Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-03 / 274. szám

'Et.LENZEK’ A második bécsi döntés gy átá­zásával és nyílt fenyegetéssel ülte meg Románia, a gyulafehér­vári gyűlés negyedszázados évfordulóját- BUKAREST, december 3. A december 1-i egyesülési ünnepségek Bukarestben hivatalos Te Deummal kezdődtek, ame­lyen résztvrettek a kormány tagjai, a ki­rályi palota tagjai, valamint a katonai és polgári (hatóságok vezetői. A Te Deumot a pátriárcha celebrálta. Ezután az Astra rendezésében emlék ünnepély volt, ame­lyen resztvettek az összes kulturális és hazafias szervezetek érdélyi és ókirály­ságbeli képviselői. A résztvevők névso­rából hiányzik Maniu Gyula neve, holott a megjelentekről készített és a lapokban közzétett képen az első sorban látható Maniu. A megnyitó beszédet Stefan Pop tanár, a>z Astra bukaresti tagozatának el­nöke tartotta. Méltatta az egyesülés té­nyét. Többi között a következőket mondot­ta: &ízakerdélyt újból elidegenitették tő­lünk. Azt kiáltjuk ma is. amit hirdettünk 1918-ban, nem élhetünk tovább szétvá­lasztva. Ma már az egész világ tudja, hogy mi vagyunk Erdély őslakói,, mi ott születtünk, Erdély mindig a mienk is volt. Az igazságot nem lehet megtörni. A ro­mán nemzetnek győznie kell Küldjük meleg testvéri üdvözletünket azokhoz, akik a határokon túl élnek és akik lélek­ben most is velünk vannak és akik vár­ják az igazság napját. Ezután Pacliseanu ■tartott, beszédet, aki ugyancsak az egye­sülés tényét méltatta. Gyulafehérvár meg­valósította a teljes egyesülést. Ellensé­geink — mondotta Pacliseanu —, akik egyházunk, öntudatunk templomát romba akarták dönteni, annak csak fedelét tud­ták megrongálni, az alapok érintetlenek maradtak. A templomok megrongált fe­delének egy részét a román katona már kijavította. Megingathatatlanul állva a templom alapjain, győzünk, vagy elve­szünk, mert nem adhatjuk fel azt, amit nem lehet feladni. Ezután erdélyi román költők vermeit adták elő. Istentiszteletet tartottak a bu­karesti görög katolikus templomban is. Az istentiszteleten megjelentek névsorából ismét hiányzik Maniu Gyula. Az északer- délyi menekültek kulturális otthona fel­vonulást rendezett és megko>'zoruzták az egyesülés harcosainak sírját. Délután Mihály király kulturális alapítványának rendezésében ünnepély volt, ahol a szó­nokok ugyancsak az egyesülést méltatták. Megünnepelte az évfordulót Antonescu tábornagy testőrezrede is, ahol az ünnepi beszédet a tábori püspök tartotta. Ki­emelte Antonescu tábornagy érdemeit, ki­fejezve azon óhaját, hogy minél hamarabb egy királyi korona alatt láthassa egyesül­ve a mindenhol élő összes románokat. Nagyszabású ünnepség zajlott le szer­dán Gyulafehérvár ott is, ahol a kormány képviseletében Petrovici, a nemzeti kul­túra minisztere jelent meg. Vasile Baba esperes imájában a többi között a követ­kezőket mondotta: Rövid volt örömünk ó, Uram, mert lelkünket újból megrázta testvéreink szétválása. A sötét igazságta­lanság és keserű fájdalom mély bánatot keltett Szivünkben. Adj akaratot és hatal­mat a román hadseregnek, hogy diadalra vigye a szent román igazság zászlaját. Az istentisztelet után következett az ün­nepség, amelyen számos beszéd is elhang­zott. Az Astra-tagozat elnöke fájdalommal áll api tóttá meg, hogy az ünneplők sorából hiányzik a kolozsvári román püspök. Azon reményének adott kifejezést, hogy a român igazság végül is győzedelmes­kedni fog. Lupas egyetemi tanár beszé­dében hangoztatta, hogy a mai helyzet nem alkalmas az ünneplésre. A Gyulafe­hérváron hozott egyesülési határozat és a románok egyhangú elhatározását nem. lehet megsemmkdtend. Ilyen köteléket nem lehet Ijsitályon kívül helyezni, már csak ©zért sem, mert a román nemzet modern történelme 1918-ban kezdődött. Szemüvegét WEBER FOTÓOPTIKáTOU Unió-utca 8. sz. Telefon: 38—63 Az ünnepi beszédet Petrovici miniszter mondotta. Hangoztatta, hogy a román nép ezer évi várakozás u/tán végre 1918-ban megerősödve látta azt az álmot, amelyért annyit, szenvedett. Az 1918-ban kiegészült Romániára azonban újabb csapások sza­kadtak rá, amelynek következtében az ország területének egy rrezét elvesztette. Antonescu tábornagy államvezető, vab»- mint Antonescu Mihály helyettes minisz­terelnök és külügyminiszter pár alkalom­mal már leszögezték a kormány hivatalos álláspontját az erdélyi kérdésben. így Antonescu tábornagy 1940 decem­ber 1-én, 1943 jülius 18-án, Antonetcu Mihály pedig 1942 március 19-én és 1942 május 31-én Nagyszebenben mondott be­szédében ismertették a román kormány álláspontját. Petrovici miniszter ezután felolvasta a fentemlitett beszédeket, majd a következőket mondotta: Ez vo!t tehát a kormány hivatalos álláspontja az erdé­lyi kérdé-ben. Kon.m.iyunk nevében ki­jelenthetem, hogy ma is ez a hivatalos ál­láspont, ennek az álláspontnak a megvál­tozása csak akkor következik be, ha majd i-nióra vályúk azok a jogok, amelyek ön­tudatunk és akcióink alapját képezik. A román sajtó leplezetlenül tagadja a bécsi döntés jogérvényét A szerda reggeli román lapok majdnem egész terjedelmüket az egyesülés évfor­dulójának szentelik. Vezető helyen közük A.ntonescu tábornagy szózatát. — December 1. a nagy egyesülés ne­gyedszázados évfordul .a nélethirdeUs volt számunkra és mások számára. Az év­forduló alkalmából kegyeletteljes emléke­zéssel gondolunk mindazokra, akik Er­délyért harcoltak és meghallak, akik hit­tek Erdélyben és érte magukat feláldoz­ták. Gondolkozzunk el tetteiken és mint szigorú parancsot kövessük azokat. A Porunca Vremii vezércikke sze.int 1918 decemberében örök időkre kiegé- eeült a román föld és örök időkre csatla­kozott az országhoz a legtöbbet szenve­dett tartomány. Az igazságtétel napja kö­zeleg és amikor újra megvalósul az igaz­ság, még tündöklőbb lesz, mint 1918 de­cember 1. volt. , • Az Ordinea azt írja, hogy a román so­hasem áhítozott mások javai után, sőt tiszteletben tartotta azokat. Az Universul szerint a románság szent meggyőződése, hogv el kell jönnie cr.nak a napnak, amikor a román nép újból ösz- szes javainak birtokába jut. E lap egy másik cikkében azt irja, hogy 1918-ban az egyesülés minden előzetes propaganda nélkül spontán módon jött létre. Egy harmadik cikk állítása szerint Erdélynek Romániához való csatolása mellett sza­vaztak a szászok és a svábok is. A lap a továbbiakban még azt irja, hogy a román ifjúság tudja', nem várhat senkitől sem­mit, c.?ak önmagától. A tegnapi Románia nehéz küzdelem eredménye volt és ugyan­úgy lesz a holnapi Romániával is. A Timpul közli Nagyrománia határvo­nalait anélkül, hogy feltüntetné a váro­sokat, folyókat. A románság jogos hatá­rok között elterülő hazát akar magának — irja a lap. A Viata is leközli Nagyrománia térké­pét, de feltünteti az erdélyi városokat is és a térképen vastag betűkkel a követ­kező szöveg áll: Gyulafehérvár parancs és törvény. A lap I. Ferdinand magyar királynak állítólagos írására hivatkozik, amely elismerné, hogy a románok a régi rómaiak egyenes leszármazottai. A Curentul állítása szerint bármilyen megsértése az 1918 december 1-én hozott politikai aktusnak csak időleges marad, tekintve a román nép egységre való tö­rekvésének erejét. Az 1918-as aktus jog- érvényü, bármilyen uj európai rend is jöjjön. A lap egy másik cikkében az 1918­A bukaresti rádió különös megálla­pításai A román rádióban a* műsor keretében J erdélyi román zenét közvetítettek, majd J beszéd hangzott el, amely szerint 1918 | december 1-én történelmi és nemzeti jo­gokra hivatkozva, a nép akaratából mon­dották ki Erdély csatlakozását az Ókirály­sághoz. Erdélyt mindig el akarták özön- leni az idegenek, akik kirabolták, kifosz­tották szép országunkat, azonban hiába­való volt az idegenek tülekedése. Erdély rabságában is mindig román maradt, min­dig Nagyrománia szive volt. A román hadsereg 1918-ban győztesen átlépte a he­gyeket és nemzeti történelmi jogok alap­ján vette ismét birtokába Erdélyt. A zeneszámokkal tarkított beszéd után ezt mondotta: Könnyekkel fejezzük fd most is reménykedésünket, azokat a< re­ménységeket, amelyeket mast még nem as időkkel foglalkozva, azt irja, hogy a marosvásárhelyi magyar ezred mindent elpusztított, ami útjába került és Horiaé- nál is rosszabb sorsra jutottak azok, akik ellent merlek állni. Az Universul decmber 3-i számában hangoztatja, hogy Erdély öslakói már a j történelemelőtti időben is a románok vol- ; tak. Évszázadokon keresztül élt a román- j Ságban az a vágy, hogy az őket nem ezét- • választó, hanem egybekapcsoló Kárpátok » mindkét oldalán élő és ugyanezt a nyel- i vet beszélő testvérek egy közös hazában j egyesüljenek. Vágyuk 1918-ban valóra : vált és mindig a román erdő földje csat- | lakozott az anyaországhoz. A cikk azzal j a reménnyel fejeződött be, hogy rövidé- > sen újból fel fog ragyogni az igazság nap- 1 ja, amely majd dicsfénnyel árasztja el az egyesült határokat. j 41 ! A Viata december 3-i számában rámu- ; tat arra, hogy Románia kiegészülése a ro- i mánság megmásíthatatlan egyesülési aka- ; rátából fakadt. A román nép ezen akara­tát nem semmisítheti meg semmiféle erő. ; vagy hazugság. A Capitala december 4-i számában az egyesülési évforduló alkalmából a román I hadsereget dicsőíti és többi között a kö- ; vetkezőket irja: A Kárpátokon túl terül j el a román Erdély, amelynek román la- I kossága igen sokat szenvedőit az idegen járom alatt míg végre bekövetkezett a : régvárt na^> amikor az igazságtalan bi- ; lincsekhe vert nép diadalujjongásba tört ki. 1918-ban az ókirályságbeli katona bát­ran készenállva minden áldozatra», visz- | szaragöta a jogtalan elnyomás alatt tar­tott Erdély román földjét. A Curentul december 3-i számában ' Bosca Malin ugyancsak a román hadse- , reget dicsőíti. Amikor a román hadsereg átlépte a Kárpátok vonalát és eltávoli- , tóttá a kétfejű sassal díszített határsorom­pókat, azok a román anyák, akiknek fiai j magyar börtönökben sínylődtek, nem hul­latták már könnyeiket. A román hadse­reg múltja Erdélvben és Magyarországon egészen Budapestig a dicsőség és a- gvő- { zeiem útja volt. Augusztus 4-én a román hadsereg elfoglalta Budapestet, hogy meg­bosszulja az ezeréves megalázást. A had­sereg mutatja» meg nekünk azokat az Uta­kat, amelyeken haladnunk kell. Ugyancsak a Curentulban Sbarcea az egyesülést megelőző történelmi eseménye­ket ismerteti. lehet szavakkal kimondani. E szavak után erdélyi román dalt köz­vetítettek, amely a keserű rabságról és a> felszabadulásról szólt. Végül még eze­ket mondotta a beszéd: Emlékezzünk reá mindig, hogy Románia milyen véráldo­zatot hozott a kereszténységért. Bízunk a román igazság kivívásában és a román nemzeti vágyakozások beteljesülésében. Bízunk abban, hogy a háború befejezése után sem csorbítják meg azokat az ősi jo­gokat, amelyek Erdélyre vonatkoznak. PAPIBBAN, Írószerben, Irodai lei* szerelési tárgyakban telje« raid4r$ talál az „Ellenzék“ k&ayresboUbaa* Ikülozsvár, Mátrán L ion ii—fia* Sullah Pál hangversenye Sll'zk rá! i kolozs ifi irr.rkonz»'r a* * Huninak é, a p-,t: idémiának t h>8 /abb*röv;<!*-bb • <icig nőver,•.)<'!■ c, jelei. a kolozsvári opera kórusában ér.ekei. I '•■/nap­est' önálló fellépése ;< Mátyás Király ÍJ Í1 - házban nyilván azt a célt szolgálta hogy fel­hívja a figyelmet magára és hangbeli adottsá­gaira. Tizenhat énekszámot hal' /atrurvé­gig Sallak Páltól. Schubcrt-dalokka! kezdte, azután Donizetti Szerelmi bájuala követke­zett, a népszerű, nagy tenoráriák közül p-- dig egész sort énekelt; a Rigoletto kesztvü- áriiját, a Donna e mobilc-t, a (.arme» t j! a virágáriát, a Bohéméletből Rodolfo belépőét, a Mosoly országából Szucsong belépőjét és a barackfa-dalt, Bizc-t G vöngyhaláv/.-ár.ájár. Egyszóval bőkezű volt. Ráadásul két magyar müdalt adott elő és Eleta hires dalát énekel­te, az Ay-ay-avt. Műsorából azt olvassuk ki, hogy alaposabb önismeretre volna szüksége. Nagy tenor- áriákkal akart föltűnni, holott hangbeli adottságait megismerve, nem hinnők, hogy mint operai tenor csatát nyerhetne. Talán megfelelő mester jó lírai tenort faraghatna belőle, hangjának a tömege ugyan nem látszik elégségesnek. Ellenben kitűnő dalcnekes vál­hatnék belőle. Meleg színei vannak a hangjá­nak, lágyan, hízelgőén szőlő tenor. Magassá' ga is van. Mindenesetre hangja kitűnő eszköz lehetne a dahrodafom szebbnél-szebb alkotá­sainak előadására Persze a dalénekléshez csi­szolt, írnom előadás kell s a hangon kívül nagy kultúra is, de szép és megbecsülendő feladatokat kínál. A zongorakiséretet Szita Ü>zkár látta el. operánk rutinos karigazgatója. (k. h.) 1943 december 3. Viszonthelyrelgazitás a Murányi kontra Nemes ügyben Az „Ellenzék" tekintetes Szerkesztőségének Kolozsvár. Dr. Murányi Nándor rendőrfogalmazó ügy felem képvise’etében dr. Nemes Eiem:r de­cember 2-Lk.i ,,helyreigaeiláj6"-ára kérem m 1914. évi XIV. te. 20. §-a; alapján az alibbj V lszontbelyreigazitást közölni: Dr. Nemes ez ellene csalás büntette miatt folyamatba tett bűnügyet „heiyreigazitássji" tendenciózusan szimp a polgári elszámolási ügyletre kívánja degradálni­Aiz Ellenzék-ben eredetileg megjelent 1943 november 30-i „Csalásért őrizetbe vette 3 rendőrség dr. Nemes Elemér pszichológust" cikk tényadatai a dr. Nemes által nov. 2z-án irt és il etve tanuk előtt alá is i rb levelé­ben foglalt saját tényállításaival megegyez­nek. mert e leveleiben — amelynek fotókó­piáját a tek. Szerkesztőségnek ezúttal egy­idejűleg bemutatom, — dr. Nemes bűnbánóan előadja és beismeri ügyfe'emnek, hogy „alulírott törede.mesen beismerem, hogy dr. Murányi Nándor m. kir. rendőrfogal- mazó urat meg téves//lettem, megcsaltam és számomra rendelkezésre bocßioit összegből 3200 P-őt barátnőmre költöttem, akivel Lo­soncra hálókocsiban együtt utaztam és be­ismerő vakom ásómban. összegszerűen is e - ismertem azt a lényt, hogy megtévedésem oka veile kapcsolatos­Számomra is nagv megrázkódtatást je­lentett látni, hogy az őszinte Barátot mi­képpen vezettem félre és jóindulatát nap- ról-napna hogyan használtam ki. Vallomásom és nyilatkozásom őszinte megbánásom eredménye. melynek megté­tele számomra is feloldást jelent. Foga­dom. hogy- ezek után minden igyekezel e-m oda fog irányulná, hogy az önzetlenség leple alatt még a látszatát is elkerü'jem másokkal szemben a megtévesztésnek. Magába vélve a megbocsátás ténye is olyan megrázó számomra, hogy azzal kap­csolatosan minden elismerésem őszinte tiszteletem nyilatkozük meg dr. Murányi Nándor m, kir. rendőrbüoitető bíró urra" szemben. Kolozsvár, 1943. november 23. Dr. Nemes Elemér1 Dr. Nemes ketnapi őrizetibevétel után tény­leg szabadlábra helyeztetett, de a bűnügyi zárlat ellene, ügyfelem 5700 pengő kárának biztosítására fenn tartatott s a bűnvádi eljárás dr. Nemes terhelt e'len a rendes mederben tovább folyik. Kolocnsvár, 1943. XII. Z Dr. Láng Lehel ügyvéd, mint Dr. Murányi Nándor rendőrfogalmazó jogi kép­viselője. A SZENDVICS ÉS SALATAKÉSZITÉS- SLL NEM KÖVET EL KIHÁGÁST A KIFŐZŐ IPAROS. Adott esetben a Kihá- gási Tanács megállapította, hogy ha a kávé- mérő vagy kifőző iparos az üzletkörébe tar­tozó élelmiszenek közül egyeseket, akár ön­állóan, akár keverve, úgynevezett szendvics formájában szolgálja ki, nem jelenti a ki­főző iparon túlmenő ipari tevékenység foly­tatását s így ez kihágásnak nem tekinthető. Úgyszintén az sem, ha a kávémérő iparos salátaféléket szolgái ki, mert ezeket konzer- vekből hideg utón vegyítés és keverés által állítják elő. Nincs olyan jogszabály sem, mely az aszpikos ételek kiszolgáltatását a ki­főző ipar üzletköréből kizárnák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents