Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

rt E T, L E N 7. t R 194« Jolin« 1. NÉPKÖNYl TÁR falukutatók, falu vezetők Sokait pa- nas.kodtak a múltban, hopp a magyar min nem olvas, vagy ha olros is, akkor sem a legjobb, a nép szamára legérté­kesebb munkákat olvassa. H gy tőinek irú volt ne oka, o.'t sokat vi'ttiták, no- kat feszegették. Ma mar azonban más a helyi,ett. \A falu, am i'yikr6l most szó lesz, nem nagy, felében magyar, felé­ben idegen lak sságú , A templom közelében van a falu szel­lemi középpont ja, az iskola és mellette az ott'asókör helyisége. Vasárnap dél­után nintünk be ,a beszélgető öregek és t nevető fiatalok közé. „Te KaPt — hall­juk az egyik legénytől — hadd. már azt a fene képes újságot, igyekezzünk, mert négy óra és ötkor kezdődik a tánc". Jó- k öté síi legény m ndja ezt. akiről meg­tudjuk, hogy nemrégen szerelt le és most bizony nem- a betűn jár az esze. De vannak itt ohfan fiatalok is, akik a tánc mellett a betűvel m barátkoznak. Kenderes Jánost a főolvasó. Huszév kö­rüli legény. népfőiskolát végzett, most magántanuló ez egyik városi polgári­ban Olvasmányairól érdeklődünk. „Hát- bizony szeretek olvasni — mondja kissé bátortalanul. Talán van még benne valami a falusiak vestelke- déséből, ami akkor vesz rajtuk erőt, ha irásról-oluasásról van szó. ,. Móricz Zsigrmondtól olvasom, most a Kerek Ferkót. meg Veres Péter kis füzeteibe is belenéztem" — folytatja mo<■ már nekibátoT'dva. Lassan-lassan körénk gyűl az olvasóterem népe. öregek-fia- talok vegyest. Az öregek inkább az új­ságot kedvelik. ..Tudja fiatal ur. ezek­nek a betilje is nagyobb, mint a köny- vekéa — mondja az egi/ik okulárés öreg. A könyvtáros ma toga ja a kör újabb szerzeményeit Népművelési fü­zetek, a Nemzeti Könyvtár füzetei, Mikszáth. Gárdonyi egy-egy füzetes novelIája. ,,Most 'még c'ak szokják az olvasást, mert két évtizedig csak dugva olvashattak maayarul“ — világosit fel a könyvtáros, ömaga is nagy olvasó, nem hiába sáfárkodik annyi betűvel. Az egyik félreeső a ztálon tartja a sa­ját könyviárár. Kopott fűzetek, adomá­itokból idekerült Jókai kötetek, nép­iskolai jutái mkönyveik alkotják ezt a „magánkönyvtárat“. Arról beszél a fia­tal könyvtáros, hogşi olykor-olykor egy- egy érdekesebb hőnyidet meg is vitat­nak a falubeliek. Pénzt ugyan nem szí­vesen adnak könyvérr. de amit aján­dékba karónak, azt becsülettel elolvas­sák. Milyen kár, hogy valaki nem irá­nyítja rend«,Teresen mit és hogyan ol­vassanak ezek a betűre rákapott ma­gyarok? A NYOMDÁSZ Még ifjkim került a nyomdába vala­honnan Erdélyből, mint kis hurisnyás, az asztalig alig felérő gyerkőc. Szigorú mesterek és művezetők keze alatt for­málódott hasznos munkásemberré. Köz­ben volt gépszedő, korrektor, tördelő és minden, ami csak lehet a nyomdász­iparban. Éveivel műveltsége is nőtt, bel­ső világa kitárult felvilágosult, öntu­datos magyar munkás lett belőle. Eset­leg a nagy leépítések idején még a tás voli Bukarestbe vs elveődött, vágy még távolibb európai országokba. Látott, élt, dolgozott és tapasztalt. Keze ma is fáradhatatlan. Amit tu­dósok, irók, igazak és