Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-14 / 282. szám
KtTîD, 1943 december 14* J.XTV. évfolyam, 2&2L szăui/IM 16 Szerkesztőség éa kiadói ivatai: Kolozsvár; Jokai-u. 16-, I. Tejelőn: 11—0«. Nyomda: Egye* tem-a. Q Telefon; 29—23. Csekkszámla; 7295# laeseprmaegswMwemBöaemesM ILAPITGTTI: BlRTHfl MIXLÚS Kiadótulajdonos: ,,PATLAS SAJTOD ÁLLALAT Rt Kolozsvár. Előfizetési arak: 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 4Ő.W P. A Wilh elmstrameúUáqfoglalúm ce moszkvai rádió 'felhívásával A DAILY TELEGRAPH CIKKE s Törökország hajlandó támogatni a szövetségeseket, de nem akar háborút kezdeni Németország ellen KÜLPOLITIKAI VITA A FINN PARLAMENTBEN Kirovográdnál súlyos szovjet támadás indult A háromhatalmi egyezmény megkötésének évfordulóján elhangzott beszédek élénk fényt vetnek arra az egyetértésre, amely Németországot, Japánt és a fasiszta Olaszországot áthatja. Ezúttal is tudatosan késünk két napot a beszédek jelentőségének méltatásával, mert úgy véljük, hogy a nemzetközi sajtó reakciójának birtokában olyan szempontokat tudunk bemutatni, amelyek elütnek az előző évforduló jelentőségeitől. A háromhatalmi egyezmény tagállamainak elmultévi helyzetalakulása egymástól elütő képet mutat. A Német Birodalom ellenfeleitől nyugatról, keletről és délről körülvéve az eltelt tizenkét hónap alatt változatlanul megmutatta a világnak hatalmas erejét és fegyveres potenciáljának megfeszítésével a leghevesebb támadásokkal is szembeszállt. Arcvonalainak peremén a hadászati szükségesség arra kényszeri- tette a német katonai vezetőket, hogy a 11' ehrmacht legelőretoltabb pozícióit feladják és időnkint frontröviditéseket hajtsanak végre, ennek ellenére azonban a német véderő mindenütt megtartotta kulesállásait és az ellenfél beismerése szerint is megakadályozta az „Európai erőd“ pilléreinek kidöntését. A német hadvezetésben a mostani háború folyamán először kapott szerepet a defenzív stratégia s a nemet hadvezetők a hadimüvészet- nek ebben az ágában is fölényes mestereknek \ bizonyultak. Ugyancsak igazolta jóhirét a j német katona, aki a legsanyarubb körűimé- ' nyék között is éli smérésreméltó kitartással feljesitette feladatát. A szövetségesek a németekkel szemben kivívott legnagyobb sikereinek az északafrikai expedíciót, az oroszországi téli és nyári hadjáratot és a nyugati felfokozott légiháborut tartják. A háború menetét kétségtelenül lényegesen befolyásoló mindhárom eseménynek okait kutatva, a német államférfiak visszapillantásai nyomán megállapíthatjuk a következőket: i. Az angol világbirodalom óriási energia- forrásainak összes termékeit a háború első két evében Északafrlkában halmozta össze. Az akkumulált töméntelen hadianyag mégin- kább felduzzadt az USA hadbalépése után. Mikor Németország erejét más frontok is igénybevették, akkor indította meg Alexander tábornok el-alameim ojfenziváját. Rommel vezértábornagy és vezérkara a fölényben levő ellenfél nyomásának panrozására az egyetlen lehetséges megoldást, a visszavonulást választotta. A ■ brit—amerikai francia- északafrikai partraszállás után az Afrika Korps helyzete még kényesebb lett. A tengeri utánpótlás megnehezülése és a nyugatról indított szövetséges oldaltámadás arra késztette végül is a tengelyhadveztőséget, hogy észak- afrikai állasait feladja. Az északafrikai hadjáratot a negativ következmények ellenére meg a semleges külföld sem Ítélte meg soha kudarcnak, tekintettel arra,/ hogy & német haderő hosszú hónapokon keresztül távol tudta tat tani. Európától, a háború pusztításait és vetetytársainak energiáját szétforgácsolta és ezzel megakadályozta a közvetlen támadást a kontinens ellen. Kétségtelenül határozottan handicapelte Németországot az angol—amerikaiak szicíliai inváziója, majd a délolaszországi partraszállás és az ezek nyomán Olaszországban előállott belső változás. Már- már úgy látszott, hogy igaznak bizonyul a mondás, hogy „Európa lágy alsóteste“ nem bírja ki a csapásokat, de Késs elring vezér tábornagy hadosztályai Nápolysól északra any- nyira meglassították az angolszászok előnyomulását, hogy még a londoni és washingtoni katonai szakértők is kénytelenek voltak csi- ga-offenzivának nevezni az olaszországi hadműveleteket. 2. A német vezetők a német néphez intézett beszédeikben sokkal súlyosabbnak ítélték meg az elmúlt hónapok folyamán a keleti front helyzetét és az Európát fenyegető veszélyt ennek az arcvónalnak az alakulásában jelölték meg. A tér és az időjárás könyörtelen törvényei, valamint a keleti ellenfél többször hangoztatott ember- és anyagfölénye a német állásrendszer sorozatos módosításait eredményezte, de az elég nagy kiterjedésű visszavonulások olyan rendben folytak le, hogy a Moszkva részéről feltett szándék, nagyobb nemet csapategységek elvágása és megsemmisítése a keleti háború első évének német katlancsatái mintájára, egyetlenegy esetben sem sikerült és a fokozatosan hátrábbvont front mindig eléggé szilárdnak bizonyult a döntő szovjet áttörés megakadályozására. Berlin sohasem tagadta le a keleti regresszió hátrányait, de a hit egy percre sem rendült meg abban, hogy a Webrmachtnak végül is sikerül kimentenie óriási ellenfelét. A visszavonulás, ha az rendben és tervszerűen történik, szinte olyan értékű hadművelet, mint az előretörés. Ennek a tételnek az alapján elbírálta, a német frontröviditések végrehajtását sikeresnek lehet mondani és az ebből fakadó kilátások eléggé biztatók a német nép számára. ? A nyugati légiháboru a német belső jicni egyik legsúlyosabb problémája. A régi szabály, hogy a támadófegyverek mindig ütőképesebbek a védő fegyver éknél, ma is fennál és a ’technika emberfeletti fáradozásainak ellenére, nem képes százszázalékos hatásossággal felvenni a harcot a támadókkal. A támadók választhatják meg a bombatámadások időpontját, kihasználják a kedvező légköri viszonyokat, a taktika lehetőségeinek kihasználásával erőinek megosztására kényszerítheti a védelmet és az egyszerre több város ellen indított légióffenzivákkal a védők vadász- repülőgépeinek tevékenységét is a normális alá csökkentheti. Ezeket az adottságokat az angol és az amerikai légierő idejében felismerte és nagyarányú bombatámadásait ezekhez mérte. Nem meglepő tehát, hogy a német városokban a robbanó- és gyujtóbombák igen nagy pusztítást vittek véghez és a belső front kényelmét érezhetően megzavarták. Mindez azonban nem tudta megtörni a harci szellemet és a vezetők gondoskodtak arról is, hogy a bombázások során hajléktalanul maradt lakosság morálja az ellsagyatottság miatt ne csökkenjen. Habár számolnak a légiháboru további kiterjedésével, mégis megállapítják, hogy az ellenfél ezzel a fegyverrel nem jut közelebb végső céljához és erre alapított feltevései eredménytelenek lesznek. Végeredményben tehát Németország világhatalmi helyzete a háromhatalmi egyezmény 1 megkötésének évfordulóján érintetlenül áll és az ellene felsorakozott erők nem ringathatják magukat olyan álomban, hogy Németország hadigépezetét lényegében már megtörték és csak a likvidálás volna hátra. A háromhatalmi szövetség második tagállama, Japán nagyjában szintén azok előtt a pjoblémák előtt állott a múlt évben, mint európai szövetségese. Talán annyival mondhatjuk könnyebbnek Japán helyzetét, hogy ellenségeinek támaszpontjaitól térben olyan távol esik, hogy elkerülhette x légitámadások pusztításait. A harmadik tagállam, Olaszország, a ránehezedő több atmoszférikus nyomás következtében megrendült és a belső szétválás folytán mint hatalmi tényező kiesett a totális világháborúból. A Mussolini kiszabadítása után újjászervezett fasiszta kormány azonban megerősítette elhatározását, hogy kitart Berlin és Tokió mellett és vállalja a további megpróbáltatásokat, amelyek, hite szerint, a végső győzelemhez fognak vezetni. Ribbentrop német külügyminiszter és Sige- micu japán külügyminiszter rádióbeszédei e? őteljes megnyilvánulásai annak a német és japán akaratnak, hogy a- megkezdett utón végi gmennek és erről semmiféle ellenerő őket le nem térítheti s az előrehaladást tartósan nem gáncsolhatja. Nem érdekes az, mikor érnek az ut végére, mondják Berlinben és T okióban, fontos azonban, hogy valamikor oda eljussanak. " NAGY JÓZSEF. Áss angolszász partraszállásra felkészültek a németek Berlinből jelenti az MTI: A harcok középpontja a keleti arc von aton ez- időszerint a kirovogradi .térség, ahol az oroszok messzemenő célokat tűztek ki maguk elé, vagy magái a várost akarják kézre,keríteni, vagy pedig annak megkerülésével akarnak előnyomulni. Itt a szovjet támadásokat német ellentámadások váltják feil, úgyhogy ma még nem lehet tiszta képet kapni az itteni helyzetről. Tájékozott német katonai körökben ma hangsúlyozták, hogy német részről a helyzetet nyugodtan ítélik meg és nagyjában megegyeznek a nagy szovjet ámad ás idle j én általában közölt megállapít ássál, hogy a kezdeti sikerek után az oroszok vagy kény telepek voltak megái lan i, vagy a közben megérkezett német tartalékok bevetésével nemcsak megállitot- ták az előrenyomulásukat, hanem vissza is szorították az ellenséget. Súlyos eihárítükarcck folynak még Cserkaszi térségében is. Az olasz harctéréin figyelemreméltó esemény nem volt. Német katonai részről héfőp utalás történt a Bail kánon folyó harcokra is. A német hadvezetőség nem óhajt azokról rendes napi jelentésiéiben beszámolni, mert a Balkánon nincs szó összefüggő arcvonalról. Azok az egyes helyek és országrészek, .amelyeken e harcok folynak, meglehetősen elszigeteltek egymástól. ............. A katonai helyzettel összefüggésben a Wilhelmsfrassep hétfőn említést tettek a londoni Exchange Telegraph egyik kiadásáról, amely szerint az orosz adóállomások a hivatalos Tass-ügynökség egyik nyilatkozatát közölték az orosz néppel, különösen a fronton harcoló szovjet katonákkal. Az oroszok és szövetségeseik — hangsúlyozza a, kiáltvány -- Szilárdan eltökélték, hogy partraszállási terveiket most. már hamarosan végrehajtják. Az erre vonatkozó hadműveletek időpontjáig nézve is megállapodás jött létre a szövetségesek között. A siker immár biztosítva vau. Németország felett kimondották a halálos Ítéletet. A Wil hetim sírásáén a kiáltványhoz azt a megjegyzésé fűzik, hogy ezzel az orosz katonákat kívánják felvillanyozni, de ez egyúttal nyílt bevallása annak is, hogy mindazok a remények, amelyeket a Szovjet eddigi arrvopalain harcainak eredményeihez fűzött, meghiúsultak. Amit nem tudott a Szovjet saját harcterein megváló »tani, azt most a Ny ugatott- répában tervezett inváziótól várja és reméli. Megjegyzik még a \\ ilhelni- strassen, hogy amint a szövetségeseknek a szovjet arcvonalon nem sikerült elérni céljaikat, éppúgy kevésbé fog sikerülni partraszállási kísérletük. amelyre természetesen megfelelően felkészült a nemet ltad\eze- tőség.
