Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-26 / 46. szám
- í* ) i Bi 3 február 28, 'f-Lurarg JÉK...LY ZOLTÁN ;■ (Előjálék a színpadon) Iga gató. Költő, Komédiás IGAZGATÓ: Ti kitten, kik személyemért helytálltatok minden csapásban, mondjátok, a német- hazákban vállalkozásunk mit ígért Minden vágyam szolgálni a tömegnek, már csak azért is, mert él s 1élni hagy. A szín áll; a színfalak itt lebegnek, és minden ember ünnepelni vágy, Itt ülnek ók már kandin -és feszülten, csudák reményitől megrészegülten. S bár jól tudom, mit is kíván e nép, meg sem valék soha ilyen zavartat; bár nem sejtik, mi az igazi szép. olvasottságuk iszonyú hatalmas. Mit is kezdjünk, hogy eredeti, friss legyen minden s velős vidáman is? Mert kedvesebb látványa nincs szememnek, mint amikor bódénk felé rohan hömpölygő ár ad at ja a tömegnek, s tipr ódik, jajgat a szűk kapuban, fényes nappal, négy óra tájban, a pénztárig küzdi elé magát, s mint éhínségben, kenyérért, bolt ajtajában, majd kitöri a jegyért a nyakát. Ily tarka néppel ekkora csodát a költő tehet: barátom, tedd te' máma! KÖLTŐ; O, mert beszélsz nekem tarka tömegről, hisz lelkem puszta láttán menekül! Tarts távol a hullámzó tömkelegtől, mely örvényébe ránt kegyetlenül! Inkább az, égnek csendjébe vezess föl, szent örömmel költő csak ott örül; s szerelem s barátság szivbéli titkát istenkezek teremtik s gyámoiitják. Ó, amin lelkem mélye ott hévül get, s alig súg el a rebegő ajak, gyarlót csakúgy, mint a jólsikerUltet. megfojtja egy kegyetlen pillanat. S néha csak ha esztendők elrepültek, tűnik fel a tökéletes alak. Álcsillogás a pillanat szülöttje;, a jót őrzi az utókor örökre. KOMÉDIÁS: Eltokor! Ebből éppen elegem volt; mi volna, ha úgy venném„• nekem is szólt? Ki mulattatná a jelent? 'Mert. erre var s -meg is kell kapja máma. Magamfajta legény és tudománya valamit mégis csak jelent. Ki könnyű szóval érteti magát, . a közönség kedvétől mit se tartson, sót, lesse még nagyobb hadát, hogy még tágabb körökre hasson. Csak bátrán, fel! Te adj útmutatást, vesd el bokros képzeleted koloncát, dolgozzék szenvedély, érzés, tudás s nem utolsó sorban egy kis bolondság! IGAZGATÓ; Főképpen sok cselekvést vigy beje! Éhes szemnek ez az eledele. Fia akkora előttük a kavargás, hogy lélekzetiik is mindjárt eláll, ne jelj, székében diadalt arattál s a publikum szerzőért, órdibál. A tömeget tömeggel nyerheted meg, ki-ki lel abban magának valót. Aki son at ooz, az hoz mindeneknek, mindenki kap némi utraVálót. 5 ha már darab, tálald is darabokbank Szerencséd rejlik ily ragoutban; cly könnyen add, ahogy elgondolod. Mit érsz vele, ha egészben adád? A publikum széirágicsálja nyomban, KÖLTŐ; Kcm érzitek, e mesterség be rossz, be rut, s be nem talál egy igazi művészhez! Mert nálatok minden hazug pacskolásból szabályra-emelés lesz. 1 IGAZGATÓS E becsmérlés engem cseppet se sért: mert aki a sikerhez ért, a csakis alkalmas eszközt vesz. kezébe. Puha fát vágsz, vedd észre idejébe vizsgáld meg, kiknek írsz, áttolsz Van olyan, kit unalma hoz, másik ebéd után jő, jóllakoit inv s ami főként utálatos, van, aki még böngész a hírlapokban Léhán jönnek hozzánk, mint maskarádra, sarkukra kandiság rak szárnyakat; ■ s mig bámul, önmagát bámulja a dáma, s játszik, pedig gázsit se kap. Álmodsz fenkölt írói trónusodban? A teltház akkor mért öröm neked? Vizsgáld, meg pártfogóid gondosabban! Tele pimasz, fele rideg. Színház után ez jó kártyái remél, ringyójával vad éjszakát a másik. Szende múzsát ilyen ügyér zsarolni; hát nőm balgaság itt? Ezért mondom: mind többet és tarkábbál adj, ekepp célod könnyebb szerrel eléred, csak szédítsd, hódítsd el a .népet, jóllakatni nagy feladat — Mi ütött beléd? Mámor? Bh keserít?, KÖLTŐ; Eredj, • magadnak más szolgát keress) Hogy éretted a költő legnemesb. természetadta emberi jogát, ízlésedért gáládul dobra verje? Hogy ő mivel hat a szivekre? Mivel győzné meg elemek hadát? Nem az összhanggal-é, mely kebléből fakadt, s szivébe vonz egész világokat? Míg az idő-fonál vak végtelenje Pöld-orsaján unalmasan pereg, s min<den élő bután nyüzsgő tömegje egymásnak vad zavart recseg, - az ős, változhatatlan áradatba, ki oszt életteremtő lüktetést? S a részeket egy egésszé avatva, ki. fogja nagy akkordba az Égiszt? Viharrá érzelmét ki bokrositja? /I nap nyugtának értelmei ki ad? S tavasz virág-csodáit ki hajítja az útra, hol szerelme elhalad? S ki fon, jutalmul, szép müvek sorára zöld levélből koszorút — ha nem ő? S mi hat fel az Olympus magasára? A költőben ható ember-erő, KOMÉDIÁS ţ Elő hát ama szép erővel, dologra fel. költői hővel, olyan legyen, mint induló kaland; az ember elmegy, ott van, gyűl, s marad, köré háló szövődik észrevétlen; boldogságért szabadság jár cserében a büntetés a mámorért kemény — s mire magához tér, már kész is a regény, Nekünk ilyen darab kellene éppen! Nyúlj az ember nyers életébe mélyen! Hány éli s hánynak alig érdemes •—• te bárhova nyúlj, legyen érdekes! Csepp értelmet, sok z.agyyaságot, sok tévelygésbe szikra lángot, t kész a legpompásabb ital, melytől ki-ki friss lesz és fiatal. Müvedre majd az ifjúság virága les mint holmi kinyilatkoztatásra, s táplálékul gyengédebb hajlamának belőle szív bubánatot. magának, Hol itt jelentkezik hatás, hol ott s ki-ki megtudja, szive mért sajog. Egyforma jól tudnak még ők nevetni-sim káprázat kell nekik s tetszik a lendület. Szikkadt főkkel ugyan ki tudna bírni?. Ok. hálásan kínálják lelkűket. KÖLTŐ; Úgy hát hozd vissza tűnt időmet, midőn szivem ily zsenge vök, s bennem folyvást vers-újszülöttek bő csermelye buzgott-dalolt, világom még ködben kerengett,, s minden bimbó csudát. ígéri téptem virágok tengerét, hol völgyeinkben árja rengeti Semmim se volt — s volt mindenemig csalód ás-vágy, s igazság-szerei enp Add vissza a vágy birodalmát, sok keseredés álmom add, a gyülölség s a szerelem hatalmát3 add vissza ifjúságomat! KOMÉDIÁS. Akkor szükséges ifjúságod, jó batátorft9 ha harcmezőn szőni az ellen; vagy ha nyakadban csüng imádón egy lány s szerelme telhetetlen, ha versenyen sebes-futás pálmája int a messzi célban vagy ha kavargó tánc után , széles <az ugar. Olyan, .mint. egy vén panaszt ráncos arca, amelynek sűrű szarkalábait gond véste s most mesék engesztelik. Barázdáinak partjára fukar feliegek. könnyű havat szórtak dísznek, hadd legyen kicsi lövészárkok partján békéit hirdető, fehér lobogó. A rögök egyre kibújnak alóla, eget firtatná, napra ékelődni S' kérdezni tőle: jön-é a tavasz? serkentheti-é immár a csirákat? Különös kórok szunnyadódnak árván: Hamupipőkék, királyfira várók. És varjak tollászkodnak feketén, mint szép meséikben a vasorru bábák. Néha- egy-egy kutya is arra kószál: lehet, elvarázsolt királyfiu. * A mező szélén kicsi házikó. Szelíden illeszkedik a mesébe. Két ember rnagá- I nyának szűk lehetne, de öt életnek elegendő fészek — gyermek vigság növelte palota. Lehet, hogy mézeskalácsból való — innen messziről nem látni elég jól. Az udvaron bóbiskoló • eper fa. Most lombtalan. Pihen, nem bólogat. A kéményből beider füst ere gél jókedvűen a magasság os égre, megköszön tni .már hajnalra kedőn szója, vidám „Jó reggelt!"-tel a napot. Ä nap is szívesen visszaköszön, rákaoag a kicsi ház ablakára s ilyenkor mintha két nap tündökölne: egyik az égen, a másik a házból kifelé ragyogva, az ablakon. Van erre ut is. Nem beton, csak sáros. Amolyan gyér szekerek járta, csendes, amely néhány falut füzérbe fűz, úgy bogozza a lármázó világhoz, ha már. nélküle le tuti nem lehet. Az ut szélén, a bánatos akácok neveletlen hajladozása közt feszesre merevült póznák is állnak, drótokat tartva és fontoskodón, mert ők itt a rends-zafealyozott élet őrt állói —- nagy a hivataluk. Tavasz jöttével minden ki- vnul s vidám színekkel olyan, mint az ünnep, menyasszonyt diszitő sokadalom, oe ezek a kenek fontoskodók akkor is kopaszok, szürkék, halottak — tavasz virágos vétkeit nem értők. Pufók verebek sajnálják is őket. Túl az utón két sínpár nsujtózijk bele jobfora-balra a messzeségbe, mely ilt a síneken csak e* robog s Legfenmebb azért áll meg pillanatra a távolacska levő állomáson, hogy a táj nagy sarába bele ejtsen egy-egy gyér vendéget, borügynököt. Az állomás kutyája komolyan körülszimatolW az érkezőt, a váltókezelő köszön neki s a vonat immár messze füstölög, rikkantgatva, mert könnyebb lett- a terhe. Az érkező cáak ellesz valamerre. A váltókezelő is elkocog. A kutya leül a váróterem nemzedékek koptatta küszöbére s szimatos orra már álomba lóg. Bozontos feje tisztességtudóan bólogat a csenddel telő időnek, b _ Szemben ^ velem erdő szegi a tájat. így, télire kopottén, barna fürt. A fái kerítésnek sorba állnak, védve a nyugalom jó szigetét. Árnyékukban a tekintet lel a n ka d. Nem lát tovább s nem. is törekedik. Életre elég elemózsiának a béke, mely e szigeten Igkik. Mert az: sziget. Körűié cifra zajlás, de ide hire is csak szűrve ér. Vasárnapi szép templ-omios beszéd azt is ügyesen szívhez igazítja. Repülőgép csak néha kerül erre, akkor is véletlenségből teszi. A gyermekek megbámulják s a varjak riadnak tőle. Gondolják szegények: — Jaj, mekkorára nőtt ez az ülü! — Különben ők is nyugalomban élnek. Jó itt Lenni. Békesség. Tiszta csend. borozni kell félig áléit un. De megzenditni régi hurt bátor ? hamiskás d,alra fogvu, 5 ha benn egy titkos cél hígjuk, megindulni felé csapongva öreg urak, ez dolgotok tiszteletünk azért cseppet, se csappan. Gyermekké tenni nem a kor szokott: még úgy talál reánk gyermek-alakban, IGAZGATÓ; Elég volt már a szalrriacséplés, hadd lássak végre telteket; mig tart e cifra bók-fecsérlés, hasznost alig remélhetek. Hát. fontos ihletről beszélned:’ 4 finnyást úgyse szálija meg. Ha magadat költőnek érzed, fogd hámba a költészetet. Most már tudod, miként tekint■ ránk. s hogy tüzes italokat innánk; kezdd főzni hát, egymásután! Ha nem teszed ma, nem fogod holnap te tán; munkádból egy napot se hagyj ki, s ne átalld a kínálkozol elszántan üstökön ragadni, kezedből nem fog elszaladni, s mert kénytelen rá, hatni, fog, Tudod jól: honi színeinken mindent szabad- s mindent lehet; ezért hát ne kíméljetek se díszletet, se gépet innen/ Hadd lángoljon a kis- s nagy égib ok, szótj csillagot teli marokkal; van itt tűz, viz, kőszikid, hold, madarakkal ? vadállatokkal. Deszkánkon éld hát újra át •a Teremtés diadalát, s vonulj eszélyesen loholva a főidőn át az égből a pokolbar V J K O \ Y V te te MAKULAY: NAGY FRIGYES Macaulay nagyszerű eszméje egy ember - > óriás bonyolult leikével s egy mozgalmas, eseményekben ' csodálatosan gazdag korszak életével ismertet meg. Nagy Frigyes kora egyik leghatalmasabb egyénisége volt, lángeszű hadvezér, nagy koncepciójú államférfi, . de ugyanakkor a művészetek és tudományok lelkes barátja is. Egyénisége csupa ellentét, emberfeletti tehetségek és szánalmas emberi kicsinyességek keverednek bonyolult léikében. Ezt az összetett, izgalmasan sokrétű jellemet schia iró nem boncolta félelmesebb tehetséggel, mint az esszéirás nagy mestere, az angol Macaulay. A ,.Kétnyelvű remekművekének ez az uj kötete komoly nyeresége irodalmi életünknek. A fordítás Szigeti József kitűnő munkája, WARWICK DEEPING: SORREL ÉS FIA \ A történet egy háborúból hazatérő hős katonatisztről szól, aki a polgári életben k hű marad önmagához, életeszményeihez. A lö- vészárók helyett most a nnínka frontján harcol s minden erejével azon munkálkodik, hogy egyetlen fiát müveit és boldog emberré tegye. Nemrég a. hazáért tette kockára életér, most pedig gyermeke jövőjéért áldozza fel magát. A legtisztább emberi érzés, a szülői szeretet adja az erőt, hogy a hosszas évek szörnyű tülekedésében meg tudja állani a helyét. Alantas munkától sem riad vissza, megküzd ellenségeivel, rosszakaróival, se testi, se lelki fáradalmaktól nem riad vissza a szent cél érdekében. Felejthetetlen regény az apai szeretet gyönyörű himnusza. REGÉNY NURMIRÓL Érdeke? finn regény jelent meg a Franklin Társulat kiadásában, amely bizonyára sokak kezéhez fog eljutni, sokakkal kedveket! meg íróját, az eddig nálunk ismeretlen és ragyogó tehetségű Urhö Karhumäkivel. Egy futóba 5* nők regénye ez- a könyv, s érezhetően Paavo Nurmi, a fcledhetétlen finn futóbajnok dicsősége inspirálta az írót. A sport kedvelői előtt feltárul az egészséges szellemi élet, amely a sport annyi nagyságát adta a világnak. Már csak azért is szívesen fogják olvasni náiur k ezt az érdekes könyvöt. De ennél lényegesen többet is kapun’? a" fordulatos meséiig mindenképp irodalmi értékű történetben, megás merjük belőle a fir.n falusi és városi életet, végigvezet bennünket a csodalatos szépségű finn tájakon, különösen a messzi északra vezető sikirándulás feledhetetlen szépsége köti le az olvasót. Derűs, friss hangulatú, optimista könyv, jólesik olvasni. Bizonyosra, "vehetjük maradandó sikerét. A fordítás N. Sebestyén Irén kitűnő munkája.
