Ellenzék, 1944. április (65. évfolyam, 74-96. szám)
1944-04-08 / 79. szám
T 1 H 4 í április 8. HLLE nZ £K Teleki Béla gróf országos elnök tájék oztaíta az l’rdélji Pártot a helyzetről és a vézetőség á 11áspooijáróI MAROSVÁSÁRHELY, április 3.. Áz Erdélyi Párt marostordai és rn arrö-s vásár- tag ozat ának intézőbizottsága .esiitör- , I tökön délelőtt gróf Teleki Béla országos elnök ^ és d>r. Páll György központi főtitkár részvételével ülést tartott. A tagozati elnök megnyitó szavai u án gróf Te léki Béla országos elnök emelkedett szólásfa és nagyszabású beszéd keretében ismertette az időszerű kérdésekét, valamint áz álláspontot, amelyet azokkal' szemben a párt elfoglal. A legu óbbi hetek eseményeinek tárgyi ismertetése után Teleki Béla gróf rámutatott arra, bogy Magyarország történelmének egyik újabb és talán legsúlyosabb időszaka következett be, a kele i veszély közvetlen fenyegetése által. Ez a veszély olyan mérhetetlen, hiogy elhárításának minden más szempontot alá kell rendelni. Az Erdélyi Párt töretlenül és változatlanul tart ki azon az utón, amelyen megindult és azok mellett az eszmék mellett. <?melyeket egy sokévszázados erdélyi mult és a ká évtizedes kisebbségi sors tett hagyományossá számára. A jelenlegi helyzet sem magatartásban, sem gondolkodásmódban nem kivan semmiféle változtatást, vagy eltérést. Áz Erdélyi Pár: mindenkor leszögezte mogát a bol- sevizmus elleni küzdelem mellett, és ma, amikor a hadihelyzet változása folytán a bolsevizmus veszedelme közvetlen közelről fenyegeti Magy-üprszágót és területileg elsősorban Erdélyt, az Erdélyi Pártnak nincsen és nem lehet más álláspon ja, minthogy mindén egyes tegje fegyveresen és munkával szálljon szembe a veszedelemmel, ugyanakkor pedig mint politikai párt, szolgálja a magyar egységet, amely nélkül a veszed?lem elhárítása kilátástalan lenne. Hangoztatta Teleki Béla gróf. hogy nemcsak a bolseviznrms ideológiájával állunk szémbén, hanem ez azzal szorosan kapcsolt pánszláv eszmékkel és törekvésekkel is. Ez annyit jelent, hogy mig a bolsevizmus kiirtaná a magyar vezető réteget, addig ugyanaz a (fiatalom a középeurópai szláv célok érdekében elpusztítaná a magyar népet is. Ezért van ma minden magyar összefogására szükség és ezért mindének felelt álló parancsa az időknek, hogy azélvál asz' ö elemeket magyar és magyar között tegyünk félre és kapcsoljunk ki. Ha azonban egyfelől ma minden erőnket a bolsevizmus leküzdésére fordítjuk és ezért félreteszünk egyéb szempontokat, úgy a /magyar jövő érdekében pille iratra sem szabad szem elől tévesztenünk azokat a célokat, amelyeket hűen erdélyi {hagyományainkhoz, az Erdélyi Párt megalakulása óta követtünk. E célok közül első helyen áll a teljes szociális igazság megteremtése, a magyarság érdekeinek feltétlen biztosítása és, olyan életkeretek életrehivása, amelyekben' a mis gyár érdekek érvényesülnek anélkül, hogy « velünk egy hazában élő más nemzetiségek érdekeit sértenénk. Az Erdélyi Párt. feladatának elsősorban mindég az erdélyi magyarság ügyének szolgálatát te kin ettük. Ezt a feladatát a kormányok segítségével igyekezett megvalósítani. A párt feladata a fentebb vázolt keleti veszély folytán súlyosabbá vált, mert ma már nem a történelmi jóvátétel és az erdélyi szellem szolgálata áll előtérben, hanem a nemzet létének megmentése. A mai kormány feladata a nemzet ösz- szes erejének mozgósítása és a fenyegető veszély elhárítása. Ebben biztosan számi hat Erdély magyarságára. A német haderő magyarországi jelentőségéről szólva, Teleki Béla gróf rámutatott arra, hogy ezt a kérdést józan logikával kell megítélni. Mindnyájan át érezzük aizJí a veszélyt, mely az orosz bolse- vizmus részéről ez országot, de elsősorban Erdélyt fenyegeti. Tudjuk, hogy ennek a • veszélynek csak minden erőnk mozgósításával! lés a legőezintébb német begyverbarátsággail tudunk szemibészállni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyedül a német haderő képes a bolsevista veszélytől Európát megmenteni. A német —magyar együt!működést a hagyományos szövetségi viszony és bajtársi szellem kell hogy meghatározza. Magatartásunkban a magyar becsület érzése legyen irányadó. A közös erőfeszítéshez teljes nemzet- fegyelemre van szükség. Ne adjunk tehát hitelt a különböző hiresztelésfekríék és ne engedjünk teret a személyi érdekből vagy bosszúvágyból fakadó dénunciálá- sokmak. Minden 'eszközzel meg kell akadályozni a nemzetheti lelki hasadások keletkezését. Ami a pártokhoz való viszonyt illeti, jr Teleki Béla gróf rámutatott arra, hogy a kormány a baloldali pártokat beszüntette. Erdélvi vonatkozásban mint probléma j fennmarad a nyilaskeresztes és a«z Imre- ( dy-párh A nyilas párt Erdélyben nem tudott gyökeret verni, mert túlzó eszmevilágban él és az erdélyi viszonyokat figyelembe nem vevő módon gondolt eljárhatni. Az Imrédy-piárt megteremtette több helyen helyi szervezeteit. Az Erdélyi Párt annakidején minden pártviszály lehetőségét él ak-iha hárítani Erdély felől. A jelenlegi helyzetben is változatlanul megy céljai felé, ellene van minden gyűlölködésnek és mindannak, ami magyart a ma- gysirtól szétválaszthatja. Tovább dolgozik nemzeti irányban, az erdélyi magyarság érdekében, és a nemzet önállóságának és függetlenségének megvédésében. Ha ebiben a munkában másokkal találkozik, úgy szívesen vállalja* a közös munkái. Végül részletesen foglalkozott az országos elnök a szociális kérdésekkel és rámutatott arra, hogy a párt a kormány mindén törekvését, amely a szociáiy kérdések helyes megoldásába és ‘/Vagyat élet megerősítésére irányul, támogatni kívánja. Ügyi n dk kór azonban fenntartja í magának a sz bad véleménynyilvánítás j és kritika jogát éppen úgy, mint a múlt A j ban. J A párt országos elnöke zárószavaiban a | nyugalom és a józrtn moşit élés félté len I megőrzésére, a magyar méltóság megtar- tásá'a és a bolsevizmus elleni veszéllyel | szembeni m?.radéktalan helytállásra, intette az Erdélyi Párt tagjait, akik meleg lelkesedéssé! fogad.ék szavait. A titkári jelentés felolvasása, és több felszólalás elhangzása után, amelyek során a felszólalók a párt magatartását és célkitűzéseit helyeslői eg vették tudomásul és mindenben magukévá tették, an ülés a tagozati elnök zárószavaival ért véget. x A párt kolozsvári tagoza'ának ein öli* tanácsa ugyancsak csütörtökön délután tartotta meg ülését, amelyen Albrecht Dezső áléinak adott részletes tájékoztatót az eseményekről és a párt állásfoglalásáról. A Via Appia, az „Utak királynéja“, amelyért a nagy küzdelem folyik Felolvassa a szerző áprils