Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-22 / 164. szám
8 ...................................-.....................................- ______________________________________ Ml MK ÍSSOKS I MI.ÍGH.ÍÍIOKU UT,t\ I ELLENIEK 1944 lulluH 22. mttmt KOLOZSVÁR, jruiius 22. (A/. E3Dejizék | munkatAr?.ától.) A mogynu- mmtkiarvogys<:-g m-e^gt'eretmtese érdjeikében «ohm megindultak a írnunk aswxiér.. ik. hogy mrtglaitog'at va hz ország különibaaö rés« in levő nmuntkas- í'rdekvf .elmi aüemwk’tkfi rati-nk-átscso- (X^rbokát, tiapíKs.^talatokaJ ss'x.vnezae<nek é*s • Kok alapjón folytassák a tár igyad ésokat az i.llDtékes kormányt úny.e/xiilk/kiel. A mun- kianvp'zor k között vamntak oyészen fia'’illek is, akik cink alig pór éve körű’.bek a magj’ar műn kassáig bvau-lnta folytán vezető poziioiéb de .a legtöbb muinfri.ásve'zér t«l>b- évvraedies rrvuin>kósáig@?.l és sia.zdn.ig múlttal j rendelkezdk. Eziekikid a magyar munkás- I vezórek'.kel er: henkánt elbeszélgetve, egy- I bnjet.üen, öröanroel állapíthatjuk meg, hogy rmn denikülk minden igsieJoezetóvel azon van. hegy javítson a rmgyar rmwi- káJ'ság sorsán. 0rés tarisznyával, gyalogszerrel... Legutóbb egy külföldet jáirt idősebb fővárosi munkiásvezérrel talál kopunk, akivel febér sszítai mieliett cseréltük k« gondolatainkat. Az általa elme'n.A>t*taikból i érdemes egyes dolgokat ismeretei, hogy ! betekintést nyertessünk a régi ma gyár munkás küzdelmes sorsába. — Az első világháború befejie-áése után a ctekon j unk tu r a ü s idők sokecer munkást kénysaeeräte 1 tek arra, tégy megélhetésének báztOR'bása érdekébori külföldre vándoroljon — mondja az őszhaju rminkás- vezjétr. A sokiezer közó.it voltam magam is. i 1921 november 2 4-an vettem vándorbotot a kezembe, üres tarisznyával, üres erszénnyel. gyalogbzierrel inéiul tam ut« ok. Célom a régi császárváros volt. Zsebemben ott volt többéves szakszervezeti - tagsági könyvem. Első dolgom volt jetenckez- ni az .Állami Munkaköe-vetitőnél ét- ugyan- akikofr a szakszervezeti mamkakoev'etitot is meglá'og'afttam. Nagyon előzékenyen fogadtak, de md/ndenütt sajnálattal adták tudomásomra, hogy rruunkaalkalomra egyelőre várni kell, mert sokan vannak még béckek is, akik munka nélkül vannak. Két hét után sikerült elhelyezkednem egy káig üzemben, ahol bizony erősen keüHt küzdeni az éle'' nehézségivel. Hozzájárult a küzdelemhez az is, hogy nem ismertem a nyelvet, de igyekeznem azit elsajátitelnd. Kétévi nyomorgás: lakásthisny és sok miás egyéb nehézség után elhagytam Bécset és visszatértem 'hazásmbe. A kálvária azonban elölről kezdődött. Kisebb városok gyárai, majd a budapesti állami gépgyár adott alkaimazást. — Az akikori időikben áfilandóan fejünk felett lebegett Damoklész kardja. A lét é< nem lét súlyos kérdései voltak élőt- ÍÁin*k. Rossz előérzetünk rövid kilenc hónap után be is következett. Egy ut maf- radt csak nvatva és ez az irt külföldire ve- zjetett. Ismét sut kellett köl töcaköcteöm a császárok városába. Rövidesen kn/tört a nagy vasmunkás sztrájk, egész Ausztriában megállt az 'élet. Nehézségek minden vonalon — A sztrájíkíoii az robbantotta ki, hogy a munkabérűidéx 126 százai ékos emelkedést mutatott, a munkaadók pedig csak 76 százalékot voltak hajlandók megfizetni. A munkásság nagy százaléka a szak- szervezet illetve a szociáldemokrata párt tagja volt és ment ilyenek, a gyáriparosok szövetségéivel kollektiv szerződéses viszonyban voltak. A kollektiv szerződésnek egyik pontja az indexről te beszélt, Líbiát akkori követelésünk, az index 'teljes kifizetése, törvényesen biztosított, jogunk volt. Kétheti sztrájk után ia> pórt- képviselői a fi oridsidorfi munkásét honban hha-lmi testületi éidékezletet hivtak ö sze, amelynek magam s tagja voltam. B?y Lkuruen d?i q nevű képviselő beszélt a gyáriparosok makacs és rosszindulatú ténvfkíedéséról, de mim mondotta: „egy fillért nem fogurkk engedni követeléseinkből“. Ez este 9 órakor történt, de megtudtuk, hogy Danenberg már délután fél 6 órakor aláírta a gyánoTok szövetségében a me ge evezést 76 számlakira, de ezö a bizalmi testületi értekezlet an elf eleitette be- jr^enteri, sőt i'agas^íkodott a 126 százalékhoz. Megnyuigcnb.'îa ^értünk háza, úgy hittük, hogv üisyünik jó kezekben van. Másnap a lapokból olvastuk, hogy szak- szervezeti vezetőink 76 százalékban . kiegyeztek. Mit tehettünk: elbagytiuk a vesztett csata színterét és ismét munkába álltunk. — Az elégedetlenség a miunkásnái? körében tetőífokra hágott. mikor sztráfíkhe- gélvt kellett volna kifizetni, de a kifizetések elmaradjak Ennek okáról a jzakszervezet vezetősége föl világosi lássál nőm szolgál tUgviam-sak polgári lapok hasábjain olvastuk, hogy a aksaervezet vezetősége a rruanká'. ság vagyonát, ami kész- pó.izben akkor 84 nulláid koronát tett ki, franksipekut] ációra fordi t out a. Ellő'.idézett munkásv gyón — A francii frank zuhanása az osztrák munkásság egész vagyonát magával rántotta, de nemcsak a késznónzt spekulálták el, hanem a munkásság tulajdonában levő kényéi gyárat is. Ezt i-_ kénytelen volt a szikszói veze ’ eladni a mnjimkásság megi’oércezére nélkül. Párt fagy Imit tartottunk s nem k vántuk a hatóság heave fk.ozá'-'át. Helyeden, vagy helytelenül telük, ez kiizöró’ag ránk, munka1 "okra tartozník. Nem sokkal később történt, hogy a semmeringi .gázgyár három főbizalmiját a. szak zeuvez t veraat óságé sik- kas^ással vádolta meg. Cf szehívta a tizenhat kerület munkásorihonábia a bizalmi testűét t'vgiiait ahol jeten volt Zelenter sziociáJdeiTie ki at a pérttká^vi se1 ő>i, aki később a m^gá’Aiszt vtee’ök be^'zieütt mg- dijaiit siktk a szította el. Windenhaifer és az elmrradbiatablan Danenberz kf'nviselő, a szek^zerv^vA v^z^tő'-'é'n i’gW bejelentet télk a háirome r foto»ziaImi e’őtt azt a szomorú ténvt. hogv a három főbizalmi 1200 sdtúlknget sikikasatott el. Kérték a felha- 'álmhaást a főbizalmi tőéül ettől, hogy fel jelenté, sei éilh esse'.ek a sikkasztó föbd- zalxrw.ak ellen. — Kéj tem a bizalmi tesbüíiete'i hogy találljiunk olyan megoldást, amely mellett a szakszervezet sem károsodik és ezeket a talán kissé hanyag, de ár atlanabb embereket megmenthetjük. Mi minden ülésért két. ’Vhillönget veszünk fed, adjunk le ebből a két schi 11 ingből 50 grossent és máris 1500 schvikingünk lesz az 1200 schilling megtérítésére. Ezzel megmentünk három családapáit a eraládjárúak, a szervezet részére hálás barátokat szerzünk s nem büntetjük gyermekeiket apjuk h nyagsgáért. Az osztrák munkásségnak nem jutott az evébe üeyézéirt kiabálni, amikoir ti 84 null: ár dot frankra spekuláltatok el s el kő vave-vé’* ?k a munkásság kenyérgyár át. Mi akkor a sz kszer- veaaték tekintélyének megóvása miatt fegyelmez- "tten hallgattunk rmrudw/nkröl. Van-e tehát nekuek erkölcsi jogos ült-ágo- tok cz.( a három c-a Iád apát az ügyészségnek átadni? Tudom, megfogjátok tenni miég akikor is, h itt a f 1 hatalma zást nőm kapjátok meg, merő hiszen rouuukásemöe- rekröl ;ian szó, akiknek a orsóval ti keveset törődtetek a múltban és keveset törődtök ma is. Nekünk csupán kötelességünk bejelenteni, hogy abban a pártban, vvgy szervezel ben, ahol a munkásiégnak csak ennyi becsülete van, nekünk nincs többé helyünk. Mindez ma már csak rossz emlék — Ezzel kimondtam annakidején magunk fiedeü a halálos itéielet is — mondja a munkásveziér. M.gmduh a haj.saa ellenünk éi c- iladuink ellen. .Ahol alkalmazásban voltunk, sztrájkba léptek a munkások. mert nem akarak velünk együtt dolgozni. — Természetesen a munkáságnak fogalma sem voLt a tényleges helyaetrő!, hiszen álmunkáhvezjetők znuki'atták fed őket. Né^ynuipó sztrájk után üzemi, értekezlete.' hívtak össze és ott egy Piplerui nevű párttii’tkácr, aki egészen addig legjobb barátomnak mutatkozott, most rrvinxienáron meg akart akadá’yoz'ni, hogy felszólaljunk. Ennek ellenén?, mikor a munkás- | ség megn.merte a való helyzetet, a.szi.rájk megszüntetése és a munka felvétele mel- > lett döntött. R/it idézte fel emlékűibe*! egy magyar i rmmkásvreeér 1944 jiüiusáibian. napjainkban. amikor a ma^var murioásság sorsával fogl'ailkozaii éh ‘örődni. mknt az eddigi jelek is mutatják, most már nem hangulatkeltő szóiamhadriiáirat. Akik roe a magyar munkásság sorsát in teszik: az illetékes kormánytényezők éss ara öntud?éos munkád vezérek, tudaAban vannak annak, hogv a magyar munkásság okulva a külföldi. vekmirLt az igen szomorú hazai ta- paszialatokcmi. kívánságaira, panaszaira ma már nem sztrájkokkal, szabó“ázsokksil és forradalmi hangulatot kel ive igvekzhk orvoslást találni, hantm vehetőinek észszerű kiállásával s janáicskozásokkal. amint azt a jelenleg idők ezt megkövetelik. (SZOTYOFJ NAGY ENDRE.) ÉL© MÚLT HELTAI GÁSPÁR: Hogy a halál nem fél, sem hatalomtól* sem erőtől, sem tudomántór Nem tf&nciol a halál senkivel, sem kazdaggal, sem kegyetlennel. Nem a por löknek esküvésekkel, sem a patvarkodóknak nyelvekkel. Nem y cm del senki bölcseségével, sem okossággal, vagy sebe« ésszel. Nem az uraknak fenyítésekkel, sem a dölyföseknek haragjával. Nem gondol a gyenge leányokkal, sem a szép czífrás asszcnynépekkel. Nem gondol sem naggyal sem ki[ esi d del, sem márkással, avagy szegénnyel. Elsiet ő a császár házába, mint a szegény s hitvány pásztoréba. Hol vadnak mos! minnyájanapápák, a kardinálok és pátriárkák? Hol vadnak minnyájan az érsekek, a prelátusok és a plspekek? A prépostok és a kanonokok, a dékánok és vikáriusok? Hol vadnak a kazdák apát urak, a priorok és gárdiánok? Hol a s«k mester és a doktorok, és a számtalanféle barátok? Hova lőttek el a sok császárok, és a számtalan nagy sok királyok? A külemSj-külf'mbléle fejedelmek, és a telhetetlen nemesek? Hol vadnak az igen kevély gróf fok, és a hamis canceiláriusok? Hova lőttek a kegyetlen dúsok, a kiresneves s a nemes vitézek? Hol vadnak a birák és polgárok, a műveisek és szántó ember ék? Hol gyermek, leány és asszonyállat és hol az egész emberi nemzet? Hol immár Páris és a szép Heléna, hcl Tarquinius é$ Lucretia? Hol vagyon Plátó és Porphyrins, a bölcs Tullius és Vergilius ? Hol vagyon Tales és Empedocles, és a nagy mester Aristoteles? Hol a nagy és erős Alexander és az igen bátorságos Hector? Hol a drága császár Julius, hol a vitézek Akhilles és Priamus? Hova lőtt el az igen erős Sámson, az esze« és igen bölcs Salamon? Minnyájan oda vadnak és megholtak, egy sem meneködöti meg köszzülek. Minden embereknek kell követni ezeket és eképpen meghalni. Minden ember ezen megálljon és a halálhoz igen készüljen. * Ez a szokványos haláltánc-ének 1553-ban jelent meg. Heliai Gáspár Vigoszía/ó Könyvets- kéjé-beTL,. Kolozsvárt. KOVÁCS LÁSZLÓ : A dlADALITlAS MESE A kolozsvári Nemzeti Színházban nemrég egy darabol játszottak, Shakespeare „Makrancos liölgy”-ét, amely minden tekintetben távol áll a mai kortól és u mai ember egész világától. A darabnak mégis meglepően friss és nagy sikere volt. Sőt, egyike ez azoknak a Shakes- peare-daraboknak, amelynek mindig sikere volt s amelynek a sikerére a jövőben is mindig számítani lebet. Miért van sikere, ha minden tekintetben any- IIvira távol áll tőlünk? Talán annak a nagy költőnek hatalmánál fogva, aki írta'... .Az ő gazdag Lelke és kién éri thetetlen szelleme ömlött beléje? S e>z élteti?... Hát bizony, az igazság az, hogy a Sbakes- peare-darabok között ez a legkevésbé