Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-18 / 286. szám

1943 december 18,

ellenzék

Huszonegy esztendő óta végzi áldásos munkáját az Erdélyi Rom. Rath. Népszövetség

Bálint József dr. népszövetségi igazgató a küzdelmes mult emlékeiről beszél

KOLOZSVÁR, december hó.

Az Erdélyi Róma. Kát. Népszövetség farkasutcai helyiségeiben vagyunk. Két tágas és világcvs szobában. Kattog az Írógép, arrébb számoszlopok kerülnek egymás alá. Munka és élet van ma is itt, ahonnan kisebbségi életünk két keserves évtizedében hatalmas, összefogó, lélekemelő, biztató megmozdulásokat irányítottak arra hivatott emberek. Püspökök, főpapok, tujdósok, hitvallók, nemzeti élenjárók és százezres tömegek vonulnak el lel kiszemel nk előtt, a falakra kifüggesztett fényképek nyomán. Emberek, akik egyek voltak hitben, nemzeti hovatartozásban és cselekvésben egyaránt azokban a rettenetesen nehéz időikben.

A Népszövetség ügyeit 1936 julius hó 8-ika óta Bálint József dr. országgyűlési képviselő vezeti. Nehéz és felelősségteljes hivatala átvétele pillanatában az udvar- helyszéki, születésű székely pap kolozsvári kápián volt. Fiatalos lendülettel, testvéri szeretettel irányította ennek a méreteiben és megnyilatkozásaiban egyaránt hatalmas szervezetnek az ügyeit azokban a nehéz időkben és ma is. Reggeltől késő estig el van foglalva. Két ..ügyfél“ között mi is alkalmat keresünk, hogy az e"délyi katolikus társadalom mindent összefogó szervezetéről érdeklődjünk. Bálint József kedves közvetlenséggel szívesen válaszol kérdéseinkre a vezetésre, szervezésre hivatott ember biztonságával.

— 1922 augusztus 9-én, tehát 21-ik esztendeje alakult meg Kolozsváron, igen nagy és általános érdeklődés mellett az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség országos szervezete — hangzik a felvilágosítás. Az alakulat magábafoglalta Erdély, Bánát, Szatmár s a trianoni békekényszer által Magyarországtól elrabolt * 1 és Romániáihoz csatolt ösczes területeket. Célját röviden igy határozták meg: „Egyesíteni Erdély katolikus né-pét. Fejleszteni közöttük az egyházhoz való hűséget és ragaszkodást. Felébreszteni közöttük a katolikus öntudatot és összetartást, hogy az evangélium szellemében végzendő hitbuzgalma, tudományos, irodalmi, szociális és jótékony munkában a katolikusok erkölcsi és anyagi erői minél tervszerűbben használtassanak fel.“ A belügymi- niszterileg jóváhagyott alapszabályok szerint a szervezet minden egyházközségben helyi tagozatot alakíthatott és alakított is

rá egy évre Székelyuidvarbelyen zajlik le óriási tömegek részvételével. 1932 szeptemberében, a hetedik katolikus nagygyűlés keretében ünnepli Nagyváradon a Népszövetség 10 éves fennállását. A Kővetkező esztendőben GyergyószentminJó- son gyűl össze ia nyolcadik országos nagygyűlésre a Székelyföld népe.

— A kilencedik nagygyűlésünk 1943 szeptemberében „Krisztus és család“' jelige alatt. A méreteiben hatalmas, hatásaiban mély megmozdulás nyomán gyors- egymásutánban alakulnak társadalmi, közművelődési, ifjúsági szakosztályaink, •sőt az orvosok is szervezkedni kezdenek Nagy András dr. vezetésével. Két év múlva Marosvásárhelyen gyűl össze Erdély katolikus társadalma a tizedik nagygyűlésre. „Krisztus és a falu“ vezérgondolat alatt „együtt a néppel!“ jelmondattal. Itt alakul meg a nevelésügyi szakosztály, mely a római katolikus felekezeti tanítókat csoportosít ja összefogás és to- < vábbképzéci céllal. Forma szerint ez alkalommal ülésezik első ízben orvo.«szakosztályunk is. melynek célja: összefogni azokat a katolikus orvosokat, akik orvosi *

gyakorlatukban százszázalékosan vállalják a keresztény erkölcsáség elveit és a kát. Népszövetség népnevelő munkájában részt vesznek és vállalnak, különösen egészségügyi téren.

Pillanatnyi szünet után, miközben két levelet ir alá a hatalmas szervezet igazgatója ; újból felvesszük az emlékezés fonalát:

— 1937-et írunk és Brassóban vagyunk. A Icát. Népszövetség XI. országos nagygyűlésén. Jelmondatunk: „Krisztus, vagy Ántikrisztus — Róma, vagy Moszkva“. Ezzel a hatalmas gondolattal dolgozza fel ez a nagygyűlés a „Divini Redemptori“ kezdetű pápai körlevelet, hogy. annak szellemében és útmutatása szerint, az Istenben hívők erejével összefogva a ,.sötétség hatalmát“ megtörje. A bolsevizmus elleni harc minden vonalon. A szakosztályi értekezletek bámulatos érdeklődésnek és látogatottságnak örvendenek. Megalakul a sajtószakosztályunk. Jeligéje: a nép számára a sajtó átok, vagy boldogság. Különleges élménye volt ennek a nagygyűlésnek a sikeresen megrendezett első magyar katolikus dalosünnep.

Mikor a román csendőrőrnagy belehajtaíott a körmeneibe

— Az elnyomatás utolsó országos kato- j likus nagygyűlését 1939-ben hitünk ősi J Szentföldjén: Csíkszeredán és Csiksom- 1 Ivón rendeztük meg „Krisztus és a gyermek“ mindig és minden körülmények között időszerű gondolatának jegyében. Három püspök vett részt a hatalmas gyűlésen: Márton Áron, Fidler István és Pacha Ágoston. Ez alkalommal rendeztük meg az leső kát. gyermekkórus-hangversenyt és az első katekizmus versenyt a csik- somlyói kegytemplomban. „Sem én, sem a többször tízezres résztvevő tábor nem felejti el soha, hogy a befejező Szentsége s körmenet alkalmával, éppen akkor,

amikor Mártott Áron atyánk \ritte ju leg- méltóságosa bb Olt áriszentséget, Rádulescu zsandárőrnagy, a Csíkszeredái szárny parancsnoka kocsivalt durván behajtatott a tömegbe. Ebben a pillanatban fegyelmezetten, áhitatos éneklés közben menetelő székely legények lovat és kocsit úgy kapták el, mint a „legyet“. Hideg közbelépésnek tulajdonítható, hogy nagyobb baj nem történt.

Pillanatig gondolkozunk. Aztán rőt fényt vet az emlékezés'. A bukovinai Jó- zseffulva ég. Az a Jócsef falva, melynek lakói ma B ács j óz-eff alván élnek, dolgoznak, dicsérik az Úristent magyarul, szabadon. Akkor a közös nyomoruságot és szenvedést tetőzte, hogy leégett a falu. .3 ennek a rettenetes, rengeteg vagyont elpusztító tűznek a fényében összekováco- lódtak a szivek s egyszerre nyúltak a kezek pénztárcához azzal a jelszóval, hogy: „Felépítjük a falut! Nem hagyjuk elesni testvéreinket!“ Az építkezés gondjait az EMGE-vel az Erdélyi Róm. Kát. Népszövetség vette a kezébe. Bálint József hónapokat töltött Józseffalván s 84, uj épületet hoztak tető alá.

Orvost a falunakt

Ebben az időben indul el teljes erővel a mozgalom: orvost a falvaknak. Az erdélyi katolikus társadalmat joggal képviselő Népszövetség kölcsönnel segíti elő fiatal magyar orvosok falura telepedését. Nagy dolog volt ez abban az időben. Igazán csak most lehet értékelni.

— Két évtizeden keresztül mindig küzdelmes volt az életünk •— mondja Bálint József. — Anyagiakban sohasem bővelkedett intézményünk, mindig szűkösért, élt, de vitte, hevítette Krisztus eszméje. Krisztus szeretete sürgetett minket! A felszabadulás pillanatában 314 vidéki tagozatunk közül 136 a határokon túl marad. Mi egyelőre őrizzük erdélyi függetlenségünket, de összeköttetést tartunk fenn a budapesti kát. népszövetséggel. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy hivatásunkat teljesítettük: az ugar megszán- tását, megművelését minden vonalon sok küzdelem, baj é_- megaláztatás között elvégeztük. Jövőbeni munkafeiadetumknak az erdélyi katolikus férfiak összefogását tartjuk . . .

Uj „felek“ érkeznek. A beszélgetés megszakad. Bálint József, akinek az Erdélyi Rórrt?i Katolikus Népszövetség, igazgatói szikében olyan elődei voltak, mint Márton Á.ron erdélyi püspök, Sándor Imre püspöki helytartó és Szilágyi M. Dózsa premontrei perjel — társadalmi, hitbuzgalmi, gazdasági kérdésekkel foglalkozik, mert ennek a hatalmas, nagy és felbecsülhetetlenül értékes múltú intézménynek nem állnak rendelkezésére kifogyhatatlan alapok. Hivatása pedig van. Ezt a múltja bizonyítja. Az a mult, melyben benne élt, lüktetett kisebbségi életünkben magyar társadalmunk minden gondolata, célkitűzése.

(-)

Majláih püspök emléke

— Meg kell emlékeznem gróf Majláth Gusztáv Károly Erdély néhai nagy püspökéről — mondja megiiletődve Bálint József —, aki nagy pártfogója a Népszövetségnek. Minden összejövetelünkön, nagygyűlésünkön ott van, irányit, buzdít és lelkesít. Kitartásra, türelemre tanit...

A szavak nyomán a*jóságos főpásztor arca jelenik meg képzeletünkben. A nagy emberé, aki utolsó leheletéig osztozott híveinek nehéz sorsában és nem hagyta eí soha ... Jó pásztor volt, ki tomboló, eget és földet egyaránt ostromló viharban is vigyázott a nyájra ...

Katolikus nagygyűlések az idegen uralom alatt

Nagy megmozdulások, óriási körmene- tek, csillogó szemek, reménységtől sugárzó éneklő és imádkozó, végeláthatatlan tömegek elevenednek meg Bálint József országgyűlési képviselő szavai nyomán:

— Az első katolikus nagygyűlést 1923- ban Nagyváradon, a másodikat 1924-ben, Aradon, a harmadikat 1927-ben Csíkszeredában rendeztük meg, ahol soha nem látott lelkesedéssel hozták meg a határozatot: az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség október utolsó vasárnapját, Krisztus király ünnepét sajátos ünnepévé avatja. Kötelességévé teszi az erdélyi katolikus férfiaknak, hogy ezen a napon különös gonddal é- szeretettel ünnepeljenek Azóta erdélyi falvainkban mai napig is dlszgyül és eket tartanak Krisztus király ünnepén a tagozataink.

— A negyedik nagygyűlésünket Nagykárolyban rendeztük meg 1928 szeptemberében. Itt vetődik fel a főiskolai nall- gatók szakosztályának és a Kát. Akadémia gondolata. Egy év leforgása alatt a gondolatokat meg iz valósitiuk s ezzel nemcsak az egyetemi ifjúságunkat fogtuk egvséges szervezetbe, hanem irodalmunknak is keretet adtunk. Az ötödik nagygyűlés 1930-ban. Kolozsváron, a hatodik

Ofyfüit magadunk

Irta: THURY. ZSUZSA•

A férj halála után az asszony sietve csomagolt és felutazott Pestre, a nővéréhez. Bizonytalan időre — mint mondotta a nagymamának, akinek őrizetére bízta a négy gyér- I mehet és a kis birtokot. Mintha menekülne, úgy sietett az emlékekkel terhes lakásból, a gyermekei közelségéből, akik az apa szemével niztek rá, a férfi kezének mozdulatát idézték és hangjának csengését. Csendet akarok! — sikoltotta benne valami követelőén és elviselhetetlennek érezte a gyermeklármát. MiI hez kezdjek egyedül? — gondolta és csak' akkor nyugodott meg, amikor a vasúti kocsi- ban egyre jobban távolodott a falutól.

Egy esztendő után feleségül kérte Kátay Béla. A férfi rokonszenves volt és jómódú és az asszony végülis beleegyező választ adott. Igen, igy megoldódik minden. Soha többé nem kell visszamennie a faluba, ahol boldog volt és a lakásba, ahová egy estén hazahozták az ura holttestét. A gyerekeknek meg feltétlenül jobb lesz igy. Bizonyosan már nem is emlékeznek az apjukra és kissé ellenséges érzéssel gondolt négy, régen látott gyermekere. Kátay megértő volt. Természelesen az asszony nem megy vissza régi otthonába, ahol minden a múltra emlékezteti. Majd a gyerekek ;önnek Pestre, hogy megismerkedjenek jövendőbeli apjukkal. Az állomásra is elkísérte az asszonyt és gyöngéden fogta a karját, amig a négy gyermek leugrált a vasúti kocsiból a nagymama után. Nagy csatazajjal futottak az anyjuk felé, azután elcsendesedve megálltak.

Négy barnára sült. sovány gyermekarcból idegenkedő és ellenséges pillantások köszöntötték. Az asszony idegesen összerezzent és előresietett. Micsoda vadállatok — gondolta keserűn. Nem is üdvözlik az anyjukat egy esztendei távoliét után. Milyen rendetlenek, Jenőke keze fekete, Éva haja úgy lobog, mint megvadult paripa sörénye, Anna szandálban érkezett, harisnya nélkül; nagymama utolérte, ott sopánkodott halkan mellette.

— Nem rosszak, lelkem . . , igazán nem rosszaságból teszik . . .

Kátay is megnyugtatóan szorította a karját, azután tapintatosan búcsút vett. Délután négy órakor értük jön. Tesznek cg y kis kirándulást, összeismerkednek a gyerekekkel, igazán bájosak, mondta, különösen Éva, kis rendetlen angyal és Anna, az ö furcsa, megkapó tekintetével, meg Jenőke édes gyerekarca. Kátay Lacira, a tizennégy esztendős

nagyfiúra is vetett egy barátságos pillantást, de a fiú egyke ehvün félrefordult és a feléje nyújtott férfikezet sem látszott észrevenni.

Autón mentek a Jánoshegyre. Jenőke a vezető mellett ült és maszatos kezével a bokrok ágait súrolta. Anna Laci mellett a kisülésen helyezkedett el, Éva az édesanyja és Kátay között ült magasra feszitett nyakkal, méltóságteljes némaságban, elfogulatlan bájjal, kinőtt fekete ruhájában. A nagy vendéglőnél kiszálltak. Kátay Béla szalámit és vajat rendelt, meg kis pohár söröket. Jenő egyszerre lehajtotta a magáét, másikat kért. Anya rendreutasitotta, de Kátay védelmébe vette. Megérkezett az újabb ital. Éva parancsoló an jelentette ki, hogy éhes.

— Én is — mondta Jenőke. — Én is.

Anna kezével kapott a nagy tálcán elrendezett szalámiszeletek felé. A kosárból elfogyott a kenyér. Jenő felugrott, a szomszéd asztaltól másikat hozott. Amikor az asztalra helyezte, feldöntött egy pohár sört. Az ital Éva felé terjedt a térítőn.

— Gratulálok — mondta Laci és Anna utána mondta; — Gratulálok.

A szomszéd asztaloknál nevettek, anya idegesen csendet kért. de a gyerekek nem ügyeltek rá. Jenő kedvelt dalára kezdett: Kossuti) Lajos azt üzente... és a többiek utána harsogták (i dallamot. Anna felállt, ütemesen ringatva apró, finoman tagolt alakját, elindulL az asztalok között. Évát utánozta, a kislány lobogó, vad mozdulatait, szemének angyali, és zord pillantását. járásának büszke hetykeségét. Jenő utána ballagott, a harci dallal tüzelve húgát vadabb menetelésre. Lihegve kötöttek ki ismét az asztalnál.

— Éhesek vagyunk! —kordították kórusban és Kátay Béla kissé megfélemlítve és szolgálatkészen rendelt újabb adagokat. Éva magasra emelte poharát és gúnyosan s végtelen magasságból mondta:

— Egészségére, kedves Kátay bácsi!

Jenőke kiegészítette a mondatot, hangosan

és értelmesen tagolva a szavakat:

— Isten éltesse Kátay Béla butorgyárost!

A szomszéd asztaloknál nevettek; a férfi

gyorsan magához intette a pincért és fizetett.

•— Negyvenegy kenyér volt — mondja a pincér.

A.z asszony majdnem sírva fakadt. Ekkor az egyik közeli asztaltól felállt egy idősebb férfi. hozzájuk lépett, üdvözölte az asszonyt és gyönyörködve nézett Évára;

— Ne nézz olyan haragosan, kislánys jó barátom volt az apád.

1 étovázás nélkül érkezett a válasz;

— A mi apánknak nem barátja. Mi voltunk a barátai.

Éva hátatforditott az idegennek és hihetetlenül egyenes tartással indult a várakozó autó felé.

Alkonyodon, amint haladtak lefelé a kanyargó utón, nagy és ellenséges volt a csend. A kapuban Kátay kczetcsókolt és határozatlanul állt a gyerekek előtt. Évához fordult;

— Szeretsz egy kicsit?

— Eszem ágában sincs — felelte a kislány.

Jenő kelletlenül tette maszatos kezét a

férfi tenyerébe, Anna behajlitotta fedetlen térdét, mint akit valamikor nagyon régen tanitgattak hasonló mozdulatra. Laci azonban egykedvűen félrefordult és ismét nem látszott észrevenni a feléje nyújtott férfikezet.

Amikor mind a négyen ágyban voltak, az asszony csendesen benyitott a szobába. Elaludtak. gondolta, megrészegedtek a naptól^ levegőtől, szokatlan élménytől. Fáradtan leereszkedett egy székbe. Valami bizonytalan rossz érzés kerítette hatalmába, mintha bűnös lenne valamiben és az a négy furcsa, idegen és mégis annyira ismerős szempár keresztüllátna rajta. A javukat akarom — ismételgette magában védekezőn. Ott falun egészen elvadultak. Nem nőhetnek fel apa nélkül, szükségük vau erős férfikézre. Értük történik minden. A falura gondolt, az emlékekkel terhes házra, amely számára értelmét és létjogosultságát veszítette abban a pillanatban. amikor magára maradt. Elmenekült a házból, a gyerekektől. Most először érezte, hogy talán nem cselekedett helyesen. Heveit szégyenérzet kerítette hatalmába és kínlódva elsírta magát.

Egyszerre megszólalt mellette egy halk gyermekhang és Jenő apró, piszkos keze furakod ott a tenyere közé.

— Miért sírsz, anya? — És szokása szerint megismételte a mondatot: — Miért sírsz, anya?

Kinőtt hálóingében akkor már mellette térdelt Éva is és botorkálva tipegett felé Anna, a legkisebb. Laci hangja mélyen és kísértetiesen ismerősen csengett a sötét szobában:

— Hazajössz velünk. Nincs szükségünk idegenekre.

Éva pattogva es kissé szigorúan hozzátette.•

— Ne félj semmitől.

Az asszony egyszerre megnyugodott. Köny- nyünck érzett mindent, ami eddig félelmesen bonyolultnak tűnt. Magától értetődőn hazamegy\ hogyan is tehetne másképp? Egyszerre ölelte magához mind a négyet;

— Együtt maradunk — mondta egyszerűn és nem érezte túlzottnak a szót, amikor hozzátette: — örökrel