekre odaful szüksiége lehet, rltemet+éik ve- le ékszered t. fegyvered" i, scer'ízáimar’t. sőt lovát is. Ez a sziemlélet tulajdoniképpen nem esvélb. mint e földi életei kiiv?tiifeni ?z öröfklél1e^toe. eeyiben azonban a földi élet tevékenvséeednelk örök érteim,éí, hivatást adni S' az emberi miunkáit a puszta létfenntartás miat-iriál'is szinti,érről az erkölc’/i ön- é.rrék ‘vrnvonrIáira emelni. A megvár k,e- reczfénv munlkaerikölcs ezek szerint a bornfrgtaló miaeyar emibier lelkiéiben- élő világnézet szilárd alapjaira épüli toeijett.

városról falura, úgy ón, mint «okán mprslc akik mind tanultabbak és müvülehbf-k, in int mi, falusiak. Milyen nagyszerű és hasznos munkát végezhetnének! A falu most figyel és kérdem, milyen véleménye lehet a kapálástól én aratástól megfáradtaknak, ha hazajövet a munkából, t>enl a faluban unatkozó és semmittevő arcokai látnak?

Már nem emlékszem, hogy miket beszéltem, egyszer csak azt láttam, hogy nem látom az és látogatómat, úgy elment, hogy még a könyvet is itlhagyta. Pár nap múlva találkoztam Szabó Lőrincnével, aki megkérdezte, hogy ugyan- biza miket mondtam az ő lakójának, mert amikor tőlem hazament, azt kérdezte, nem vagyok-e őrült. Olyan jóízűen nevetett Szabó Lőrincné. hogy a könnye végigcsorgott napbarnított, piros orcáján. Éppen a mezőre ment kapálni. Egyik kezében szotyor volt, az ételt vitte az urának, a vállán kapa, szoknyájának jobbszéle fel volt tűrve, hogy gyorsabban járhasson, öt gyermeke van, pedig csak harmincöt éves. Nagy szomorúságomra az én falumba is belopta magát az egygyermek árnyéka, de ő nem tartozott ezek közé. Nem féltette a gyermekáldástól sem a. kenyerét, hogy kisebb lesz, sem az alakját, hogy elformátlanodik. Arca leányos volt, dereka olyan kemény, mint egy fiatal cserfa. Mezítláb volt. Feltürt szoknyája alól bőrének fehérsége maid- nem térdig kivillogott. Amikor illedelmesen köszönt és elment, olyan könnyen szedte lábait, hogy talpa alig érintette az ut porát, t Meghatódottan és tisztelettel néztem utána, mint megelevenedett barázdára, melynek kemény rögéből a jövő vetése sarjad, öröm lopódzott a szivembe, öröm és bizakodás, amely ezt mondja: igen, mi a háború, a bomba és sok belső nyomorúság ellenére is élni fogunk! Ezt a hangot átvették az utszélén virágzó akácok és felerősítve harsonázták tovább a falu felett őrKÓdő fiatul erdőnek, a kenyeret érlelő vetésnek és iejetcsurgató lekaszált lucernának.

Nyomdai mmtkáít

/

Eönyvb © tések

€e ubiíí# élyegxő k

szép kivitelben es gyorsan az

kánrvesh&lí papirosát ily áh it z K ívzstár? Mátyás kistér 9» T&L ÍÍ-99

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

László Gyula bevezetésében megmondja, hogy könyvét ruépkönyvnek szánba, nemcsak azért, mert elsősorban a nép mindennapi életével és nem a nagy egyéniségek kiemelkedő politikai és szellemi alkotásaival: foglalkozik, hanem azért is, ment a magyar nép mai és hanioglaláskori élete között szerves kapcsolatok vanak. Nem egy ezer év előtti tárgy vagy jelenség magyarázatát csak a jelenkori néprajz párhuzamai adják meg. Töretlen folytonosság nyilatkozik meg a műit és jelen Közt a különféle alkalmak szokásanyagában, egyes munkamódszerekben, vagy sok eszköz gyártásában- A magyar népi temetkezés ma is számos emlékét őrzi régi világszemléletünknek, pásztoraink sok tekintetben úgy gyógyítják, kezelik állataik alt, mint sok ezer évvel előbb a délolaszországi puszta nomádjai, a tiszafüredi nyergesek hajszálig ugyanazt a nyerget gyártották még nemrég is, mint amilyent honfoglaló őseink sírjában találnak. A szellem szabadabb megnyilatkozásainak utjain is nem egyszer ugyanúgy' járunk, mint elődeink, a hon- foglaláskori magyar művészet motívumai jelenkori népi kéziqtunkáLon születnek újra, holott a szóbanforgó minták köbén évszázadokra feflieőésbe .merültek, önbizalmat adó tanulság ez: nemcsak idegen példák segitik életharcunkat. hanem alkotó önerőnk is képes időtálló értékek kitermelésére és az ősi lia- gyonaánykincsből való megújulásra.

A MAGYAR CSALÁDÁLLAM

Ugyanazok, ajz erők, melyek összetartották év szervezték a nagycsaládot, érvényesültek a honifoglaiusikori magyar államban is. A fejedelem ugyanazt a szerepet játszotta a nemzet életében, mint a családfő a nagy családéban, a nemzet is éppen ugv vérségi és gazdasági ; életközösség volt, mint a csalid és éppen úgy megvolt benne minden kisebb egységnek a rangsorszer,nti helye, a jobb és baloldal megkülönböztetése, a munkarmgoaztás. .Nemcsak a katonai fölény és a politikai bölcsesség, hanem a .társadalom és az álkun tökéletes azonosságából, egy másba épüléséből fakadó erő adta meg tehát a magyarság szilárd egységét, mely egyedül tehette lehetővé a honfoglalás kora s a köz vétlenül azután következő idők súlyos válságainak lek űzőénél. A mai magvar ember hajlandó reménytelen, rai-ta kívül álló gépezetnek tekinteni az államot s csak néha, jobb ösztöne; mélyén ébred rá arra., hogv szé- lesebbkörü családját lássa benne. Ha szabad ;—• s ma nemcsak szabad, hanem kell — a történelemben saját kérdéseinkre feleletet keresnünk. úgy László Gyula könyvéből talán leginkább ezt a tanításit kell megszívlelnünk: a nemzet csalid, államunk a családi tűzhely legfőbb biztositéka s egyúttal a nemzeti élet folytatásának kerete, melynek védelme a legszorosabb értölemben vett önvédelem.

László Gyula munkájából tékát nemesük a hajdani magyar ember arca bontakozik ki, hanem értékes vonásáét találjuk meg benne az örök magyarnak is. m-ó.

Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzdi mindennap a magyar nép boldog»«- léséért az Ellenzék