Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-08 / 152. szám
1944 Juli*1® &. E L L E N 2 É K A SZŐ BECSÜLETE Irta: TAMÁSI ÁRON Az erdélyi iró „Virrasztás'* dmü kötetéből vesszük alábbi 1941 augusztuséban irt, de nuz is ége\íőcn időszerű irásat. Azjok a magyarok akik hallották Köcsül h Lajost beszélni, bizonyára úgy érezték, hogy a magyar szó dolgában rendben van minden. Manapság ritkán vannak ilyen megnyugtató érzéseink. Nem a szónokok hiánya okoaza ezt, hiszen az élő magyar szónak is vannak nagy mesterei. Valahol máshol van a baj; s azon gondolkozom, hogy vájjon hol. A kutatás megkívánná a becsüle tes munkát, de az valósággal lehetetlen. Mert a becsületes munka az volna, ha ae emberi ízó történetét nyomon tudná követni. De még a magyar szó történetét sem tudom nyomon követni, nemhogy az emberi szóét! Nagy tudós kéne ahhoz, hogy az Árpád szavait, hiteles kiejtéssel, tolmácsolja nekünk; s még nagyobb tudós lenne az, aki az Ádárru és Éva eredeti beszélgeését adná elő nekünk az Akadémia valamelyik ülésén. Pedig a fejlődés útja, amely valószínűleg a paradicsom és a majom között veszett el, még ezeknél is titokra-‘o- sabib. Különösen a kezdeti korszak, melyben az ember a hangtól a szóig eljutod, a gondolatnak olyan végtelenségéijoten van, hogy még a képzelet is csak mosolyogni tud rajttá. Igaz és értelmes feltevésnek tetszik azonban, hogy az emberi őslény abban a kezdeti korszakban a hangot megbecsülte. Mint más hangadó lényeknek, bizonyára neki is külön hangjai voltak az éhségre, külön a szerelmi ep-k.e- désre és dühre s külön a veszedelem jelzésére. Tisztességén kivül a legfőbb érdeke is azt kivárnia, hogy ezeket a hangokat megbecsülje. Vagyis igaz indulat nélkül ne használja az igaz hangot, se az igjaz indfldajfera a hamis hangot, avagy a hamis indulatra az igaz hangot. Még az állatok sem teszik azt. Buta kutya volna, amelyik ugatna, amikor éhségében lopni megy; avagy a csontnak szóló hangot használná epeke- désne. A macska sem dorombol az egérlyuk előtt. Nyilvánvaló tehát, hegy a hang használatában az emberi őslény is becsületes volt. Eljött azonban az idő, amikor a hangbal szó leit. Ez a fordulat volt a legnagyobb esemény az emberiség történetében. A hang, az emberi beszédnek az az ősi sejtje, aminek se füle, se farka nem volt, egyszerre csodálatos fejlődésnek indult. Szó után szó kelt ki belőle s a szavakból beszéd1 kezdett alakulni. A test hangjából az értelem megteremtette a nyelvet, mely azu án a sens, az atyafiság és az érdiek következményei szerint ismét külön ágakra bomlott. A különböző nyelvek melegéből keltek ki. a különböző népek, melyeket az atyn- fiság és az együttes érdek alapján a közös srzó .szervezett nemze ekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sora verte egybe; hazát a bátorsággal irányító f é!elosztón szerzett neki, de nemzetté a magyar - szó teremtette. Mnt jelképes erő és ha álom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kiegyelet, hűség és becsület illeti őt. Gondoljunk mindig erre! Az e.-zme, mely ia< magyar s'zó iránti kegyeletet, hűséget és becsületet magában foglalja és élteti, minden magyar emberben őszt önösen él. S mostanában, amikor annyi fejtegetés folyik arról, hogy ki a magyar, ez az ösztönben élő eszmeţ, bizonyára egyik legbiztocabb vezetőnk lehetne. Csakhogy a kérdés és feleleten kívül nincs eszközünk aura, h~gv ennek az eszmének a létezését szükség esetén meg- áliapiLtlhao&nk. Ezt a kérdést ugyan fel e- hetnők, de a felelet igazsága Isten előtt ismeretes. Nekünk csak az marad, hogy jóit higgyünk inkább, mint .-rosszat; s hegy ennek a hitnek erején még éberebbek legyünk a szolgálatban, mely a magyar szó iránti kegyelet, hűség és becsület védelmében történik. Ilyen szavak után most az olvasóiban az a gondolat ébredhet fel, hogy talán a magyar szó dolgában nincsen minden rendben. Hát csak ébredjen fel ez a gondolat, mert valóban olyan bajok mu.atkocnak. amelyek nemcsak: az élő magyar beszéd hitelét csorbítják meg, hanem az egymás megértésében zűrzavart okoznak s idővel a társadalmi élet egyensúlyát is föiborit- hatják. A kérdés bonyolult, de a veszély négy. Nem csodálnám, ha a felismerés és a gyógyítás nemes indulata végigjárna e hazában s tudósokat, papokat és írókat szólaltatna meg. akik mind segítenének abban, hogy a magy ar szónak vis zia adassák a hitelessé?, a jelentésbeíd és az erkölcsi súly. Mert magyar szavaink kezdik szemszínü. szeme. Idegen világban volt, ismeretlenek, ellenségek között: „Mit akartok velem?” Néztem, bámultam, ijedelem és zavar járt át s éreztem, hogy mondanak rendre csődöt madártani ismereteim: se nem. sirály, se nem gólya, se nem gödény — mi lehet tehát? A sasok gör- becsőrü, szigora tekintetű, karmos fajától is nagyon távol áll. Vájjon, miféle madár? Mért olyan emDerszerü (vagy helyesebben: angyal- szerű), Hogy láttára az ember kénytelen a majmokkal való rokonság darwini tételét menten sutba dobni, hogy helyette %'alami közös madárőstől való származás elméletéi kezdje szövögetni magában? A lába is mintha egy öregedő táncosnak inas, kidolgozott lábfeje lenne; a feje is mintha egy koraérett jelesdiáké; s a szárnyai pedig egyenesen az Utolsó ítéletek angyalainak sok sürgés-forgásban, hivatali fáradozásban elbágyadt szárnyaihoz hasonlítanának. A poroszlók hátulról megdöfték egy karóval, meglántorodott s kötelékeiben botladozva előrerogyott. Erre a többiek, a belső csoportbeliek, vérszemet kaptak s nekirohantak. Ki a szárnyát, ki a nyakát fogta; igy vitték egy tőkéhez s kötözték saját bilincsével oda. Ebben a pillanatban ugyanazon a fészerajtón, melyen a. madarat kihozták, megjelent egy tagbaszakadt, horihorgas vénember; olyan volt, mint amilyennek a kiérdemesült középkori hóhért képzeli az ember: vénségében is friss, ereje teljében lévő, gonosztekintetü, göndörfürtü és nagyfogu. Kötéllel megkötött szárközépig érő barna bársony-nadrágot, zöldcsikós trikót, a nyakán pedig gondolásmódra meghurkolt vörös kendőt viselt, fején széleskarimáju, bársony kalapot. Amikor a madarat meglátta, vad üjio gásba kezdett s alig győzte a fiuknak a hálálko- dást. Többet megölelt, megcsókolgatott közülük, édes fiacskáinak, szive vércseppjeinek nevez- getvén őket. A fejszét szertartásosan és kellő áhitatosság- gal, kezébe adták. — Cucurullo! Cucurollo! — ordibálták a fiuk, nyakába csimpaszkodtak s forró tenyérrel szorongatták felső karjának megfeketült, görcsös izmait. Cucurollo mester pedig, mielőtt megemelte volna a baltát, kalapját hátrapöccintelte, tekintetét körülhordozta a környező dombokon, az ég felhőin, s Láthatóan fohászkodott. A fiuk, bár a türelmetlenség már-már felvetette őket! nem háborgatták. A madár feje azalatt a tőkén pihent erős kamaszmarkok szorították oda; csak a szeme nézett — most is -gyanazzal a nézéssel melynek ereje s vádas lobogása a közeledő vég előtt sem módosulhatott, annyira ijedt s ijesztő volt már a legelső percben — nézett, s majdnem kipattant a helyéből