Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-17 / 159. szám

I*XV. évfolyam, 159. szám. Ara i6 fillér HÉTTŐ, 1944 július 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8- Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 ALAPÍTOTTA: BBRTHA M11! L ö s Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTOV ALLALA f Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4 30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49 60 P. Tarnopol és Luck között meghiúsult a bolsevisfa támadás Lord V'mmmiimrt béketerve a Sxovjetnek ajánlja fel a mérnél- munkaerőt — • —- ■■ . «amurn ­Ä semlegesség mellett légiül állást m tárák sejté Térnyereségre törekehőnvédeink arcvonalán m Mz&wjei hadvezetés AZ EGYESÜLT NEMZETEK között az utóbbi időben rmauMnkább észlelhetők íci- s ebi>-nagyobb érdekeUetnoébek. Természe­tesen az angolszász hrrszolgáMtcí épp úgy, minvt a moszkvai, sajtóellenőrzést az a cél vezeti, hogy ezek az ellentétele lehetőleg a legritkábban jaessctruak a nyilvánosság elé. De úgy « íruuMhun, vrmvt a jelehben szárm-xdanszor — külóriööern Moszkvában — ilyen kisebb zcevaró híreket sz&'tszári- dékkal röpítették világgá. Emlékezetes például a „Pravda januári híre a kiírói angol—német különbé krtárgimlásokr ól, amely nagy port vert fel és a szövetsége­sek között komoly megbeszélésekre adott alkalmat. Megfigyelhető volt, hogy Mosz­kva. áltálában akkor engedélyezte a szov­jet lopnák az ilyen „elszólásokat“, amikor a szövetségi viszony különböző okok miatt gyengülőben volt. Néhány nappal ezelőtt ismét a Pravda szólta el mayát. A szovjet félhivatalosa közölte azt a „biztos“ értesülést, hogy az Anglia ellen sikerrel bevetett megtorló f égy Vert Spanyolországban gyártják, ahol egyébként a kásérletezések is folytak. Az első pillanatban e hír loözlésének. célját és érteimét nem mérték fel. (Aki ismeri Né- metorsvágnák a semlegesékkel tanúsított viselkedését, ce rögtön megálkupithaiia, hogy ezúttal is koholmányról van szó.) Ha azonban Moszkvának az utóbbi napokban a Földközi-tenger környékén folytatott politikájára pekwutüuk vissza, megtaláljuk e hír értelmének kulcsát és megértjük politikai Hátterét Moszkva minden hábo­rús erőfeszítése ellenére buzgalommal fá­radozik a balkáni, olaszországi és észak- afrikai helyzetének kiépítésén., tehát min­den, wdószmüség szerint Spanyolország­ban sem tétlenkedik, (Feltételezni ect an­nál jogosabb, mivel a háború előtti Spa­nyolországban a III. Internacionalé termé­keny fftalajra talált.) A spanyolországi fej­lemények a közelmúltban nem alakultak éppen Mosztcva szájaize szerint. Az ország belső nnegszirádlidása folyton a bol&eviki eszmék „ talajt vesztettek és a lakosság iSagy többsége gazdasági színvonlával megelégedett volt. így tehát Moszkva szí­vesen látta volna az angol—spanyol kap­csolatok rosszabbodását, mivel ezek az át­lagos életszámt leszállitásásml já-ftak volna és újabb alloalrruas talajt biztosítottak vol­na a kommunista eszmék befogadására. Amikor a spanyol kormány engedett az angolok gazdasági természetű kívánságai­nak, megoldott nyersanyagváflságai s foko­zódott a spanyol nép baráti érzelme az au - (főiszászok iránt. Természetes, hogy ez a változás nsm Németország, hanem Moszk­va kárára történt. A Pravda hírének te­hát az volt a rendeltetése, hogy ezeket a már túlságosan jó és békés kapcsolatokat megzavarja. A szándék azonban meghiú­sult, mert az amgol sajtó egyöntetű állás­foglalása elejét vette a további zavarok­nak. A német—spanyol és az angol—spa­nyol viszony Változatlan maradt. A bol­sevisták térhóditó kilátásai a Pireneusi- féhszigetll&n. ismételten lényegiesen csök­kentek. A SZÖVETSÉGESEK ANKARAI TÁR­GYALÁSAIKBÓL, amely Törökország sem­legességének feladására irányul, lényeg- bevágó hírek nem érkeztek. A megjelent angol és amerikai hivatalos nyilatkozatok hangja óvatos fogalmazásra vall. Hull kül- ügyaivimiszter és Steinhardt törökországi amerikai nagykövet mindössze arra szorít­koztak, hogy megállapítsák „Törökorzság időről-időre az élé a kérdés elé kerül, hogy a> szövetségesekkel való viszonyát szorosabbra fűzze. Most ismét eljött az idő, amikor különösen intenziven, hell tár­gyaim eréről a kérdésről“. Az angolszász sajtó egymásnak ellent­mondó értesüléseket hozott nyilvánosság­ra. Részben Törökország hadbalépését he­lyezi kilátásba, másrészt csak a török— német diplomáciai viszony megszakítás á- ról írnak. Mindkét lépést természetesen légi és tengeri támaszpontok átengedése fogja követni. A Wilhehnstrasse köreiből származó közlések — jelenti Heydebredk, a Ma­gyarország berlini tudósítója — kerülnek a kérdésben, minden közvetlen állásfogla­lást. Németország teljesen a várakozás ál­láspontéra helyezkedett. Érdeklődéssel te­kintenek az ankarai tárgyalásokkal kap­csolatban a bolgár-kérdés felé, amelyet ugyancsak belevontak a vitába. Az anka­rai akcióban kezdetben csak az angolok és amerikaiak vettek részt, a szovjet in­kább csak a. rruegfgyelő szerepét töltötte, be. A jelekből azonban ma már kitűnik, hogy a szovjet, ténylegesen beavatJcozott a t ör ök -kérdésbe, de be avatkozása milyen mértékben fut párhuzamosan szövetséges társainak törtei lövéseivel, egyelőre nem látható. Kissé nehéz megítélni, hogyan volnának összeegyezteEhetők a Dardanel­lákra vonatkozó angol és szovjet aspirá­ciók közötti ellentétek. A berlini sajtó közli, hogy AnJcarában angol—amerikai és szovjet megbízottak tárgyalnak a török kormánnyal, de a kér­dést- szintén tartózkodással kezelik. Georg Schröder, az Europapress főmunkatársa négy pontban foglalta össze az ankarai tárgyalásokra vonatkozó nézeteit, melyek közül különös érdeklődésre tarthat szá­mot a tárgyalások oka: Törökországnak a háborúba való belépését Montgomery ve­resége és Roosevelt küszöbön álló válasz-’ tása teszi szükségessé. Á török kérdéssel kapcsolatban érdemes még figyelmet szentelni a külügyminiszter je­löltek sorában felbukanó Muzaffer tanárra, akit nemrégiben neveztek ki tokiói nagykö­vetnek és az angol flottának a Földközi-ten­ger keleti része felé történő összevonására es mozdulataira. A német diplomácia nyugalmára jellemző — Papén nyaralása. A pihenés azonban — mint azt Paul Schmidt megjegyzi —, hama­rább véget ér, mint a szokott október vége, mert eddig az időpontig nagyhorderejű kato­nai eseményekkel számolnak. A közbeeső idő pedig a megfigyelésé. AZ ARCVONALAKON folynak az elke- s< redett küzdelmek. A figyelem keletre tere­lődött. A déli szakaszon várt szovjet táma­dó' megindítását —- mint azt illetékes helyről köz fik —, Berlin katonai köreiben fontos esé- menynek tekintik. Egyébként három fontos súlypont alakult ki: i. Tarnopol és Luck között. Katonai kö­rökben a harcok erősödésére számítanak A lökéseket a német csapatok felfogták. z. A PHpjet és a Nyemen közöt, Pinszk kiürítése a helyzet következménye volt. 3- Vilna és Dünaburg térsége, Grodno fel- adásával. A őiszi&vbnulásókról illetékes helyen rész­leteket nem közölnek, de kétség nem fér ah­hoz, hogy csupán előreugró arcvonalrészek hátrább vonásáról vart szó. Továbbra is kife­jezésre jut a már ismertetet német elhatáro­zás, hogy a Baltikumot védeni fogják. Normandiában Bradley és Dem.se y tábor­nokok, valamint Montgomery csapatainak át­csoportosítása után —- a DNB jelentése sze­rint — uj, nagy támadást indítanak, melynek súlypontjai Caen—Tilly—St. Lo térségében lesznek. Délolaszországban Pocci-eli és Arezzo vt- deke a támadások körzete. Poggibinsinál a varos kiürítésé után enyhült a nyomás A honvédség arcvonalán lezajlott esemé­nyekről a honvédvezérkar jelentése számol be részletesen. A politikai s katonai helyzetről legújabb távirataink számolnak be: 1944 júl. 1 a

Next

/
Thumbnails
Contents