Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-15 / 158. szám
î S í 4 j n 1 i u B 1 54 auK€S MiADÂRî Ez az arckép az Ellenzék 1921. július 23-iki, vasárnapi mellékletében látott először napvilágot. ,4 21. évfordulóhoz közeledve, úgy érezzük, még növekedett jelentőségében: Szabó Dezső irodalomtörténeti elhelyezésében, s mint ilyen, időrendben is első a maga nemében. Mikior nevét leírom, lehetetlen . arra nem gondolnom, hogy mennyire kiorámaik gyermeke. Gyermeke ennek a kornak, mely fejtetőre állatott minden régi érteiket: trónokat sepert el, végzetül téző ollójával országok térképét vagdos la szét és mindezek tetejébe föl dúlta magának az embernek lelki életét ic. Éis mint nagy földii'engések után minden inog, még akkor is, miikor a rögök forradalmi hulláma már lecsöndesült, úgy a mai időkben is még mündig a labilitások, a kiistzámitíia- tatlan hová-iengések világában élünk, noha a háborúik- pusziitó őrülete elvonult .fejünk felöl. , ^ bizonytalanságoknak eibbien a kietlen levegőjében senki sem érzi magát annyira elemében, mint Szabó Dezső, annál inkább, mert nem is ö követte kora élet- szemléleté:’, h.a«»rm úgyszólván á kor igazodott az ő ösztönös, veleszületett ízléséhez.. Az, amit Szabó Dezső fórra dal misá- gansak neveznek, megvolt benne mór a békeidőik teljében is-, amikor m.ág a társadalma rengések természetéről és mere-élről senkinek fogalma sem lehetett. Szabó D-zső már akkor is forradalmat es.n ált. Finn-ugor nyelvészneík indult & egyszerre csak. minden elfogadható magyarázat nélkül elégette ruhásszekrényt meg öltő céduláit, amelyeken e'gy készülő végül nyelvtan, vagy szótár elemei voltak feljegyezve. Erre az autodaféra —, melyen Stnaibó Dezrő, a finn-ugor nyelvész örökre el porladt — meghívta barátait s velük együL az égő papirkák felett puncsot melegített. E<z a színházi kézmodulat azonban -csak bevezetője volt Seaibó Dezső irodalmi pályájánaik. Vidéki tanárkodásának mindetruik állomásán uj szánjátékot rendezett, nem a körön.ség- hanem saját kedve be! Öltésé-e. Székeiífehórváron kezdte pufblioiszltai és szónoki pályáját. Ennek a k.iL? városnak közöns-éige ismerte meg először Szabó Dcvzsőnek talán, legnagyobb képességét: a szóval, az érzésekkel fölényesen bánó szónoki művészetét. Elég volt Valahol csak két-hiárom hónapot töltenie s már mindenki róla beszélt, a legkisebb város legmtegfagyo't<abb életét is mozgásba tudta, hozni é-s kis dióhéjakban tengermjorajlások visszhangját ébresztette föl. Háború előtti élete valóságos bolyongás egyik vidéki városból a másikba. Egv állandó pontja var. életének egy forró ki terjeszkedése: Paris s raj la keresztül a világmüveltség legszebb álmai. Szegényes úti poggyászába n Parisból hozta Hangszereit, amelyeken ezeket az álmait meg- játszhatta: a nyugati Európa, majd mind—• Együtt kéne megpróbálni. Egydül ruig-yon nehéz, de ha két férfi, te meg én, igazán a kar valamit> akkor nincs előttük akadály. IMühatólag dagadt a melle, hogy férfiszámba veszem és örömmel járult hozzá a tervhez. Aztán beszélt még sokat. Bizalmasan elárulta, hogy én vagyok az ideálja. Ö is iró lesz. Mert az iró csak bámészkodik egész nap, cigarettái“ és néha ir egy-két sort. Nagyon jó foglalkozóid. Ő sem szeret dolgozni. Mivel Öcsi eszembe juttatta á hézirat- sürgető leveleket és én a nyugodt lelkiis- mcretet mindennél többre becsülöm, végét vetettem a társalgásnak. — Menj szépen, feküdj le. Aztán holnap gyere be hozzám., együtt reggelizünk. Előhívattam Kötő bácsit, mindenes hát- ramozditérmat. Sokszor csodálkoztam rajta, miképpen birja elszívni azt a sötétbarna, általa dohánynak tisztelt valamit, a'irmvel telebüzölte a házat. Váltig kínált vele, de ezideig ellentálltám a csábítóknak. Most kértem tőle vagy két marokkal. Adtam helyette az enyémből. Megvetően félreköpött a vékony, aranysárga szivnivaló láttán. Nyápic emberekről dör- mögött valamit a bajsza c ott. Nekiláttam o cigarettatöltésnek a Kötő-féle dohányból. Másnap reggeli után icm szóltam öcsihez: Mivel mind a ketten le akarunk szokni a dohányzásról, megfogadjuk, hogy mától fogvia két napig csak három, aztán két napig kettő, végül két napig csak egy- egy cigarettát szivünk el. Hat nap múlva pedig többé rá sem nézünk a dohányra. Jó? ‘ öcsi ünnepélyes hévvel bólintott. Szövetségünk 'tneqpecsételésére leerst fogtunk- Megkínáltam egy cigarettával. Moegyik nyelvén írott könyvei!'. Mindig kis városokban élt & talán ez is, növelte természetes hajlamát, hogy csattanokban, messzire terjedő anekdotákban éljen, mert a nagy városok figyelmét1, nagyvárok élet műveltségi közösségéit igy kömy- nyébbem szerezhette meg magának. Irodalmi föllépése is ilyen mindenki előtt emlékezetes csattanó volt: nyit levél Tisza Is'Vénhez a Nyugat hasábjaim. Ettől az időtől fogva állandóan irt tanulmányokat, novellákat a budapesti folyóiratokba. Háború alatt Ungváron figyelte meg a mámoros pusztítás szörnyű gépezetéit. Itt irt első regénye, a Nines rnene-k- véss inkább írók körében keltett feltűnést, mi:g a komtmun,izmus végiső napjaiban megjelent Eiso-dort Falu-ja nevét orszár gosán ismertté tette. Miár_ az eddig mondottakból is világos, a mid különbeni Sziabó Dezső akármelyik müvének olvasása csak meg er ősit hogy életiére s irodalmi fejlődésére legjellemzőbb képzeletének szertelensége. Itt növelte, itt1 táplálta a kolozsvári református gimnázium padjai közit Jókain, Victor Hugóm; s minden számára hozzáférhető romantikusokon keresztül amúgy is nagy érzékenységű képzeletét £ olyan gyermekkorban, amely előtt a valóságnak legkisebb a.jtai is zárva voltak, ellenben az álmodozásnak legnagyobb eranykapud is kitárultak. És azt hiszem, Ihogy már itt, á való életnek és az áilcm.világnak már első, miélységjez szakadékéban mesedző- dött benne a szándék, a heroikus akarat, hoi°v amit elképzel, azt válóra is váltsa. Talán ebben az eioy tekintetben! székely; ez az egy elsziánás aztán végzetesen kihat életének s íród pályafutásának fejlődésére. A szórtéin elképzelés és a rögtöni meg- valósátásnák imperativ kényszere Szabó Dezső képzeletének különösem egocentrikus színezetet ad. Mindent, arait csak ától, vagy megálmod, magára vonatkoztat. A teremtő képzeletnek sajátsága, hogy önmagát a természetté, az emberiséggé, az egész világgá éli. A Szabó De- zsö-féle egocentrikus képzeletet ezzel ellentétben az jellemzi, hogy a természetet, őz egész világot, Srabó * Dezsővé akarja élni. Lira volna ez, ha nem. társulna a leghevesebb cselekvő vággyal. Emberek megváltásáig, nagy akciókig érne föl, ha nem pusztán csak álmokon alapulna. Ha a cselekvő, az agitátor Szabó Dezi-ő lép előtérbe. Jöst0nt elveszíti az eszmék és valóság között kapcsolatokat s- önmagát regényhősnek iáltssea meg. Ha az iró Szabó Dezco hajlik az élet felé, bogy lavinaszerűi eg bömnölygő nyelvezetével meg- örökátse, mindig és mfandemitt csak önmagát látja meg. Nem ábrázolni akar, hanem jellemeket alkotni. Eszménvklépie az életen felül álló hős, de ezt annyira csak önmagában' túl ja Iá'hi, hogy mintegy é? egész testével, eg,élsz lényével eláll ja az hón kapott utána. Rágyújtottunk. De egykét szippantás után mintha elpárolgott volna az öröme. Nem nagyon törődtem vele, mert igen megkínzott a Kötő-féle vkriolkivonat. Azért becsületből elszívtam. Három és fél napig hősies önmegtartóztatással igyekeztünk megszabadulni szenvedélyünktől. Közben Öcsi kicsit megsárgult, a szeme is mintha mélyebben ült volna, de nem tulajdonítottam jelen- j tőséget a dolognak. Talán sokat evett és elrontotta a gyomrát. Negyedik nap, vacsora után az utolsó cigaretta elszívása előtt, Öcsi minden érthető ok nélkül bömbölni kezdett. Hogy ő haza akar menni anyukához. Nem marad, inkább megszökik. A szivrepesztő ordítástól majdnem rostszál lettem. Rögvest megígértem, hogy reggel hazaküldöm. A nagy izgalomban még a nikotin-elvonó kúráról is megfeledkeztem. Reggel útnak indítottam. Persze először figyelmeztettem a fogadalmára. Sírásra görbült szájjal ígérte meg, hogy nem cigarettázik soha többé. Világéletemben szerény ember voltam., de ez a pedagógiai siker megnövelte Önérzetem. Bele kell helyezkedni a gyermek lelkivilágába, átélni kissé az ő életét, komolyan venni kicsiny problémáit és csodákat érhetünk iel a nevelés terén. Önbizalmamat hamarosan lelohasztotfa öcsi anyjának levele. Rövid tőmondatokban fejezte ki. kétségét az eszem épségét illetőleg. Mi ütött, hozzám, hogy ekkora gyerekkel kapadohányt szívatok, mikor cigaretta sosem volt még a szájában? Még hozzá naponta hármat! Megőrültem? Befejezésül sürgős nősülért: a járni ott, mert fíZ—nmi nélkül, komoly irányítás hijján, rr.éa bör+övben végzem amúgy is haszontalan életem, ELLENZÉS utat a különben, érdekes kép elől, amit az életről nyújtani akar. Ezért nincsenek nagy regényednek, az. Elsodort Falunak, a Csodalatos, Életinek hősei csak mellék- alakjai. Mindent jól meglát1 és mindent jói ábrázol az emberben, ami kuriózum, de semmit sem tud elmélyíteni, jelentősé- giesíé tenni, ami emberfeletti., vagy általánosan ■ emberi. Képzelete Victor Hugo romantikájában — és n,etm a székely földben — verte első gyökérszálát1 & azóta végig élhette minden idők és minden irodalmak élményeit, de az első talaj nedvét éh táplálékát nem tudta kivetni magából. Ezért olyan ekzaltál1', különös világ az, tnjely Szabó Dezső müveiben elénk tárul. A mindennapi életet mintegy jóllakatja előbb borral, mielőtt tollára venné. Má- mtorba szédülve él úgyszólván minden egyes alakja, de ittas it!’ miniden: az egész természet, városok és falvaik s a világ felé boruló egész világegyetem. Ez a mámor, Sziabó Dezső képzeletének ez öz élettel, természettel ölelkező pantekzhkus' lírája a legmegkapóbfo, légim ágává lraga- dóbb müveiben. 7 Regényei a miaguk egészében mindig többet jelentenek, mint egyes részletekben. Nagy, kiszélesített versekként hatnak, amelyeknek mindenük sorában él az ihlet heve. Mar ad a n d óságuk, értékük éppen ezért szorosan összefügg írójuk érvényesülésével s az eszméknek életerejével, amelyeket szuggerál. Hpen ezek miatt a jfrzoros kapcsolatok miatt Sziabó Dezsőről ma végleges ítéletet mondani bajos volna. Nincs,, ma élő miagyar iró, aki nagyobb végletek közt mozogna, miipt ő s akinek írói és emberi értéke a véleménykülönbségeknek nagyobb Latitüdjét elviselné, mint az övé. Mindez levezethető különös emberi és irói vonásaiból, amelyeknél fogva müveivel fedi emlberi szertelenségeit. A^nyi bizonyos, hogy a jövőnek, ha értékeit leméri, együtt kell mérlegre dobnia Szabó Dezsőt az embert, a kritikust, az írót és az eszméknek vakmerő harcosát. (Részlet az Erdélyi Tucl. Intézel kiadásában. Varjas Béla gondozásában megjelent XVI.4 századbeli erdélyi orvosi könyvből. Kézirata a Teleki-Tékában Marosvásárhelyi. > Az kiepa’siság semmi nem egyéb, hanem az, mikor az haj elkoppad. Lés-zeni pétiig ez az nediveis-ségieiknek v étkétől -és- fojgyattazáisiaituH. 'Meríti miképpen- némely plánták, az nedvességeknek fogyatkozása miá megsizár radván, eilroltibaidinlalk, némelyek pe- n-ig- idegein nedvességek kel, leik az termoszét ük kel. elilenkezneík, elvesznek, — szinte úgy az hajak is és az 'szakáll vagy az nedvességeknek fogyatkozásáért azmeillyei olt táplái- tataialk, v-agy perig azon nedvességeknek megvesz éséért, az hajak megrom ol nak... Ha azért az kopasz: fejet gyógyítani akarod, vagy akár minémü helyt, ’ahonnét ,az szőr elkopott, először mindenkoron megborotváltasdi tíz helyt, jelesben, mikor az vékony lágy szőrök indiainak, és úgy tedd reája azután az orvosságot. Ennek periig immár hogy gyógyításához kezdhess, ezt cseleköggyed: az kopr/t helyett él ős vászonruhával töröld erőssm meg, hagy megírni- hajasad, h a hamar gyógyul ó-e, avagy nehezem. Mert ha az törlés után meg- vöröselUk gyorsan az hely, könnyen gyógyuló, és ezt gyöngébb szerszámmal kell gyógyitani. De ha igen későre vörö'södik m.eg, nehéz gyógyuló, és ezt -erősib orvosságokkal Íveli gyógyítani. •Hia peinig a törlés után fehérük az kopasz fő, nyálnak sokabágátul vagyon az kopaszság, és effélének pur- gációt aggy, azmely az nyálat először kitisizhiecs'a. Ha sárga, szinti, ie- szein, purgáld az sárt. Ha kkete szinti löszén, vagyon az a,iz fekete sártól, és arról purgáld. Ha vörös szint, mutat, először ezt érvágáson kez- gyed gyógyítani. De minek előtte eszedben veszed azt, hogy megakarnál köp ászul ni, és kévánná.d, hogy az ne tömne, az (lejedet töröld meg erősben, hogy mega-e- re^eggyék,, az után rémének ét tiknak hálával kend meg éjjelré. ismét azután másodszor min gyár ást ezzel TÓTH ÁRPÁI! verse Elégia egy elesett ütjü emlékére óh, busán durran s bánatosan ragyog, a vénülő bor barna aranyja ma, a lomha szél szelíden szállong s messzi hegyek aromáit hozza. Pajtás, köszöntsük csorba kupánk setet csengésű párját régi napokra most s édes danái tűnt időknek szánk fanyar izét cukorozzák! )ó most halottat hívni az éjidőn, nézvén: a vén kert borzadozó, komor, ákáci közt fehér lepelben leng-e kísértet a néma útra? Emlékszel-é rá? gyenge leányszinét orcáinak még ferti eléd szived?. Elhullt a harcon ő is, ö is, áldozatul a setét viharban. Dicsérjem-é őt? Verjem-e rá kemény ércét „hős“ szónak? csillogó a hősi szói de tompán is kondul s ijesztőn, mint mgütött vas a múzeumban. Nem foglalom hát vasba finom s szelíd ifjú alakját: ércszobor a vezért hirdesse, vér zordon gigászát, kit puha lantom meg sem érthet. Hunyt if fát illőbb megremegő, setét virágú verssel hinteni most körű, - — bus rózsát füz?ii holt kezére, ~ elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán. Nyugtassa Isten, sírja örök ölén álmodjon éltet, mát sosem élhetett, mig bánatos, csöndes szemével néz le a sírra a könnyszinü hold. S ha bus hazánkba eljön a béke maid s keze a tornyok ablakai)i benyúl zenditve a harangok bronzát s felriad édes ivii galambraj, és feldoboghat újra nehéz szivünk s felnézhet ismét földresütött szemünk kresve boldog hojázontot. — ő is örüljön, a rylma sírban1 k ennyied: fenyő viaszt, rdtromot, más ti x óit és laudanumot mirths olajjal, amennyi ahhoz elég, elegyicsd össze. — Laudanumot vágy, Vénus asszony báját, ezeket borban törd össze és ezzel keminyed az fejet, az ki kopa szülni akarna ... Lágy fenyő szurkot, euforbiumoh hegyen termő rutát, .babéti' magot, keink övét, fejér hunyort, törd meg az kik arra valók, latinig olajjal avagy fa olajjal ellegyiosd össze, azzal kenv- nyocl. De először foghagymával erősben megitöröljedl, hogy az helye meg- veres eggyék. E uf orbi uniót, tenger tajtékát, galamb góbéját, fehérhuinyort, hegyi rutának, magvát, gesztenyének belső héját, mogyorónak belső héját, spi- oanardot, c áss iának fáját, mindenkinek ezekből egy nehezéknek hatodhatod részét ... Kecskének körmeit égesd meg, törd meg, elegyicsd össze ecettel, ezzel kénnyéd az kopaszt. Fejér liliomnak az gyökerét disznő hájjal és fa .olajjal törd ösisze és azzal k enn ved ... Tövisen termő csigáknak Csák az húsát, m éheket, dárasokat-, na.dályo- kát és égett sót, ezeket vedd egyenlő mértékkel, tedd mázos fazékban és hadd olt azm.ig azoknak valami ned'- veisségök származik te, szedd föl azt s tedd üvegben. Először töröld meg az kopasz fejet, élös ruhával, és törött tengeri tajtékkal, azután mosd az üvegben valóval. Körös férget, főzz meg fa olajban, hogy ugyani elpossaggyamak benne, ezzel kénnyéd. Tsiten fáját égess meg..., körös féregnek húsát csak égetve, égetett mogyorót, laudanumot, törd porra ezeket és szitáld, meg, elagytiosd ösz- srze régi fa olajjal, töröld mi eg jöjj este az fejedet, az mint megírtuk kend be ezzel. Reggel ismét, mosd le az- m-int megírtuk. Ezt cselekeggyed mtuiden nap. (Olvasóinknak eizt. a receptet némi fenntartással aiánliiuk Habár ki tudjál? Hátha-hátha .?) I aJezBB ELŐ MOLY
