Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-26 / 46. szám

l L L l \ X X. t ti

1 1 1 '< f A li I U ^1 I \ K

•finnülW «MITimilI-------- l,n MM—

UWUrU) AÜJ&toM I

Zr'iíi^í-pály üddijak

BUDAPEST. február 2l>. A ViN- i Rend .Uim i-csoportjának. központi v ••.-etos >>.;»' ^ a ' 1P44. nţtp.uri ' - 'V V' kj i•"I *; • "■ny-jUU.in.’- 3»«rngp-ttlig .!• o,iX\i ev ici.’ .'• k«‘;n i*t *c

jiyc^cscn fohwit CiSîiCUQcl, i: ./dl <i - ’rtUfi» '.• •: hogy ilymódon eliuogüfie a va Teu Iii.'îj

f:<;s ós katona« kör. szol lena kialakul á«át.

A lentiekben megjelölt le'ad’t megodTT.- hcv. szükség van a-. o»“Ag fitjesT. sr. nil nini eleiének hatékony köztemii<köd«.vére. \ főcél > in. T-»r. honvédség által kivc.i 'o. :c ? tart .)(! nevi» o munkának. oloinozdi L« . alkuim '•• Vilonl.'V a in’temi termékek mega.kot «isa »ii ';>ci s?él.*t'-&l)b körben való terjeseié«»*. Ulti" sorban a toxneghatic elérési ig óik ílma-s nvi veik' jönnek tekintetbe.

Tárgykör és jutalmak: 1. tudományos munka 10.000 pengő; 2. regény 10.000 pengő;

3. színdarab 10.000 pengő; 4. képzőművészeti "kotás (szobor, fes'íuény) 5000 pengő; 5. nagyobb zenemű (opera, induló, nyitány) 10.000 pengő; 6. filmalkotás 30.000 pengő, összesen lehat 75.000 pengő a jutalom.

Az egyes tárgykörökben kitűzött teljes ősz. szeg egyetlen műnek is k rád ha tó, ha az a pályázati hirdetményben megjelölt crioA szempontjából valóban teljes értékű. Ha i’yen ki- eme'kedó mü nincs, de egyébként méltány- l síd érdemes munka egy -egy tárgykörben több is jelentkezik, a jutalom összege megosztható. A? elbirá’ás! a Vitézi Rend Zrinyi- C-oportjának központi vezetősége keretében az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács bevonásával alakú't oltandó bíráló bizot*ság végzi. A? e'birákís egész éven át tart A ju- T?*mak kiosztása- előreláthatóan 1945 elején ■‘örtinik ünnepélyes keretek között. Az eredmények sajtó utján is közlésre kerülnek.

A pályázati hirdetménnyel kapcsolatban a Zrinyi-cs port központi vezetőségei kerőszóva’ fordul a magyar a’.kotógéniusz minden mun- kásáiioz, A mai valóságos időkben tekintsünk mindnyájan Ősi örök eszményeink megtartó szerepére. A múltban mindig akkor voltunk erősek és nagyoäu, ha áldozatos hazafiui ée sgcsztiégee katonai szeflem töltöfti el bennünket. Bizony volt idő, amikor ezek az erények elsatnyultak és pusztulásba döntötték az országot, gátolták népünk boldogulását, sőt művelődésünk fejlődését is. Az apró-cseprő bajokon és ellentéteken felülemelkedve csupán az egyetemes magyar éidekeket követve alkossunk minél több olyan müvet, amely nemcsak küisőságes katonai vonatkozásokat tartalmaz hanem a magyar kaiona lelkét is kifejezi a maga igazi valójában. A Zrinyi-juta - mák nemes célkitűzése a most jelentékenyen felemelt összege is bizonyára serkentő’eg hat az irodalom és művészet alkotó munkásaira, s ezen keresztül nemzeti és katonai eszményeink példamutató szolgálatára,

ELLENTÉT A MEGSZÁLLT OLASZORSZÁGI P ARTOKBAN. Nápolyból jelentik - .Az United press értesülése szerint a hat o'asz pártból röviddel ezelőtt Bariban megalakított szövetség, vagyis az olasz felszabadító bizottság végrehajtó bizottsága mozgalmat indított, hogy azi államvezetés átalakűtása érdekében kívánt lemondást még Róma eleste előtt kikânysze- rifsék.

Mit löt;

T illalalját, műhelyét rnegnyiIné, cégtábla évi reklámárté- rcvel forduljon Iá/.alommal

H o r á k. J ö zsef

íparrnüvé.sz, cég es cm-festészeti műterméhez, Kossuth Lajos-u. 36. 1. <»m.

Magyar-ország is teljesen felkészült ci légitámadásokra

Az utóbbi időben a társadalomban cityre gyakrabban merül fel a kérdés, hnigy Magya'rorszó|! elkerülheti-e a légit ám adásokat vagy sem, s hogy adott esetben megtörténitek-e a mogTeíe-lö előz1 tes intézkedések. Illetékes helyen a feltett kérdéssel kapcsolatba", a következüket jelentették ki:

— Természetes hogy a mai háborús viszonyok között, minden országban, dgy tehát Magyarországon .is a kormány előzetesen gondoskodik arról, hogy egyes intézmények. általában a hatóságok működésénél: folytonosságát a légitámadások esetére is minden körülmények között biztosi lse. Ez mindenhol elsőrangú kötelessége Q* 1 kormánynak. Ebben nincs semmi rendkívüli. Az ilyenirányú intézkedések két részre tagozódnak:

1. megil 1 atároozák azokat a hatóságokat, intézményeket és i üzemeket, amelyek az élet folytonossága érdekében feltétlenül a helyükön maradnak;

2. kijelölik azokat a hatóságokat, intézményeket és üzemeket, amelyeknek adott esetben helyüket el kell hagyniuk. Általában a vezetőknek mindig a helyükön kell maradniuk, mig egyes kisebb tagozatokat inkább ki lehet költöztetni a fővárosból. Ha erre sor kerülne, akkor a hatóságoknak kell gondoökedniok a tisztviselők és munkások családtagjainak biztonság árrá, tehát azokról, akik a saját erejükből nem tudnak eMielyezke-drv.

Hatósági irányítás alatt állnak azok is, akik saját erejükből szükség esetén el tudnának helyezkedni, mert magasabb érdekből ezek nem választhatják meg minden esetben Önként átmeneti letelepedésük helyét.

Következő kérdésünk így hangzott: Történtek-e intézkedések értékek és műkincsek b’ztv nságba, helyezéséről? A válasz ez volt:

— Mint mindenhol, nálunk is már régen folyamatban van a pótolhatatlan történelmi értékek és levéltárak, va'gy műkincsek biztonságba helyezése, ama egyébként nem most kezdődött meg.

— Milyen elvek alapján foganatos,fa• az esik lei- szükségessé vált intézkedéseket? — kérdeztük.

— A 1 égni tál ómmal összefüggő kérdéseknek, mint ma minden euróu.i ország- j ban — hangzott a felelet —, nálunk i.» j megvon a hivatalos helye és a végrehajtó intézkedéseknek is van hivatalos előkészítő sz’ive, az erre külön .kinevezett kormánybiztos személyében, aki gondos- k <:lik arról, hogy abban az esetben, ha ■ további intézkedések lennének szüksége- j sek. a már említett kiürítés mindig tervszerűen és a teljes szociális egyenlőség elve alapján történjék.

A tisztviselővel és a munkással lehetőleg együtt menne a család is. Minden egyéb vonatkozásban az/önkéntes kiürítés alapjára helyezkednék a kormány. Nem szükséges azonban külön hangoz?.«tini, hogy ebben az egyéni kezdeményezéseket szükségszerűen korlátok közé kell szorítani, mert nem lehet megengedni, hogy egyesek fel elöl’jenül, vagy p°dig a vagyonosabbak olyan területeken igyekezzenek különleges lakásbérletekkel vagy helyfoglalással elébe vágni’ a ható- . sági intézkedéseknek, amely területeket ! később esetleg fontosabb elhelyezések • céljára kellene igénybevenni, vagy akár : olyan időben lépjenek fel helyi igényük- i kel. amikor teljesen rnegokolatian. Bz vo- j natkozik e nyaralóhelyekre és üdülöhe- I Ivekre, de nem korlátoznak senkit abban, hogy vidéken Lévő saját házába költöz- ködhessék.-— Mi igaz abból, hegy a kormány elhagyná a fővárost? — kérdeztük utoljára.

— A kormány nem hagyja el a fővárost — hallatszott a határozott válasz —, még veszély esetén sem, de nincs szó arról sem, hogy a főváros lakosságát, vagy más vméki városok lakosságát kitelepítenék. Háborúban azonban mindenre kell gondolni.- így tehát mind az államnak, mind pedig a társad ak-mak ér deke, hogy iégalább ■elvben előre gondoskodjék magatartásáról és légoltalmi elhelyezéséről még akkor is. ha bízik abban, hogy országunk és fővárosunk elkerüli a pusztítást.

I'löhelíí német rendé^oli holoxHvántn

TefTHp a m«netreiviezr*rfl pţyorivonee il KolO/.ßvarr» bkrzett Berlinből Henry E»P czéyoö c«oportvez*ű6 és Ruhr- •/. Rapp**n hciniae ass/iony. o.-széjo» női <■ iopori.v</ ■>.

Henry Eep, a nímet közé’et cgyiL kimagasló 67<Tiió!y)Bégi;, aki annakidején a Boti Ä !.>«iokban végzet •• : r * kor, in n/ ■ I .

neki köszönhető, hogy olyan hamar <;koi t leXT/xleni azokat a nehéz --'»ekr-t, rimelyek i Belli államokban \i orosz megszá ás 1:öv*-t' kezrméoyekópperii je’.r-r.ikeztek. V. P ;pp- hielmné aae-'ony, a ním'-t nők megszervezésa terén szerzett nagy érdemeket. A kiváló km - életi nő férje v Pappenh* im tábornok, ű<i közelebbről a N Vonolnál vívott harcok soré * tüntette ki magát.

Az előkelő vendégeket Strack lic’ybe ; ’ konzul fogadta. Vasárnap a német vendégek dr. Szász Ferenc alispán veze'ésével éc nagyobb kísérettel Kőrosfőre, majd Bánffyh'i- nyadia utaztak a kalotaszegi népviselet meg- tekmté6e. továbbá gzndaeági <%, 'ársadalmi ta- milmáciyot fo’ytatária céljából.

A român iparvállcílotok vissza- perelhetik elidegenített vagyontárgyaikat

Románia hádbalépésc után az Amonescu- kormány valamennyi idegen érdekeltségű iparvállalathoz kormánybiztost ültetett be s később az ellenséges országok állampolgárainak tulajdonát képező vállalati érdekeiti.ége- ket kisarátitották. Ezek a vállalatok sok eset- lsen előre látták a bekövetkező eseményeket, és úgy igyekeztek egyes vagyontárgyaikat mentesíteni, hogy romáit vállalatok, vagy a kisajátítási rendelkezések által nem érintett személyek tulajdonába juttatták. A román kormány most rendeletét hozott, mellyel iene- tőséget biztosic az olyan ipari és bánvavá!iá- latok számára, amelyek hadiüzemi igazgatás alatt állanak, vagy részvényeiknek legalább egyötöde az állam tulajdona, hogy elidegenített vagyontárgyaikat visszaszerezhessék,. még abban az esetben is, ha az érdekelt vállalatoknak kérést kell beadniok a visszaigénylési ügyek tárgyalására létesítendő különleges bírósághoz s csak azt kell bizonyitaniok, bogy a kérdéses v-agvontárgy valamikor tulajdonukban volt és elidegenítésével kárt szenvedtek. A kérést az érdekelt vállalat nevében az állam jogi képviselője, vagy az üzemhez kirendelt katonai vezető is beadhatja. A visszajuttatást nem akadályozza meg az sem, ha a vgyontárgy időközben akár töbibzben is gazdát 'cserélt. A visszaigényelt vagyontárgyért fizetendő kártérítést az akkori vételár alapján állapítják meg, s annak figyelembevételével. hogy a szóban lévő vagyontárgy a. jelenlegi tulajdonosnak milyen jövedelmet hajtott, így az is előfordulhat, hogy sok esetben minden kártérítés nélkül Ítélik majd vissza az d~ idegenitett vagyontárgyakat.

Kutyát hoztam Berlinből

írva ; Mátíav Jusztina

Másfél évvel ezelőtt történt, bógy Ernst és Miklós megismerkedtek a keleti fronton. Hetekig állomásoztak egy helyen és igen mély, bajtársim barátság fejlődött ki közöt ük. Azután katonasors szerint Ernstet elhelyezték. Miklós pedig kikerült az első vonalba. Néhány hét múlva egy mozgalmas, harcos napon gránátszilánktól megsérült mindkét szeme, s már a leggondosabb kezelés sem tudta megmenteni szemevilágát. Megvakult. Hosz- szu hónapokig tartott, mig felgyógyult, s visszatért életkedve. Egyik nap újra eszébe jutott német katonabajtársa, Ernst. Irt neki. Megírta sebesülését, szemevilágának elvesztését is. Ernst megdöbbenve, elszomorodva vette tudomásul barátját ért szerencsétlenséget.

.setrany hónap múlva, Ernst szabadságra Utazott szüleihez a kir német városba. Otthon meglátva regi, hü farkaskutyáját, s annak újszülött öt kis kölykét, eszébe jutott, hogy kutyájuk , kicsinyeit már évek óta kitűnő rendőr-, vöröskeresztes- és katonakutyáknak nevelik, amilyen anyjuk is.volt. Képzeletében, megjelent előtte sebesült magyar bajtársá^k vak arca, s azonnal megfogamzott benne az elhatározás: az öt kis kölyökkutya közül a legtehetségesebbet el fogja küldeni neki. A gondolatot tett követte. Szabadságának minden idejét e terv megvalósít ás áry áldozta. A városkában semmiféle ' magyar kapcsolatot szerezni nem tudott. Egyik berlini egye- temista leányismerösét kérte meg, hogy keressen egy magyart, aki hajlandó volna a kupa Magyarországra juttatni. így került hozzám ,.T reizc<e.

, Treize négyhetes korában került hozzám, .-.mikor volt gazdája, Ernst visszatért a front- .í. Én pedig csak hal héttel később utaztam Budapestre. Treize-zel rengeteg bajom volt. s.leinti: ujjamat ,szopogatva aludt el., s többet -uruit, mint járt. Élelmiszerjegyeimet is in's Abb ő használta, mint én.

Végre is, a nagy bombázások után egy hűvös decerabereleji lélutá.non utrakeszen, csomagokat, s kutyával megrakodva érkeztem meg a Schlesischer-Babnhof-ra A bombázá1 sok következtében igen nagy tömeg tolongott j a perronon, s verejtékezve, apróbb, csípős j megjegyzések közepette — melyek Jgutyám- I nak, azaz kutyával való utazásomnak szólI tak — odatelepedtem csomagjaimmal a sínek mellé. Megkértem égy hölgyet, aki ismerőst kisért ki, vigyázzon majd kofferjeimre s ku- tjM’.mra, mig én helyet keretek, vagy hálókocsit próbálok szerezni.

A vonat befutott, s az emberek megrohanták a kocsikat. A hálókocsikalauz, biztatott, várjak, lehet, hogy kapok helyet. Hát vártam, vártam. Végre is io perccel a vonat indulása előtt megkaptam az ígért helyet. Közben a pályaudvaron gyanúsan -elsötétedett,

' de még nem gondoltam semmi rosszra, hiszen csak fél 6 volt. Siettem végig a von%t mellett kofferjeimért, melyek mellett Treize vonított keservesen. AJig hogy odaértem-, fel- bugott a sziréna. Riadó! Felkaptam csomagjaimat. s egy katona segítségévei, a sötétben, embertömegen keresztül, másak kofferjein bukdácsolva, Treize pórázával vesződve igyekeztünk a hálókocsihoz.

Végre szerencsésen megérkeztem. Bevittem csomagjaimat, s végül kutyámat is. Azaz csak akartam. A hálókocsikalauznak egyéb sem kellett — kollegája lemaradván, neki kellett két hálókocsit ellátnia — már úgyis nagyon paprikás hangulatban lévén, rámmordult, hogy a kutyát azonnal távolitsam el. Megmagyaráztam neki, hogy a csomagkocsiban van helye, de már nincs időm most odavinni, majd. a következő állomáson. ■ A. kalauz azonban nem engedett, { végre is leszálltam, hogy a közvetlenül a hálókocsi előtti csomagkc- csiban helyezzem el Treize-t. Szaladtam a csomagkocsihoz. A toloóajtó már csukva volt, s ablakon keresztül szóltak ki, hogy a riadó miatt azonnal indul a vonat, jöjjek a következő állomáson. Szaladtam vissza, de a hálókocsi ajtaja már be volt zárva. Egy pillanatra meghökkentem, de a vonat megmozdult, s nem hagyott időt a gondolkodóra. Futottam vissza, a vonat vége félé. A következő kocsi is hal.ókocsi volt. Annak ..az síitáját is zárva voltak. Áz azután következő

kocsin „Anya és gyermekfelírás ékesedett, . fellélegeztem: az első ajtó tárva, s a legfelső lépcsőn a kalauznő állt. Felugrottam, hónom alatt Treizc-zd, s kézitáskámmal. De a kalauznő legnagyobb rémületemre kiabálni kezdett, hogy szálljak le, s tolt lefelé. Hiaba kiabáltam vissza, hogy a hálókocsiban mar helyem van, s hogy csomagjaim is ott vannak. Erősen, amennyire csak kutyám s táskám engedte, belekapaszkodtam a foggan- tyuba. Ekkor a kalauznő leszólt valakinek. ! hogy vegyen le. S lentről valóban kezdett lefelé rántani két erős férfikéz. A rémülettől a lélegzetem is elállt. A vonat közben fokozatosan gyorsított. A következőkre alig emlékszem. csak azt tudom,- hogy végül is lerántottak a lépcsőről. Nem tudom ki húzott le, de amikor megint ott álltam a szilárd talajon, s előttem gördült a vonat, melyben hálókocsim volt,,csomagjaim voltak s villámként jutott eszembe, hogy ma már nem tudnék hol aludni Berlinben, s nem tudom, hol, mikor találom meg csomagjaimat, ^ rrukor utazhatom haza és hogy riadó van, éreztem: nekem ezzel a vonattal el kell ^ utaznom. Mindez egy másodperc tizedrésze alatt futott keresztül agyamon. A másik pillanatban mar ugyanannak az „Anya és Gyermek“ felirasu kocsinak hátsó ajtajánál felugrottam a lépcsőre, s csak akkor tértem magamhoz, amikor már kint robogott a vonat a szabadban, s megcsapott a hideg szél.

Görcsösen fogtam a foggantyurudat, s szegény Treize-t d alaposan megszorongattam, amit hang nélkül, hősiesen tűrt, talán megéhezve valamit az én küzdelmemből. Éreztem, hogy itt a lépcsőn nem tölthetem el a Frankfurt-ig tartó kéiórai utat. Bekopogtam hát a párás kis ablakon. Azonnal kinyitották, s ekkor az utasok rémültek meg. Az ajtót nem tudták kinyitni, mert annyira tömve volt a kocsi. Így hát az ablakon először is beadtam a kutyámat, amit egyhangú, rettenetes szidás fogadott: majd táskám után engem húztak be. Elég nehéz, veszélyes és izgalmas volt. Végre is ott álltam, a •tömegben, s vonatban, ^kutyámmal együtt. Pár percnyi pi- ‘ kenés után Treize-t. aki fáradtságtól már jé- I lig aludt, egy barátságos hölgyre bíztam.

magam pedig igyekeztem a hálókocsiba jutni. ^ Átvergődtem a folyosót betöltő tömegen. A kalauznőt. aki előbb Jetessékeit“ a vonatról '(mire jó az elsötétítés, nem ismert meg),

megkérve, nyissa ki a hálókocsiba vezető ajtót, átballagtam. Amint fülkémhez érek, látom, hogy a hálókocsikalauz. — akit gondolatban már alaposan ledorongoltam — egy kutyát vezető urat enged át egyenesn a csomagkocsiba vezető ajtón. Meghökkenve vontam felelősségre, hogy engem miért nqm engedett át ott, mire azt válaszolta: az ember nem gondolhat mindig mindenre. Ránéztem, s láttam, hogy igaza van. Most már kát volna vitatkozni. Hisz én is, Treize is a vonaton vagyunk.

Két SS tiszt tudott a kutyáról: megkérdezték. hol van. s felajánlották, hogy ők a fülkéjükben eljuttatják Becsig. Én azonban Treize-t Frankfurtban egyenesen a csomagkocsihoz vittem, örülve, hogy végre nyugodtan utazunk tovább mindketten. Tévedtem. A csomagkocsiban már nem volt hely. Annak az urnák a kutyája elfoglalta az utolsót. Álltam s nem tudtam: most mit tegyek. Hálófülkémben nem vihettem, mert a kalauz

mindenre el volt szánva a kutyám ellen.

Odaadtam az SS tiszteknek. Hátha azoknak nagyobb a tekintélye. Treize nem is bánta meg. mert a tisztek felvágottal, zsömlével etették, sörrel itatták, legnagyobb rémületemre, mert hisz a következményekkel nekem ’kellett számolnom. Végre is megágyazott kalauzunk, s én nagytitokban, hálótársam beleegyezésével, beloptam Treize-t magamhoz. Kofferekből haza! építettem neki, ) éjfélkor kimerülve végre mindhárman nyugovóra térhettünk.

Reggel Treize félre nem érthető nyivákolása ébresztett. Meghöbbentern. Most mit tegyek? Hálótársam tanácsára és segítségével kivittük a kocsi előterébe és egy'nagy újságpapírral . .. követtük mindenütt, nem minden

eredmény nélkül, izgalmas elfoglaltságunkban

morc kalauzunk zavart meg egy rettenetes „Donnerwetter“ -r el.

Félóra múlva szerencsére befutottunk Becsbe. Nagy kő esett le a szivemről s a hálókocsi- kalauz' fellélegzett, morogva valamit. Nem tudom, mit mondott, csak éreztem, 7 reize mindenképpen igyekszik elkerülni közeléből. Ö, ugylátszik, megértette.

Treize azóta már a vak Miklós mellett nevelkedik; néhány hónap még, s akkor bekerül az „iskolába/', hogy megtanulja szolgálni vak gazdáját, ahogy azt Ernst, az igazi hait ár s akarta.