Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-29 / 170. szám

tî

CUENZÉE

19 ii J u I I uh 2 0.

I I AI V SZIKII A li

:\Y iRi

E ppen a paradicsomot kötő'tem tel nw- sedszoor. Azért másod*.'.or, mort a legutóbbi esőtől az a „csoda" kö özö, amit egy utazótól vettem, úgy t lltint a paradicsomról mint napsütésre a harmat. Fizet, mielőtt tovább mennék, kötelei egem me k erzem óvaAntoni azokat, akik le; uiy. ha kertészettel is fogd alkom sík ráérős idejükben, hogy óvakodjanak az olyan parti dics m kötözőtől, amit az eladó csak nekünk ad es más senkinek, mert nagyon kevés van belőle, de hűt mi régi ismerősök vagyunk é«? ezen az alapon ti.okz.utos suttogás, meghagyak-ozás körben és főleg méregdrágáin és nneyneibezen részesülünk belőle. Aki cet a tanácsot nem fogadja meg, könny n úgy jól hat, mint ón: egy kiadós eső után a gonddal fel kötözött pe- radiC'Oma ismét ott hever a földön és kezdhed elölről a guggolást, h a jlacpzást és az ezzel járó mogorva hallgat á t, v agy hangos káromkodást, ami már vérmérséklet dolg.v mindenkinél.

Nekem a sok haji adózást-ól úgy elállt a lábam és u.gy szédült a fejem, hogy egyelőre csak egy kis pihenésre lett volna kedvem. Igv éppen kapóra jött Miklós.

„— Két hétig én is panasz- leszek! — kiáltotta már messzi-öl é~ jókedvében úgy kivâgtv a kertajtót, hogy majd letörött a sarka.

Miklós, mint olyan minta férj és apa, még máius elején kiiköltözte te falura feleségét és két kis gyermekét, ö minden szombat délután kijött és hétfőn hajnalban urtanott vissza városra. Kihozta a he‘a kény éra dogot, cukrot', grízt és szappant, főleg a szieop-nt, mert a kötelező é'ikie- zéselőt'í k ormos ást semmi körü’aniények között s.em akarta elengedni <a gyermekeknek. Azonkívül hozott fogkrémet, cipőkrémet. jódot, hi pe r mar g ámt és egv halom kénesujsáiget, mert szerinte az a legnagyobb baja 3' falunak, hogy nem lehet fogkrémet, cipőkrémet. jódtlnkturát és kéoe^ui'ágét kapni, pedig er a kultúra fokmérője.

Ez a kultui'fokmérés indította el tulajdonképpen barátságunkat'. A szomszédban béreltek lakást és igy csuk cgv kerriés választott el. Egyik szombatén, amikor az állomásról való begvaloglás porát gondosan lekefélte cipőiéről és ruha iáról, a kerítéshez jő4-! és á'kiáltott hozzám:

— Rettenetes ez a kuilturhiány! — mondta szigorú arccal. Éppen fát -jpritot- tam másnapra. Elő volt meg üdmá, hogy miben áll ezt a kulturhiáiny és mert nem akartam parasztnak mutatkozni az első találkozásnál, letettem a fejsze-, a kerítéshez mentem és illőképpen bemutatkoztam. Azonnal láttam, hogy az én gyermekeimre van panasza szomszédomnak, még szerencse, hog»’- udvarias voltam, mert ez legalább elvette ha-reggának az élét.. így a veszekedésből csak panaszkodik lett. Elpanaszolta, hogy gyermekeimen -nagyon látszik a mindennapos atyai szigor hiánya, de főleg a falu kultúrát leszállító hatása. Képzeljem, gyermekei ös-sze- tegeződitek falusi gyermekekkel, egvü't játszanak velük, fáramásznnk, porban hemperegnek, bemennek az istállóba ş kisborjuhoz, megsimogatják a,koszos, kis malacokat, máskor megmosva ették a gyümölcsöt, most. egyenesen a bokorról piszkosan é; porosán eszik a málnát, nem akarnak sem kezet, sem fogat mosni és ami legborzasz1 Óbb. amióta látták, hogy an én gyermlekeim mezítláb járnak, ők sem akarnak cipőt huzni, pedig az adujuk váltig figyelmezteti, (hogy míetghül- nek vagy belelépniek valamibe és megfertőzik magúikat.

Mikor idáig ért, nem tudta mágiát türtőztetni. hangosan felkiáltott:

— Képzelje, az én gyermekeim mezítláb! — Furcsán nézhettem rá, mert gyorsan hozzátette . . . Oh bocsánat! . . . Meg- nyugtattsim, hogy nem vagyok sértődős, sőt azt is megígértem, hogy én is megoró- bálcm ezentúl gyermekeimet kulturszin- vonalon nevelni. Ennek nagyon mégör- vendett. Nyomban., bement a lakás,ba, jód- tinkturával, hipermangánna 1 és egy nyaláb képesuj-sággal tért vissza. Megmagyarázta, miképpen kell a sérüléseiket kezelni, ha gyerm'keim szegbe lépnek vagy leesnek a fáról, a kéjoesujságiot pedig azért adja, hogy e>gy kevés előismeretet szerezzek gyermekeim neveléséhez, mindezek- u^án pedig felajánlottá, hogy legyünk barátok.

így kezdődött a barátságóm Miklóssal. Először csak hetente egyszer találkoztunk, attól a nevezetes naptól pedig, amikor öt tő paradicsom és tiz fő káposzta kitaposása közben tud'ómra adta kétheti szabadságát, minden nap együtt vagyunk. Miklós szabadságából fogok egy pár színfoltot bemutatni, miután erre tőle engedélyt nyertem.

i — Te, mit csinálsz? — kérdeznem cso- dálkozva, .púkor szabadsága második délutánján visszaadtam látogatását, mert ba- I

rártomat ott. láttam a zoba gerendáján I fcilcsi ni pasz kodva. .őz.:' hittem, valamilyen I újfajta torn «gyakorlatra tanítja u gyere- f keit.

— Fenét tornászom, a legyeket fogom! — kiáltotta mérgesen — megbolondul az emlőn r etJöd a sok légytől, vigye ol az ördög a faluját.

Ekkor vettem és^re, hogy a szobáiban legalább ötiven légyfogó van) felaggatva:

I ajtó fölött, ablak előtt, tükörnél, m-osdó- I n-ill, tej-.''sióbas fölö-'t, egyszóval mrinde- nütt. Megmagyarázd:i hogy egyetlen légy k t dvszáah armdnicniégyeze ■ bacii üst hord magén és ha csak egy is belepottyaai a Levesbe, már Iké'-z a betegség.

TerimSez te-en a 1 égyrfogá.s mellett nem mull ászt oda el Mii kilós barátom gyerekei vissvakudturásitását sem. Felkerült lábukra. a cipő, vége lett a fáiramászásnak, nem mehettek a bocihoz a pajtába, a kismalachoz az ólba és nem barátkozhattak failusá gye rm teke kikel, mert mindezeket egy uriigyenek nem telheti. Naponta háromkor fogmosás, tízszer kézmosás, h,a e,gy folt volt a ruhájúikon kikaptak és ha egy szúnyog megcsípte vagy egy szálka bel cm enit a kezükbe, akkor következett a fert őd mi téis jódtinkt urával és hiper, mangánnal.

Ennek ?z le-ri a következménye, ho.gy a gyerekek arcáról leber vadít az egészséges pirossá?, lesoványodtak, megfájdult a fejőik és igy a málna meg édeskörte helyett ssnolrint ettek.

Elkövet,beim egy na.gy baklövést. Ez

uTv történt, .(hogy ami ideje fennmaradt Míkfósn-lk gyerekei megn? vetése mellett, áznál nem túrba miit csinál i on: halálosan unta magát. Első nap sakktáblával, máso- di'k nap domtinóval, végül röm:kockával -állítok be hozzám. Folytonos ón a sarkaiéiban volt és unszolt, henv üljek le már és üssük a gyen az időt. Mikor kijelentettem, hogy én nem unom magara, meg nem is értek ezekhez, akkor rámtámadt:

— Mégis, md az ördöghöz van kedved és mát szeretsz csináíni? — Ekkor követtem el a baklövést* Ugyanis azt mondtam: szeretem a népet., a falut és érdekel a sorsa, a jövendője. Ekkor Miklós felfedezte, hogy tulajdoniképpen! neki is ezt kell cskiáfnia. Utoljára tízéves korában voLt faluin, ekkor egy egész hónapot töltő t aa zva pia birtokán és ott úgy megtanulta a gazdálkodást, hogy vétkezik —• igy mondta —. ha tudását nem for ínja a falu és nép érdekének szolgálatába;.

Ettől kezdve Miklós felcsapod falure- formátoma-k. Valahonnan szerzett egy 1 gazdasági könyvet, azt a hón» alá csapta,

kic/ébe veti egy nádpálcát és, fehér cipőben, poroellán nadrágban, napszemüveggel az orrán járta a falut. Egyik gazdánál a trágyádélepet, a másiknál az állatállományt vizsgálta felül, de megvizsgálta a gyümi'áesősök.; t éa a veteményeskerteloet is. Ilyenkor felnyitotta a gazdasági könyv i(tevőn atkozó passzusát és a megiökönyö- döt’ gazdámjik a fejévé olvasta, hogy nem tud sraiksaerüen gazdálkodni.

Este aztán beáll ti ott hozzám és beszámolt tapasztalatairól. Természetesen t-zek lesujtóak vol ak: a kertek üresek, a7, ál- 1 itt állomány gyenge, a tehén nem tejel, piszok és tudatlanság mindenütt, kultúra noha, gazdasági tudás nulla. Hej, megbán am, ‘hogy miiért nem domí.náztam vagy iömfl7‘Jem inkább! Hívtam is, de most mór ő nem jött.

Egyik este éppen akikor toppant be hoa^ám. aervikor Maris, a felesem felesége eljött jeleníteni, hogy Isten megérlelte a kenyeret, holnap lehel araim. Miklós azonnal rámcsapott:

— Kimegyek én is, leg,alább meglátom, milyen gazda vagy! — Nem volt mit ten ■ nem. Minap reggel az ö részéire is tettem ai tarisznyáiba túrót meg hagymát. Azt mondta már reggel négykor nálam lesz, de nrjn volt. Vádam öt óráig, de ne«n jött. Vállanrvra vettem a kaszát és elinduil- tam egyedül. Gyönyörű reg.?’.?] volt. Sajnáltam. hogy csak egyedül látom, szerettem volna megmutatni Mikiló-nsik és még nagyon sokaknak. Megpróbálom leimd.

A tegtna.pi eső miatt finom ködfátyol takarta a határt. De pár perc múlva feljött a1 nap, aráuvikarú'lval lenyúl!'és felrántotta a leplet. Olyan volt, mint égy festmény leleplezés?. Úgy is állt előttem a tói arranvfoan lobogó búzatáblával, mélyzöld kukoricával és szelíd dombjaink v.io- laszin haj!"thanval, m:n* egy műalkotás. E’i°n a reggelen kitaláltam, hogy ,-zért tud a nagy mester ilyen gvönvörü színekkel festeni, mert az emb?r verítékével keveri össze palettáján a festéket.

Ezzel a gondola t"fi arattam egész délelőtt. Vártam Miklóst, de nem jött. Mikor túl voltunk az ebéden, biztattam Mankókat, hogy egy kicsit szusszanjanak, mer- jól dolgozt/k. M:vel férje k?itona, tize picét éves fia dí kaszált, kilencéves lánya segLitet- markot szedni és a nyolcvan- éves bapó körözte e kévét.

Amig ők fé1 '-Te\ro"ultak egy kis plhenés- ne, ad dög én b "fW-rrn a vackorfa alá és rágyújtottam. Ekkor észrevettem ar akácos szálén egy fehér cipőt. Nem-okára megláttam a fehérnadrá?ot. a cs^kor- nyalkikendőt és a na.pszemüveget is. Megéri kezelt Miklós. Hóna alatt ott volt a gaz•LÓRINCZ LÁSZLÓ:

EMBERKÉK

Gyönyörű pünkösd reggel. A napsugárban már csuszkáinak a legyek, oda-odasanditva a j viaszkosvásznu asztal felé, ahol Esztike őriz- \ geti az ura kávéját.

— Gyere már, sze mmd kihűl, — dédelgeti a kávé melegét s kapkod a legyek felé. nehogy egy is megkörnyékezhesse a párolgó csészét.

Gábor vidáman csapkodja izmos nyaka- ra a vizet, cseppet sem sietve- Miért sietne? 'Ha meghűl, hát meghűl.. . Majd felmelegiti •az asszony . . . atzért asszony.

Esztike duzzog egy sort, de aztán szivébe nyilaliik a pünkösd. Talán, nem is ez a mai, hanem a négy esztendővel ezelőtti, mikor Gáborral páros vesszőket uszkáltattak: hogy lám, elszakadnak-e Egymástól, széttáncoltat- j ják-e a csobogók fodrait S mert kétfelé jo- dorták, tán tiltakozásuk pecsétjéül, . . . vagy \ csak a levegő volt akkor olyan szerelmes ter- I mészetü, — Isten tudja —, abbahagyták az \ uszkáltatást. . .

Bizony,’ szép pünkösd volţ az! S a motani is épp olyan szépnek in du1, menekül a világ szeme elől Esztike szivébe az arcára igyekvő pirosság, amint a bizsergető éjszakát ! ropogtatja ki magából, s <í bizakodva kelő kclácsokra pillant.

Lám, már három éve élnek együtt, mondhatni, különbekében. Pedig lett volna, amiért I elinduljon a zsörtolődés. S Esztike lopva Gabor felé sandít, mintha a puszta gondolattól is féltené a békét. Hát igen, — a gyermek .. ..— böki ki. de csak gondolatban, magának. Hogy miért nem lett?!. . . Hát nem lett. Talán, mert ö a hibás. — törüli fényesre az asztalka vásznát. Kezdetben még szinte sajnálta is Gábort, amiért annyira epekedett hiába. De aztán, hogy Gábor is belenyugodott. csak nem bolond, hogy ő fütsön ott, ahol már majd hogy el nem pállik minden a j melegtől.

Most is csak azért jut eszébe. — szinte i bolondságból, — meri Mármér a gondol, —

hogy süllyedjen el ott, alsói éri, — ki lám nem átallotta beleszimatolni az ők életükbe is a megromlott magáé után.

— ]aj lelkem, az ilyesmi sohase késő, hogy megbosszulja magát, — kajánkodta körül a piacról jövet.

— Törődjék csak a magáéval, — nézett vissza akkor Esztike a Maríné képébe oda- mondóan, — vagy legalább a leányáéval,.... nehogy az ő viseltes dolgai bosszulják meg magukat.

Még áldott szerencse, hogy Gábort nem lehet hergelni, — nyugtatja magát, — mert ki tudja mire képesek az emberek. Egy darabig csodálkozott is azon, hogy Gábor meg csak említést se tesz a dologról, pedig bántja, hogyne bántaná, hiszen csak a vak nem látja, hogy igen. De éppen az a szép, hogy azt nem mondja ki, amit úgyis mind a ketten tudnak: azt, hogy a te hibádból. Akkor nem mondta ki s most lassan tán csak elfelejtődik, — számitgatja magában. De mikor is mondaná?. . . ahhoz veszekedés kell, ‘vagy legalább is kötődés, s hogy ilyesmi ne lehessen, arról, azért asszony, hogy gondoskodjék. Maríné pedig csak hadd vájálkodjék magában, amit akar, Gábor az ő Gábora gyerek nélkül is.

S Esztike már-már azon van, hogy gondol egy csúfot a Máriné leányáról is arra vonatkozólag, hogy hova menjen, ha még sokat kerülgeti Gábort, — de aiogy a házvégi füzes felé néz. ereiben hancurozni kezd megint a négy év előtti pünkösd, s ezért, csak 'úgy mellékesen, mintha a tekintetének épp arra lenne dolga, Gábor felé sandít, ki már az ünneplő ingbe kezdi beletornászni magát.

— Ejnye, még elkésik, addig cifrálkodik, — kezd bele megint az unszolásba, már csak azért is, hogy az immár börösódő kávé ügyét eligazítsa.

— Tyii, a mindenéit, — pillant az órára Gábor, — rég ott kellene, hogy legyek a

Körben.

dasági könyv és a nádpálca. TRokzoU»

arccal mondta:

Tudod, (miért jöttem c*:ak most? Tudtam. Azért, hogy ellenőrizz'.- m ny- nyit dolgoztunk. Mél/tái-ágtelj<-sen bólintott, hogy igazam van. Kinyitottai a düüági könyve , kukéi • Me a mo-zőgazeaná• gli munka ok aratási ted jeni tanén y óról avzé ló kimutatást és megkérdezte, hányán dolgoztunk. Megmondtam: ö'öau Megol- vajit&í a kereszteket. Arcán kaján öröm voll.

— öt ember csak ennyit? Hát, ez semmi! — Diadalmasan támadt rám, hogy végre én is láss-rm be, a falusi ember lusta, meg kell ímeveflmi, ahogy ő mindig mondta.

Mikor kifulladt a bölcs tanácsoktól, megkértem, feküd jön le a vackorfa alá, a kalapjait tegye a szemére és csak akkor nézzen fel, ha ki ál-ok. Nagynehezen megtette. Ekkor csendben felkötöttem Marisék af. Beálltunk a félig learatott búzatáblába. meg-rih/inito't'uík. a kaszát és elkezdtünk énekelni. Erre Miklós felült. Előszöir nagyot bámult, azután köeelebb jött, hogy jobban lásson, mert nem akart hinni a szemének. Elégtétel volt számomra csodálkozása. Mikor végigmentem a renden, hozzá/léptem:

— Most érted a falut? •—- kérdeztem. —• A férfiak Galíciában vannak a fron,-on, ők ott az életért dolgoznak, mi öt hon a kenyérért. — Miklós csendesen lehajtotta a fejét.

Bapó még reggel megjósolta, hogy esőt kapunk, mert nagyon hevesen süt a nao. Egy félóra múlva meg is érkezeit a zápor és Lemosta rólunk a port, a verítéket, Miikilósról még másegyebeket is. Bőrig áztunk, de dolgoztunk tovább, mert- tudjuk, hogy kisüt a nap és megszáradunk. Hívtam M:klós.- is dolgozni, mert különben megfázik és meghűl. Közénk is állt. Eriére már vérhólv?ig volt a tenyerén, amivel azóta is büszkélkedik.

Ettől a naptól kezdve Miklós megváltozott. Gyermekei járhattak mezítláb, látszhattak: a; falusi pvermekekkel. beme- bettek a pártába és esethet'ék a kismala-i cokat. Ő sem unta többé magát és nemi szidta a faluit. Egész nap dolgozott háziasszonya kertjében, akinek a férje szintén katona és a szorgos mezei munkától, meg a sok gvermek miatt bizony elmaradt a, a kerrie.

Ezután is átlőni Miklós mindé« esüe hoz- •rim. Most már nem zuhognak a jkáról a bölcs szavak. Csak erv-egy szó virágzik kii a szánkon — drága magyar szó —, de ebeknek a szavaknak nagy és splvos ér- trimáik v«n. Olyanok ezek a szavak mint mikor e°y őre?, sül ve- kulcs megfordul I e?y nehéz vesai+ó zárjában, hogy a kitárt k^niun át téri^lanthássunk a jövő titokzatos homályába.

KASSAY GÉZA.

S már inná a kávéját is, meg gomholkozna is, egyszerre, de megakad a keze a galléron, ott, ahol a gomb szokott lenni.

— Mi a fene, csak nem hiányzik, — ve-' resedik neki, — éppen most, mikor úgy sietek!

De bizony hiányzik, akárhogy is néziki ^élig a vászon közé húzódva, a gomb helyén két csenevész cérnaszál mered csak ki.

— Biztosan a vasaló vágta le, — egyengeti a helyzetet Eszter, mig magában ő is' azon mérgelődik, hogy ,.éppen most'‘. ÉppeiT most! hogy a fene egye meg azokat a hit- j vány cérnákat, s egy kicsit Gábort is, amiért] örökké úgy rángatja le magáról az inget, hogy mindig megszakad valamelyik szál, S még jó, ha nem az ing.

De Esztike szivében csak egy pár pillanatig tart a zsörtolődés, mert okos asszony lévén, tudja, hogy nem jó ilyenkor szótlanul hagyni az emberét. j

1 •— Várj csak, mindjárt felöltőm, •— szalad a tükrös asztal felé, ahol a cérnákat tartja!

,— Nem tudod megnézni akkor, amikor 'ideadod, — ingerli magát a férfi, — jókor kezdesz a varráshoz, mikor már mennem kéne. Az ilyenre vasalásnál ügyel az ember, nem mikor a nyakán van!

— Ugyan már, — áll meg menüben Eszti3

'ke — ne oktass te engem arról, hogy mit hogy, s mikor kell, tudom azt nálad nélkül is. — Veszem észre, hogy tudod, — huzalkodik 'már nem is az asszonnyal, hanem magával. — Nem az első eset! t

— Mi nem az első? —> kapja fel a fejéi Esztike.

— Az, hogy nincs gomb.. < s hogy ráncos ] a gallér ... S a pecsét is ott a másik ruha- \ ban már legalább egy hónapja csufosodik. ~ ■Úgy berágta magát a szövetbe, hogy ki se jő!

— Eredj már, ne okvetetlenkédj annyit,

’■— mérgelődik neki most már az asszonyka is. _— Miféle pecsét van benne egy hónapja?! Belekönyökölsz te mindennap valamibe, mert sohse tudsz ügyelni, sohse is tudtál. Hogy az 'ember nem győz takarítani reád... -I

— Nem baj, majd megtanít ügyelni az ircA davezetőd. — teszi hozzá Gábor a nehéft szót. — Ő biztosan nem kerti össze magáig,