Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-05 / 28. szám

­\ 9 í í február 5. E I, LENZ £ Bf Előre leszögezem, hogy rvéprmlvélés alatt az alábbi® kibiatn a falusi nép műve­lését tartom szem előtt és a mükedvelés és film szerepét is igy nézem. Hazánkban ezelőtt évtizedekkel is volt • ' népművelés, amilkov még nem volt a szó megfogaflmissva , és nem volt hivatalos kultúrpolitika. Az akkori népművelés két étgia a műkedvelő előadás és a dalárda volt. Elvi szempontból a mükedvelés miellett szólt az a körüteérty, hogy a. fa­lusi nép számára a színjáték irodalmi, n-mzeti és erkölcsi értékes hatásait más rtirfdon eljuttatni nem lehetett. Joggal hangsúlyozzák a mükedvelés hívei azt is, hogy egy-egy értékes színdarab szövegé­nek a műkedvelő szereplő általi betanu­lása óriási kultúrhasson a nép számára. A műkedvelés népszerűségének magya­rázata pedig a mindenütt meglévő sze­replési vágy és a falusi egyhangúságban mindig különös érdiékeseégü szórakozást jelentő előkészület és előadás. Vanhak, akik a mükedvelés áldásai közt felemlegetik azt is, hogy a nép egy­szerű fiai közűit kikerülő szereplőik fellé­pésükben, modorukban bizonyos rutinra- tesznek szert. Nos, ez a bizonyos színpadi rutin az a pp-nt, melyet falut is merő szem­mel és falui féltő lelkiismeretijei szó nél­kül hagyni nem lehet. Akit a színen „Finom Rózsi“ szerepében oly tomboló taps kísért, azt (a falu egyszerű gyerme­kéről van szó!) kisérteni fogja a rutin a • szürke hétköznapokon is. de főleg a vasárnapi „táncolóban“ fogják üldözni és rabbá tenni szerepében viselt édesen in­gerlő allűrjei: A színpadi fényes szere­pek, kényes ruhák és allüpök után na­gyon fanyarrá válik sok fiatal falugyer- misik számára a falusi élet minden egy­szerű szépsége. A szerep kábító® m csábi- tóim, a valóságos életforma pedig unot­tan terhessé válik. A falu város iránti nosztalgiáiéinak és a városba özön!esnek okai között talán a mükedvelés is felta­lálható lenne. Mllot-ay István 1941. okt. 26-án az Uj Maigyairségiban „A szegedi Hamlet“ cí­men arról irt, hogy a szegedi egyetemi ifjúsági mükedvelöszi-nped eredménye két szereplő romantikus öngyilkossága lett. E cikkről a feljegyzésem csak ennyi, de —- ha jól- emlékszem — írója azt a lélek­tani igazságot fejtegeti, hogy a valóságos életformáról, a szerepben megjátszandó életformára való átmeneteit — amply,hisz nagy intenzitású lelki munkát igénylő át­élésre van Szükség — kellő szellemi és gyakorlati nevelés nélkül a legtöbb em­ber — lélekben visszamaradó károk, veszedelmük nélkül — nem tudj® elvi­selni. Ezért cikkíró veszedelmesnek nyil­ván itjia- az iskolai ifjúság számára a mü- k-edivelést. Ha a magasabb műveltséggel járó elasátioltással rendelkező főiskolások szá­maim is veszedelmeket rejt magában a mükedvelés, mennyivel inkább a falusi ifjúság szármára! Vaalószinüle-g nem va­gyok egyedül azzal a megfigyeléssel és véleménnyel, hogy a falvaknak Ízlésben, modorban, rutinban és allűrökben he­lyenként mutatkozó elkülvárosiasodása„ egy bizonyos százalékban a mükedvelés hatás®. Hogy a.z elkülvárosi®,sodás mit jelent falun, azt tudják azok, akik az „oldott kéve“ szomorú költői képének félelmetes életre válás át fájó lélekkel kénytelenek szemlélni némelyik faluban. Remélem, hogy csak némelyik faluban van igy, die a védekezésről elmélkedni szükséges, mert az e 1 k ül városias o das ve­szedelmes ragálya a népléleknek. Ha a mükedvelést művészeti szempont­ból is górcső alá vesszük, s ha talán jó­indulatból a górcsőt még ügy fordítanánk j is, hogy az ne nag’vitson, hanem kicsi­nyítsen — akkor is általános megállapí­tásunk az lesz, hogy a mükedvelés nem színművészet, hanem annak sajnálatos paródiája. Az irodalmi, művészeti, nem­zeti és erkölcsi — közvetíteni, megszeret­tetni, megkíván tat ni szándékolt — érté­kek iigan soksror nevetséges torzókban kerülnek a nézők elé. A falusi nép bár­ból® flan s-ágán a k bl zony it ás ára szak t ák némelyek emlegetni, hlogy műkedvelő előadások legtragikusabb jeleneteinél a közönség egy részéből förgeleges kacaj tör fel. Merem állítani, hogv ilyen eset­ben, anrkor a tragikum átváltozik az előadásban tröMkomikussá, minden jóiz- lésü és humorérzékkel biró ember leg­al áb is széles mosolvra derülne. És mi lesz ilyenkor az erkölcsi maggal, aezal a szellemi vkamrnn®!. aminek a színjáték esek csomagolása, ruhái®? Legtöbb eset, ha elsikkad és nem válik a nép szeméiben a torz ruhával együtt nevetséges torzóvá! Mi történték hát a mükedveléssel? — Sorsát országosán kellőn:? rendezni. Min- ■ den foglalkozást áffvt ellenőriz az állam a mnga módján, a kontárkodást- minde­nütt igyékszünk megszüntetni, amint az intézményes jobb megcldiá'sra lehetőség nyílik. M® a színjáték általi művelő­désre, egy kis erőfeszítéssel, falvainkban is nagyszerűen fel lehetne használni a filmet. Nem hiszem., hogy vo-ln® értelmes ember, aki nem látja a film óriási kul- tárhatását. Magamról tudom, hogy ide­gen nyelv elsajátításában az egyik nagy segítőm a hangosfilm volt. Filmen a leg­jobb színdarabok a legjobb színészek ala­kításában, illúziót nsm rontó miliőben kerülnek a- közönség elé, s igy zavartala­nul fejtik ki azt az irodalmi, nemzeti ön­tudatost tó, egészséges szociális érzületet ébresztő és erkölcsi hatást, amelyet el­várhatunk a színjátéktól. Megemlíthető még' az ismeretterjesztő, oktató filmek jelentősége is, melyek szintén kifejthet­nék áldásos hatásukat. De ki juttatja el a filmet a faluba? Üz­leti magánvállalkozás révén aligha lesz filmje a falunak. De tálén nem is volna jó. Ezt a problémát az állam, éspedig, ta­lán a kuil tuszkormányzat kellene hogy a kéziébe vegye. Vándor film-autók járnák a falvakat, vetítésre alkalmas iskola- terem mindenütt van. Tál-i hónapokban egy nap alatt több faluban is lehetne előadást tartani. Belépő dijat lehetne, sőt kellene is szedni. Erős reménységem sze­rint anyagilag sem volna rossz üdét. Er­kölcsileg pedig, nemzietnevelési szempont­ból? Még elfásuít, kasza pült, vagy min­den hájjal megkent városi embereket is kiforgat közönyösségükből egy-egy iga­zán jó film. Hát még egy falusi lelket mennyire megmozdítana a kívánt jobb irányokba! Jó filmjeink pedig máris van­nak tucatjával. Divat ugyan, hogy ma­gyarföldön ki verejtékezett minden anyagi, szellemi és művészi értéket és teljesít­ményit nyeglén agyondorong-oljunk, s a filmművészet sem kivétel ez alól —mégis úgy érzem, hogy a film terén „aránylag“ nem maradunk mögötte semmi tekintet­ben más nemzeteknek. Nagy kár voln-a-, ha a filmet minél előbb fel nem használ­nánk a nép legszélesebb rétegeinek mű­velésiére, mikor a hangos-film a fül, szem, szív és elme tárt kapuin a legdíiadalma- sabbam vonulhat be, mint szórakoztatva oktató nerruzetnevelő eszköz! így volna megoldható a színjáték al­kalmazása a népművelésben és volna ki­küszöbölhető a mükedvelés minden ve­szedelme. De ez a> népet — a színjáték terén — passziy-reoeptiv szerepre kény­szerítené. Kellene tehát — ugyancsak intézményesen — gondoskodni arról is, hogy a falu népe számára biztosítva lé­gyének az aktiv szereplés általi önképzés lehetőségei és módijai. Szép műsorokat lehetne falusi viszonyok mellett is össze­állítani anélkül, hogy valamelyik — jobb sorsra érdemes — drámád rónkat a mű­kedvelő színpad kdiipadárai hurcolnánk. Szerepet is Lehetne kreálni, amennyi csak kell. Nem volnának szerepet nem kapott, szereplési vágyban égő ö-rökharagcsok! Csak nehány olyan műsor-számot emlí­tek, ami nekem eszembe jut, másoknak, illetékesebbeknek bizonyára sokkal jobb és több eszméjük támadna, ha gondol­kozni kezdenének a problémán. Ott van előso-.ban a költészet területe. Nagyszerű költemények egész rengetege várja a sze­repelni vágyókat. Vannak olyan költemé­nyek, melyek korlátlan szereplőjű sza­Hökk&ftl MU&h lett a Döbling, a régi Becs kedvenc kiránduló­helye tele van sebesült katonával. A sze­gény- és árvaházakból kitelepítették a gon­dozottakat, hogy minél több hely jusson c* katonaüdülök és kórházak számára. Sőt, a Billroth-Strassén álló szomorú nevezetességű elmegyógyintézetet is teljesen -átalakították, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő otthont nyújthassanak a rokkant katonák ré­szére. Óriási park közepén, tölgyfáktól körül­véve áll a hatalmas kastély, amely a XIX. században még az egyik Habsburg főherceg tulajdona volt. Az eredeti épület, amelyből kéőbb a gyógyintézetet alapították, még ép* pen olyan mint régen, egyemeletes sárga ház., patinás bádogtetővel, tornyokkal és első-hátsó terasszal. Annál modernebbek az újabban épült szárnyak, csupa derüsszinii falak, rep- kénnyel befutott erkélyek, hatalmas üvegab­lakok. Külön pavillonban áll a mozi. házi teniszpálya billiard- és ping-pong-terem. A rokkanták tanulás közben szórakozhatnak is kedvükre, nincs kötelező és beosztott munka­idő, mindenki addig és annyit dolgozik, ameddig ki nem fárad. Az iskolaterem han­gos és vidám, százszámra látogatják a . ta­nulók“, akik év végén rendes iskolai bizo­nyítványt kapnak, amely egyúttal már a be­lépést is biztosítja valamelyik irodáiba, gyárba Vagy üzembe. A RÉGI GLORIETTE AHOL SZÉCHENYI ÜLDÖGÉLT . . . A kert még igy téli álmában is elárulja a nyárt pompát, szalmával befödött bokrok, rizsa- tövek és örökzöldek bukkannak ki a fák kö­zül. A le tört kara furulyázó Pán még a ■'égi időből y maradt itt, talpkövén tisztán látható a szobrász neve: Walter Diest 1S41. És kö­rülötte még sok bevésett név, szeszélyes és olvashatatlan belük, közöttük a Lenaué is. íflémegvan a napié, anidy&tto $zécU$Hpi Ts'tián adatait 'ávzik aki tizenegy évig volt a döblingi intézet la­kója. Nagyon sok verse született itt — még közvetlenül a halála előtti hónapokban is. Költőtársai — akik szomorú magányában meglátogatták — Írják, hogy ez a négymé­teres Pán-szobor volt a múzsája, ehhez tá­maszkodva rótta a gyűrött papirnyelvekre halhatatlan verseit. Széchenyi István gróf, a kert le gelhagy a- tottabb zugában álló kis gloriettet szerette, itt írogatott és olvasgatott hosszú órákon ke­resztül még akkor is, mikor az őszi szél minden levelet lesepert a fákról és az ápolók meleg takarót hoztak ki után,a, hogy meg ne fázzon . . . Minden lépését figyelemmel kísér­ték az ápolók, de nem a bécsi rendőrség meg­bízásából, hanem azért, mert nagy borravaló­kat kaptak Széchenyi Ödöntől és Bélától, akik minden látogatásuk alkalmával külön figyelmeztették őket, hogy atyjukkal figyel­mesen és elnéző gondossággal bánjanak. A pi- roslevelü vadszöllővel befuttatott gloriette még most is olyan, mint száz évvel ezelőtt, csak a lombfürész díszítésű rácsok korhadtak szét és a csókolózó galambpároknak kopott le a csőrük. Az időtől barnára pácolt aszta­lon ezerféle kis rajz, karcolás, nevek és kezdő­betűk aktok, bizarr szavak és rajzok még mindig jól láthatóan és olvashatóan — hiszen nyolcvan vagy száz év nem olyan nagy idő az örökkévalóság óramutatóján. Azok. akik itt üldögéltek, olvastak és rajzolhattak a körbe­futó kőpadon, betegek és egészségesek —már régen porladnak a grinzingi temetőben . . . Szemünk körbefut a cirádás kőpadon, vájjon hol üldögélt „Ö“, busán komor fejét a tenyerébe hajtva vagy az irataiban jegyezgetve"". , 0“. a legnagyobb magvar. a döblingi elmegyógyin­tézet .,leghíresebb“ lakója, akire az ápolóin kiviéi még Bads csendőr szűrön yai is vigyáz­tak . .. Az Első Kegfer általános Biztosító T&wsaság erdéíyrészi aligazgató»ága ezúton rs tudatja tisztelt feleivel, hoey az E ső Érdé yi Általános B zíositó Részvénytársaságt 1 átvett sorsolással kapcsolatos é etbizfositasoknak 1914. ebruá 3-án körjegyző jelenlétében meg ártott nyilvános so shuzésán a következő betűcsoportok sorsohattak ki: P. S. Y. valókótrusmak adnának hasznos munkát: mások melodrámának kánálkoznának. Ha az úgynevezett kosztümös szereplésre olthubatlan. vágy és mód él valahol, ott vianniak az élőképek. Ha valaki ben ellen - állhatatlan ösztön vert tanyát színpadon, való kecses mozgásra, tanuljon meg ala­posan szép ősi magyar táncot, vagy an­nak bár egy figuráját és kápráztasson vele. Adjanak elő csoportos magyar tán­cokat, élesszék fel ezeket a gyönyört! alvó hamupipőkéit a magyar népművé­szetnek! Akinek tűrhető hangja van, az éne'kel-jen. Akiben képesség van hozzá, szervezzen énekkart, akárcsak egy hangra is. Ezekben mind megvan az ön­művelésnek aktiv lehetősége, szunnyadó képességek kicsiszol ás-ára és csillog tatá­sára az alkalom. Erdélyi kisebbségi sorsunk idején a. magyar népművelés kizárólag a magyar keresztény felekezetek kezében volt s igy a komoly ellenőrzés és irányítás elvileg biztositv®i volt. A keresztény Magyaror­szágon szükséges és hasznos volna a nép­művelés művészi elemeinek és eszközei­nek a kultusz-kormány általi összegyűj­tése, feldolgozása, .sokszorosítása és köz­pontilag az igénylő népművelőknek ezek­kel való ellátása. Mennyi műsort verej­tékező népművelő derülne föl, menny! rossz, elcsépelt dolog helyébe kerülne uj. szép és üde müsorszám; mennyi kallódó népművészeti érték kerülne felszínre és kerülne be újra a népművészet vérkerin­gésébe a költészet, dal és tánc területé­ről, sokszor a feledés temetőjéből! Az anyag és emberek erre a munkára szétszórva az országban megvannak; a szükséget érezzük, akik ismerjük a falusi viszonyokat; a megoldás lehetőségei el­érhető közelségben vannak; eszközök rendelkezésre állanak. Csak az kell, hogy központi erős kéz lendítse a megvalósu­lás felé ezt a — nemzetnevelés szempont­jából igen jelentős — ügyet. A StOBÁK. AHOL SZÉCHENYI LAKOTT Minden át van alakítva kívül és belül. Csak egy emlékeztet a régi jellegre, az ápoló­nők,' akik fehér fityulájukkal frissen és üte­mesen futkosnak a gumiszóny'eges folyosókon hogy mindenütt ott legyenek, ahol a rokkan­taknak szükségük van rájuk. Róluk nem sza­bad írni, fényképész csak a legfelső engedély- lyel lépheti át a vasrácsos kaput, de bennün­ket nem is ők érdekelnek, hanem a szobák, ahol a legnagyobb magyar lakott Senki sem emlékszik itt erre a helyre, a toronyszobában álló régi naplót böngésszük át. amely nem­csak a lakók névjegyzéket. hanem szobájuk elhelyezését is pontosan leírja. Ebből tudjuk meg, hogy Széchenyi von graf három szobá­ban lakott éspedig nem a rácsozott ablaku szűk kis betegszobákban, hanem egy elég fényűzően berendezett apartamentben. A dol­gozószobában még rokoko hintaszék is állt aranyozott támlájú plüss fotelek sorakoztak egy kis kerevet körül, törökmintáju szövet­függöny helyettesitette az ajtókat és a falon derűs képek függtek. Halószobája katonásan egyszerű volt. de lakályos és kényelmes. Dol­gozószobájában faragott, masszív íróasztal, könyvszekrény és dohányzóasztalka állt, Mind a három szoba a park legszebb részére nyílott. Széchenyi Sokat állt az ablak előtt és vágyódó szemmel nézte ă felhőket, melyek Magyarország felé szálltak . . . Mind a három szoba külön osztva áll még, az egyik szobá­ban ortopéd rendelő, a másikban kvarclám­pák. De így uj színnel és külsővel is, mintha visszaringatna bennünket a múltba . . . El­tűnnek szemünk elől a csillogó műszerek és a misztikus kék fényt sugárzó kvarclámpák tisztán, megelevenítő erővel látjuk a régi szo­bákat, halljuk a halk és türelmetlen lépeseket s a lámpák fénye eg) mindjobban növekedő hatalmas alakot vetít a fehér falakra. Tizen­négy évig élt itt ebben az ..otthonban“ Széchényi otthontalanul, örökös 'sóvárgással. És tizennégy év után egy. nap fényes, fel­támadást hirdető husvétvasárnapon, eldördült az ismeretlen fegyver, amelyről még a mai napig sem tudja senki, hogyan és miképpen jutott a gróf kezéhez . . . Eldördült hogy pontot tegyen egy nagy tragédia végére . . . SIMON MARGIT A. VV. IS. O. P. M. V. O. B. U. F. W. M———IMM IMtOrrM ——00—— ÓRÁNK1NT 0.08 MILIMÉTERT NŐ A HAJSZÁL. Az emberi test szaruképződíéének vagyis a hajnak és a körömnek tudományos vizsgálata közben igen érdekes megállapítá­sokra jutottak. Figyelem remé’tó többek kö­zött az a tény, hogy az ember’ haj télen pedig januárban és februárban nő a leggyor­sabban, az őszi hónapokban pedig a termé­szetes hajhullás a legerősebb. Azt is meg­figyelték továbbá, hogy a- téli hónapokban az emberi haj órankint átlag 0 08 mm-t. nő, de csak nappali órákban, mert éjjel ez. a nö­vekedés csökken és órainloint csupán 0 01 -tő' 0.02 mm-re tehető. Úgyszintén az emberi kö­römnövés, amely szintén s-zaruképződmény, teljesen hasonló jelenség eket mutat tel. Órán-, kinti növekedése 0.002 és 0.006 mm között ingadozik. Érdekes azonban, hogy a körönt növés éjjel teljesen szünetel. TFIükedvelés-film és a népmüveié írta : OSVÁTfi ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents