Ellenzék, 1944. május (65. évfolyam, 97-121. szám)

1944-05-17 / 111. szám

i ü 4 í máj li ft 17. E L L E N % É E ammmmmmmam amrida im't 3 Botos János riporttá: 1 Kint voltam a gettóban... Noswan élnok a zsidók m kolozsvári kényszeri&khetyan t — Rövid látogatás m téglagyárban* ahol luibaSlosnak* rómlxnek az embermk» da smnkisem akar dolgozni KOLOZSVÁR, május 17. Kánt voltam a ' 'gettóban... Előrebocsátom, hogy nincs kö- 2c (tüik sem rokonom, sem sógorom, sem násznagyom, vagy nászfiam, még kereszt­víz alá sem tartottam egyiknek sem a gyerekét, nincs közöttük barátom, intimu- fora, vagy lelki rokonom — olytsn vagyok, mint a kolozsvári magyarok óriási túl­nyomó többsége: semmi közeli kapcsolok- ban nem állottunk velük. Ezt ők maguk okozták akkor, amikor 1925 táján önként leszakadtak ■ a< maigyarság megtápázott testéről. Velük szemben a kolozsvári ma­gyar közel kés évtizede úgy viselkedett, mint általában az idegenekkel szemben szokás, érdeklődési területe nem terjedt tűi az Eperjes-utcai zsinagógán, a Gyöngy­fáivá-ut kiágjazáBának vályogviskóin és Monostor falu Templom- és Kalányos-u L cáin. A kolozsvári magyarnak ideje, al­kalma és saját bőrén szerzet ti tapasztala­ti* elég volt ahhoz, hogy csak a saját faj­tájúval törődjön, de azzal aztán annál elevenebben, melegebben, szívesebben. Mégis ,kimentem a gettóba, mert úgy éreztem, élég volt! abból a túlzásból, ami körülöttünk, nyilván célzatosan tombol, elég volt -az igiatei és álszentimentáfiemust- bc], elég volt a felelőtlen és káros fecse­gésből , Es» halott, három újszülött Mindjárt megnyugla.íhatiok minden ag­godalmaskodót:- a zsidó táborban egyetlen ember sem fagyott meg, .senki öngyilkos­ságot nem követett el és a magyar rend­őr érctekintély ével szemben senki sem emefie fel még a' kisujját sem! Hivatalos helyről szerzett kétségbevonhatatlan adat szerint a gettóban az elmúlt tíz nap alatt mind­össze egy ember halt, meg: egy 80 éves elaggott nő, — viszont *ezzel szemben három, újszülött zsidó gyerek látta, meg a napvilágot. A zsidó „táborban“ (így nevezték el ’hivatalosan a kényszer la khelyet) nincs egyetlen járványos be:eg, ezzel szemben 27 orvos vigyáz a tábor lakóinak egész­ségére, ingyen kezel mindenkit, aki be­tegségiről panaszkodik, három betegházuk van már berendezve s az orvosoknak nem­csak megfelelő mennyiségű gyógyszer, ha­nem Röntgen-gép és laboratóriumi felsze­relés is rendelkezésükre áll. — A tábor egészségügyi helyzete meg­felelő — mondja kint a tábor mesgyéjén informátorunk —, a tisztálkodási lehető­ségek meg vannak teremtve, aminek lát­ható jele az a temérdek kimosott fehér­nemű, amelyet kiaggatva ide-oda lenget a tavaszi szellő. — A téglagyár munkásbáraiba termé­szetesen elsősorban az egészségügyi in­tézményeket helyeztük el — kapjuk a fel­világosítást. — Ezek rendes épületek, füthetőek, rendben és tisztán tarthatók. A tábor egészségügyi felügyeletét maguk a zsidó orvosok végzik, a rendőrségi orvos irányítása alatt és felelnek is munkájuk­ért. Ha mégis felmerül néha panasz a zsúfolt együttlét kellemetlenségei miatt, ez annak tulajdonítandó, hogy maguk a. zsidók rendetlenek, lusták. A múltkor szükségessé vált egy latrina megásá?a. Felszólították a telep lakóit, ragadjanak ósót, kapát és dolgozzanak.. Mit gondol, hányán jelentkeztek? — Egyetlenegy sem. Kijelöléssel, fegyelmi utón kellett őket arra kényszeríteni, hogy ezt a cse­kély munkát elvégezzék! Századok« sxakasx&k — A tábor területe igen nagy. Akkora1, mint egy zsúfolt] építkezésű falu. Legutóbb még külön hozzácsatoltak három hold te­rületet, hogy elhelyezhető legyen, minden­ki és minden. Tessék odanézni — muta­tott a barakkok közé fel világosítónk j a zsidó gyerekeknek van már sporttelepe is! És valóban, a téglasrá.ritó épületek me- getfi szép, gyepes tisztáson száz, meg száz zoidó ’gyerek haneurozott, futballozott, ug­rálj, vagy