Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-04 / 275. szám
Taţ j n r C mat'd <rî* EUíNiíS 7 KITEKINTÉS A VITÁKBA írja: HESZKE BÉLA Szellemi „sxabadútsók“ Az utókor történ.et írójának ■végtelenül nehéz,, de nagyon érdekes feladata lesz. (Moist nem gondolunk sem a politikára, iseni a szemünk élőit lejátszódó „történelmi“ eseményekre, melyekhez hasonlókat ugyan nem minden korban, de azért már egyszer-kétszer átélt az a vén Európa, hanem arra az érdekes feladatra, amelyet a jövendő történetírójának fog jelenteni korunk szellemi arculatának megrajzolása a;z Írott szó dákom en tu mai alapján. E „dokumentumok“ között jelentős helyet, főig elfoglalt ni a sajtótermékek beláthatatlan tömege is azok között i.s a magyar „színházi sajtó“, aminőhöz hasonlót keveset „termelt“ széles e hazában a szellemi „céhek“ napról-napra növekedő csapata. Milyen megdöbbentően érdek es olvasmány lesz egy-egy fővárosi színházi, film- és irodalmi lap, vagy magazin! Pontos <és csalhatatlan képet fog mutatni e lapok csaknem minden egyes szánna a magyar stilus el- fajzásairól, a „sztárkultusz“ háló- szobáig hatoló intimpist ás kodásáról, a hiuságvásá.rnak soha nem látott nyüzsgéséről, az önreklám nárciszti- kuissá betegedéit túlzásairól, a „félretették“ helyébe hangosan jelentkező dilettánsokról s a konjunktúráio- vagok azon fajtájáról, amelyet szívesen „szellemi szabadúszóknak“ nevezünk. egy uj „színpadi szerző“ vallomásai, melyet egy másik uj színpadi szerzőnek tett, mondván, hogy ő nem bánja, ha megbukott, mert az a fontos, hogy társa, akinek gratulál, sikert aratott. Vigyázzunk! It(t nem az irótárs sikerének örvendő másik irótárs megnyilatkozásáról van szó. A lényeg az, hogy a gratuláló az erőslelkiiség mezében tetszeleg- Azért vall, hogy önmagáról mégiihassa: „nem bánom, hogy megbuktam“. 'Minden lényegtelen — olvassuk ki a sorok közül. A lényeges az, hogy a nyilatkozó még egyszer „kijátszhassa“ önmagáit s bátornak vélt őszinteségével megmondhassa önmagáról: „nem bánt, hogy megbuktam“. Ez a szellemi szabaduszás. Mást dicsér s közben elrejti a sorok közé önmaga dicséretét, mert már annyit tanult ebben a konjunkturás, csalfa mai világban, hogy „néha a bukás is hasznos“. Hasznos, mert beszélnek róla és csak az él, akiről beszélnek. Igen, ez az egyik átkos jelszava a mai színházi életnek. B esz éltetés másokról, magái nkról, macskánkról, fürdőkáduTikról, ezüstrókánkról és migraimünk- ről, szökött kutyánkról és kóbor pirosainkról. A konjunktüraszellem vaksága leírhatatlan. Ahhoz csak butasága és könnyen leleplezhető áttetszősége hasonlítható. Szerencse, hogy még akad egypár „látó“ ember & ez vigasztal ... cimLi magyar „íilmcsoda" remegve tiszteli producerei címéreA derék producerek cs hollywoodi „művészi magasságokban" alkotó komikusok filmjének (.övezető részében ugyanis egy nem éppen szellennes, de annil inkább jellemző figyelmeztetést olvastunk. A megrendítő szellemesség ü filmesek ugyanis arra figyelmeztetik a film bevezetőjében a -jámbor moziközönséget, bogy „Ne bosszankodjék azon, amit lát. Az egész történet kiagyalt dolog" s ezzel éreztetik, bogy a filmkockákon rögzített botorságért nem vállalnak felelősséget. Micsoda nemek üzleti szellemre valló figyelmeztetés! A tömegnek szellemes, az ér- telmesebbjén.ek pedig felelőtlen megjegyzés és a film pereg. Vaskos, szellemleien humora, mely már nem is falrengrető, hanem mozivásznat hasogatóan rossz, annyira naiv és kezdetleges, mint egy néma film 1922-ben, amikor még csak mozogtak a filmkockán, de mesét nem játszottak. Hát megnyugtatjuk az „Egy bolond szazat csinál" cimü film dérék alkotóit, hogy nem bosszankodtunk. Ellenben végtelen nagy saj- ná'koizás ébredt bennünk. Sajnáltuk a drága nyersanyagot, amit elpocsékoltak azért a szemenszedett ostobaságért, sajnáltuk az időt, sajnáltunk mindenkit, aki rászánta magát, hogy megnézze ezt az uj magyar produkciót. Eszünkbe jutottak a „lelki szegények", akik a Biblia szerint boldogok. S még ebbe a kategóriába sem tudtuk ezeket a filmeseket besorolni, mert ők sajnálaframéitók. Vegyék alamizsnaként, hogy még létezhetnek a magyar film világában. S ezért vájjon ki a felelős? Légi imperializmus Ne ijedjen meg a kedves olvasó: nem politikai eszmefuttatásban lesz része, hanem egy „Légi imperializmus“ cimü nagyon érdekes könyvről, mely most jelent meg Keresztes Károly tollából, az „Opusil kiadásában. Keresztes Károly dr., aki közel másfél évtizedet töltött az európai polgári repülés szolgálatában, beszédes és pontos adatokkal támogatott, érdekes könyvet irt a polgári, repülés problémáiról, teljesítményeiről, a légi- közlekedés világhelyzetéről és Budapestről, mint a jövő Európájának egyik légi központjáról. Megtudjuk, hogy tíz év alatt (1927-től 19J7'lí) & polgári légi-utasforgalom világszerte hatalmasan megnovekdett. Az Egyesült Államokban 1928-ban 1000 lakosra 0.47 utas jutott, 1997-ben pedig már 2.10 az utasforgalom indexe, tehát közel ötszörösére emelkedett. Mi van ez adat mögött? Az, hogy az amerikai légii on alak '937-d :v- polgári Icgi- fcrgalrnában 849 i,i as szállító repülőgép ösz- szcsen 1.9311 ni utast szállítóit. 100.964 menetrendszerű repülésből 99.36%-ot pontosan be is fejeztek s a gépek átlagsebessége meghaladta az óránkinti 2^6 km'\. Kiragadunk a könyv adataiból néhányat az európai légiforgalomról is.- A francia légi forgalom 1938-i adatai szerint, az Aair France gépei 10,837,811 km-t repüllek több mint egy millió 400 ezer kg. postát és áruküldeményt szállítottak. A német légi forgalom teljesítménye 1939-ben 16,326.000 km., 174.280 utasszállitás. Keresztes dr. könyve érlekes adatokat közöl a Szovjet légiforgalom fejlődéséről is. A Szovjet légivonalamak hossza 1923-ban még csak 420 km. volt. 1936-ban azonban már 39.000 km. s az ugyanabban az évben szállított utasok száma 208.129. A berepült kilomélerszám: 33 millió. Aki a repülőgép békéidéi rendeltetési problémái iránt érdeklődik, haszonnal olvashatja ezt az élvezetes stílussal megirt megbízható adatu könyvet. Legalább olvasás közben felidézheti egy szelidebb képzettársítással azt a jelenetet, amikor nem „légitámadás“ hajtja le őt a légvédelmi pincébe, hanem az, amikor kis kojjerrel a kezében azt mondja ,;valahol Európában6; egy repülőtér pénztáránál: „Kérek egy jegyet Madridba . . . Sokára indul a gépi . . /* Egyszer eljön talán ez az idő is. Miért ne jönne?? . . .? Mii mondott gróf Teleki Pál hnssoitkéí évvel ezelőtt esz európai békéről Igen. A szellemi szabadúszóról van szó. A szerkesztőségekben „összeköttetései“ és csak árjaisága, mint ajánlólevél, révén „otthonosan“ mozgó dilettánsra gondölunk, aki „végre szóhoz jutott“. Ez a típus minden alkalmat megragad, hogy „elhelyezze“ firkátumait s mivel az idők kedveznek, mert hát ilyenek az idők, a dilettáns a szemünk előtt válik „íróvá“. A mi szemünkben pedig csak „áliródalmárrá“. - Ez jutott eszünkbe, amikor az egyik fővárosi színházi lapban olvastuk bíró ,a kedélyeket — csupán 'a bikáról szól .... — A bikáról? ■— érdeklődtek csodálkozva jobbról is, balról is. — Igen, 1 a bivalybikáról. — Hát, az nekünk nincs is. — Éppen az a baj, mert azt mondja az iráp, hogy egy íhéten belül legyen. — Az csakugyan nagy 'baj, — szörnyül- ködtek —, mert ehhez nincs egy vas sem a község ládájában. — Mindjárt úgy odavagytok, ■— vágta oda' félvállról a biró-bika van. — Van? — Ha nincs is, majd lesz. — Ugyanbizony honnan, — meresztették bámulva a szemüket az elöljárók. — Hát itt van a Kormos, az enyém, az igen szépkiállásu jószág, megfelel községi bikának is. — A Kormost akarja megtenni községi bikának, haíiahaha, — viharzott a jókedv a szövetkezetben! — Miért ne, bízzátok csak rám. Még aznap megírta a választ Második Frigyesnek, hogy jöhet számbavenni a jószágot, mert megvan a községi bivalyai ka. Mikor megérkezett az állatorvos, még a kapuban elcsípte, bevezette a szobába és jóltartotta kisüstön főtt jóféle rézelővel. Legalább hetvenfokos lehetett a szilvó- rium, amit a főzéskor orvosságnak tett félre az első csepegésből. Közben bőbe- szédüen magyarázgatta, hogy milyen fáin bivalybikára tettek szert, csak az a baja, hogy rettenetesen gyilkos fenevad s a kékbujkás gondozóin kívül senkit sem szenvedhet maga körül. Különösen a nad- rágos emberre jelent kész halált. Mikor megvették, kővel rakott szekér után kötve hozták haza, mégis majdnem katasztrófáikat idézett elő az utón. Ezalatt a beavatottak kivezették az istállóból ^ Kormost és megkötözték úgy, hogy még a csontja is ropogott. Lábai között rudakat húztak keresztül, melyeket hat-hat ember tartott minden oldalról. A hatalmas szarvakba jobbról, balról megint vagy tiz ember kapaszkodott. Úgy körülvették a kékbujkások a gyönyörű jószágot, hogy nem, látszott annak csak « Egy » bosszantó“ magyar film Tisztázzunk két dolgot: Először: filmjeink nagyobb része „bosszantó" s ezt nem mi állapítjuk meg először, hanem talán százezredszer. Nem is erről akarunk imi, hiszen már egész könyvtárra valót írtak a magyar film fogyatkozásairól. Másodsizor: nem a magyar filmről akarunk ezúttal kritikai hangon szólam, mert már kezdjük belátni, hogy semmit sem használ még a tárgyilagos kritika sem, és sorainkkal nem a magyar filmről Írott sirámokat akarjuk szaporítani. Egy egészen egyszerű megjegyzést kockáz* tatunk meg az , Égy bolond százat csinál" füle és az orrahegye. Mikor a rézelő kellőképen megtette a hatását, még egy utolsó figyelmeztetést intézett a bíró a dölingéző állatorvoshoz, aztán levezette az udvarra. — Nagyon vigyázzon instálom-, mert oroszlánnál is bőszebb ez a fenevad, láthatja, hogy alig tudja tartani húsz em- j bér is. Kormosnak kegyetlenül vágta a kötél a húsát, rugdalózott, * kapálózott, ahogy csak birt, hogy Második Frigyesen még a nadrágszára is reszketett, amikor odament. Megsimogatta a bársonyos, fekete orrot, beleasipte a jegyet a Kormos fii- ! lébe, aztán elégedetten ment vissza a rézelőhöz. — Szép állat, nagyon szép állat, — örvendezett most már kissé akadozó nyelv- \ vei — még ma elmondom a főbírónak is. A főbíró szintén nagy állatbarát volt I és már másnap kikocsizott, hogy a csuda- bikát megnézze. — Na, hol van az a hires bika, — kérdezte még a koasiról? — Künn van instálom a kertben, — ■— mondta nagyon szerényen a bíró. •— Nagyon helyes, — a tenyészállatok- \ nak is szükségük van friss levegőre, de j hol van az a bika, nem látok csak egy bivalyfogatot, amivel valaki szánt. — Hát az a bika instálom, az amelyik most éppen gsára áll. — Mi az, csak nem fogta be kend a falu bikáját járomba? — Nem a falu bikája az, hanem az én ! ökröm. Igaz, hogy derék szép jószág, még bikának sem kellene derekabb ... A főbírónak csurogtak a könnyei, amíg \ az esetet végighallgatta. — Tudja-e kend, hogy ez hatáságfélrevezetés? — Miért volna, — hencegett a biró — ha egyszer a ludoktor ur is jónak találta? Bika az, írás van róla. — Az ördög vigye magúkat, — nevette el a dolgot a főbíró és még aznap elmesélte az esetet a járási székhely kaszinójában. Szegény Frigyes félig nem ment emberek közé menni s azonnal kérte nyug- dijßßfatd,sát, t A trianoni békével kapcsolatos forrásanyagot! rendezgettem a napokban, amikor kezembe került Teleki Pálnak 1921- ben kiadott ( egyik ! munkája. A munka címe: Magyarország gazdasági térképekben. Sokat forgattam valamikor a könyvet, standard 1alkotásnak számit. Rengeteg anyagot, .dolgozott fel benne Teleki Pál tudós lángelméje és a sok adatot tökéletes rendszerben tette közkinccsé a kitünően megrajzolt térképekben. Mostanában sokat beszélnek világszerte a békéről. Érdekes \és időszerű ennek a könyvnek az előszava, amelyben Teleki Pál a békeszerződésekkel kapcsolatos munkáról .szól. „Ez az atlasz — mondja Teleki Pál az előszóban — az u. n. békeKonferenciára való előkészülésünk .kapcsán született meg. Úgy mint minden akikor végzett munkánk — jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági politikai és egyéb emlékiratok, térképek stb. — nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a ineghallgatásunk, de sőt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró Ítéletet. A béke- konferencia atmoszférája más volt. Nem saját Ítéletem, — szemtanú foglalta össze a következő, talán cinikusan hanszó szavakban annak miiködé ét: Összejöttek a győztes hatalmak politikusai, diplomatái s szakemberei és — vártak. Várták Wil- sonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdődött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a másik tudatlanságába, s részben a saját magáéba. .Főleg a gazdasági kérdésekben volt ez igy. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az etnográfusok papiron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közit gyorsan haladt s i.gy lett az egyéb szempontok mellőzésével a döntések alapja. A mi argumentációnk — nem a mi hibánkból. hacsak a háború előtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba — későn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna. Mii a jövőnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elő nem adtuk. Másoké a felelősség Európa jövő nemzedékei előtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, „píaidieroztunk“. Eurór-a érdekét szolgálta munkánk. — abban a felismerésben, hogy Európa jövő békéjét és gazdac sági felvirágzását csak oly rendező- szolgálja. mely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetőségek erre épített helyes felis- valóságot tártuk fel. Ezt a célt kívántuk szolgálni, amikor minden tendenciát kiküszöböltünk munkáinkból. A 1 eg:zrgombban tudományos va-óságot tartunk fel. De igen szomorú munkát, a lemondás munkáját végeztük volna, ha csak azért dolgoztunk volna, hogy ne vethesse szemünkre az utókor: néma gyereknek anyja sem érti szavát. Ó nem! Mi munkánkkal ha a jelentől nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövőtől. Amikor az 1914. évi szerencsétlen szerbiai ha Járatunk alatt októberben megjövendöltük néhányan a katasztrófát. — amit persze nem hittek el. — december eleién egyikünket a „Kriegsminisieriumba“ hívták, kérdve: „hogy is volt csak. a mit az ur mondott?“ Akkor s ott késő volt. Itt nem lesz késő, ha a jobb megismerés, mely utján van odáig ér, hogy kérdezni akar minket is. S akkor legyen ott a válasz mindenki kezeügyében. A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlődés, változás, melynek irányát az embernél erősebb, állandóbb természeti tényezők és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása., az ismeretek terjesztése feladatunk most. Az uj határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakit le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörődés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyőződést, hogy igy is jól van. Az ő szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szét- rombolása — amelynek ez atlasz kiáltó momentója — nem fogja felvirágoztatni. Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz ap- pellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetőségei.“ Huszonkét évvel ezelőtt láttak napvilágot Teleki Pál sorai. Az idő nem koptatta meg fényüket és nem haladta túl azok aktualitását. A nemzet nagyságát mutatja, hogy fiai még a legnehezebb órában is mindig tudtak eszményi magaslatokra felemelkedni ■ és józan fejjel, tiszta szemmel nézni a jövendő elé. Erre példa Teleki Pál élete és minden munkája. SCHUBERT JÓZSEF KÖNYVELÉSI, ADÓ.Y1ÉRLEGKÉSZITÉSI, SZERVEZÉSI megbízásokat vállal „FIDES66 SCHIESSEL, US HARD ad ügyi és könyvelési ’’roda, Kolozsvár, Király-u. 10. Tel. 28—P8. 0400
