Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-21 / 41. szám
r L1. v. w r t K «> (\ iJliU'n> ! bin'll az ege-*/. belli tét, nemzetem minden hu fúrnak (a- tnoirftfajara szaruitok, l'/t anná.1 inkább I" kérem, nin i égi ■ /.ni tenne szeles, hogy ahol megingást, fetjyelemlnzulást, vagy csűggeilést tapasztalnék, ott a „salus rei publicae suprema lex“ mindenre felhatalmazó ereje alapján a v "kseges intézkedéseket megteszem. (Nagy laps. l'zek n szavaim tahin kemények, mert minden rnegingnt- liatatlan elhatározás 'in egyúttal kemény is kell hogy legyen, de semmi esetne sem jelentenek kihívást, vagy provokáló st senki felé, legkevésbé az ország halálain kiviil, de idehaza S(4m. Magyarország a legbékésebb nemzet a világon. Még a revíziót is mindig csak békés eszközökkel hirdette, mint ahogy tényleg és vallójában igy is valósította meg. (Úgy van!) Békében akar élni ezen a földön a magyar, igazi Kiíró.pában légi knImiáiát. akarja továbbfejleszteni, népeinek szabad súgó t, egye ni őségét, szociális jólétét kívánja elöreviami. (Taps és éljenzés.) A békét és kein eret én hirdetem, én akarom megadni magyar népemnek, nem pedig azok. akik ilyen cimii röpcédulákat szórnak szét, valójában nem azért, hamson éppen ellenkezőleg, hogy a békét idebenn felborítsák, az ellenségnek az országot kiszolgáltassák és a kenyértől, amely most bála Istennek bőségben van, a dolgozókat megfosszak. „Ahonnan n gyűlöletet hirdetik, ott a kenyeret akarják elvonni az emberek szájától! 4 — Békét, és kenyeret hirdetnek és meg akarják állítani a munkát ebben az országban. Kérdem, hogyan lesz kenyér munka nélkül. Békét hirdetnek és fel akarják dúlni a magyar lelkeket. A magyar lelkek békéjét és nyugalmát. A békét és kenyeret — ismétlem — a mi politikánk, az az államvezetés adja, amely a határokat meg akarja védeni és a békés munkát akarja lehetőivé tenni ebben az országban. , Külföldről is halljuk a „béke és kenyér1 jelszavát és azt, hogy tegyük , le a fegyvert. Hadd kérdezzem meg : naiv egyszerűséggel: Miért várják ép- ; pen tőlünk, békés kis nemzettől, akik csak határainkat akarjuk védeni, hogy tegyük le a fegyvert? Miért nem ott kezdik meg, miért, nem ott. járnak elől jó példával, ahonnan ezek a fel hívások jönnek? (Taps és helyeslés.) A mi országunkban most is béke van. És a sok baj között nincs is minden úgy, minit amint szeretnek, ha nemzeti társadalmunknak sok rétegei, tisztjeink, tisztviselőink és munkásaink között sokan nagyon nehéz megélhetéssel küzdenek is, pedig ezek a társadalmi rétegek a leghívebben teljesítik kötelességüket;. Mégis nagyobb a békénk, jobb a megélhetésünk, egyeseknél nagyon is jó a megélhetés, mint bármelyik népé ezen a világon. Gondolkozzunk egy kicsit. Van-e még egy országa Európának, ahol mint. nálunk, év- ről-évre tagadhatatlanul javul a közel Iái ás. Ahonnan a gyűlöletet hirdetik, ott nem kenyeret akarnak adni, ott a kenyeret akarják elvonni az emberek szájából, mert a kenyérből megelégedettség, nyugalom, belső munka fakad, a hazafiság, a nemzet léte és élete. Akik a kenyeret támadják, azt akarják kivenni a magyar ember kezéből. Nem mondom, hogy nincsenek 1>a- 3ok. Jól tudtam a bajokat. Ismerek és tudok minden bajt, ami ebben az országban van. „Semmi luxusáról az országban többé gyártani nem fogunk!“ — De mégis merem állítani, hogy a háború ötödik évében közeli átásunk jobb. mint volt három évvel ezelőtt. Felelősségem tudatában bejelentem, hogv igen rövid időn belül megoldjuk a lábbeliellátást és mindent el fogunk követni, hogy a ruhanemű vonalán is előteremtsük az ország szükségletét* ('i vap jutei melegünk soha sem volt nagy. Olaszország kiex séve.l ;i keres, kedfvlrni forraltamból miirost-kőszié l.iink rryhai mailre /.»• hiuny/jík, ha zai gyártásunk ped.ig most vall kifúj lödöben. Semmi luxusárut az országban A feketepiac, az árdrágítás szomorú velejárója a habomnak. Sok a pénz, kevés az áru, ez sodorja a dolgokat bizonyos irányban. Legutóbb tövényes intézkedéseket hoztunk, amelyek drákói szigorral büntetik ezeket a visszaéléseket. De foglalkoznunk kell egy ennél sokkaj súlyosabb visszaéléssel. A feketepiac és az árdrágítás megnehezíti anyagi megélhetésünket. A visszaélések, az üzérkedések, meg nem enged 'tt nyereségek halmozása, a rajtuk keresztül kifejlődő tobzódás, költekezés, a magyar múltúnkat mélyen sértő életmód és hivalgás azonban már alkalmas arra, hogy megbontsa a nemzet lelki egyensúlyát. Ez is háborús tünet. Mindent elkövetek ennek megakadályozására. De ez a háborúnak velejárója. A pénzbőségnek és áruhiánynak eredője és .a „sajnos“, gyorsan élni, .gvoisan keresni és a keresetet gyorsan elherdálni akarók hitvány embertípusának háborús pszihózisa. Sok szóbeszéd van ezekről. Hála Istennek az elhangzott vádaknak, gyanusitgatásoknak csak kis része igaz. Minden feljelentésért hálás vagyok. Még egy kérdésről kell szólanom a mindennapi élet nagy kérdései közül, ez a munkafegyelem és a munkateljesítmény kérdése. A dolgozó társadalom kétfelé tagolható országunkban. Az egyikbe tartoznak azok. akik nem hagyták el vállalt munkahelyeiket, ezek akár köztisztviselők, hadiüzemi t-agy mezőgazdasági munkások, kötött bérek mellett kötelesek dolgozni. Ök a magyar munkástársadalom legértékesebb és kötött helyzetük miatt sokszor legszenvedőbb néprétege. Minden segítség, amit nyújtani tudunk, legyen az élelmiszer, vagy ruházati cikk, elsősorban nekik kell hogy jusson. Feléjük kell hangsúlyozni a nemzet megbecsülését. Kötelességemnek érzem, hogy a nemzeti munkát elje sités e legértékesebb és legjobban igénybevett rétegeinek helyzetét allaiulóan a legnagyobb figyelemmel kisérjem és megélhetésüket biztosítsam. A munka biztonsága és az, hogy ezzel honvédelmi kötelességünknek is eleget teszek, a mindig legfontosabb természetbeni ellátás és juttatás, amelynek fokozása egyik legfőbb teendőnk és a megbecsülöbbé gyártani nem fogunk. Ilyet he küllőidről sem hozunk. (Nagy taps é/s helyeslés.) Mindezztal zömben állniuk a 'mindennapi élet sídéi foltjai: a lékelepiae, az. ániJJrá- gitás, a visszaélések, panamák. Kz.ck röl akarok most s/ólani. Mindennek utánajárok, mindert1 kivizsgáltatok irgalom nélkül és kérlelhetetlenül megtorlók. Szomorú lenne azonban, ha egy nemzet hitét., bizalmát és erejét megingatná, felbontaná az, hogy akad soraiban néhány panamista, kijáró, vagy megtévedt köztisztviselő is. A mindennapi élet nyugalmát meg kell őriznünk. Hogy a világtörténelem milyen eseményeket zudit reánk, annak nem vagyunk urai. De, hogy mi magunk hogyan ál Íjuk meg helyünkét, annak kizárólag mi vagyunk urai és felelős tényezői. (Úgy van! Úgy van!) Ha közeledik az ellenség, ez nem csüggeóiést kell hogy jelentsen, hanem megerősödést. Amig messze az ellenség, addig lehet egyenetlenség, de ha közel jut hozzánk, mint mondottam, ki a gátra, ez a magyar feladat. Én azokat szeretem, akik akkor talán nem voltak az ujjongok táborában, de most, amikor az ellenség közeledik, erősek, önbizalommal teltek. Ezekre a magyarokra van most szükség és arra kérem az Is‘ent, hogy ezek gárdáját szaporítsa. (Viharos taps.) lés, amiben részesülnek, hogy kiegyenlítse náluk a feketepiac, ember és áru ellenhatását. — Lenne még egy szavam a magyar munkássághoz. A magyar munkásság itthon dolgozik. Magának és saját nemzetének termel. Nézzenek körül Európában. A kisnemzatek közül mindegyik elmondhatja-e ezt magáról? Hol van még ez rajtunk kívül és mi körülöttünk? Pontosan kifejzve, velünk együtt négy ország van a kontinensen, ahol igy van. Talán egyedüli ország vagyunk, Angliát is beleértve, ahol nincs még munka- hényszer. Nincs is rá szükség, míg munkakészség van, de mint mindennel a világon a háborúban, itt sem lehet válogatni az eszközökben, ha a nemzet érdeke megköveteli. A magyar munkás mindezt megérdemelte •eddigi magatartásával és kötél ességtel je- sitésével. rajta áll, hogy ez igy maradjon, de természetesen nekem kötelességem a magyar nemzeti egységen őrködve és vigyázva. hogy ez másképpen ne is lehessen. (ügy van! Helyeslés.) Ilii f * 1* I u !t t !> 1 / fii > hiiluirruti Hujlóiámuilúir margójára %tA kakas nilul, jubileuma. ' i/in n </»//<• * li’Uul mt‘x a oukunrh U utómul hatábjum / (ulisanu Zenovie ur legújabb elme fűti at át amely u magyar i rendin rég felállttá iának (> t in jubileuma alkalmakul mit/ rrunóutbetétien lamauásl a magyar állam él intézménye eilen. AI (gizohtuk már az ü niver nil láma dáiuit a Paclisanu ur rtizéről nem is vonni egyebei, minthogy kiforgassa az. igazságot é mérgezett nyilakat röpítsen a magyarság felé. A magyar csendőrséget gúnyoló formed vénye azonban még eddigi „megnyilalkozámiU is felülmúlja. Páclisanu ur a ,,kakasiollban a román nép elnyomatásának szimbólumát“ látja, azt állítja, hogy a „csendőrszuronyok voltak a megszemélyesítői annak a rendszernek. amellyel a magyar kisebbség a román többség millióin uralkodott.1” Nem akarjuk szoszerint idézni az Universul legújabb bölcselkedését, amely többek közt azt állítja, hogy ..az ünnepelt kakastollasok fegyverei számos román életet oltottak ki és nagyon sok olyan mellkast szúrtak keresztül, arne■* lyékben igaz román szív vert, hogy a megje-> lenesük számos ártatlan román ünnepséget megzavartAz izgató és gyalázkodó cikket azzal fejezi be, hogy „annyi szomorú emléke van a románságnak ennek a jubileumnak kapcsán, hogy nem tudnak méltó kacajjal nevetni a budapesti rádió krónikásának állítását;, amely a kakasiollban az európai rend jelképét látja/' Nem akarunk Paclisanu ur hibájába esni és ezért ahelyett, hogy a bukaresti cikkíróval vitába bocsátkoznánk, mindössze egyetlen tényre akarjuk emlékeztetni az Universul erdélyi szakértőjét, aki minden alkalmat felhasznai arra, hogy gyülölséget szítson a magyar es román nemzet közölt és lehetetlenné tegye a két állam közötti annyira kívánatos jószomszédi viszony kialakulását. Ha az any- nyira kigunyolt kakastóll valóban az elnyomatást jelentette volna, hogyan magyarázza meg Paclisanu ur. hogy az erdélyi románság rundig szabadon megválaszthatta a magyar törvényhozásba parlamenti képviselőit. Úgy látszik, arra nem akar emlékezni Paclisanu ur, bogy az erdélyi románság egyik jelenleg is élő vezető politikusának édesapja magyar községi jegyző volt a Trianon előtti időkben, akinek Maniu Gyula egyik választása után nyilvános gyűlésen mondott köszönetét, amiért a választási harcban támogatta. Tehát a magyar állam által fizetett jegyző, akinek Paclisanu ur beállítása szerint a kakastolla- sokat“ kellett volna irányítani a román elnyomatássá, a icgszabaáabban kifejezést adhatott nemzeti és politikai meggyőződésének és ezért az államhatalom részéről semmiféle retorzióban nem részesült. Maniu Gyulának ezt a beszédet annakidején az összes lapok ismertették és az a magyar állam, amely Paclisanu ur szerint a „kakasiollasok“ csendőrszuronyaival tartotta fenn a hatalmát, nem talált abban semmi kivetnivalót, hanem szabad utat engedett a vélemény nyilvánít ásnak és az illető községi jegyzőt még csak nem is helyeztette át más vidékre. Ha a „kakastoilasok“ valóban a román nép elnyomói lettek volna, akkor a választásokat könnyűszerei úgy befolyásolják, hogy a románoknak egyetlen törvényhozója sem kerül be a parlamentbe. Tordítsuk csak vissza az idő kerekét. Mi a magunk bőrén érezhettük a roman uralom 22 esztendeje alatt, hogy mit jelent a csend őr szurony. Emlékezünk választásokra, amikor a román csendőrök egész vidékeket elzártak a világtól és a legvadabb terrorral igyekeztek megakadályozni, hogy a magyar választók a szavazó urnák elé járulhassanak. Jól emlékszünk arra, hogy hány magyar képviselőjelöltet tartóztattak le jogellenesen a csendőrök és akadályozták meg választási kőrútjukat. Száz számra hivatkozhatnánk tanukra, akiket a román csendőrök mondvacsinált ürügyek alapján csendő^őrsröl- csendőrőrsre szállították, hadbirósági eljárást akasztottak a nyakukba és sokszor még a román bíróság is kénytelen volt megállapítani, hogy ezek a vádak teljesen legbőlkapottak voltak. Paclisanu ur ugylátszsik elfelejtette, hogy a román csendőrőrmesterek valóságos hajtóvadászatot rendeztek a magyar papok és tanítók ellen és nem válogattak az eszközökben, ha arról volt szó, hogy a magyar lakosságnak bajt és kellemetlenséget okozzanak. Paclisanu ur ehelyett a kakastollat gúnyolja. A hatásvadászó és olcsó izgatás közönséges fegyvereivel uszítja a román tömegeket. Mi megelégszünk azzal, hogy tényekre hivatkozunk és az igazságot idézzük. A magyar csendőr a jövőben sem fog letérni a jogrendszabta kötelesség útjáról. Hiába piszkolódik velünk a bukaresti cikkíró, a magyar csendőr nem fog megfeledkezni arról, hogy jogállamban élűnk és fegyveres hatalmát sohasem fogja önkenyeskedésekre felhasználni. Palisanu ur gyűlölködhet és kedve szerint Írhatja támadó cikkeit, az ezeréves magyar állam továbbhalad a maga utján és nem alacso- nyodik le oda, hogy a román uralom módszereit vegye példának. Nekünk nincs szükségünk csendőr szurony ok terrorjára. A „ka- kastolP' továbbra is megmarad a jogrend szimbólumának, amelyet az ittélő románság éppen úgy elismer, mint a magyar állam mh\" den polgára. „Ameddig nem támadnak bennünket, ml sem támadunk senkit, de ha támadnak, minden erőnkkel védekezünk“ — Ezek azok a kérdések, amelyekkel küzdők és küszködök. Sokat el tudok intézni belőlük a magam erejéből. De mint már annyiszor mondottam, az aljasság ellen minden magyar ember segítségére szükségem van, elsősorban a tietekre. Az erőt, amire erre a nemzetnek szüksAfe van és még fokozottabb mértékben szüksége lesz, megbomlasztani nem engedem, mert annak, ami 1918-ban történt, az alapfeltételei ma másképpen állnak. Akkor nem volt nemzeti hadseregünk. Részei voltunk a nagy Monarchiának, de teljes szuverénitással belügyeinkben nem rendelkeztünk. Ma ez teljes mértékben megvan. A magunk erejére is kell támaszkodnunk. Amiket elmondottam, egyszerű szavak, pedig azt hiszem, benne volt egész politikánk is, ami semmi egyéb, mint egy régi mottó: Ne bántsd a magyart! Hozzávéve azt: Ameddig bennünket nem támadnak, mi sem támadunk senkit, de ha támadnak, nem tehetünk mást, minthogy minden erőnkkel, amivel rendelkezünk, szembe- szállunk azzal, aki hozzánk akar nyúlni. Ilyen egyszerű a magyar külpolitika és ilyen a belpolitika is. Ne bántsuk egymást, kerüljünk el mindenkit, aki veszekedő durcás, vagy rossz természetű. De természetesen ennek is meg van a határa. Ha valaki nem akar velünk karonfogva menni az életen, akkor belekarolunk és ezzel a karonfogctssal jön velünk. — Köszönöm, hogy eljöttetek és meghallgattatok és arra kérlek benneteket, hogy a hitet és önbizalmat vigyétek magatokkal. Hirdessétek otthon, hogy a világtörténelem leg válságosabb óráiban természetes, hogy a nemzet is válságos időj két él. De nincsen olyan válság, amiből 1 egy nemzet, amely önmagában bizik, ön- j magában hisz, önmaga erejét összefogja i és szét nem forgácsolja, ki ne tudná ma- I gát verekedni. (Úgy van! Nagy taps.) — Minden nap vizsgálom ennek az országinak a helyzetét. — Én hiszek benne, hogy megálljuk helyünket. Mert ne feledjétek, a kereszt világeszme lett, a szenvedésből a legnagyobb erény, a verejtékből a munka dicsősége és a Golgotából feltámadás. (Hosz- szan tartó lelkes éljenzés és taps.) A miniszterelnököt beszéde elhangzása után a tömeg felállva, hosszasan és lelkesen ünnepelte. Utána Uzdóczy Zadravetz István püspök, felsőházi tag felavatta a szövetség zászlaját. Ez a zászló nagy ösztökélés, inatlan törvényünk, verejtékes munkára kötelező törvényünk — mondotta. — Ösz- szefog a zászlónk. Kizár minden széthúzást, mert nem párté, nem véleményé, nem hatalomé, hanem édes hazánké. És akiket összefogott, azokat áldozatos, együttes munkára készteti. íratlan munkatörvényünk zászlónk! Légy Istentől áldott — fejezte be avató beszédét a püspök és a Nemzetvédelmi Szövetség uj zászlóját ajkához emelve, megcsókolta. A nemzetvédelmi keresztesek helyükről felállva, merev vigyázzállásban, némán hódoltak az uj zászló előtt. A Himnusz eléneklése után a miniszterelnök, a kormány tagjai és a megjelent előkelőségek a Vigadó főbejárata elé mentek, ahol a miniszterelnök fogadta a Nemzetvédelmi Szövetség diszszázadának tisztelgését. Ezután a nemzetvédelmi bizottság káptalanjának tagjai 1500 uj nemzetvédelmi keresztesnek kiosztották a nemzetvédelmi kereszteket. Az uj nemzet- védelmi keresztesek vitéz Vataffy Ottó ve zérörnagy kezébe letették a fogadalmat. A minisztereinek bejelentette u kíméletlen harcot a teke te piac, a panamisták és a háborús nyerészkedők ellen A munkafegyelem és a munkateljesítmény kérdése
