Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

1S44 Julius 22. iiiir ~-* *~iWa"rTfT v.,~ ELLENZÉK ci Mit ielentenek Erdély magyarsága számára a felekezeti iskolák Î Băga Alasos. Tavasza Sándor és Gál Kelemen nyilatkozata KOLOZSVÁR, jülius- 22. Mii jelentenek Erdély Tniagyiacrsiáigia számára a felekezeti iskolák? A felszabadulás ujíánd első hetek­ben lázzal -válaszoltunk erre a kérdésre, hogy ha valaki teljes -részlete'sátegiel és őszdinteségigiel rruetgimá a huszonikéit. eszten­dős kisebbségi sors- történetiét, úgy első helyen kellene foglalkoznia a lelkészek­kel, tanítókkal, és tanárokkal, akik a leg- ny-omoru'Siág'osiab'b anyagli viszonyok kö­zött hőise- áildiozattal váildálhák a magyar nemzeti öntud/af rniegtőrzéséit és ób-renVax- táaárt. Érdemes újra és uijira fQiglalkozni az erdélyi magyar hit vallásos' iskolák ügyiével, amielyék mindig a közöségi szel­lemet szolgálták és a felszabadulás óta is telibecsülbetetlen értékű szolgába jokal tet­tek a magyar jövendőnek. Erdélyben nemcsak az ősi hagyományokhoz való ra­gaszkodás teszi természetszerűvé, hogy felekezeti és társadalmi kiülönibség nélkül az et~'érz miaigya.rság ragaszkodik a feleke­zeti iskoláihoz. Nálunk a hátvallásos okta­tás sohasem egy-egy felekezeti céljait vagy hit elveit szolgálta, hanem ,?>z egyete­mes magyarság érdekeit tartotta szem- élőtt. E<gy politikai állásfoglalással kap- csplalo-san feltétlenül időszerű, hogy újra hitvallást tegyünk felekezeti iskoláink mellett. Ezíért szükségesnek tartottuk, hioivy egyf-'iázá és iskolai kérdéseink 1-egki- tünőibb ismerőit miegszólaliassuk és uj,ra leszcgezzTÜlk a felekezeti oktatás nemzet- politikai jelentőségét. Elkenek d?a vitéz Boga Alajos prelátus kanonok, felsőházi tejgpt keres­tük fel, aki kérdésünkre a köve fcezőket mondotta: — Nem szivesen nyilatkozom a kérdés­ben, Így is csak egyéni véleményemet, fe­jezem ki. Meggyőző diesem ugyanis, hogy mosó olyan kérdéseket felvetni, ame­lyek magyart a m?4gyárnál szembeállit- hatnak, nemcsak nem tanácsos, de nem is szerencsés, hiszen mindent el kell kerül­ni, ami a magyar társadalmat, szétfeszít­heti. Erdiéíly földjén serkásern tartotta ed­dig szüksiégesnek azt a gondolatot, hogy az itteni hitvallásos nevelést, állami ne­veléssel kellene felváltani. Hiszen min- derlki elismeri, hogy a hi',Vallásos iskolák évpen a nemzet legnehezebb idején a ma­gyarság végvárai voltak. Ebiből a mieigál- lapitásból logikusan az következik, hogy ezt az i-ikolázási rendszert tovább is fenn kell tartani, sőt megerősíteni, nem pedig ezeket a „végvárakat“ lerombolni. Min­den erdélyi ernlber tudja hogy Szent Ist­ván király óiba az ifjúság nevelését és ok­tatását az országnak ebben a részében az egyház, illetve a vallási megoszlás óta a magyai- egyjházák vezették. Éppen ezért nevezzük Erdélyt a hitv,állásos oktatás k&sisszikus földjének. Erdély különvállása idején a fejedelmek az egyházakra bízták az ifjúság nevelésiét és oktatását, az or­szág adta erre a célra az anyagiakat, az egyházak pedig nevelték és oktat ák a nemzet fiait. így keletkeztek az erdélyi hires iskoláik és nevelőintézetek, ame­lyeknek kebeléből kerültek ki a nagy ál­lamférfiak, hires magyar tudósok, felta­lálók, a szép és' jiellemes életre példái V nyujtó közéleti emberek. Csak az idegen és ellenséges központosító uralkodók igye­keztek a hitvallásos' iskolák munkáját korlátozni, vagy guzsbaikötini, die még-egy II. József, vagy a Bach-korszak vezetői sem tudták az erdélyi iskolázást államo- si tárni. A hát vallásos iskolák a román időik alatt is megtartották hátvajllásos ég' ma­gyar jellegüket. Erdély földjén tehát nemcsak erkölcsi és kulturális hivatást töltenek be a hAtvallásos iskolák, hanem magasablbrendai nemzeti .hivatást is. Itt c-iak az 1868-ban meghozott 38. te. adott lehetőséget az állami oktatásnak is, de az állami iskolák mellett a felekezeti iskolák nemes versienyre kelve, tartották mindig, a színvonalat. — Csak egy-ikét vonás, de látni lehet, hogy itt egy nagyon fontos- nemrztetipoli- tikai kérdésekről van szó, 'amelynek taga­dása nem illik bele a nemzeti összefogást hirdető kormányzásba, sem pedig a nem­zet életéért folyó harc menetébe. Az er- délvi autonóm keretekben dolgozó egy­h.iázak hivő seregei nem is gondolnak ar­ra. hogy életüket folyta‘ó gyermekeiknek nevelése és oktatása ne az ő akaratuk és céljaik szerint ‘ őrién jiák. Az írásiban ol- va.ssulk. hogy itjyümiöl csőikről ismerik meg a fákat. A. hitvallás-ős iskolázás Erdély­ben olyan élő fa, a/miély nem érett meg a kivágásra, hanem életerős és termékeny. Or. Tavasz? Sándor református püspökhieilvettes-, teológiai pro­fesszor állláepomtját a következőképpen fog­lalta össze: — Szórványban élő árva magyarok között töltöttem a vasárnapot s így csak hírlapok­ban olvashattam azt a politikai nyilatkoza­tot, amely éppen vasárnapon, Kolozsvárt el­hangzott:.. Minit erdélyi magyar ember,^ cso­dálkozva olvastam annak némely kitételét, különösen azt, amely a népoktatást es neve­lést egy kézbe, az állam kezébe klvána leten­ni’ s ezt a szolgálatot ki akarja venni ^ az egyházak kezéből. Erdély földijén merőben idegen, ez a hang, amelynek idegenségét csak fokozza, ha közvetlenül a falu magyar né­pének lelki közösségéből jövünk, Iha ebben az igazi közösségben megtisztult szívvel fo­gadjuk s ha az erdélyi magyar faíltu népének fülével halljuk azt. — Mindenekelőtt feltűnő ebben a nyilat­kozatban az a követelés, amely az egésznek premisszája, hogy ne nézzünk a múltba, te­hát szakadjunk, el a múlttól, a mi múltúnk­tól, am«ly pedig tiszta és gazdag, erőforrás számunkra. Ahol 'megszakad a folytonosság, ottt nem m-aradl más hátra, ment a sötétbe ugrás. Nekünk azonban a sötétbe, ugrás ép­pen. úgy nem keli, min, a bünbánait nélküli puszta folytonosság. De ki is tagadhatja, hogy a mi magyar múltúnk tele van a sötét bűnök felett fénylő nemesítő és nemzetesitő tényekkel és tettekkel? Ez a múlt. cdaépitei- te a templomok, mellé az iskolákat s az isko­lák mellé a templomokat, hogy a puszta adottságok felett álló világ lehellete, illata és éltető levegőjie betöltse és megterméke­nyítse, valóban megmüvéltté tegye az ezen a földön' folyó magyar életet. Ezért nem szokathatjuk el -az iskolát a templomitól. Tisztában keli lennünk' azzal, hogy a népi tömeg még nem népi közösség, hanem csak azzá lesz, ha.van a népnevelésben 'és okta­tásban közöségteremtő erő. A hitvallásos iskolának az ad létjogosultságot, hogy nem puszta tudásra, nem is ideiglenes korszeriké- gekre, hanem mély lelki alapokra épit, ennél­fogva tud közösségre nevelő, tényezővé lenni. A faji adottságok öntudatra ébresztése lehet korszerű feladat, de ennek az öntudatnak csa-k az esetleges korszerűségekig terjed az ereje. — A népoktatást és nevelésit kli lehet ven­ni az egyházak kezéből, de akkor legyünk tisztában azzal, hogy ezzel oda lesz, a ma­gyar észjárás szerint való igazi népnevelés; altkor nem marad más hátra, mint vagy idegenek utánzása, lelkiség nélkül, vagy pe­dig ideiglenes értékű korszerűségek szajkózá- sa, maradandó hatások nélkül. A hitvallásos iskola hitet ébreszt, hogy a hitből becsület szülessék, a becsületből pedig a hűség és fe­lelősség gyümölcsei teremjenek. Ahol nincs hit, ott nincs becsület ahol nincs haosiiiliet, ott nincs hűség és egyáltalában nijacs fele­lősség. Ahol nincs hit, ott előbb-utóbb fel­üti a fejét a félelem s ahol meg jelenik a fé­lelem, ott szükségképpen jelentkezik az egyezkedés és a megalkuvás. Az állami nép­iskola lehet igen kitűnő ismeretközlő ténye­ző, de nem kitűnő közösségteremtő tényező. Ha a hitvallásos iskolák helyet elfoglalják az állami népiskolák, ott nevelődnek majd igen okos emberek, akik jól tudnak számítani, tervezni és okoskodni de nem tudnak ál­dozni lemondani és szeretni, már pedig ál­Mélíatás helyett dozat, lemondás és' szeretet .nélkül nincs ma­gyar közösség. — A hitvallásos iskolákban tanulja meg a magyar gyermek az első parancsolatot: Én, az Ur vágyóik a te Istened! fis úgy tanulja meg, hogy vonatkozásba hozza az egész élettel, tehát nem emeli önmagáit bálvánnyá, hanem Isten rendeltetésének fogja ismerni is, vallani is egész életét. Pl. nem fogja azt mondani, hogy ő véletlenül alföldi, hanem pl. azt fogja vallani, hogy ő Isten rendelésé­ből erdélyi magyar, aki rettenthetetlenül csak a magyar földön tud élni és halni. Ami kü­lönbség van a véletlenbe vetett hit és az Is­tenbe vetett hit között, az a különbség a ki­zárólagos értelemben vett kétféle népoktatás és nevelés között. Kivételit csak azok az ál­lami népiskolák képezhetnek, ahol hitvallásos nevelésű tanítók működnek. — Erdélyi észjárással, magyar földön és magyar szellemben mi. így gondolkozunk és igy hístzünk. Hisszük, hogy ezzel a gondol­kozással minden körülmények között győ­zünk, és csak ezzel győzünk! Dr* Hál Kúlamen tanügyi főtanácsos, aki évtizedeken keresz­tül volt a kolozsvári unitárius kollégium igazgatója és a felekezeti oktatás kérdéseiről számos tudományos munkája jelent meg, a hitvallásos iskolák jelentőségéről a követ­kezőkben nyilatkozik; —• Nem akarok vísiszakalandozni az er­délyi történelmi múltba, csupán a romári uralom huszonkét esztendejével foglalkozom. Nehéz időkben nagy emberek állottak az er­délyi miagyar egyházak élén, amikor ránk­szakadt a trianoni összeomlás. Erdély három nagy püspöke közös pásztotlevélben fordult akkor a magyar tömegekhez, amelyben egy­más megbecsülésére és a tökéletes felekezec- közá békére bivta fel a magyarságot. Ennek a szelleminek legfőbb letéteményesei a fele­kezeti iskolák voltak. Az 1925-ben hozott, a magánoktatásról szóló törvény a felekezeti iskolák életébe való fokozottabb beavatko­zást jelentett?. Ekkor léptették *él-etbe a ba'k- kalaureátusi vizsgák rendszerét. A népisko­lai oktatást viszont azzal akarták az állam kezébe venni, hogy mindenütt igyekeztek állami rá(kolákat létesíteni. Erdély magyarsá­ga minden nehézség ellenére is fenntartotta felekezeti iskoláit. Az áldozatkészség gyö­nyörű példáit, mutatta . ebben az időben a magyarság. Szerény jövedéltmü kisemberek hoztak anyagi erejüket jóval meghaladó anyagi áldozatokat az iskoláért, hogy az is­kolák fenntartását biztosítsák. A szél; el/ke­resztúri unitárius kollégium négy felső osztá­lyát az utolsó években az áldozatkész hivak anyagi segítsége tette lehetővé. A Székely- földön egyszerű gazdaemberek (támogatása biztosította a felekezeti oktatást, amely meg is hozta a maga gyümölcsét, mert az erdélyi magyarság a legnehezebb viszonyok között is kitartott nemzeti céljai mellett és lelki­egységét semmi siem zavarta. Ugyanezt a célt és ugyanezt a szellemet fogják a jövőben is megőrizni felekezeti iskoláink, amelyeknek fenntartása az erdélyi magyarság egységes kívánsága. Elis-gíáA Henriof két PARIS, julius 22. (Búd. írt.) A milicia tag­jai elfogták Henriot volt francia tájékoztatás­ügyi államtitkár két gyilkosát. Ezek vallomásuk során beismerték, hogy az angol titkos szol­gálat megbízásából cselekedtek és a gyilkossá­got nem politikai okból követték el. Tulajdon­képpeni megbízatásuk az volt, hogy az állam­titkárt élne juttassák el Londonba. Henrioton kivül még 36 politikust kellett volna meggyil­kolniuk egy ünnepség során, de ezeket a gyil­kosságokat a szigorú őrizet miatt nem hajthat­ták végre. Augusztus 1. után érvényüket vesztik a kékszinü kenyérváltójegyek KOLOZSVÁR, julius 22. A hivatalos1 lap szombati szánna (közli a m. kár. közellátás- ügyá miniszter rendeletét ,a régi mintájú ké­ny ér válitó jegyiek érványrtleiLenitéise éh „katona napi éiteilmcszerjegy“ rendszeresítése tárgyá­ban. Az 1944. évi julius hó .1. napja előtt kibocsátott régi mintájú, Budapest székesfő­város és a közellátási szempontból hozzácsa­tolt városok és községek területén .zöld, az ország többi részén narancssárga, vagy kék­szinü kenyérváltójegyek az 1944. évi au­gusztus hó X. napján érvényüket vesztik és azokra éntől a naptól kezdive sem vendég­látó ipari üzemben, sem nyílt árusítási üz­letben kenyeret, zsemlyét, vagy kétszersültct kiszolgáltatná nem szabad. 1944. évi augusz­tus hó X. napjától kezdve mind a vendég­látó ipari, üzemekben, mind a nyílt árusítási üzleteikben csak az 1944. évi julius hó 1. napján kibocsátott ujxmntáju, Budapest szé­kesfőváros és a közellátás szempontjából hozzácsatolt városok és községek területén piros, az ország többi részén acélszürke színű kenyérvágó jegyek válthatók be. Az 1944. évi julius hó I. napja előtt kibocsátott régi mintájú ff n omliszt -V á 1 tő jegy ek, a tészta je­gyek, az ezen a napon kibocsátott ujrnin'táju finomliiszt-váíitójegyekkel, icrizta jegyekkel együtt az ország egész területén továbbra is ervanyessk. A m, kir. ihonvédség és a német birodialmi véderő ama tagjak részére, akik köz étkezésben nem részesülnek és Magyaror­szág területén tartózkodnak, „katonai napi élei roisziarjegy“ rendszereslttetik. * TEGYEN ELŐVIGYÁZATOS, GONDOLJON A TŰZVESZÉLYRE. Különösen vonatkozik ez falusi lakosokra, mert ha nem is saját háza- táján támad a tiizveszedelem. terjedésében elér­heti azt és pusztulást okoz. Csak egy módja van a segítségnek: tűzbiztosítást kell kötni' Az Első Magyar Általános Biztositó Társaság hely­beli főügynöksége figyelmesen és pontosan ki­szolgálja Önt. Cim: Egyetem-utca 1. * A MAGYAR—NEMET TÁRSASÁG szokásos összejövetelét folyó hó 27-én, csütörtökön dél­után fél 6 órai kezdettel a Társadalom kert­helyiségében megtartja- 041 Méltatlankodó sorok érkeztek szer­kesztőségünkbe egy jeles költőtől, mert „Vers-Virágok“ c'imü 430 oldalas ver- ser.könyvét még nem ,,méltattuk , Le­velében többször is hivatkozik a 430 oldalt kitevő terjedelemre, mint olyan meggyőző érvre, amely elől senki se térhet ki. Költőnk úgy gondolja — s a maga szempontjából tökéletesen igaza is van —, hogy aki képes volt nehéz, iz- zadtságos munkáival 430 nyomtatott ol­dalnyi költeményt összeírni, az már^ a fizikai teljesitmmy miatt is teljes elisy mérést érdemel. Érdekes, hogy költőnk mennyire bázik ennek az érvnek a min­dent megdöntő voltában. Soraiban egy­szer sem emli'i, hogy maguk a versek jók volnának, célzást sem tesz minősé­gükre, a kötet vastagságát azonban minduntalan kiemeli, nyilván azzal a ki nem mondott meggyőződéssel, hogy aki ennyit tud imi, az csak jó költő le­het. A mennyiséget tehát teljes nyuga­lommal összetéveszti u nvmőséggel s még csak azt sem mondhatjuk, hogy egyedül áll ezzel a /elfogásánál, mert sajnos, nemcsak a költészet világában, hanem az élet sokkal reálisabb terüle­tein is gyakran találkozunk ezzel a meg­lehetős veszedelmes tévedéssel. Nem akarunk azonban. most ebből a szerény alkalomból, amit a termékeny költő le­vele jelent, messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni a mennyiség és minőség vi­szonyáról, maradjunk csak meg a pa­naszkodó levélnél, amelynek van meg néhány érdekes részlete. Azt írja pél­dául egy helyt, hogy „vérzik a szive", hony éppen Kolozsváron nem foglalkoz­tak müvével, pedig városunkat több al­kotásában is „melegen, forró ezeretet­te I“ énekelte meg. Költőnk itt ismét egy általános hibába esik, azt hiszi, hogy a verset a tartalma teszi. (Azért emeltük ki ezt a 11. számú balhiedelmét, mert nap-nap után újabb és újabb vermekkel borítják el íróasztalunkat különböző érré kény lelkek, szinte szabályszerűen azzal az előrebocsátással, hogy ez kérem ilyen, ez olyan alkalomra íródott, ez rendkívül időszerű háborús vers, ez bú­csú kedvesemtől, ? b., stb.J Visszatérve levelező költőnkre, szó- szerint kell idéznünk még egy monda­tát, már csak azért is, hogy a benne fog­lalt fenyegetés mindenki tudomására jusson. „Szabad legyen végül még meg­említenem — írja —, hogy eme 430 ol­dalas „Vers-Virágok“ című versesköny­vemcsak cc. egy tizedrésze eddig meg­int, már kéziratban kézen levő ver­seimnek; úgy, hogy talán már emiatt is érdemes a „Vers-Virágokról“ is megír­ni“. Nem szokásunk ugyan a denunciá- lás. de ezt a magyar papirkészletek el­leni súlyos merényletet kénytelenek va- 1 gyünk az illetékesek \udom.ására hozni s felszólítani őket, tegyenek meg min­den megelőző intézkedést, nehogy — Is­ten őrizz — a 4300 oldalnyi vers, vala­hogy nyomdához s papírhoz jusoon. Ép­pen elég, hogy a nem mindennapi ter­mékenység —r szinte _ világrekordnak mondhatjuk az előállított mennyiseget — már kéziratban is több papirt igé­nyelt, mint egy kisebb vidéki lap, hát még ha ismét „sajtó alá rendezne* egy kötetet. Azt pedig még elgondolni is roslsiz, hogy egyszer netán „gyűjtemé­ny es kiadásra“ fog gondolni. Ismerjük jól a hasonló költőket s tudjuk, nem Iá nak akadályt, ha müveik nyilvános­ságra hozataláról van szó. Amilyen agi­litásról harcol az elismertetésért koszo­rús költőnk s amilyen tűzzel képviseli „szakmai“ érdekeit, feltételezzük, még ma is sikerül neki valamilyen uron- módon papirt kikönyökölnie s újabb kötöttel meglepnie hazánk költészetked­velő olvasóit. Vigyázat tehát, kedves. il­letékesek. Ezek után megkérdezhetné valaki, mondjuk meg végre: milyenek a versek'! ' Mindenről beszéltünk már, csak erről nem.. A kiváncsiakat megnyugtatjuk — a versek rosszak. Egészen rosszak. Na­gyon rosszak. Most tehát méltattuk költőnket. Nem­régiben, leközöltük eou arcvonalra in­duló honvéd vemét. Másnap a fiatal le- gény rórsacsokorral keresett fel laká­sunkon, hálája jeléül. Azt hisszük, a mi ■termékeny költőnk nem' fog virágcso­korral kedveskedni nekünk ezekért a sorokért. (szb.) * KÖSZÖNET: Kovács József Dézsma-utcní halőrnek, ritka becsületességéért, aki elnesieh ,nagy értékeimet visszahozta. Gecsegné. 02185­KOLOZSVÁR ROM. KÁT. PLÉBÁNIA TEM­PLOMAIBAN (Belváros. Monostor, Szt. Péter és írisz-telep), azokon n vasárnapokon és paran­csolt ünnepeken, amikor a délelőtti szentmisét két légiveszély miatt'meg kell szakítanunk, dél­után 6 órakor is tartunk szentmisét. Ezeken a I szentmiséken a hívek szentáldozáshoz is hozzá'- I járulhatnak, ha aznap még nem áldoztak és I mise előtt négyórás szentségi böjtöt tartottak

Next

/
Thumbnails
Contents