Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-09 / 253. szám

ellenzék

1 H 4 3 november

I V

TÖRÖKORSZÁG ÉS A KAIRÓ/ ÉRTEKEZLET

A Szovjetunió minimális követelcsekctálliiotl Él Finnországgal szemben? - Helyzetkép a keleti hadszíntér

• Egyaránt elénk érdeklődéssel figyeli a 'nemzetközi 'sajtó a kairói tanácskozásokat és a frontok eseményeit. Akik inkább a távolabbi jövő problémáival foglalkoztunk, Kairó felé fordulnak, pzok pedig akik főkép a közeljövő változásai iránt érdeklődnek, a deloros: fronton, a kievi 1 őrségben, valamint az olasz hadszínterén végbemenő hadműveletek jelé irányítják dekintetiiket.

( Nehéz lenne megmondani, melyik ér-, demli meg a két esemény közéd az alapod sabb kommentárt, véleményünk szeriiA azonban a török—angolszász viszony alakulása a kisállamok szempont jóiból igen sok tanulságot rejt magéiban s ezért nem felesleges dolog \mélyebben kutatni a kairói találkozó rugóit.

\ Törökország a második világháború elmúlt négy [évében a tökéletes semlegesség mintaképe volt. Németországgal kötött barátsági és az Angliával már régebben fennálló szövetségi szerződése mindkét ■hadviselő fél irányéiban tapintatos, tartózkodó és elfogulatlan magatartás tanúsítására kötelezte Ankarát. A ttörök kormány elismerésre méltó ügyességgel tudta értékesíteni geopolitikai helyzetéből fakadó adottságait. Németország és a szövetséges hatalmak felváltva elégítették ki a török gazdasági élet és a török hadsereg szükségleteit s mindezt tették re- kompenzációképpen azért uz egyenes vonalú álláspontért, amellyel mindkét fél j meg volt eléoedve. A török sajtó hangja j mindig mértékletes ,volt s a lapok még j külső formájukban is ügyeltek arra, hogy | a háborúban állók érzékenységét egyik, | vagy másik hírforrás bővebb felhmSmálá- j sával meg ne sértsék. Az illetékes török J államférfiak szónoklataikban egyaránt \ emlékeztek meg a Németországhoz fűződő • anyagi érdekekről és az angolszászok iránt érzett szellemi rokonszenvről. Ellenállott az ankarai kormány ţminden kísértésnek, hogy letérjen a semlegesség útjáról és engedményekkel megingassa azt az egyensúlyt, [amelyet a szír határtól Bulgáriáig négy nehéz háborús év alatt megvédett. Sokszor az ágyuk torkolattiize belátszott török területre, de a küzdelem <látványa mégjobban megerősítette a törököket semlegességük fenntartásának akaratában. 1

Minek tulajdonítható, hogy ez a harcias nép, egy évezreden át szüntelenül nyugat felé törő fratonanemzet, pontosan akkor ragaszkodik a leginkább belső és külső békéjéhez, amikor körülötte égig meredő lángok csapnak fel, világok alakulnak és omlanak össze s amikor szinte mindenik állam kihasználja az alkalmat, hogy szuverén területét kibővitse ‘és régi igényeit valóraváltsa, akkor helyezkedik Törökország a semlegesség védőárka mögé?

1 E sorok írója ezelőtt egy évvel beszélgetett Velencében egy ismert török újságíróval és nagyjából a fenti kérdést tette fel. Török kartársunk széles mosollyal igy felelt: Kemal Attatürk uralma alatt megizleltük a békét, /rendkívül aromásnak találtuk, annyira, hogy csak a végszükség esetén válunk meg tőle. A végszükség pedig területi integritásunk és nemzeti létünk fenyegetése lenne.

Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor a táviratok halmazából ja kairói értekezletről érkezett jelentéseket összevetem és megpróbálom azokat kiértékelni.

Menemenzsoglu török külügyminiszter és Eden fr rit külügyminiszter tanácskozásait vasárnap este befejezte. A brit hírszolgálat jelentése szerint az értekezleten kicserélték nézeteiket az általános helyzetről, különös tekintettel a moszkvai megállapodásokra. A két miniszter megbeszélése a barátság és a két ország közötti szövetség szellemében folyt le.

Látjuk tehát, hogy a nyilatkozat semmi konkrétumot nem tartalmaz s azok a megfigyelők, akik ebből a lakonikus szövegből tényékét akarnak kicsikarná, ha jóihszemüek, be kell vallaniok, hogy kizárólag politikai hatodik érzékükre támaszkodnak és feltevéseik realitása arányos a hivatásos jósok nyilatkozataival.

Két-három napja röppentek fel a híresztelések'' arról, hogy a szövetségesek Törökországot nem hadviselő álláspontjának feladására akarják rávenni és kérni fogják „az emberiesség győzelméért“ cselek- vőbb politika folytatására. Ezek a hírek egyik pillanatról a másikra elültek, éppen úgy nem foglalkoznak a nagy világlapok „a. törökországi szövetséges légi támaszpontok“ problémájával sem.

Elhallgattak a világlapok, ezzel szemben felengedett a török sajtó eddigi tartózkodása és a török újságok tegnapi számaikban erélyesen szembeszállnak azzal g híreszteléssel, mintha Törökország háborúba lépése küszöbön állana. A Son Telegraph a következőket állapítja meg: „A török hadsereg feladata, hogy megvédje a török határt. A török politikának egyetlen célja a török nép érdekeinek védelme. Törökország nem hajlandó sem vért ontani, sem bármiről lemondani, de kalandot sem keres“. A Cumhuryetben Nadir Nadi ismert köziró hangsúlyozza az angol—török szövetség védő jelegét és hangoztatja, hogy Törökország esetleges háborúba lépésével foglalkozó jóslásoknak nines alapjuk. A Yeni Sabah megállapítja, hogy Törökország nem térhet le a jól kiválasztott útról. Az államfő körül egységesen felsorakozó török erőt csak ott vetik majd latba, ahol a török érdekek védelmében arra szükség lesz. A háború megrövidítése nem elég inditóok arra, hogy Törökország beavatkozzék. ,,A törökök vérüket csak saját nemzeti érdekükért fogják ontani“.

A török sajtó hangja igen hasonlít a szabad kis államok, különösképpen a sváj- ci, a svéd. a portugál és bizonyos tekintetben a finn sajtó hangjához. Kicsendül belőle a kisállamok iránt érzett szolidaritás érzése. A török sajtó erős támasza annak a kisállamok jogaiért folyó harcnak, amelynek ideológiáját Kállai/ magyar miniszterelnök az elsők között fejtette ki.

A kairói tanácskozásokkal foglalkozik a Basler Nachrichten londoni tudósitója tegnapi jelentésében. Az angol főváros diplomáciai köreiben — jelenti a svájci újságíró — tévesnek minősítik azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Anglia Törökországot háborúba akarja uszítani.

A valóság az — írja a lap —, hogy London a legnagyobb megértéssel viseltetik a török semlegesség iránt és nem gondol arra, hugi/ Törökországot felszólítsa eddigi magatartásának megváltoztatására. Edén és Menemenzsoglu kairói megbeszélései tisztán tájékoztató jellegűek voltak. Teljesen érthető a török kormánynak az a kívánsága, hogy megbízható értesüléseket szerezzen a moszkvai tanácskozásokról. Az oroszok sokkal engedékenyebb magatartást tanúsítottak — írja a bázeli lap — mint ahogy az várható volt az orosz sajtónak a moszkvai értekezlet előtti hangja alapján. Érthető tehát, hogy a törökök egyik vagy másik tekintetben szívesen hallanának megnyugtató kijelentéseket. Ha szó lehet valamilyen mellékcélról is, akkor ez — mint Londonban mondják — talán abban áll, hogy a szövetségesek Törökország/ közvetítésével bizonyos befolyást szeretnének gyakorolni az egyik balkáni államra. A svájci lap nem említi a szóbanforgó balkáni állam nel%él. A Basler Nachrichten szerint végül Londonban nem keltene különösebb csodálkozást, ha a moszkvai határn-otokkal kapcsolatban a szövetségesek diplomáciai offenzi- vát indítanának egyes kisebb államokkal szemben. Ezzel a diplomáciai offenzivá- ra/ kapcsolatban különösen azokra az államokra gondolnak, amelyek egyik, vagy másik, szövet*' hatalommal még fenntartják diplomáciái kapcsolataikat.

A kairói konferenciára, a világszerte mutatkozó általános érdeklődésre való tekintettel. a következő napokban többször visszatérünk.

Törökország mellett a finn probléma kavarja fel erősen a általános érdeklődést. A Neue Züricher Zeitung londoni levelezője szerint az angol fővárosban rnont mar teljesen nyíltan beszél/iek a okról a mi7iimáit« leövetelé: ékről, amelyek"t Oroszország Finnországgal szemben támaszt. A szovjet kormány kétségtelenül 'visszaköveteli azokat a területeket, amelyekről az első világháború után és a forradalmi időkben lemondott, valamint azokat a területeket, amelyeket Finnország 1941 óta szállt meg. Az orosz követelések közé tartozik Petsamo városa, a Leningrad előtti térség kibővítése, tehát a karéliai földszoros, (Viipvrira vem vonatkozik a követelés). Ugylátszik, Moszkva hajlandó u Helsinkivel szemben fekvő Hangöszigetről is lemondani, tekintettel arra, hogy ez a pont a Balti-tenger déli partja felől is védhető. Oroszország követeli továbbá, hogy Finnország szüntesse be a harcot és szerelje le a határmenti csapatokat, hogy a finn határraenti orosz hadosztályok felszabadulhassanak. Ezzel szemben Oroszország nem gördítene akadályokat Finnország élelmezési helyzetének megoldása elé. Finn vélemény szerint az élelmezési probléma megoldása most kevésbé lenne nehéz, mert az Egyesült Államokban nagymennyiségű szárított élelmiszert tárolnak, amelynek szállítása aránylag könnyű.

Finnország függetlenségének kérdése a moszkvai értekezlet után nyilvánvalóan a három nagyhatalom közös ügyévé vált — fejezi be a Nerxe Züricher Zeitung érdekes cikkét, amelyet mi a Budapesti Tudósító Távirata alapján ismertettünk.

A harctereken a helyzet nem változott. A német hadijelentés beszámol a Ki évtől nyugatra folyó súlyos elhárító harcokról s megemlíti, hogy a szovjet hadvezetőség érezhetően kiszélesítette a támadási arc- vonalat. A viaskodás itt is olyan elkeseredett, hogy közeli döntésre nem lehet számitavi. NAGY JÓZSEF.

Erdélyben a magyarság töret'enül és biztosan áll a birodalmi gondolat mellett

— mondotta az „Ország“ szeged/ előadóestjén Zathnreczky Gyula , főszerkesztő

SZEGED, november 9. Szombaton ren- | vakká és frázisokká váltak. Ismertette a dezte Az Ország cimü hetilap első irodalmi estjét Szegeden, Széchenyi István dr. or- szágmozgósitási kormánybiztos mondott megnyitóbeszédet. Szép Ilonka adott eló ezután Erdélyi József költeményeiből, majd Vajta Ferenc beszélt a szegedi gondolatról. Dövényi Nagy Lajos felolvasása után Zathureczky Gyula, az Ellenzék fő- szerkesztője tartott nagy érdeklődéssel fogadott előadást: „Erdélyi szemmel“ címen.

Erdély évszázados szinmagyar hagyományai és az elmúlt huszonkét esztendő arra tanították meg az erdélyi magyarságot, hogy mindig ,.a dolgot ő magát nézze“. Rámutatott arra, hogy az országban ma már a legszentebb eszmék is jelszaszociális, nemzeti és keresztény Magyar ország erdélyi megfogalmazását s rámu tatott arra, hogy a magyar jövendőt ille tőlag semmiféle megalkuvásról nem lehet szó. Szemben minden ellentétes törekvéssel és akarattal, Erdélyben a magyarság töretlenül és biztosan áll a birodalmi gondolat mellett, — Az országban sokan vádolják Erdélyt különállással — mondotta a továbbiak során az előadó. A kényszerű különállás különös értékeket termelt ki Erdélyben, amelyek valósággá lettek. Ezek az igazi népiség, a közösségi szellem, a társadalmi válaszfalak leomlása, a bürokratizmus megszüntetése s a felekezeti ellentétek kiküszöbölése. Ezeket őrzi az erdélyi magyarság mindaddig, amig az egész magyarságnak átadhatja.

Kolozsvár húsfa- és a kisgazdák korpa- ellátását vifziti meg a Közellátási Véleményező Bizottság

KOLOZSVÁR, november 9. Az úgynevezett Közellátási Véleményező Bizottság hétfőn délelőtt ii órakor a városházán ülést' tartott. Az ülésen, amelyen dr. V ásárheTy? László polgármesterhelyettes elnökölt, jelen volt dr. Bikfalvy István közélelmezési ta r.ácsnok is. Az ülésen a város hús- és tűzifa- ellátása került szóba, de megvitatták az állattartó gazdák korpaellátásának hiányosságait is.

Máthé László, a Mészáros Szövetség kiküldöttje beljelentette, hogy a város húsellátása a közeljövőben javul, mert a husada- got 15 dekára, a hentesárut pedig 20 dekára emelik fel s kilátás van arra is. hogy a csemege és füszerkeseked’ők hentesáruhoz jutnak. Kérte azonban az elnöklő polgármesterhelyettest, hogy a hentesárut a mészárosok utján juttassa majd a fűszer- és csemegekereskedőkhöz is.

Csonka Antal, az ipartestület vendégipari szakosztályának elnöke kijelentette, hogy a vendégiparosok részére közömbös, hogy a nekik kiutalt húst melyik mészáros utján kapják meg, kérte azonban a közellátási hivatal vezetőjét, hogy a huskiosztást ellenőrizze, mert a közelmúltban megtörtént, hogy egyik mészáros a vendéglősök részére kiutalt sertéskarajt 8 pengőben adta nekik ki.

Herczeg fűszer- és csemegekereskedő kérte a polgárme«»erhelyettest, hogy a fűszer- cs csemegekereskedőket lássa el megfelelő meny- nyiségü hentesáruval. A polgármesterhelyettes kijelentette, hogy a jelenlegi ellátás ezt nem engdi meg s még nem jött el annak az ideje, hogy a fűszer- és csemegekereskedők hentesárukat is árusíthassanak. A Baross Szövetség azonban már összeállította azoknak a keres-kedőknek névjegyzékét, akik eddig is foglalkoztak hentesáru eladásával, majd rákerül a sor arra is, hogy ezek a kereskedők áruhoz jussanak. Dr. Bikfalvy tanácsos előadta, hogy a város közönségének húsellátását csak a mészárosok utján lehet lebonyolítani, mert Kolozsváron jelenleg gj busiparos van, akik csak azt az ‘árut oszthatják el, amelyet a Husárugyár rendelkezésükre bocsát s ennek a 9j üzletnek óc.ooo pengő a havi rezsije,

amit valahonnan elő kell nekik teremteni.

Egyed Sándor malomtulajdonos előadta, hogy város a sertéshizlaló kisembereknek adott ugyan árpabevásárlásra utalványt, ezek azonban az árpát csak feketén tudják beszerezni s igy az utalványnak gyakorlati jelentősége nincs. Előadta továbbá, hogy a malmok telve vannak korpával s ennek ellenére a tejtermelő kisgazdák nem jutnak hozzá korpához. Intézkedést kér, hogy a kolozsvári malmok kb. 40 vagont kitevő korpakészlete a gazdákhoz jusson. Albert Ferenc kisgazda is szóvátette a korpahiányt, elmondotta, hogy tavasz óta annak ellenére, hogy a tejtermeléssel igazolták pontszámúikat, még mindig nem kaptak ki korpát. Az elnöklő polgárI mesterhelyettes és Bikfalvy tanácsos kijelentették. hogy a kisgazdák korpaellátásának nincs semmi akadálya s ha a kisgazdák kérnek, meg is kapják járandóságaikat. Egyed Sán dór még elmondotta, hogy a pékek lisztellátása terén rendszertelenségek vannak. Egyes malmok a kenyérsütéshez szükséges lisztmeny- ryiség 25 százalékát, mások viszont csak 10 > százalékát adják ki rozslisztben s ezért egyes j pékek k enyerének minősége ellen méltán 1 emelhet a közönség kifogást. Intézkedést kér arranézve, hogy a malmok egyöntetűen lát- I hassák el a kolozsvári sütőiparosokat.

Ezután a tüzifaellátás ügye került napi- I rendre. Prezenszky Pál sütőiparos elmondotta, : hogy a sütőiparosok három kolozsvári tűzifa- j nagykereskedőtől fát vásároltak, a fát ki is fi- j zették, amikor a fa megérkezett, a közellátási ■ hivatal a beérkezett fa 40 százalékát vissza- ; tartotta. Kifogásolta ezt a rendszert és kérte, 1 hogy a sütőiparosok által lekötött tűzifát i korlátozás nélkül adják ki a sütőiparosoknak. [ A polgármesterhelyettes válaszában kijelen- j tette, hogy azok a tüzifakereskedők. akik a j pékek faellátását vállalták, készletüket mar j előzőleg eladták a városnak, sőt ennek a fá- j nak kitermelését a város által részükre juttatott szalonna és liszt segítségével érték el. A városnak erre elsőbbségi joga van s igy a rendszertől nem térhet el. Közölte azonban, hogy a város mindent megtesz abban az irányban, Hogy a sütőiparosok megfelelő fahoz hozzájuthassanak. Nyolcezer vagon, fa közeli beszállítása biztosítva van s így a lielyzet rövidesen javulni fog.

Albert íerenc kisgazda kérte lássák c-l kellő időben a fuvarral rendelkező gazdákar vaspatkóval, keréktalppal és jégszeggel, mert különben nem tudnak fuvarozni. Az ülésen jelenlevő dr. Bereczky Ernő iparkamarai főtitkár, miniszteri biztos bejelentette, hogy a gazdák vasellátása ügyében értekezletet tartanak s ezen igyekszenek a helyzeten segíteni. Hangsúlyozta azonban, hogy a legna- * gyobhfoku takarékosságra van szükség, mert az eddigi ellátmány mennyiségét semmiesetre sem emelik fel.

AZ ÖNELLÁTÁS ALAPELVÉT már Zrínyi Miklós, a hadvezér-költő is meghatározta, amikor azt vallotta, hogy csak önmagunkban bízhatunk — Írja a Magyar Katonaujság legújabb számának vezércikkében. A számos érdekes cikkekben, riportokban és képekben bővelkedő Magyar Katonaujsájg ára — a 16 oldalas Képes Tábori Újsággal együtt — 10 fillér. Mindenütt kapható.

Hirdessen Erdély legelterjedtebb napilapjában, az Ellenzékben.

Félévszázadits külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik*

hogy finom solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a leg* lobbat és viszonylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések, o lók, borort vák, kertieszközök» valamint imborotváló-pengék gyári lerakata:

KUN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth lajos-u. t.

—-