Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-11 / 58. szám
ELLENZÉS 1944 március lí. A népi azgotom liffti Irta: Szabó István A ina,gyár nép életének immclen kóris&akábaii inéinak köszönhetett a legtöbbet, külonötsen a hosszas idegen uralmak és egyéb meg.prcibálta- táisiai idején, Az írók adtak leghatásosabban 'kifejezést vágyaiknak, panaszaiknak, aiz irók fejezték ki akár érzelmesen, akár a szigorú követelés formájában törekvéseiket, s vittek végbe ezenközben szellemi ío'rmdlal- makat és teremtették meg a politikai forradalmak előfeltételeit. Különösen igy volt ez a száz év előtti magyar ébredés idején. At any, Petőfi, Tompa és társaik nemcsak a népről, de a népnek írtak s amit ma törvényes rendszabályokkal is oly nehezen lehet megteremteni, az irodalmi ponyva é'lő valóság volt;, közvetlen és biztos érintkezési mód a nép és Írói között. Ezek az eszmén yi értelemben vett népi irók kétféle irányban értek el nagy eredményt: felébresztették a magyarság nemzeti tudatát, hitet öntöttek beléje és reá irányították a közfigyelmet a kor szociális feladataira. A nemzet lényegét, helyzetét, életformáját, törekvéseinek irányát tisztázták s munkájuk nyomán bizonyára be is következett, volna a nagy nemzeti átalakulás, ha a szabadságharc el nem bukik s nem telepszik rá végzetesen nagy nyomásával az idegen hatalom. így állott elő az a sajátos helyzete, hogy ma, száz év múltán lényegileg ismét ugyanazon feladatok előtt állunk. Az újra elnyert nemzeti függetlenség s a teljesen önálló magyar államiság megszilárdulása nyitotta meg az utat a száz évvel ezelőtt kényszerüleg abbamaradt magyar feladatok teljesítésére, ß ez a feladat: magyar tudatot, ébreszteni a társadalom minden rétegében és a nép szociális felemelkedését nemesaik sürgetni, de meg is teremteni. Az csak természetes, hogy e feladatok műnk áfásában ismét csak a magyar irók járnak elől. Az irók szellemi forradalma már több évtizedre nyúlik vissza s elinditiója Ady, Móricz és Szabó Dezső írói és közírói munkássága volt, amely egyben uj korszakot is nyitott a szociális igazságért vivott küzdelemben. A társadalmi ‘megújulás egyetemes követelményét összekapcsolta a magyar szemlélettel és érdekkel. A hivatalos irodalom mellőzése elleniére ez a nagy irói hármas teremtette meg azt a légkört, amelyben — az ő hatásuk nyomán. — egész sor uj iró állott elő, áki egyszerre vallja és szolgálja is a szükséges és h alaszthatátla n m egri j u 1 ás m agyar és általános szociális szempontjait. A húszas és harmincas években, mintha csak a földből nőnének ki, egymás után jelentkeznek az uj nevek. A népi és polgári származású falukutatókkal egyidejűleg tűnnek fel kit.ünő költők, irók, társadalom- búvárok és politikusok. tSlzeinvedé- lyes lélekkel tesznek hitet magyarságukról is egyben az alsóbb társadalmi rétegekkel való együttedzésükről. Megbolygatják a falvakat 3 a külvárosok nyomortanyáit s uj, merész és nyers, sokak szerint vádi kiáltásnak is beillő hangon szólalnak meg a hivatalos, megállapodott, és n egáporod ott irodalom szalon kon c értjében. A helyzetből és annak 'természet éből következik, hogy itt bizonyos szakadék állott be az irodalom világában. Olyan megoszlás, amit, megbasonlásnak is nevezhetünk. Ez a jelenség azonban átterjedt egész szellemi életünkre, az alkotó munka minden területén és minden vonatkozásában fellelhető s ennek ismét csak társadalmunk megosztott ösz- szetétele s a korszerű szociális berendezkedés és életformának idejében való meg nem valósulása az oka. Ha a szorosan vett irodalmi életben sok szempontból ez a szakadék s a nyomán támadt vita még termékenyítőnek, tisztító hatásúnak s uj eszmék és megvalósulások kovászának tekinthető, bizonnyal nem áll ez a tétel társadalmi életünk viszonylatában. A népinek nevezett uj irók közül sokan valóban közvetlenül a népből emelkedtek ki. Minden különösebb iskolázottság s a polgári létformára, való előkészület s éhnek gyakorlata, nélkül, pusztán tehetségük révén tesznek szert országos hírré és jtelen- tőségre. Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila, Sin ka István, Elértő Kálmán, Kodolányi János, Szabó Pál, Tamási Áron, Darvas József, Nagy István, Asztalos István, Németh László, Veres Péter, Féja Géza, Kerék Mihály — ime a díszes éisi gazdag névsor, amilyennel valóban csak a száz évvel ezelőtt abbamaradt magyar ébredés korszaka büszkélkedhetett. Mindenikük megnyilatkozása ma már1 országos jelentőségű, hordozói az uj eszméktől terhes uj magyar irodalomnak, amelyet immár nem vethet ki semmiféle meddő polgári intellektualizmus, sem a miegeson- tosodott ásatag konzervativizmus. Ezek az Íróik eleinte egymástól függetlenül, talán egymásról sem tudva,, külön-külön dolgoztak. Később folyóiratok és lapok köré tömörültek s tevékenységük, termékeny agitáció'- juk lassan,kint mozgalommá terebélyesedett. Egyéni küzdelmeik s alkotói megnyilatkozásuk feltárta nemcsak az irodalmi közvélemény, de az országos közvélemény előtt is népünk gyökeres változtatásiokra megérett helyzetét. Megismertettek a falvak népének s az ipari munkásságnak életével éis szükségletével. Értejüket azonban felülmúlta a feladat: müveiket a nép széles rétegeihez is eljuttatni. A mozgalomnak azonban a harmincas évek végén uj lendületet adott az a tény, hogy sikerült olyan kiadóra találnia, amely ezt a nagy és értékes él-műnk ás gárdát összefogja s ameny- nyire az adott gazdasági rendben osak lehet, némi idealizmustól siem riadva vissza, megteremti a népi írókat 'kiadó vállalatot. A Magyar Élet könyvkiadó s a buzgói kodása folytán megvalósult Könyv barátok Társasága a. magyar könyvkiadók és hasonló célú tömörülések pionírja, melyet nemcsak rideg, üzietes számítások hajtanak cselekvésre. Ez a szervezői munka megmutatta, hioigy az uj magyar irodai ómnak hatalmas, kiterjedt olvasótábora is van az országban. A népi mozgalom utjának sommás ismertetése során szólamunk kell arról is, hogy mint általában a szellemi életben minden mozgalomnak, különösen amelynek oly élénk kapcsolata van a valósággal, úgy ennek is megvannak a maga válságai. S ez a válság többiek között abban mutatkozik, hogy éles súrlódások, torzsalkodások ütötték fel fejüket a mozgalom berkeiben. Résztvevői külön utakon kezdték, aztán volt egy adott pillanat, amikor úgy tetszett, közös nevezőre sikerült jutniuk, majd éles ellentétek robbantak ki, meriev elválasztó falakat húzva a mozgalom körén belül, amelyet ma külsőleg, mondhatni szervezetszerünek látsizó- an csak a többé-kevésbé közös kiadó s a bal atonmel léki konferenciák tartanak össze. Bár éppen a legutóbbi, az elmúlt nyáron megrendezett szárszói konferencián derült ki, hogy a magyar élet alapvető kérdései szempontjából is milyen súlyos ellenié tek vannak az egyes megnyLlatkozók. között. Végső fokon természetesen az. irók csak indításokat adnak, irányt mutatnak, eszméket tisztáznak s a mindezekből leszűrhető korszerű követ,élmények gyakorlati meg valósítása nem az Írókra, mint ahogyan nem is a népre, hanem a nemzet politikai vezetésiére tartozik. Ez a mozgalom mindenesetre eddig is jelentős szolgálatot teljesített már sajátos magyar feladataink tudatosítása s az időszerű uj magyar öntudat kialakítása terén. De az a munka, amely ennek folytatásaképpen vár reá a közeljövőben, nem kevésbé fontos és jelentős. Hogy munkájának értőiké és jelentősége „felszívódott“ már a nemzeti közvéleménybe, bizonyság erre a szintén minden hivatalosságot nélkülözően létrejött Magyar Irodalompártoló Társaság első díjkiosztása. A népi mozgalommal teljesen azonos jellegű Társaság dijait a magyar szemek nagy nyitó- gatójával, Szabó Dezsővel az élén, valamennyien azok kapták, akik a népi írók fogalmába vagy mozgalmába sorolhatók. Az is bizonyos, hogy bármiként alakuljon a nemzet sorsa, a magyar tudat fenntartása, erősítése és elmélyítése mindennél szükségesebb, örök feladat marad. Ezt a feladatot pedig sikeresen lehet szolgálni azon az utón, amelyet a népi irók munkája és szolgálata jelöl ki. Mindezeken felül kétségtelen az is, hogy a szellemi élet törvényiéi szerint eljön az az idő is, amikor a magyar irodalom polgárira és népire megoszlott részlegei egy uj és teremtő szintézisben egyesülnek. A HOSSZÚ ELET TITKÁN A K NYOMOZÁSA A Magyar Satdsztikai Társaság népes- ségítuöományi csoport járjak előadóülésén Mozolovszky Sándor dr. nagyon érdekes előadást tartott áriról, amit a statisztika a hosszú életünkről összegyűjtött. A magyar statisztikai szolgálat, amely sok tekintetben úttörő szerepet is tölt be a nemzetközi statisztikai kutatások terén, ezt a részletproblémát is igen nagy kedvvel ragadta meg és már 1935-ben ankétot rendezett a legöregebb lakosainkról. Azt természetesen nem lehet megmondani, hogy mi az emberi kor legfelső határa, csak azt tudjuk, hogy mindig akadnak nagyon öreg emberek is, vagy legalábbis olyanok, akik magukat nagyon öregeknek mondják. A mi 1930. évi népszámlálásunk például talált egy 110 éves embert, az 1941. évi pedig egy százhúsz évest, vagyis ez azt mutatja, hogy nálunk már volt, aki a százhuszadik életévét meghaladta, tehát lehetnek ilyenek mások is. De kérdés, hogy ezek az életkor- adatok hitelesek-e, vagy nem. Csak nagyon mély, általános kultúra biztositbatja azt, hogy a legöregebbek is pontosan ismerjék életkorukat. Egy utólagos, alapos kikérdezés e tekintetben sok félreértést eloszlathat. Bulgáriában például 1926-hrn a népösszeirás során 1756 öreg vallotta magát száz évnél idősebbnek, de amikor ezt az életkort igazolni is kellett, kiderült, hogy mindössze 158 öregnél lehetett a vallomást igazolni is. Az utólagos és komoly érdeklődés során nálunk is kiderült, hogy a népszámlálás százhúsz esztendős embere jóval fiatalabb ennél a kornál1. De azt a statisztika körülbelül igazolja hogy ma a száztíz esztendős életkor nem elérhetetlen. Legalábbis vannak, akik igazoltan, megközelitették ezt az élettartamot. ifi. Inee pápa borában kevesen érték el a negyvenedik évet Minél magasabbra emelkedik az átlagos életkor, természetesen annál nagyobb a valószínűsége annak is, hogy egyesek kivételesen magas életkort érnek el. Mo- zolovszky Sándor dr. idézte, hogy III. Ince pápa 1208-bian azt irta: kevesen érik el a negyvenedik életévüket és még kevesebben a hatvanadikat. A franciák a tizennegyedik század végén a hatvanadik életévet kivételesen magas életkornak tekintették. Ma pedig az újszülöttek átlagos várható élettartama felül van a hatvan esztendőn. S van olyan fiziológus is, aki meg azt véli: ,,az élettartam nem azért korlátozódott bizonyos mértékre, mintha természete szerint ne lehetne korlátlan“. Emellett szól az is, hogy a vitális gének, természetünknek ezek a körülbelül döntő tényezői egyenesen a halhatatlanság irányában fejtik ki működésűket. A fák tenyészkupjaikban egész életük folyamán olyan sejteket őriznek, amelyek évről-évre uj hajtásokat hoznak létre és ezen alapszik, hogy egyes fafajok szerencsés körülmények között sok százéves, sőt többezer éves kort érnek el. A vitális gének azonban III. Ince pápa korában is kétségtelenül megvoltak s ha nem fejthették ki mai hatásukat a.z élet hosszúsága tekintetében, ma pedig kifejtik, akkor ez csak annak lehet a következése, hogy körülményeik megváltoztak. De ha eddig változhattak és elérhettük, hogy a kivételes hatvan év helyett ma az átlagos élettartam is nagyobb ennél, akkor remélhetjük azt is, hogy a fejlődés még nem áll meg és -az újabb s remélhetően még magasabb átlagos é1 étkor alapján a mainál is sokkal magasabb kivételes életkor alakul ki. A nők hosssabb életűek Magyarországon a legutolsó népszámlálás során felkutatott öregeknek részletes kikérdezésére csak 1943. elején került sor, de addigra a legöregebbeknek körülbelül a fele már meghalt és igy az an- kértba jóval kevesebb öreget lehetett bevonni, mint a népszámlálás alapján remélték. A kikérdezéseket orvosok végzik és igy az adatgyűjtés sokoldalú és pontos. Azt már a statisztika régen mutatja, hogy a nőknek több kilátásuk van a hosszú életre, mint a férfiaknak és külön érdekes ebben az, hogy a bő gyermekáldás az eddigi megfigyelések szerint nem akadály a nők hosszú életartamá- nak. Talán része van az ő hosszú életükben annak is, hogy életük általában mérték- letesebb, mint a férfiaké. A bolgár és a gasságuk pedig 175 cm. A jelek szerint, a földrajzi tényező sem közömbös, vagyis a hosszú életre határozottan érezhető befolyása van annak a természeti környezetnek, amelyben élünk. Nálunk például aránylag Udvarhely és Háromszék megyékben, de ugyanakkor az ország nyugati szélén, Sopronban, valamint Bars és Veszprém megyében van sok öreg. Nagyon kevés van viszont a ruténség területein. Az élet felső határának emelkedését ígéri az a megfigyelés is, hogy ellentétben régebbi hiedelmekkel, a legöregebbok is majdnem valamennyien betegség folytán halnak meg és hogy a természetes „végelgyengülés“ legtöbbször csak hibás megfigyelésnek bizonyul. Fiziológiai megfigyelések szerint a szervezet teljes kifejlődésére, a csontosod ás befejeződésére szükséges időtartam ma mintegy 130—150 éves élettartamnak, de egyes számítások szerint kétszáz esztendőnek felelne meg. Hogy ilyen fejlődést is szabad remélnünk, azt talán igazolják a. nagy alkotó öregek, akik olyan életkorban alkottak nagy müveket, amelyeket, mások még meg sem érhettek. A nyolcvan éves Goethe és Verdi, a 99 éves Tizián — aki Jézus siratása cimü nagy képét, csak azért nem fejezhette be, mert száz éves korában elragadta a pestis — ezt ígérik az átlagos embernek, hogy olyan életkort érhetnek el szellemi frisseségük- ben, amilyen régente patriarkális életkornak számított. Mozolovszky Sándor dr. nagyon széleskörű adatokon nyugvó előadását igen nagy érdeklődés kisérte s utána több felszólalás is hangzott el. Az előadóülésen dr. Balázs Károly egyetemi tanár, a Népességtudományi Unió magyarországi csoportjának elnöke elnökölt. (Stud.) cseh statisztika azt állapította meg, hogy a nehéz testi munka nem kedvez a hosz- szu életnek. A foglalkozással való kapcsolatot nem lehet pontosan tisztázni, mert az öregek nagyon sokszor még azt j sem tudják megmondani, ma miből élnek, nemhogy azt tudnák, miből öregedtek meg. A SOVÁNYAK VISZIK A PÁLMÁT Az öregeknek nagyobb része, úgy látszik, a soványak közül kerül ki. Svédországban a testmagasság növekedése párhuzamos volt az élettartam emelkedésével. A svédek átlagos élettartama egyébként ma már 72.2 esztendő, testmaLegmodernebb eszkőzökkei 48 órán belül fest* mos. tisztit ff. 0. V. Kolozsvári Gőzmosó és Vegytisztító kft* Mussolini-uf 58. Tel. 23—32
