Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-18 / 261. szám
o ellenzék 16X3 ii o v 4 m b « r 19. I fn a/ életét elforgácsolja és módot nil arra, hogy nemzet egész, egyetemi rtjusága eg) i t len szervezetben es keretben egységesen készüljön tej .1 magyar jövendő .szolgálatára. 4* Iparos* kereskedötanoncok kérdése lisztek Ház! Nyilvánvaló, bog) a világ- fiáboru bcdejez.ődéíKí irtán, amikor megkezdó- uik egesz Európa újjáépítése és az anyaghiány miatt ideiglenesen megállott foglalkozási agak tij lendületbe jönnek, egyre nagyobb jelentősége lesz a magyar iparnak' és kereske- delemnek. Í zzel szemben az. a szomorú helyzet, hogy a mai iparos és kereskedő tanonc- Htánpótlás és szaknevelés, amennyire Cn azt az erdélyi adutok alapján meg tudom ítélni, a legsiralmasabb állapotban van. 1914 előtt az egész országban minden száz iparosra száz iparostanonc esett. Ma országos viszonylatban minden száz iparosnak csak 35 tanonca van, ez az arány Erdélyben valamivel jobb, nálunk 42 iparostanonc esik minden száz iparosra. Ez az arány a faiparban és a textil- és ruhaiparban még ennél is rosszabb. Erdélyből ebben az ügyben számos felterjesztés került fel, mind a vallás- és közoktatásügyi, mind az iparügyi minisztériumba. Legyen szabad erről a helyről a legnyomatékosabban kérnem a kultuszminiszter v, urat, hogy méhőziassék a legbatbatósabban vizsgálat tárgyává u'tctni ezt a kérdést, ha szükséges, tisztázására külön ankétot hívni össze és mindent megtenni!: annak érdekében, bogy mindé . fényezőnek a bevonásával a magyar iparosutánpótlást biztosítani tudjuk. Mindeneket-"tt szükség van arra, bogy a kultusztárcánkban szereplő 60 ezer pengő, amely nem ah.arm tanoncottbo- nok támogatását szolgálja, legalább tízszereseié emeltessék fel, hogy .1. egyházak által létesített és létesítendő újabb tanoncorthonok hivatásukat betölthessék es nn gsokszorozhassak. Amit az iparostanoncok helyzetére és a htljzet javítására nézve elmondottam, teljes egészében megteld a kereskeJ uanoncok helyzetének is. A tanoncotthonok mellett feltétlenül szükséges az. iparos- es kercsKcdőtanonciskolák számának szaporítása és színvonalának az emelése. Erdélyben egyetlen kereskedőtanonc iskola van. Más helyen a kercskedőtanoncok az ipurostanoncokkal együtt járnak tanonciskolába, tehát iskolás kereskedőképzésben egyáltalán nem részesülnek. A közös iparos- és kereskedőtanonciskolák száma is mérhetetlenül alacsony, Erdélyben-4^-/ iparos és kereskedőtanonc egyáltalán nem jár tanoncisk> lába. A meglévő iparos kereskedőtanonc iskolákból teljes mértékben hiányzik a szakirányú kiképzés. Szakrajzot például csak Kolozsvárott, Besztercén és Bánjfyhunyadón tanulnak a tanonciskolái növendékek. Sajnos nem, tudom, hogy az ország más részén ebben a tekintetben milyen a helyzet, ha lényegesen, vagy egészen megnyugtatóan jó is, magának az erdélyi helyzetnek a tanulmányozása és gyökeres és sürgős megoldása országos érdek ! és a jövő építésének elengedhetetlen feltétedé. Feltétlenül szükség van a felsőipari iskolák számának szaporítására is, hogy azok segítsé- I gével elsőrangú hivatott iparosokat tudjunk képezni. De arra is szükség van, hogy a fel - sőipariskolát végzett szakmunkásokat az ipari élet minden vonatkozásában a legteljesebb mértékben megbecsüljek. A szakiskolákra nézve sérelmes, hogy a végbizonyítványokon levő záradék, amely szerint a mesteri cim használatánál nem veszik figyelembe iskolai végzettségüket és mesteri vizsgához vannak kötve, mint az esetleges négy elemivel és tanonciskolával rendelkező szakmunkás. Szükséges, hogy a jelsőipariskolák tantervét korszerűen módosítsuk és az. iskolákat megfelelő műhelyekkel is jelszereljük. Tanítói lakásokat és iskolaépületeket Erdélybe! Tisztelt Ház! Művelődéspolitika feladata a nemzet legszélesebb rétegeinek általános művelődését minden tekintetben elősegiteni. Ennek a célnak a szolgálatában áll mindenekelőtt a népiskola és az arra következő polgári iskola. Helyesnek ítéljük, hogy a közelmúltban az oktatás legalsó fokán működő iskolák nevét elemi iskoláról népiskolára változtatták. Ez a névváltoztatás is kifejezi, hogy az egész nemzeti életnek áz alapját a nép képezi és ebben a népben éppen úgy, mint a népsikolá- ban együtt van még maga a nép és az abból kinövő munkás és szellemi foglalkozású egyén. A legsúlyosabb népiskolai kérdést, a tanító- hiányt már említettem. Erdélyi vonatkozásban meg kell említenem a tanítói lakások nagymértékű hiányát. Lehetetlen, hogy Erdélyben a magyar állami népiskola tanítói számos faluban egyáltalán nem kapnak lakást, van olyan tanító, aki az iskolaterem egyik zugában hevenyészett szükségágyban alszik, egy másik faluban két magyar tanítónő együtt alszik, egy ágyban, földes szobában. Mondanom sem kell, hogy ezek a viszonyok nemzetiségi faluban fordulnak elő, ahol a magyar tanítónő a legfontosabb nemzeti feladatokat tölti be. Kolozs vármegye törvény- hatósági gyűlése azzal a kéréssel fordult a belügyminiszter úrhoz, hogy ONCSA házakciója keretében lehessen az ilyen falvakon tanítói lakásokat építeni, hogy a ház maga megmarad a közjóléti szövetkezet tulajdonában és ha később megépül a tanítói lakás, akkor a közjóléti szövetkezet saját belátása szerint használhatja azt fel. Sajnos, ezt a nagyon helyesnek tetsző kérést a minisztérium azzal az indokolással utasította el, hogy a kétes teljesítése nem tartozik hatáskörébe. A lényeg az, hogy a magyar államnak vagy ilyen vagy olyan formában munkásainak érdekében, de a saját presztízsének fenntartására is sürgősen kell tanitói lakásokról gondoskodnia. mindenütt, ahol erre múlhatatlanul szükség van. \ Erdélyben nagyon sok iskolaépület 2 lehető legrosszabb állapotban van. Tudom, hogy ezeknek újakkal való pótlása ma teljesen lehetetlen. Ezzel szemben azonban csak Maros- Tordamegyében 24 olyan félbemaradt iskola- épület van, amelyeket a román hatóságok kezdtek emelni, amelyeket az emuit bárom év alatt nagyon könnyen be lehetett volna fejezni és a magyar nevelésügy szolgálatába állítani. Az egész országban rossz az iskolaépi- tcsi repdszer. Az iskolaépítéshez szükséges összeg beérkezik az AHa-rnépitészeti Hivatalhoz, ez a hivatal túlterheltsége miatt néha félévig is beverteti a pénzt cs nem kezd neki a munkának. A pénznek ez a tétlen heverte- tése a mai viszonyok között óriási értékcsökkenést eredményez. Csak egyetlen példát említek. A szilágycsehi polgári iskola építésére a minisztérium még februárban kiutalt 162 , ezer pengőt az Államépitészeti Hivatalhoz, az épités azonban még nem kezdődött el. A mérnöki hivatal a hozzá leutalt iskolaépitési ösz- szeg bizonyos százalékát az általa végzett munka ellenértéke fejében magának megtartja. Az igy elveszített összegekből minden iskolaépítésnél az iskolát be lehetett volna vagy be lehetne bútorozni. Nagyon szükségesnek tartjuk ennek a helyzetnek a sürgős megváltoztatását. Eddig a községek kötelessége volt a népiskolák fűtéséről gondoskodni, ebben a polgári évben a belügyminiszter a községi költségvetésekből törölte a népiskolák fűtésére felvett összegeket. A kultusztárca viszont olyan jelentéktelen összegeket állíthatott be ezekre a célokra, hogy ezek jelhasználásával alig lehet az iskolákat fűteni. Nagyon szükséges ennek az összegnek 3 felemelése. Falusi gyermekek; ne menjenek polgári iskolába Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a polgári iskolák iránt. Városi és falusi fiuk egyre tömegesebben iratkoznak be vagy magán- vagy nyilvános tanulóknak a polgári iskolába. Feltétlenül helyesnek tartjuk, ha a gimnáziumba nem járó városi fiuk és leányok mind elvégzik a polgári iskolát és azután mennek ipari és kereskedelmi pályákra. A falusi fiuknak és leányoknak a polgári iskola iránt megnövekedett igényét azonban nem tudjuk örvendetesnek tekinteni. Az igazán kiváló falusi fiuk és leányok menjenek gimnáziumba, az ipari és kereskedelmi pályákra alkalmasak iratkozzanak be polgári iskolákba, de a tanulni vágyó falusi ifjúság zömét inkább irányítsuk mező- gazdasági szakiskolákba, akik azoknak elvégzése után a falusi társadalomnak lesznek A társadal< A népiskolai munkának szervesen kell beletagolódnia az általános iskolánkivüli népnevelésbe. Ebben a munkában egyre nagyobb szerepet kell biztosítani nemcsak a nemzeti, hanem a szociális szempontoknak is. Az iskolánkivüli népnevelés és főiskolák keretében nemcsak uj magyar egyeneket, hanem «/ magyar társadalmat is kell nevelni. Ebbe a munigen értékes tagjai. A polgári iskolát végzett falusiak javarésze kiszakad a faluból és a külvárosok lélekszámút szaporítja, ezzel a folyamattal a falu általános színvonala egyre inkább süllyed. Nyilvánvaló, hogy a világháború után az egész magyar mezőgazdaságot át kell állítani a belterjes és minőségi művelésre. Ezt a nagy átállítást meg kell előznie a magyar mezőgazdák szakszerű felvilágosításának és kiképzésének. Nyilvánvaló, hogy ezt a nagy munkát már ma a legöntudatúsabban és a legszélesebb körben kell a magyar mezőgazdasági iskolákban végezni. Ebből pedig az következik, hogy azoknak számát egyre inkább szaporítani és színvonalát egyre inkább emelni' elengedhetetlen szükség. tn nevelése kába egyre jobban bele kell kapcsolni a közművelődési munkával foglalkozó társadalmi szerveknek a munkáját, hogy necsak az állam, hanem maga a társadalom nevelje önmagát. Az iskolánkivüli népnevelés szolgálatába bele kell vonni a vidéki muzeumjellegü kisebb gyűjteményeket, mint amilyen például a bánffyhunyadi, székelyudvarhelyi és Csíkszeredái igen értékes néprajzi gyűjtemény. Tudomásunk szerint előkészület alatt van az uj törvény, amely .1 műemlékek megőrzését és gondozását van hivatva szabályozni. Szükségesnek tartjuk, hogy ez a törvény gondoskodjék a nép által cnitett cs lakott régi házaknak a megőrzéséről :s. Nem elég, hogy évszázados templomaink, udvarházaink és polgárház.amk hűséges képét cs szellemet átmentsük a jövő századokra, rendkívül lomos, hogy azok az egyszerű magyar falusi házak, kis múzeumoknak, vagy kuíturházaknak berendezve is megmaradjanak, amelycklsen 250 —300 évvel ezelőtt lakott a magyar falu népe. Ilyen intézkedéssel megtiszteljük azt a népet, amely kitölti az országot, amely mindig hordozza az ország legsúlyosabb terheit. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló nagyon rövid idő alatt néhány lényeges ponton próbáltam rámutatni arra, hogy miképpen kell a magyar jövendő, a kultúrpolitika mai tevékenysége által munkálni. Ez a munka annál sikeresebb h-sz, minél üntudatosabban és céltudatosabban szolgálja azt a minisztérium és a közoktatás egész szervezete. Ennek a szolgálatnak azonban nem szabad nélkülöznie a nemzet legkiválóbb szakembereivel való állandó érintkezést és a nemzet társadalmával való szerves kapcsolatokat. Mind- annyionknak nagy örömére szolgál, hogy a miniszter ur újraalakította a Közoktatási Tanácsot, nagyon szükséges az Irodalmi és Művészeti Tanáéinak hasonló átszervezése is. A kultuszminisztérium vezetése alatt álló. munkának egyre több alkalmat kell keresnie a nemzet egész társadalmával való találkozásra, az egész társadalom belső lelki mozgósítására cs dolgoztatására. Ahogy a honvédelem minden állampolgárnak elengedhetetlen kötelessége, Ugyanúgy a nemzet művelődés ügyének a szolgálatából sem vonhatja ki magát senki. A hivatalos tényezőknek, a szellemi vezetőknek és az egész társadalomnak egy ilyen céltudatos összefogása a legeredményesebben fog hozzájárulni ahhoz, hogy a nemzet súlyosabb lelki veszteségek né-lkül vészelje át a mostani komor időket és már most készüljön a háború utáni uj jövendőre. Tisztelt Ház! A miniszter ur eddigi ténykcdééből é* nyilatkozataiból arró! meg, hogy azt a szellemet, amelyet nevében volt szerencsém töredékesen 1 altatni, azon az őrhelyen, ahova a lom állította, a legcéltudatosabban A/ iránta való személyes bizalom a! kultusztárca költségveté-sét pártom : gam nevébe elfogadom. gőződtCT;« partul. mcg./éj közblza ’ épvivl:. apján 4 is a rna További IHü/ólalások Abban a pillanatban, ar.ukor I ászló De/ ő beszédét bcfcjez.tr, megszólaltak a Ház ly- védelmi szirénái cs Tors Tibor alelnök bejelentette, hogy a Ház ülését a próbáié yriadó tartamára felfüggeszti.. Egy óra előtt öt pr-c- cel nyitotta míg csínét a Ház ülését Tors I i- bor alelnök. A következő vezérszónok Varga Béla lett volna (Független Kisgazdapárt), de nem volt jelen cs ezért felszólalását törölték. Ezután Kéthly Anna (szociáldemokrata) emelkedett szólásra. A Szociáldemokrata Párt vezérszónoka a kultusztárca feladatait gazdasági és szociális szempontból birálta. Szabó Zoltán a közoktatási tanács működéséről szólva hangsúlyozta, hogy ettől vár ja a tantermek és a tankönyvek revízióját. Vámos János délvidéki képviselő hangoztatta, hogy a többi állami tisztviselőkkel szemben a tanári kar anyagi ellátása kívánnivalót hagy maga után. Makray Lajos, a Néppárt vezérszónoka, főként nagy nemzeti elvek és feladatok szempontjából, tehát a magyar és keresztény alapvető elvek szempontjából vizsgálta a kultusztárca költségvetését. Ezután Demkó Mihály, a kárpátaljai képviselők csoportjának vezérszónoka az általános kulturnivó emelését kérte, legalább a négy középiskola szintjéig. Rajniss Ferenc birálta a kultusztárca adminisztrációját. Bogner József a délvidéki iskolák problémáiról beszélt és hangoztatta, hogy a szerb megszállás alatt semmi beruházás sem történt. Budinszky László (nyilas) a kultúrpolitikai szervek átalakítása mellett foglalt állást. Az erdélyi magyar tanít 3 k hősi küzdelme Kortsmáros László, zz. Erdélyi Párt második szónoka beszéde elején hangsúlyozta, hogy minden egyes iskola egy-egv tényezője a nemzeti műveltségnek, nem lehet tehát közömbös az a nevelési elv, amely évről-évre formálja a magyar fiatalság lelkét. A 22 éves megszállás az erdélyi magyarság szellemi küzdelmének őskora volt. Az erdélyi magyarság a gyűlölet és az erőszak hazafiságával a sa ját igazságának, a jognak, az emberiességnek hzafiságát szegezte szembe és megvívta azt a harcot, amely a magyarság fennmaradásáért folyt. Az esküt nem tett tanítók cs tanárok százai léptek sorompóba ebben a harcban és az álláshiány miatt súlyos nyelvgondokkal küzdöttek. De azok a tanárok és tanitók is, akik a felekezeti oktatásban működtek, súlyos helyzetben voltak, mert havonta jo—60 pengőnek megfelelő fizetést kaptak csak. Mindezeknek a nehézségeknek ellenére tovább folyt a munka, amely végül megtartotta az erdélyi fiatalság lelkét a magyarságnak. Az erdélyi magyarság soiha meg nem alkuvó magatartásában 22 éven át mindig hirdette, hogy Erdély elszakíthatatlan része az ezeréves hazának. Részletesen ismertette a kisebbségi életet és ennek keretében a tanitók sorsát és működését és beszélt a magyar tanitók harcos társairól, az erdélyi keresztény egyházak papjairól. A nemzetért meghozott ősi áldozatnak nem egyetlen kifejezése a hősi halál, hanem ugyanolyan értékű lehet a hősi élet is — mondotta. örvendetesnek mondotta, hogy a költségvetés 162 millió pengőt, tehát a legnagyobb (jsszeget a népiskolákra fordítja, de sajnálatát fejezte ki afelett, hogy ennek az összegnek csak igen kis része esik a népiskolai építkezésekre és tatarozásokra. Pedig ezekre, a nemzetiségi területeken leromlott állapotban lévő népiskolák miatt nagy szükség van. Foglalkozott a szórványmagyarság gondozásának kérdésével is és kérte, hogy ebben a munkában olyanok vegyenek részt, akik az illető nemzetiségi területen lakó nemzetiségek nyelvét beszélik. Beszéde végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy mindezeknek a problémáknak a megoldására a kultuszminiszter személye garancia. A költségvetést bizalommal elfogadta. Rapcsányi László a tanítóság és a tanári kar helyzetével foglalkozott és a tanteremkérdést birálta saját tapasztalatai alapján. A kultusztárca költségvetéséhez a felszólalások ezzel végetértek és röviddel 6 óra előtt Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter emelkedett szólásra, aki hosszabb beszédben foglalkozott a tárca költségvetésével. A kultuszminiszter beszéde Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter beszédének bevezető részében tárcájának \ számszerű kéltségvetési adatait ismertette. Ennek lényege, hogy a tárca ezidei költségvetése a mult évvel szemben 76 millió pengő többletet mutat fel. Ezt az összeget kizáróan szociális (a tanerők fizetésemelése) célokra fordították. A továbbiak során a miniszter egyebek között a következőket mom dotta: Törvénytervezetet kívánok benyújtani a műemlékek védelméről, a levéltárakról, továbbá a csíki magánjavak nagyfontosságu rendezéséről és az óvónőképzésről. Számos alapvető fontosságú rendelet elkészítése van folyamatban, amelyek között ilyenek szerepelnek, mint az Országos Színházi Kamara Szervezete, az Országos Filmkamara szervezete, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács szervezete, a magániskolák szolgálati és rendtartási reformja, a délvidéki református egyház lelkészeinek nyugellátása, a jogi oktatás reformja, a különböző egyetemek és főiskolák szervezeti szabályzatának részbeni módosítása, részben uj szabályzatok kidolgozása. Tervezzük a papi nyugdíj és betegse- gélyző alap megszervezését és a teológiai tanárok fizetésrendezése kérdésének megoldását. Sort akarok keriteni a lelkészi illetmények kiegészítését szabályozó törvények korszerű revíziójára. Kívánatosnak látszik, hogy azok a gimnáziumok, amelyeknek első tagozata kislétszámu, gyakorlati középiskolákká alakuljanak, át. Szükségesnek látszik bizonyos mértékben a tantervi és a tankönyvi revízió is. Ezen a téren nagy eredményt várok az újjászervezett Országos Közoktatásügyi Tanács működésétől. Napirenden van az uj polgári iskola tan« tervreviziójának kérdése is. Folyamatban van hat polgári iskola építése, tovább kívánom fejleszteni az állami és nem állami polgári- iskolai hálózatot és szükségesnek tanom, hogy több állami polgári iskola mellett tanulóotr hon állíttassák fel. ) Szabályozni kívánom az iskolaorvosi kérdést és foglalkozom a tankerületi felügyelőorvosi intézmény megszervezésével. A minisztérium átszervezését az ügykezelés egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében végrehajtottam. Az iskolapolitika Tisztelt Ház! A népoktatásról szólva, kultúrpolitikai programmomnak abból az egyik vezérgondolatából indulok ki, hogy mindaz, amit a nép széles rétegeinek szellemi, erkölcsi felemelése és erősítése érdekében {áldozunk, végeredményben az egész nemzet erősítését és jobb jövőjét jelenti. Minden erre irányuló intézkedésemet, gondolatomat, tervemet, minden törekvésemet szeretném összhangba hozni a kormánynak népünk boldogulásának
