Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-11 / 58. szám
6 Üf.T.E*> 7.Î.K ibl* m A r c i u I 11. BÉKETERVEK Nifrglnduló cikksorozatunkban he kívánjuk mutatni olvasóink s/.ünira azokat a L’éketerveket c® rendezési törekvőkéi, amelyek a történelmi idők kezdette óta foglalkoztatják az emberiséget. A történelem nagy tanulságai irányt mutatnak a jelenben is. Természetesen cikkeinkben elsősorban a Kárpátok medencéjének problémáival foglalkozunk, mint amelyek bennünket legközelebbről érdekelnek. I. 1918 november 11-én, a compiegnei fegyverszünet napján Wilson amerikai elnök a kongresszuson keresztül üzenetet intézett a négyéves háborútól elgyötört világ népeihez: „A szövetkezett nagy nemzetek most végleg egyesültek a közös célban, hogy olyan békét teremtsenek, amely kielégíti az egész világ vágyódását az önzetlen béke után, s amely megvalósítja azt a kiegyenlítő igazságot, amely jobb és tartósabb alapokon nyugszik majd, mint a hatalmasabb államok önző és egymással r>ersengö érdekei.“ Bár tagadhatatlan jóakarat és a rendezettebb világba vetett hit irányította az USA presbiteriánus elnök-professzorának szándékait, a fegyverek zajának halku- lása közben inkább szentbeszédnek, mint nemzetközi politikai programnak tetszettek ezek a fenkölt szavak. Akik az események tényleges alakitói voltak, elsősorban Clémenceau és Lloyd George, szívesen vették, hogy Wilson professzor erkölcsi spanyolfalat húz az imperializmusok valódi és változatlan törekvései elé. „A gyászos refrain“ — ahogy Clé- menoeau nevezte a tizennégy pontot — hamarosan unalmas lett, s a béketárgya- lésok delegátusai az első ülések tapasztalatai alapján szívesebben hivatkoztak konkrét, lehetőleg kölcsönös érdekekre, mint Wilson nemzetek feletti alkotmányára. Ezt a közeli és számunkra annyira tragikus példát ragadtuk ki annak igazolására, hogy a világbéke megteremtésének akadáliyai, az előítéletek, a politikai kicsinyesség és a hatalmi vetélkedések miatt ma még mindig annyira szembeötlőtök, hogy a kibontakozás körvonalai a történelem horizontjain egyelőre alig mutatkoznak. Mikor cikksorozatban akarjuk bemutatni olvasóinknak, hogy az ókor, a középkor és az újkor átfogó világ rendezési tervei milyen körülmények között születtek, fejlőditek és buktak el, nem hagyva maguk mögött egyebet, mint tapasztalatokat és oktatást a j-övőre, mottóként tettük bevezetésül Wilson magasztosan szárnyaló mondatait és ismertettük röviden a valódi fejleményeket, hogy ez mindig figyelmeztesse az olvasót a kellő tartózkodásra. Látni fogjuk majd, milyen lehetőségeket nyújt az egész világ számára a világtörténelem mostani legnagyobb háborúja; olyan esélyeket, amelyek ennek a háborúnak a végén kínálkoznak, végzetes lenne kiaknázatlanul hagyni* Tartós béke, kiegyensúlyozott világrend, szociális igazság — ez a három, a megvalósulástól egyelőre beláthatatlan távolságban lévő eszményi emberi célkitűzés foglalkoztatja immár több mint kétezer év óta azokat, akiknek a történelem az „államférfi“ nevet adta. A három törekvés közül a tartós béke az, amely a másik kettőnek elengedhetetlen fundamentuma kellene legyen. Hogy a rendezett világ és a szociális méltányosság eddig csak üres fogalom maradt, elsősorban annak tulajdonítható, hogy a fundamentum lerakói az első kövek elhelyezése után felrúgták pillanatnyi fáradozásaik eredményét, utat engedve a hamis elképzelésekből, hóditói szándékból, alantas bosszúból vagy fellengős ideálokból fakadó indulataiknak. Nem tudom, menynyire helytálló az a statisztika, hogy az Szép növésű, egyenes szalu gyertyán és jávor (juhar) rönköt szálanként is, tölgyfát Ó9 bükkfát vagontételben. — Megkereséseket az Er dél y- részi Hangya Központ Ipartelepe, Meggyesfalva, Mar ostor dame gye címre kérünk. Irta: Nagy József emberiség sokezer éves történőimének kilencvenöt százalékát háború tölti ki, de az ojkor példája szerint a fejlődés ©ny- nyira érzékelhetetlen, hogy a gyászos mérlegben aligha kételkedhetünk, fia pedig az alap évszázadok hosszú során át hiányzott, természetes, hogy a két függelék, a világrend és a szociális igazság még a kezdeti stádiumba sem érkezhetett. M,i az oka a kibontakozás lassúságának? — vetődik fel a kérdés. Ebben az esetben is az okok tömegéből azt ragadjuk ki, amely már annyi kollektiv problémára adott kielégítő választ: a gyanakvás, a nemzetek közti irigység, vetélkedés, az urailkodnivágyás, a gyengék elnyomása, s a magasabb erkölcsi törvények semmibe vevése — amely tulajdonságokat a kulturált ember mélyen megvet és a huszadik század emberéhez méltatlan jellemvonásoknak tart — a nemzetközi életben gátlás nélkül érvényesülnek. Akiket nemzetük bizalma vagy a hatalom örökösei az államok élére állítottak, országuk javára hasznos1'tják azokat az elveket, amelyeket magánéletükben bizonyára aljas indulatoknak tekintenek. Régi megállaptás, hogy az emberiség technikai elefantiázdsban és szellemi in- fantilizmusban szenved. Ennek közvetlen következménye, hogy a politikai cselekvést még mindig ősi, ösztönös és primitiv képzetek irányítják. Az egyének és a szükebb közösségek közti érintkezés a századok során érezhetően fejlődött, de az államok közötti problémákat még mindig a ragadozó ösztön alapján rendezik; tehát az erősebb mindig rányomja akaratát a gyengébbre, s ezáltal gondoskodik az állandó elégedetlenségről és nyugtalanságról. Keynes állapította meg a mult világháború végén, hogy a világ jövő kormányzására vonatkozóan mindig két béketerv viaskodik egymással. Az egyik az ideális béketerv, amelyet az államférfiak az események meggyorsítására szánnak, a másik a karthagói béketerv, amelyet a végülis felülkerekedett fél terjeszt ki a hatalmi szférájához tartozó közösségekre. A kettő közül — mondja Keynes — csak egyiknek van létjogosultsága: a logika és az igazság szerint az ideális béketervnek, a gyakorlat azonban mindig a karthagói béketerveket juttatja győzelemre. Clausevitz megállapítása, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Ezt a klasszikus tételt megfordítva éppen úgy lehet használni, mint eredetiben: a politika a háború folytatása más eszközökkel. Alig akad kivétel a világtörténelemben, amely ezt az állításit cáfolná s ez a tény egyúttal igazolja, hogy az őszinte törekvés a tartós béke megalapozására mindig felszínes volt a vezető államférfiakból. Néhány politikai közhely is rávilágít a béketervek eddigi csődjére. Közismert az a mondás, hogy vannak hatalmak, amelyek megnyerték a háborút, de elvesztették a békét. Ez magában foglalja azt a visszás folyamatot, hogy a győztes a megnyert háború előnyeit nem áldozza fel távoli és bizonytalan kamatokért, amelyeket egy világrend kétségtelenül, meghoznia nemcsak az alulmaradt, hanem a felülkerekedett számára is. A békekötéseknél eddig még mindig különbségiét tettek a győztesek és a legyőzőitek között. A különbségtevés ai világháború után érte el paroxizmusát, amikor a legyőzőiteket vádlottként kezelték, akik elkövetett súlyos bűneikért a győztesek ítéletét, könyörül etess ég ét és megértését várják ahelyett, hogy egyenlő jogú tárgyalófeleknek tekintették volna őket. Ebből © szempontból a páriskör- nyéká. békeszerződéseket összehasonlítva az 1815-ös bécsi Szent Szövetség tárgyalásaival, visszafejlődést látunk. Becsben a vesztes Franciaország képviselője, Talleyrand Metternichhel és az abszolutizmus többi képviselőjével szemben nemcsak érvényre tudta juttatni a francia érdekeket, hanem hazája számára vezető szerepet vívott ki az ujjáreudezendő Európában. Kétségtelen, hogy a világháború utáni Németország civilizációjánál és kultúrájánál fogva szintén jogosult volt arra, hogy egyenjogú félként vonják be a tárgyalásokba, de — amint már mondtuk — a politikai ragadozó szellem elhomályosította még a tisztábban látók szemeit is, A mult béke-tervei körül mindig az uj háború szelleme lebegett. Wilson kísérelte meg először, hogy a Világrend alapjául minden hatalomra egyformán köte'- lező és méltányos elveket fogadtasson el. A volt amerikai elnök tizennégy pontja megerősít abban a véleményünkben, hogy a katasztrófák közepén — mint a jelenlegi körülmények is igazolják — sokkal helyesebb és logikusabb vélemények alakulnak ki a jövő világrendjére vonatkozólag, mint u konfliktusok elcsitulása után, amit érthetően az okoz, hogy a pro- pagtaoidtamolivumok a háború végén eltűnnek s csupán az érdek szabja meg az államok további lépéseit. Vegyük Wilson tizennégy pontját és hasonlítsuk össze az elmúlt két és fél évtized fejlődésével: 1. A titkos diplomácia eltörlése. 2. A tengerek szabadsága. 3. A nemzetek egyenjogúsága a kereskedelmi kapcsolatokban. 4. A fegyverkezések csökkentése. 5. A gyarmatok kérdésének szabad és pártatlan rendezése. G. Belgium kiürítése és szuverenitásának helyreállítása. 7. A megszállt francia területek kiürítése és „jóvástétele“ annak az igazságtalanságnak, melyet Németország 1871-ben Elzász-Loiharingia elvételével elkövetett s amely a világ békéjét ötven éven át nyugtalanította. 8. Olaszország határainak kiterjesztése a néprajzilag olasz területek belefoglalásával. 9. Ausztria-Magyar ország népeinek a szabad fejlődés biztosítása. 10. Románia, Szerbia és Montenegro kiürítése és helyre állítása. Szabad kijárat Szerbiának az Adriára,, a Balkán államok politikai és gazdasági függetlenségének biztosítása. 11. Törökország idegen népeinek önrendelkezési joga. 12. A tengerszorosok semlegesítése. 13. Az önálló lengyel állam helyreállítása,, , 14. A Népszövetség megalapítása. Huszonöt év alatt az 1—5. pontig semmiféle fejlődés nem állott be s hogy mit eredményezett a 6—14. pontig tervezett részleges újjáépítési programm, azt leg- szemléltetőbben azzal mutathatjuk be, ha a 9. pont következményeire, „Ausztria- Magyarország népeinek szabad fejlődésének biztosítására“ mutatunk rá. Wilson még hitt terveinek véghezvihetőségében, a két vérbeli politikus azonban, Clémenceau és Lloyd George, az elnök-prédikátor dogmáinak nekiszögezték a világpolitika megmerevedett tételét: ,.Je fais la guerre et la politique“. Még a béketárgyalásokat megelőző időben kénytelen volt Wilson olyan engedményeket tenni 14 pontjából, amelyek előrevetítették a világrendezési terv csődjét. Találóan jegyzi mj?g Keynes pl. a 12. ponttal kapcsolatban: ,,Az elnök mindjárt Európába való áthajóztában beleejtette ,a tengerbe, hogy ezzel kedveskedjék a brit admiralitásnak.“ A béketárgyal áso<k során a légy Szőttek hirtelen döbbentek rá arra, hogy az Ígéretek csupán azt a célt szolgálták, hogy az ellenállást lelki eszközökkel megtörjék. Rádöbbentek arra is, hogy ez önvédelem fegyverei kihullottak kezükből és ki vannak, szolgáltatva a győzteseknek. Ez intő példa lehet a mai kritikus időkben mindazoknak © kisállamoknak a számára, amelyeknek az önvédelem eszközei még rendelkezésükre állnak, s amelyeket legjobban akkor használhatnak fel, hla ügyük a nemzetközi fórumok elé döntésre kerül. A mostani háború előtt és a háború tartama alatt újabb béketervek születtek, amelyek — szerzői szerint — számoltak a mult tapasztalataival és el akarják kerülni azokat az akadályokat, amelyek eddig minden béketerv megvalósításának útjában álltak. Hogy ezeket megjérthes- sük, nem lesz hiábavaló munka bemutatni azokat a történelmi jelentőségű világrendezési terveket, amelyek a kiasz- szikus görög történelemtől mostani g szinte sziázadenyi időközökben kísérelték meg szilárd ©lapot adni a fegyverek élei között vergődő világnak. Úgy tűnhetik fel, hegy a Dunamedenee rendezési terveinek, tárgyalásához túlságosan tág keretet választottunk. Ha tudjuk azonban, hogy a politika törvényei távolról sem regionálisak, hanem egyformán irányítják © legáltalánosabb és leg- szükebbkönü politikai műveleteket, a fenti tételek vonatkoznak a Dunamedenee komplikált kérdéseinek megoldási kísérleteire is, amelyek bőven születtek az elmúlt száz év alatt, de amelyek a legjobb esetben nemzetközi konferenciák zöldasztalára jutottak. Remélhető, hogy a mostani háború végén a dunameilóki államok élnek az egyedüli eszközzel, amely biztosíthat j,a számukra a viszonylagos rendet; a kompromisszummal, TWaszi dip,at i-es rajz: Délutáni blúz, hosszilott. derekkel, kivágásban kél klipsszela 2-es raji: Meleg otthoni ruha, paplan tű» zéssel. 3- as rajz; Délutáni ruha háromnegyedaJ ujjal. 4- es rajz: Kis estélyi ruha, y-ös rajz: Fiatalos délutáni ruha bársony- övvel, tüüfodor keskeny bársonyszalaggal lefogva. 6-os rajz: Kombinált ruha, hosszú bő ujjakkal. OLAJOS tVA
