Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-09 / 228. szám

6 ELLENZÉK 19 4 3 október 1. I . r i Kitekintés a világba írja, UESZKE BÉLA A mozgósító VSA Ft-reurtj Imre professzor, u Journal de Ge­ne vo washingtoni tudósítója érdeke® adato­kat kö2öl a.' Egyesült államok po’gári mo/- gásitteátról. Jelenti, hogy eddig 10 millió amerikai állampolgárt' soioztak s e>/év végéig 1,87 millió embert fognak behívni. Ezek kö­zött e'söizben lesz -150.000 családapa, ami újítás, mert a hadvezetőség elhatározta, hogy a 6 ős> félmillió amerikai családapa közül csaik akkor fognak behívni, ha már a nőtlenek mind behívattak- Az Egyesült Államok több mint 120 millió lakosa közül jelenleg 64.8 millió áll valamilyen formában az amerikai hadviselés szolgálatában. Ez év végéig még 3,6 mü'ió férfit és nőt akarnak különböző be­osztásokká.! aa amerikai hadviselésbe bekap­csolni. A termés betakarítására például a munkábatdllitott 11 millió emberen kívül még 750 ezer munkásra van szükség. A mozgósí­tás rendelkezései aló', az amerikai nők sem vonhatják ki magukat. Egyedül a Kisegítő Hábo:us Szolgádat (W- A. C.l keretében eddig 650 ezer nő működik- A női partőrség létszá­ma 19 ezer női tengerész. A Vöröskereszt 100 ezer nőt sorozott eddig a háború kezdete óta. Feuenczi értesülései szerint most készítenek egy törvényt, amely kötelezővé fogja tenni az amerikai nők ,,hadi-szolgálatát". Orpheus nyomában Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits után fölötte igényes szempontok alapján olvastunk minden olyan kö­tetei, amelybe még ha művészi tol­mácsolás akarásával is, műfordításo­kat közöl a magyar iró. Ezúttal nem ismeretlen tolmácso­ló tette ile a magyar olvasó elé ti nyugati régi és uj lira gyöngyeivel eltöltött művészi műhelymunka eredményét. Radnótii Miklós, az ismert költő és műfordító, Orpheus nyomában“ címmel kétezer év költőinek csodá­latos termékeiből sok Ízléssel kiva- lop-atott verseit adta ki magyar for­dításban. Kétezer év költészetéből válogatni, már önmagában is nagy feladat. íz­lés, rokonérzés, hangulat, tudás vagy T let szerű ó« oevaránt szóhoz juthat egy ilyen váJogatás- ban. Radnóti Miklós dicséretére Írhat­juk, hogy elsősorban tudásával li­nómmá. nevelt ízlésére és fegyelme zeH roko.nérzést re Ki maszk od.oí.1 ami­kor a kétezeréves költői leimé« kin­csesbányájába leereszkedett, hogy onnan miivészi és hűséges, magya­rított formában felhozzon egy-egy szép danabot a magyar olvasói gyű nyörűségéi e. A versek magyarítása sikerűit. Készakarva használtuk a „magyarí­tás“ szót, mert egyetértünk Radnóti Miklósnak a kötethez írott utószavá­val, mely ezt mondja: „A műfordító költő tudja, hogy nem lehet „fordí­tani“, csak újra megírni egy idegen verset s hogy minden műfordítás — kísérlet.“ Mind tartalomban, mind kiállítás­ban szép, ízléses könyv ez a verses- kötet. Első szép eredménye annak a kiadványsorozatnak, melyet a Pha­ros kiadó ígért. Nem egy versre akadunk, amelyet mint kedves, cégi ismerőst üdvöz­lünk a Nyugat műfordító gárdájá­nak tolmácsolásában. Olyan ez, mint amikor régi barátokkal találkozunk, akik \ij ruhába öltözködtek. A válto­zás nem zavar, sőt még kellemeseb­bé teszi a viszontlátást Ezt köszön­hetjük Radnótinak. Csökkenő távolságok — növekvő magányosság Korunk paradoxonjai közé tartozik az is, hogy miközben a technika vívmányai fölötte érezhetően csökkentették a fizi­ka^ távolságot, ugyanakkor a mai élet, a megszaporodott világnézetek és hatvá­nyozottan munkáló érdekek nagyon meg­növelték ember és ember között a távol­ságokat. Suha eddig a történelem folyamán olyan „közel“ nem került egyik ország­rész a másikhoz, mint most, de sohasem volt az egyik ember olyan messze a má­siktól, mint a testvériesség jelszavaitól zengedező Európában, vagy talán az egész világon. Olvassuk egy francia hetilapban, hogy 1 a világ bármelyik két pontja nincs „tá­volabb“ egymástól 46 órai repülőutnál. A cikkíró példákat is felsorol s érde­mesnek gondolunk a/.ok közül néhányat kiragadni. London és Róma között az 1451) kilométeres utat 4 és fél óra alatt teszi meg egy „közepes“ átlagsebességü repülőgép („Közepes“ itt óránként 325 kilométeres sebességet jelent.) Chicago és Singapur között a 15 ezer kilométeres ut megtételére 46 óra elegendő. Newyork és Berlin kozott 2U óra alatt teszi meg egy repülőgép a 6425 kilométeres utat. ., Ifjúkori olvasmányaink hősei jutnak eszünkbe ez adatok hallatára. Eszünkbe jut Philéas Fogg és társai, akik hetekig utaztak a föld körül, pedig ők fantaszti­kus regények hősei voltak. Fantasztiku­sak a Verne Gyula idejében s ma napi- hiranyugok, egyszerű rekordadatok. Fizikai távolság dolgában tehát rend­ben lenne az emberek szénája. De mi lesz az ember-ember viszonylatban? Ki fogja csökkenteni azokat a valóban fan­tasztikus távolságokat, amelyek szellem­ben, felfogásban, magatartásban tszaka- dékhoz illő méretekben jelentkeznek szé­les e világon ember és ember között? Vagy ha már nem akad olyan csodatevő, aki bár egy kicsit is csökkentené azt, ami annyira elválasztja egymástól az em­bereket, akkor mi lenne az? Mi az a cso­daszer? Ismerünk egyet, de arról ma megfe­ledkeztek az emberek. Ezt a csodaszert egy szegény ácsmester Fia hirdette, sőt ! meg is halt érte. De mielőtt meghalt vol­na, megfogalmazta. Úgy kezdődik e cso­daszer neve: ,,Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! . . Vártok vájára Olaszországban A ,,Journal de Généivé" 211-Lk száma érdekes vezetőcikket közöl az olasz poli­tikai pártok működéséről a fasiszta-re­zsimben történt augusztus 25-i változá­sok után. Mussolini lemondása után egv nappal, augusztus 26-án, felszakadtak Olaszország testén mind a testvérháboru, mind a po­litikai pártviszály és acsarkodás sebei. A zűrzavarban az addig titokban működő öt nagyobb politikai párt közös kiált­ványt adott ki, amelyben kimondották, hogv ezentúl „az olasz nép gondja lesz meghatározni azt ar utat. amelyen halad­ni akar“. „Élénk“ be1politikai életet ígér­tek a földalatti munkából a nyíltság és szabadság tereire engedett politikai pár­tok. Badoplio azonban megszüntette a pártok nyílt működését, ami egy válasz­tásra való előkészületét jelenti ? kimon­dotta, hogy Olaszország uj parlamentje csak a máról-holnapra, az ellenségeske­dések megszűnte után fog megalakulni.-äifei KÜLFÖLDI ELBESZÉLŐK FlGULLA ÚR KIRAKATA Irta: HERYBERT MENZEL gazán szerény kisvárosban lak-unk, amely­nek kétezernél alig van több lakója. S olya­nok ks vannak., akik. ezért kinevetnek minket- De sose tudtam felfogni, hogy miért. Hiszen ha akarnánk, mi Ls lakhatnánk nagyvárosban, tőlem affcár Berlinben is, de mi egyszeiüen nem akarunk ott lakni. Túlságosan is sok ember gugol) ott hegyLn_hátván. S mennyire beképzeltek emiatt. Bátran kinevethetjük őket mi is- De nem tesszük. Sokkal inkább borzadunk tőlük. Vájjon a csupa reklámvilá- gitástól látják-e egyáltalán éj je’ént e a csilla­gokat, látnak-e valaha egy igazi naplementét? Ök mo-ziba járnak. Mi meg kisétálunk a mezőkre. Á — mondja a gazda —, könnyű rekik, egyszerűen kisétálnak, nekünk pedig még a szénát is be kell hordanunk. Igen, — feleljük mi kissé szégyenkezve- Dehát mi vé_ ■etlenül éppen kisvárosiak vagyunk és ^nem gazdák. Találkozunk a három Wittchen-hölggyel, akik sétálj uJkír ót térnek visseai. Rendszerint úgy egy óra körül találkozunk velük. Ilyenkor üdvözöljük egymást s kissé elbe­szélgetünk. Az övék az a (kiis kézimunkaiiz'et ott a piactéren- Annak a bizonyos Karschin nevii kölitőnőnek a leszármazottjai, aki haj­dan pásztorleányként élt itten, majd Nagy Frigyes udvarában gyűjtött a templom ha- rangjai alapjára. A hölgyek hűen őrzik a ha­gyaték drága kicsinységeit. Nagyon finom és törékeny ez a három hölgy. Mintha egy egé­szen más világból valók volnának- Már gyei­nek korunk ban úgy tűntek nekünk, mint vala­mi me6e_alakok. Nagyon szerettük őket. A közeli kastély-parkban buzgón énekel a pacsirta. Már júniusban járunk. Nemsokára Incmuf- Közösen sajnálkozunk rajta. Bizony, kér érte. De van valami, amiből hosszasabban elbe­szélgethetünk. Lám Figulla, a kereskedő ugyancsak megnagyobbította (iz’etét. Honnan vésői a bátorságot ehhez?! Négy kirakatot töretett az utcafelőli házfalba! A jövő héten mái- be is szentelik! az uj üzletet. Tetterős iiz éti szellemén illendően elcsodálkozunk és mindenesetre büszkék vagyunk arra, hogy végre Tirsehtiegelben iis ’esz egy igazi „áru­ház", ahogyan Figulla ur a kerületi közlöny űz.1 éti hirdetéseiben uj vállalkozását elnevez­te- S ez.t minden irigység nélkül mondja a há­rom gyöngéd dáma, akinek még egyetlenegy nagyobbfajta kirakata sincsen, hanem kézi! munkáit egy egészen egyszerű po’gári ablak­ba állítja ki. Az áruház megnyitására természetesen egy cserép virágot kel! küldenünk. Minden bi­zonnyal igy is teszünk. Kiteszik majd a virá_ got az egyik kirakatba, ahol jogos büs-fce- séggel láthatjuk viszont és csodálhatjuk. Emellett aztán alaposan megvizsgá'gatjuk a kitett portékát. A kirakat elrendezésére kü­lönben rendikvül nagy gondot fordít ez az újonnan alkalmazott segéd, aki máris fárad­hatatlanul szorgoskodik a kirakat sikere ér­dekében. Ilyent még senki nem látott mife­lénk. De úgy találom, hogy még sóikkal ere- uctibb lehetett volna az egész. S amióta en­nek hangosan is kifejezést adtam, nem hagy­nak főbbé békén. Egyszer én magam is ke_ resekdő leszek, s elalvás előtt mindig uj ki­rakatokat fogok majd tervezni- Végül is el­szánom magam s bátran elmegyek egyenesen Figulla úrhoz és megmondom neki, hogy egy különlegest ajánlatom volna a számára. i) majd csendesen meghal’gat, egészen meg­nyerem tervemnek, s eszmém't! valósággal tüzet fognak az emberek. Figulla ur ugyanis valóban modern kereskedő. S mint ilyenhez, fordultam én hozzá. Megmondtam neki, hogy okvetlaniüft dijai Ikle’l kitűnnie kirakatainak rendezésére- Én és a díszítője két-két kiraka­tot rendezünk be, s egy ,* közönségből vá­lasztott, hcxzizáértiő és egy laikus ad majd ne­ki tanácsot arra nézve, hogy melyiket tartsa meg, illetve melyiket díjazza. Az én tevé­kenységem természetesen titokban kell, hogy maradjon. Ezt szívesen megígérte nekem. A dijkitüzés ötlete mindhármunkat, a kereske­dőt, a segédet és* engem is valósággá’ fellei- kesitet-t. Más üzletek például kitettek egy borsóval megtöltött, óriási nagy üveget a kirakatba, aztán felszólítottak; ei járókelőket, találnák ki, hány borsószem van az üvegben- Mi egészen másként teszünk majd, úgy, ahögy még senki sem. Az emberek csodál­koznak és törik a fejüdkí; másként nem is lehet. Va’ósággatl turkáltam a bársonyban, se_ 'yemben ést valamennyi más szövetfajtában. Rendezésemmel igazi szin-szimfóniát szeret­tem volna elérni az egyik kirakatban, valami szemkápráztatót. A segéd nem tett. semmi el­lenvetést- Olykor behatóan tanácskoztunk. De Figulla ur bábui körül sem tört ki semmifé’e harc közöttünk. A díszítőnek mindjárt a női bábu tetszett meg, ezt .akarta magának. Én csak nevettem. Tőlem ugyan elveheti mind a hármat, tehát a férfi-bábut, s hozzá még a kisíiut. Igaz-án ninc6 szándékomban ilyesféle elavult eszközökikel sikerre törni- A díszítő azonban, nagyon okosan, már jóval előttem kiválasztottal magának a két szélesebb vágá­sú kirakatot, s igy én az egyik majdnem olyan naggyal és ai negyedik, sokkal keske­nyebb kirakattal kellett, hogy beérjem. Tud­tam, hogy meglepetés lesz, amit odavarázso­lok. Szin-szimfonia-kirakatom készen volt. Bizonyáig elbűvölően világítja be a piacteret, ha meggyujtjuk benne a lámpákat és üvegé- rő' leszedjüik a függönyöket. Persze, a díszí­tő sem volt kevésbé Ízléses- A bábu felhasz­nálásával egy csupa-fehér menyasszonyi ki­rakatot teremtett; közepében a bájos női fej, mint egy értéke^ páváé, valamely 6elyem_ törzsből, úgy magasított elő. Hátamegett egy csillogó ho'mikkal teieaggatott kerék forgott; úgy éreztem, hogy mindenkit elbűvöl, 6 az én szimfóniámat figyelemre sem méltatják majd, eltörpül e pompás mese-alkotás mellett. A másik kirakatban pedig valóságos emlék­művet épített férfiszövetekbő1. engem máris lesújtott, & becsvágyamat legfeljebb az elé­rthette ki, hogy ezt a nagy buzgalmat, mint munkaitánaa .valószínűleg én csikartam ki be­lőle. De mi is történik mindezek után velem? Ó, átkozott, kényelmetlen és szűk kirakatab­lak. Pi'lantásomna milyen ostobán nézett rám a férfi_bábu, mintha tanácsot kérne tőlem! Ám amikor éppen, meg akartam szidni, hogy mitsem lehet vele kezdeni, ebben a pi’lan-at- ban ötlött fel bennem a mentő eszme. Ezzel aztán minden felfordult. A bábut már karom­ba ragadtam, csak egyedül őt helyeztem e' a keskeny kirakatban! Adjon ejjy tükröt Fi­gulla ur, kiáltó!iiam, egy fehér férfiinget, egy pár fekete ’harisnyát és gallért és sok-sok nyakravalót s végűi egv hosszú kötelet, egy jó, erős és hosszú kötelet! Hozzá kalapácsot és tüt! Boldog vo’tam. Ismét nevettem. Meg vol­tam mentve, tudtam- S azt is, hogy nincs már sok dolgom -a keskeny kirakattal. Pompával» ezesetben semmit sem érhetek el. A proteszk­OKTÓBER Magvar Szemle SzerkesztőbizotuáK: CROP BETHLEN IS I VAN elnök SZEKFO GYULA alelnök Alkotmány és Jogfolytonosság EGYi u irtván Az angolszász invázió jui i< i< i-i-.kj-.nc A tudós titka Eckhardt Sándor l'anlióhiány juhász üI-La Tihanyi nemzeti park? LUKÁCS KÁROLY Tanonchiány szeghalmi László Kanadai magyarok vánkos jenó Külpolitikai szemle GOGOLÁK Lajos Két új könyv Adyról KOVALOVSZKY MIKLÓS Üj könyvek Szerkeszti: ECKHARDT SÁNDOR MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG budapest, V., Vilmos császir-ut 2ö Előfizetés; ára magánszemélyeknek évi 12 pengő így az olasz politikai pártok továbbra is megszorításokkal fejthetik ki munkáju­kat. A „Journal de Génévé“ cikke íelso- rolja a fontosabb pártokat s elsőként em­líti a Badoglio-kormány elsőszámú ellen­zékét, az olasz szocialista pártot. Után3 következik a dón Sturzó-tói 1919-ben ala­pított „partito popolare“ (néppárt)-ból átalakult keresztény demokrata párt, melynek gyökeres szociális változásokat követelő programja van Fontosság szem­pontjából a svájci cikk szerint az úgy­nevezett „cselekvő párt“ a harmadik. Republikánus programmal és politikai viharokban megedződött hagyományok­kal szállt síkra ez a párt, melynek régi életéből tevékenyen kivette a részét Maz- zini és De Cattaneo, akik legnagyobb el­lenfelei voltak a monarchista Cavour- nak, az olasz egység megteremtőjének. Negyedik pártként a liberálisok, a sza­badelvűek pártját említi a svájci cikkíró. Nem sok hízelgőt mond róluk s nem lát­ja hogy valaha szavuk legyen az olasz belDolitikai életben. Ötödik számottevő pártként a kommunista pártot említi, melvet augusztus 31-én a többi párttal együtt de iure megszüntetetek. de ugyan­akkor de facto megtűrtnek nyilvánítot­tak. Az olasz politikai pártok éppen azt a káotikus ké$>et nyújtják, mely az egész olasz problémára annyira jellemző. be kell tehát menekülnöm, csakis az elkcp- pesztéssel győzhetek. Figulla unnak és a di- szitouek eleinte íoga'ma sem volt róla, hogy mit is tervezek- De mit is akartam tulajdon­képpen? No«, ez is mindjárt kiderül, egyelőre azonban gyorsan ide azt a tüt és kalapácsot, a kötelet és a többi holmit, a nyakravalót és gallérokat, sok, sok nyakravalót és gal­lért. S e' ne felejtsék a tükröt! Ami astán ez­után történt, roppant egyszerű volt. Csupán ingbe és harisnyába öltöztetve, felakasztottam a® ostobaképii, fából! faragott férfiút a tükör előtt. Előtte rengeteg mennyiségű gallér és nyakra való tornyosult A padló felett könnye­dén himba’ózó lába elé pedig egy táblát he­lyeztem e’J: „Ez az ember afeletti kétségbe­esésében akasztotta fel magát, hogy gallérja és önköttSs nyaklklendője sosem talált”. Egy másik táblára pedig ezt Írtam fel: „Ha nem akarsz úgy járni, mint ez a sze­rencsétlen, Nyakravalót, gal’ért Figulláíól vegyél — [készen”. Verset írtam! Átütő erő és hatásos sszavak vannak benne. A díszítő segéd letilt és úgy látszott, hogy akasztott emberhez hasonlóan, bánatosan vesz búcsút fehér menyasszonyától. Figulla ur pedig nagyon megdicsért. Mint ahogy reméltük is, valóságos felvo­nulás zaj’ott le az áruház (kirakata előtt. Az. emberek tolakodtak és lökdösődtek. A szin- szimfómiát, s a; menyasszonyt is megcsodál­ták, szenteltek egynéhány figyelmes pillan­tást a férfisziovetbőli emelt emlékműnek is, de mi volt mindhárom kirakat az akasztotthoz képest! Csak úgy jöttek, csak úgy hordták szavazócéduláikat Figu'lsai úrhoz Az volt az általános vélemény, hogy fel sem kell osztani a kitűzött dijat. Olyan büszke voltam, mint még életemben soha. Ki számolt azonban a; vallásos szektává’! Volt egynéhány hive a városon, s a környe­ző falvakban annál több. Fel voltak háborod­va, hogy gúnyt üzünk egy halottból. Megro­hamozták Figulla ur üzletét. Ha pedig nem akarta ügyfeleiként elveszíteni őket, le ke’leit a bábut vágatnia! Nagy gyötrelmemre meg is cselekedte. De bevette a kirakatból a ver­semmel ékített táblát is. Kárpótlásul nekem akarta ajándékozni nyakravalóinak legszc-b- bikét. Azt mondtam neki: nagyon kedves ma­gától, hogy nem a toötelet ajánlotta fel, én azonban többet soha nem diszitek kirakatot. Ezt a fogada'mat pedig mind a mai napig megtart o*ttam> Német eredetiből fordította: SZABÓ ISTVÁN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents