Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-27 / 21. szám

ELLENZ«* TU nimm Tr-* 1 9U január 2 7. .Mihály B ászlő írja: Hogyan láttam az olasz összeomlást XVII. A’o/uzn.lV 1Q44 janit.ír In). . MCI S7TUS i. A délelőtti fél­óra-» légiriadótól eltekintve, egészen csendes... A lapok ug v mapyar.izz.ik, hogy ..a/ alkot­mányos életre való visszatérés** során .egy­előre** meg kell hagyni „visszanyert sza­badiig“ ide vagy oda a munkáskamará­kat, mert ,,a háború ideje alatt biztos tani kell a nyugodt termelést“. Márpedig ha a fasiszta diktatúra által teremtett , Carta del L.avo- ro**-t most akarnák „kiküszöbölni**, ez .,fe- lesk'gvs megrázkódtatásokat** idézne elő . . Ci.i! Persze. Azt mar tudom hogy az ifjúsági (haldia, avanguardista, ítju tasisza stb.) szer­vezetek. s portaiakul átok, szociális. anya- és csecsemővédő intézmények szintén megmarad­nak. Megmaradnak, mert az élet már elkép­zelhetetlen lenne nélkülük. Legfeljebb kor­mánybiztost neveznek ki az elükre és meg­változtatják a nevüket. A volt fasiszta milí­ciát is ,önkéntes nemzeti milicia" néven be­olvasztják a hadseregbe... L.z mind helyes. De ha annyi mindent meghag) nak itt, mert nélkülözhetetlen, kérdem: mi volt itt a ..sza­badság'' és „alkotmányosság*• korszakában? Ssársala a sajtókonferen­cián — Mussolini miatt AUGUSZTUS 2. Parázs vita zajlott le a mai külföldi sajtóértekezleten. Az egész olvan jellemző, hogy érdemesnek talá­lom feljegyezni. — A római külföldi sajtó oldalát már kezdettől fogva fur­dalta a Duce soma. Azt tudtuk ugyan vala­mennyien már' az első óráktól fogva hogy Mussolinit elfogták és azt is, hogy minő mó­don. szerettünk volna azonban errenézve va­lami hivatalos nyilatkozatot hallani. Ez igen nehéznek látszott, mert a Badoglio-jéle hiva­tali szervek éppen úgy, mint a lapok ugy el­kerülték ezt a kérdést, mint a macska a forró kását. Az alkotmányos“ sajtó ádázul tajték­zott ugyan a fasiszta diktatúra ellen, Musso­lini nevét azonban le nem irta. Mintha meg­halt volna ő Olaszország számára . . . Rajzóra jött nekünk, hogy éppen a napok­ban érte meg a Duce. 6o. születésnapját, s ezalkalommal Kesserling vezértábornagy át­nyújtotta neki a Führer ajándékát; Nietzsche összes müveit. Nevünkben eg) svájci német újságíró vállalkozott arra. hogy kiugratja a nyulat a bokorból. A napirend előtti felszólí­tásra tehát, hogy van-e valamelyikünknek va­lami különösebb kérdeznivalója. felállt és megkérdezte a sajtókonferencián elnöklő dr. Rulli követet, a Badoglio-kormány szócsövét, legyen szives minket informálni arról, hogy a Führer születésnapi ajándékénak ez az át­adása hol, mikor és milyen körülmények kö­zött történt és általában: adjon felvilágosítást arról, hogy , mi a sorsa signorxMussolininek?“ A ..portavoce'* válasza rövid volt és kitérő; — Nem tudom — mondotta közömbösen. — Ön nem tudja, vagy pedig nem akarja megmondani? — firtatta tovább élesebben a svájci. — A végeredmény szempontjából önre nézve, azt hiszem, teljesen mindegy az, hogy Vtcm tudom, vagy nem akarom megmondani... Ami azt illeti, egyébként, meg kell állapita­nom, hogy ön teljesen téves címre intézte ezt a kérdését . . — Téves címre? Ez nagyon érdekes , , . Ugyan miért? — Azért, mert mi ,Ministero della Cul­tura Popolarc‘‘ vagyunk, vagyis olasz hivata­los állami intézmény, s ebbeli minőségünkben kívül esnek a hatáskörünkön magánszemélyek apró-cseprő ügyei... Mi nem törődünk azzal, hogy ki mit eszik, iszik, hol alszik szórako­zik, üdül. S ilyenformán mi nem foglalkozunk volt olasz politikusok születés és névnapjaival és hasonló semmiségekkel sem! A Badoglio- hormánynak sokkal fontosabb problémái van­nak a hadviseléssel és Itália belső átalakulásá­val, semhogy holmi, ön által említett dolgok­ra fecsérelje az idejét és a figyelmét ... Ca­pi to? Megértette-e, signore? — Engedelmet — s itt már pipacsvörösen tüzelt a svájci arca. felállt a helyéről és ugy kiabált. — Engedelmet, de ne tegyék az urak magukat nevetségessé! Egy Benito Mussolinit talán mégse lehet per „volt olasz politikus“ elintézni . . . Ha az urak nem tudják, hogy ki volt Mussolini, akkor majd megmondom én! Mussolini a világtörténelem egyik legnagyobb alakja és az olasz történelemnek olyan nagy­sága, mint aki nem élt itt századok óta. Az ő sorsa tehát nem magánügy hanem a leg­nagyobb mértékben közügy. Ma az egész vi­lág ide tekint; száz és százmillió ember. Az ő nevükben, s kollégáim: a világsajtó képviselői nevében kérem, sót. követelem, mondják meg, hogy mi van vele?! Rulli követ mosolyogva vont vállat: — ön igen fiatal, hevesvérű s ennek tu­dom be némely szavait . . . Ami a nagyságot illeti, kedves uram arról lehetne vitázni. Íz­lés dolga. S ha ön már annyira szivén viseli volt olasz politikusok magánéletét, miért nem érdekli például önt, hogy mit müvei a mi derek. S'<) éves Orlandonk, aki minap olyan tiirt i ha ,KrerctettÖl áradó s/ó/atnt túli/a lt sriciliai földijeihez, > aki „ elmúlt világhét ború alatt Olaszország miniszterelnöke volt é< megnyerte nekünk a háborút amit az ön által említett volt olasz miniszterelnökről . . . ize . . . signor Mussoliniról egyáltalán nem le­het elmondani. I vvero? Nem igaz? s meg- toldozta a/ egészet egy száraz nevetéssel. Un csak nem hiszi komolyan azt, hogy kettőjüket: Musolinit o Orlandút komolyan egy lapon lehet említeni? — kérdezte fojtott dühvei. de most már magán némileg uralko­dott a svájci. I.n csak ismétlem azt, amit az. elébb mondtam. Egyébbel, sajnos, nem szolgálhatok. Ugy? I n pedig kijelentem, hogy az ön lala /át non veszem tudomásul. Ali dispiate. Sajnálom. S ezzel Rulli, a sajtókonlerccia elnöke a/ érteke/let jegyző­jéhez lordult; Az előbbi vita, ami köztem és V. ur között lezajlott, magánügy ... Ne vegye jegyzőkönyvbe . . , Így végződött a külföldi sajtóértekezlet so­kéiig emlékezetes szócsatája Mussoliniról. Elvi- harz.ása után látszólag nem tudtunk többet, de mégis többet tudtunk . . . S a Duce nevr többet nem is került szóba I €uttani(ii polgármester beszéde AUGUSZTUS ;. Szicíliában újult hevesség­gel lángolt fel a harc. A tengely-csapatok már csak a sziget felső háromseogalaku csücs­két védik. Catania elesett . . . Azt mondják, hogv a cataniai polgármester rövid angol be­széddel fogadta a bevonuló csapatok parancs­nokát. s ebben hálálkodott, hogy „végre meg­szabadították őket a bizonytalanságtól*' . . . Az itteni olaszok között elterjedt hirek sze­rint a megszálló angolszászok zsákszámra osztják ki a szicíliai lakosság között a fthér- lisztet, cukrot, teát. kávét, csokoládét ... A mai saitóértekezleten svéd kollégám kérdést intézett az olasz—német viszony állását ille­tőleg az olasz kormány szócsövéhez. Rulli a .,Portavoce“ ünnepélyesen és nyomatékosan kijelenti, hogy az olasz belső rendszerváltozás a legeseké!}ebbet se változtatott a német clasz. katonai szövetségin i a Berlin— Roma Tokió-tengelyen. Ha az olasz—német világ­nézeti azonosság megszűnt, az érdekazonos­ság megmaradt. Itália változatlan hűséggel tel­je siti Ióvóidra is szövetségest kötelezettsé­geit''... | AUGUSZTUS jj. A lapok elégtétellel és jó 1 helyen jelentik, hogy a kis San-Manno köz­társaságban is megszűnt a fasiszta-rendszer... Mena male! Annyi baj legyen! Ennél feltű­nőbb. azonban a , Piccolo“ egyik eLooldalas | apró cikke, amely szelíden figyelmezteti az I olaszokat arra, hogv „még mindig jobb egy ! saját vérünkből való szigorú diktátor, mint j egy szelidebb de idegen uralom'' . . , Hm. mit akar ez? Én értem, de vájjon, az olas*zok cnik-e? Mert azért tudott Itália föd jen szá- ! zadokem .it mindenki uralkodni: arabok, nor- I mannok, franciák, spanyolok, németek, csak éppen maguk az olaszok nem! Mert némely olaszok szívesebben választják a „szelidebb. de idegen uralmat“ amely lisztes és kávés zsáko­kat ad, vagy legalább is — igér!!!... Eltemetett «? lavina egy levente sijárőrt Miskolcról jelentik: A salgótarjáni acélgyári leventcegyesület sijárőre a Elorthy-csites megmászása közben lavinába került, amely folytán a járőr 15 tagja, körtük 8 levente, meghalt. A sijárőr útját a legalaposabban előkészítették és a jár­őr a legkedvezőbb hóviszonyok között kezdte meg útját. Útjuk nagyobbik felét már mejgtet'ék a gyakorlott síelők, apiikor teljesem lavivamentesnek látszó lejtön két nagy hótábla levált és a járőr valamennyi tagját maga alá temette. Ecjyedü1 ifj. dr. Vargha Kálmán tudott kiszabadulni, a siszakosztály elnöke, aki segítséget kért és rövid idő mulvp a. borsi hegyivadászok, a Ludovika Akadémia sitanfolya- mc. és a polgári síelők mintegy kétszázan fogtak hozzá az eltemetett járőr kiásá­sához. Sajnos, azonban élve egyikei sem sikerült megtalálni. A vizsgálat megálla­pította, hogy a szerencsétlenséget elemi csapás okozta. A BUZA A MAGYAR FÖLD ARANYA go/itn VÁSÁROLJON BUZA KYT! EGYETEM m «zjjókf‘ps/; i ti liá/ KALOTASZEGI MADONNA l’iia: $<ziţiddin Sefiicet T'ásxiWfJiUk : * AdoAţân, tu,<x, PtUwith SzveU&ztáv, llúzváiy- híaúsUa, HíMáty Zoltán, Ha\n%y, íiti, Cxoyupán Hód, JdMnpa Pufi, Btn&s Ilona, Satlaty Hornéitx. &/áadáiOlA ndndtn naft : 3, 5 is, 7 álakat,, l/a&áinafr 2 itnclkivu’i előadás-: d. e. 11 álakat, is d. u. nt,%y,e,d 2-lcot. letyetovélcl az összes tióadUokia. Szegénr munkáse»«Iád kéri íme a beesáletes megtalálóhoz Egy szegény kolozsvári munkáscsa­lád tegnap elvesztette az egyik Jókcú- u-tcai kis kény er égboltban négy sze­mélyre kiállított keiny ér jegy ét. Feljöt­tek szerkesztőségünkbe és elpanaszol­ták helyzetüket, s azt is elmondták, hogy amikor az üzletből eltávoztak, egy jómegjelenésü, jólöltözött, magas urinő jött be utánuk. A kenyér jegy népükül maradt négytagú munkáscsalád bízva a beesfiíejtes megtaláló lelácüJetében, ez­úton is kéri, hogy ai megtalált jegyeket juttassa el Biró József Jókai-utcai kis kény eresbolt jái> a. A jegyek egyébként Mus János, Mus Jánosné, Mus Anna és László nevekre voltak kiállítva. Laká­suk Üstökös-utca 29. szám._ A város vé­gén. szegénységben élő négytagú mun­káscsalád kérelmét azzal továbbítjuk, hogy hispzük; a becsiilates megtaláló teljesen átérzi az elvesztett jegyek hiá­nyában kenyér nélkül maradt négyta­gú család helyzetét és lelkes sugallatá­ra hallgatva, vissza fogja azt juttatni nekik. Az „Elnémult harangok“ Besztercén A besztercei Magyar iparosegylet műked­velő bizottsága értekezletén elhatározta az egylet színházi kelléktárának és díszletraktá­rának felfrissítését. Az iparosegylet választ­mánya tervezi a színpad és nagyterem alapos renoválását. Így remélik hogy az eddigi akadályokat megszüntetik és az egylet mű­kedvelő gárdája megfelelő keretben adhatja elő tervezett színlelő adás sorozat át. melyet a közelmúltban előadott bűt a nap-pal kezdett c február hó folyamán a Falu rossza és az Elnémult harangok előadásával folytat to­vább. A műkedvelő bizottság munkáját meg­nehezíti az a körülmény, hegy díszleteit ugy kell elkészítse, darabjait aként kell megvá­lassza, hogy a díszletek könnyen szállíthatók s a darabok a megye magyar falvaiba ma­gyar értéket vivők legyenek. A Süt a nap besztercei bemutatója után a műkedvelők Só­falván adták elő nagy sikerrel Zilahv kitűnő vígját é kát. A tfakerékossácj isiiét teremi, buzakeicsöiiben aranyai gefeilt i

Next

/
Thumbnails
Contents