Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-26 / 167. szám
apü^i ■KEHmeSuBb mugm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, 11 LAPÍTOTT!: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT'* Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye. tam-u. 8. Telefon: 29~2-3. Csekkszámla: 72056 Sülül MIKLáS RESZVÉNYTÁRSASÁG árak: 1 hóra 5.20 KOLOZSVÁR. Előfizetési P, negyedévre 15 P. Jî ű' JO d-T 'A ^ LONDONBAN ÉS MOSZKVÁBAN elszállásolt lengyel emigráció között kitört a nyűt harc, ami élénk fényt vet a szövetséges táborban uralkodó nézeteltérésekre és ellentétekre is. Tegnapi számunkban beszámoltunk a moszkvai lengyel bizottság felállításáról és a Welheimstr as sónak az üggyel kapesola.tos állásfoglalásáról ami a tényekrtek tökéletesen megféjiéit. A legújabb távirati jelentések alapján a szovjet—lengyel, valamint a szovjet— angolszász viszony alakulásáról számolunk be. A tegnapi nap folyamán a moszkvai rádió közölte a szovjet által létesített lengyel felszabadító bizottság kiáltvány át, amely megállapít fa, hogy a moszkvai bizottság a lengyelek egyetlen törvényes szervezete. Ez a csoportosulás a Szovjetunióban élő lengyel hazafiakból áll és minden lengyel számára az első és egyetlen törvényes jogforrás. A kiáltvány sző- vegét még érdekesebbé teszi annak a ténynek 'hangsúlyozása, hogy a londoni emigráns kormány Mikolajczykkal az élén, valamint az elődeivel egyetemben, ön magút nevezte ki s igy törvénytelen alapokon nyugszik. A Londonban székelő kormány tagjait — ird és mond — kalandoroknak nevezik, akik Lengyelországot szerencsétlenségbe taszították. Kiáltványuk szerint a törvényhozás joga egyedül a felszabadító bizottságé. Még érdekesebb a moszkvai társaság politikai programja. Legkiemelkedőbb pontjai a következők: 1. Az 1939 szeptemberi hazaárulók Alber gesté se. 2. A nagybirtokok megszüntetése, 3. A zsidók jogaikba való visszahelyezése. 4. Bosszúálló’? a németeken. 5. A 'lengyel határok kiterjesztése az Oderáig, 'keletporoszországi kikötők bekebelezésével, valamint Szilézia annektálásával. A moszkvai lengyel felszabadító bizottság, amely megalakulásának folyamatában még a „nemzetiK jelzőt is elnevezésébe iktatta, mint a programpontokból kitűnik, aligha áll nemzeti alapokon . . . Ennek a bizottságnak tagjai — mint azt Stodkiholmbóil keltezett jelentés meg álla- •pitja — vagy kommunisták, vagy pedig olyanok, akiknek Moszkváiban elsőrendű minősitésük van. Meg,erősíti ezt a megállapítást az a tény is', hogy Sosnovszikit, a lengyel hadsereg főparancsnokát, minden indokolás nélkül elbocsájtoUák és a lengyel csapatok vezetőjévé Zelenszkit nevezték ki, amit a londoni emigráns csoporttal való nyílt szakítás jelképének kell tekinteni. A svéd lapok tudósítói jelentik, hogy <t lengyel, felsznbadkó bizottság létesítése o. londoni lengyel körökben, ha meglepetést nem is, $e igen mély levertséget váltott ‘ki. A helyzetet nagyon komolynak, sőt komornak ítélik. A Mikolejczyk miniszterelnök washingtoni útjáról való visszatérése yjsésn. keletkezett viszonylagos derűlátás teljesen eltűnt s a két angolszász főváros- bűn minimáimnak tekintik a közvetítő- szerep lehetőségeit az újonnan kitört lengyel—szovjet konfliktusban. A felszabadító bizottság megalakulása és a Moszkvában elhangzott kiáltvány közlése után 4 teljesen lehetetlennek tünik,"fel Műoolaj- czyk tervbenett moszkvai utazása is, ami a londoni és a moszkvai szempontok ösz- szeegyeztetéséi szolgálta volna. Az utazás dugábadőltét márcsak az is alátámasztja, hogy a londoni lengyel körök a szovjet által támogatott, sőt, létrehozott- bizottság tágjait viszont politikai söpredék hek jelentették ki. Leszögezik, hogy a bizottság 15 tagja közzül 7 az angol fővárosban teljesen ismeretlen szolgálatot, a további 8 részben tiltott kommunista agitátor s ilyen irányú üzelmeik miaiLt kerestek ft szovjetben menedéket. ÖT brit hírszolgálat jelentése szerint — mint azt Amszterdamból közlik — a moszkvai lengyel kiáltvánnyal szemben a londoni lengyel kormány is hivatalosan foglalt állást és tiltakozott a szovjet-megszállta lengyel áeruh&tem,t felállítandó felszab aditási bizottság tervei ellen. A tervet néhány jogbitorló kísérletének tekintik, akik a nemzet túlnyomó többségének gondo-Ucozásával ellentétes politikai vezetést akarnak reá erőszakolni a lengyel népre. Newyorkba érkezett washingtoni hir- adá(? szerint Hull államtitkár nyilatkozott az uj lengyel nemzeti bizottság felállításáról. Az, Egyesült Állam-ok közv élemé- nyében az a felfogás alakult ki, hogy ezt a bizottságot az Egyesült Államok akarata ellenére létesítették és azt a RooseveU- kormány nem ismeri majd el. Mikolajczyk — mint a Reuter-irodn jelenti — Edényéi tárgyalt a legutóbbi lengyelországi fejleményekről. Angol hivatalos állásfoglalásról még nem érkezett jelentés. Ffull nyílatkoziata annál is érdekesebb, miyzl köztudomású, hogy Anglia Londonban a szovjet terveket támogatta. Foglalkoztunk e helyen Stefan Litauer dr.-nak a Neuss Chremiele-ben meaielent két cikkével, amely szovjet sugálmazásra íródott s amelyben Moszkva már julius derekán hallatta állás-pontját a lengyel kérdésben. Littauer első cildoében felszólította a lengyel kormányt, hogy szakítson 1935. évi alkotmány óvni és adja fel legalitását, míg második cikkében Mikolajczyk—Sztálin találko’zót javasolt, amit azzal indokolt, hogy a Kreml ura már fogadi.a a felszabadító bizottság tagjait, tehát az ügyek tisztázása aktuálissá vált. A News Chronicle később — bizonyára felsőbb utasításra — vezércikkben foglalkozott a lengyel—• szovjet viszonnyal s ama óhajának adott kifejezést, hogy okvetlen,ül verjenek hidat Moszkva és a lengyel menekült kormány között, mert a Szovjetunió nélkül nincs kollektiv bizottság és tartós béke. Moszkva azonban figyelemre sem méltatta ezt az angol álláspontot, aminek következmé- nye most Hull állásfoglalása. STEINHARDT amenkdj. nagykövet volt az, aki az amerikai sajtóban névtelenül követelte a minap Törökország badbalépését. A török lapok főtémája azóta is a ,,névtelen cikkíró" állításainak cáfolata, amit a legud- variaabb vita formájában tesznek és leszögez zik: i. A török nép nem akarja a háborút. 2. Senki sem mondja meg, milyen Török érdekeket biztosítanak azzal, hogy Törökország belép a háborúba A washingtoni nyilatkozat felsorolta a török hadbedépés foly- tán a szövetségesek számára biztosított előnyöket, de egy szót sem szól arról, hogy mi haszna lenne ebből Törökországnak. Az aAksamf‘-ban Sadak képviselő határozottan kimondja, hogy ismét félreértések vannak Törökország és a szövetségesek között, amikor a szövetségesek Törökország hadbcúépését is kérik. Ahhoz, hogy a balkán* helyzet felboruljon és a németek kénytele* nek legyenek a Balkán-félszigetet kiüríteni, különben sem lenne elég csupán Törökország akciója. Viszont a szövetségesek nem tesznek semmit a Balkánon^, vagy legalább is nem közlik Törökországgal, bogy tenni akarnak valamit. A török hadbalépés két elengedhetetlen feltétele a szövetségesekkel közös akció, valamint Törökországnak megfelelő minőségű és mennyiségű fegyverrel való ellátása. Mindkét feltétel igen messze van a megvalósulástól. Törökország már eddig is az elégségesnél jobban megfizette tartozásait az angol— török szövetségért. T ör ökör szagnak foga van önállóan gondolkodni — Írja Sadak. A német—török viszony jelenlegi állásával kapcsolatban feltett kérdésre a Wilhelmstrassen kijelentették, hogy az utóbbi hónapokban és hetekben semmi olyan nem történt, ami más világításba hozhatná a viszonyt. A továbbiakban a szóvivő utalt a török kormány némely intézkedéseire, mint amilyen például a Feketle-tengeri hajózás megszüntetése, de ezekhez részletekbe menő magyarázatot nem fűzött, Csupán arra irtait, hogy a török kormány a Fekete-tengeri bizonytalan hajózási viszonyokkal indokolta meg elhatározását és kijelentette, hogy nem szándékszik boncolgatni, van-e valamilyen más ok is ennek az intézkedésnek a háta mögött. Egy másik kérdésre kijelentette, hogy a török kormány tényleg újjászervezte a kis- ázsiai hírügynökséget, ami egyformán érinti mindazokat az országokat, amelyeknek valamilyen érdeke fűződik a török hírszolgálathoz. A szóvivő azzal zárta fejtegtéseit, hogy a török—német viszonnyal kapcsolatban politikai staus quo-ról jehetne beszélni. XII. Plus nem hagyja jóvá a nyugati hatalmait, Moszkvának tett engedményeit HELSINKI, julius 25. (MTB) Az Aitenpost „Vatikáni intelem" ciin. alatt beszámol a Szentatyának az olasz kommunistákhoz intézett felszólításával kapcsolatban, amelyben hangoztatja a katolikus tanok és a kommunista elvek közötti óles ellentétet. Ez volt az első alkalom, hogy pápa állást foglalt elvi politikai kérdésben. Különösen jellemző — folytatja a lap —, hogy a kommunista eszme térfoglalásának kérdése az angolszász megszállással egyidejűiéig merült fel. Különböző jelekből eddig is arra lehetett következtéin,i hogy a pápa az angolszász megszállás óta többször keresi az alkalmat, hogy hangot adjon tiltakozásának. A pápa nem hajlandó jóváhagyni a nyugati hatalmaik Moszkva irányában tett engedményeit. Cordovan páter, a pápai paloták kormányzója — olasz lapközíés szerint — a Vatikán lapjában az „Ossiervatore Románodban megjelent cikkében szintén rámutat arra, hogy a katolikus tanok semmiképpen sem egyeztethetők essz© a kommunizmussal. A katolikus dogmának saját erkölcse vám A kommunizmus a kaíjolikus egyház erkölcsi tanait a második helyre kívánja szorítani, vagy teljesen ki akarja kapcsolni. Ha a most alakított „katolikus“ kommunista“ csoport nem változtatja meg alapvető módon magatartását, akkor valójában a katolikus tanokat teszi ezáltal kockára. a Gőbbels a német erők telje® mo&gósitásának főmegbisottju ' 8 I A Wilhelmstrasse az ui német belső intézkedésekről
