Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-08 / 152. szám

G

BLtíNZfl

1944 1 u 1 I n % ft.

Míí&auwtkai

A*

\V

ŐRE

mV'TaL

elZ° (netys&alălţtok.',

R IVOR i 4 BOMBÁZOTT BUBAPESTR6L

BUDAPEST, julius 8. (Az Ellenzék munkatársától.) Riportot kellene írnom Budapest-' ról, beszámolni arról, mtlyen ott az élet és hogyan élnek az emberek. Az ilyesfajta írást azelőtt általában Így kezdte el az újságíró, ha történetesen színes riportot akart ‘írni. Boldog pesti nyár... A júliusi napfény pazar bőkezűséggel ontja sugarait tündérszép dana- parti fővárosunkra. Elnézem a milliós világ-* varos zsilzongó forgatagát. Este 9 óra. A Duna part káprázatos fényárban ragyog. Vidám kiránduló társaságok érkeznek a kivilágított hajókon Visegrád és Esztergom felől. Az Er- zsébathid éj a Lánchíd között lévő elegáns éttermek terraszam cigányzene szól. A nagykorútokon a neonreklámok fényözönt zu litaJ nak a hömpölygő emberár adatra. Munkából

hazatérő emberek villanyosokon és kerékpárokon sietnek családjuk körébe, hogy reggel korán ismét bejöjjenek valahonnan Rákos pa-* lotáról, vagy Pestszentlőrirtcről. A Ligetben, a Margitsziget sétányain és a gyérebben világított csendes, zegzugos budai utcákon szerelmespárok andalognak . . Igen, indám, boldog pesti nyár. Megállók pillanatra a finom ivelésii, karcsúságában elragadóan szép Lánchídon, nézem a csendesen hömpölygő Dunát és elgondolöm: milyen szép is az. élet!. . .

Igen, valahogy így kezdte el szines beszámolóját a békebeli újságíró a békebeli Budapestről. De mát irhát ma, a háborúban élő újságíró a háborús Budapestről, 1944 nyarán? Ezt még talán leírhatja: A júliusi napfény bőkezűen ontja sugarait tündérszép dunaparti fővárosunkra . . . Azután még arról is leszámolhat, hogy ezeken a háborús nyári estéken is csakúgy, mint régen, munkából hazatérő emberek sietnek villanyosokon és kerékpárokon családjuk körébe, hogy másnap ismét bejöjjenek valahonnan Rákospalotáról, vagy Kőbányáról. S ha kedve tartja, a Margitsziget virágos sétányairól is irhát, vagy a csendes, zegzugos kis budai utcákról, ahol — háború ide, háború oda —, összebújt ifjú párok éppen úgy andalognak, mint azelőtt De azontúl mit írhat még? Főleg arról, hogy milyen ott az élet s hogyan élnek az emberek.

— Ott voltál, láttad . . . erről irj valami — kaptam az utasítást a főszerkesztőmtől. Hát megpróbálom megírni.

Először is nézzünk körül egy budapesti polgári család otthonában. Mit is csinálnak ezek az emberek reggeltől késő estig? Ahogy felkelnek, az az első, hogy bekapcsolják a rádiót, megreggeliznek, a családfő átnézi a reggeli lapot. elolvassa a fontosabb eseményekről szóló híreket, aztán készül, hogy elinduljon a hivatalába, vagy az üzletbe, a háziaszx szony pedig bevásárolni, amikor a rádió reggeli zenéje hirtelen elakad s a szpíker csöndesen bejelenti;

— Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Hogy tiz percre, félórára, vagy hosszú, kínos órákra szól-e ez a „műsorváltozás“, a rádiónak ez a némasága, azt Persze nem tudni, de a polgári otthon cseruUjjpl békés reggeli hangulatana-k egyszerre vége. Szorongva figyel mindenki. Az idegen utas, aki felutazott a fővárosba, hogy több fontos ügyét elintézze, s előre elkészítette délelőtti programját, szállodája halijában veszi tudomásul a beje-, lentésg s bosszúsan állapítja még, hogy egy napja elveszett. El sem indul útjára, ő is figyel. És vár. Az utcákon persze, egyelőre tovább lüktet az élet, de mindenki tudja már, hogy elnémult a rádió.

Nem tudom, Testvérem, érzed-e, milyen varázslatos hatása van ennek a figyelmeztető rádióbejelentésnek ebben a mi beteg világunk-\ ban? Első gondolatod ugyebár, az otthonod. 'Gondolatban végigsimogatod annak minden kis bútordarabját, a falakat, amelyek között éltél családoddal, néha szomorkodtál, s néha talán boldog is voltál. Igen, bárhol is vagy, amikor a rádió elnémul, szeretettel simogatod meg gondolatban az otthonodat, mely úgy a szivedhez nőtt, mint a családod. A.ztán kedves ismerőseidre gondolsz, akiket szeretsz és többi embertársaidra, akik mind a te égboltozatod alatt élnek, dolgoznak és küzdenek család:uk- kal és éppen úgy szeretnének egy kicsit boldogok lenni, mint Te .. . és gondolsz minden emberre, akiket nem ismersz ugyan, de akiknek a szenvedése éppen olyan fájdalmas, mint a tiéd. És vegigsimogatod gondolatban a város minden kedves táját, az ismerős házakat, az állomásokat, a kórházakat, az iskolákat, a templomokat, a temetőt . . . azután pillanatba behunyod a szemed és végtelen szeretettel belefotografálod mindezt kitörülhetetlenül a szivedbe, az otthonodat, a városodat. Azután 'tovább figyelsz. És vá.rsz. És egyszerre csak felüvölt a sziréna. Lemész az óvóhelyre. Szó-1 rongva várakozol és ott is figyelsz. Nézed embertársaidat, akik ugyanazt teszik. És ott lent az óvóhelyen, miközben a napfényes égbolt alatt félelmetesen dübörögnek a pusztn- .as vészmadarai egyszerre csak irtózatos erővel döbben beléd .1 közösség érzése, amelyről azelőtt iinnyit hallottál beszélni. Milyen' jó-> tekony, milyen megnyugtató és milyen hatal- mas ez az érzés most egyszerre. Aztán tovább figyelsz. És vársz. Anélkül, hogy tudnád, percekről, órákról, vagy az örökkévalóság időtlen idejéről van-e sző. Lalán hangtalanul imádkozol Is. Krisztusra gondolsz. És csöndben várakozol. . .

Órák^ teltek el, vagy esztendők? Mindegy. A rádiód ismét szál, F éltél egz el. Kunt vagy ismét a szabadi an. I ceigjárod a várost, itt is, ott is megrendültén állsz meg és ezt kérded magadtól; emberek tették ezt?

Milyen riportot irjor erről az újságíró? Irja-c meg azt, hogy az utóbbi sorozatos légit.irrt.mások után végigjárta Budapest utcáit, megállóit a szétrombolt temető feldúlt sírjai közölte, s döbbenetes ámulatában összekulcsolta kezeit. Nem tudóét szólni, csak elgondolta: milyen csúnya is az élet!...

Nem, nem lehet erről riportot imi: A rádió szpíkerének naponta ismétlődő, egyszerű nck látszó és mégis drámai hatású bejelentése zsong a fülünkben: Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Igen, az ember, aki ma e l öldön cl, kénytelen tudomásul venni, begy rendes, megszokott műsorát bizonytalan időre valahol durván megszakították. Megszakadt az élet szépsége, a munka zavartalan folytonossága, kis csaladoknak a jövőre irányuló boldog tervezgetésri. Megszakadt s

mar-mar alig hallható a fülsiketítő dübörgésben a mindennap; ytn.ídság. Megszakították az álmainkat, a gyermekek vidám, gondtalan játszadozását. Megszakadt közöttünk a csend, éjszakáink békés nyugalma és nappalaink éltető üteme. Az. újságíró is kénytelen tudomásul venni, hogy műsora megszakadt. És mit tehet? éhben a drámai műsorváltozásban félreteszi a megkezdett riportot, nem fejezi be, s mindarról, amit látott, riport helyett egyetlen rövid monr. atban számol be, amit valahol Budapesten 1944 nymán sebtében fel jegyzett a noteszébe:

Szenvedő, szomorú, felsebzett arcod helyett, örökre szivembe fotograf ált régi kedves, mosolygó, igazi arcodat látom ma is, tündérszép Budapest . . .

GREDIN AR AURÉL.

Legdrágább kincsünk: az egészség

Ä i©g és torok egészségtana

A helyes fogápolás elsőrendű kötelességünk. Egészségügyi szaktekintélyek szerint, fogaink megieielö rendbentartása nemcsak egészségügvi követelmény — mivel a rossz, elhanyagolt fogak, igen sokléle bajt okozhatnak a szervezetben —, hanem, kuUurköveteJmény is. A rendben tartott fogak együtt járnak a jómegjelenéssel.

A gyermek tejfogai. számszerint alul-felül 10 10, a hatodik hónaptól a második életév

végéig bújnak elő. A tejfogak általában a hatodik életévig maradnak meg. Azután lassankint kihullanak s helyüket az állandó fogak foglalják el. Az állandó fogak elöbujása a huszadik éle évig tarthat. Gyakran azonban még ebben a korban sem bújik mind elő, a legutolsó nagy őrlő — a bölcsesség fog, csak később jelentkezik.

A fog anyagát csontszerü keménv anvag képezi, melyet egy rendkívül kemény, ellenálló, vékony réteg: a fogzománc borítja. Ez óvja az ép, egészséges fogakat a romlástól. Ha ellenben gondatlanul, fogainkat .mindenféle erőszakos külső behatásnak tesszük ki. forró és hideg ételeket fogyasztunk gyors egymásutánban vagy cukrot rágunk, diót tőrünk' fogainkkal, az óvó zománc igen könnyen megsérülhet. Hasonlóképpen, ha fogainkat kellő módon nem tisztítjuk, a fogrészekbe ételmaradék szorul, ami kiváló táp lálója lesz a baktérumoknak. A bomlásnak indult ételmaradékok, főleg a cukros, keményítős anyagok, avas erjedésen mennek keresztül s a fogzománcra korrodáló, maró hatásuakká válnak. így kezdődik a fog kilyukadása, szuvasodása. A fog szuvasodása gyakran fájdalommal is jár.

A fogfájás, a csodálatosan berendezett szervezet szemaforja — int, figyelmeztet, hogy baj van a fogaink körül és sürget, hogy igyekezzünk a bajt rendbehozatni.

Az ételmaradékokat minden étkezés után a fogaink közül el kell távolítani! Igaz. hogy egyes vidékeken, főleg a nyugati országokban, a társaságban való fogpiszkálást illetlennek tartják. Ha alaposan meggondoljuk, falán van is benne valami. A fogközök megtisztitását azért nem kell elhagyni. Étkezés után a fürdőszobában kipiszkálhatjuk és megmoshatjuk fogainkat.

A fogápolást már két-három éves korban meg kell kezdeni. Meg kell tanítani a gyermeket, hogy puha szőrű kis fogkeféjével hogyan tisztítsa fogait. (Japánban a helyes fogápolásra oly súlyt helyeznek, hogy a fogmosás módját iskolában is tanítják. A tanitó, fogkefével a kezében, bemutatja s utánna a gyermekek vezényszóra végzik fogkeféjükkel a megfelelő mozdulatokat.) A gyermek fogtisztitásához csupán fogkefe s tiszta, állott víz szükséges.

Általában a felnőttiek között is sokan vannak, akik a fogkefehasználat helyes módját nem ismerik. Legtöbben fogaikon a kefét jobbra-balra húzzák. Ez korántsem helyes, mivel ahelyett, hogy fogaikról az ételmaradékot, a lepedőket eltávolítanák, a fogak közti hézagokba söprik. Ez nem következik be abban az esetben, ha fogainkat le-fel, azaz merőleges irányban súroljuk- igy a fogközök is megtisztulnak. Ezenkívül meg kell tisztitanunk fogaink belső és rágó felületét is. A fogtisztitó szerek között legjobbnak tartják a szódabikarbóna tartalmú fogporokaf. melyek enyhe lúgos kihatásuknál fogva, közömbösítik a savas erjedés folvtán megsava- nyodott környezetet. A fogmosás ”'án fontos a szájüreg alapos kiöblítése, le1- '«mgvos

vizzel.

Fogaink megbetegedése egész "mk

egészségére kihathat. Jó rágás -— 's.

tartja a közmondás. Beteg fogakká1 tesen az ételek megrágása sem tőrténh. gségesen. ami viszont a gyomrot terheli meg. A/onkiviil a szuvas fogon keresztül a baktériumok is héjúinak a foggyökérhez s ott qenv- nyes tájog, fisztula keletkezhet, mely állandó góca lehet a fertőzésnek. A rossz fogak következménye lehet még u szivbelhártya suivos gyulladása, a sesegyulladás s az izületi rvuz.

Meg kell még említeni, hogy vigyáznunk kell arra is, hogy ne csak egy oldalon rágjunk, hanem minden részén vegyük igénybe fogainkal. Gyakran előfordulhat, hogy valamelyik fogunk megfájdul s önkéntelenül csak a másik oldalon rágjuk az ételt, azután is, miután fájós fogunkat már megcsináltattuk. A nem használt fogazat- részek rágás általi öntisztulása igy kimarad s megjelenik a fogkő. Ha fogainkon fogkő megjelenését vesszük észre, menjünk fogorvoshoz, aki majd eltávolítja azokat. A fogkő akadályozza a fogak táplálását, mivel a leg és az íny közé rakódik le s igy előmozdítja a fog romlását. A fogorvos legalább félévenkinti felkcrrsése e/r-nkivul is ajánlatos, mivél ■ kezdődő kis hibákat magunk nem tudjuk »-léggé nuzii gyeini s csak igy akudályn/.liafjnk meg fogaink továbbá romlását

A torok egészségtanába)? :■ legfontosabb pon lot a mandulák képezik. A mandulák gyulia ilá.sa a leggyakoribb betegségek közé tartozik Pláne sokan vannak akik hajlamosak erre. ilyen mandula valóságos nyitott kapu a fertö/é- számára. A gyakori gyulladások követ kéz télx-n a mandulában is éppen olyan fertőző góc Iá madhut, mint a táiyogos fogban, melynek kö vetkezrnénye ugyancsak vesegyulladás és z<-■ j lehel. Ilyenkor bizony a beteg mandulákat el kell távolítani.

Torokgyulladások esetén a különféle fertől- lenilő hatású szerekkcli öblögetést szokták alkalmazni.

A lorokoblilés hátravetett fejjel történik s így a folyadékot a garativekig s a nyelvgyökig hátra engedve, lassú kilégzés közben bugyborékoltat- juk. Bármilyen szerrel öblögetünk, azt naponta 4—6-szömél többször ne tegyük, mivel a kívánt hatás helyett, éppen az ellenkezőjét érjük el. A tulgyakori gargalizálás, csillapítás, nyugtalás helyett, éppenhogy izgatja a torok nyálkahártyáját.

Egyes vidékeken, különösen az egyszerűbb emberek között szokás a gyulladt torok petróleummal való ecsetelése. Ezt nem szabad tennünk, mivel kellemetlen következményekkel járhat.

Tudjuk, hogy a fentmondottak az olvasó közönség közül sokaknak nem újság. Mégis olvan sokan, magukkal szembeni vétkes köny- nyelmüséggel, nem törődnek fogaik helyes ápolásával, karbantartásával, gyógyításával. Ezeknek a fenti sorok mementóként szolgálhatnak.

Zathureczky Zsigmond László~ dr.

F?mc*örhtTÓságiítélefek zsldóvanyort rejtegetése és a légo-Tendelet be nem tartása miatt

KOLOZSVÁR, julius 8. Több érdekes ügvel tárgyalt pénteken a kolozsvári rendőri büntető« biióságz Az egyik ügyben Pop Lászlóné Krisán Anna, Táltos-utca 10. szám alatti kolozsvári lako<st vonta felelősségre azért, mert zsidók tulajdonában lévő különliöző ingóságokat átveti megőrzésre és elmulasztotta azt a hatóságnak bejelenteni. Ezért a rendőrség kolozsvári kapi- tánvsága, mint I. fokú rendőri büntetőbíróság Pop Lászlónét 80 napi elzárásra átváltoztatható 2000 pengő pénzbüntetésre Ítélte eL Aj Ítéled, jogerős.

Ugyancsak a rendőrség kolozsvári kapitány- sága elé került tegnap Adóm Albert szászfeneS lakós is kihágás miatt. Julius 4-én, a légiriadói jelző sziréna elhangzása után lovaskocsijávai nem állott meg az úttest szélén, hanem továbbhajtott. A rendőrség ez ügyben is lefolytatta ai eljárást, s az annak során észlelt rendkívül! enyhítő körülmények beszámításával, Adóm Albertéi 10 napi elzárásra átváltoztatható 31 pengő pénzbüntetésre Ítélte el.

Ezzel kapcsolatban ismételten felhívja a rend őrség úgy a gyalogosok, mint a járművezetői figyelmét arra a vonatkozó miniszteri rende let re, mely szerint a riadót elrendelő jelzés e> hangzása után az utcákon, tereken, s általába a szabadban minden mozgást be kell szüntető) és a vonatkozó rendelkezések és utasítások sze rint kell eljárni. »«a

JÉKELI ZOLTÁN:

ISTEN MADARA

....Egyebem sem lesz maholnap, mint néhány nagyon édes, nagyon távoli emlék, — de ezek aztán igazán az enyémek lesznek, s úgy bánok majd velük, ahogy akarok."

(H. Alain-Foumier.)

Különös római napok! Emléketeket úgy látszik holtom napjáig magammal hurcolom. Azóta mérem másképpen az ember dolgait e földön, amióta Rómában élnem megadatott; tapasztalásaim, megélt dolgaim nem évülnek el, sőt, egyre színesednek, érnek, zamatosodnak bennem. Tele voltam figyeléssel, tépelődéssel s főleg csodálatosabbnál csodálatosabb álmok látogattak! Pedig élményeim is majdnem álomszernek voltak, ugyannvira, hogy legtöbbször nem is mertem őket előadni, mert el se hitték volna ,vagv egyszerűen bolondnak tartottak volna. A kedves kolozsvári tudós, aki néhány napra bukkant fel a Városban, lálván, mily extátikusan csodálkozom némely földalatti csodán, a földi szorongásával kezdett érdeklődni honfitársa iránt: de úgy, hogy ujjait a homloka táján billegtetfe. S nekem eszem ágában sem volt megsértődni. ..

Valóban, különös élményeim voltak. Erről, amelyet most elmesélek, sokáig nem tudtam magamnak sem számot adni. Mostanában azonban mind gyakrabban élem újra s egyre különö sebbnek találom. íme:

Már ott jártam, ahol az Örök Város a természettel egyesül, s nyomorúságos fattoriák. pásztorkalibák s építészeti jellegüket régesrég elvesztett romladékok között szinte usolsókat rúgja. Szirokkósan fülledt volt a levegő s a tengeri szél valami sűrű éjjeli eső lehelleiét borogatta. Alkonyodott, szóltak a kakasok, s egy ütött-kpott, tucatnyi tagot számláló kecskenváj kocogott lefelé a kopasz dombról; mögötte rongyos, piros svájcisapkás emberke ballagott. Ha nem tudtam volna, el is felejtettem volna, hogy Bómában vagyok. Rómában, s^ méghozzá nem Krisztus előtt 100-ban, vagy valamikor Cola Di Rienzi idejében, hanem éppenséggel az Ur 1940-ik esztendejében.

A Valle Prima felé tartottam; ebben az ántík-lehelleiaá völgyben már többször nyertem

az öreg kőváluba csörgedező forrástól enyhtí lést és békességet.

Az egyik düledező köépiilet előtt néhány bé* mészkodó, izgatottnak látszó suhanc kötötte h figyelmemet. Be-benéztek az udvarra, erősen ta nakodtak, vitatkoztak. A kerítésen is három- négy fickó kuporgott, jeleket váltottak, integet« tek, kiabáltak befelé az udvarba.

Megálltam a rácsos kapu előtt s benéztem. A lim-iomos. kimustrált gazdasági szerszámokkal megrakott, burjános terület közepén egy csórná gyermek sürgött-forgott; az első pillanatba* úgy hatott rám a kép, mintha valami jó haza- disznóölés csődülete: csak éppen a disznó s * szalmarakás hiányzott.

Bátortalanul kérdeztem meg az egyik inas- külsejü sihedertől: mi készül odabent? '

— Mindjárt meglátjuk, meg-merik-e tenni —* mondta jelentősen; némi fenyegetőzést érezhettem hanghordozásán. Az izgalom azonban úgy látszik elvette a kedvét minden közelebbi felvilágosítástól. Vagy illetéktelennek tartott volna?

Mindjárt meglátjuk, — gondoltam s elhatároztam, megvárom a fejleményeket.

Egyelőre csak annyit vettem észre, hogy a mellettem álló fiuk lopva fel-feldobnak egy- egy jókora kavicsot, tégladarabot a keritéseo kuporgóknak; azok elkapják s elsüllyesztik a zsebükben, vagy ügyeden maguk mellé rakják a kerítés szélére.

Végre a belső csoportból két alak kivált s eltűnt egy mésszel fecskendezett, nyomorúságos fészer toldott-foldott deszkaajtaján. A többiek noszogató rivalgása kisérte őket. A kintiek pedig ezalatt még több követ rugdaltak ki a ház előtti ut letaposott sarából s elhelyezték őket lehe» tőleg kezük ügyében.

A fészer ajtaja ismét megnyílt s íme. mi jelent meg rajta? Egy különös s az első pillanalbaa ijesztő arányú, sohasem látott formájú madár. Valamikor bizonnyal fehér lehefe'1- most azonban mocskos-szürke volt, égjük s.v' va s földön fityegett, tolla borzas voli, vagy — ~nzotl s a lábán dróttal megtoldott ruhaszár HéL Ezen vezették a poroszlók, mint válóm vát Csak előré nézett, de azért mindenkii elért oldalra is sugárzó,, beteg lángolásu, kecske-