Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

fuff«« ft, ELLE»** ft IwreaciwftiB Így kapcsolódott lse egy iparos a közösségi éleibe Egy hatgyermekes vizvezetékszerel» beszél életéről s munkájáról KOLOZSVÁR, j<uli-us 22. (Az EHetnzék. mnrnkatársát'ál.) Politikusak nem egyszer hivatkoztak az el?aacknto*tt mtagyiar váro­sok iparosaira és merteren-lbexedire, akik a. legnehezebb i-öictktbieai is ksvteitt.ék. részü­ket a közösségi mutnikáibbl és úgy emJx?- get'álk okot, mint a városlakó mtagyarság megtartó rétegét. A megmaradás és az siilaoidáeág. amely a nemzedékek hoszu sorén át öröklődő mesterségben jelentke­zett, az ipairosságo'i valóban hozzákötötte mtodjen időkben ahhoz a közösséghez, ' amelyben S)sien/k étitek és dolgoattak. Ná­lunk az. iparos neon „vándorod“ és nem is enged,i, hogy a törtébe ltod forgószelek egykönnyen kimozdítsák apjáitpl örökölt, vagy két keze mumkájiávad be.ren.dieze'tt mvükelyébőll. A közeimül than szemiiigyre vettük egy mrunikásesalád élet-ét Kolozsváron, az 1944- es háiboruo esztendő nyarán, most pedig egy iparoshoz, mesteremberhez, látogat­talak el. A „kUzsSsségi irodában1 B. J. vázvessetékszerelő az egyák köz- pon fi Üekvásü villanegyed közeiében la­kik, hátúd az uidvarbsn. Éppen nyulke-t- recek körül foigialatoskockiik. Felvezet, az irodáiba. Föttizedes. az egyik Pizedesi ke­rület vezetője és a szervezet együk legré­gibb munkása. Az iroda két. kis padlás- szoba. A Bakikon plakátok, felhívások, Kolozsvár térképe, jelmondatok. Int van a Tüzes Szervezet kerül éti könyvtára, polcokon és egy szekrényben közied 600 kötet. — Most sedejtezitiüik ki. a zsidó szerzők könyveit, találtunk vagy 40—50 darabot. Az asztalokon és a földön rengeteg kar- to ék. különféle -n.yilvántairtáísolc, névso­rok, jegyzékek. Mutatja az egyik éaskcxs könyvet: a román időikben tartott tizedes! gyűléseik résztvevőinek névsora. Ei?y hosszú de^zfcadáxükéban sorakozmak a de a leghis^ebbik most múromsiban meg­hajt. A legidősebb, 13 éves, lány, a leg­kisebb. fiú, két és féléves. Most reméljük, hogv ismét lesz hatodik gyerekünk. Más- Bél éven keresztül naponta kél; deci tejet kaptam, a hat gyerekemnek, de most. bő­ségesen kapok teje. s hetenként 20 deka vajiat is. Vézna, sápadt gyerekeim azóta ugv fejlődnek, mint a felülivott gumi­labda. Elmosolyodik: — A szomszédok, egykének, mind bosz- saantottiáik a Meségjemet, hogy buta, „már megint áll-apo os!“, , miért hagyja?“, „mi szüksége van gyerekre?“ Ezeket előbb- utcibb mind leszereltem és kérődnek is engem ajzó-ta. Legszívesebbem a gyerekeiről beszél. — Elfogultság nélkül csak jókat mondha­tok róluk. Munkás, dolgos gyerekek, a nnaö időkre neveltem őket. Három napig is el- lennének evés nélkül és három napig ülhet­nének az óvóhelyen és nem lenne sem sírás, sem zúgolódás. A riadót mosd már nyugod­tan fogadják és hang nélküli sietnek az óvó­helyre, amtic ón epitattem az udvaron. A gyakorlatokat és a próbariadókat a legko- molvabban csináltattam velük, néha megtör­tént, hogy éjjel jöttem haza és felriasztottam őket: álomból felköltve, hat perc alatt ké­szen, lent voltaik valamennyien az óvóhelyen Vettem egy kecskét, amely három-négy liter tejet ad naponta és van már kis gidója is. Van egy malacom is és harminc husnyulam. Ezeknek az állatoknak .a tartása egy fillérbe sem kerül és a közellátás sem járul hozzá ete­tésükhöz. Kizárólag az utszélről, kertből sze­dett burjánnal. zöLdl növényekkel táplálom őket, amiket a gyerekek szednek össze. Tar­talékban van már jáméhány mázsa takarmá­nyom. így igyekszem segíteni magamon: van húsom, a nyulak révén és a kecske elegendő tejet ad a gyerekeknek. —■ Ti-zenkéítéves fiam kitűnő lövész, r«nr- des Manii eher fegyverrel 300 méterre 43 lövésből 41 találatot ért el. Egészen biztos, bogy a fink iparosok lesznek. Szigorúan tar­tom elitet, akárhogy mondjak a szomszédok, hogy ,lelketlen^ vagyok, azt akarom, hogy legyenek bátrak és ne féljenek semmitől sem. Most nyáron reggeltől estig a kecskét legel­tetik és füvet szednek, meg játszanak. De szeretnek tanulni is. Lakás, Jövedelem Romámat Magyar Ntépköaös&ég fcag-oiyil- viátn tartó lapjai, az Erdélyi Magyar Sző­ve eég tagsági igazolványai. Egy másik vastag könyvben iktatási számmal ellátva sorakoznak azok az ügyek, amelyeke!: B. J. tize deci minőségben öt év alatt elinté­zett: segélykérések, kölcsöniránti kérések, véle-rruényezések, jelem'Asek. Pontosan nyíl vómtatrtja a hadiba vertül tak ügyeit, a köz- áLelraezés terén felmerült kér diákéltet, ki- sebb-nagvobb panaszokat és mán den elin­tézett ügyről, kérvényről másolata vau. — 1939 óta ebben a körzetben dolgo­zom. Volt’ idő, amikor 52 ustoám volt, azonban soha olyan rengeteg raunikám nem volt, mint most a hcambakátrosulBak­kal és a zsidó laikásokkal. Rettenetes, máik tör*én.cek ebben a két kérdésben, nem volt egy nyugodt nappalom, v-sgy éjszakám. Kis hájja, hogy le nem mond­tam, mert az idegeimet túlságosan Lgjény- bevette az a sok visszaélés, amát napról- napra. . tapaszt altra' itam. Az egészségem sím káíegáctalan, mert még 'régebben egy éjszaka itt az asztal mellett elaludtam, buzjatot kaptam és középfül: ögyuikcLás miatt megoperáltak. Ess a aagy hsűlést ezóta is érzseszL 1940-ben költöztem ide, ebbe a szobába, ami azelőtt garázs volt és én alakítottam át lakószobának, a régi mosólkonyhát pedig konyhának. Elköltöznék innen, de a gyere­keknek udvar kell, meg aratán állatokat tar­tok, igy .nehéz megfelelő helyet kapni. Má­jusban itt a közelben kaptam egy három­szoba konybás különtelket, de a bombatáma­dás után lemondtam róla egy károsult családot költöztettem be. A lakásért havi 26 pengőt fizetek és én tartom jókarban az egész házban a viz- és villanyvezetékeket:, let, hátul az udvarban egy kis műhelyt is’ építettem magamnak fából, ezt is nehéz len­ne elhagyni. ■ — Hogy osztja be a jövedelmét? —• Nem tudom pontosan, mennyit keresek ■ egy hónapban, úgy gondolom, 300 pengő körül. Gyorsan kiszámítjuk, hogy hét személyre a jegyre adott élelmiszerek és szappan kivál­tása havonta 180—200 pengőbe kerül. Na­gyobb kiadásai még a villanyért 20 pengő, a lakbér és a különféle tagdíjak (Tizes Szerve­zet, Ipar testület, Légó). — Szabad időm úgyszólván nincs. Régeb­ben két-három napra az egész család kiment a Szent János-kutra, de ma már ezt nem bí­rom élelemmel. Egyetlen sportom a lövészet. Moziba ritkán járunk, olyan komikus filme­ket szoktunk megnézni időnként, ahova a gyerekeket is elvihetjük. Színházba majdnem mindig elmegyek a Tizes Szervezet előadá­saira, Minden estére van elfoglaltságom: hétfőn színház, kedden kerületvezetői gyű­lés. szerdán szakosztályi ülés az Iparos Egy» M'-Efea, kíítoímság Megibérem, hogy beszéljen vakarnák az a ntyá&L cdatn&an s&unntyadá lUnts-es- {táwwfraH életéről. — Kolozsvári családból származom —» mondata — édesapám betondrozó mester | voi». Négyen vagyunk testvérek, mind j fiuk, az egyik, a legfiatalabb, most vonult ! be, egy másik fivérem most van másod­szor a frontom 1905-ben születtem, tanu­lónak »adtak, 14 esztendeig ugyanegy mes­ternél dolgoztam. 193ö~tíen váitojuam ká az ip&riga zoi vényt s annyit kerestem na­ponként, amssmyiit azaxap családommal fitiéi-bem. —» Amfiktor megatLaknüit a Népk&zoss-ég, bekapcsolódtaim a közösségi munkába. Et öl a perctől kezdve egészen á alakultam, a régi emberek meg sem ismernének. Azé előtt nem törődtem másokkal, csak a ma­gam ügyével, ma, ha látom, hogy valaki csak kicsit is rosszabb helyzetben van, mint én, nem sajnálok fâradtsâlg&t, hogy segíthessek rajta. Mi bizony nem ‘örőd- bünk akkor a Népkösösség vezetőivel, szellemével és nem érdekelt minket, hogy támadják a politikáját. Ezalatt a kalap alatt megszerveztük a mjagyarokat, összehoztuk a szomszédságot, beszélgetésekre és egy-' más meg-egi lésére. Alul mi máskép dol­goztunk, nem érdekelt, hogy mi történik Bent a politikáiban. A románoknál három évig voltam katona, a magyaroknál is há­romszor voltam már bent és mosó is vá­rom a behívómat. A bácsi döntés után 270 főnyi polgárőrséget szerveztem. — A felszabadulás után megindult a nagy hajsza i-.z állásokért és a kütöféle előnyökért. Én akkor nem tolakodtam és még más lakás1/ sem szereztem. Nyolcán laktunk ebben az egy szobáiban, ami itt van adattunk, de csak most gondoltam anra, hogy jobb lakódba kellene koltöe- nöm, mert éppen tegnap állapította meg az o>rvos, hogy az egyik gyermekem ■ td- deje meg van tánoa-cya. Amikor a családjáról beszél, ragyog az arca és büszkén mutogat le a kertben játszadozó gyerekekre. — 1931-öen megnősültem, igen szegény kolozsvári lányt vettem el, akinek a szü­lei már meghaltak- Hal gyerekimk volt, EOLOS2VA&, Julius 22. Az alábbi kis Írás­ban hadd sétáljunk végig az olvasóval a nyári életét élő Kolozsváron. Járjuk be az utcákat, a külvárosi részeket, s figyeljük meg, hogyan él a kincses város lakossága, a háború ötödik évének végén, a kánikulai hőségben. Mit csi­nálnak az emberek reggeltől-estig, mi érdekli az ifjúságot, s áltálában figyeljük meg azt, ho­gyan is él ezekben a szivet-lelket őrlő időkben ez a régi, kedves, nagymultu és ezerszer féltett városunk. Fényképezőgéppel, sajnos, nem in­dulhatunk eb s igy fotoriport'sem lehet ebből az Írásból, de megpróbáljuk kis csokorba kötni megfigyeléseinket a júliusi kánikulában szunnyadó Kolozsvárról, s a röpke pillanatfel­vételeket úgy sebtiben adjuk át az olvasónak. Látogassunk el mindenekelőtt egv nyári va­sárnap délelőtt a templomokba. Hetek, hóna­pok óta jól tudjuk, mindenki a rádiót figyeli kora reggeltől nemcsak szabadidejében^ de munkaközben is, s kimondhatatlanul jóleső ér­zéssel könyveljük- el, ha a rádió zavartalanul folytatja műsorát. Azon a vasárnapon, ame­lyen elindultunk körsétánkra, sajnos, a reg­geli órákban elnémult a rádió. És milyen jól esett látnunk, hogy ennek ellenére is templo­maink zsúfolásig megleltek. Mintha csak azt példázná ez a körülmény: vihar tombol a vi­lágon, s ebben a fergeteges, szörnyű viharzás­ban egy csendes ünnepi órán együtt akarunk lenni mindnyájan, elmélyülten és hinni aka­runk valami mélységesen szép gondolatban és ebben az érzésben összeforrva talán úgy érez­zük, hogy a hűvös templomban á borzalmak el­len is védelmet találunk. Igen ám, de a rádió tovább is néma marad, s az áhitalos hangu­lat közben szinte kiolvasni a templomba jött epaberek szeméből a hangtalan kérdést: vájjon veszedelem nélkül telik-e el a mai nap? Az. or­gona szól... a szivekből csöndes ima zsong fel, a zsoltár is elhangzott, s most kellene a papnak a szószékre lépnie. És ekkor bejön a templomszolga, odamegy a paphoz, s halkan fülébe súg valamit. Minden, szem kérdően te­kint rájuk. És magában mindenki ezt gon­dolja: milyen szomorú volna, ha az istentiszte­letet is félbe kellene szakítani. De a lelkész némán, megnyugtatóan int. s már megv is fel a szószékre. Ebben a pillanatban mindenki tudja, hogy — nincs veszély, s imádságos lé­lekkel tovább is bent marad mindenki a tem­plomban. Furcsa és különös ez. A háború vihara a ţemplomok áhitatos csöndjét is felkavarta. De milyen jó és megnyugtató, hogy az imádságot mégsem némitbatja el. Erre gondoltunk ezen a nyári vasárnapon a csöndes orgonabugás közben az egyik kolozsvári templomban . , . A régi vasárnapi lüktető életnek persze nyo­ma sincs az utcákon, de még a parkokban és a sétatéren sem. Alig lézeng néhány sétáló, s az idegen, aki talán mosţ látja életében elő­ször Kolozsvárt, azt hihetné, hogy Erdély fővá­rosának ötvenezer lakosa sincs. Nemcsak az etsék, de a nappalok is egészen kisváros jel­legét mutatják. Csak a strandon, a Horthy- parkban és a Szamoson zajlik egy kicsit az élet. Nem csoda, a nyár legforróbb hónapjá­ban mindenki a szabadba menekül, hogy' a viz, napfény- és a levegő jótékony hatását érezze. A sétatéren pillanatra meglepődve ál­lunk meg a Szamos parton. Kis csónakodban evezős ifjakat látunk. Mi ez? A múltban csak a sétatér taván csónakáztak az emberek. Ez. amit most látunk itt, több annál. Fellendült volna az evezős sport Kolozsváron? — kérdez­zük önkéntelenül is. Igen, ez azt jelenti. Az evezős ifjak kis leventék, s olyan lázas buzga­lommal eveznek a Szamoson, jókedvűen, vidá­man, hogy öröm nézni őket. Még rövidtávú versenyeket is rendeznek egymás között. Bravó, kis leventék! Bizakodás és hit árad mosolygó szemetekből, s ez a háborúban, élő felnőttek számára is végtelenül megnyugtató. Evezős kis leventék a Szamoson, ebben a háborús viharban, de jól esett látni bennete­ket . . , Szinte észre se vettük a csöndes séta közben, hogy kiértünk már a külvárosba. 7 %■; A “jr fi MM * íj f Xpr 'H 1 Jf s I# ifs V ;# / t&TXf li" ar*i#*r* V; »* S/'VÍ £' L aT/rí-r. ţ „-j.x U t i. ti •*•-£ 'KUíjJ- l i i'mtrt 11 ff" 1 fi • í k &í»i I t €5 hí í ; Hőja-erdö fele. Egészen szokatlan kép tárul szemünk elé. Néhány tehergépkocsi az erdőszélén. Mintha hirtelen összetákolt kis lakások lennének. Ide­költöztek volna ki az emberek a városból az erdő csendes, hüs menedékébe? Bizony úgy van. Itt főznek, szabadidejükben itt tartózkodnak, innen járnak be a városba, munkába és este ide térnek vissza, s itt töltik az éjszakát is a csillagos égbolt alatt, a szabadban, kis sálrak alatt Jellegzetesen háborús kép ez is. mm % HARC1 a közömbösség és megalkuvás ellen! O Antibolsevista Ifjúsági Tábor lctben., vagy lövészeti edzés, csütörtökön ti­zedes) gyűlés az iskolában, pénteken panasz­nap, vagy lövészet»- Reggel J órakor kelünk és mindennap éjfélig itt dolgozom az iro­dában a Tizes Szervezet ügyeiben. Vasár­nap kicsit később kelünk, fel. a ház körül foglalatoskodunk, majd misére megyünk. Ebéd után pcbeués, utána megetetjük az ál­latokat. 600 kötet egy Iparos könyvtárában — Régebben rengeteget olvastam, 600 köteftes könyvtárat gyűjtöttem össze, amit a Tízes Szervezet kölcsöokönyv tár ónak aján­lottam föl. Legkedvesebb íróim Szabó Dezső. Tamási Áron és Asztalos István, akinél kü­lönösen azt a természetes módot szeretem, ahogyan leírja azt, amit én is látok az élet­ben. Most már a fiam kezdi bújni a könyve­ket. Különben a szomszédság körében nagy olvasási propagandát végzek és lassan, szé­pen rászoktatom őket, hogy forgassák % Szervezet könyvtárában található munkákat. Lemtegyünik a műhelybe és büszkén mutat­ja szerszámait, amiket mind-mind maga szer­zett. —• Mostanában inkább javítási munka van, de ezt is alig tudjuk ellátni, mert na­gyon kevés anyagot kapunk, különösen hiányzik a benzin, az ólomcső és a forrasztó cin. Éppen készülünk eljönni, amikor odasza­lad a 4 éves Magduska és ragaszkodik hoz­zá, hogy meghallgassuk a versakét, amit az óvodában tanult. B. J. boldogan simogat? a meg a kislány szőke haját és ezekkel a sza­vakkal búcsúzik: — Feleségemmel egy percig sem érezzük jól magunkat, ha nincsenek körülöttünk a gyerekek. Csak itthon vagyunk boldogok, mert mindenünk a család. KAKAS ISTVÁN. Azután tovább mehyünk. ? ML I JUiX* X't * .*1ti®** J A iá ti * ! * «rlh í î  Síy Ä « i i |c Î wé s»j 1» \.M ‘W* b tA V £ »f > MjjtU V» At 4J s  4* \ KÍ ;S iß ■*%.§, n & fis jf st ^ , i* i «V» Kft t\. fái í ^Tit ri? tik I ra. « I, %í> ‘erj ve-jjö, .Cj vnEi öf>JYá *£, \ífl Q,iA -f&ydtx. t\l i'sttuh tSj\ t ís, Lií, ti i 5mAi Amint megtud­tuk, régi kolozsvári vasutas. Nem hagyja el azt a házat, amely egész életében az otthona volt, 68 éves már és nem vár az élettől semmi!. Megállók egyik összedőlt ház előtt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy pirospozsgás gyer- mekarccal itt szaladgáltunk ... és ott állott az udvaron az akácfa... amott meg távolabb a hatalmas orgonabokor. A régi háznak persze hire-hamva sincs. S azért mégis ismerős min­den. Itt lehetett valahol az ablak, ahol apám­mal" együtt néztük egv- téli délután a hóesést. Amott volt a kapu. amelyen izgalomtól kipi­rult arccal rohantam be egykor, kezemben az érettségi bizonyítvánnyal. Azon a kapun át in­dultam el 1917-ben csukaszürke ruhában a frontra, a virágos galíciai mezőkre, ahol akkor a halál aratott, akárcsak ma. Ebbe a régi kis házba várt haza aggódó szívvel az édes­anyám . . . Milyen furcsa is most, hogy senki sincs már közülük itt, bőgj' minden úgy meg­változott. Eltűnt a régi ház is. romhalmaz lett, mint ahogj' sok minden eltűnt azóta, ami szép volt, ami kedves volt, ami szint és melegséget adott az életnek és mosolj-t. boldogságot és nap­fényt. Csak egy maradt meg ma is: a háborúi Kolozsvárnak ebben a gyásztól sújtott, szo­morú kerületében, ezen a vasárnap délután talán ezért nem éreztem a melegito napfényt és a nyár szépségét. Azt az öreg vasutast azonban, akH ott láttam összedőlt háza előtt, sohasem fogom elfelejteni. GREDIAÁR AURÉL. A városházán megkezdődött a nyá­ri szabadság. A kolozisiváii városhá­zán megkezdődtek a nyári szabadsá­gok. Dr. Vásárhelyi László polgár­mester a napokban elutazott, távol­iét éhein, a polgármesteri teendőket ’dir. Küll-ey János poígármesterhe- lyetUe© látja el. Szabadságon vannak még dr. Bikfalvy István, dr. S-eges1- vary Viktor tanácsnokok, dr. Suba Káróly tanácsnok az 1. fo«ku iparha­tóság vehetője hétfőn kezdi meg nyá­ri szabadságát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents