Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-17 / 38. szám

o

TLX.r N 7. r.K

1 9 < { f»bra ú r 17.

ÓVÁRI-ÓSS )ZSLF RU'OK’ISOhOZ \

Az ember Nyomában

II I Óh hOIXIh I MIK ÚT...

2.

KOLOZSVÁR, február hó. Ahogy forgatjuk a lapokat, a közvélemény kút a! as kérdéseire adott válasz k lapjait, úgy válik mind érdekesebbe es i/.galmasaoba az olvasás. Izgalmasabb a legérdekesebb kalandor-regénynél Ahány válasz, annyiféle. Rengeteg kiforratlan vélemény, fél-tudás, még meg nem sűrűsödött mondanivaló, le nem tisztult, ki nem kristályosodott ismeret, ahogy a harmadik-negyedik gimnazista koponyájának mind táguló és sokasodó t e kér vényei ben. meggyü 1 cml i k.

De e rengeteg zavarosnak látszó elképzelés mögött mégis ott csillan már a tisztánlátás apró lángja; már szikráznak a gondolat villamos kisülései, már érziik, hogy talán ezek a harmadik-negyedik gimnazisták többek lesznek, többet tudnak majd, mint amit mi tudtunk abban a korban.

Nagyon kevés közülünk, aki harmiadlk gimnazista korában rendszeresen olvasott újságot és úgy volt tájékozva a világ eseményeiről, mint ezek a mai gyerekek. Igaz, háború van.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy széles a látómezejük és kiterjedésében, fel sem fogható az az érdeklődési kör, amelyet csapongó képzelöerejük beszáguldozni szeretne.

Öntudatosak a válaszaik és nincs bennük baj a logikával. Sehol egyetlen törés a gondolatok társításában, pedig hány van közülük, akinek folt van a könyökén, odahaza a kisszéken tanul, az egyetlen ágy mellé kuporodva, egy héten át mindennap krumplileves az ebédje és reggel, ha elindul hazulról, nem csúsztatja zsebébe a tízórait az édesanyja simogató keze. Ott sötélldk a gond az arcukon és ennek oka nem a latinórán bekövetkezhető feleltetés s nem a fizikatanár szigorúan csillanó pápaszeme.

Már ők, a harmadik gimnazisták és a komoly negyedikesek is érzik a felelősséget, amely ma ebben az országban minden magyar embernek súlyos teherként nyomja a vállát.

Érzik a felelősséget, hogy a társadalmi berendezésen változtatni kellene, bár megfogalmazni nem tudják még, hiszen nem tanultak szociológiát.

4*

De beszéljenek inkább ők, hiszen rajtuk a hangsúly.

A harmadik és negyedik gimnáziumban az első kérdés a következő volt: „Meg van-e elégedve édesapja társadalmi rangjával?“

Feltűnő, hogy a gyerekek nagyrésze mennyire megelégedett édesapja foglalkozásával. A harmadik és negyedik gimnáziumban már jelentkeznek az igények, éippen ezért figyelemreméltó, mennyire áthatja már őket is a tudat, hogy ma meg kell alkudni a helyzettel, mert háború Man és a nemzet nehéz döntések küszöbén áll. A beérkezett százhatvan egynéhány válasz közül százötven: „igen“. Meg kell gondolni, hogy a gyerekek túlnyomó százalékának édesapja kisiparos, kiskereskedő, vagy éppen munkás. Csak nagyon kevés a magasabb társadalmi osztályúak száma. Könnyű egy alispán vagy egy textilnagykereskedő fiának megelégedettnek lenni édesapja társadalmi rangjával, de mennyivel nehezebb egy gyári préskeze- lő fiának. És mégis éppen ő az, aki azit írja, hogy: „Édesapám állásával meg vagyok elégedve, mert látom az élet nehezebb értelmét is“. A földműves fia azt szeretné ha édesapja falusi bíró lenne, a Mávaut gépkezelőéjé pedig hogyha édesapja saját gépkocsiját vezetné. Egy harmadikosnak az a kívánsága, hogy édesapja, aki MÁV lakatos, nyugdíjba menjen. A oigányzenész fia ezt Írja: „Édesapám foglalkozásával meg vagyok elégedve, bár egyesek lenézik. Én ezzel nem törődöm, mert én is szeretem a zenét és muzsikát“. A ref. lelkész fia: „Én is pap akarok len- fii, annyira szeretem édesapám foglalkozását“. A földműves fiú: „Földműves leszek én is, mint édesapám. Igen meg vagyok elégedve társadalmi rangjával. Nem mindenki lehet földműves“.

Ki lehetne-e szebben fejezni a magyar faj büszke földszeretetét?

Egy-két kivétel azért akad, eziek viszont egytől-egyig azt szeretnék, ha édesapjuk katonatiszt lenne. Egyetlen akad, aki azt szeretné, hogy tisztviselő édesapjának trafikja legyen. Ami a másik kívánságot illeti, a magyarázat kézenfekvő: harmadik gimnazista korban már a leventekiképzés hatása érződik a gyermeken, ez meg szükségképpen valóságos nimbuszt fon a katonatiszt feje köré. A katonaeszmény megtestesitőjévé válik.

A második kérdés: Olvas-e ps ha igen,

mit?

A válaszok eltérőek. Van, aki Mik- s/áthol, van aki Jókait, van aki ifjúsági r gúnyokét, történeti könyveket, kalandorregényeket, meséket, verseket, szak- kö.'iyvekel olvas, vagy May Károlyit, de abban valamennyi megegyezik, hogy újságot mindennap olvas. Igen sokan olvassák Tamásit és Nyirőt. Sokan eljutottak Móricz Zsiigmondig és Szabó Dezsőig. A Pál-utcai fiuk már nem olyan népszerű olvasmány, mint a mi diákkorunkban volt, de az Egri csillagok még mindig igazi csemegéje a diákságnak.

A harmadik kérdés: Mi szeretne lenni?

Itt is vezet a katonatiszt, de már nem úgy, mint az alsóbb két osztályban. Az ejtőernyősök és repülök megelőzik a páncélosokat. Előretörtek a tanítók, papok és tanárok, de a gépészmérnöki pálya is megtartotta eddigi pontjait. Feltűnő, hogy milyen sokan készülnek kereskedőnek és iparosnak. Ez már stz uj nevelői szellem hatása. A jogásznak, orvosnak készülők száma feltűnően megcsappant. Alig egy- kettő akad, aki jogásznak, még kevesebb, aki orvosnak készül. A gyakorlati pályákra készül az alsóbb osztályos diákság legnagyobb része.

Arra a kérdésre, hogv szeretne-e gazdálkodni, körülbelül fele felelt igennel és fele nemmel. Kövesen kikötéseket Is tesznek: gazdálkodnék, de száz, kétszáz, vagy háromszáz holdon.

A következő kérdés ez volt: „Szükség van-e arra, hogy mindenfélét tanuljon az islzolában?“ A válaszok általában megegyeznek abban, hogy szükség van rá. De arra a kérdésre, mit szeretne, milyen legyen az iskola, csodálatos egyöntetűséggel válaszolják, hogy: „latinmentes legyen“. Egyik azt Írja, hogy ha beteg, az orvosságot be tudja venni latintudás nélkül is. A másik több tornaórát, fizikaórát akar, külföldi nyelveket és ne románt, a negyedik a rajzot utálja, az ötödik több magyar és történelemórát kér. Sokan fiatal tanárokat szeretnének. Egy másik szerint ,,lanitsanak harcászatot, mint a régi időkben“.

A legfontosabb és a legizgalmasabb kérdés az utolsó volt: ,,Ha király lenne, mit csinálna a mostani háborúban? Békét kötne-e és ha igen, mit csinálna a legyőzött ellenséggel?

A feleletek egyenesen elképesztőek, főleg őszinteségüknél fogva, de sok esetben megdöbbentő, mennyire tájékozottak ezek a gyermekek a világpolitika bonyolult kérdéseiben és mennyire tisztán látnak a magyarság sorskérdéseiben. A tisztánlátás mellett ki kell emelni a feleletek hangjának határozottságát és azt, hogy a magyarságot annyirai jellemző lovagiasság csak úgy árad a válaszokból. Jellemző a koreszme és a propaganda hatása is.

A beérkező válaszok kilencven százalékában a kérdezett jól bánnék a legyőzött ellenséggel. De jobb talán, ha azzal kezdjük, hogy kivétel nélkül mind békét kötne. Egyetlen egy, aki annyira harcias, hogy nem kötne békét, ,,de a szegényt éppen úgy megbecsülné (ő is), mint a gazdagot. Mint ahogy Mátyás király tette. A legyőzött ellenfelet igyekezne a kommunizmusról leténteni, aki pedig ellenszegül, azt irgalmatlanul lelövetné“.

Egy másik: ..Békét kötnék, de nem

akármilyet, csak méltányosát. Az Ellenség országát kisállamokra felosztanám, hogy ne tudjon támadni, de nem csonkítanám meg. ,

Más: „Békét kötnék, mert spórolnék a drága magyar vérrel. A zsidókat kitelepíteném a Kaukázusba, mert nem szeretnék mé\g egy Tiszaieszlárt“.

Tovább: ,,Az oroszoknak háborút üzentem volna. Ha nem lett volna orosz há- bru. .iái./, a aV«v. «.a.-t.ü*y

V tVi ‘fhtttéV-'t 'U i < A i.V. «V. It/i

Angliával és Amerikával békében lennék és barátságban a németekkel, ... -.y-.d,

• *-. O. »î.t, .. * « „v. .

Ennek az őszintesége ragyogó: „Király nem leszek, mert buta: vagyok hozzá“.

Egy harmadikos: ..Békét kötnék és az ellenség zsidóit kivégezném, a többieknek külön országot alapítanék és a délerdélyi testvéreket magunkhoz csatolnám. Gyárakat, iskolákat, vasúti hálózatot építenék.

Csak a magyarnak lenne joga, a többi mind jobbágy lenne".

Egy negyedikes: ,,Az ellenséget legyőzném, békét ajánlanék neki és minden népnek visszaadnám a hazáját. Nem engedném, hogy többet háborúzzanak“.

Egy másik negyedikes felosztja a világot: „Az angolok giyarmatai felét elvenném. Oroszországból egy részt Romániának adnék és ami Romániáé volt, azt Magyarországhoz csatolnám. Finnországnak megadnám, amit kér, visszaállítanám Lengyelországot és Magyarországot Nagy hajó- régi határáig terjeszteném. A japánoknak odaadnám a kinai birodalom felét“.

Egy muszáj-Horkules: ,,Ha mus'áj Lnne, Mátyás nyomd' kriit követném és a három nagy ellenséggel olyan békét kötnék, hogy engem ne keverhessen bele semmibe. A földet jól megműveltetném, a parasztokat is bőségesen ellátnám. Az ellenség országát visszaadnám és felszaLid1 t.'UiÁrri, de mimkeri .//■! v<-/.k<m- » rri* / lilianun In különben m-m .//-/ un rály lenni“.

E'.y polit kug",/fiWfü> a becsületen v< Tcgerj, mint a ■,.■(•gi/riiUijr béke A legyi ■’öt t. ellenségnél h- itr.ége-. feltétele!Égy pacifista A legyűr abban L-k<•' kőinek, de a legyőzött ,-]Ln:.<-gn<-k rre ;: adnam a szabadságát A lehetőség ://'•: nt úgy csinálnám, hogy háborúra többé -or ne kerüljön“.

Égy semleges: „Semleges lennék“.

Egy bosszúálló; \ i ,A,*

, 1 ’■ * t ’• .......

ü * A legyőzött népeknek szabadságot adnék. A földművelők közöli földet o z- lunék ki, a szegények segélyt kapnának"

Egy óvatos: „Lemondanék!“

Egy megkeserített: „Visszaállítanám Magyarország ezeréves halárait.. \

'1 V ’ hl '• \W ‘

......... A legyőzőiteket nem pártolnám úgy, mint mi most Erdélyben a románokat“.

Egy diplomata: „Olyan békét kötnék, amiből nem származna több háború“.

Ezy GPU-tanátvány: „Az ellenség vezéreit bezáratnám, a többit útjára engedném. Sztálint tarkónlövetném! A zsidókat kitelepíteném és helyettük magyarokat telepítenék vissza“.

így a harmadikosak és negyedikesek

Nagy Géza dr. előadása az Erdélyi Pártban

KOLOZSVÁR, február 17. (Az Ellenzék munkatárs tó' ) Nagy Géza dr. kollégiumi tanár az E'délyi Párt előadássorozatának keretében tegnap este tartotta meg előadását „Irodalom és poli ika“ címmel. Nagy felkészü't- 6égre valló eladásában a poLitiika és az irodalom egymáshoz való viszonyát ée szerepét targya ta és megállapította, hogy a két fogalom végigkísérte fejlődésében a magyair nemzetet egész történelmén keresztii’, kölcsönösen kiegészítve és 6egi've egymást. A művész, az iió, az örökkévalóság hordozója, a politikust erkölcsi akarat hatja át. Az iró az életet akarja kifejezni, a politikus a maga képére teremti az államot.

A politika hamarabb jelentkezik, mint az iroda’om Előbb volt meg a magyar á' am és csak utána jöttek a krónikások, akik megírták a fiatal magyar keresz'ér.y államiságnak a történetét. A Mohács utini két évszázadban egyetlen sikon éli ki államiságát a magyarság és ez a sik az irodalom, amely a három országba szakadt magyarságot egyesíti. Még csodálatosabb a poétikának és az irodalomnak -ez a lelki együvétartozása a XVIII. s7á- zadban és később a negyvenes években, Petőfi korában, amikor a politikus szükségképen iró is volt: akaratát, elgondolásait művészi formában tá'rta a közönség elé. Ez az eredménye annak, hogy ma, ha szobrot akarunk állítani va’amelyik terünkre, úgy politikust vagy irót állítunk oda.

A millenium korszakában a nemzet a múltba nézett, de anélkül, hogy megtermékenyítő erőt kapott volna onnan. A városiasodás folytán a közigazgatásba csöppent nemesség szinte vesztét érezve, féktelen mulatozásba, cigányo- zá6ba kezdett, tobzódva a mult szépségeiben és elfelejtkezve a jelenről- Ebben a korban először csapott) össze nem is a 48-as és a 67-es párt, hanem a politika és az irodalom. A múlt dicsőítésébe be’eszédülí, fele őt len.

semmivel nem törődő, az országot a nagy 1 rágód ;a felé kormányzó politikának egyetlen nagy ellenzéke voH: az irodalom. Ám szava stäket fülekre ta á't. A politikttól félrevezetett és magát délibábokban ringató széles népi rétegek e.maradtak tőle és valahol Petőfinél és az őt u ánzó népies dalköltőkné’ állta'« meg fej.ődésükberv Ezért nem értették meg kor- tá.salk Adyt és Móricz Zsigmondof, a század- eleji politika két legnagyobb ellenségét. Iskolázásán, müve et en volt a nagy ömegek fü e és igy az irodalom hiába tette meg kötelességet, hiába ösztönzött ősi erővel a magyart életre.

Jött az összeomlás, a forradalom és ellen- forrada’om. Itt lett volna a nagyszerű pillanat, hogy az ellenforrada'om a forradalom szociális eszméiből átvegyen egyet-mást és megvalósítsa, de nem ezt tette. A negyvennyolc óta egyetlen népszerű ál'áspontra helyezkedett, a tagadás álláspontjára és eze:t meddő maradt.

Trianon után még jobban háttérbe szorult a politika és helyét csaknem kizárólagosan az iroda om vette át. Ereje két pontban csúcsosodott ki: Szabó Dezsőben és az erdélyi irodalomban, Szabó Dezső „E'sodort falujáénak a cime voltaképen megtévesztés, mert hiszen az események nem a falut magit sodorják el, hanem annak vezetőrétegét, a középosztály*. Egyetlen ember marad meg belőlük.: Böjtbe Já'uos. aki nagymüveltségü ember létére paraszt ányt vesz feleségül és visszatér minden erő ősforrásához, a néphez.

Ekkor fordul az irók figyelme újból a nép feé. Ez a falukutatás, a népi irók korszaka. Nagy vita folyik most körülöttük, de ezt az jelenti, hogy értékesek. Rajtunk a felelősség, megérfjük-e ezeket az értékeket? Az erdélyi Írókról szó'va leszögezte Nagy Géza dr., hogy uj nagy élménnyé' gazdagították az egyetemes magyar irodalmat: a hit élményével.

Sinclair: Az elmúlt évben 2369 angol és 987 amerikai repülőgép veszett el

Lisszabonból jelenti az MTI: Az angol alsóház szerdai ülésén Archibald S nclair angol légügyi miniszter egy kérdésre adott válaszában kijelentette, hogy az elmúlt évben Németország és Észak-Európa felett végrehajtott légitevékenység során összesen 2369 angol és 987 amerikai Nagybritanniából felszállt repülőgép veszett oda.

Fajgyalázásért letartóztattak egy kolozsvári zsidó fiatalembert

rendőrségi tarka krónika

KOLOZSVÁR, február 17. A rendőrségi bűnügyi naplóban az utóbbi 24 óra eseményei (között az alábbi érdekes adatokat találjuk:

A rendőrség az elmu’t este a város egész területén általános razziát tartott. Ennek során előállítottak 16 egyént, akik közül nyolcat utólagos igazolásuk után szabadon engedtek, mig nyolcat továbbra is őrizetben tartoi- tak. Közülük az egyiket, egy 30 év körüli férfit fajgyaJlázáison tettenártók, mig a többi különböző kihágások miatt maradt továbbra is őrizetben és indult meg ellenük az eljárás.

Virág Károly, Monostori-ut 3. szám alatti lakos, vakmerő lopás ügyében tett feljelentést a bűnügyi osztályon. Jelentésében elmondta, hogy egyik Monostori-uti autóbuszmegállónál, miközben az autóbuszra várakozott, ismeretlen tettes észrevétlenül ellopta a járdára tett bőröndjét s néhány pillanat alatt eltűnt. Azi ellopott bőröndben mintegy 900— 1000 pengő értékű fehérnemű, ruhanemű és (könyv volt- A károsult feljelentésére a rendőrség bűnügyi osztálya megindította a nyomozást a tettes kézrekeritésére.

Szerdán délelőtt a Petőfi-utca 74. számú ház előtt a járókelők egy 60 év körüli ismeretlen

nőt eszméletlenül összeesve találtak a földön. Azonnal értesítették a mentőket, akik kiszái- iottak a helyszínre, s az idős asszonyt elsősegélyben részesítették, majd beszállították az ideggyógyintézetbe. Á’iapota súlyosFurfangos módon elkövetett lopás ügyében tett feljelentést a rendőrségen Kolcsár Sándor, Dékány-utca 6. szí. alatti lakos. Jelentésében elmondta, hogy a szénapiac környékén lévő egyik korcsmában egy iemeret'eu 33—35 év körüli férfi megkérte őt, hogy 100 pengőt váltson fel neki. Amig a pénzt számolta, az ismeretlen férfi irattáskájából észrevétlenül ellopott 3121 pengőt. A nagyösszegü pénz eltűnéséről Ko'osár Sándor csak akkor vett tudomást, amikor az ismeretlen egyén, akinek gyanútlanul felváltott 100 pengőt, már nyomtalanul eltűnt. A furfangos szélhámos kézae- keritésére a rendőrség bűnügyi osztálya erélyes nyomozásit fo'.ytat Hegyi Imre budapesti illetőségű telefonszerelő feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki tegnap dé'ben a Baxoss-téren miközben autóbuszra akart felszállni, a tolongásban kilopta zsebéből 300 pengőt tartalmazó pénztárcáját. A zsebtolvaj kézrekeritésére is megindult a nyomozás,