Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

eli*tinz£tc

10 4 3 december t.

— fi

Piikiinszky Béla:

Magyar-német szellemi kölcsönliatások

i.

A magyar-német kapcsolatok vizsgálata különösen a közelmúltban igen divatos feladat volt, nem csoda, hogy szinte gombamódra termettek szakértői. Bárhol né'tünk szét, sajtóban és elöadássorozia- toktban, egyre-másra majdnem menthetetlenül beleütköztünk a magyar-német művelődési kapcsolatokba; olykor az volt ?z élezésünk, hogy egy-egy szerző vagy előadó éppen e kapcsolatok népszerű vázolásával, vagy pusztán jelszószarü hangoztatásával próbált magának tekintélyt szerezni. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ennek a divatnak milyen veszedelmei voltak és vannak; a tájékozatlanság vagy hiányos tájékozottság könnyen általánosít. a felelőtlenség kritikátlanul könnyen tullendül azon, amit a tudomány eddig komoly kutatással megállapított és hamis irányba tereli a magyar meg német közvéleményt. Pedig ha valamikor, ugv ma kell teljesen átéreznünk kötelességünket, b°gv egymás szemléletéből eltávolitsuk a fény szűr őket meg görbe tükröket, hogy

közvetlenül és férfiasán nézzünk egymás szemébe, a tiszta és moglámadhatatlun igazságot, a lényeget, magot keresve.

Természetes, hogy magam ma nem akarok beállni azok sorába, akik a magyar-német. szellemi kapcsolatokat népszerűsítik. E helyett az idevágó kutatás mai állásából kiindulva — amennyire egy rövid előadás keretet megengedik — a kapcsolatok vizsgálatában egy-két olyan fontos feladatkörre szeretném felhívni a figyelmét, melynek megoldása elsősorban reánk vár, mert éppen a; mi szempontunkból lesz hivatva hatékonyan előmozdítani az igazabb, tisztább szemléletet és a magyar szellemiség helyesebb megbecsülését.

Az eddigi kutíMás rámutatott a magyar és német szellemi élet hasonló fejlődésére, s e fejlődés folyamán érvényesült irányok feltűnően hasonló egymásutánjára; felhívta a figyelmet Bécs fontos közvetítő szerepére, valamint a magyar- országi németség befogadó és továbbadó munkájába.

KÖzépeurópa határai egybeestek a magyar szentkorona felségterületének határaival

Fontos feladatunk ebben az irányban azonban az is, hogy felvilágosítsuk a német közvéleményt arról, miképen formálta át a magyarság a német kultur- javakat sajátosan magyarrá és hogyan adtjn őket ilven módon mint szinte teljesen áthasonlitott szellemi birtokállományát tovább a délkeleteurópai népeknek. Legyen szabad teendőinket ebben az irányban néhány példával megvilágítanom.

Protestáns énekeskönyveink anyaga — különösen az evangélikusoké — eleinte jórészt német eredetű; a magyarság ezt az anyagot saját változataiban adta tovább szomszédainak. — Goethét délkeleti szomszédaink jó ideig franciául olvasták, s csak miután a magyar mübirálat rámutatott a költő páratlan művészetére, és rrggyarra fordították fontosabb müveit, kezdték tőlünk délkeletre is eredetiben olvasni és eredetiből fordítani. — Herder történetfilozófiája körül nálunk a 19. század második évtizedében élénk vita folyt, különösen nemzeti jövcnkről mondott sötét jóslata miatt; a szerb értelmiség jórészt magypr írókon keresztül ismerte meg ezt a történetfilozófiát és a szláv- ságra vonatkozó tételeiből önbizalmat merítve, magyar földön. Újvidéken indította meg igazi szellemi életét. A példákat halmozhatnánk, de még több a fel nem derített hasonló mozzanat. Pedig az efféle kapcsolatok meggyőzően tárják a német közvélemény elé azt a tényt, hogy Középeurópa határai századokon keresztül lényegében ugyanazok voltak, mint a maenjar szent korona felségterületének határai; azontúl merőben más világ kezdődött, a bizánci műveltségben gyökerező erkölcsi és szellemi légkörével.

1526-ig általában mi voltunk

az adó fél

Még fontosabb feladatunk lenne a kölcsönös helyes megismertetés jegyében felfednünk a magyar szellemnek a német kultúrában kétségtelenül megtalálható kisugárzásait. Tudományunk gondosan számontartotta mindazt, amit évszázadokon keresztül nyugati szomszédunktól kaptunk. De a kutatás lendületében megfeledkeztünk arról, hogy nemasak kaptunk, hanem adtunk is. Csak legújabban kezdtük keresni a magyarság nyomát a nagyvilág szellemi életében s a keresésnek még csak elején vagyunk. Ez alkalommal a kutatás ma ismert anyagából ieszürődő néhány fontosabb eredményre és szempontra szeretnék rámutatni.

A Nyugat először akkor döbbent rá arra, hogy a Kárpátok medencéjében nem „barbárok“, emberevő félvadak élnek, mikor a még zsenge gyermek Szent Erzsébet fényes kísérettel és még fényesebb hozománnyal Hermann thüringiai őrgróf udvarába érkezett. A kelengye káprázatos volt: A kis királyleány szin- ezüst bölcsőben feküdt arannyal, meg ezüsttel átszőtt ruhában; az ágynemű biborselyem volt; a drágakövekkel ékes diadémok, füzérek, gyűrűk, ékköves övék, elefántcsont kazetták tömegét töltötték meg; cizellált arany és ezüst vázák, ezüst fürdőkád egészítette ki a gazdag ruhaneműt. Az egykorú krónikások csodákat mesélnek erről a kincsről; Montalembert gróf, Szent Erzsébet életirója szerint ez a házasság a keleti fényűzés meghonosodását és az ezzel összefüggő iparágak megindulását jelentette német földön.

Szent Erzsébet páratlanul gazdag kelengyéje valóban a magyar művészet csodálatos fejlettségéről tett bizonyságot. Természetes tehát, hogy művészeinket, elsősorban, a magyar, ötvösöket csakhamar Németországban is szívesen látták, ahol mindenekelőtt a sajátosan magyar technikát, a sodronyzománcot terjesztették el. Bécsben már a 14. században szép számmal találunk magyar ötvösöket. De vándorutjuk nem ért véget Bécsben; különösen meggyőzően bizonyítja ezt Dürer Albert családjának példája. Nagyatyja, Ajtósi Antal a békésmegyei Gyufán volt ötvös, s itt született atyja, id. Dürer Albert is, aki mint vándoruton lévő ötvösművész 1455-ben telepedett meg Nürn- bergben. A idősb Dürert Gyuláról László nevű testvérének fia, Miklós is követte, akit 1482-ben vettek fel a nürnbergi ötvösök céhébe; busz évvel később Kölnben találjuk, ahol még évtizedeken keresztül dolgozik Miklas Unger néven, bizonyságot udva arról, hogy a család magyar eredetének tudata nem halványodott el. Dürer maga is ötvösnek készült atyja t műhelyében és művészetébe a magyar ötvösművészet hagyományai is beleoitód- tak.

— A Diirer-müvészcsalád megjelenése Németországban és bekapcsolódása a német művészetbe azonban csupán egyik jelensége művészeink szélesebb kiáramlásának. És a kereszténnyé lett Magyarországnak nemcsak ötvösművészete virágzott: a kassai székesegyház hatalmas építkezéséből egész sereg kőfaragó vándorol ki a bécsi Szent István templom építési munkálataihoz. Forrásaink kilenc olyan mesterről emlékeznek meg, akiknek magyar származása kétségtelen, s noha nem emelkedtek műhelyvezetői rangra, jelentős részük volt az épület faragott részleteinek. plasztikai díszének a kidolgozásában. A bécsi Szent István-templom egyik oldal ka pújának domborművé, mely Pál

fordulósát ábrázolja, Kolozsvári György és Márton hatására vall, sőt akad olyan német mütörténetiró is, aki a két Kolozsvári-testvér alkotásának tartja.

Művészeink vándorutja külföldre a kereskedelmi útvonalakon vezetett. Leggyakoribb állomáshelyeik Bécs után München meg Nürnberg. Ezen az utón haladt Kassai Jakab is, akinek páratlan művészetéről a középkori Bécs sok becses művészeti alkotása mellett a freisingi főoltár, a leggazdagabb német közgyűjteményekben lévő faszobrai és a pcússaui Szent Szevér templom Madonnája tanúskodik. Jakab mester figyelemreméltó újítása, mellyel a német szobrászatnak is jelentős ösztönzéseket adott, az alakok szilárd megformálásában, az emberi test szerves részének a burkoló ruhatömegtől való különválasztásában, az alak sza- baddátét elében mutatkozott. Madonna- ideálja is teljesen uj:' a freisingi főoltár Szűz Máriája távol áll a korábbi, kissé félregörbült, negédes mosolyu, karcsú Madonnáktól, de távol áll azoktól az előkelő polgárasszonyoktól is, akiknek képmására a későbbi Madonnák készültek.

Késői középkori művészetünk kisugárzásairól német földön az említett példákon kívül természetesen még gazdiag bizonyító anyag tanúskodik. 1526-ig a velünk közvetlenül szomszédos német területtel fennálló művészeti kapcsolatainkban általában mi voltunk az adó fél. A hódoltság másfél százada alatt azután lassanként megfordul a viszonn s tudjuk, hogy az osztrák művészek működése hazánkban a barokk művészet meghonosodásában éri el tetőpontját.

A magyar széliem hatásai

De nemcsak a magyar művészet nyomait találjuk meg a középkorvégi német kultúrában. Szólhatnánk a magyar vallásos irók hatékony részvételéiül a sko- lasaztlkus irodalom nagy európai közösségében, arról, bogy Magyarországi Mi'Innenin l'ellnirt ét LiüSjCCii OSVÚt Németországban is kedvelt es keresett Írók voltak. Szólhatnánk a magyar humanizmus szellemi térfoglalásáról különösen Dudith András és Zsárnboki .Uniós életutjával kapcsolatban. Dudith Andrá' levelezése Justos IÁpsiussal, Mvretussal és Camerariussal az európai humanizmus történetének megbec Hihetetlen forrása. A nagyszombati születésű, ősmagyar családból származó Zsámboki János — humanista nevén Sambucus — pedig mint

11. Ferdinánd orvosa, történetírója és könyvtárosa megveti u béosi udvari könyvtár alapját.

Atöi ök háboi uk nyomán bizonyo: fok i elsősorban gyakorlati érdi-kiötlői támad nyelvünk iránt is; ekkor l:erülnek a néniét nyelvbe a ma <■; használt magyar szavuk; még nagyobb a magyar kóz- vctitc'sel a német nyelvbe jutott 1örók szavak száma Term'- •/.(•te:; azonban, hogy a Mohácsot követő két év záznd, a rna- ■ ’ I •: ■ ■ ’ ■; I Iá1 harcánál zű

«égképpen a szellemi életnek me; kisugárzó erejének hanyatlását vonta rnaga után; u felszabadító háborúk után meginduló újjáépítő munka is lekötötte a magyarság minden ■ zellemí erejét. Először ismét művészeink hirdetik a magyar szellem töretlen alkotó lendületét német földön. Gondoljunk a szinmagyur református papi családból származó Mányoki Adóimra, aki 11. Rákóczi Ferenc szolgálatából kerül külföldre s mint Erős Ágost lengyel király ér szász választófejedelem udvari festője az egykorú németség számos vezető alakját örökítette meg.

Magyarok és magyar tudomány a Georgia Augustán

A német egyetemekkel kialakuló évszázados, sokrétű kapcsolataink köréből különösen tanulságos szemléletünk szempontjából tudósaink és tudományt pártoló főuraink Göltingában végzett munkája. Az 1734-ben alapított Georgia Augustán már az alapítást követő esztendőben ott találjuk Segner János Andrást, a pozsonyi kereskedőfiuból lett világhírű fizikust, aki hwsz éven át tanított az egyetemen, megbecsülhetetlen ösztönzéseket adva a német természettudománynak is. 1794- ben Sipos Pál Göttingában szerkesztette uj logaritmus- és trigonometriai tábláit s a göttingai bástyasétányon melegedett öcsze a legnagyobb magyar matematikai lángelme, Bolyai Farkas Gauss Károly Frigyessel, itt beszélte meg fiatal barátjával gondolatait a geometria uj megalapozásáról. Az öncélú tudásnak és korlátlan polihisztorizmusnak ebben a korában pedig a matematikusokkal és fizikusokkal elválaszthatatlanul egybeolvad a történet- irók. nyelvészek, teológusok és pedagógusok hosszú sora. A páni és tanári pályára készülő magyar polgári é.s köznemesi réteg fiain kívül a főúri osztály is szépszámmal szerepel a göttingai egyetem hallgatóságában: báró Prónay Sándor, Miksa és János, gróf Teleki József, gróf Bethlen Elek, báró Kemény Simon és ifjú báró Podmaniczky Sándor egymásután keresik fel a Georgia Augustát. — Jelentős szerep jut Göttinga és a magyar tudomány kapcsolatainak történetében az egyetemmel szorosan egvüttmüködő tudományos társaság, a „Königliche Gocie- tät der Wiessenschaften“ magyar tagjainak; a tiszteleti tagok sorába többek között gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellárt, Festetich György és Széchenyi Ferenc grófot találjuk, akik állandóan leveleztek a göttingri professzorokkal.

Az egyetem magyar hallgatói terelték Schlözer Ágost Lajos, az ismert történetíró-professzor munkásságát is sajátos irányba. Annyi magyar tanítványa volt, hogy 1798-ban a nyári félévben külön világtörténeti kollégiumot tartott számukra különös tekintettel a magyar történetre; tanítványaitól szorgalmasan tanult magyarul és minden törekvésével azon volt, hogy magyar nyelvismereteit gyarapítsa. A magyar-keleti rokonság elméletével érkezett 1794 végén Göttingába Gyarmatid Sámuel, mint gróf Bethlen Elek kísérője és mentora. Kezdeményezésére a göttingai egyetem néhány évre a magyar nyelvha- sonlitás tudományának középpontjába került. Gyamiathy támogatásával Schlözer Ágost Lajos is hatékonyan kapcsolódott bele a magyar nyelvtudomány további fejlődésébe és akadályt nem ismerő szorgalommal mélyedt el a magyar nyelveredet és a finnugpr nyelvrokonság kérdésének tanulmányozásába.

(Folytatjuk.)

Parkeííesséai munkálatoké^ juid. LŐREVCZY JÓZSEF,

lakás: Zárolya-utca 14. szám., vagy SEBŐK ■ cukrászda, Mátyás király-tér 23. Te).: 19—59.

A BIVALYBIKA

Irta: NAGY KÁLMÁN,

Második 1Frigyest csak a 'beavatottak hívták ezen tű néven, ,azok is csak ti háta megett. Az elnevezést nagynevű druszája, ama bizonyos ■ÍRőtszakállu iránti tiszteletből, \na, 'meg nem utolsó esetben >a rokonhangzás miatt kapta. A polgári >életben ugyanis olyan nevet viselt Második Frigyes, amely ta német /nyelvben' 1köztudomásúlag a vörös .szint jelenti. Meglehet ugyan, hogy a külső Megjelenése item kismértékben hozzájárult 1ahhoz, hogy a vidéki kaszinótagok a háta megett mindig a felség jelzővel együtt emlegessék nevét.

Pedig nem is viselt tszakállt, sőt, ha lehette, mindennap megborotválkozott. Minden másegyéb hajszál azonban, ami a fe- I jén tanyázott, lángvörös Színben ragyogott még a leghomályosabb világításban is. Ne gondoljuk, hogy |ez valami különös faji jelleget kölcsönzött orcának, inkább csak a miélynézésü szeme jelentett'valami szelíd honvágyat ,az igéretföldje iránt.

Tudta, vagy nein tudta, hogy háta megett uralkodói titulusokat illesztenek nevéhez, sohasem lehetett -megállapítani, annyi bizonyos, hogy valamit megérzett, de gondosan titkolta. Sőt, igyekezett lehetőleg magáraölteni egy elképzelt szuverén összes ,külső jellemvonásait. iGőgös fejtartással járkált a világban, hogy kiegyenlítse Iazt a hiányt, amelyet a termeténél megtagadott tőle a természet. Kezében ezüstgombos sétapálcája, akálr uralkodói jogar is lehetett volna. Mindezeken felül előszeretettel használta a' fejedelmi 'többest is.

A sors Iróniájából polgári foglalkozást is kellett gyakorolnia s mivel (nem állott rendelkezésére semmiféle civillista, iaz állatgyógyászat terén hasznosította Imüködé- sét, \mint három ;politikai járás állatorvosa. Hivatalo.i 'teendőin kívül jóformán semmi dolga sem volt. \Ha ta parasztnak megbetegedett a tehene, ugyi'S csak ,a kovácsot hivatta el, ha felfúvódott ,az 'ökre, petróleummal próbálkozott, ha a disznaja kornyadozott, a legfőbb fórumhoz, a

disznóölőkéshez folyamodott, de sohasem vette állatorvos segítségét igénybe.

Második Frigyes, nevezzük pichst már csak Iezen a néven, ha fiégy-öthavonként beutazta a községeit és bekukkantott a vágóhidakra, mészárszékekbe, ki is merítette teljesen a hivatása minden ága-bo- gát. Legfeljebb az állatnemesitée terén fejtette ki azután üdvös •tevékenységét. Ez túlnyomó részben'a statisztikázásban merült ki és ha reájött, hogy valamelyik faluban még nem vásároltak újat a karácsonyra hímért községi bika helyett, igen erélyes felszólításokat küldözgettek az elöljáróságnak.

A megszálló fáj hivatalos fnyelvén igen szépen hangzott <a fejedelmi többes ás. Mi .. . járás központi főállatorvosa elrendeljük, hogy Ia község zárojS határidőn belül stb., Istb.

A falusbirák ugyancsak vakarhatták a fejüket, Iha hasonló dörgedelmeket kaptak. A féjvakaráson kívül ‘rendszerint nem is tettek egyebet és (a falu továbbra is maradt {tenyészkan, tenyészbika tnélkül.

Egyszer K. község elöljárósága, kapott hasonló hivatalos írást, ahol a másfél évtizedes megszállás /dacára is még mindig a honfoglaló Árpád fajtájából való volt a biró. Nem is próbálták elcsapni sohasem. Állítólag több iesze molt, mint összes fel- jebbvalióinak egészen a vármegyéig és igen-igen respektálták a megszállók részéről is. Éppen vacsorautáni kaszinózással foglalatoskodott az esküdtekkel egyetemben a szövetkezetben, amikor a sánta dobos rárontott /a sokpecsétes hivatalos levéllel,

— Lovas legény hozta, — fnyögte fulladozva —• valami borzasztóan fontos ler hét.

; —• (Na csak nem kell úgy megijedni, mindjárt egy kis hivatalos írástól, i— /csillapította a biró a köréje sereglő jesküdteket, akik mindjárt valami 'rovatalfélét sejtettek a nagy sürgősség megett. —• Nincs benne semmi, — nyugtatta meg a