Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-21 / 41. szám

** !*

ÄRA 16

J O:\ZZ V*Y'"'

Ord24^há2t őr

HtfiTFŐ, 1044 február 2Í,

^öaiYvriaA

ÖC/ŰAPS3X

r 11«. o*, n ^

o%

j a.yv. mr;

A7 T Î *t

Y>v>!LXV. eVtolyam U. szám.

Srerkes^tfieé? és kiadóhivatal: Ko!o:-*vctr.. Jókal-U. í8‘ 1. Tcioion: )t—09. NyoiTula: Egyé- tem-u. 8- TAeíoa: 29—23. CsekkscíiHLla: 72Ü5Í

KISPIIOH

ü RI Hfl MIK L

Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTOVÁLL.ALA.T* Rt. Koloza-var. Előfizetés, arak. 1 hóra 4.Î9 p- .negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49 00 P.

KÁLLAY MIKLÓS MINISZTERELNÖK :

•N6w^íR-«S)iA*>iaBWB**k- > a«WK • ■»-«»—ItMMHM—— ■■«■■(»KsiÄÜ

Ameddig egy katonája van a nemzetnek, védeni foglak, az ország határait!

A miniszter el n Ök a nemzetvédelmi keresztesek zűsz ló szentelés! ünnepségén nagy beszédet mondott a magyar sorskérdésekről — „Biztonságot csak egy nyújthat nekünk: ha elsősorban magunk ban

bízunk és magunk stílünk ki a gátra!“

„Határaink és a nemzet tiszta lelkének védelmében teljes felelősségtudattal és áldozatvállalással kell megtennünk kötelességünket!“

BUDAPEST, február 21. (MOT.) Seregszemlére gyűltek egybe vasárnap délelőtt ia nemzetvédelmi keresztesek, hogy hazafias ünnepség keretében avassák fel uj zászlójukat. Az avató ünnepségein megjelent Kál- lav Miklós miniszterelnök, Bornemisza Géza ipar ügyi miniszter, Rado- c«*ay Uászló iga zságügy min i szt er,

Antal István nemzetvédelmi és propaganda miniszter és Lukács Béla tárcanélküli miniszter, Fáv István vitéz Bonczos Miklós. Bárczay '.János és Ge rge I y ffy A n d rás á 11 amt. i 1 k á riok, ifjabb vitéz Horthy Miklós meghatalmazott miniszter, Varga József, Fa- binyi Tihamér, LofSíSíonezy István és vitéz Járass Andor- nyugalmaizott miniszterek. A vigádé nagytermét zsúfolásig megtöltötte a. nemzetvédelmi keresztesek hatalmas tábora. Pontosan ll órakor érkezett, meg az ünnepségre Kállay Miklós miniszterelnök, akit a megjelentek lelkes éljenzéssel és tapssal fogadtak. A miniszterelnök a díszem el vényen foglalt helyet, mellette jobbról és Iratról ültek a nemzetvédelmi szövetség vezetői. Amintit mb liszt erelnök elfoglalni Iii'ívim, a Törekvés dal- és ének- kar a Himnuszt énekelte el, amelyet a közönség állva hallgatott végig. Ezután nagy figyelem közepette vitéz Magasházi László elnök emel kodéit szólásra. A nemzetvédelmi ke reszt esek nevében hódolattal; és hűséggel emlékezel! meg a Kormányzó Úrról. Szinte egy emberként ugrottak fel helyükuől a nemzetvédelmi keresztesek és perceken keresztül éltették Magyarország Kormányzóját.

— Azért jöttünk ma össze — mondotta ezután az elnök —, hogy zászlót bontsunk, melynek szárnyán a mi keresztünk ragyog, jelezve a szegedi gondolat alapját: a keresztény és nemzeti Magyarországot. Ez a sereg pia G töretlenül, küzdőképesen, teíí- |’Ve "készen, éivf álként áll a kereszt-és i a haza szolgálatában. Nem bántunk senkit, dej felemeljük irányító és figyelmeztető szavunkat és ujra sorakozunk, ha a szennyes áradat ismét felszakadni készül.

A nagy tetszéssel fogadnit megnyitó ut án Kál 1 ay M i k 1 ós m i nisz't erein ö k emelkedett szólá.sm és nagy figyelem közben a követeik /.őket mondotta:

Kállay Miklós miniszterelnök: Határainkat és a nemzet

tiszta lelkét keli megvédenünk!

— Ml a nemzetvédelmi kereszt? Nemcsak kitüntetés, elsősorban el kötelezés. Elkötelezés a nemzettel, a? államfővel, minden igaz magyar ügy- gyei szemben. De nem ad jogot sem tárgyi, legkevésbé anyagi vonatkozásban, de jelem, jogot, sőt kötelességet ott, abot a nemzet, az egész érdekében helyt kell állnia és szót kell emelnie. Jelent kö teleség telj esi tést mindnyájunknak.

Igen, az áldozatban, a fegyelemben, a kötelezettségekben és még egyben, amit kérek a inai nehéz világban; a nemzeti létünk és annak magasabbremUiségót egyedül biztosító puritán és mást nem is tűrő fleHeliegésbnn legyetek elöljárók. Legyen ott mindenütt ez n tábor, ahol szüksége van reá ennek az or. szágnak.

Legyen olt a minden nap munkájában és mindennapi példaadásábau, legyen olt, ha eljön esetleg a nehéz küzdelem ideje akár a határvéde lemről van szó, akár a nemzet leikénél«; védelméről idebenn az országban. (Nagy taps.) Mert e kettőt kell in egv é d en i i ok: h a t ára i n kát é s. a ne rn - zel tiszta lelkét, ha ezt a kettőt, támadják. Határainkat fegyverrel és munkával. A nemzet lelkét a magunk tisztaságával és megbotránkozásával kell megvédeni mit miode- nekfelett, ami nem becsület, ami nem tisztesség, ami nem méltó a nemzethez, nem méltó a mai történelmi időkhöz. Ez a. kettő n magyar politika, nem más. E*z a kettő

a lényeg, ez a kettő a fontos: a nemzet lelke és az ország határa. És én itt előttetek teszek fogadalmat: ameddig egy katonája van a nemzetnek, védeni fogjuk az ország határait műiden erőnkkel.

(Viharos taps.) És ennek a nemzetnek mindig lesz katonája erre a fel99‘

nemzet lelke és a nemzet ereje a magunk kezében van!“

— A határok védelmében soha sem destmiálődott. a magyar katona, a magyar honvéd a frontot soha el nenn hagyta. (Úgy van!) Idebent azonban megindulhat, egy őrlési folyamai. Kísérlet történhet n magyar Jeleik kikezdés’ére. Fielet> őrködni cl sősorban nektek, nemzetvédelmi kereszteseknek a kölelességteik. Legye t ok a nemzet élő lelki ismerete. Legyetek a nemzeti gondolái szószólói. Véget kell vetni a szégyenkezésnek, ki vuíe a nyilvánosság elé és ki vele a országból, aki ma nem tisztességes és nem állja meg n helyét.

A határt tudom védeni a magyar katonával és tudom, fiz magyar sorakozik fel mindegyik mögé, ha szükség- lenne a pótlásra. Tudom vezetni külpolitikánkat, die azt, hogy a nemző! toké meg no rendüljön, egyedül magam biztosi tani nem tudom.

A nemzet lelke és a nemzet ereje a marjatok, a magúnk kezében van. Igen, ott leszünk. Lesz karhatalom, lesz erő, liony nmoőrlzzük ennek az ozszájnak a rendjét. Ma

adatra, mindig lesz ereje arra, hogy ezt para mese ló an, meg nem alkuvóan végrehajtsa. (Viharos taps.) De ugyanakkor éppen azért, hogy a háláinkon az ellenállás töretlen legyen, a nemzet lelkének őrt kell állania, mindnyájunknak a mindennap apró kérdései, őrlő gonjdai felett.

nem kétséges. Erre számítson mindenki, aki a rendet megbontani akarná.

De minden ilyen kísérletet elsősorban a nemzet lelkének kell megakadályoznia. Mert nehéz sorsba jutott az a nemzet, ahol már nem a közösségi gondolat tartja kezében a társadalmat, ahol nem a nemzet lelke tartja fenn a rendet, hanem a szuronynak az erejére van szükség.

Ennek a nemzetnek a mai világ“* égés e szörnyű korszakában egy nagy gondolatot kell magáévá tennie, amelyben én az élen kell hogy járjak: Ez a felelősség gondolata. Hangsúlyozni akarom, nem min ti pártpolitikus állok előttetek, bár pártom vau, ai legnagyobb part ebben az országban és talan; ezen kívül is vannak támogatóim. Nem azért jöttem ide. mint sokan gondolnák, hogy azzal a politikusokat érdeklő kérdéssel foglalkozzam: választunk-e, vagy,

nem választunk a közeljövőben. Felelős magyar királyi miniszterelnök vagyok, nem egv párté, hanem az egész cr-zágé. És előttetek, mint Magyarország minisz'erelnöke állok, aki felelős vagyok mindenért, ■mi- ebben az országban történik. Felelős vágyók az ország külpolitikájáért és katonai elhatározásaiért egyaránt.

Ebből a felelősségből nemcsak az következik, hogy vezetésemért és irányításomért nxa, vagy az utókor állal felelősséglevonható vagyok, hanem kötelességem elhatározásomnak és akaratomnak minden erővel és mindenképpen és mindenkivel szemben is érvényt szerezni.

(Viharos laps.) A miniszteri felelősség nemcsak mindazért terhel valakit, amit cselekszik, hanem mindenért is, amit elmulaszt. És éppen ez utóbbi szabja meg részére azokat a kötelességeket., amelyeknek teljesítésében nem válogathat érzelmi szimpátiák. meg esetleg elfogultságai szerint sem, hanem

soha semmi, de semmi mást nem tarthat szem előtt, mint egyedül a nemzet egyetemes érdekeit és ennek érdekében semmit elmulasztania, semmi eszköz igénybevételétől visszarettennie nem szabad. (Hp- lyeslés és taps.)

„Ahol reiHihítnláfií, íegyelemlazulást, vag(y csilgge- (lést tapasztalok, a szükséges iiiíéikedésekof

megteszem 2“

Országunk ma •súlyos napokat él. Az országgyűlés összehívásának első napjaiban mondott beszédeimben rámulaitam aira. hogy a nagy világégés lángjai közelednek «országunk felé. Feltétlenül bízunk baca iáinkban.

De biztonságot mégis csak egy nyújthat nekünk, ha elsősorban magunkban bízunk, ha elsősorban magunk íeesúLá. íucy ketticaptjjónkét és magunk állunk ki a gátra. (Úgy van! Helyeslés.) Ez megingathatatlan és legszentebb elhatározásom. Ameddig én viszem az ország dolgait abból o tételből, am t már annakidején ieláUitof iám, hegy országunk határait minden ellenséggel szemben feltétlenül megvédjűk és Imiső rendünket minden eszközzel biztosítjuk, soha, de scha egy yojuainyit engedni nem logok.

1944 rE 3. 23*