Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-29 / 170. szám

ELLENZÉK a KÉT KOSZTOLÁNYI «o KÖNYV FELEBARÁTAIM Kosztolányi Dezső hátrahagyott müveinek kilencedik kötete „Felebarátaim” címmel je­lent meg Illyés Gyula gondozásában. A kötetbe foglalt „tollrajzok”, ahogy Illyés a bevezetés­ben mondja: ..kenyérkeresetből láttak napvi­lágot, az iró napi kenyerének megkeresését szol­gálták, napilapba készültek, de művészi igénnyel”. Kosztolányi ezekben á néhány oldalas vagy olykor csak néhány hasábos, egy „pillanatban és viílanatban” megragadott ember és lélek- áb rázol ásókban a bennünk élő. és mások tcs- tének-lelkének, sorsának megismerésére való, sokszor öntudatlan törekvést öntötte művészi formába. Az impresszionista lelkialkatu költő Kosz­tolányi örökké munkáló intellektusa vetitődik vissza a Felebarátaimba zsúfolt novella- és re­gény-. .magvakba”. írásainak alaptémája, ősi indítéka mindig az ember a maga kis, egyéni életsorsával, bűneivel és erényeivel. A szemlé­lődő,' figyelő iró egyéni élményein keresztül az örök emberi mikrokozmosz titkait próbálja megragadni egy-egy tömör képben vagy törté­nés vázlatban. Számára tanulmány tárgya min­den és 'mindenki. kezdve a budai varrónőtől Hivatalos Jánosig. A szürke mindennapok egy­szerű, sőt sokszor együgyű esetkéi, figurái a költő elemző szemüvegén keresztülbocsájtva re­gény-nyersanyaggá, é/ményt-adó apró műre­mekké teljesednek. A minden „felebarátban” élő titokszerűt, rejtélyes ismeretlent próbálja ellesni az Egy kínai urban, a Siró nő a kör- uton-ban. Szinte komikusaii időszerű „rém- hires” napjainkban A hir sebessége c. kis tör­ténete. A Tótban érezzük a trianoni esztendők kosztolányi-izü, „keser-édes” emlékeit. Apró dráma-magvakat gyűjt az iró emlék- és él­mény-noteszébe az utcáról, ami számára meg­unhatatlan, mert „maga az élet, az eredetiség”. Részletező, nüanszokat is megrögzitő elemzés­sel keresi a nagyváros felbukkanó-eltünő lakói­ban az örök embert, az örök felebarátot. Sok­szor — mint pl. a Titkos drámaíróban — mély emberi tragikumot fest néhány tömör mon­dattal. A lelkileg megbomlottak, az őrültek is heiyet kapnak ebben a nagyvárosi arcképcsar­nokban, mert mint a gyermek és a bölcs, ők is sokszor kimondják az élet nagy igazságait. A vitágváros-Budapest teremtette ideges, sokban gépszerü, sokban pedig primitiv életformából adódó, látszólag hétköznapi eseményekből köl­tői Színezetű, igazi szépségű, olykor megható arcokat hoz ki. Keletkeznek-e még manapság mondák? — veti fel egyhelyütt a kérdést az iró — és a költőben keletkező, ezernyi elem­ből eggyé sűrűsödő monda-alapanyag ott buj­kál a történetek egyikében-másikában. Elgé- piesedő, amerikánizálódó civilizációnk lüktető iramában a költő, mint a lélek elhivatott em­bere az élet alaptörvényeire — a szépségre, összhangra, igazságra, szeretetre vigyáz. A nagy szólamokat, ál-igazságokat ütközteti össze az élettel — és hozza ki végül belőlük a csak a sorok mögül kiolvasható igazságot: az élet ugyan differenciálódott, de alapjában egy ősi misztikus ösztönélet. Kosztolányi életművének újabb adaléka, színező, ízesítő kielégülése a „Felebarátaim” kötete. ÁKOM — Kosztolányi Dezső életművének emberi és művészi arculatát a hátrahagyott müvek nem változtatják meg. Az opus -— amint azt már éle­tében megalkotta, teljes és tökéletes marad 4 halála után megjelent nyolc kötet csak kiegé­szíti, megszépíti, színesebbé teszi a nagy égé szét. Emberileg hozza közelebb az alkotás a tudatos alkotó-Kosztolányit. Illyés Gyula, a kö­tet sajtó alá rendezője meg is jegyzi, hogy sokan az olyan irka-firkát mellékterméknek, forgácsnak tartanák, de azért ő néha ezt tartja legtöbbre. Tényleg rejtélyes dolog az, hogy az iró az utókor szemüvegén keresztül nézve, mi­kor mondja ki a rá leginkább jellemző lénye­get. Az Ákom-bákomban közölt apró írások az újságcikk álruhájában jelentek meg. A tudatos költő egyforma lázzal, lelkesedéssel fogott hozzá mindenhez. Mindegy volt számára, hogy versel ir vagy regényt, vagy esetleg valamelyik újság vasárnapi számába kellett kis lírai cikket írnia. Illyés a kötet írásait széljegyzeteknek tartja, melyeket Kosztolányi „könyvei és napjai fo­nása” közben irt magyarázatul, meghökkenés­ként vagy puszta időtöltésből. Apró megfigyelé­sek, egy-két Urai mondatba foglalt jelenetek, gondolatforgácsok, novella- és versmagvak so­rakoznak a könyvben egymás mellett. A köHö sokszínűsége, játékossága és gazdag Urai tartal­ma talál bennük levezetődésre. A valóság és a mese, látszat és reálitás összefüggéseit bogozza ki ezekben az apró, röppentyűhöz vagy csillay- szóróhoz hasonlítható írásokban. A minden­napok szürke robotjába merült nagyvárosi ember álmüveltségének és álcivilizációjának fo- nokságai, ellentmondásai, formai és tartalmi groteszkséyei jelennek meg kis képekben, vagy néhány mondatos vázlatokban. A lélek legtit­kosabb rugóihoz akar eljutni, lehántva az em­berekről és a tárgyakról a rájukkent hazug mázat. Írásaiban, megfigyeléseiben nemcsak városi polgár és titkokat kereső-megfejtő em­ber, hanem magyar is. Ahogy a soproni nép- jj szavazást eldöntő velencei találkozót, vagy a huszas évek egyéb politikai eseményéit kom­mentálja vagy foglalja találó képbe, mindig a magyar lélekkel, magyar érzéssel alkotó mű­vészt vetíti elénk. Az antant és repülőgépeink c. pársoros vázlatában benne van a nagyma­gyar gondolat talán velősebben mint sok vas­kos könyvben: „ahhoz, hogy a mi igénk vissz­hangra keljen, szükséges a Kárpátok és a. Har­gita bérc fala. így nincs az országnak akuszti­kája”. De megnyilatkozik ezekből a színes, AZ EGYHÁZ ÉS A NEVELES ÍRTA í MÁRTON ÁRON PÜSPÖK Az Egyház,, — a dogmatika mégha tár 0- záeia szerint —, „az a vallása közüte't, mely Jézus Krisztus meghatalmazásáéból az idők végéiig megtvalósdtja az emberek megszentelését; melynek '.tagjai a hit,^ ke- gyieierneszközök és a törvényes felsőbb- fég iránti hódolat által, mint Krisztus ti­tokzatos teste a közösségben vannak egy­mással és Is.en.neli“. Nevelés alatt pedig azt a tervszerű munkáit értjük, amellyel felnőtt, kialakult egyéniségű emberek >3' még meg nem nevelt gyermekemként az egyéni ég miinél tökéi:teseblb kialakulá­sához segítik. A két fogalom 'ártalmának összeveté­séből első hallásra megéhezzük, hogy a kettő között &1 vál aszthia.t'atían összefüggés' van,. Az Egyház feladata, hogy az Embe­reket megszentelje, a nevelésé, hogy az embereket megnövelje. Az Egyház arra van hivatva, hogy arc Ur Jézus megváltói tevékenységét foly­tassa az idők végéig. Az Üdvözítő földi működésével, tanifásával és meigrváilltó ha- Mdáiyia-1 elvben minden ember számára bdzltositottiai a lehetőséget, hogy az. Isten termesze' (fő1 ölti él etébe b.? 1 ekia.pesolód- jék; az ember azonban az, elfutó pillanat ■gyermeké, az elzuhanó századok és évez­redek történ,'elmén, kiér észtül az egyházra következő nemzed ékek ,sorsa menetel; s az Ur Jézus az Egyház alapitáisával gondos­kodott, hogy amit elvben megszerzett), azt minden kor gyermeke megismerje' és fel- hiaszmáilblassa. S hitünk tanításából azt is, tudniuk, hogy az Ejgyház ételéiben, tevé­kenységiében, ktgyelemieszközeiben tátok- 7131 os módon maiga Krisztus működik, Ö követi a világba kilökött tuskó'zierü em­bert születése első percétől kezdve, hogy a termiészetfölöitti szeretet és kegyelem erejével, alaki >sa; széppé formálja és a Szentháromiteg-egy-Ist’en örökkévaló, cso­dálatos életére alkalmassá tegye. Ma ez,, ha. nem, nevelési, mégpedig a .ne­velésnek legmagasabb és Legmagaszto- sabb foka? Mindaz tehát, amit a nevelés fogalma tartalmaz, edválaiszthata'ian ré­szié az Egyház küldetésének. A nevelés felnőtt, kialakult emberek tervszerű piunr- kária, hogy az egyéniségére nézve még alaktalan gyermekemibert lehetőleg egyé­nisége teljességéhez segítse. S az Egyház ezt az embernem eisd tő törekvést a, végte­lenbe1 feszülő lélek vágyakozásával méri, a gyarlóságokkal megrakott, embert a term,érzeti élet lapályairól termesze:fö­lötti magaslatokra,, a földről az égbe. a tökéletlenséigekbőil Isten tökéletességére ösztönzi, I. Ebből a Legmagasabb öáttldtüziésből, amely egyben az Egyház létének értelme és megindokolása is, magátoLértetődően következik három alamízempont. 1. Az Egyház nevelői feladata és joga egyetemes érvényű, az ember minden vo- natko'-úsá.ra kiterjed. Isten az embert sa­játos képességekkel ruházta fel és felada­tokra teremtette. Nem hiába mondjuk. ntekrokcEmosznak, az ember egymagában is az adottságok. vonatkozások és össze- függéseik egész világát Jeleníti. An vág és szellem,, érzéki és értelmi élet és a terme­szei vonatkozások etetsz szökvén ve min­den egyes emberi élet; a szülőkön keresz­tüli, ,a vér ut.ián bele van kapcsolva. ,a csa­ládiba. ék az ősök testi és szellemi öröksé­géibe s ezzel egy ütt, á faj .és nép közönségé­be; ugyan,akkor az emberi kultúra külön­böző területein valamivel fo^klkozik. hi­vatást, jfeiladatog tölt be. részben, hogy megéljen s a reáibizotiakróíl gondoskodjék, résziben pie'dig, hogy áz emberkéig nagy feladatából a művelődés és baládás foko­zásából kivenve a manta részét. S az Egyház neve1©! feladata és inga az ember összes isdotteássaira és vonatko­zásaira száll. Elsődleges köteteégie, hogy a tevitojézie'iföflöti célra neveljen, de ugyan­akkor, erynen á nagy cél érdekében arra kell törekednie, hogv az emberek e-világi édetie i s Isten szánd ékéinek miniden vo- matkozáeáíten. me-ifieleljen; társadalmi be- renöiezkedére, erkölcsi magatartása, em­bertársaihoz családiéihoz, récéhez való vterconva. foglalkozása, képességeinek fóg- lalkozitiatásia, miüveltségie s még tetei éle­sokszor mozaikszerü cikkekből az irodalom- politikus költő is. Nemcsak nagy, európai táv latokat keres, hanem tisztán kimondja a szét lem jövő emberének egyik hivatását: „jobban kellene ismernünk a környező népek iro­dalmát”. Az újságolvasó városi ember kedves hírlapjának lapszélére rótt megfigyelésekhez hasonló sok írása. Az apró újsághíreken ke­resztül a reálitást, az élet törvényszerűségeit és ellentmondásait találja meg. Nem szépíti, nem te is a természet fölötti rendeltetésekhez igazodva a legmagasabb tartalommal és formában '.örténrjiék. A krisztusi megbi- zásniak: ,,Eimenvén tanítsatok minden né­peket . . . megkereszteivién őket az Atyá­nak, Fiúnak és Szentléleknek nevében“, ez a tartalma, s az Egyház ezt is fogja fel s ilyen értelemben igyekezeti) végrehaj­tani a történelem folyamán. A megtérített és megkeresztelt népeiket nemcsak Isten is miere. éré és imádságokra t ámította, ha­nem Krisztus szellemiében megkeresztelte e-rköllaseilket, szokásaikat, életformáiiuka1, megmernissitetee törekvéseiket, és érdeklő­désűket is. És az Egyjbráznak ez a felada­ta és icg,a az idők végféig szól. Ma is és mindig kötelessége, hogy az embertől minden vonatkozásban, élete minden sza­kában és szerepében olyan mag.-tar- tástfc követeljen, .amely Isten szándékai­nak és az értelmes teremtmény méltósá­gának megfelel. 2. Az Egyház az egyéni nevelés hive. Éppen, mieró az embert összes adottságai­val és vomtatikováyiaiban veszi, alkalmaz­kodik a különböző emberi természetek­hez. Tésztában van azzal .hogy Isten az eroP'ete különböző- természetekkel teremti és különböző feladatokra rendeli. Más a férfi és, más a nő természete, de más mitedkeJtőnek a rendeltetése te. És a va­lóságban a férfi és a nő viliága is a testi és lelki adottságok ezerféle változatát mutatja, nem liehet és nem szabad tehát egy kaptafára húzni. Ezért van ellene a fiuk és lányok e.gyüt te evei éternek, amit â köfzielmuilthnn a korszellem nevében elvan hiamgoran követeltek; ezért i éli el azokat a legújabb törekvéseket is, amelyek tö­megese ük, uniformizálni akarták, egysze­rű szémáutek, akarat- és p'^felvségnélkölá gépnek — mébia csak öldöklésre f ci­ha ssmálatbfó szerszámnak — tekintik az .embert. Az Egyház fölfogása sziénnt a nevelés a la vett embert történelmi; helyzetében és kon­krét adottságaival egvüiítt 'kiáll vonini. Minden ember egyszeri jelenség. Ugyanaz az ember másodszor nem jatenik meg sóba. Uten sa­ját k cd mását, amelyre az embert teremti, közvetlen term-n-rői akit,n savai és az örök öl­hető testi, és lelkit tulajdonságok változatá­nak vágtádén sorával minden emberben is­métlés nélkül, egvedtaneegyszar fejezi ki. S a nevelésnek minden ember sajátos természe­téhez és kéoességerhez kell igazodnia, körül­ményiéit, körn vezetet is számba kell vennie, hogv mindenkiből tisztán kihozza époem azt a gondolatok., ameéyet benne a kimeríthetet­len gazdaságú Isten kifejezésre juttatott. • p Az embert olyannak veszi, amilyen a valósáéban, a tó és rossz keverékének, alakít­ható és alakításra szoruló lénynek. Amikor az emberhez közeledik azzal a szándékkal, hoev Uten képére formálja, szeme előtt van a kinyilatkoztatott igazság, hogv egy vég­zetes lépés következtében állandó harc van a test és a lélek, a nemesebb vágyak és az alacsony ösztönök között. Nem derülátó te­hát, die nem is pesszimista. Elveti a naiv feltevést, hogy az ember jónak születik s ha fejlődését a természetre bízzuk, jó is marad; de ugyanígy tiltakozik az ellen is, hogy (ja- vjithaiaíl&n gonosztevőnek tekintsük. Az Egyház szerint az ember nem angyal és nem is ördög, mert természeténél fogva rosszra hajlandó, de Iahet angyal :—■ és ez a nevelés hivatása —, mert mindenkiben szunyád egy nemes mag, amelyet élétre lehet kelteni. Uten mindlen emberit felhívott, hogy egyéni­ségén az angyalit juttassa, érvénvre, s kegye­lem-eszközeiben reális segítséget nyújt,, hogy ezt meg is, tehesse, IL Ezekből íz a! apszetn pontokból megint három következmény folyik: i. Minden nevelési rendszer, amely vallás nélkül, csak e-viiági síkon, u. n. természetes meggondolások alapján és ierők segítségével akar nevelni, az Egyház ellenkezésével talál­kozik, mert hamis utón jár. Az ember két világ polgára egyszerre, lelkén élt gyökérszá- lai az éghez kötik, lábával sáros földi uta­kon botorkál. Amint a leLket nem leltet a testből kitépni, ngy a természetfölötti vo­natkozást sem lehlet a természetitől elválasz­tani, hacsak nem akarjuk szétszakítani ma­gát az embert. A nevelő tehát felelős hiva­hamisilja meg művészetének anyagát, az él­ményt és a tiszta, testi-lelki valóságában meg­jelenő örök embert. Figyeli és elemzi a sok­szor használt tárgyak, fogalmak,, szavak pró­zaivá válását. De felbukkan a kötetben a nyelv­művelő Kosztolányi is, mikor azt mondja fiáról: ..mire megtanul olvasni a budapesti fölirato kon, addig magyarul is elfelejt”. E két könyvé­vel életműve gazdagszinezésü lélekmozaikkal vált megközelithetőbbé (F. D. tatát akkor fogja fel helyesen, ha a gyer­mekben nem közönséges érzéki-eszes lén yt, hanem az örök' életre meghívott embert lat­ja és minden eszközt felhasznál, a nevelésbe a vallás erőit is bekapcsolja, hogy őt előké­szítse mind a földi, mind az égi sorsra. 2. A szomorú emlékű felvilágosodottság- nak ,,vértelen és gyökértelen liberális es marxista“ nevelését uj, egészségesebb irányok készülnek leváltani. Az Egyház örömmel üd­vözli ezt a szándékot és készséggel támo­gatja az uj törekvéseket, amíg azok egész­séges, erős, ügyes és munkabíró nemzedéket akarnak nevelni. Támogatja az egészséges és erkölcs fűkig megengedett tájvédelmet, nyo­marákkal hangsúlyozva a népi test őssejtjé­nek, a családnak az erősítését, a nemzeti alapitulajdionságók fejlesztését és fokozott védelmét;, Eü term ésrzet fölötti küldetése lé­vén a népekhez és nemzetekhez is, a népi kö­zösség nevelő munkájából is részit kér, mai lázas törekvések végrehajtásában ott akar lenni, nehogy az ideiglenes célok, az örök célok, a te9t;i nevelés és a lélek nevelésének rovására menjenek és a sok nemes szándék az egyoldalúság következtében éppen a nem­zeti iközösiségre nézve eredménytelenül ho­mokba fusson. 3. A nevelésben három tényező illetékes: a család, az állam és az Egyház. Mind a három isteni meghagyás alapján, Isten he­lyetteseként hivatott és köteles a felnövő if­júság nevelésére. Az illetékesség közös erede­te és a nagy közös cél tehát azt követeli, hogy a felelős nevelő tényezők becsületesen együtt dolgozzanak, a család, állam és Egy­ház törekvése egymást ne keresztezze, hanem kiegészítse és segítse. Minid a három tényező jogosultsága természetes jog, létezésükből és rendeltetésük természetéből következik, min­denkinek megvan a sajátos feladata, de meg­van illetékességének határa is. Az Egyházat a másik kettő fölött irányító szerep illeti, mert a nevelés legfelsőbb célját sajátosan az Egyház képviseli, s mert ő bírja és védi a nevelés változatlan, örökérvényű alapelveit és a történelem legnagyobb és legeredménye­sebb nevelését ő hajtotta végre. Mindazt, amit ma nyugati szellemnek, műveltségnek, megnemesitett emberi lelkület- nek nevezünk, az Egyház teremtette meg. Ekndiulása első percétől, híven a krisztusi parancshoz, az emberek megnövelését tekin­tette legfőbb feladatának. A lélek üdvössége volt a lázas munka főcélja, az „unum est nccessarium“ lebegett szemei előtt, fáradha­tatlanul, mmdegyre újabb nekilendüléssel az apostoli 'tűz hajtotta, hogy az egyes embert Istennel, az ekő okkal és végső céllal átélt és tudatos kapcsolatba hozza s ugvariakkor eszközeivel, berendezkedéseivel, módszereivel, amelyekkel célját követte, a leghatalmasabb építő ereket mozgósította az egyetemes ' kul­túra szolgálatára. Európa neki köszönheti is­koláit; a család nevelésével és a családon kí­vül- a tömegek lelki, erkölcsi, művelődési gondozásával ő végezte a le gmél y r eh a tób b népnevelési; az Egyház képviselte és védte a legkövetkezetesebben a társadalmi rend tartó oszlopát, á tekintélyt; ő nemesáteiíite meg és juttatta) szerephez az egyetemes kultúrában az egyes nemzetek sajáíosi értékeit és tulaj­donságait, S ma (is, ahol lehetősége nyílik és munkáját nem gáncsolják el, többnyire az Egyház .iskolaiból, intézményeiből, egyesüle­teiből és nevelői munkájának többi műhelyé­ből kerülnek ki azok, akikre családoknak, közösségeknek, intéz menyeiének és népeknek a sorsát nyugodtan rá lehet hízni,. Az Egy­ház ég a nevelés szétválasztása mindig maga után vonta a kultúra elsekélvesedé.sét és a nemesebb életformák, ziláltságát, viszont az Egyház nevelési alapelveinek tiszteletben tartása az emberi együttélés szilárdságát és a haladás emelkedőbb irányát biztosította. * Erdély püspökének ez a cikke az „Erdélyi Iskola” 1939. szeptember—októberi számában jelent meg. * Az ELLENZÉK ríési fiókszerkesz- tősége (Bedhlen-utea 17.) keres heti pár órára gépirónőt. Jelent kezűi déli 1—3 óra között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents