Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-15 / 158. szám

14 4 4 Julius IS. |3 ÜUCNZÉK 1 ■ «m: > ^tm^bx^TÉiÉataitau^L,-. ja^AKflL.-.. JU^akit>uMUkü.+lk'i7i mi!W mOKüM y I păesai és miivel oţl ésiinfo kérdései A kulHVliii élftraL regónye.k lalhigitoc.t 11t.in2.ir3a, uit.jni a/ utolsó evekben egyre több regénnyel ós txirtáiöliui munkával tuluikn- zunk, amelyek lx1» .1 magyar irtS nyugtaiul tetkn^mcrerütcl nemcsak a kor tel-v,inén rekint végig,' haineau Íróknak, tudósoknak lelkületűt, egy-egy korsvak mai is ek'veniin.kbo v ígó harcait, nemzeti és társadalmi kérdéseit elé venio, meg. Elekben a könyvekben a múlt nemcsak keret é; alkalom arra, hogy az irö a való éléctől, az ellenőr x. he tő igazságtól el szakadjon, hanem rtenrzeti életünknek egy ma is érezihotő része, amely folytonosan önma­gunkkal szembenézésre és számadásra késztet A magyar mult életet: és műveltséget for­máló vezető szellemeit tudományos kutatá­sokból eddig us isi ráérhettük, de az adatokba elmerülő kuitatáso keredményei alig juthattak el a közönség tudatába, műveltségét, Látás­módját nem alakították. A világháború utáni irodalmi és tudományos megújulásnak kel­lett jönnie, hogy történelmi szemléletünk ,lt- celcmtobb és magvarabb legyen és a mult szellemei uj életre kelve, ismét közvetlenül hozzánk szóljanak. Berete Mária Szász Károlyról1 szóló regénye mellett látósorban Szenczci ^lóeteló Apáczai regényére gondolunk; mint amely rencikivtiLl erővel és együttérzéssel ragadja inog hősének a lak yit a vele együtt egv ellentétekben vihar­zó korszak életét. Apáczai, kiről olvasóközön­ségünk Legfennebb azt tudta, hogy tudomá­nyosságunk egyik úttörője, a magyar nyelvi tanítás első követelője volt, ma ismét közénk szállóit, hozzánk szól és életünk alapvető kérdéseire figyelmeztet. Apáczai Csere János ma elevenebb, mint ezelőtt száz vagy kétszáz évvel volt, pedig teológiai tanulósága számunkra már teljesen idegen, cartésianu-s filozófiája többé nem fog­lalkoztatja az elméket és pedagógiai gon do- J latai már nagyobbrészt megvalósultak, vagy ; pedig újabb irányzatok után szaladva, már el is feledtük őket. Apáczai mégis él. már nem a II. Rákóczi György erőszakos uralkodásá­nak idejéhez kötve, hanem időtlenül él felet­tünk és szelleme eleven marad mindaddig; amíg a magyarság élete az európai műveltség­hez kapcsolódik, amíg van még hit az igaz­ságban, a tudásban, a haladásban, amig a művelődés értékei még küzdelemre tudnak serkenteni fiatal lelkeket. Apáczait a felvilágosodás első futárának, a racionalizmusnak és a tekintélyeket megin­gató kritikai gondolkozás első erdélyi hirde­tőjének szokták tekinteni. De Apáczai többet jelent ennél. Munkáiban együtt találjuk meg az újkori európai fejlődés legfontosabb irá­nyító esteméit- Apáczai világosan gondolko­zik és tudja, hogy a körülöttünk lévő dolgo­kat az ész világánál ismerhetjük meg, de éle­tét hite irányítja és az Isten által rendelt fel­adatokat akarja egész életében betölteni- Az esz és a hit világa Apáczainál egymást kiegé­szíti és tökéletes egységet alkot. Méltán szól­hat ezért az európai műveltség teljességét képviselve ahhoz a magyarsághoz, amelyben időközben a dogmáktól vagy politikai elvek­től irányított vakbuzgóság elhomályosította az éntelem és az igazság figyelmeztestő sza­vát. t Apáczaá Európából néz az egésrz magyar­ságra, mint Irinyi és nem a maga1 felekeze- tének zárt falai közül leckézteti a más hiten lévő magyarságot, mint azt előtte papjaink és nemzetnevelőink tették. Figyelmeztetése ezért eleven ma is. ,,Szégyenük meg immár ily nagymérvű oktalanságunkat, resteljü-k mar egyszer, hogy bennünket barbároknak, bárgyúknak, tudatlanoknak és faragatlanak nak hívhatnak'c, írja. Amikor viszont később iskoláink hiányosságait föltárja és keserűen panaszolja, hogy nincs egyetlen akadémiánk sem, a magyarságról való külföldi véleményt ilyen kemény szavakkal jellemzi: „Szemek nélkül) a itett sötétség, az ember okosság nélkül oktalan állat, ezért valóban nem Igazságtala­nul hirdetnek minket a szomszéd1 népek a halandók közt a legtudatlanabb és legmüvé­letlenebb, buta és tunya, a gyerekkortól fog­va állati tudatlanságra termett népnek- Aka­démiák vagy legalább jeles collégiumok men­tenek meg bennünket ezen gyalazattól, nem az erőtlen nyelv; nem a hiú, magával eltelt vélemény, a vak és magának mindig hízelgő indulat“. A külföldön járt tudós épp olyan ki áb­rán d'tó, arcpi.ritó dolgokat mond nemzete külföldi híréről, mint ma a véres lelkiism-e- retvizsgálatot követelő iró. Talán ő az első, aki európai szemmel tekint a magyarságra és nemcsak erkölcsi hibáinkat látja, mint már előtte is számosán, hanen a műveletiemé- günkrőií, durvaságunkról, külföldön elterjedi rossz híreket vágia nemzete szemébe. Apáczai nem elégszik meg ezzel, mindjárt megkeresi a bajok forrását és a fölemelkedés útját is. önismeretet követel, mint minden r.agv nemzetnevelőnk és cpp úgy hadat üzen az önámitó hiúságnak, önteltségnek, büszke­ségnek, mint a lustaságnak és iszákosságnak. Első nagy nemzetnevelőnk éop oly kevéssé kíméli nemzetünk érzékenységét, önámitását, mint utána Zrínyia vagy Széchenyi, de épp olyan hittel és hatórozott-.íggal fordul a jö­vő felé. 1 Iisvcn „nem nemzetünk barbár szel­lemében rejlik emo 'zerr ncsí-tlen el mm a r adás oka, hanem a s zieren esetlen közoktatásiban“. Apáczai már a felvilágosodás szellemében hhz a lialadásktn, és a tudom ínyok bölcses­ségét, beket, jólétet árasztó erejében. Ez a hite indítja, serkanni munkái megírására is az iskolák fejlesztéséért vívott állhatatos harcában. A Magyar F.ncyklopédia elősza­vában azt irja; „elég nekem, ha valami ha­szon áradatul írásomból az emberi nemzetre“. • ■A bölcsesség tanulásárólszóló beszédében tovább megy, irt azt a módot akarja megje­lölni, amellyel a magyarság a bölcsesség, a tudás részese lehet és utolérheti a nagy nemzetek műveltségét is. Az iskolák igen nagy szükségéről szóló beszédében végül részletesen kifejti, hogy milyen iskolákat kellene felállítani és azokkal hogvan lehotre az igazi műveltséget elterjeszteni Apáczaá tehát a nemzeti nyelvű oktatásnak első ma­gyar apostola. Az iskolák fontosságáról é» továbbfeji esz té-- ü k rő 1 hirdetett elvei épp úgy szólnak hozzánk, mint ahogy egykor kar tár­saihoz szólották. A XVII. század írója már szigorú észsze- rüscggjel gondolkozik, a 11 írkor azért ir, hogy használjon nemzetének és az einbtsrségnek és az iskolában mindazokat a tudományokat tanítani akarja, amelyekre az. életben szük­ségünk van. Így jutnak be a tanítás anyagá­ba a reálu tárgyak. Az al apel ve ez: úgy keld tanítani, hogy a tárolók, mennél kevesebb fáradsággal megérthessék a dolgok lényegét, a, tudományok értelmét. Ezért akar szakítani a magolta táss al, a szabályok csépiedével és KOLOZSVÁR, július 15. A falvakat — első­sorban a tisztán mezőgazdasági jellegűeket, a légitámadások kevésbé fenyegetik. Ez a feltevés azonban nem jelenti azt, hogy a falvakat nem érheti légitámadás, hanem csupán azt fejezi ki, hogy a falvak elleni légitámadásnak kise-bb a valószínűsége. A veszély a falvakra vonatko­zóan is fennáll bizonyos mértékig, mert a ki­mondottan megfélemlítő támadást végző, vagy kiszabott céljukat a légvédelem beavatkozása miatt el nem érő repülők válogatás nélkül szór­ják le bombáikat mindenütt, ahol lakott terü­letet látnak. A falvaknak a légitámadás elleni védekezésre tehát hasonlóan fel kell készülniük, mint a vá­rosoknak, vagy nagyobb és hadiszempontból fontos céltárgyakat magukban foglaló közsé­geknek. A felkészülés mértéke azonban a dolog természete folytán lényegesen egyszerűbb, mint a légitámadás állandó és valószínűbb veszélyé­nek kitett egyéb helységekben. Megjegyezzük, hogy falu elnevezés alatt csak az úgynevezett kisközségeket értjük, légoltalmi kifejezéssel élve, azokat, amelyek a ,,D’* osz­tályba soroltatnak. Hiasssák-e tz felvakäi t A falvak a légitámadás közeledéséről és a veszély bekövetkezéséről • éppenu^y a műsor­szóró rádió utján értesülnek, mint a városok és a nagyobb községek. Felmerül itt mindjárt az a kérdés, hogy a veszély jelentkezésekor végre­hajtsák-e a nyilvános riasztást a falvakban, vagy pedig nem? Kérdés, hogy feltétlenül szük­séges-e például harangfélreveréssel tudtára adni a lakosságnak a légitámadás közeledését. Ennek az igen fontos kérdésnek eldöntésére általános szabályt felállítani nem lehet. Legjobb, ha a helyi légoltalmi parancsnok a község vezetőivel történt megállapodás alapján dönti el, hogy riasszák-e nyilvánosan a falut? A mérlegelésnél szerepet játszik az is, hogy nappali, vagy éj­szakai támadásról van-e szó. Kétségkívül az a legjobb, ha a fontosabb céltárgyak, pl. ipar­telepek, vasúti csomópontok közelében fekvő, vagy az ellenséges repülőgépek szokásos felvo­nulási útjába eső falvakat nappal nyilvánosan riasztják, éjjel azonban a riasztás ezekben a falvakban is elhagyható. A kisebb hegyek, vagy dombok közé épített, minden céltárgytól távol eső jelentéktelen falvak riasztását sem nappal, sem éjjel nem tartjuk szükségesnek. Mégis feltehető, hogy legalábbis a nappal be­következő légitámadás esetén a falvak legna­gyobb részét nyilvánosan is riasztani fogják, fel kell sorolnunk azokat a tennivalókat, amelyeket a falvakban végre kell hajlani. Az első ezek közül a tömegmegmozdulások levezetése. Nem jó ugyanis, ha a támadás alatt a falvakban na­gyobb tömegmegmozdulás játszódik le szabad területen, pl. vásár, hetipiac, körmenet, templo­mokból történő tömeges távozás, sportesemény, stb. Az ilyen tömegmegmozdulás észlelése Ugyanis könnyen arra csábítja a megfélemlítő támadást végző repülőgépeket, hogy a tömeget géppuskával lőjjék, hogy közéjük bombát’ dob­janak. Légvédelmi riadókor tehát ezeket a tö­megeket azonnal szét kell oszlatni és lakóhá­zakba, vagy egyéb épületekbe beküldeni Egyébként is az a helyes, ha a falusi lakosság légitámadás alatt a házakban, a házak belsejé­ben, vagy óvóhelyen tartózkodik, nem pedig a szabadban. A lakóházak belsejében a géppuska- tiiz, az esetleg ledobott bombák repeszei és ' légnyomás ellen védve van, inig a szabadban ehelyett inkább a körülöttünk lévő világ is­meretével igyekszik az értelmet gazdagítani, hogy azután a vallás és az étin,ka segítségé­vel erkölcsi jellemeket neveljen. A raciona­lizmus nem vakította el, jól tudta, bogy az ismeretek, köz!őse magában sokat nem ér; önálló személyiségeiket, jellemeket kell ne­velni. Apáczai arz élet minden vonalán a hala­dásén: küzdött, habár jól tudta, hogy vesze­delmes hatalmaikkal, az egyház é*; a fejede­lem tekintélyével kell szembeszállania. Bát­ran hirdette, hogy az utókor „azokat, kik a haladást készakarva megakadályozzák, po­kolra szánja“. Akikor meg azt kellett hinnie, hogy az egyházba be lehet vinni a presbite- rianiemiw szabadabb szellemét és a refor­mok szükségességéről a fejedelmet is meg lehet győzni. Nem így történt; a hiúság, a büszkeség, a hatalom féltése elszólta a ma­gában álló forradalmár apostolt. Terveinek,- gondolatainak csak egy kisebb részét tnditJa meg valósítaná, de ha az elvetett eszmék, nehezen is keltek ki és cgyrészük ma már távol is áll tőlünk, Apáczai jellemének, (emléke mégis örökké eleven ösztönző erő marad. Mert nemcsak Lízadó ujitó volt, hanem híva tást vállaló egész ember is. „akt a lcgna-- gvobb küzdések, nyomorúságok, vászontag­ságok, szegénység, megvetnetés és más meg- számlállHatatlan bajok, kellemetlenségek kö­zött“ is helyt állott, ott, ahova az Istien el­rendelte. A hivatást vállaló férfit semmi sem tántoríthatja meg. A küldetés tudata erősebb, mint a leselkedő veszedelmek, fölemeld és a jövőbe világitó hőssé formálja a gyenge embert. —a. —-d* ugyanezek az életét veszélyeztetik. Különösen ajánlatos menedéket keresni a lakóházakban akkor, ha a repülőgép/ugást hallani lehet. Addig azonban a kertben, udvaron tovább lehet vé­gezni a munkát. Különös gondot kell fordítani az elsötétítés maradéktalan végrehajtására. Tény ugyanis az, hogy a falusi lakosság ebben a kérdésben nem eléggé lelkiismeretes. Ismételt ellenőrzések al­kalmával megállapították ezt. sőt lelőtt ellen­séges repülőgépek pilótái is egyöntetűen azt ál­lították, hogy a falvakat éppen az elsötétítés helytelen végrehajtása miatt jól felismerték. Egyet ne felejtsünk el: a támadás elérésében megzavart repülő bombáit oda szórja le, ahol fényt lát Elegendő tehát egyetlen kivilágított ab­lak s az egész falu elpusztulhat ' A háziállatok védelme Légitámadáskor a háziállatok védelmét is elő kell készíteni. Elsősorban az legyen a törek­vésünk. hogy lábasjószágainkat veszély, fő­képpen tűz esetén az istállókból könnyen ki tudjuk vezetni. A lovakat felkantározzuk, tehe­nekre, borjakra kötőféket illesztünk, hogy szükség esetén az istállóból történő kivezetésük ne ütközzék nagyobb akadályokba. A szabadban legelő gulvákat, méneseket, nyájakat célszerű ki­sebb csoportokba szétosztani és ezeket a ki­sebb csoportokat erdőbe vagy fák alá behaj­tani. hogy a megfigyelés elől rejtve legyenek. Előfordult már, hogy a repülők géppuskatüzzel gulyákat, csordákat, nyájakat is megtámadlak. A lakóház körül a tűzoltásra vonatkozó meg­előző intézkedéseket hajtjuk végre. Megnéztük, van-e minden vizes edényben viztartalék és amennyiben az hiányoznék, az edényeket feltölt­jük. Előkészítjük a kézifecskendőket, a tüzhor- got, a szikracsapót, a létrát, vagy legalábbis meggyőződünk arról, hogy ezek az eszközök készenlétben vannak-e. Célszerű az ablakokat is kinyitni, mert ezáltal ablakbetöréseknek elejét vehetjük. Magán a községházán légvédelmi riadókor különösebb intézkedni való nincsen. A légol­talmi parancsnok, vagy helyettese amugyis ott vannak, vagy beérkeznek, ilyenkor a kárfigyelő a templomtoronyban állandóan fenn van. Adott esetben a légoltalmi parancsnokot a károkról értesiti. A légoltalmi parancsnok, vagy helyet­tese kinyittatja a tüzoltószint, meggyőződik arról, hogy az ott lévő tüzoltófecskendők rend­ben vannak-e. megnézi a lajfokat, fel vannak-e töltve vízzel és küldönc utján gondoskodik ar­ról, hogy a tüzoltószerek vontatásához szükséges előfogatokat a soronlévő gazdák készítsék elő. Ila a helyi légoltalmi parancsnok úgy látja jó­nak, elrendelheti jzt is, hogy a légvédelmi riadó jelzésekor az önkéntes, vagy köteles tűzoltók, vagy azoknak egy kijelölt csoportja a községhá­zára azonnal vonuljon be. M. falusi kérdése Meg kell még emlékeznünk a falvak lakossá­gának életvédelméről is. A falusi házak legtöbb­jének pincéje egyáltalán nincs, pince óvóhely kiépítése tehát alig lehetséges. Igen kedvező a helyzet életvédelem szempontjából ott, ahol dombokba, vagy hegyekbe épített borpincék vannak, mert ezek többé-kevésbé bombabiztos­nak tekinthetők és igy teljes védelmet nyújta­ni a ilyen nincs és az állatvédelemről óvóhelyek utján akarunk gondoskodni, akkor nincs más 1 megoldás, mint szükségszerű óvóhelyei épi­leni. Ez 4—5 személyes óvólyuk, vagy tört vo­nalban vezetett nyitott, vagy fedett árokóvó­hely lehet, melyet a talaj minősége szerint vagy kibélelürik, vagy pedig béleletlenül használunk fel. Laza, vagy homokos talajban az óvóárkot vesszőfonással, deszkával feltétlenül kibéleljük, mig a kemény, mészköves, sziklás, vagy kemény anyagba vésett árokóvó­helyeknek a kii>élelése nern feltétlenül szüksé­ges. Ha csak mód van rá, inkább fedjük be az árokóvóhelyet, mert igy a felülről hulló re- peszek és a géppuskatüz ellen is védve vannak az oda menekülök. Az árok óvóhelyet fedő föld­réteg vastagsága azonban 70 centiméternél vas­tagabb ne legyen, mert az ennél vastagabb, de 8—10 méternél vékonyabb földréteg csak fojtja a bombát, amely ennek következtében még na­gyobb pusztítást okoz. Célszerű és ajánlatos az árokóvóhelyeket az erre vonatkozóan kiadott szabványtervek szerint megépíteni. A legkor­szerűbb tapasztalatok alapján kialakult szab­ványtervek adják a legegyszerűbb és egyszers­mind legjobb megoldást. Egyéni elgondolások érvényesítésének nincs helye! Az árokóvóhelyeket lehetőleg termett, nem pe­dig feltöltött hordalékos talajba kell építeni. A lazán feltöltött talajba épített óvóhely még tá­volabbi robbanások hatására is igen könnyen beomlik. Gondoskodni kell az árokóvóhelyek megfelelő rejtésére is. Akár személyes, akár többek befo­gadására alkalmas árokóvóhelyről van szó. cél­szerű az árkokat a környezetbe füvesítéssel, gyeptéglák felrakásával, bokrositásával beolvasz­tani. Repülőgépről nézve ugyanis a felszíni ta­lajtól eltérő szinü fedő földréteg jellegzetesen elárulja az árokóvóhelyet, ami nem kívánatos. Ha a falusi házaknak semmiféle óvóhelye sincs, az otl-lakók a ház belsejében keressem k menedéket. Nem mindegy azonban, hogy hová állunk. Ajtók, ablakok közeléből el kell távozni s lehetőleg a védett falsarokban kell menedéket keresni, légnyomás, repeszek és szilánkok ellen ezek a falsarkok védenek legjobban. Mit csináljanak a mezőn dolgozók ? Néhány szóban a mezőn dolgozó falusi lakos­ság viselkedéséről is említést kell tennünk, ök a falutól rendszerint nagyobb távolságban dol­goznak és igy a légvédelmi riadóról akkor sem értesülnek, ha egyébként a faluban a harango­kat félreverik. Gondoljon azonban mindenki arra. hogy habomban élünk, légitámadás bármi­kor lehetséges, ha tehát a mezőn dolgozó falusi lakosság motorzugást hall, akkor igyekezzék fák alatt, vagy árokparton elhelyezkedni úgy, hogy felülről ne legyen észrevehető. A lovakat és más igásállatokat célszerű ilyenkor fához kötni, nehogy elfussanak. Egyébként a falusi lakosság folytassa a munkát és mint mondottuk, csak akkor keressen menedéket, ha motorzugást hall, vagy a repülőgépeket már közvetlenül látja. Az átvonulás után a munkát ismét nyugodtan to­vább kell folytatni. A légvédelmi riadó utáni tennivalók attól függnek, hogy érte-e támadás a falut, vagy sem. Ha támadás nem érte, akkor az élet és a munka rendes mederben tovább folyik. Ha bomba- dobás történt és esetleg tüzek, rombolások kelet­keztek, akkor az egész falusi lakosság össze­fogott erővel, a légoltalmi parancsnok irányí­tása mellett, a mentés, illetőleg a kárelhárítás munkáját azonnal megkezdi. A kárelhárítás szempontjából egyébként nem kell megvárni a légitámadás végét hanem csak az ellenséges gé­pek elvonulását és a kár bekövetkezése után haladéktalanul a legnagyobb erőve? hozzá kell fogni azok leküzdéséhez. Az elmondottakból a falvakra vonatkozóan azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy bár falvakra vonatkozóan a légitámadás valószínűsége cse­kély, az óvatosság sosem árt és minden eshető­ségre fel kell készülni. UJ ISTENTISZTELETI REND A REFOR­MÁTUSOKNÁL. A kolozsvári református egy­házközség elnöksége közli az egyház tagjaivai, hogy a vasárnap délelőtti istentiszteletek zavar­talansága érdekében a nyár folyamán a délelőtt 10 órás istentiszteletet a belvárosi, a Horthy Miklós-uii és a Mussolini-uti templomokban és körzetek imaházaiban reggel 8 órai kezdettel fogják ezentúl megtartani, mig a Magyar-utcai templomban és a hozzátartozó, imaházakban 9 órai kezdettel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a berepülésekkel kapcsolatos zavarok Kolozs­várt rendesen később kezdődnek, úgyhogy e korai kezdés biztosítja azt, hogy még a leg­távolabb lakó hivek is nyugodtan hazamehet­nek a templomból a zavarórepülések megkez­déséig. Tehát 10 órakor egyik templomban se lesz. istentisztelet. Felhívja az egyházközség vezető­sége a hivek figyelmét a délután 6 órás isten- tisztelet alkalmaira is. A vasárnap délutáni is­tentiszteleten nagyon kevesen vesznek részt, pedig a légiveszély szempontjából igen jó alka­lom ez. Hagyományos erdélyi széliemben» bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boi&osjn? lásáért az Ellenzék» B falvak lépítaíma Ä riasztás és óvóhely kérdése falun Az állatok vedelnie

Next

/
Thumbnails
Contents