Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-13 / 9. szám

ELLENZÉK Mégesvszer „Halmon alkalmából^ Amikor — négy nappal ezelőtt, a friss A ncigoiie-él mennyel s a Hairrton-oanu Ság­gal lelkemben, a tegnap megjelent színházi vonatkozású elmélkedésemet papírra vetet­tem, sajnos, nem számoltam kellőképpen az emberi érzékenységgel (beleértve a magamét is) — de főleg elmulasztottam számot vetni t,r azzal a rendkívüli fontos ^ körülménnyel, miszerint egy szükebb hazánkbeli művész nek megdicsérése — vagy ba tetszik: ma* gasztalása, (méghozzá némely nefn itt ne­velkedett, könnyen felkerekedő színész ro­vására) - milyen kínos problémájába vág bele egész közéletünknek. Egyelőre ^ azon­ban maradjunk meg a szinhaz világánál, , s hadd térjek vissza a tegnapi cikk lényegé­re, amely körülbelül ennyi: ,,Nagyjában két müvésztipus van; az egyiket, ha tehet­séges is, szerénysége vagy élhetetlensege megakadályozza a lendületes, ka meres ha­ladásban, « hacsak valami szerencsés velct­- len nem. segíti fényhez, örökre szürke epi­zódista marad; (a szerencsés véletlent néha egy uj színházi irányitó, igazgató, vagy ren­dező megjelenése is jelentheti.) Ezzel szem­ben a másik típus társaságias, kirivó „va- lasztékossággaE' öltözködő, simulékony jel­legiénél fogva, mégha egyébként tehetség dolgában nem is különb a másiknál, kü­lönféle hatások eredményeképpen hamarább megkóstolhatja s gondtalanabbul élvezheti a dicsőség napsugarát ... Ez utóbbi típus hi­vatását nem a mult nagy színészei módján fogja fel, éppen ezért könnyebben hajlandó aze a helyet, amelyet neki a magyar szi- n ész sors kijelölt, előnyösebb anyagi felté­telekért, magasabbra (egészen a mai magyar filmek tíztárgázsdjáig) Ívelő pálya lehető­ségéért a budapestivel elcserélni; hogy ne legyek igaztalan, ide keli Írnom, ami most jutott eszembe: bizony, nem egy erdélyi művész tette meg 1940-ben ugyanezt az urat! De meglátjuk, művészetének ugyan mi haszna lesz belőle? Néha az elpályázások- ből az, elhagvctt közösségre — mint ahogy most, Halmon esetében is történt — jó is származhatik: az eltávozással keletke­zett űrt a zavarba nem ejthetően bölcs ve­zetőségnek sikerül — ncha éppen ama fenti, visszavonuló típusból — mindnyájunk meg­elégedésére azonnal betölteni. Végtelenül, s ami ennél is több : őszintén- sajnálom, hogy cikkem egyes kitételeit érde­mes és közkedveltségnek Örvendő színésze­ink egyike-másika magára nézve sérelmes­nek találta. Ezeket a művészeket, akiket különben személyszermt is ismerek és tisz­telek, arra kérem, higyjék el, hogy amit uram, az ő színházuk, az ö tehetségük za­vartalanabb kibomlása érdekében, s a mér­sékelt talentum, a különféle művészi ferde- ségek rovására Írtam! Aki tehát magama­gát tehetségesnek érzi, sőt, tehetségének je­leit aiz erdélyi közönséggel és a várossal való egyre melegebb kapcsolata is bizo­nyítja, az egyet se sóhajtson, vagy károm­kodjék, . Főleg higyje el, mihelyt elolvasta, ami, itt következik: én nem annyira a nem- idevalósiság ellen, mint inkább a hivatás- tudat lazasága, a pesti színházi- és filmkon- jutiktura haldöglesztő zavarosában öles há­lóval dolgozni kívánó, rosszbeszédü, mester­kélten játszó, j az erdélyi emberekkel, a'z erdélyi néppel semmi bensőséges kapcsolatot nem kereső, gyanúsan spleenes, kávéházas embertípus elmarasztalására szóltam. S nem utolsósorban — mitagadás— kitátottám a számat egy sokideig háttérben meghúzódó, az első nekijuílatott jelentős szerepben ex- celLáló miivész érdekében. Ez csak nem bűn? Azoktól pedig, akik a doktori címnek művészi viszonylatban való használatáról tett megjegyzésemet esetleg rosszindulatu csipkelődésnek tartanák, — mielőtt a cim- és rangkórságnak ezt az újabb válfaját ala­posabban megvizsgálnék — csak ennyit kér­dezek; mit éreznének, ha egy napon ezt hal­lanák a rádióban: Következik a IX. sym- phonia; zenéjét, dr. Schiller szövegére szer­zetté Beethoven Lajos. Vagy ha kezükbe kerülne egy francia regény, melynek szer­zője dr. Duhamel Györgyként cégjegyezné magát; esetleg megpillantanák a könyv­kirakatban az uj magyar elbeszélő művé­szet egyik korjelző müvét, a következő fel­irattal: Kocsik Szeptemberben, regény. Irta dr. Németh László, (Az első pillanat­ban azt liármék, ugyebár, hogy az ismert íróval, Németh Lászlóval nem is azonos.) Jól tudom, manapság közéletünk min­den ágában éppen a békesség és az egyetér­tés a legfontosabb. Dehogyis akarok én va­lahol békességet bontani, háborúság magát elvetni! Sör, legszebb álmaim közé tarto­zik éppen egy békeséges, tiszta művészi er­kölcsű, közös megbecsülésen, közös szerete­tett épülő magyar színpadi kultúra létesü- lése. Sőt, azt a meggyőződésemet sem tit­kolom, hogy ezen a téren éppen a kolozs­vári Nemzeti Színházat tartom alkalmasnak az előljárásra. Mert ahogy az irodalom ké­pes itt különb közösségi élményt szerezni, mert ne voLna képes ugyanerre a színház? Erdélyben manapság nemigen leltet jjéldáyl Huxley uj táa‘adaloa^ernJ,életérŐl: hatalmas , 1 * U január 13*. _______________ tanulmányt írni — legalábbis nehezen, mert belső dolgainkkal vagyunk elfoglalva —- s nem lehet a világ sorsát, sein művészi, sem politikai alapon a kávéház ablakán ár in­tézni. A,művészek háborúsága pedig éppen séggel kaján luxus nálunk, a mai világban! Legyen a kolozsvári Nemzeti Színház to­vábbra is a művész-egyetértés, lelkes közös munkálkodás. elmélyülő dolgozás világító őrtornya! Ne azon az alapon tartsák szá­mon, szeressék "'agy vessék meg egymást, hogy az egyik.erdélyi, a másik nem — ha­nem, hogy pehetséges-e. igaz művész-e avagy rnmmmmMmmmmm—mmmmmmmmmmmKM1 magyarán megmondva; ripacs. A vezetőség­ről pe'd'.g feltételezem, hogy ezentúl is igyekszik majd gondoskodni a súrlódási fe­lületek csökkentéséről s csak olyan uj ele­meket fogad majd nemes hagyományokat őriző házába, akik sem mérsékelt tehetsé­gükkel, sem mértéktelen ambíciójukkal nem fognak majd egyenetlenséget teremteni a megtalált bekecségben. S akkor aztán nem juthat eszébe semmiféle színházlátogatónak 1 a Percnyi—Hairponok küzdelmes sorsán j elmélkedni. JÉKELY ZOLTÁN Újabb vasúti szerencsétlenség "J" Spanyolországban Személyvonatba rohant a gyorsvonal — 36 halottat és száznál több sebe­sültet emeltek ki a romok alól VICHY, január 13. (DNB) A keddré vKadó éjszaka — mint Spanyolországból jelen­tik — Spanyolországban újból súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Az Avila tartomány­ban fekvő Arevalo íalu közelében a Madriból este elindult gyorsvonat San Sebastiant elhagyva összeütközöl! egy személyvonattal, amely Középspanyolország felé haladt. A/ összeütközés következtében több Ili. osztályú kocsi összetört. Á roncs-ok közül 9ö halott, továbbá száznál több részben súlyosan sebesült utast emellek ki. Azt hiszik, hogy a sze­rencsétlenséget a gyorsvonat fékjének elromlása okoz.ta. (MTI.) í'égh József: AmícSt évdeme# hni... fätduäsudds Figyelemreméltó határozatot: hozott a közelmúltban az EMGE háromszékvár me­gyei tagozatának választmányi illése. Azt javasolja, hogy feliratban forduljanak a földművelésügyi miniszterhez: a háború alatt tiltsa el a kereskedéssel foglalkozó­kat a . földvásárlástól, illetve csak azok számára engedélyezze a mezőgazdasági ingatlanok vásúriásáif. akik ténylegesen földműveléssel foglalkoznak. Szoonoru gyakorlati tapasztalatok indították az EMQE székelyföldi tagozatát e\rre a hatá­rozatra, Egyre aggasztóbb ugyanis az a tünet, ahogyan uz újgazdagok földhöz sze­retnének jutni. Óriási összegeket kínálnak fel a mezőgazdasági ingatlanokért, hogy a tulajdonosokat eladásra csábítsák és igy fektessék be könnyen szerzett kész­pénzüket. Kétségtelen, hogy a hárőiniszé- ki határozat ellenkezik a szabadkéreske- delem és megkötöttség nélküli ingatlan­forgalom elveivel. Mégis országszerte nagy visszhangot keltett és általános helyes­léssel találkozott. Az egyik vidéki napi- j lap örömmel üdvözölte a székelyföldi ha- j tározatot és megállapította, hogy a habi- 1 rozat az ország egész lakosságát érdekli, j A cikk azt is megjegyzi, hogy kár, amiért ! ez a probléma nem foglalkoztatta hamu- j r-abb közéleti vezetőinket. Érdemes volna ezzel kapcsolatban la- ’ pozgatrú a telekkönyvben. Különösen vi- ; déken megtörtént ugyanis, hogy olyan | emberek vásárolnák mezőgazdasági ingat­lant, akiknek semmi kapcsolatuk nincs környékbeliekkel, a foglalkozásuk is más helyre köti Őket, nyilvánvaló tehát, hogy egyetlen céljuk készpénztőkéjüknek biz­tosítása. A mesterségesen felhajtott árak­kal szemben a mezőgazdák tehetetlenül állanak, mert nem tudnak olyan összege­ket fizetni, mint a konjunkturalovagok, akik busás üzletedenek gyümölcsét szeret­nék majd a békeévekben háborítatlanul élvezni. A székelyföldi határozat azt cé­lozza, hogy a föld csakugyan azé legyen, aki ténylegesen menmunkálja és rende­leti utón akadályozzák meg az ingatla­nokkal való erkölcstelen üzérkedést. Egvik laptársunk azt is megjegyzi a háromszéki határozattal kapcsolatban, hogy az uj in­gatlanvásárlók kqzött felbukkantak a< fe­ketepiac vámszedői is. Lelkiismeretlen ku fúrok, akik nagyon kínos helyzetbe ke­rülnének, ha megkérdeznék őket, honnan szerezték azokat a hatalmas összegeket, amelyeket ingatlanvásárlásra felkínálnak. Szükség van tehát arra, hogy a kormány­zat teremtsen rendet ebben a kérdésben és biztosítsa a magyar földet a mngşgir mezőgazdák számára még akkor is, \a ez ellenkeznék a magánjog és a 1 szabadke­reskedelem jogszabályaival. Csalc pénzéit . . . A esik szenttm ártom Szabó-család okle­véltárának bonyodalmairól számoltunk be a közelmúltban ennek a rovottnak ha­sábjain. Azóta tovább bonyolódott az ér­tékes ökle v él tár regénye és maros vásár­helyi laptársunk, a Székely Szó, újabb cikkben foglalkozik a Székely Nemzeti Muzeum és Szabó Vilma marosvásárhelyi úri asszony harcával, amelynek egyre ér­dekesebb fejleményei vannak. Megírtuk, hogy a Szabó-család Levéltárának vérsze­rinti örököse Boila Romulus, volt kolozs­vári román e—-eterni tanár, az. ismert ro­mán politikus, aki jelenleg Nagysziehen- ben él. Boila édesanyja esi kszentmártoni Szabó-lány volt és ezen a réven sógora a Marosvásárhelyen élő Szabó Vilmának, akinek birtokában vannak az .értékes ok­iratok. A Székely Nemzeti Muzeum igaz­gatósága táviratot intézett Boila Romu- lus-hoz és beleegyezését kérte, hogy az okmánytárt a Székely Nemzeti Múzeum­ban helyezzék el megőrzés végett, Boila válaszképpen táviratozott Szabó Vilmá­nak, hogy beleegyezését adja az okmány*- tár átadásához, de a1 marosvásárhelyi uti- asszony mégsem volt hajlandó kiadni ke­zéből aa iratokat. Azt válaszolta a távirat után isiiét jelentkező Herepei muzaim- igazgiatónak, hogy csak pénzért hajlandó átadni a. múzeumnak az okmánytárat, holott Boila Romulus önként megadta a hozzájárulást. A Székely Nemzeti Mu­zeum azonban nem tud fizetni és ettől függetlenül is az az álláspontja, hogy erkölcstelen dolog pénzt kérni az össz- magyarság kincsét képező okiratokért, amelyeket mindenen felül a törvényes örökös is rendelkezésére bocsátott. így most az a különös helyzet merült fel, hogy a Székely Muzeum újabb táviratot intézett Boilához és várja a volt román egyetemi tanár hivatalos válaszát. Ha ad­dig Szabó Vilma urhölgy nem tér jobb belátásra, ügy törvényes lépéseket tesz­nek wie szemben a levéltár átadása ér­dekében. Mlac osvásárhelyi laptársunk érthető felháborodással foglalkozik a le­véltár körül keletkezett bonyodalommal és reméli, hogy Szabó Vilma végül is be­látásra tér és nem alkar pénzt kisajtolni a múzeumtól a székely tudományos élet számára rendkívül fontos okmányokért. Önw-Végit Gyűlésié sz. Schuller Mária folyó' lió 12-érn, hosszas szenveid'és után meghalt. Temetése perit eken délután fél 3 órakor les® a. köztemető kápolná­jából, az evangélikus egyház szertartása szerint. A gyászoló család. DB 3 Ismét megkezdi „Magyar Önismeret“ előadás- sorozatát a Tizes Szervezet A kolozsvári “Tizes Szervezet ma este fél 8 órai kezdettel indítja meg a „Magyar ön isme- •re'” c. előadássorozatának második télévét.. A csütörtöki előadók és előadások a követ­kezők : I. Nagy Lajos kirá!y-u. áll- népiskola: dr. Nagy József, gyakorló gimn. tanár; A jó magyar könyv. II. Ráskai Lea-uti áh. népiskola: Vámszer Géza gimn. tanár: A magyar nép iség. III. Horthy Miklós-uti áll. népiskola: dr. K. Kovács László, az Erdélyi Tudományos Inté­zet tanára: Rokonaink. IV. Pap-uhai ál), népiskola1: dr. Mekkái László, egyetemi magántanár: A magyar Ko­I lozs-vár. V. A Magyar-utcai és Honvéd-utcai hal'- gatók együtt a Honvcd-u. áil, népiskolában: dr. László Gyula, egyetemi magántanár: A honfoglalás korának magyarsága­VI. Pelőfi-u. áll. népiskola: Cselényi Bé'a, gimnáziumi tanár: A magyarság harca a füg­getlenségén . VII. Mátyás kír.-téri róm. kát. plébániai népiskola: dr. Juhász István, az Erdélyi Tu­dományos Intézet tanára: Szomszédaink. VIII. Monostor-u. református népiskola: dr. Xántus János, gimnáziumi tanár: Rokonaink. IX. Újházi Soos Attila, tanárj.: A magyar ember olvasmányai. Az előadássorozat a tizedesek és a tizedek­ben ’akó magyarok öntudatának elmicttyitéset szolgálja. Minden összejövetel erősiti a ma­gyart magyarral összekötő lelki, szellemi és szervezeti kapcsolatokat. A mai nehéz idők mindnyájunktól megkövetelik, hogy az ilyen a’kalmak'kal 6aját magunk, városunk és egész nemzetünk érdekében feltétlenül éljünk. Ép­pen ezért a Tízes Szervezet elnöksége és az ' előadásokat tartó Tizes Szervezel-i munka­közösség minden egyes tizedest és minden érdeklődő kolozsvári magyar testvért szex­tettel hív és văi a mo6t‘ meginduló második- félév minden, előadására. »1A K OS VÁSÁ RHELATVÁ KOSÁTÓL VÁR TÁMOGATÁST A TELEKI TÉKA MAROSVÁSÁRHELY, január 13. Tudó­sítónk jelenti: Dr. Vásárhelyi János ref. püspök és girióf Teleki Domokos, a Teleki- Téka gondnokp arra kérték Marosvásár­hely tanácsát, hogy a könyvtár részére évi 4000 pengő városi segélyt utaljon ki. Előadták, hogy gróf Teleki Sámuel kan­cellár, a könyvtár alapítója annakidején a könyvtárral 55 hold belsőséget is adott, ezt az alapítólevelet azonban 1913-ban a jnagyar kormány megváltoztatta s 500.000 aranykoronát utalt ki. Minthogy a könyv­tárhoz csatlakozó épületrész évi bére csak párszáz pengőt tesz ki és az akkori 500 ezer aranykorona jelenlegi értéke 78—79 pengő, a könyvtár igazgatósága nincs ab­ban a helyzetben, hogy a könyvtárhoz se­gédmunkáéról szerződtessen. Előadták kérésükben továbbá, hogy a Teleki könyvi- tárnak idegenforgalmi szempontból nagy jelentősége van, mert évenként 3—4000 idegen látogatja, s ezért minden tekintet­ben indokolt a város anyagi támogatása. Marosvásárhely törvényhatóságának kis- gyülése legutóbbi ülésén a kért segélyt egyhangúlag megszavazta. Felsőházi bizottsági ülések BUDAPEST, január 13. (MTI.) A feisőház január 18-án, kedden délelőtt 10 órakor ülése- zik a körvetkező napirenddel: Az igazo’ó bi­zottság és a mentelmi bizottság jelentései a 42 tagú országos bizottság felhatalmazásának meghosszabbításáról seó'ó törvényjavaslatról a két Ház között felmerült el’entét kiegyen­lítésére kiküldött bizottság együttes jelentése, a családbafogadásról szóló törvényjavaslat, a nemzeti gazdálkodás rendjét "zavaró cselek­mények ^'szigorú büntetésérő'. szóló javaslat, végül "a 42 tagú országos bizottságban kikül- tlendő tagoknak és póttagoknak a megválasz­tása, valamint a bizottságokban megüresedett tagsági helyeknek választással való betöltése. A felsőház mentelmi bizottsága januar 12-én, szerdán délelőtt fél 12 órakor Törekyj Géza elnökletével ülésezett. A napirendem lévő ügyeket Angyal Pál előadó ismertette. EEKENCRENDI ATYA ÁLLÁSFOGLA­LÁSA A MAGYAR EGYHÁZAK FELE­KEZETI BÉKÉJE MELLETT. Nagyvárad­ról jelentik; A premontrei gimnázium dísz­termében kedden este P. König Kelemen fe­rences atya előadást tartott a keresztény ma­gyarságról. Az. előadáson megjelentek a kato­nai hatóságok és a protestáns egyházak veze­tői is, valamint a társadalmi élet előkelőségei közül igen sokan. Az Emericana bihari cor- poratiójának rendezésében igen nagy erkölcsi sikerrel zárult esten a ferenerendi atya többek között rámutatott arra, hogy amikor a világ népei apokaliptikus időket élnek mutálunk a/3 egyházak — bár óvatosan — közelednek egy­máshoz;. Rövid időn belül sok okán gyakor­lati kérdésben közeledtek egymáshoz a felé­kezetek, amelyek miatt évszázadokkal ezelőtt; véres harcokat vívtak. A közös magyar cé­loki a mutatva rá, külön hangsúlyozta a felei kezetek közötti béke és megértés szükségessé** gát, v

Next

/
Thumbnails
Contents