Shakespeare-! sőt a legkevésbé költői. Vannak, akik azt is vitatják, hogy Shakespearenak egyáltalában köze lett volna hozzá. Mindenesetre bizonyos az, hogy 6 legfennefeb beledolgozott a darabba: valahogy úgy, abogv ma egy nagyte- hetségii. költői és jó színpadi érzékű dramaturg átír és — ahogy ma mondani szokták — s/inpadképessé tesz egy darabot. De a darab mégse az övé. Az ő szelleméből alig kerül belé valami. Valószínűleg ez történt a „Makrancos hölgy”-el is. így tehát ez a darab inkább a dramaturg és szinházvállalkozó Shakespeareé, mint a nagy költőé. Az esztétikusoknak kapóra jön ez. mert egy- ööietüeíi kifogásolják a darab nyers hatáseszközeit. s költőiségénak majdnem teljes hiányát Miért van hát sikere mégis?! . . . Sőt. nagyobb ..közönség-sikere”, mint akármelyik nagy Shakespeare-i színjátéknak? . . .Azt mondjuk, hogy nagyon messze' van tőlünk. Nem csupán azért, mert a reneszánsz mozgalmas és színes Dáliájában játszik; azon a színes mese-földön, ahol a nagy angol költő soha nem járt, de ahova képzeletével legalább minden második darabjában ellátogat. De főként —, igy mondjuk vagy igv gondoljuk — messze van tőlünk azért, mert ma az egész történet, úgy, ahogy van. elképzelhetetlen. Nincs olvan apa. nincs olyan lány, nem történhetik úgy a leánykérés, nincs olyan menyasszony, olvan vőlegény, olyan esküvő, olyan fiatal há- - zaspár. stb., stb. Nem győzzük ezeket felsorolni S a játék mégis teljes hatású. Dehát vájjon Shakespeare közönségének, vagyis annak az első közönségnek, amelynek a mulatságára írták és előadták, nem volt éppen olyan különös és távoli vagy éppen olyan lehetetlen ez a történet?... Bizonyára az volt. Ennek a közönségnek józan és okoskodó nézője valószínűleg azt mondta, ha maga iól is mulatott rajta, hogy ilyen hist Via csak ott messze, sbban a furcsa, kicsit vau. de vidám, mozgalmas és mulatságos történeteket termő Itáliában eshetik meg. Tehát lényegében majdnem ugyanazt mondta, amit a mai néző. De mindenesetre igy érezhette, miközben éppen ilyen jól mulatott rajta. A józan valóságot tekintve, ugyanúgy „lehetetlen történetben” gyönyörködött, mint a mai, vagy akármikori néző. Tehát mesében jár. Ha nem is éppen túl. de csak valamivel innen az Óperenciás tengeren. A mesének szabadnak kell lennie olyan kötöttségektől, mint annak a valóságnak a korlátái, amely a mindenkori embert közvetlenül körülveszi. Él kell a valóságtól távolodnia, hogy minél szabadabban és hatásosabban vonulhasson a célja felé. De hát mi a mese célja? A mese az ember örök vágyakozásainak, alapérzéseinek vagy indulatainak szabad játéka. A mese az emberi lélek „szombat esti kimé-' nő”-je. .Az av nagy alkalom, amikor szabadon kitombolhatja magát. Amikor indulatait és vágyakozásait nem veri gúzsba a valóság. Vájjon miért is tetszik nekünk a ..Makrancos hölgy?” . . . Minden férfiban nyíltan vagy leföjtva él esy „nőnevelő”, az asszonyt a maga céljai szerint megfékező indulat. Majdnem minden férfi, ha kissé megkaparják, el tud dicsekedni valami egyéni módszerrel, vagy legalábbis jellemző [ esettel arról, hogy hogyan nevelte vagy fékezte meg ő az asszonyát. Az ilyen történet aztán nemcsak férfiaknak teszetős, hanem a nőknek is, akik mindig a másik nő megfékezését látják és élvezik az ilyen történetekben, kiagy pedig bölcsen mosolyognak és mulatnak a férfi- indulat ilyen gyerekes meséin. Nos, hát ilyen mesejátékot kapunk a ..Makrancos hölgy”-ben. Teljes gyermeki és szabad képzelettel csapongót. Olyan gazdag és elleti- álfliatatian anekdótaszerüsé?gel. ahogyan valaki 1 a vidám borosasztal Tnellett mondaná vagy hencegné el ezt a történetet a társainak. Ez a mese az, ami benne min dig hóditara fog. EGY KÜLEŐLDRE KÉNYSZERÜLT MAGYAR MUNKÁS RESZÉL A LEGNESIEZERR IDŐKRŐL