mint valami szikra. Cucurull végre befejezte a lelki előkészületeket s nekihuzakodott: odavágott, ahol a nyak a fővel érintkezik. A, fiuk felorditottak, nagyot ugrottak fékezhetetlen örömükben; Cucu rullo diadalmasan ereszkedett rá félkönyökkel a balta hosszú nyelére, másik kezét csípejére illesztette, hanyag akrobata-elegánciával, mintha azt mondaná: voilá! S a madár csodálatos diákfeje szépen legurult a tőkéről, teste pedig egy pillanatra ott vonaglott és remegett a po roszlók lába előtt, A kapun kivül ácsorgók ekkor hirtelen jSeket váltottak a kerités tetején kuporgókkal; előkerültek a kövek. Éreztem, tudtam, a bosszú most mindjárt utoléri azokat odabent i De valami egészen más történt, valami, amiről ma sem tudok pontosan számot adni magamnak. A lehullt csodálatos diákfő irtózatos kiáltást hallatott! Emberi hang volt, vérbeborult, lucskos emberi hangszálak, emberi ajkak alakította szó, egy óriási, iszonyatos „Segítség”. De mintha annak a vonagló, porban fetreugó testnek szólott volna! Mert a fejetlen test erre a''hangra szárnyára kapott s pár bizonytalan kodó csapkodás után, mialatt a gyilkosokat arcukon, kezükön, ruhájukon összefecskendezte sürü vérrel — a vérveszteség fokozódása szerint könnyebbedve. levegőbe emelkedeti Hullt, hullt a véreső a fiukra, hullt a vén go nosztevőre is, hogy' azt se tudták, hova rohanjanak, hová bujának előle. Pár pillanat alati üres lett az udvar. A kapu előtt ólálkodók kezében ott maradi a bosszuló dobásra szánt féltégla, macskáké; álltak, kuporogtak, odaszegezve s nézték a mind magasabbra lebegő, mind messzebbre szálló madarat. Végre eltűnt a magasságban — messzeségben. / * 1940. áprilisában történt, Róma egvik külső városában, annak is a határában, valahol a Vatikán háta mögött, a Via del Gallon is fül. ahol a város csendesen kiadja páráját s az ősi latin dombokon elenyész. Mostanában pedig mind gyakrabban jár el hozzám a rejtelmes madár árnyéka-emléke, s mind tépelőriőhhen táláig dóm magamban: minek is voltam tanúja voltaképpen? S mit is, kit is akartak emberi ke zek elpusztítani abban a lényben, aki — s ezt mind nagyobb bizonyossággal érzem — nem leheteti e világból való elveszi testi hitelűiket, lassan kihull belőlük az eredeti tartalom és elveszítik erkölcsi súlyúkat. Figyeld meg a miagad szavait ég megnyilatkozásait; hallgasd meg a táir- stataágdtk beszédet; kisétrd figyelemmel a szónokjoikiat és a különböző pártok hivatalos szóíheszinálaí.éJt. Azrtán von,ülj egy hál órára magadba és a magyar szó szenvedéseinek jegyéiben gondold végig az egészet. Ajkkor te i® felismered a bajó! Rengeteg forrásból erednek a bajok. Ha rendszeresen és kimbrttő módon megírná azokat valaki, az asztaliunkra1 vaskos könyvet tehetne. Mi pedig csodálkozva ven nők észre, hogy a szavak becsületének védelme címén választ kaptunk a1 világnézeti és müvelődésbtii zűrzavarra, a j társadalmi egye elevenség okaira s általában a mai ember egész válságára. Talán megírja ezt is valaki. Ez az én Írás:, m még a bevezetője sem lehetne egy ilyen műnek, csupán az iró figyelmeetetéra, vagy s sémiiéi te több módon: csupán egy szikra, mely az elkin- zo+t magyar szó melegítésére az érzékeny léteikből kipattan1 ■. Rövid fénye ven en- ' nek a szikrának, de arra elegendő, hogy j a magyar szó szenvedésének hiá/rom. kút- j forrását meg tudjuk pillantani. Az első mindenesetre a fecsegés. Bőséges mhiryarázatot tudunk, adni arra vo-natkoi:óíl>ag, hogy az egyik ember miért i beszédesebb, mint a másók. A fájd .ulaj- j diosiág, az •etgyénóség természete, a nem- j seti és c ialádi nevelés, n-emkülönben a foglalkozás mind magyaráz»;-tűi szolgálhat. Állatában a fegyelmezett ember kévés-: bibét beszéd, mint a fegyelmezetlen; a földdel foglalkozó és az abból élő ember is kevesebbet, mine a városi; sőt rendszerint a- tartalma óbb ember is kevesebbet, mint a silány. Törvény gyanánt azonban mégsem lehelne megállapítani, hogy' egy embşr értéke attól függ, vájjon milyen Keveset beszél. Olyan bokmondas volna ez, melynek még az ellenkezője sem igaz. Ké.ség.ekn azonban, hogy aki tisz- tábam van a szavak jelentő égével és a kimondott szó következményével, az meggondoltan és válogatott szavakkal beszél. Fegyelmezett és g n dói ko dó embe r az ilyen s benne a felelősség érzete is ép. Szóhasználat, vagvLs, beszéd dolgában az ilyen em/ber példakép. Az értelem és az önfegyelem mindenkit .példaképpé tehe,. Legfőbb ideje is, hogy erre minden magyar törekedjék, hiszen a szenvedély, az Í okoskodás és a felelőtlenség olyan bozótossá tette mjár a magyar társadalmat, hogv abban már maholnap csak titkos é 'kép alapj-án lehet eligazodni. A baj másik kuLfo írása a szavakkal va- l ló garázdálkodás. Nemzeteknek és egyénnek msa egyformán bajos az élet. Az állam, mint a nemzeti közösség kéjpiviseiője, az egyéntől I rendet és - áldozatot követel. Az egyén pcdíg meglehetősen fegyelmezetlen és szeretné, ha az áldozatot más hozná. A I követelmények, melyeket az idő és a sors sürgetése az állam polgáraival szemben támaszt, a fejlődésnek más fokát mutatják, mint mja-ga a társadalom. Ma ez töb- hé-kevésbé mindenük' igy van a világon.; j sajnos, niáflumk határozottan igy van. Az idő meg iőzite a nevelést és a- szociális j i-zjazság általános érvénye még rendezetlen állapot fölött nyugtalankodik. Az utaik, melyek a cél felé vezejnek, látszólag különbözők. A pártharc és a szenvedély nem tud elülni s azoknak parazsait sokszor a magíánérdek ie fújja. Ilyen körülmények közöltt a ./harcosok“ jelentéit kény része nap-nap után ingerülten tor be a magyar szavuk virágos kertjébe és tt nagy hevületben gazrázdáilikodik. Ártatlan szavakat letanos, színeseket é? üdéket: másokat, mint. avultaké ■ felrúg; majd a nagy hevületéhez nagy szavakat hajigái egy.be. S a magyar szó őrei gváván bal Igornak ilyenkor! A hűtlenség a harmadik. Azt a hűtlenséget gondolom., amely a magyar szó eredeti jelentését érte é: éri. Fő eg olyan szavakkal történt ez. ame- lyk elvont fogalmat őriz ek. A „szamár“ Szob z például nem lett hűtlen senki, mert ha ezt kimondjuk, ma is egyértelműiéig a csacsira gondolunk, vagy az is- merttieínk közül azokra, akik szamárságot szoktak csinálni. De ha azt mondom, v: hogy ..keresztény“; vagy ha azt men dóm, ■ hogy „erkölcs“: már elvetettem a viszály magyát, mert a fogalom, melyet ezek 1 szavak valaha őtntertek, enyhén szólva válÍ tozast szenvedett. Üljön együtt három ember s tegyük eléjök ezit a két hzóí: vájjon egyet mondának-e? Az eddigi. tapasztala- i tok arra tanítanak, hogy nem. Aikikor pedig e három közül legalább kettő hűtlen lett a szóihoz, de az is lehet, hogy mind a három. Eirne azt mondhatná valaki, hogy még tiz olyan embert is össze tud/na válogatni aki mind egyértelműen magyarázná a „keresztény“ és az „erkölcs“ szavart. Ezt el is hinném neki, de ha Ugyanakkor kikötném ho?v a tiz ne tartozzék egyazon politikai pártba, nagyon, megnehezíteném a dolgát. Olyanok a szavuk, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országiban, a bőrűnél jöttek. Azonban megfür őszébe tjük őket, ha fáradtan érkeznek; rend'e- ruhát a'dhatunk nekik, ha rongyosak; s jó ételt, ha. a szolgálatban elszigorod ak. S főleg üzenhetünk áütaluk, hadd mondják meg mlindcra magyarnak, ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek meg minkét magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős nemzeti Leikül etet s igazságos raia- gyr.r társadalmat tudjunk teremteni! A posthumus dicsőség Az kiéi könyvmapra jelenték meg irodai emit öltén ész igényű beveraeto- vel aiz egyik nagy pesti kiadónál Dsi- da Jenő válogatott versei. A könyv ecs- ke m,ár külsőre a legnagyobb külföldiekkel s némely szerencsés honi Írónak szintén e nevezetes sorozat - ban megjelent könyvével vetekszik. Kezünkbe vte&sizâiik s1 érezzük.: rajta a nagy városias.ság„ a „beérkezefttei'g“ i lliata. A házsongárdi fényképes kripta egyetlen lakója ezzel a finom- kivitelű könyvecskével nyert, post mortem, maiisol enmnál maradandóbb kitüntetést é<s emlékművet. S ebben az esetben a szokottnál fontosabb körülmény a könyv pesti kiadású volta: azt jelenti, hogy a vidé*- k ist ág ge] szemben sokszor, sajnos, nem oknéliküli előítélettel viseltető nagyközönség szívesebben, bátrabban vásárolja meg, a kereskedő pea dig nagy ob b ambícióval terjeszti Mert eleddig Dsida Jenőt a társadat km alig — inkább költők és irók tartották számon és szerették; működése Erdélyhez kötött volt s habár az akkori anyaország elnsmetresfl jól esett volna, szomorú fátum feledtette őt ki a nagyobb folyóiratokból. (E« különben a második erdélyi köl- tőnemzedék legtöbb tagjának közös sorsa volt.) így maradt aztán fájdalmasan, esetleg rezignál tan muszáj- erdélyinek, ahogy fájdalmasan s mégis büszkén ma.rád örökre magyar a magyar iró, hiába ábrándozik Európa rá súg ár zó tekintetéről. Már hat esztendeje halott; s íme, most kezdik Odafent észrevenni s '•szr e-vétetn i; k éső meaou 1 p ázással hasonlitgatják össze élő, vagy holt kort ácsaival. Sajnos, ez a kötet 1 ehetett vól n a még szeren csésebb alanya a m i nd en kori 5 s szeh ason 1 it ásnak — ha szerencsésebb válogatás eiredmé- nve volna. Erdélyi ért elemnek fel rom fogható pádául a Tükör előtt c. nagy verses regényének kihagyásíi; a>z életpótló játszadozást — mely rá annyira jellemző s a man költők közül csak M'eöres Sándor ért hozzá — ebben a müvében űzte a legmagasabb fokion s a legnagyobb leiemé- nvesstéggel, a maryar nyelv gazdagságára nagyszerű példákat kínáló képességgel; itt mutatta meg legmeggyőzőbben, mint lehetséges ri- •menként fel-felmerülő fogalmakat igazán elhihetően tartalmaisitani s ec-y látható rendszerbe kényszeríteni: senki se éljen a gyanúperrel, hogy a.z első verssor megsiztületése- kor az utolsó még teljes homályban lappangott... Ez az a költemény, m elvet egyik utolsó élet nyilván kásáiképpen, kétsée-telenül haláksejtel- mektől ösztökélve, a naayotalkodás, a mavát időbőlor>ás tudatával szerkesztett remekbe. Fel kell tételezzük, h.osy a válóval óknaik valami későbbi terve van ezzel a ikölte- nv'nnyeik Az első pesti kiadatás igy is hatalma.: áll onás a halott erdélyi költő üt óél etében. A C áss i>op e ián (aiioco’ ai Tükör előtt-ben „megképaeilte“ ma- vártak Kosztolányival és Kun.cz Alar dárral elmélkedik fájdalmaiban mosolyogva a földi ostobaságok felett, hirtelen a fehler ül szera.fi a"ca s azt mondja a két atyai barátnak: „Lám, lám, mégis tóid énnek odalent okos dolgok is.“ je ze