birkózott, körüJállva az időseb­bek gyűrűjétől, akik szemlátomást boldo­gan szemlélték az ifjúság vetélkedését. A drótsövény (oszlopaihoz támaszkodva ki- sebb-nrgyobb csoportok álldogáltak és összedugva fejüket, beszélgettek. Ez az a bizonyos tipikus „Galícia“. Ilyennek Is­merik a harcteret járt. férfiak a keleti or­szágok külvárosát, mindenütt összebújt kaítános, vagy golf na d.rágós férfiak, nincs senki a közelükben, aki elleshetné szavai­kat, de ők ősösztönösen mégis közel ha­jolnak egymáshoz és úgy súgják a legje­lent éktelenebb híreket, mintha világren­gető titkokat árulnának el egymásnak. A kolozsváriak között kevés a kaftános és pajeszes- zsidó. Sőt lehet közöttük jó pár száz olyan is, aki hosszú nemzedékek so­rán szakadt el TarnopolÓI, vagy Varsótól, Óe az ősi ösztön csiak kiüt belőlük, mi­helyt „mostoha idők“ szakadnak rájuk. Semmi különbség- sincsen már a viselke­désben. a galíciai és kolozsvári zsidó kö­zött. IMeghunyászkodtak, a volt buwzke bankügyész, aki ezelőtt pár évvel még sttobai sem állt a kis magyar újságíróval, ma akkorát köszön neki, min: egy feje­delemnek. így súgnák, búgnak egész nap. egyik helyről a másikra kóvályognak^görnyed- ten hordják a semmittevés terhét — köz­ben azonban rá sem teszik a kezüket az ásóra. Pedig lenne munka elég. A táborparan.csnokság századokba, sza­kaszokba osztotta/ a tizennyolcezer zsidót és mindin egység élére parancsnokot állí­tott. Ennek célja egyrészt: az önf egy elme- zés. másrészt a lecsökkentett számú kép­viselet. A szakasz és századparancsnokok hallgatják meg közvetlenül a panaszokat, közvetítik aztán a tábor zsidó tanácsához, amely olyan vezérkarféle intézmény. A közismert kolozsvári zsidók termésizseite- sen szinte kivétel nélkül benne vannak vagy a tábori tanácsban, vagy a még a városban székelő és tevékenykedő zsidó tanácsban, tehál még a gettóban is élve­zik előbbi kiváltságaikat. Ök osztják szét az érkezőket a házakba, színekbe’, ők gon­doskodnak az élelmezésről, vízről, tisztál­kodási lehetőségekről (fürdőjük is van már, kiszállított fürdőkádak, elkerítve, jól berendezve) és ami a fontos nekik, ők az elsőfokú fegyelmezek is. Saját rendőrsé­get tartanak, fehérsizalagos „Rendőr'-őket, akik a* parancsokat továbbítják, a kisebb jellegű konfliktusokat elintézik, a tábori rendre és tisztaságra felügyelnek. Mibe kerül a tábor ? A tábor fenntartásának költségeit a vá­ros viseli azoknak az értékeknek terhére, amelyeket a ki telepített zsidóktól elvet­tek. A város szállíttatja ki a telepre a színek bed es z.k ázásához szükséges faanya­got, (ott áll halomban a deszka, csak len­ne, aki fel is szegzi?), naponta nagy te­hergépkocsikon viszik be az élelmiszere­ket, fejüidag szerint és tekintetbe véve a város élelmezési lehetőségeit. Az élelmi­szereket a tanács veszi át és a már napok óta berendezett, konyhákban készítteti el. Mindenki a közös konyháról hordja eh az ételt. Miután az elhelyezés úgy történt, hogy a családok és rokonság együvé ke­rült, egy-egy ilyen csoport egyszerre ho­zatja el az ételt viz.es vedrekben és cseb­rekben, aztán, a ba.rakokban szétosztják •egymás között. Mindenki megkapja a ma­gjai teljes porcióját, tehát senki sem éhe­zik és nem szenved szükséget. Most még konzervekkel is bőven el vannak látva, mert; hiszen minden személy 50 kilós pod- Igyászt vihetett) be á táborba és ezenkívül többnapra való élelmet. A táborparancs­nokság a podgyászok felülvizsgálatát eny­hén végezte, ugvhogy igen sokan 100, sőt 150 kilós podgvászt is be vittek maguknak. Ágyneműéi takarókat, ruhákat, élelmisze­reket, tisztálkodási eszközöket, sót szóra- koztató tárgyakat is. Romit, kártyát. Jó világukban is kártyázlak eleget, most az­tán igazán Mkártyázhatják magukat. Pokrócokkal, ágvteri tőkkel, lepedőkkel kiponyvázták a száritó színeket, messziről olyan a tábor^ mint ezer folttal teleagga­tott rongyos ruha. A ponyva