Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-05 / 28. szám
ELLENZÉK «4« ranraar * — ÜJ KÖNyVEK J.AK.OS EDITH: A FÉRFI mindig visszatér A szorzó a köt háború közötti női generáció problémáit túrja föl meglepően (V;;nton ös merészen. A regény hősnője elvált sülök gyermekek üt in tóitok os luxus-s. diódák köeött hányódik. Nem kápráztatja el a vidám, felelőtlen élet, csendes otthonra vágyik. De éppen ez a legnehezebben elérhető vagyaiéin, mert a mai házasságok mindennek tekinthetők, csak nem csendes kikötőknek. A férfiakat elragadja otthonuktól a munka, az ér- v. n>ţ . v adok. ló sőiblb t -van visszatérnek, kifáradva és kiábrándultán. Érderrws-e ezt kivárni? Erre ad választ a könyv, and látszólagos könnyedség" mellett igen tnélv igazságokat hirdet. Takács- kiadás. Brit bombák nyomában «J0 P. G WODEHOUSE: AZ ESZMÉNYI VŐ A világhírű szerző méltó alkotása ez a külsőleg is elsőrendű m gjelenósü kötet. Végre egy könyv. amely igazi értéket képvisel és a ma törődött emberének arcára odavarázselia a boldog mosolyt-. Archie épp ugv szivünkhöz, nő. mint a világirodalom vidám regényeinek többi hőse: modern Don Ouiiote. aki szélmalmok helyett aoósával viaskodik. A bő homorú regény Newvork aranyi íjának paródiája. (Takács-kiadás.) JOACHIM von KÜRENBERG: FRITZ von HOLSTEIN. A SZÜRKE fímunschun’ig. Kz a bájos kis niérmet \ áros eddig csak egy kisebb légitámadást kapott 19*13 ixvén, amelynek nyomait miár teljesen eltakarították. E támadás óla olyan nagyméretű légoltalmi puopu- gancla folyik a város,bau, minit talán .sehol másutt Németországban. A villamos ablakain, a kirakatüvegeken, a járdán éti a kocsi u tón m ihdenüitt szellemes versekkel és ötletes rajzokkal figyelmeztetik a lak sságot a háborús- és légvédelmi veszélyek re, k öt é! ességei ne. A városban a háborús rendelkezések termész trsrn épp úgy életbelépték, mint mindenütt a birodalomban, s Braun- sehweig-ben mégis a béke levegőjét le- hieli Danikwarderodie, a csodálatosan szép kfits vár, a többsvázóves Gewandhaus és a gabonára kitár s a sok’ kis középkori ház. EMINENCIÁS A könvv bevezet a nemet császárság külpolitikájának bo-zorkánvkonyhájába, hol részűt a közelmúltban elhalt. részint pedig még ma is éléi diplomaták keverik a háborút megelőző politikát. Elükön a nyilvánosság számára láthatatlan, de mindenütt jelenlevő év mindent ismerő Holstein titkos tanácsos áll. A vaskancellár Bismarck tanítványa és már mesterének, is nélkülözhetetlen embere, de még irkább azzá válik Caprivi. Hohenlohe és Biilosv kancellárok alatt, akiket szintén .szolgál 4. A ..vakond“-nak csúfolt, háttérből és sötétségből irányitó ..szürke eminenciás“ ugyanis mind mesteribb módon kapa- rntja kézhez a stzetést és a Vilmos császárt Németország külpolitikájának gyeplőjét. Ennek a poétikának helyessége, vagy helvtelen volta vitatható, de a szándék nem kétséges. Mindig Németország érdekeit tartotta szem e'ott . . . Hallatlan szorgalmát és munkabírását majd négy évtizeden keresztül állította hazája szolgálatába é-s ha politikai eszközeit sokszor nem is válogatta meg. tetteivel a Birodalom céba't akarta szolgálni. A rendkívül érdekes és számos forrásmunkára támaszkodó, kortársak nyilatkozatit idéző könvv eey homályba burkolt, immár történelmivé vált alak tárgyilagos portréint igyekszik elénk állítana Hogy ez. a portré m vg hibátlanul teljes nem lebet, nen$ ra jta r u'ort. A ,,szürke eminenciás4* titokzatos alakiéról csupán akkor hullik le az utolsó lepel is. ha felbontatlanul heverő titkos ha- evatéka, fontos levelezései is nyilvánosságra kerülhetnek. Ez azonban, feltehetően Holstein endelkezése szerint csak a’ kor történhetik meg, Ha az azokban szereplők közül már -enki sem él. Kürenberg ezeknek ismerete nélkül is markánsan állítja elénk a fcnvtől visszahúzódó, a háttérben megvonuló, sokat támadott német külpolitikai vezéralakot, akihez illenek Nagv Frigyes szavai: . A címek az ostobák díszei, Nagy embereknek csak nevükre van szükségük!“ A Stílus kiadásában megjelent szép könyvet Vkos Miklós fordította. Hannover. Ila/nnovernek — úgy mondják — 85 százaléka dőlt romiba, égett le az október 8.-i tárna dákkor. Aki látta Hannovert e támadás után, n m tartja tuiz ttunk o számot. A pályaudvarból csak a sin k ma adlak meg s a vonatok épp hogy be Lidiink futni. Amint kilépünk a pályaudvarról, nyíltan tárul elénk a pasatuláts képe. Sehol egy ép, vagy lakott ház. A megma ru-ciit kapu fóliákon cédulák lógnak, vagy krétával von felírva, hofly lakói hová költöztek, hová menekültek.> Az egész várost többcenti- mrteres t églapor, pernye borítja. A parkokat mindenfelé bombát ölesé »ek, kidőlt fák és fehéir maltet'por lepte be Ép Lázat egészen elvétve, inkább a kolvárosokbaji látni csak. A városban csak autóbusz, közlekedik, az is ritkán és tömve, úgy hogy’ inkább gyalog jártam be a belváros jórészét, s a pusztulást lártva, elment a kedvem minden további kérdezösködöst öl. érdeklődéstől. Lézengtem a sok siető, igyekvő ember közt, s úgy éreztem, látják, hogy idegen, hogy csak kiváncsi vagyok. Pár órás tartózkodás után, alighogy elhagytam a várost s az óránként közlekedő egyetlen személyvonattal a félórányira fekvő Lehrte városkába érkeztem, újra megszólaltak a szárénak, s én kürtői vendégf gadóm ablakából, 25 km-nyi távolságból megdöbbenve néztem végig a második hatalmas támadást Hannover ellen. A csillagos égboltra vetődő fényszórókat nézve, s látva a légvédelem világitó lövedékeit, a fosrforbombákat, elszorult szívvel gondoltam a városban rekedt emberekre. Bremen. Csak néibány órát töltöttem itt. Megcsodáltam a szép városházat, a dómot, s egyéb műemlékeket, érdekességeket. Az itt is. olt hs rombadőlt, leégett házak Hannover után semmiféle benyomást nem tettek rám. Hamburg. Este érkeztem a városba. Örömmel léptem be az épen maradt ismerős szállodába. Az. üzlet vevetö, régi ismerősöm, szoba utáni érdeklődésemre visszakérdezett, hogy a zöld szidónham, vagy a roguoH/ö teremben akarok-e aludni? Mert üres ágy nincsen az egész városban. Végül is egy jnár foglalt szoba díványán töl/töttem az éjszakáit. Hál ótársam egy hamburgi patrícius családból szármabó, agilisnak látszó komoly üzlet- asszony volt. A nyári nagy támadásról beszjélgetve, elmesélte, hogy tíz: nnégy- szobás, műkincsekben gazdag, gyönyö- í'üein berendezett lakása égett le a nagy támadáskor, úgy. hogy seipmit sem tudott kimenteni belőle, s csak az. maradt meg, ami rajta volt. ,,De — folytatta — épp ma jön, az egyik fiaim szabadságra, s hány szü'lö adná odia kastélyát, egész vagyonát, mindenét azért — mondotta elgondolkozva — hogy a fia mégegyszer belépjen az ajtón.“ Másnap bejártam az ismerős utcákat, városrészeket. A belváros inkább gyújtó- bombáktól pusztult el, s igy legalább a házuk falai, honul Ikzaitai megmaradtak, s a rombol át? nem olyan szembeöt lő. A külvárosokban azonban igen sok r (bbanó- bomba eshet ott. mert a magas vasút három hosszú állomás'\n át meg sem áll. Nem érdemes. Nincsen sem be-, som kiszálló. Az egész környék romokban hever. A kikötőben nem feltűnő a kár. Szomorúan hagytam el Hamburgot, ah 11. alig egy éve, sok szép napot töltöttem. A vonat mentén az egyre ritkuló hátak kormos, üszkös falai búcsúztattak. Liibecket sokszor érte éléj súlyos légitámadás még a háború kezdetén. A romákat azóta már eltakarították. Sok műemléket. régi épületet ouszl.ltottak el a bombák, de figyelmesen kell körülnéznie az iid igennek, hogy észrevegye. Van olyan nagyobb térség, ahol az ott állott régi házakra már ceak a megmaradt vastagfalu pincék emlékeztetnek; a romokat eltakarították. A város legszebb, középkorban épült Mária-temploma kiégett, a többszázéves városháza egyik szárnya is elpusztult. A régi hires hanza-várcsban az élet nyugodtan, szorgalmasan folyik tovább. Rostock. Este érkeztem, esős sötétségben. Alighogy felkapaszkodtam a tömött villamosra, hogy száll Idámba menjek, megszólaltak a szirénák. Egy szabadságra érkező tenge részt! szít és felesége felajánlotta, tartsak velük, ők is éppen arrafelé mennek, s csak nem fog egy évi távoliét után lakásártól 10 percnyire feleségével órákat tölteni az óvóhelyen — mondotta érthető bosszúsággal. Leszálltunk a viliim ősről, s az utcákon hullámzó tömeg közt igyekeztünk előrejutni. Szentjános- bogáV ként villantak fel a zseblámpák, mindenki biztos helyre, haza sietett. Egyszercsak megindult a légiharc; lövések, robbanások hangzottak, s rniv<’ kísérőim épp hazaértek, s .szállodámig még lett volna néhány perc gyalogút a m, hívtak, tölt sem el náluk u riadói. 8 igy beültünk az. egyik szobába és szótlanul üldögéltünk másfél órát. Számomra ez igen furcsa, szinte kínos volt. Több zör is próbáltam társalgást kezdeni, pár percig tartó ‘.redménnyeL Végre felbugott a sziréna. Ismerőseim elkísértek a száliodá- rmig s szjerónven, szánté zavartan megjegyezték: mi ész •knémetek bi zony kif*őr nehézkesek vagyunk. A városból csak annyit láttam, anrveny- nyj elintézni valóim közben szemem elé került. RoStock-ot meglehetősen sok támadás ér le, melynek nyomai sok helyűit láthatók. Sassnitz. Ide is este érkeztem. Húsz- perces gyaloglás Után értem a szállóba, teljes sötétségiben. Fáradt voltam, gyorsan lefeküdtem. Másnap ragyogó napsütésre ébredtem, s ablakomon kitekintve a tengert pillantottam meg. A sok bombázott városkép után kimondhatatlanul megnyugtató volt. Amint a nagy terraszon élveztem a vajas, j'am-es reggelit, egyszercsak látom, hogy a kődből egy fel lobogózott nagy bb hajó bontakozik ki. A parton az emberek a kikötő felé fut tlak, s az egész fürdőhelyen lázas izgalom futott végig. Magam is kabátot huzva szaladtam a kikötőbe. ahová a hajókkal egvidőben érkeztem. Megtudtam hogy a német-angol ín témáit-csere utolsó 300 tagú csoportja érkezett meg Sassnitzba svéd és német hajókon. A parton zenre kar szólt, fehér- bluzos Hi ti er-Jugend leánykák virágcsokrokkal, a fiuk e^etverő éljenzéssel üdvözölték a hazatérőket. A közönséget rendőrkordon tartatta távol, de a lelkesedés nem ismert határt: az emberek felmásztak a kikötőbe álló vasúti kocsikra, vasúti hídra, fákra, áruhalmazokra és könnyes szemmel, virággal integettek ar ünnepi köszöntőket hallgató, meghatott hazatértek felé. Nem maradhattam tovább, mert vonatom kara délután indult vissza Berlinbe. De örültem, hogy kellemes, szép emlékkel zárult az utam: a tengerrel, s a visz- szatérő boldog német internáltakkal. MÁDAY JUSZTINA 1/9* H. W. van LOON: A HAJÓZÁS TÖRTÉNETE A hajózásnak úgy a háborúban, mint a békében is nagyon fontos a szerepe. A tender- és a folyamhajózás, az Író szerint is közel hét évezredes múlttal dicsekedhetik. Hétezer év, milyen hosszú idő a rövidéletü ember számára. Ez alatt az idő alatt a bárkák, a vitorlások átadták helyüket az első gőzhajóknak, melyeket, hamarosan felváltották a modern ha jóó rí ások és hadihajók. Van Loon könyvében mindvégig érdekfeszítően meséli el a hajózás történetét, azt. ami- egv könyvmoly tudós kezében száraz adathalmazzá válhatott volna. Megismerjük belőle a navigáció múltját, jelenét és a talán már kevésbé biztató jövőjét is Remek meglátásai és elmésen gúnyolódó megjegyzései, melyek, ezt a nehéz tárgykört is kellemes regénnyé — nem degradálják, hanem emelik. A kritikus de az olvasó sem mehet el szó nélkül Szerb Antal remek, egyéniizü fordítása mellett. A Stilus áltál méltó kiállításban kibo- csájtott könyv értékét az iró különlegesen ható képei is emelik. A LÉGY ______ Irta: LÁZÁR FERENC v4 ke gyeimet ur fejfájással ébredt. Már napokkal előbb érzett valami kellemetlen szúrást a mellében, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is mult. Most ismét jelentkezett. Jelentkezett és elmúlt, a fejfájás azonban megmaradt. Ma kell megtartania nagy beszédét a parlamentben és tessék, fáj a je je. Nem érzi magát betegnek, de alig nyúl a reggeliéhez és azon is határozatlan- kpdik, hogy hazai szivarra gyujtson-e, %agy elővegyen féltett készletéből egy Uppman-t. Végül is inkább egy könnyű Henry-Clay mellett döntött. Kissé eltompultak az érzékei és az a finom különbség, ami egy-egy szivar fájtára jellemző volt, most egészen elmosódott. Ez a nap határozottan más Volt, mint a többi. Erre a napra készülnie kellett mint egy nagy nyilvános számadásra és úgy ' is készült .rá fölényes elmével építgetve szó- \ neki remekművét, amely talán évekre szóló 1 programot ad. Tizenegy óra táján elindult hazulról, az idén először felöltő nélkül. Ragyogó tavaszi délelőtt volt, a levegő kristálytiszta, az ég ünnepi kék-arany pompával pazarolta d fényt. A kegyelmes ur szokása ellenére ezúttal a Dunakorzón ment végig. Sohasem szerette a Dunakorzót, bár a világ legszebb sétányának tartotta, de ki nem állhatta a tarka Buchwald-székek kihívó lipótvárosi szépeit és a kilátást bosszantóan zavaró sárga villamc* sokat, de most valahogy még az is jólesett, hogy két újságíró követte tisztes távolból és emberek, akiket voltaképpen nem, vagy alig ismert, túlzott udvariassággal köszöntötték, hogy magas alakján még mindig megakad egy-egy elegáns asszony tekintete. fgen, jól- j esik megyőződni arról, hogy öivenen túl is számottevő jelenség a nők szemében. Egészen felélénkült, sőt mintha a fejfájása is szűnt volna. A Lánchíd előtt posztoló rendőr tisztelgett és leállította a forgalmat, hogy szabaddá tegye az utat a kegyelmes ur számára. Mire a képviselőház bejáratához ért, egészen a régi volt megint. A délutáni lapok már első oldalon hozták a kivonatolt beszédet, amelyet teljes terjedelmében közöltek másnap a reggeli újságok, mint az utóbbi idők legnagyobb politikai és szónoki sikerét. A jólértesültek ekkor már azt is tudni vélték, hogy a kegyelmes ur rosSzulléttel küzdött a beszéde végén, majd súlyos eperohamot kapott és sürgős műtétet hajtottak végre rajta egyik szanatóriumban. A déli újságokban ismét a kegyelmes ur neve állt az első oldalon és alatta feltűnő szedéssel az orvosi bulletin; a műtét kitünően sikerült a beteg láztalan. A kegyelmes ur a narkózis keserű izével a torkában mozdulatlanul feküdt a szanatóriumi szobában, tűrhetetlen szomjúság kínozta, a mellét átszelő vágás gyöngén sajgott a kötés alatt. Ez még elviselhető volt a szomjúsághoz képest. Szeretett volna vizet kérni, de azután rájött arra, hogy a szobában senki sincsen, egyedül van. Valami ólmos kábulatban elszenderedett. Az ápolónő halkan benyitott — alszik, mondta ■— és csendlesen becsukta az ajtót. Mielőtt az ajtó egészen becsukódott volna az ápolónő feje felett egy légy repült a szobába. A nap éppen megvilágított egy tenyérnyi foltot az ablaküvegen, a légy rászállt a fényes foltra és egy darabig zümmögve tűnődött azon az átlátszó semmin, amin mászkálni lehet, de átrepülni nemt azután egyet gondolt, széles ívben elszállt az ágy fölé és letelepedett a kegyelmes ur homlokára. Bebarangolta az arcát és a szájút, A kegyelmes ur felébredt, a légy ijedten elrepült, de nemsokára visszaszállt megint. Igazi szemtelen tavaszi légy volt. A kegyelmes ur megpróbálta elkergetni, de mire óvatosan megmozdította kezét, a légy már megint elrepült és visszaszállt, először az első lábait dörzsölte össze, azután a hátsókat és megfésülte a szárnyait. A kegyelmes ur, amennyire sajgó sebe engedte, ráfujt az orra hegyét csiklandozó légyre. A gyenge légáramlás felkapta a legyet, mint valami siklórepülőt, amely rövid spirálokban igyekszik vissza a felszállás helyére. A légynek tetszett a játék, leszállt, felrepült, botorkált a sűrű fekete és fehér szálakkal Jeivcrt férfiarcon és végigcsiklandozta fürge lábaival a szemhéj- jait. Bosszantó volt. Legalább csengetni tudna az ápolónőnek. Tapogatózva kereste a esen- göt, de úgy lát szik az ostoba ápolónő elfelejtette a kezeügyébe tenni. ' A légy pedig valósággal orgiát ült tavaszi részegségében. Apró köröket irt le a feje felett, le-lecsapott játékos zümmögéssé!, mintegy élvezve a helyzetet, kis szüneteket tartva.- amikor a kegyelmes ur arca helyett a fehér gyapjútok,írón futkosott. A keskeny, hosszuujpi férfikéz lassan óvatosan emelkedett a tapasztalatlan legyecske fölé. A kegyelmes ur összeszoritotta a fogait és óvatos vadászó mozdulattal kisérte a legyet a takarón és hirtelen az önfeledt bosszú gyönyörűségével lecsapott rá. Irtózatos fájdalom nyilait a mellébe, az arca egészen belelorzult. Mint valami végzetes ostobaságra, gondolt a légyre, aztán lassan, lehetetlenül oldalra fordult a feje a párnán. A fehér gyapjutakarón eg ykis vörös folt jelent meg, amely ijesztő gyorsan növekedett. A légy rászállt a piros foltra és most már csak akkor röppent fel ismét, amikor az ápolónő benyitott és nagyot sikoltott a nyitott ajtóban. IIMB II ■!■!!
