Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-18 / 286. szám

,_6 KITEKINTÉS A VILÁGBA ELLENZÉK 1 9 \ 3 december 18. imm írja t H ESZ KE BÉLA az elragadtatás, de annak is meg kell vá­lasztani a kifejezési formáit és idejét. Ez éppen olyan visszaélés u jóizléssel, mint az, amikor a tragédia szünetében mosolyogva jön a rivaldára a legtragiku­sabb szerepet játszó színész. ^Kis dolgok ezek, de nagyon jellemzőek, valahogy rávilágítanak arra, hogy a szín­házi életben nagyfokú lompossúg tapasz­talható. E'it nem menti sem a háború, sem a mai „ideges" hangulat, de nem menti az individuálizmus rovására Írott túltengő szabadság és szabadosság sem. A hellénizmií-t megelőző időkben, a görög dráma kialakulásának hajnalán, a szinielőadás niég istentiszteleti jellegű volt az ó-kori Attikában. Nenn kívánjuk, hogy pogány módra szakrális jellegű le­gyen a szinielőadás és a „nemes publi­kum" viselkedése hasonló legyen egy kli- • nikai várószoba komor közönségéhez. Az illem nevében szólottunk. S bár ma ez a fogalom kezd anakronisztikussá lenni, mégis jó néha emlékeztetni rá. Hiszen éppen ez európaiságunk egyik i mérve. Nyugati örjárat A COMÉDIE DES CHAMPS — ELYSÉES helyiségében megnyílt Théatre Marst-ban be­mutatták Foríter „Robinzonnak nem szabad meghalnia" című játékát. A valamikor nagy sikert aratott német darabot szívesen fogadta a francia közönség. Marcel Dclannoy. a/ uj franca zeneszerző-gárda egyik tehetséges tagja komponálta a kísérőzenét. DÁNIÁBAN, a Matbzúku.ok hazájában, érdekes kimutatást készítettek u családnevek kezdőbetűinek elterjedtségéről. A «.utisztika szerint Dánia lakói közül ] betűvel kezdőd­nek 15 százalékban a családnevek. Ezután i következik a H betű (10.5b/), utána a P betű, majd az N betű (8.8''») és a D betű (1.3?«). MARIA JOTUNIS, a legnagyobb fiún cl- beszclőnő meghalt Helsinkiben, 63 éves ko­rában, MAX PAUER, a nagy nemet zenepeda­gógus. kiadta naplójegyzeteit „Unser seltsames Ich" címmel! (Stuttgart, Edition Elgelhorn.) HERDER-nek, a német romantika nagy humanistájának száznegyvenegyedik halála évfordulója alkalmából Wrimarban nagysza­bású emlékünnepséget rendeztek. A bázeli Schwabe kiadó pedig megjelentette a „Spie­gel tier I lumanitát‘‘ ciinu müvét. STOCKHOLMBAN igényes kiállítású, gazdag tartalmú franeianyelvü folyóirat je­lent meg december elsején „1."Avenir'“ cím­mel. A folyóirat az uj Európa problémáinak szenteli hasábjait. HUGH WALPOLE, a nálunk Ls jólismert argói regényíró legújabb regénye. „A fényte­len élet" megjelent német nyelven is a" zürichi Humanitás kiadásában. • ANTON ZISCHKA, akinek több könyvét magyar nyelvre is lefordították, megírta az. öltözködés történetét. Nem divattöi ténctet irt, hanem a szövet történeti utiát rajzolta meg a legrégibb időktől napjainkig. A könyv cime; ,.5000 Jahre Kleidersorgen“. Kiadója: Gold­in ann, Lipcse. MICKY ROONEY, akinek „HardyMilm- jt-ire még élénken emlékszünk, elkészítette leg­újabb Hardy-kalandját, ..Andy Liard’s blonde tro üble" címmel. Szokásos partnere:: Lewis Stone, Cecília Parker. Ötmillió pengőt gyűjtött ebben az évben a társadalom áldozatkészségéből a Magyar Vöröskereszt ( Hogyan működik a Vöröskereszt világszervezete a háborús küzdelem kellős közepén? BÉLYEG ÜZLETI! Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellókek raktá­ron. 1IERCZEG ER- NÓNÉ bélyeekcieske- dő, Dávid Ferenou.12. Vétel! Eladás! Cserei Telefon 10-üÖ. KOLOZSVÁR., december 18. A Vörös- kereszt anyagi szükségleteinek elöterem- téeét minden országban a kormány vál­lalja, azonban mindenütt a társadalom áldozatkészsége a fő anyagi forrás. Hazánkban az idei gyűjtés bevétele 'piegháladxa az 5 millió pengőt, Németor­szágban a Téli Segélyakció szervezete 1940 óta minden évben az április—szep­tember hónapok közötti időszakban a Né­met Vöröskereszt javára gyűjt. Egy-egy ilyen időszakban 5 házi gyűjtést és 2 ut­cai gyűjtést szoktak rendezni. 1941-ben a házi gyüjtőnapokon 176, az utcai gyűj­téseknél 42, ezenfelül más módon további 30 millió márka gyűlt össze «a Német Vö­röskereszt javára. Ezt kiegészítette a Cseh-Morva Protektorátusban összegyűj­tött 2.028.345 cseh korona. Az 1942. évi gyűjtés eredménye megközelítette a 260 millió' márkát. 1943. április hónapjában a Német Birodalom közönsége 54 miliió márkát adományozott a Vöröskeresztnek, Finnországban 27 millió finn márkát si­került összegyűjteni a Finn Vöröskereszt­nek. Szlovákiában is gyűjtésekhez folya­modtak, a harmadik gyűjtés 2 millió ko­ronát eredményezett a szlovák Vörös- kereszt javára, bevételhez segítette azt a szlovák posta jótékonycélu bélyegak­ciója is. Az Angol Vöröskeresztet különösen a szigetország ellen irányuló légiháboru ál­lította rendkívül súlyos feladatok elé. A Vöröskeresztes segitőtevékenység tetemes anyagi eszköz előteremtését telte szüksé­gessé. Ezeknek egyik forrása a „hétvégi adó", 12 millió ember minden hét végén bizonyos ö*.szeget juttat a Vöröskereszt­nek. Ezen felül nagyszabású utcai és házi gyűjtéseket is rendeznek. Ez év májusáig 5,25 millió font gyűlt össze a Vöröske­reszt javára. A falusi nép körében ren­dezett folyamatos gyüjtáó eredménye ez év március közepéig 541.000 fontot ered­ményezett. Az anyaországon kívül élő angolok 2.7 millió fontot gyűjtöttek ösz- sze. Kiállításokon, versenyeken, sport- események alkalmával mindig gyűjt az angol Vöröskereszt. Az iskolásgyermeketc 5 millió fontot gyűjtöttek. A gyújtót; ki­terjed a templomokra, hangversenyekre, színházakra és filmszínházakra, kiállítá­sokra is, ezeken a helyeken az elmúlt év­ben 100.000 fontot sikerült összegyűjteni. Az egész Brit Birodalomban folyó évi április hó 30-ig 20,853.000 font gyűlt ösz- sze a Vöröskereszt részére. Franciaországban különösen súlyos fel­adatokkal kell megküzdeni a Vöröske­resztnek. 1941-ben a francia vadászok az első vadászat napján lőtt vadakat a Vö­röskereszt javára árusítják el; az így be­folyt összeg 1,675.000 frankot ért el. A sportversenyek jegyeinek megaJdóztatása révén további !> millió frank folyt be. Belgiumban az 1942. évi gyűjtés 1 mii-- lió. 1943-ban idáig 2 millió frankot ered­ményezett a Vöröskeresztnek. Az egyesü­leti tagok szarnia 'az 1939. évi 100.000-ről 1943-ban 223.00(bre emelkedett. Ausztráliában a „Fogadj örökbe egy Szegőzéssel, steppeléssel v. csikós anyag kombinálásával állíthatjuk elő. Ha van anyagunk blúzhoz (i/b), kabáthoz (íja) változatosan hordhatjuk. 2. Lambert jack, hozzáillő szoknyával. Barna felsőrész, drapp szoknya, j. Szövetruha, raglánszabással. 4. Mutatós kombinált ruha. OLAJOS ÉVA. hadifoglyot“ akciót indították meg a Vö­röskereszt segélyezésére. Ennek- lényege önként vállalt heti egy font sterling rendszeres b'-fizetése; kb. ennyibe kerül hetenkint egy-egy hadifogoly élelmezése, ruházatának karbantartása és apró szük­ségletekkel való ellátása. Sidney lakos­sága 1940 márciustól 1942 decemberig 330.000 fontot adományozott az Ausztrá­liai Vörö keresztnek. Intőiában a Vörös­kereszt különböző akciók révén ez első 16 háborús hónapban 1,352.359 rúpia be­vételhez jutott. Jelentős összegek folynak be a bélyegakcióból. A Délafrikai Unió­ban ugyancsak a bélyegakció az egyik fő bevételi forrása a Vöröskeresztnek. Az U. S. A. jóval hadbalépése előtt, már 1940-ben megkezdte a háborús gyűj­tést; ebben az e ztendőben 21.913.000 dol­lár folyt be. Akkoriban ezt túlnyomórészt a súlyos helyzetben lévő Brit Vöröske­reszt segélyezőére és az angliai légihá­boru okozta szenvedések enyhítésére for­dították. Az Eg' esült Államok hadbalé- péhekor, 1941. XII. 8-án Roosevelt elnök kiáltvánnyal fdrdult a nagyközönséghez, ebben 65 millió dollárban jelölte meg a Vörö-kereszt szükségletét. A lakosság ál­dozatkészségére jellemző, hosv már az első gyüjtőnapon 3.28 millió dollár folyt be. Három hét múlva már elérte a be­folyt pénzadományok összege a 12 millió dollárt. 1942. január 31-ig a gyűjtés ered­ménye 42 milliót tett ki, áprili'-'ban pedig, — azaz a gyűjtés ötödik hónapjában, — a befolyt pénzösszeg 1.7 millió dollárral már meg is haladba az elérni kívánt 65 milliós sezükségle*et. 1943 március 1-én urabb gyűjtés indult, ennél 125 milliót kértek az amerikf i néptől. Az első 50 millió dollár alig 14 nap alatt már együtt volt. Kanadában 1939 november 12-én felhí­vás utján 3 millió dollárt, kért a nagy­közönségtől a Vöröskereszt a háborús többletkiadásokra. Az összeg abg 6 hét •• Ré 5bb 9 milliós k sei fordult a Vöröskereszt a lakossághoz, az áldozatkészség itt is az előbbihez ha­sonlóan nyilvánult meg. A semleges Svédország Vöröskeresztje példás önzetlen éggel és igyekezettel sie­tett első perctől kezdve a háborútól súj­tott államok, elsősorban Finnország meg­segítésére. A Svéd Vöröskereszt elnöke, Károly herceg ismételten felszólította adakozásra a nemzetet. 1942-ben a gyűj­tő ek révén befolyt összeg meghaladta a 2 millió svéd koronát. A háborús veszély gyűjtést lett szükségessé a semleges Ír­országban is. 1940-ben és 1941-ben 63,853 font volt a bevétel. A Svájci Vörö.kereszt a hagyományok­hoz és a Vöröskeresztes szellem mult iá­hoz és történetébe híven, nagy segitő- tevékenységgel si<rt a bajba jutott nem­zetek segítségére. Orvosi és egészségügyi különítményeket, megbízottakat, bizott­ságokat, gyógyszer- és élelmiszerküide- ményieket stb. juttat már ötödik eszten­deje a reászoruló országokba. Egyes ál­lamok éhező gyermekeinek ezreit része­síti csoportos üdültetésben svájci földön. Legújabban a menekülők tízezreit volt kénytelen beföd?dni. Ennek a kiterjedt karitativ munkának megfelelő arányokat mutat a gvüjtés is. 1942. évben 8,615.817 frank folyt be a Svájci Vöröskereszt ja­vára. Ezenfelül 1.169.000 kg-nyi különféle élelmiszert és 69.759 drb. ruhaneműt jut­tatott a svájci közönség a Vöröskereszt­nek. Ezeken az adatokon keresztül némi be­pillantást nyerhetünk abba a ropDant arányú munkásságba, melyet a Vöröske­reszt szerte a világon végez a háboru- okozta nélkülözések és szenvedések eny­hítése érdekében. ÚJ KÖNYVEK MAKKAISÁNDOR: A fejedelem rózsája A Nemzeti Könyvtár dec- Len egy ragyog történelmi novellas kötetet ad olvasói kezébi A remekbeszabott írások Ma.kkai Sándor .,A élet fejedelme" cimü müvében jelentek me; Ezekből az Írásokból a hatalmas magyar tö ténelem légköre árad fe'énk. A történelei nyitott kérdéseire ad feleletet bennük 3 nag szerző. Erdély nagy büszkeségei a Beth’e Gáborok, a Cseri Jánosok, Toíeus Dobos M hályok stb. alakjai tanítják a mu’t ragyog példáin keresztül a jelen magyarságát. Tiszta irodalom, beszédes történelem, neme olvasmány. Az értékes füzet ára csak <0 !il lér! Minden magyar ember ezt olvassa! A k tűnő kötetet Szá ntás Béla festőművész Túsz trálta e látta el borítólappal. Sxínliási illemtan Aki a színházat szereti s a szinielőadá- sokban nemcsak szórakoztatást, hanem ■ magasabbrondü művészi megnyilatkozást is lat, minden bizonnyal gondolt arra, hogy sok olyan dolog történik mai nap- sag a giecs mi izmaitól megfertőzött .'/.in­ii az ban, ami bántó módon ellenkezik a jómodorral, az illemmel, a színház. írat­lan „illemszabályaival". Nem bántó-e az, hogy’ az előadások utolsó jelenetét csaknem kivétel nélkül megzavarják a ruhatár felé kirohanó tü­relmetlen nézők, akiknek úgy latszik j sokkal fontosabb az a nehány perc, amit rohanásukkal nyernek, mint a darab utolsó, néha legszebb jelenete. Mai idők jele ez a ruhatári kirohanás. Benne van a siető mai ember „tempója", amelyből kétségtelenül az előadások komolyságá­nak p.k.td kára s nem utolsó sorban a lel­kesedéssel járó színésznek, aki éppen a darab végén várná el, hogy teljesítmé­nyét nehány biztató tap-sal megjutalmaz­zák. E tapssal kapcsolatban jut eszünkbe egy másik jelenség, ami szintén a .szín­házi illemtan megfogalmazandó szabályai közé tartozik. Igen, ezt az illemtant meg kellene fogalmazni, mert bizony a mai színházban igen sok olyan jelenséget ta­pasztalunk, amelyeket egy heiye-en meg­szerkesztett „színházi illemkódex“ nem nagy képű, de azért erélyes paragrafusai­val meg kellene rendszabályozni, vagy egyenesen megszüntetni. A színész a sikerért játszik. Amelyik cz:nész ezt nem vallja be, az vagy na­gyon beképzelt, vagy nagyot hazudik ön­magának. Jouvet nagyon helyesen meg­írta: „A színháznak csak egy problémája van: a siker." A sikert mindig jelzi a taps. Számos esetet tudnók felsoi'olni. amikor a színész tapsot érdemelt volna, mert művészit adott s mégsem kapott érte semmit. Még ennél is több azonban azoknak az eseteknek a száma, amikor a brettli-szellem és a giccs jegyében „mű­ködött" a színész és tapsvihart aratott. A karzat hangja volt ez. Sajnos mai szín­házi nézőterünk nagyrészét nyugodt lelki­ismerettel „karzatnak" nevezhetnök. any- nyira alacsonyra szállott az igény színhá­zainkban. mind a színész, mind a közön­ség részéről. Maradjunk azonban e sirámok helyett a tapsnál. A taps kell. A taps a leg­talmibb s mégis a legjobban óhajtott fi- ; zettség a színészi teljesítményért Nem is azt ítéljük el, hanem azokat a színésze­ket, akik „coute que coute" „tapsra mén­ek". Ez pedig csak a művészet rovására 1 • "o. De hát ez kevés színésznek jut j eszébe. Ezért bizony még a tragédia vé- | gén is, miután a színész „holtan" rogyott 1 össze a színpadon, a szerző elgondolása j zerint, bizony legott feláll és a rivalda- j 'ényben mosolyogva „nyugtázza“ a i apsokat. Hát ezt nem szabad. Lehet, de 1 :em szabad. Általában az egyik baja ko- i unknak, hogy az emberek s itt most 1 eemcsak a színészről van szó, hanem „az 'mberekről", sok mindent összetéveszte­lek. Összetévesztik a „lehetet" a „sza­baddal“, az „árat" az „értékkel", a „hu­mort", a „röhögtetéssel", a „tra;g)ikumot" i „giccsel" s a „mozgalmasságot" a „ro­hanással". Nem kodifikálták, de ez már rctlanul is szabály: a tragédiában „meg- 'ialó“- színész nem jelentkezik a rivalda­fényben, csak az előadás végén. Ezt kö- ■eteli a tragédia komor hangulata, ezt ki- •ánja a jóizlés, amelyet mindegyre jób­an elhalványít a siker, a taps után ér- -tt vágy. S ha már tapsról Írunk, megemlítjük z íratlan színházi illemkódex egy má- ik falbarugott előírását is; a „vasfüg­göny" csaknem minden előadás szüneté­in tapasztalt használatát. Régi színházi mberektől hallottuk, hogy a ,,vasfügg­öny“ ajtaját ritka, kivételes esetben nyi- ittó.k ki egy-egy színházban. Valóban ' óriá-i" sikernek kellett lennie, vagy va- a mi! yen egészen kivételes színészi nagyságnak" kellett szerepelnie, hogy a :ver, az elismerés legnagyobb szimbólu­mát, a „vasfüggönyt" az ügyeletes tűzoltó untával kinyissák, gondoljunk csak szü- hazánk színházaira. Nálunk a „vas- üggönyös taps“ csaknem mindennapi je- ensr-q. A siker mértékének elszomorító Halódását jelenti a vasfüggöny gyakori vHogatása. Nem lehetne-e ezen valami- kéopen segíteni? Nem ,,najgyi esetfí, de ezt is megírjuk, ’"'szén a színházi illemtan körébe tartó- ük: miért kell az operanyitány ünnepi hangulatát megbontani azzal, hogy a nyi- j ánv közben széthúzott függöny mögött. | [eltűnő szép díszletet megtapsolják? Szép *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents