Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-13 / 9. szám
•J ní.rNztK 10 i { Januar 1 j. ‘Z’CyCf'tfttCt'S ttyţ ÓTBA-&Uöcül EGY TELEFONSZÁM ÉS AMI MÖGÖTTE VAN KOLOZSV Vív. iaiui.tr 13. (Az KlMenaék firunkatáj sóról.) Krokit lehetne »rní belőle, vag\ éles támadást valaki, sőt valakik ellen, ha nem volna annyira sinmaló rajta, ^amennyi van. Ki lehetne pellengére/ni íntéz- n*ényeket e. testületeket, meg lehetne belyc- ge/jti égés/ sereg embert, sót hogy nagyot mondjunk, magát a nagybetű-; RENDSZER 1 . Nem nagv dolog a/ egész talán, tie rengeteg embert érdekel, rragcdiák okozója lehet, családok boldogulását teheti tönkre. 1 la megmondjuk, miről van szó, nevetségbe is fullad az egész, de mégis borzasztó. Kolozsvárt nem tudnak nekem mutatni három embert, kivéve azokat, akik már szeme- Ívesen érintkezésbe kerültek az illetővel, hogy megmondhatná, ki kerületének az 01 BA orvosa. — Ne nevessenek kérem es ne is szégyenkezzenek! Más sem tudja, nyugodjanak. meg. Sarki se tudja. A hivatalos tórumok sem tudják.. Fogalmuk sincs róla. Hogy is lehetne?! Hiszen ők nem azért vannak?! Tegnap történt. Történetesen beteg volt az egész család. Tizenöthónapos kislányomhoz éjszaka kellett a neves professzort kihivatnom De beteg volt a feleségem, az anyósom, az. apósom, a kétsógorom és jómagam is. Kész kórház volt az egész ház. — Fel kellene hívni az OTBA-orvost. jöjjön ki, hiszen azért fizetjük azt a rengeteg pénzt — mondotta apósom. — Jó, — mondtam gyanútlanul, nem is sejtve, hogy ezzel elszabad:tom a pokol ördögeit. — Hívjuk fel. Ki is az? — Nem tudom, de úgy emlékszem, dr. Szentkirályi. Tárcsáztam, hívtam dr. Szentkirályit. Nem volt odahaza, de egy női hang felvilágosított, hogy ő már rég leköszönt az állásról. — Ki is mondhatja meg? tűnődtem, majd eszembe jutott, hogy a Híncz-gyógyszertár ablakában láttam egy hirdetményt, hogv „minden betegpénztár vényeit és receptjeit elkészítjük.“ Nyilván az OTBÁ-ét is — gondoltam —, ott nyilván tudják. Újabb telefon. Jelentkezik a Hincz-patika és sajnálkozó férfihang értesít, hogv az OTBA-orvosokat múlt év júliusában leváltották, s hogy azóta uj orvosok kerültek a helyükre, de őket erről julius óta nem értesítették. Szégyenkezve nézek körül a lakásban. Én vagyok még az egyedül lábon álló ember az egész házban. Én. még bírom. Láztól égő szemek figyelik minden mozdulatomat, bennem van minden reményük. Godolkozom, mit tegyek, hogy megmentsem a helyzetet. — Most nem szabad tanácstalannak látszanom — biztatom magam. Vége minden tekintélyemnek a családban. Agyam lázasan dolgozik. — Hopp, megvan! Az- orvosi kamaránál nyilván tudják. Újabb telefon. Unott női hang jelentkezik: — Ki a harmadik kerület OTBA-orvosa? Azt mi nem tudjuk kérem. Mi ilyenekről nem vezetünk nyilvántartást. Lehetséges, hogy az orvosi kamara nem tudja, mit csinálnak a tagjai? Lehetséges, hogy az a rengeteg nyilvántartás, amely ott porosodik a polcokon, mind nem jó arra,, hogy egy szenvedő embert hozzá segítsen ahhoz, aki meggyógyítja? Nem hihetem, inkább azt hiszem, rosszul hallottam. De a női hang most már határozott és tulbiztos a maga dolgában: — De kérem, egészen biztosan nem vezetünk nyilvántartást. De talán a városi tiszti főorvosi hivatal majd tudja. Leteszem a kagylót és újból az ágyakra pillantok. A szemek még mindig figyelnek. Kezdem én is elveszteni a fejemet. Lássuk hát a főorvosi hivatalt. Keresem a könyvet, majd' tárcsázok. Foglalt, természetesen. Eszembe jut, amíg csendesen dühöngök magamban, hogy foglalt a telefon, még nem néztem meg a telefonkönyvben az OTBA- röviditést. Keresem, nines. Felhívom a 08-at. Tudakozódom: — Kedves kisasszony, csókolom a kezét, legyen olyan szives, ha tudja, mondja meg, ki a 111. kerület OTBA-orvosa? — Azt mi nem tudjuk kérem, csak a név Után. Nekünk nincs ilyen névsorunk. Újabb húsz fillér, gondolom és csalódottan leteszem a kagylót. Hívom mégegyszer a tiszti főorvosi hivatalt. Már dühöngök, mert dolgom van a városházán és ha még sokáig ágy megy, feltétlenül elkésem. Végre jelentkezik a -főorvosi hivatal. Már megelégeltem a magánbeszélgetést, mondom, hogy itt az Ellenzék szerkesztősége. Kérdem, tudják-e, ki az OTBA főorvosa? — Mi nem tudhatjuk kérem — feleli egy vidám férfihang —, nem tartozik hozzánk. — Nem tartozik hozzánk! — így. Most már komolyra fogom a dolgot: •— Ki beszél ott, kérem: — is olt ki? — tréfálkozik az előbbi hang. Mondom .1 nevemet, ő is a magáét: Dr, 11 a — - Nem tárttá furcsának főorvos ur ezt a kijelentést, hogy „nem t.irtózik Önökhöz?'' I alái: a Házmesterek Országos Szövetsége elnökségének kell ezt tudni? I r/om, hogy most már vegkep elhagy a türelmem és cllut a méreg. — Ihába, de igy van. Mi nem tudtuk, — is ki tudja? l)r. Korotika, az 07 B A-föorvo*. Újabb telelőn. Női hang jelentkezik. Udvarias, fegyelmezett, ludeg; — Egy pillanat kérem, azonnal megmondom. Valóban, csoda történt. Egy pillanat múlva meg is mondja: Dr. Dotzy Pál. Arany János- utca. Keresem a telefonkönyvben, de nem szcicpel. Újabb telefon a tudakozónak, végre megkapom a számot: 40—96. Azért írom ide, hogy boldogtalan halandók, akik a sors kiszámíthatatlan kegyetlensége folytán az OTBÁ-ra szorultok, ne kelljen végigjárnotok ezt a kálváriát. Ez azonban csak egy kerület és Kolozsvárnak hat kerül:te van. Nyolc telefonba került, amíg felhívhattam végre egy számot. Nem lehetne ezt kissé bonyolultabban is csinálni? És még egy kérdés; , Mit csináljon az a szerencsétlen halandó, akinek még telefonja sincs? ÓVÁRI-ÓSS JÓZSEF. ... ima, haszna vi na KHYBD PÉNZEDET Tűz*«*JVAIM KÜKttZÉS UTÁN Budapesten fogták el a Csíkszereda! szélhámos labda rugó játékost CSÍKSZEREDA, január 13. Tamás Albert hónapokkal ezelőtt jelentkezett a Csíkszeredái labdarugóknál és felajan’otta szolgálatait. A próbajátéknál, majd később komo'y mérkőzéseken is jó játékosnak bizonyult. A CsTE elh-aitáíozfa, hogy mindenképpen megfelelő álláshoz juttatja Tamást. Néhány nap múlva Lász'ó M. Is'ván fakereskedő alkalmazta Í6 a játékost havi 500 pengő kezdőfizetéssel. A fakereskedó két hónapig azt hitte, hogy rendes, do'gos munkaerőt kapott. Aztán egy nap Tamás kimaradt az irodából Nem sokkal ezután vásá:lófél jelentkezet: a cégnél s szabályszerű kötlevelet mutatott fel, ame;y szerint nagyobb-mennyiségü fűrészelt árut vÓ6á- ro’t és arra előleget adott- Az üzletet Tamá6 kötötte s az előleget is ő vette fel. Pár hét leforgása alatt a ,, vevők" 6záma megszaporodó t s az előlegek összege közel 50 ezer pengőre emelkedett. Kiderült, hogy Tamas cégjelzéses lévé'papirt és bélyegzőt készíttetett s azokkal követ'e el üzelmeit. Hónapokig körzték a hatóságok a megtévedt fiatalembert. Most értesítés érkezett a fővárosból, hogy Tamás Albertet aki több néven szerepelt. letartóztatták. Rövidesen szereplése színhelyére szá'litják a szélhámos labdarugó ját.kost. tívdú kapott a ţwibU a \JéfyvÁü Diáid ap Kedves, szivet derítő levelet hozott a posta a napokban valahonnan Oroszországból, a kolozsvári piarista gimnázium diákjainak. Az elmúlt karácsonyi ünnepekre ugyanis az egyik kollégiumi diák, Köblös István kiküldött a harctérre frontharcos fivérének egy „Végvári Diáklapot", amelyet a kollégium diákjai szerkesztenek. Tartalmas, finomhangu diákfolyóirat ez, amelynek minden kis cikkét, elbeszélését, versét, minden sorát a gimnázium diákjai írják olyan tehetségesen , annyi gonddal, jó magyar stílussal és ízléssel, hogy egyszerű, közvetlen hangjával a felnőttek számára is tiszta élvezetet nyújt a rejtvényrovattal is tarkított, 10 oldalas, sokszorosított kis diáklap olvasása. A kolozsvári magyar diáklap most karácsonykor eljutott a harctérre is s hogy milyen örömmel és boldogan vette kezébe a címzett frontharcos, s azután hogy járt kézrölkézre a hazájuktól messzekerült hon- védbajtársak között, azt mindennél beszédesebben mondja el az a levél, amely a keleti ■frontról érkezett a,,Végvári Diáklap?’Kszerkesztőségének. A levélben, amelyet tizenhárom honvéd és tisztes irt alá, többek között a következőket Írják: ,,Kedves ,Végvári Diáklap? szerkesztősége! Karácsony szent estéje van, a tábori posta elhozta a rég várt leveleket s ez igazi ünnepet jelent számunkra itt kunt a fronton, otthonunktól távol. Végigolvastuk a hazulról jött leveleket, átéreztük az otthoniak ünnepi hangulatát s bizony mi tagadás — kicsit eiérzé- kenyedtünk. Egyszerre csak aztán meglátjuk Köblös András őrvezető kezében azt a rózsaszínű tábori lapot és folyóiratot, amelyet testvére küldött hazulról. Szegény őrvezetőnk jóformán még meg sem nézhette, nosza rácsaptunk mindnyájan s kézről-kézre adva, olvastuk fennhangon azokat a finom, kedves írásokat, amelyek igaz gyönyörűséget nyújtottak nekünk. Jakab Kálmán ,Édesanyám' cimii szép kis elbeszélését még meg is köny- nyeztük. De nagyon tetszett nekünk Ábrahám Ottó verse, Szabó Árpád és Préda Kálmán irodalmi és színházi beszámolója és mind- mind a többi hangulatos, kedves írás is. Együttérzésünket és hálás köszönetünket fejezzük ki mindnyájuknak s a kis Jczuska áldását kérjük munkájukra, hogy a kedves ,Végvári Diáklap‘ minél gyakrabban megörvendeztessen bennünket itu messze, az orosz földön. Az összes kis végvári diákokat szeretettel köszöntjük?''. A levelet, amint említettük, tizenhárom bajtárs irta alá: Horváth és Ravan József tizedesek, Szabó József őrvezető, Köblös András őrvezető, Csordás Olivér, Bihari Ferenc és Szíjgyártó őryezetők. továbbá Lakatos Imre, Fábián Albert, Fekete Demeter, Weber Eduárd, Tóth János és Porczán Sándor honvédek. Az ö karácsonyi ajándékuk volt a kolozsvári diáklap, s szívből fakadó, keresetlen, egyszerű szavakkal megirt köszönőlevelükkel- amelyet a kolozsvári kis végvári diákoknak küldöttek, bizonyára azt is tudatni óhajtották hozzátartozóikkal, hogy karácsony szent estéjén bajtársi közösségben, együtt voltak mindnyájan, szeretettel gondoltak haza, otthonukra, szeretteikre, s a kolozsvári diákokra. Közös, bajtársi üzenetüket ezúton is továbbítjuk azzal, hogy ifjú végvári diákjaink együttérző szivükből fakadó, szerény ajándékukkal valóban tiszta örömet s egy kis boldogságot szerezlek hazájuktól messzeszakadt honvédőinknek. A belső és a külső arc vonal egyik legszebb találkozója volt ez. Ilála érts meleglelkü kolozsvári ifjú magyar diákjainknak. Rövid külföldi hitek F1NNORSZGBAN az 1926 január 1. és junius 30. között született ifjakat katonai szolgálatra hívják be. Az erről szóló közleményt a közeli napokban adják ki. AZ ANGOL HÍRSZOLGÁLAT jelente se szerint a londoni görög kormány szóvivője alaptalannak minősítette azokat a jelentéseket, amely szerint a görögországi nemzeti felszabadító arcvonal Moszkva támogatásával követni akarja Tito példáját és külön kormányt szándékszik alakítani Görögországban. A BAR11 RÁDIÓ közlése alapján jelentik a milánói lapok, hogy azoknak az olasz hadihajóknak a tisztjeit és a legénységét, akik a fegyverszünet megkötése után a szövetségesekhez pártoltak át, a közeljövőben Délolaszországba szállítják. Ugyanennek a forrásnak a közléséből kitűnik, hogy ezeket a tengerészeket Délolaszor- szágban munkára használják fel. Az Lusi Suomi a »kandint r föderációról Helsinkiből jelenti az MTI: A Newyork Herald Tribune szerint lehetséges, hogy a háború után Svédország. Norvégia, Dania és Finnország között szövetség jön létre — jelenti az Uusi Suomi különtu- dósitója Newyorkból. Az amerikai lap rámutat arra. hogv az északi államoknál nincsenek tisztázván határkérdések. Svédország erkölcsi és anyagi támogatása Norvégiának, valamint a dán menekülteknek, a háború utáni együttműködés előjelének tekinthető. A skandináv államok célja az egvüttmüködés tekintetében t.ailán gyorsabban be fog következni, mint várják. IS- «•/ mennyi a sütőiparosok napi munkaideje. A sütőiparban a munkaidőt az 1923. évi XV. t.-c. szabályozza. A törvény sze.int a napi munkaidő tiz óra, de ebből akár két részletben is egy óra pihenési időt kell a munkásnak engedé'yezni. A DEBRECENI BORBÉLYOK ESTE 7 ÓRA HELYETT 6 ÓRAKOR AKARNAK ZÁRNI. Debreceni tudósitónk jelentéses z-erint a debreceni borbély- és fodrászmesterek mozga1- mat indítottak aziránt, hogy anyagtakarékossági szempontok miatt ar eddigi 7 óra her lyett 6 órakor zárják üzleteiket. A mozgalmat a közönség rokonszenvvel fogadta, ezért valószínű hogy elhatározásukat meg is valósítják. najMBBWMB! Minden múlandó — a búza értéke állandó !r Fektess© tekéjét búzcakSf vénybe!