hamisak leírnak, az mind az ő kezén megy keresztül. Va­lóságos villamossági központ az agyve­leje. amelyben számok, adatok, nevek, f galmák keringenek. Tud mindenről, pedig olvasni a munkáján kívül csak ' nagyon kevés ideje van. Ha beteg egy­két napig, árnyas parkokat, hüs szana­tóriumokat utalnak neki ki, de itt sem képezheti tovább magát. Szellemi em­berek, toll for guták, akik annyit hada­koznak írásban és szóban, talán soha nem gondolnak a lelkűket hasábokba, hetükbe szedőkre, a magyar nyomdá­szokra. Pedig ezren és ezren vannak az országban. Dolgoznak hatalmas rotációs néoek mellett és apró kézisajtóknál. Szednek, tördelnek, korrigálnak, de ne­vük soh.a v.em kerül be a halhatatla­nok, a soha el nem felejtettek közé. Pedig a lelkűket adják a munkájuk­ért. Egészségük soksz r ott hal el at sze­dőasztalok. az ólompárái szedőtermek gyilkos levegőjében. Az olvasó sok min­denre ~ond. .1, de legkevésbé arra, aki a Gondolatot betűbe ö-n i. A rutai francia ifjúság egy, az első vi­lágháborúban hősi halált halt költő- drámlctáró nevére esküszik. Azt mond­ják, hogy a kölJő. akit különben Charles Péguynek hívnak, a modern francia szellem előfutára. Péguy nem­csak nagy iró volt, hanem nagy ember- szereiő. a munkásban testvért látó, a SZÁSZ BÉLA riportja LátogatásKotozs vármegye egyik ,9idegenforgalmi központjában Ahol a lakosság tizenöt százaléka “ ti Egy k>lo:\$ímegyei kisközségben, jun. hó A,' a koloz&mt'Kyei kikötés*tg ae hit e volna, hogy idegen forgalmi központtá vúP.dik. Btf./és idciklben nehezen érhette velma el ezt a ,,ikválság \s“ iSeilyzviet. mert apró hé®al, cinnde-, otthentiilő népié nem igen csátoiitgiat'áík a* látogatákevt. Mégcsak fiütmdmi se lehet, mert a kecs g határá­ban döcögő patakinak nevezett apró vi­zecskében a legmagasabb vízállás mellett sem ér tovább térdnél a víz, rendéi kör ül­. ménnek között, pedig jó, hv bokáig „fel- [ asap". Környéke már c-'ialogjatóbb, aki I sneret sétálni, kedves helyieket találhat. Ritüoás erdőket, sűrű tisztás Ideal, gomba étí epersaedié-á lehető-ét ■’fsMcel, -enyhén hajló dombokkal, gyönyörű búzaföldeket bele pip room! és szelíden kékflő búzavi­rágba] s széles mezőket, amelyek messzi­re ill!irtózzák a friss széna mindem par­fümnél kellemesebb, erős, üditő szagát. Falu a javából Ezek azonban mind nein idegenforgal­mi varázsok. Hogy a természet rrrga ..idegenf•'rgalmd tényezővé" váljék, ahhoz töhbezer méteres he.yvpk, feirnékétkén tó- nnk, vad regényes tájéknak kell lennie. Ebben a ki-kő ségben müid-ebbSil semmit sem .a!ülni Hogy mégis keresett helysé­gé vált. art egyedül an^ok köszönheti, hogy falu. Falu a javából, meglehetős távol a várost ól, ahol mostanában kelle­metlen látogatóktól kell tartant akik ci­nikus nemi örődöruségry] áraszt ja el ha­lált osetó „aj-ándékal'kk:«!“ a békés embe­reket. Ezért lett mia kívánatos hélv a falu, ahol nine; vi lián v. mines folyóvíz. nincs mozi,- és nincs színház, kényei m is alig, de nincs lámpa pislogás és szirén ázás sem. S van crend és nyugalom, "mi ma meg­fizethetetlenebb minden összkomfortnál s a civilizáció megannyi dicső ármányá­nál. 876 lakója van a falunak s 123 kolozs­vári kiköltözött. A vendégek tehát 15 szá­zalékát teszik ki a lakosságnak. Ilyen ma­gas százalékban a megye kevés községét keresték fel az emberek. Hogy miért ép­pen ezt a helységet választották ilyen elő^Tceretortei, orra nehéz, magyarázatot találni. Valaki úgy látszik jó hírét ter­j.^sztettie s az ilyen hir gyorsan terjed azok között, akik vidékn? akamők men­ni. S még egy nagy előny, autóbusz köz­lekedés van s három-náiy teberetókocsti fuvarozó is i f helyezte el családját. Jól meglehet tehát közelíteni, akár a társas-, "kár a manónként forduló tehe rvéóko esi - k n. Az autóbuszra n:ké? feljutná, na­pokkal előre lefoglalják a helyekét, a te­herkocsikra már könnvebb, csak bizony­talan, mert nem tüdői, hogy pontosan mikor mennek Tiz holdas latifundiumok A falu rendknvül szegény. Akinek tíz holdja van, az már-már nagy gazdának számit s a lovat mintha nem is ismer­nék — alig néhány van az egész fuluba — tehén, bivaly teszi ki az állatállo­mányt. Jobban kijönnek ezekkel az álla­tokkal, mert amellett, hogy fiára hasz­nálhatók — s használják is alapodon — tejet is adnak s abból mindig lehet pénzt csúnffcni. Apró kis házakban éjinek az em­berek, zdup fedi őket, alig néhánynak van cserépteteje. Sok háznak kerítése sincs, úgy állnak árván, egymagukban. A falu snvesen, mondhatrvi ön’ómrruel fogadta a kolozsváriakat. Ez érthető iß, hiszen a 15 százaléknyi idegen erős gaz­dasági fellendülést hozott. Képzeljük el, mit jeleniene Kdozsvá-mak, ha hónapok­ra 15 ezer vendég- telepedne le a város­ban s megfizetne lakásér', krszolgálárért, é?*lemért. Persze nem m anapság, hanem békeidőben. Falun mrlm érződik annyira a háború sulva, ott még mrnd'g akad va­lami eladni való s a „vendégek“ mindent örömest megvesznek Lakbérszabályozás Lássuk először a lakáskérdést. A kör­jegyzőség megáll api tóttá a ké-hető leg­magasabb lakbért: 40 rengőben. Ezért epv szoba jár s konyha használd'. A szo­bák nagyréíze földlris, p-dlcs alig akad az ejéoz községben. Egv ilyen szobáért 40 pengő tényleg méltányos ár. Nem is igen lépi túl senki. A falusiak megelég­szenek ennyivel s nem kénenik többet. Azt a szobát, amit kiadnak, az úgyneve­zett tiszta szobád, amugysem használják, még ünnepen i? ritkán s a> konvhahasz- nálat sem jelent zavarást részükre — lebe.t, hogy máshol nincs igv. de itt ez a. helyzet —, mert a maguk szegény ebéd­jei1', vacsoráját két-bárom napra előre megfőzik — krumniliEptvee, puliszka — s amíg az el nem fogy, nincs több gond­juk ^ főzésre. A tiszta szobáiban azután megíléhetősen összezsúfolódnak a-7 embe­rek. Hárman-négy'en alusznak a szobá­ban, $ k helyütt még többen is. Ágyban, akinek éppen jut, a többiek matrácon, dunyhán, ki hova kerül.' Ha> azután láto- gai ók is érkeznek, szombatonként, vagy ünnepek előtt, akkor még inkább ö'sze kell szorulni. De senki sem zúgolódik. Ut?y veszik a falusi életet, ahogy van, megalkuscnak a 'lehetőségekikíl. többre tartják a nyugalmat, mint a kényelmet. Ez lenne a lakáskordés. Miiint mondot­tuk. anyagiakban nem ró különösebb ter­het a kiköltözőtekre s a falusiak is elé­gedettek. Itt nirtm ütötte fel fejét a 1 a*- kásuzsora, mint • például egy Kolozsvár közvetlen szomszédságában levő nagy- köepéoben. ahol 150 pengőt kérJek el egy szobáért. Nem tudjuk, de* lehet, hogy eb- tyin a községben nem maximálta a jegy­ző a lakbéreket. Élelmezés, beszerzés Az élelmezéssel srnes baj. Tej<pt jócs­kán kapni, annyit, hogy abból vajat és tejfölt is készíthetnek. Zöldség az nincs a faluban, de a városi Iá) ogatók, akik hetenként pontosan megjelennék, gondos­kodnak az utánpótlásról. Érdekes egy falu ez, semmi friss zöldséget n.em ter­melnek. Ők nem étinek zöldséggel, a vá­ros mgig messze van, nincs miért dolgoz­niuk rajiba. Mert a zöldségtermelés - elég sok gondot és utánjárás! igényéi. Eddig nem volt piiac, ahol elhelyezhették volna terményeiket r igy távolról sem gondol­tak erre a lebisfőségre. M"st mindent el­adhatnának. de kn gondolt erre. A nép egi/^bként lassú gondolkozása nehéz el­hartározásu s hta meg is győznék a zöld­ségtermelés kifizetődő voltáról, aktkor is nehezen szánná el macáit erre a forradal­mi újításra. Kenyér bőven van. A váro­siak kenyérlisztre váltották és váltják be jegveike; s otthon sütnek. Hús is akad hetenként egyszer-kétszer, finom fiatal borjú. Csirkét is karom, ez már töibibe ke­rül. 20—25 pengő darabja. Aki bírja ezt ez árat, az akár minden nap csirkét ránt­hat. A falusiakat „illetékes helyről“ fekzó- IFották, hogy ne igyekezzenek a váro­siakon meggazdagodni s az emberek tart­ják is magúikat ehhez. Araik nem éppen maximálisak ugy?n. de városon rcsszabb­társadalmi vált zásokért lelkesedő igaz ember is. Egyik drámájának végszavá­ban n-.mcsak barátainak figyelmébe ajánlotta müvét, hanem névszerint fel­sorolta a szedőket, tördelőket, javító­kat, könyvkötőkért, akik szerinte éppen olyan részesei a költői dicsőségnek, mint ő maga. Nem ilyenszerü megemlékezés­re gondolumik, hanem csak mint érde­kes példáját említjük a munkást estvé­rek megbecsülő ének. Mert nem szürke rob tos. gépsze-rüen dolgozó munkás a nyomdász, hanem egy-egy Misztótfalusi Kis Miklós, aki nem csak tudásét, lelkiismeretét, hanem egész egyéniségét beleolvasztja — a munkájába. I—es.) hoz szoktak az emberek. Kialakultak már a kapc olatok, kin k, kinek mez vari a renoes helye, hova tojást, tejfölt visz a városiak is ismerik már a beszerzési fórrá-okát, szám on tartják, hogy melyik falu i házban, mikor mi kapni, a gazda­sági vérkeringés erőteljesen megindult. N:igy értéke van a dohánynak, dohány­valutával kitünően 1,-het vásárolná. A leg­magasabb árfolyama az árucsereforga­lomban a 60-as dohánynak van. Barátságos viszony A fentebbiekből már látható, hogy a vendéglátók és a vendégek viszonya ki­elégítő, sót baráádg s. Tényleg ez a helv- ze. A falusiaknak, mint már mondottuk, jól jött a kiáramlás, mert pénzt jelent számukra s aránylag kevés kértrvrlmet- lensé?"-t kell ennek ellenében vállalniok. Napközben alig vannak otthon, igv ke­vés a torlódási lehetőség. A várónak töb­bet dolgoznak, mint otthon. Főzniök. mos- niok kell, hí takarítás is rájuk hárul. Csinálják is szorgalmasan. A gyermekek az udvarokon játszanak, kis csirkék és rucák között, nekik igazán jót tesz a fa­lusi levegő szabadon, vi dáTiPfn élnek, barnák, egészséges szinüek. Az egyetlen bai. hogv nines orv:s a községiben s ha netán beteg l nne valaki, bizony Kolozs­várra kell jönni orvosért A vendégek egymás közi Maguk a vendégek, a beköltözöttek még nem közeledtek egymáshoz. Lehet, hogy a be­rendezkedéssel járó sok gond, lehet, hogy má ennek az oka. Ugylátsziit, egymás között több idő kell a felengedéshez, mint az itt talüi falusiak felé. Azokkal szemben nem bizalmat­lanok és kitérők, egymással azonban *.gsen- Furcsa jelenség, ami a városi ember erediend<? bizalmatlanságára vezethető vissza. Vagy ta­lán nem is bizalmatlanság, hanem fenki sere hajlandó az első lépést megtenni. Mindenki 9 'másiktól, a szomszédtól várja a kezdeménye­zést. Bizonyos, hogy fel fog engedni ez a je­gei közöny, csak meg kell indítania valakinek a folyamatot. Ebben a kis faluban mindössze a református pap képviseli az intelligenciát és felesége a felekezeti iskola tanítónője, se jegy­tői hivatala, se postája nincs — nekik kellene talán kézbevenniök a dolgot s valamilyen uton-módon összehozni a kolozsváriakat. Ez a falusiaknak is javára válnék — tartalmas miisoros estéket, felolvasásokakt rendezhetné­nek — a városiak is jól járnának, mert a fő­zésen, mosáson s egyéb házkörüli munkán kí­vül kellemes szórakozási lehetőségül szolgaina. Ami a hírszolgálatot illeni, a rémhírek — hala az átmenő forgalomnak — ide is idejé­ben megérkeznek, de korántsencs olyan hatá­suk. mint bent a városban. A falusiakat csak a tények érdeklik, s nem sokat tárgyalnák 3 szállongó hírekről. Rádió csak egv van a fa­luban — a papiakban —, az is gyakran fel­mondja a szolgálatot, miikor kifogy a telepe A technikának ez az annyi aljas célra kisa" janstatt csucstnlálmánva senkinek sem hiány­zik. sőt örülnek az emberek, hogy nem kelJ hallgatni ok. Uiság jónéhány jár, de scak két napos, mert a posta a szomszéd faluba viszi s onnan csak kétnaponként hozzák át. Ebben foglalhatók ősze az idegenforgalmi központtá vált kisközségben szerzett tapaszta­lataink. Az ellátás jó, jóval olcsóbb. mint városon, az emberek nvugodtak, a „bennszü- löttók" és „bevándoroltak4 köztti viszony barátságos s ami a legfőbb, a lampa serii pis­log. hacsak a petróleum kifogyóban nincs, vagy a gyertya nem tart mar a xsonkjanal. I t - ------­Kifosztották a debreceni Újságíró Klub összebombázott épüleiét. Deb­receniből jelentik: A Debreceni Uj‘ i&ágirók Klubja helyiség-ét a Debre­cen ellen intézett, angolszász tieirror- támaidás' alkalmával bomba tál ál at érte. A találat következéé bein szinte teljesen megsemmisült a klubhelyi­ség' berendezése és értékes könyvtá­ra. A ráírtok eltakarítása során most egyik helyiséget át lehetett vizsgál­ni és megállapítást nyert,, hogy kp morét.len tettesek a- romo/k között lévő épületrészben fosztogattak. A fosztogató tettes — mivel légitáma­dástól összerombolt épületből lopott —, ha kézi’ekerül, rögtönitőlő bíró­ság előtt tálal tettéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents