Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

i 3 4 í juHüg 22.

KALOTASZEG NÉPESEDÉSI PROBLÉMÁI

(DR. SCHNELLER KÁROLY TANULMÁNYA)

... Napjaink hatalmas tömegmozgalmai különösen. kedveznek az embernek a számok megdon tehetetlen igazságába vetett hitének. Gazdasága es politikai rendiszerek kísérelik ™e§ rnegtéveiszthetetJenruck mondott szám adatokkal bizonyítani a maguk való, vagy veit igazát. Népek és népcsoportok a statiszták3 megdönthetetlen tényeire kiátkozva hirdetik jogukat bizonyos területe!;néz, élettereikhez. A számok, adatok világa, a statisztika tudománya tehát fegyverré, igazságot és győzelmet biztosító harci eszközzé vált a mind! bonyolultabbá váló mai életben. Győzelmes fiatal népek számadatokra hivatkozva bizonyítják, hogy joguk van az élethez, öregedő népek pedig ugyancsak a statisztikát hava segítségül, bizonygatják, hogy á veszély ezért vagy azért még nem olyan nagy, mint ahogy az állítólag „rideg számok“ bizonyítják. Korunk felfokozott, Európaszorre meg gyökerezett nacionalizmusa egy-egy nép jövőjét a születések számának minél magasabbra emelésében, minél erőteljesebb fokozásában látja. Ennek az egy-egy nép keretein belül végbemenő „születésversenynek“, népesedéspolitikának leghatásosabb külső és belső fegyvere a korszerű, rrvmdem segédeszközzel ellátott tudományos statisztika- Éztizedek óta beszélnek nálunk magyarságunk vészes fogyásáról, a sokasodó kicsiny és nagy ko porsókród és a kevesbedő bölcsőkről. Égy:dobén, jászán daku, de kellő ismerettel nem bíró közírók nyomán valóságos „egyke-pánik’' ülte meg köz véleményűinket.’ Életerőnk fogyásáról, vitalitásunk gyengüléséről ma is ankét óznak, beszélnek és nxi több. tem enteilen sokat imák — de a számok, a valóságot leg-- megközelítőbb-en tükröző adatok világába annál kevesebben mélyedtek el. Hogy egy- egy táj népesedésének, életerejének milyen hatalmas adattára található a statisztikai ösz- szeálli tások ban, azt éppen Schneller Károly egyetemi 'tanárnak a ,,Hitel“ c. nemzetpoli- tikai szemle legutóbbi számiban megjelent „Kalotaszeg népesedési problémái“ c. tanulmányából láthatjuk. A szemléltető adatokkal kísért, statisztikustól szinte nem vártan élvezhető stílusban megüt tanulmány több okból is figyelmet érdemel. Magyar tájegységnek ilyen, mondhatni monografikus feldolgozása, a „Hitel“ egyik régebbi számában Kállay Ernőnek a magyar-—román vs- gyesházaosá gokat tárgyaló tanulmányáról eltekintve, nem jelent meg. Figyelmet é demel azért is, mert a magát népnek mondó korban, a minduntalan hangoztatott népi őserőt. utánpótlást jelenítő falusi nép réteg sorsáról, múltjáról és jövőjéről van szó. Schneller Károly szervesen,

a táj minden adottságát

sajátosságát, más vidékektől elkülönítő jelen- ségeá/t figyelem be véve, oknyomozóan ki .ételi megnézni s ezzel agyidőben megláttatni Kalotaszeg népesedési problémáit. A statisztika lelke az összehasonlítás. Ennek a segítségével mutatja meg a tanulmányúé, hogy mil yen

volt a múltban, milyen a jelenben Erdély egyik szépségben és bátran mondhatjuk erőben leggazdagabb tájegysége. Schneller Károly maga fontosnak látja — amint, tanulmánya bevezetőjében mondja, e táj népesedésével való foglalkozást, mert, úgymond, a Meglehetősen gazdag kalotaszegi szakmodulom ezzel máig adósunk volt. Még hozzátehetjük, azt, hogy ennél sokkal fontosabb «szempontból, is foglalkoznia kellene statisztikánknak lehetőleg minden magyar táj népesedésével, mert csak így, erőinket és bölcsőnket, az uj nemzedéket fogyasztó „gyilkos kórt" ismerve, tudja megvalósítani a táji decentralizációt és a mindinkább szükséges sépi utánpótlást. Hogy milyen eszmei, incfi- tóokok# vezették Schneller Károlyt tanulmányának megírásához és kísérték annak kidolgozása közben, azt elmondja a következőkben: „A statisztikus ott áll a rostáló idő kereke mellett és szorongó szemmel vizsgáljál miként rostálja a népeket, a fajokat vagy az egyes társadalmi rétegeket a szám fejleményekkel terhes idő. A vigasztalás és a láthatár- sötétedés szinte minden statisztikai elemezés vele járója“1. — Majd másheiyütt így szól

tárgyáról; ,,Kalotaszeget a statisztikusnak -—- ha magyar — különlegesen szeretnie kell. A hányatott és a szinte végtelen nehézségek mellett puszta létévei hivatottságát igazoló magyar faj különös virága és világa Kalotaszeg. Erő és szépség, helytállás és egyéni sajátosság“. Schneller lelkiismeretes elemző és összetevő munkával mutatja ki, hogy a néprajzi hid ként szolgáló kalotaszegi tájegység •erejében mi. a valóság és mi a látszat. Az élet gyökereit keresi, megmutatva a mai helyzeteit és a számok világából világosan kiolvasható közeli és távok jövőt.

Elsőül

a kétféle néptől,

jobbára azonban magyaroktól lakott kalotaszegi áj népszámának változását mutatja be,'táblázatos összeállításokkal kisért, szintetizáló módszerrel. 1869-től 1941-ig veszi y'^s- gálát alá a népesség számának hullámzását. Fejtegetéseiből érdekességként vehető ki az, hogy bár a két évszám .között eltelt idóbnt a kalotaszegi községek mindenikében a népesség száma nőtt, akadt nyolc község, ahol 1941-ben kevesebb embert írtak össze, mint a Bach-korszak utáni esztendőkben. A múlt század 70-es—80-as éveinek lélekszámfogyá- sát Schneller az 1872—73-ban országszerte pusztító kolerajárvánnyal magyarázza. A 80-as' évektől kezdve aztán a felsorakoztatott számadatokkal vilúgoslan bebizonyítható, hogy a népesedés szempontjából igazi virulás, erősödés észlelhető Kalotaszegien. A járvány- megtizedelte nemzedék, különösen a gyermekek kiesése azonban még a következő évtized száma data1'hói is világosan kivehető. Az 1919-es főhatalomváltozás után ismét — a magyarság róvására — nagyarányú eltolódás észlelhető a táj születési és halálozási arányszámában. Ezidő alatt a magyar lakosságú községek lélekszáma 3.8 százalékkal megfogyatkozott. Schneller ;zt a 70-es évek országos járványánál is szír.oe súlyosabbnak mondható tünetet az élettér példátlan és a születések számát erősen csökkentő megszükülésé- ruek tulajdonítja. Adatait, az egyes közsgek- ben tapasztalható jelenségeket Kolozsmegye többi falvainak adataival és népesedési kulcsszámaival veti egybe. így mintegy tágabb, összehasonlításra kedvezőbb keretbe állítva a vizsgált adatokat, világosabban látható az életerő csökkenését mutató születés-visszaesés.

E vészes visszaesésről Schneller a következőket mondja: „A magyar népesedés részleteredményeiben aligha találunk olyan példát, mint amilyent Kalotaszeg nyújt, ahol a szá- zaelforduló körüli egészséges szaporodást egy emberöltővel később ilyen, csaknem generális népfogyás kövesseösszeveti ennek klidert- téséns az 1931—1941. közötti adatokat a békeévek adataival- Ezekből aztán látható, hogy a 'természetes szaporodás a magyar többségű községekben az -ekeit húsz év alatt a régimék a 40 százalékára szállott le. Az egyes iköztégpikből történt elvándorlásig is megfigyelve, kimutatja, hogy Kai olaszé gről

többen költöztök cl, mint ahányan odaköltöztek. Ebből — szinté c&ak a magyar falukban kimutatható — elvándorlási folyamatból vetődik fal a kérdés hogy vájjon nem-e túltelített-« Kalotaszeg magyar tája? Schneller

erre ás felel a községek határának a magyar faj gazdasági szempontjaiból való megs z ük ü- lésével és az ellenük irányuló céltudatos gazdaságpolitikával.

A népszám már említett

erősebb hullámzása

rendszerint nyomot hagy a népesség össze- lérJine 981 nő jutott. 1930-ban azonban már pót szerinti tagozódásán. Ezt az eltolódást a statisztikus minden ekelőtt a két nem közötti számarány kimutatásával ptóbál ja szemléltetni1’. Az első világháború előtti számarány még egészséges viszonyokra vall, mert 1000 férfire 985 nő jutott. 1930-ban azonban már 1003 nő áll szemben ugyanannyi férfivel. Ezt Schneller az első világháború „magyar véradójával4', fajtánk nalt a nemzetiségek veszteségeit jóval felülmúló pusztulásával és a gazdaságfii, társadalmi, elváltozások összességével magyarázza. Ezek közül az egyik, napjainkban is sokat feszegetett, de megoldásra még nem talált kérdés a falusi nőknek, a leendő feleségeiknek és anyáknak városi cselédségre, szólgálásra küldése. Ennek gazdasági szempontból vitatható értékét Schneller szerint a ,,statisztikus szeméhen túlszárnyalja az az erkölcsi és népesedési baj, ami ebből származik“. Majd igv folytatja: ,,Megőrizni a falu fiatalságát minél nagyobb mértékben: norma, melyet a távolabbi jövőbe néző népesedéspchtikus csaknem dogmaként tisztel“.

Egy nép megmaradása attól függ, hogy van-e elegendő utánpótlás, van-e jövőt jelentő ifjúsága? Ha több az öreg, mint a fiatal — nem, kell, csak a Ormányság vagy D cifra,nciaország példáira gondolnunk —, a nép pusztulása biztosra vehető. A statisztikus professzor tehát a jövő családijait alapitó fiatalokat is számba veszi, hogy a magyar táj népesedésének jövőjét a lehető leghübben megvilágítsa. Szerinte már az 1910-cs népszámlálás szermt sem volt ez az életkor megoszlás, öregek, és fiatalok aránya a kalotaszegi: magyarságra kedvező. Az összeomlást követő években, pedig éppenséggel különösen a magyar falukban „határozottabban ritkább volt a gye/mekszó, mint a kalotaszegi közelségek környezetet képező, túlnyomóan icfegen többségű községekben“. Tehát Schneller professzor szerint 1910 óta egy lassú „metamorphoses narionuro Transsylvanáae4’ következett be.

A „nagy szükség idején"

— ahioey a szerző mondja —. nem várhattunk bő ember-utánpótlást. A felfelé emelkedés, az elhelyezkedés reményei megfogvat- •koztak, a szétszóródás, az élkallódás esélyei megnövekedtek. Az idegen uralom alatt a kalotaszegi magyarság 20—:,o éves korú rétegei voltak azok, amelyek, vándorbotot vettek a kezükbe és csak megfogyatkozva, meggyengülve állottak népük fajfenntartó, kom- b álltám táborának rendelik ez éséne. Ettől a keskeny rétegtől nem várhattunk széles, bőséges gyermekáldás. Egyes helyeken pedig egyenesen a szenilizálódás jelenségei mutatkoztak,. Ezt a kalotaszegihez hasonlóan egyéb

— Sárköz. Baranya, Gömör, Bácska. — a gyermetkszám korlátozására vagy éppen egykére hajló vidékeken i$ megfigyelhetjük.

Schneller szerint „az egész változásban sok a kóros és Kalotaszeg jövendő népi. erejét elég hátrányosan láttató tünet. Elevene- dés, renaissance kell ahhoz, hogy ez a nép- összetétel módosuljon és bizalommal töltse el vizsgálóját. A létfenntartás törvényeitől

e/távozóban lévő nép koreloszlása a kalotaszegié“.

„Ha azokra az itéletszerü és a magyarság szine-javát valósággal an ti szelektáló erőkre gondolunk^ amelyek a letűnt viharos százan dók során — kiváltképpen a XVII. század második és a XVIIlS xzázad első felében, sújtották fajunkat, akkor hálával kell konstatálnunk, hogy egyáltalában van még közép- és nyugat Erdélyben magyarság“ —

mondja a tanulmány,ró. Ezzel a fél;g-med- dig csodás elemmel és ezenkívül a kalotaszegi birtokéi oszlással, a nagvbirtok 9zinte teljes hiányával és a nép különleges kvalitásaival magyarázhatjuk meg azt, hogv „kevés kivétellel megtartatott szinm agy ama k ez a szepbeszédü, egyenes járású, szépen öltözködő. úri magatartásit nép. Itt beolvadásról, vagy házasságbeli keveredésről szó sincs!“. Ezzel nem mondhatjuk azt. hogy a népiség-ál.lo- rnány véglegesen kikristályosodott volna, hanem azt, hogy a természetes fluktuáció mellett

a kölcsönös asszimilációnak

hárem-négy emberöltő óta nagyobb jelentősége nincs1. Mindenesetre, ha „elnémuló harangokról ‘ szó nem eshet ugyan, az elmúlt, húsz esztendő alatt a faji harcban 32 község közül 25-ben a magyarság számaránya romlott. Ezt azonban majd akkor tudjuk csak véglegesen m>?gálllapitani\, ha az 1941-es magyar népszámlálás adatait részletesen feldolgozzák, mert az 1930-as népszámlálás „felvéfelitechniikai praktikái“ — sok téves adatot hoztak nyilvánosságra. A nehéz évűkben —1 örömmel mondhatják — akadt 7 olyan kalotaszegi község, amelynek népesiség- száma az 1910-63 adatokhoz képest még javult is.

Kalotaszeg magyar népének műveltségi viszonyairól a vélemények egybehangzóak. A táj legalaposabb ismerőjének, Kós Károlyinak szavával mondhatjuk, hogy: „a nép általános műveltsége az átlagon felüli“. Az irrai- olvasm tudok szama más videkeKhaz képest igen nagyszámú. Sót a magyarsággal való együttlét, a fejlettebb civilizáció légköre a román _ többségű községek iskoláztatási viszonyait is előnyösen befolyásold

Schneller Károly a mindinkább okasodó

koporsók és a fogyó bölcsők számarányának megállapításakor kimondja azt., hogy már a.z 1900-as évektől kezdődően a születési-halálozási arányszám kevés- kivétellel, nem volt kedvező a magyarságra. A helyzet az idegen uralom alatt még csak rosszabbodott, majd ja felszabadulás urán —megegyezően az Erdélyszerte hasonló javulással — meglehetősen javuk.

Tanulmánya végén összegezi a kalotaszegi mikrokozmosz életét és halálát hűen kifejező számadatok tanulságait. Szerinte Kalotaszeg népének ijesztő hanyatlása a két évtizedig megszükük élettérben kereshető. De nemcsak a kollektivizmus irányába elhajló kornak és a korrupcióval nászt ülő sovinizmusnak volt az aldozaita .Budai Nagy Antal népe. hanem a gazdasági éjét leromlásából következő lelki-testi sorvadásnak is. Életében mind több és több lesz a ráció és feltűnően kévés az éjét elviseléséhez szükséges misztika. Mint érdekes némáit a statisztikus szempontjából . és- még érdekesebbet a ne

politikus szempontjából felveti, hogy végre az egyke kórokozóit, a művi aborrust, ytb,

is kefirképpen tisztázzuk és ugyancsak vizsgáljuk meg a kényszerű cseléd -sorsnak a nép biológiái erejére gyakorolt káros halasát. Majd néhány gyakorlati példával és a nép életerejének megerőó céséf[ feljavítását célzó útmutatással szolgál a kalotaszegi gazdasági és társadalmi állapotokat illetően.

Erdély tudományos szempontú feldolgozása, múltjának és jelenének feltárása már évek óta komoly eredményekkel folyik. Ebben az igazságot megállapító, tényeket tisztázó harcban Schneller Károly tanulmánya a legjobbak között foglal helyet, (F. D.)

JUHÁSZ GYULA

Kevés olyan magányos költője van irodalmunknak, mint Juhász Gyula. Költészetének alapanyaga, a belőle kiáramló, mélyről jövő fájdalommal, sokban rokon Kosztolányi és TŐIK Árpád hasonló lelkiségével. Juhász Gyula líránk forradalmi korszakában is a nemes költői hagyományhoz ragaszkodott. Ezért mondja magarái: „uj dalosok közt a régi Arany fia”. Már költővé válásának kezdetén a vidéki, a pesti irodalmi Bábeltől eligyekvő, nemzeti jellemvonása irodalom lél jogosultságát hirdette. Hitt a népi tehetség különös hivatásában. Kent akart vezérkedni, Társtalanul, emlékekbe és könyvekbe temetkezve élt pályájának alfája és ómegája, Nagyvárad és Szeged közölt. Mint távolból felsíró hegedű, olyan lírájának hangja. Életéből és költészetéből egyaránt hiányzik az erős vérpezsdítő indulat hangja. Vágyódó szonátáiban és zárt alakzatu verseiben :a mélyről jövő fájdalmat és önvádat szólaltatja meg. Első verseiben a másoktól. Íróktól, festőktől, költőktől meglátott természeti szépségeket éli át újra meg újra. Felidézi történelmünk elmúlt korszakait, nagyjait „a szent örökség roppant árnyait". Zrnyi, Széchenyi, Petőfi Zoltán alakjában a a történelem, a mult sajátos telkét és hangulatán ragadja meg. Vágyódik a távolság és az elérhetetlen tájak után. A jegenyék testvérének mondja magát és így költészetének igazi formáját a magyar tejjak bemutatásában találja meg. Egyéni látásmódját őmaga iyy határozza meg: ,,igy tát mélán egy magyar szem.” Mintha a másik nagy szegedi, Tömörkény népi rajzai ömlenynek versbe, úgy tükröződik a magyar ember testi és lelki valósága Juhász Gyula népi pasz- telljeiben. Parasztjai a jóság és tisztalelküség megszemélyesítői. Az átalakuló, a tiszta népi forrástól eltávolódó magyar élet. alakjait nem szatirikuson, hanem megbocsátó mélabúval rajzolja.. A lápai Krisztusról szóló versében a magyar sorsot az l.'dvözitő szenvedésével kapcsolja össze. Szerinte: „jó az ember, nagyra született, csak a sors gonosz”, Népi származása, vándorlásokkal teli élete egyaránt képessé tették, hogy Ady hatása alatt később a magyarság szociális kérdései/ is belevigye költészetébe. A népi Szeged áll legközelebb leikéhez, a pa- raszlházqk virágos ablakai, csöndes ereszei, nz alsóvárost magányos, békéltető templom A végtelenbe akar lelke terjeszkedni, de nem jut túl a Tisza tájékán. Ezt a folyót, füzeseit, halk muzsikát zsongó jegenyéit. a tápéi parasztok népviseletét énekli meg. Ez a mélyen magyar hang akkor lesz álltalánossá költészetében, mikor elfordul az idegen, jobbára francia költői befolyástól. Midőn fajunk nagyjairól ír, szinte érezzük, hogy alakjai szimbólummá nőnek. A székelység nagy fiában. Körösi Csorna Sándorban a: örök magyar vándort látja. Történelem és táj fonódik össze ver sriben. Felidézi a Szeged környékén táborozó Ajtonyt, Attilát. Dózsát, akinek fejét a régi alsó- városi temetőbén hántolták el. Dugonics Andrásról és Tömörkényről álmodik, amint a Tiszaparton ballag és hallgatja, mit súgnak a habok. Népi szemlélete passzív szemlélődés. Paraszti alakjai, mint a végtelen tenger, puszta-* ság húzódnak a cselekvéstől. A magyar paraszt ebben a világban nem elfojtott erő. izmos és fenyegető Vitalitás. hanem a fáradtságtól csendes és bánatos arcú ember. A ..busuló paraszt” a költő lelkének testvére. Remek, japáni versekre emlékeztető miniatűrjeiben is megnyilvánul ez a szemlélődő természet. Juhász Gyula a magyar föld és ta magyar táj mélységeit teljes egészében álélő költő.

A világháború után felvetődnek költészetiben a közösségi kérdések. A parasztság és mun kásság kérdéseit nem szónokias, álhazafias pátosszal szólaltatja meg A: elszakított magyar tájakról és városokról szóló verseiben is saját egyéni szomorúságán keresztül jut el a nemzetet ért csapás általános érzéséig. ,Ekkor kezdik foglalkoztatni a kelet és nyugat közibe ék élt magyarság kérdései. A magyar föld sokszor keserű realitásainak meglátása mellett nem egy versében érezzük az őshaza utáni vágyódást. A népi vallásosság és a mngárnhn- gyott nép szomorú sorsa nem egyszer ihletik meg. A falu magánya és a szomorú, társtufa# élet nem egyszer szórják szét lelkében a halul gondolatát. Könyvek fölé hajolva menekül és elvarázsolódva tér rtieg a forma finom és

tiszta mámorába. Ady hangos, férfi-lirája mellett ezek a dallamok túl halkszavuak. tul gyöngédnek hangzanak. Lelke nem megközelíthetetlen. érzéseit, élményeit nem rejti hideg, érzés- telen álarc mögé. Finom zenriségii sorai a

francia századvégi költőkre emlékeztetnek. Verseiben hivalgó ritmus és rim nem bontja meg a forma hangulati egységét.

Jahást Gyula nem volt népszerű, öntelt költő Verseinek pompás zenéje csak néhány, a szépséget állító olvasó lelkében zengett tovább

F1CZAX D£y3$