megett azonban nyugodtan folyik az élet, meg­találhatja mindenki a maga szórakozását és a munkáját is, ha ugyan a kor dolgoz­ná.. A tanács müsrziaki hivatalt is létesített, amelyben jóh-irü mérnökök foglalnak he­lyet, de úgy hallom, hiába készítik el a; legszebb terveket is, végrehajtásra alig, vagy csak vontatottan kerül sor. Jó nekik — akárhogyan! —, ez az a bizonyos gettó­szellem! De ez az övék! Ehhez a magyar hatóságoknak semmi közük nincsen. A város polgármestere igazán minden és’ze szerü kérésüket teljesítette és teljesíti, a többi már az ő dolguk kellene, hogy le­gyen. Templom sem Inkább őgyelegriek, pusmognak, geszti­kulálnak, álmosan tapossák a szamosparti sarait, de arra már nem éreznek kedvet., hogy a parti részekről homokot hordjanak a barakkok közé, vagy hogy köves járdát készítsenek. A mult hét vége felé a tá- boeparancsnokság felszólítottja ei tanácsot, rendeztessen be alkalmas helyet, a szom­bati istentiszteletre. Rabbi és sakter van nehány a táborban és iái tórát is bizonyá­ra magukkal vütték a templomsz.olgák. A tanács úgy döntött, hogy nem kell az istentisztelet! — Minek az — mondták —, van ideje úgyis mindenkinek elég, hadd imádkozza­nak az emberek a barakokban! Hogy a tábor fenntartása mibe kerül, számszerint nem tudtuk meg. Tizennyolc- ezer ember élelmezése és ellátása bizo­nyára nagy összeget emészt fel. Ezt a zá­rolt zsidó számlák, illetve a lefoglalt pénz és értékek (ékszerek síb.) terhére végzik. Bent a táborban senkinek sincs egyetlen fillérje sem. Nincs pénz, nincs Gescheit! De azért sugdosódntak folyton, folyvást, ki tudja, milyen terveket szőnek, Mért imádkoznak? El vannak teljesen szigetel­Nyomdai mankák Könyvkötése t szép kivitelben és gyorsan az / ELLENZEK Gamibéiyegzöls könyvesbolt papirosstályában Ko• lozsrár, Mátyás hir-tér 9. Tel, 11-99 ve a külvilágtól. Senki a táborból ki nem jöhet és senki oda be nem mehet. Meg­szűnt tehát az érintkezési lehetőség. Pon­tosan odajutottak, ahonnan elindultak: á maguk, v ál asz' tattá, saját formájukra és lel­kiségükre teremtett gettóba, amelyben ugyan nem kényelmes az élet, de nem is rossz. Miniden ecetre sokkal, jobb, mint a ki­bombázott magyaré és a harctéren küzdő honvédé, aki a kényelmetlenség mellett még az életét is kockáztatja abban a harcban, amely nemcsak miérettünk, ha­nem miattuk is tombol. Nem leszünk öngyilkosok Ay, az egyhangú viaszautasitán, amiben *­szövetségesek legutóbbi felhívása Németor­szág európai fegyvertársaihoz, részesült, min­dennél jobban bizonyítja ar európai közös ség győzelmi akaratát es feltétlen egységét. A magyar sajtó természetszerűen igen beha­tóan foglalkozott a felhívással és a lapok kommentárjaiból kitűnik, hogy minden ki sérlel a felhívásban foglalt követelések lel jesitésére az öngyilkossággal lett volna egyenlő. Az öngyilkos pedig legfeljebb csak. az lesz, akinek ügye végleg elveszett es aki reménytelenségében más kiutat már nem ta­lál. Bár az utóbbi időbeD a magyar közöo ség megszokhatta azt a tudatot, hogy az* angolszászok meglepő naivsággal gondolkod nak, rólunk, magyarokról, mégsem feltételez­hető, hogy az adott körülmények között le­hetségesnek tartsák u magvar nemzet ön gyilkossági szándékát. Elvégre van egy erős és érintetlen hadseregünk, amely a legjobb harci szellemben várja a további parancso­kat és amely éppen a legutóbbi hetekben Kolomeánál, Delatinnál és Sztaniszlau kör nyékén komoly sikerrel harcolt a bosevis- 1ák ellen Azonkívül pedig Magyarország szövetségese Németország, Európa legna­gyobb katonai hatalma, amely már isme telten tanúbizonyságát adta megdönthetetlen elhatározásának. hogy szövetségeseinek ügyét és nemzeti önállóságát ugyanúgy védi, mint sajátját. Ha tehát országunk tőrt« »elmének egyik legviharosabb időszakában él is, és ha a hatalmas szovjet seregek már nem is kétszáz kilométer, hanem egyes he­lyeken talán csak száz kilométer távolságban állnak határainktól, ez még távolról sem jelenti azt, hogy országunk fennállása és önálló állami léte döntő módon veszélyez­tetve volna. Ez csak akkor volna lehetséges, ha a belső fronton a széthúzás győzne az egység felelt és ha ezekben az időkben ma­gyar magyar ellen fordulna. Szerencsére azonban a márciusi politikai események Ma­gyarországon tiszta helyzetet teremtettek és ma a széthúzás veszélye már nem áll fenn. Az olaszországi angolszász offenziva a leg­utolsó jelentések szerint egyáltalán nem ha­lad előre. Háromnapi súlyos harcban a támadó angolszászok egykét jelentéktelen kisközségei elfoglaltak, anélkül azonban, hogy ottani állásaikat biztosítani tudták volna. A harc hullámszerűen továbbfolyik és az angolszászokra nézve igen komoly ve­szélyekkel jár. Német politikai körökben meglehetősen nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az angolszász főparancsnok szándéká­nak. hogy az 5. amerikai és á 8. brit had­sereg kötelékei minél rövidebb időn belül bevonuljanak Rómába. Kesselring tábornagy megtette az ellenintézkedéseket és Berlinben most figyelemmel várják. hogy ezúttal mi­lyen nagy áldozatokat lesznek hajlandók vállalni a támadó angolszászok. Uzsorablróságí Ítéletek KOLOZSVÁR, május 17. A kolozsvári tör­vényszék egyes nzsorabirája. Sebessy Gábor dr.. a bíróság keddi ülésén árdrágilási ügyek ben a következő Ítéleteket hozta: Szilágyi János mérai földműves nem szolgál­tatta be a hatóság részére a tőle lefoglalt kél mázsa szénát. 300 pengő pénzbüntetésre ítél­ték. Farkas György magvarderzsi földműves Kri- sán Pál kolozsvári bérkocsisnak szénát, zabot és tengerit a,dott el engedély' nélkül és uzsora áron. Farkas Györgyöt 600 pengő, Krisán Pált 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Kovács József ugruei csizmadia jegy nélkül 250 pengőért adott el egy' pár bakancsot Fló­rián Creciunnak. A csizmadiát 600 pengő, a földművest 150 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Koszta Mihály, Észt-utca 30. szám alatt lakó kontár tímár bőröket vett engedély nélkül ki- cserzés végett és egy darab báránybört 80 pengőért adott el Szabó Györgyné, Köles- föld-ut 129. szám alatti asszonynak. A szűcsöt 800 pengő, az asszonyt 300 pengő pénzbÜD- tetésre Ítélték. Ötvös Márton gyerővásárhelvi cigány már­cius 23-án bejött Kolozsvárra és hatszemélyes családja kenyérjegyeivel kenyeret vásárolt. A kenyeret az autóbuszmegállónál árusította ki­lónként 4 pengőért. 200 pengő pénzbüntetést kapott. Valamennyi ítélet jogerős. Megpefozták a korcsmában — átszökött Romániába Besorozták katonának Visszás zök ött és jelentkezett a magyar hadseregbe KOLOZSVÁR, május 17. Onácsi Gergely ré- cekereszturi földmüveslegény ellen leventekö­telezettség kijátszásának vétsége és kétrendbeli tiltott halárátlépés vétségéért indított eljárást a kolozsvári ügyészség. A vádlottat április hó 20-án tartóztatták le a magyar határőrök, amikor éppen magyar területre akart Romá­niából átszökni Apahida közelében. Kihallga­tása alkalmával elmondotta Onácsi Gergely', hogy 1943 május 31-én szökött át román te­rületre. A szökése elöl ti napon tánc volt a falujukban és a tánc alkalmával összevereke­dett legény társaival. Egyik közülük megfenye­gette. hogy tűnjön el a faluból, különben rossz vége lesz. A fiatal legény még azon éjs/aka átszökötf Romániába, Bukarestbe ment. ahol hónapokon keresztül csavargóit. Mikor a ro­mán hatóságok besorozták katonának, ez év április havában megszökött az ezredétől és napokon keresztül bujkálva jött a magyar ha­tár felé. amig április 20-án sikerült átszöknie a határon. A királyi törvényszék hármas büntefőtaná esu 1 hónapi fogházra és 1 évi jogvesztésre Ítélte. Hagyományos erdélyi szellembe**, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boidogo« lásáérí Ellenzék*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents