Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-27 / 269. szám
5 iselhetetlehşk fájdglrnglc,. a reumás ICaiáisfatyi stfyăty Köteteket 'lehetne \irni 'arról: {hogyan él Via a fixfizetéses tisztviselő. A háborús áldozatvállalásból felsősorban a fixfizetéses osztály veszi ki a vészét, imert senki sem tagadhatja azt, hogy a tisztviselői jövedelmek /nem állanak arányban még ß létfenntartáshoz nélkülözhetetlen cikkek áraival sem. Hősies küzdelmet kell folytatni a létért, különösen a családos tiszt- viselőknek, akik amellett, hogy fokozottabb ütemben végzik munkájukat, szabad idejükben a tmindennapos megélhetés gondjaival kell törődjenek. Az egész nemzet elismerése és hálája kijár ezért a fixfizetéses középosztálynak, amely sohasem zúgolódik, sohasem békétlenkedik, hanem példás fegyelmezettséggel teljesíti kötelességét. Pedig igazán müvészetszámba megy a mindennapi élelemről, a ruházkodásról és a lakásról gondoskodni, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen a fizetésből kulturális igények kielégítésére is kellene> jusson. Ezért üdvözöltük örömmel, hogy Kolozsvár város tanácsa jelentős 'összegű karácsonyi segéllyel igyekszik enyhíteni a tisztviselők megélhetési gondjait és ezt az összeget már december 2-án folyósítja a városi alkalmazottaknak. ■Tudjuk, hogy ez a karácsonyi segély nem oldja, meg a városi tisztviselők életfenntartási problémáit. Hiszen u fizetések sokszoros felemelésére lenne szükség, hogy jövedelmük arányban álljon azzal a munkával, ,amelyet a közigazgatás szolgálatában végeznek. És sorra vehetnénk az összes köz- tisztviselői lés magántisztviselői kategóriákat! Keresztmetszetet adhatnánk arról, hogy milyen gondokkal kell megküzdeniük. Érdekesebb volna ez a korrajz minden riportnál és beszédesebb a leghangzatosabb vezércikkek szólamainál. Talán ez volna a legigazibb válasz arra a kérdésre. hogy hogyan kell ma a magyar jövendőért igzán magyarul élni. Bizonyos, hogy minden közületünk éppen úgy módot talál a karácsonyi segélyezés megvalósítására, mintahogyan a magánvállalatok is igyekezni fognak arra, hogy anyagi lehetőségeik keretei között segítsenek tisztviselőik és alkalmazottaik helyzetén. Zsinórmértéknek feltétlenül figyelemreméltó az a javaslat, amelyet dr. Suba Károly, Kolozsvár pénzügyi tanácsnoka terjesztett a város vezetősége elé. Ennek a javaslatnak alapján elhatározták, hogy a kolozsvári városi üzemek alkalmazottainak jövedelmét százalékos arányban fogják emelni. Szociális elgondolás az alapja ennek a javaslatnak, amely azt célozza, hogy elsősorban p kisfizetésű és családos alkalmazottak helyzetén történjék könnyítés. A kolozsvári városvezetés intézkedései azt bizonyítják, hogy nálunk, megértették az idők parancsoló szavat. Üdvös dolog lenne, ha ezt a példát országszerte követnék, mert a keresztényi szeretet és |a magyar testvériség szellemét sugározza ki. társadalom sokkal szerényebb jövedelmű rétegei a legnagyobb készséggel teljesítenek? A panaszos levél ezekre a kérdésekre kategorikus nemmel válaszol. Meggondol kozta tó és elszomorító ez a levél, amelyben az a legmegdöbbentőbb, hogy szóról-szóna az igazságot írja. Önkéntelenül is összehasonlitjuk a ..kedvezményezettek“ helyzetét a fixfizetéses osztály sorsával. Mintha két külön világot látnánk. Az egvik a szociális alapon álló, egészséges fejlődés biztosítéka, a másik beteges kórtünet, amelynek el kell tűnnie a magyar életből, ahogyan azt az Erdélyi Párt munkásk ép viselője leplezetlen őszinteséggel megmondotta a parlamentben. Megértjük a 'szakember panaszát és nincs sok feljegyezni valónk a levél margójára, mert minden igaz magyar embernek az az óhajtása, hogy jövedelmet a végzett munka szabja meg és álljanak félre gazdasági életünkből azok, akik jogosítványaikat csak az egyéni meggazdagodásra igyekeztek felhasználni. I/ádalc és â’iHiţaU Az erdélyi közvélemény megadta a méltó választ arra a vádaskodásra, amely az OTI önkormányzatának közgyűlésén Pálffy Tibor, a kolozsvári Hivatásszervezet titkára ellen elhangzott. Az erdélyi magyar sajtó tárgvilagos cikkekben foglalkozott Payer Károly szociáldemokrata képviselő vádjaival éz megállapította, hogy Erdélyben sohasem hallottunk olyan hangot, amely a nemzeti alánon álló magyar munkásság alakulatának titkárát antirevizionista magatartással gyanúsította volna. Keserű szájízzel éreztük, hogy mostanában sűrűn akadnak olyan emberek, akik nagy hangon szeretnének kioktatni minket arra, hogyan kell jó magyarnak lenni, holott nem élték át az idegen uralom 22 esztendejét és az erdélyi magyarság sorsküzdelmeit csak újságcikkekből. vagy hallomásból ismerik. Nem akar ez vád lenni senki ellen! Számtalanszor állást foglaltunk azok ellen is, akik viszont a kisebbségi múltból akartak tökét kovácsolni és tényleges, vagy vélt érdemek alapján saját egyéni érvényesülésük utjának egyengetésére szeretnék felhasználni azt, hogy itt élték át Erdélyben az idegen uralom éveit! Nemzeti érdekünk azt parancsolja, hogy egyszer s mindenkorra mellőzzük az ilyenfajta vitatkozásokat és töretlen egységben dolgozzunk a jobb jövendőért^ ^ Mégis szükségesnek tartjuk, hogy ismertessük azt a cikket, amelyben a nemzeti alapon álló magyar munkásság lapja, az „Uj Rend“ c. hetilap foglalkozik a Pálffy Tibor ellen emelt vádakkal.,,Vá- dak és árnyak!“ Ez a cime a cikknek, amely az erdélyi múltnak olyan részleteivel foglalkozik, amiről Payer Károly nem beszélt. A közlemény azokra az árnyakra mutat rá, amelyek a szociáldemokrata párt erdélyi szereplésének során a kisebbségi sorsban vetődtek fel. Idézi az Előre című erdélyi szociáldemokrata lap nyolc év előtti cikkeit, amelyek kifogásolják ,,az erdélyi revizionista magyar politikusok“ magatartását. A cikk megállapítja, hogy „az uj állam (t. i. a román állam) keretébe került magyarság ne ábrándozzon revízióról“. Egy másik cikk ugyanabban a lapban meghökkentő bátorsággal írja az erdélyi magyar munkásságról „a romániai magyar népkisebbségi munkásság újból és félreérthetetlenül megerősíti azt az eddig is vallott álláspontját, hogy feltétlen lojalitással és hűséggel van a román állam iránt, amelynek területi egységét véglegesnek ismeri el“. Az ,,Uj Rend“ azért eleveníti fel ezeket a cikkeket, mert a nyomatott betű letagadhatat- lanul bizonyítja, hogy ha már jó magyarságról beszélünk, elsősorban azoknak lenne elszámolni valója, akiket a szociáldemokraták ma is szeretnének munkásvezetőknek tekinteni. Mi nem akarjuk a mult árnyait idézni és nem füzünk kommentárokat az „Uj Rend“ cikkéhez. De szeretnénk, ha már véglegesen megszűnne a vádaskodás, amely konkolyt hint a magyar és magyar közé és legfőbb akadályozója az építő munkának. Az űj záróra és a hétfői zárás ellen foglaltak állási a kolozsvári kereskedők Vé<}U lá<zse% : AtnizM écd&n&s tud.*. A déldlán 5 órai zárás és a fséliöi oujslíaszügtel súlyosan s érle sí á a kereskedők érdekeli A szakember panasza Azt hiszem, hogy nem cselekszem helytelenül, amikor közvetlenül a tisztviselők helyzetével foglalkozó sorok után emlékezem meg arról a panaszos levélről, amelyet a napokban kaptam. A levelet ugyanis egy. régi kolozsvári keresztény textilkereskedő irta, aki már a békeévekben is elismert tekintély volt a szakmájában és sohasem vonta ki magát akkor, ha a közösségért kellett áldozni. A panaszod levél megállapítja, hogy az uj textil- kereskedők nagyrésze sohasem volt textiles, pedig ez a szakma nagy tudást és hosszú évek gyakorlatát igényli. Most a nagy áruhiány miatt nincs szükség szakértelemre. Ma mindent megvesznek, még feketén is és az uj kereskedők az egyik napról a másikra meggazdagodnak. A panaszos levélben a régi szakember keserű kifakadással megállapítja, hogy valóságos harc folyik a konjunkturalovágok és a szakmát egy élet munkája árán kitanult keresztény kereskedők között. Sokszor bizony a mérleg azoknak javára billen, akik összeköttetések révén „kedvezményezettek“ lettek, ezek jobban el vannak látva anyaggal, mig nagyon sok régi kereskedő raktára majdnem teljesen üresen áll. A panaszos levél végül is felteszi a kérdést, hogy azok a szerencsés kiváltságosak, akik a gazdasági átállítás során egyik napról a másikra hatalmas jövedelmekhez jutottak, vájjon megteszik-e köteles-égüket a nemzet összességével szemben. Kiveszik-e részüket az áldozatkészségből? Közcélokra, kulturális megmozdulásokra és az általános nyomor enyhi- .1 és ere folvositott kiadásaik megközeli tik-e azt az áldozatvállalást, amelyet a magyar KOLOZSVÁR, november 27. Kereske- j dői körökben felmerült az a gondolat, í hogy a fűtési anyagokkal és villanyáram- i mai való takarékoskodással kapcsolatosan ' nem-e lenne célszerű az üzleti zárórák | újabb megrövidítése. Mielőtt a kormány döntene a kérdésben, az iparkamarák utján meg akarják hallgatni a különböző szakmai csoportokat, s ez a munka Kolozsváron is megkezdődött. Az előzetes tervek szerint élelmiszer- üzletek kivételével a jövőben az összes üzletek reggel 9 órától délután 5 óráig egyfolytában tartanák nyitva üzleteiket, vasárnap és hétfőn pedig egész nap zárnának. A kérdés eldöntésének több oldala van. Vannak kereskedői csoportok, amelyek lecsökkent forgalma megengedné az üzleti zárórák újabb szigorítását, viszont vannak olyanok is, amelyeknek forgalmát teljesen megbénítaná ez az uj rend, sőt az üzletek tulajdonosait anyagilag kellemetlenül érintené. Az üzleti zárórák rövidítése tárgyában tehát megoszlanak a kereskedők között a vélemények. De a fogyasztók szempontjából sem közömbös az uj zárórák rendezése, ha figyelembe vesszük azt, hogy a munkások munkahelyeiktől rendszerint csak délután 5 óra után szabadulnak, s ha ötkor zárnak az üzletek, szükségleteiket nem tudnák beszerezni. A fogyasztók jelentékeny rétegét képező tisztviselők szempontjából sem közömbös az uj rendszer bevezetése, mert a tisztviselők majdnem kizárólag délután 2 óráig dolgoznak s a kora délutáni órákat pihenésre használják fel, igy nem lenne idejük vásárlásokat eszközölni, bár a fogyasztók vásárlóképessége lényegesen csökkent és csak az elsejei fizetések körüli időkre korlátozódott. Ha a hétfői zárást is elrendelnék —• mondják a kereskedők —, akkor az ünnepek száma hetenként négy nappal, egy évben 48 nappal szaporodna. Márpedig a kereskedőknek ezeken a napokon is meg van az üzleti rezsijük s ha nem lenne be- j vételük ezeken a napokon, úgy a fede- | zetlen üzleti költségeik tetemesre emel- j kednének. Helyi viszonyokat figyelembe j véve, a hétfői zárás nem alkalmas. Hét- ■ főn ugyanis hetivásár van Kolozsváron s Kolozsvár egész vidéke e napon szerzi be szükségleteit. Ha ez a nap kimaradna, a kereskedők sokat veszítenének. A kereskedelmi alkalmazottaknak nincs semmi kifogásuk a tervbevett uj zárórák ellen. A fogyasztók is alkalmazkodni tudnának az uj rendhez, de már a kereskedők jelentős rétegére sérelmesnek látszik. A kolozsvári Kere'kedelmi és Iparkamara a szakmai érdekeltségek véleményéről tájékoztatja majd a kereskedelmi és iparügyi minisztériumot, ahol az uj zárórák fölött csak az ország minden részéből beérkezett vélemények meghallgatása után döntenek. Gondoskodni keli a légoltalmi övöhsh/aken I Igen nagy veszélyt jelent, ha az óvóhelyek világítása nem működik. Ezért mindem házban gondoskodni kell a szükséges viilágitásról, zseblámpáról, gyertyáról, gyufáról és ezeknek minden lakó által ismert helyen kell lenniök az óvóhelyen. Félévszázadon külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik. ho "Y finom solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a legjobbat és viszonylag olcsón ludom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések, o'lók, borotvák, kertieszközök, valamint önborotváló-pengék gyári lerakata: KUN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth lajos-u. i. _
