Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-15 / 158. szám
Diszkrecionális log a gazdasági életben HAZA It ESZ \y, Ellenzék mult szombati si/únia- bani, Dshinla J-pimö költői utóéletével foglal koeva, edisnwirfcült fővAiro® tmtu megjelenő könyvek előnyeit. \ közönség — i'i tűk bizonyos olőité* le-t.ted viseltetik a vidéki kiáltásokéul szembet1, mely elöltélel, injila lom, néni mi miiig1 ok nélkül való. Kos’ ez a megállapítás éppen mert holmi félreértésekre — belőle, elindulva egy-két leszögezni valói a. is ad alkalmat. Először is el kol'1 ismerni, hogy a fővárosi könyv kiadás sem fenéikig tejfel, ivogy a föváiroisiiasüig impnrá- ló erejénél fogva az elmúlt ö-tvon- hatvaii' esztendőben számtalan sokszor élt vissza föilényes luetlyzetéved: a vidékre olyan tömegű üizletiies», ál- irodalmi terméket zúdított, hogy az, igazi irodalom alig győzte eilionsu- lyozni. 1 KI ég, ha a bouhvaiű-olv ármányok szériájára, a nagyvaroisias- ság gric őseire. de főleg a zugszerkesz- tősége Ívben azonfrissiben iirógéip bediktált „metse könyvek“ - magyarul: mesés könyvek — kanalaira, gumid,o- lunk, melyeket ties óráikbam férceitek össze mesélő nénikének felcsar pot.t pesti dámáik.) Tehát, a főváros gyakran csak a kiadások külsejével, példányszámával. adminisztrálásával volt a vidéknek győzelmes vetélytársa és nem mindenesetben ai tartalom fajsulvát, színvonalát iletöen. Ebben a kérdésben Erdély, főleg Kolozsvár szerepe külön fejezetet érdemel; mert Kolozsvár, akárcsak Oxford Londonnal, Firenze Rómával, München Bérli nmei szemben, nem vidék, nem Mucsa, hanem tartományi székváros. És éppen művelődésben dolgokban nem lehet versenyképke*- 1 ennek tekinteni. Mert a 19- századot megelőző századokban Erd ly es fővárosa olyan magyar művelődésben előnyre és érdemekre tett. szert, hogy Pest is csak több emberöltő múltán tudja elhomályosítani. A 16. és 17. században Erdélyben kétszleirte a.ny- nvi magyarnyelvű könyvet nyomtattak. mint a volt Csonkaország területén; Buda és Pest török város volt*, majd a 18. században németté vált — csak a 19. század közepén kapcsolódik be ismét a magyar vérkeringésbe. Pest-Budán 1830 körül még latinul és németül — de Nagyenyg- den már magyarul tanítottak! az iskolákban ! Megszámlálhatatlan (kár, hogy eddig tudtommal senki könyvész nem gyiirkőzött neki pontos számbavételének!) könyv, füzetkie: szótár, istenes elmélkedés, halotti óráció, földleírás, versesgyűjtemény, folyóirat és újság vallja szülőhely éneik’ a mi városunkat. S a mában megjelenő erdélyi könyv családfájában Tinódi Lantos Sebestyén Krónikája, Holtai Gáspár Magyar Krónikája, G-yeigyai István Ár ginig király fi-ja, Apáczai Csere Janóig Enciklopédiája, Tséri Verestói György Holtakkal való Barátsága ékeskedik! Csak a 19. század közepetájt veszi át Pest-Buda a vezető szer epet — mintlahogv átvette isizinházban, zenében, irodalomban, tudományban. Ez a múlt azonban nocsak mellver regio-té-sre aid jóm jogcímeit, hanem kötelezzen is. Szerencse, hogy az utolsó busz esztendőben valóságos újjászületését érte meg az erdélyi könyv- kultúra — különben nem volna, mivel elkérkedjünk. Tehát kulturális téren nemigen süllyedhet provinciává az a terület, ahol egy régebbi, sűrű nemzeti, vagy egy helyesen kiértékelt, megfelelőségekre építő európaiam művelődés érezteti hatását — egy olyan területtel szemben, mely a nemzeti művelődésben fráziisos, tál aj tál,am, a uem- zetköiziibeu pedig túlontúl ,felszíne® és hocdalékos. Színvonalat művelődésben dogdkibari a ,„vidék“ is őrizhet és megtarthat — ha a vidék iség egyszersmind tradíciót, a helyi kultúrkör virágzó bőségét, vagy uj emberi dolgok * észszerű, Ízléses átvételét jelenti. A főváros, szerep«' pedig elsősoTbaím a felkarolás, a népszerűsítés — az „ízléses csomagolás“ mayád- míg a világ, J= 2b Bi/jomym, hogy különösen az utóbbi évtizedekben a kormány Kaitok egyik legfőbb gondját éppen a gazdasági étet. egyes jelenségei képezr lék, amely,óik többnyire élesen szemben âlilottiaik a közjó fogalmával. Az ilyiem tünetekre azonban mornesnk a kormányzatok figyelhettek fel, hi szén elsősorban maga a társadalom, vagy annak egyes rétegei saját bőrükön érezhették a. gazdásági élet, f erdősége i me k ikö veik ezménye it. A gazdasági élet, egyensúlya viszont közérdek, mert. ereikül a legkomolyabb méh •'zségrik tá niad hatnak. A termelésben zavarok k e I eikeizhetnok, az igényeket nem liehet arányosan kiiallégiteni, a szükségletek re nines elég fedezel, egyesek pedig túl nagy jövedelmekhez jutnak. A kor mán vajaitok hivatása tehát, hogy mindezeket a bajokat orvosolják és az egyensúlyt fenntartsák. Hogyan is gyakorolhatnák azonban ezt a jogukat, ha nem úgy, hogy szemüket. állandóan a gazdasági életen tartják, kioperálják a fertőző gócokat. és ezáltal megfelelnek igazi hivatásuknak, vagyis a közjó szolgálatának. A kormányzatoknak, vág}'1 a kormányzatok egyes reszort-miniszter reimek a gazdásági élet. felett gyako- rolt ellenőrzési és Ternyi tó joga tir*>- há-t az a diszkrécióméi! is jog, amivel, különösen az utóbbi időben nálunk is olyan gyakran találkozunk. A idiisizkrécioinális jog tehát nagyszerű kormányzati lehetőség, ami pozitiv értékké akkor válik, ha. gyakorlása tisztán n emzet. politikai alapon történik. Hábonüban még nagyobb a jelentősége, hiszen a gazdasági élet elválaszthatatlan' alkotó és szerves részié a hadviselésnek. A diszkr ecionális jog igv sok mindenre felhatalmazást ad a kormányzatoknak, ennek birtokában és alapján gondoskodnak a termelés folyamatosságáról, a termelt ért ék ok megőrzésétől! és célszerű fel használ ásóról. Éppen elérti a kormányzatokat a legsúlyosabb felelősség terheli. Mert úgyszólván minden tőlük függ. A magánkezdeményezésnek, az egyéni fel leli ősisiégnek, amire a gazdasági élet békeidőben felépült, immár alig van szerepe. Gondoskodnia kell a gazdasági életet fenyegető háborús veszélyek1 megelőzéséről és leküzdéséről. Ha például a gyár vagy ipartelep könnyen ellenséges célpont lehet, úgy azt át loeilil költöztetni. Uj helyet keil kijelölnie számára. A kész ára sem maradhat azon a helyen, mint békeidőben. Ismét nem lehet köny- nyen elérhető célpont. Az anyagellátásról séma békeidők gazdái gondoskodnak, hanem ezt is a kormányzat, utalja ki. A szállítást is neki kell megoldania. A munkabéreket is neki kell rendeznie. De az ám forgat lombahozatala sem a termelő, vagy a kereskedő magánügye. A kereskedelem is teljesem állami befolyás alá kerül. Egyszóval az ai felelősség, ami laddlg a magángazdasági élet vá.llai- ra nehezedett, majdnem teljes egészében átsiklik a kormányzat vonalára. A felelősség tehát, aimitl a ,kormányzatok magukra vállalnak, óriási. A legkisebb mulasztás, vagy a legkisebb hiba is mé.rheitietliem következményeikkel járhat. Megbéníthatja ,a termelést, megbonthatja az egész gazdasági élet egyensúlyát, szétzüIliiét az egész gazdasági élet, amiről a polgár csak annyit tud, hogy ma nincs ez, vagy nincs iaz és a különböző hiányoknak ő fizeti miéig az árát. Vagy bölcs, szakszerű és lelkiismeretes munkával nemcsak a békeidők magángazdasági életének fo- gyatékoisiságait szűnteti meg, hanem ehelyett állandóan uj lehetőségeket, széles, nagy távlatokat nyit meg és éppen azáltal, hogy az állami irányítás má,üdémről áttekintő képet nyer, uj lendületet ad az egész gazdasági életnek. A gazdasági élet term idők éposisé* go és egyensúlya azonban szinite kizárólag a/, irániyitáisil v<égzó szeméi lyek hozzáértésétől függ. Nincs mini tagadnunk, hogy nálunk, magyar szó k eun berek ben ál tálában ni ind ig nagy hiány mutat, kozott, aminek okait elsősorban önmagunkban találjuk meg. A magyiair köziéi fogás hosz- szii időkön át lenézte a gazdasági éld. munkáisail, írnom tartotta „úri foglakozásnak“, amit mások viszont rendkívül ügyesen kihasználtak s amit nem végeztünk el mi, azt, megcsinálták saját maguk s a saját kőinkkel. Úgyhogy, mire a gazdasági élet átállítása megkezdődött, bizony nehéz feladat elölt állottunk. Máiról holnapra ritkán lehet szakomberekét pótolni. Így mi történt? A gazdasági élet előző irányítói látszólag eltünleik a vezető pozíciókból, de her lyukét többnyi,re nem azok a férfiak foglalt tik el, akik a gazdásági életnek abban az ágában hivatásszerü- en dolgoztak, vagy életpályának választották, hanem a disizkréicionáilds jog sok esetben politikai fizetőeszköznek bizonyul. Amikor kiérdemesült közéleti nagy.sáigok minden hozzáértés, szakismeret és tudás nélkül beültek a jól fizetett zsíros állásokba és közéleti pályafutásuk ön, meg- szerzett tekintélyükkel intézték a dolgokat.. A diszkréciónál Is jog alapján vált szokássá, hogy egyetlen nagyobb vállalat, vagy pénzintézet sem meii igazgatósági 'tagokat választani, mig az „illetékes helyeket“ meg nem kérdezték, akik aztán bizalmasan tanácsot adtak, hogy kit is kell a vállalat vezetőségébe beválasztani, vagy alkalmazni. A gazdasági élet pedig hűségesen alkalmazkodott. De mit is tehetett volna, amikor teljesen ki volt szolgáltatva?! így született meg és alakult ki az Aladárok vagy köznyel vem Strómanoknak nevezetitek hada. amelyik teljesen ed- zárta az utat a fiatalabb, dolgozó és szakképzettséget tanuló magyar nemzedék előtt. A napokban újabb rendelet jelent meg, mely mégjobban kikelj esi ti a: kormányzat diszkréciónál,is jogát és korlátlan lehetőséget és hatalmat nyújt számára, hogy a. gazdasági élet személyi dolgaiba akkor és úgy szóljon bele, amikor azt helyénvalóinak tartja. Most tehát, amikor az uj Szombaton délután érkezett meg öcsi. Keresztapáihoz illő örömmel fogadtam. Még az időjárás is ünneplőbe csapta magát tiszteletére. Kertünkben teljes pompában dvszlettek a rózsák, a barackfák meg szinte sóhajtoztak érett terhük alatt. A r,ap is kitett magáért. Gömbölyű képe ontotta a meleget, annak ellenére, hogy ábrázatát eltakarta egy dunyhányi puffom felhő. Akkor még nem kerestem analógiát az ég békességét megzavaró felhő s el következendő niapjaim között. Bevallom, valamicskét aggódtam, mert Öcsi-féle pöttömnyi legénnyel még nem volt dolgom huzamosabb időre aggIegénységem alatt és a nagynénik hada is elképedve tárgyalta Öcsi hőstetteit. Afféle vénasszonyos sápi- tozásnak tekintettem a dolgot. Kér észt fiamban kellemesen csalódtam. El is határoztam, hogy a legközelebbi családi összejövetelen megmondom a vé- mény\em a tárntiknvak. Mert Öcsi igen csöndesen viselkedett. Naphosszat a barackfák alatt gúnnyá sztott a kertben, könyveimből merítve a kora bölcsességet, vagy a szobámban ült és némán figyelte munkálkodásom. Egyszer csak valami furát láttam. Hanyag eleganciával, keresztbevetett lábbal ült az egyik fotőjben, balkezének két ujja között ös'szecsavart papirt tartott és tekintetét a szoba egyik sarkábía függesztve, bőszen fújta a levegőt. Engem utánzóit, ahogy cigarettázni szoktam. Mosolyogtam, és tovább Írtam. Egyik este öregesen összeráncolt hóm-' rendelet végrehajtása meg!:ezdod.iG Vftftgrfin!. z■ I; ii ' :i. 111111: 1 ;i ll á fiit val és okuljunk belőle. A kormány- y.atnak. kétségtelenül nehéz a helyzete, mert hogy a politikai igénye!., most is duzzadó vitorlákkal jelen! kéznek, arról igazán felesleges h /•- szasabban elmélkedni. Az egyetlen legkomolyabb feladat tehát) a vit.'/r- lá.k leszerelése. Meii ellenkező <• étién az egyik ajtón, kimegy, a másik ajtón visszatér az Aladár. És nem érvényesülne más szempont, minthogy' álljon fel valaki az asztaltól, hogy más üljön helyébe Ezen a téren is segítenie kell tehát a kormányzatnak. Es minden olyan eseted, ha netalán előfordulna, ami a kifogásolható szempontok érvényesülését jelentené, tudomására kell hozni, de a sajtónak is köteles sége, hogy közérdekből megírja. Mert minős nagyobb veszély, mint a társadalom hitének utolsó kártyáit kijátszani anélkül, hogy a tét biztos nyerőszámra lenne ráhelyezve. A másik veszély pedig az, hogy a gazdasági életnek sok komoly munkását jeleotgedheitik fel személyi érdekel Len télből, vagy politikai pártállásból. Különös feladatokat és ugyancsak különös felelősséget ró a kormányzatra, hogy a beérkező adatokat jól mérje le és helyesen értékelje ki. Mindenesetre a kérdés nőm kömy- nyü, de nem megold hatat lan. A diszkréciónál is jog gyakorlása is joggal tarthat számot ellenőrzésre*. Vég" eredményiben a pogárságnak joga és érdeke, hogy a maga ügyvitelét =zá- montartsa. A parlamenté lenne ez a szerep, de ha a mai sajátos háborús viszonyok között ennek nincs meg a teljes lehetőségp, meg lehet oldani más módszerrel is. Például ha független gazdasági szakemberekből vidékenként bizottság alakulna, amelyik minden egyes gazdasági személy kiválasztásánál felelősséggel tenné meg a javaslatot, de csak abban az esetben, ha a javaslatból; nem akta, hanem élő valóság lenne. Ugyanaz a bizottság vizsgálná ki azt is, hogy az egyes személyek'elleni felhozott vádakból mi igaz és mi a valótlan. Vitéz Imrédy Béla pécsi beszédét olvasva, a közvélemény joggal hihe> ti, hogy egy ilyen javaslat már csak azért sem utasiiható el a kormányzat részéről, mivel ezáltal megosztaná azt. a rettenetes felelősségei., amit a gazdasági életben gyakorolt diszkrecionális jog kiterjesztése számalokkal állított be hozzám. — Laci bácsi kérem! — Mi az, Öcsi? — Szeretnék beszélni Lac\ bácsival. — Tessék. Ülj le. Leült szembe velem■ az egyik karos* székbe. Kis ideig gondterhelten hallgatott, aztán kibökte. ( » — Laci bácsi kérem, nem tüdője leszokó ni a cigarettázásról. — Na fene! Kissé meglepett a vallomás. Most mit csináljak? — Törtem a fejem, mert az ügyet, tekintve Öcsi életkorát, gyermek- nevelésben való teljes járatlanságom ellené re is súlyosnak Ítéltem. Ha a szokványos recept szerint, a rámruházott szülői hatalom jogán kiutalványozok két sapkát, ordítani kezd és nem áll többé szóba velem, de a bagózástha teheti, tovább folytatja, Ki kell sütni valami okosat. — Az bizony baj. Milyent szoktál szívni? , — Mindenfélét. ■ ’ 1 1 — Hányat naponta?, ■ — Talán tizet. Úristen! Ez a táknyos valóságos rabja a nikotinnak! Gondterhelt arccal fordultam hozzá. — Nehéz ügy, öregem. Ma t5m is így vagyok. Pediq szeretnék leszoksre* róla én is. Mindig fáj a fejem, fáradt vagyok^ nincs étvágyam. , Helyeslőén belezetett*. , < na jeleni DEMETER BÉLA, A BAKLÖVÉ hmm m