B-án; Nagyszombaton este a magyar rádióban Az ősz Szent Péter apostol kifelé ballag egy kora nyári alkony aton a Városból. Gö- csös vándorbotjának a vé§d meg-megkoccan a Via Appia fiégys'zögletes bazaltkövein. Néró császár felgyújtotta Rómát, s a támadt rötííégliárigülatot a keresztények ellen akarja irányítani. Maguk a hívek kérték könyörögve az apostolt, hogy fusson, meneküljön, mentse meg élerét a biztos haláltól. Addigyaddig, míg Péter apostol engedve a. sok esetek lésnek, nekiindul. Elmarad mögötte a Mons Cóelius. Hátat fordít a Mens Palatínus — ahol Ro-' rnulus az Urbs első köveit lerakta — fényes császári és patriciusi palotáinak. Szive sajog a pásztor nélkül maradt nyáj miatt. S egyszerre, kévéssel tűi a Porta Appián, a 'eáldozó napsugárban magányos vándor jön vele szemben. Petet ráismer és megdöbben: A Mester! Fehér a ruhája, vállán kereszt súlyozódik § arca szelíd és szomorú. Éppen olyan Szelíd és szomorú, mint Jeruzsálemben, a főpap udvarában, azon. a borzasztó éjszakán, amikor háromszor megtagadta. ..Domine, quo vadis?“ — Uram, hova mész?! — kérdi tőle Péter apostol, s á Mester hangja halk szemrehányással zeng; „Megyek Rómába^ hogy újból felfeszitsenek4' . . . S ezzel eltűnik a szemei elől Péternek, mint a káprázat; az apostol megérti az intést, visszatér Rómába, ahol ‘beteljesedik a sorsa, amelyet mestere megjövendölt. * Miért idézem ezt a szép és megható legendát, amelyet igén sókán ismernek, ha másból nem, Sienkiewicz hires „Quo vadis?“... cimit regényéből — ott találjuk mint ennek méltó fináléját — s amelyet Szent Ambrus, Milánó püspöke vetett először pergamentre és hagyott reánk a legendáriumában? Azért, mert ez a „Quo vadis“? legenda el nem választható a Via Appiától, amelyet Péter apostol lába ért, amelynek a kövein a légiók dübörögtek végig, s amelynek a birtokáért ma modern hadigépek vívják ádáz csatájukat. A Via Appia környékén, tombol a nagy küzdelem: akié az üt, az ,.utak királynéja“, azé Róma! S ezért vitték át most a Via Appia hevét a sant‘Ambrogio-lege ndából, a Sienkiewicz-re- gényből és az útleírásokból a hadijelentések. A Via Appia bevonult a haditörténelembe. Menjünk végig, legalább képzeletben a Via Appián,, amelyért ma népek csatája zajlik! Ott sétálok megint alkonyati órákban — mert ilyenkor a legszebb és legtöbb hangulatot keltege.tő, életre zsongitó a vén Via Appia a Cecilia Metella tonibáján túl, ahol már a Campagna, a szabad mező kezdődik, sejtelmesen megborzongat egy-egy magányos éjfekete ciprus dárdája, pinea tányérkoronája. A varos már elmarad mögöttünk, a lenyugvó hap fényétől vörösen átázzanak az acucdetto, a vízvezeték romjai, a távol, mögöttük felnyúlnak az albanoi és a Szbih hegyek mély körvonalai. Csak a tücsök muzsikáját hallom a déli nap hevétől megpörkölt fűszálak közül, s egy-egy elkésett, kétkerekű, ékesen ki- pingált ernyő]ü és díszesen lószerszámozott hagyományos római „carozza“ lovának a csengőjét, aztán csend lesz, újra csend és csak A múlt beszél megint, a Via Appia két és fél ezredéve. Teljes olasz nevén: „Via Appia antjca“, mert van egy VIá Appia riöUvá is, bár ha émlirődik. mindig csak róla beszélnek, róla. a fenséges Via Appiáról, amelyet a régi rómaiak jogos büszkeséggel úgy neveztek: „Reginaviarum“ — „Utak királynéja"4... Az útikönyvek száraz adatai azt mondják, Hogy Appius Claudius építette, a római Respublica censora Krisztus előtt 312-ben Ilyenformán is több mint 2500 ‘éves lenne a Via Appia, azonban, ha jobban utánanézünk a dolognak, kiderül, hogy a Via Appia még régibb, megvolt mára Tarquiniusok előzetese, a Lucius Junius Brürfcüsóktól megteremtett római köztársaság előtt, a bét latin király mondákba béieveríő idejében és — ha szabad megkockáztatnom ezt s. merész állítást — egyidős magával a 2700 éves Romával, az egykori impérium Székhelyével, az emberi művelődés metropolisával. Appius Claudius censor — amint ezt a „guida“ elfelejti, azonban a mai olasz tudományosság Vallja — inkább névadója és ujjáteremtője volt a Via Appiának, amelynek ä helyén már egy u-tat talált, amelv Rómától az albán ói hegyekig vezetett. Ezt az útvonalat nyújtotta meg ő egészen Capuáig. s később róla nevezték el. Ugyancsak ő építette a ma „Acqua Marcia“ néven ismert első római vízvezetéket, amelynek romjaiban elgyönyörködik estefelé a Via Appián sétáló, s amelyet Gábriellé dLAnnun- zio a modern olasz, lírában a pogány életöröm s a régi latin dicsőség megszólaltatója is megcsodált. „A Porta Capetia alatt Hallottam, hogy nyög az Acqua Marcia. [amely az izzó Urhsot megitatja. Onnan túlról, a sirok és babérfák közül indult útnak, a hunyorgó Halál ér a lombjavesztett Dicsőség között, onnan jött Alba vidám (dombjaihoz. Maga mögött hagyta az ömlatag árnyakat, nem látta többé, hogy vöröslik a vízvezeték hossza láncvonala*1. ■ . Ezt írja az „Alkyone“ I. ditirambjában, s később pedig ezt kérdezi szenvedélyesen az „utak királynőjétől“; „Oh, Via Appia, kit beözönöl a sugarak [árja, szemben a villámgyorsan égető Déllel, Via Appia-, a porta Campenálól, melynek titkos ere folyton csurgatja a buzgó cseppeket, hova vezeted az én türelme vesztett telkemet, aki szikrázik a vágytól Vájjon ma milyen kérdést tenne a herceg költő. Fiúménak vakmerő bravúrral Itália számára meghódítója a Via Appiához, amelynek lapos, szegletes kövem a történelem évezredei marsoltak végig? A római a világ első útépítője 9 ezt a tulajdonságukat utódaik: az olaszok is örökölték. A régi római közúti közlekedés blyan tökéletes volt, hogy csak a műit század második felében tudták utolérni. A birodalom úthálózata 140.000 kilométert tett ki. S az összes római utak kiindulópontja a Forum Rom an union Augustus, áz első római caesar által felállított arany mérföldkő, „milliarum a-urem“ volt! innen ágaztak szét a főútvonalak, atnelvek az „Imperium röma- hnm4', az akkor ismert világ legtávolibb részeit kötötték össze Rómával. A Via Ann a története és dicsősége egyben Rómáé is: azzal együtt hő, gyarapodik. A/, egvvrrü erkölcsöket kovt-ró I Öldrh üvelők, pá z’orok és bősük Rómája a pun háborúk idején. kezd birodalommá válni, megvalósítani azt, urnit földrajzi helyzete parancsol neki. Az elk* pún háborúban' rettegett vetélytár-ato! el ragadja Szicdiái s íz A második pun háborúban Scip'o gáh árnak támaszpom volt a/ akkori Karthágó, a teái Tömsz földjén való partraszállásra. A zámai ^ csata megtörte Karthago hatalmát, s a győztes Róma hozzákezdhetett most már a győzelem gyümölcséinek a le'-züreteléséheZ. Afrika és Ázsia kincsei áramlanak mát az Urbs félé; a szállításhoz azonban ut kell. S ekkor, a második pun háború után. Krisztus előtt 190-ben hosszabbítják meg a Via Appiát Capuátó! a mai Beneventóig, Innen az akkor alapított Venosá-ig, s folytatólag a mostani Táréntóiig és Brindisi-ig. így nőtt meg az Appius Claudiusról elnevezett „utak királyneje“, s lett Róma egyre növekvő keleti kereskedelmének főútvonala, amelynek a kövein már nemcsak érc sasok után felvonuló római co- horsok. saruja csattogott, hanem az. adriai kikötőkben. Kelet gazdagságával sűrűn megrakott társzekerek is sűrűn végigdöcögtek. A történelmi erők ma ott csatáznak a 'dia Appia kiindulásánál, a pontinusi mocsarak tájékán, amelynek a káros kigőzölgései auy-j nvi halálnak és betegségnek okozói lettek az ..örök“' Városban. Már a régi latifi írók sokat panaszkodtak amiatt, a pontinusi mocsárvilág azonban állandó probléma marad: a legújabb időkig, amikor Mussolini Iecsa- poltatta ezeket a malária-fészkeket, s virágzó termőföldeket és modern városokat teremtett a helyükben, ahol 60 ezer ember számára terem kenyér. Ekkor épült Littoria, Sabaudia, Ponctnis, Aprilia . . . Égén, Apri- lia. amely a közbeeső állomása a roma—an- ziói vasútvonalnak és naponkint felbukkan neve a hadi jelentésekben. A Via Appia nemcsak ut, hanem muzeum és temető is. A .múltnak a temetője, amely ott kezdődik a három római balom: a Mons Coelius, Mons Palatínus és a Mons Aventimis találkozásánál. Kétoldalt katakombák. őskeresztény templomok, a régi Róma nagyszerű építészetének a maradványai szegélyezik, elegyesen babérfákkal, ciprusokkal, pifleák- kal. Húsz nemzedéken át ide temetkeztek a a római patrícius családok, köztük olyat, történeti nevek birtokosai, mint arninők a Scipiók, a Furiusok. a Mantilüsok, a Sesrilu- sok. A „Terme d!i Caracaíla*, ez a pazar kénvehnü fürdő, amelynek hideg és meleg vizében, gőzthermálban lóca ember üdülhetett. frissülhetett Hl egyszerre, még romjaiban is tanulságos annak, aki túlságosan hivalkodik napjaink civilizációjával. Tovább- menve, hadd említsük meg a San Cesares templomit, amely Róítla egyik érdekes középkori emléke, mig a Via Appia baloldalam pogány sirok, köztük a Scipio család kriptájának földalatti bejáratai. A Porta San 5e- bastiano előtt emelkedik Drusu> arcusa, majd egy kis patakhoz, a mai Almone-hez. érünk, amelynek a vizében mosták meg évenkinc egyszer Cybeie papjai az istennő szobrát. Innen nem messze a „Domine, quo vadis?“ kápolmá. amelv a hagyomány szerint történt találkozás helyén épült. Utbaesik a „San Callisto44, a Kallixtus katakombája, majd a „San Sebastiano“, Róma hét ősi bazilikájának az egyike. így érünk a „Cecília Metella“ síremlékhez. amely travertinbői épült kerek torony, fenn ökörfejes girlandok díszítik, s ezért nevezi a nép „torre di Capo di bove‘-nek. A középkorban a Gaetánik várrá alakították. A Via Appia nyílegyenes sugárvonala szalad tovább. Hol álljunk meg? Senecának, Nero császár nevelőjének. Sextus Pompőius- nak, az ifjabb Fiimusnak sírjánál, Jupiter, Juno templománál?. . . Sietnünk kell! Sebesen jön az este. s a Campagna felől közeli ágvudörgést sodor felénk a szél; lövegek tor- koláttüZe villan . .. Mintha eev árnyalak tűy ’"í esedeznék fel nekünk, s remegőn. felősen ajkunkra tolul a ré vadis?". kérdés: „Domine quo Mi Hált laszló.
