Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-30 / 246. szám
6 BLLENZfcK 1943 október 3 0. Kitekintés világba írja: H ESZ KE BÉLA A jó cégér Jó cégér a háború. legalább is annak bizowyul mindon dilettáns, minden fércmunka szerzője számára. Hogyne lenne jó cégér, amikor kritikánkban nagy általánosságban elburjánzottak az ilyen és hasonló megállapitások: „X-nek, vagy Y- nak a színmüve nem jó, de szórakoztat s háborús időkben az embereket szórakoztatni kell!“, vagy: „Z müve nem jó, de elfeledteti nehány órára a mai élet keserűségeit s ezzel már eleget tett céljának", vagy „W filmje, bohózata nem igényes munka, de nem is azzal a céllal Íródott, hanem csak szórakoztatni, bútfeledtetni akart“ és igy tovább. Ebből mi következik? Az, hogy fogadjunk el mindent, ami sekély es, ami színvonal nélküli, rosszul szerkesztett, közhelyektől hemzsegő, problémátlan. mert hát Uram Isten, háború van s az emberek szórakozni akarnak. Hát ezt nem Írjuk alá sohasem. Nem tűrhetjük., ne tűrjük, hogy a háborús idők cégére alatt mindenféle vétséget megbocsássunk, ami •«: irodalom, a jóizlés, az igazi humor és a járatiul felvetett magyar, vagy emberi problémák ellen történik. Mert bizony jóideje ez folyik a magyar színházi és fihn-frontott, de még az irodalomban is. A kritika bársonyos kézzel simogat olyan szerzőket, akiknek még bot sem járna a Parnasszuson. Meobocsát minden színvonalcsökkenést, a humor helyett elfogadja a i'askos, közönséges hangú kacagóizom- csi ki an do zást, a problémáktól i'aló vonakodást azzal magyarázza, hogy most úgyis elég problémát ad a háborús élet és szóhoz juttat minden dilettánst s mindezt azért, mert háború van! Így kerül vászonra mindenféle selejtes filmmese, igy került rivaldák elé a gyatra kabarészellem, igy jut szóhoz sajtóban a közhelyeket hebegő álbölcs és igy sikkad el az irodalom, a jóizlés, a színvonal igénye és az igazi, pallérozott szellem, a komoly problémafelvetés. Mert háború van, S most kérdezzük: mikor nincs háború? Hiszen a béke sem egvéb, mint a háború továbbfolytatása, d.e változott eszközökkel. Elismerjük: a háborús idők ecn/ik tünete az általános színvonalcsökkenés és o? erkölcsi élet meglazulása. De ez még nem jogcím s nem magyarázat arra, hogy minden förmedvénynek, mindenféle fércmunkának, giccsnek megbocsássunk a~ért, mert esetleg a nagyítom eget s az ioénytelent szórakoztatja. Mi lett volna, ha a közel kétezeréves euróvai kultúrában, melyet hol itt. hol ott. de megzavart o mindegyre fellángoló háború, azzal mérték volna a szellem megnyilatkozásait, hogy szórakoztat-e. vagy sem? rnaz. Szórakozni, szórakoztatni is kell. De megvan annak a módja. Minket nem' szórakoztatnak az agyai Hiányok és kívánjuk, hogy ne élten vissza a szórakoz- +Q+ás üriigvén eev filmesünk se a jóizlés- °el. Akik ilyen könnven túlteszik magú- bot. a színvonal problémáin, azok ne feledjék. hogy lesz még béke is és akkor a tejükre olthassák azt a szörnyű ízlés- rovtáét. amelyet a háború cégére alatt kritikában elősegítettek ... Bázeli filmnapok Terjedelmesebb beszámolót olvastunk a Zürichben megjelenő „Ciné Suisse“ eimü. hetilap utolsó számában a Bázelben megrendezett nemzetközi filimnapokról. A tíz napig tartó filmes-ösiszejöve- telen a világ valamennyi nagyobb filmgyártó nemzete részt vett több- kevesebb filmmel és a svájci filmesek — a beszámoló szerint szép ‘ükevü kiállítást rendeztek ezzel a cimmel: „A tegnap és a ma filmje“. Bemutatták a film.technika és film- rendezés fejlődését, a filmgyártás csinját-binját, egyszóval képet adtak arról, hogy miként lett a közelmúltban még kezdetleges szórakoztatási eszközből világhatalom, a legnagyobb nézőtömegek megmozgat ója. Olvassuk a beszámolóban, hogy a németek „Münchhausent“, „Paracelsus!“ küldtek ki újdonságaik közül. A francia filmgyártást Raiimu uj filmje, a „Les mconnus dans la maidon“ (A ház ismeretlenjei), Vivianne Romance „Carmen“-je, Denys Aimiel színdarabjából készült „La souriante Madame Beudet (A mosolygó Beudet asszony), az olasz filmgyártást egy „(Velos ia“ című film, az amerikait pedig több felújítás (Mr. Deeds, Jonny linger, Dr. Jekyll and Mister llivüe) os néhány uj fim, például „In which we serve“ (Amiért szolgaiunk) képviselte. örömmel olvastuk, hogy a magyar filmgyártást a Satnyái Zoltán forgatókönyve alapján készített, „ötös számú örhnz" cinül film képviselte. Jó iró müve, jó színészekké). Szeren esés választás volt ezt a filmet kiküldeni. Nem sajátosan magyar témát, magyar lelkulelot, magyar gondolkodást példázó, egyszóval nem tipikusan magyar filmmé) jeleidkor tunk bvújcUan a nemzetek versenyén, de gondoljuk es>rtk el, mi lett volna, ha például a „magyarnak keresztelt „Pista Tekinteten Or“ etrnü Uiegborsá t hat a t la n f hím *,. in erény le tét“ küldték volna ki lla/.Hlm. Mi csoda roliej fogadta volna ezt a „esi- nálmányt“ s milyen szégyen lett volna! lbslig könnyén megeshetett volna az is. Miért no. Hiszen a film „magyaros“. Van benne gatyás magyar paraszt, vau benne csárdás, nyeglén ugrándozó Hulmay és egyéb „magyar“ „sztár“! Inkább ne legyen sajátosan magyar az, ami! egy ilyen filmversenyre elküldünk, de legalább nem adunk alkalmat arra, hogy külföldön kinevessenek. Ez is valami... KELETEU H Ó l* A FOGALMA Az alifbiakban Vüczy Péternek a Donaueuropa-ban megjeleni cikkéi isméi teljük kivonatosan. Cikkeken a szerző arra keres feleletet, hogv hogyan illeszkedett be Keleteurópa az ókori hagyományokon nyugvó keresztény kultúrkörbe. Nyugateurópával ellentétben, amelyet gazdagon tagoznak hegységek és több kis tájra osztanak, Keleteurópa hatalmas és egyforma térséget alkot, s ezt csak a Kárpátok hegyláncolata osztja északi és déli részekre. A geológusok szerint teljesen változatlan mióta a földön megkezdődött a szerves élet. A keleteurópai tér végtelen arányai miatt a népnek a földhöz való viszonya is egészen másként alakul, mint Nyugaton. A lakosság ottan kisebb tájegységekre oszlott s ezért politikailag is könnyebben tagozódott. Keleteurópában azonban a táj végtelen kiterjedése miatt a megtelepülő nép valósággal elvész a nagy arányokban, mint egy kis család a túlságosan nagyra méretezett lakásban. A keleteurópai néoek- nek mindig közös sorsa volt a táj végtelenségével való harc. így például Oroszország egész történetén kimutatható a nagy távolságok nyomasztó hatása és Lengyelország is a természetes határok hiánya miatt kényszerült háborúskodó szomszédaival állandóan élet-halálhar- cot folytatni. Ebben a közös keleteurópai sorsban Magyarország is részt vesz, s miután a magyaroktól megszállt Tisza- Duna körüli térség mint Európa le.gn.a- gyob körülzárt medencéje, mely a Morva hegységtől az Alpokig, majd a Kárpátokig terjed, nagyobb mint a történeti Magyarország, a magyarság ezt nem is tudta egészen betelepíteni, s igy a településben, valamint a politikai szervezetében más pépek is részt vettek, A táj és a település közötti kedvezőtlen viszony okozta továbbá azt is. hogy Keleturópá- ban a népek és a nvelvek valósággal áthatolhatatlan zűrzavart alkotnak. Ez a nemzetiségileg tarka kéo egvike a legtipikusabb keleteurópai jelenségeknek, de maga a táj sem egységes, a lomberdő és a steope-zóna közötti ellentét határozza azt meg. S mivel a tengerektől távol fekszik, éghajlata is erősen szárazföldi. Mindenesetre Keleteurópa nemcsak földrajzi, hanem egyben történeti fogalom is. — Egyes tájainak természeti fejlődése és alakulása részben akadályozza, részben pedig segiti a letelepült népeknek fejlődését. Miután pedig Kelet- eürópa képét a táj adottságainak és a történeti erőknek együttműködése határozta meg. e két erő folytonos összeütközése miatt állandóan változott. Egészen más volt ez a kép a középkor kezdetén és egészen más volt például a középkor végén. A nagykiterjedésü keleteurópai térségeket az 5. és 7. század folyamán szlávok fi.nn-u®orok és törökfaiu, vagy legalábbis törökös műveltséggel rendelkező lovas nomád népek vették tejesen birtokukba. A szlávok előbb Keleteurópa nyugati határvonalain az Elbánál, a Morva- hegvség és az Alpok előhegységei körül jelentek meg, sőt részben e tájon kívüli térségekre is kirajzottak. Délen ugyanebben az időben a szerbek, a horvátok és a bolgárok települtek le. A 8. század második feliében már a bizánci hatatom és a frank birodalom is benyomult Kelet-európába és terjeszkedni kezdett. Bizánc már idejében tudtára adta a keresztény világnak, hogy birodalma hagyományos dunai vonalát nem kivánia fenntartani, de rmmtonk'tooer m.egtartia keleteuróoai tulaidonát. Ugyanekkor' lén°tt fel a frahk birodalom is mtot kele+'Q.nnÓpai. nagyhatalom.. Fz a cHc?ári keleti politika tulajdonképpen Nagy Károly idején érvényesült először. Miután Nagy Károly az utolsó német törzseket is bekebelezte birodalmába, nem állt meg a keleteurópaI térség határán, hanem megkezdte a szomszédos határvidékek meghódítását és megszervezését. Ez a terjeszkedés természetesen nem volt kizárólag politikai jellegű. Résztvett benne az egész keresztény,világ. A katonákkal együtt törtek elő e térség felé a lelkészek és a szerzetesrendek tagjai is. Mindkét birodalom a kereszténységnek e barbár világban való terjesztéséi valóságos missziónak tekintette. Tehát nemcsak anyagi előnyökért, vagy politikai célokból hódítottak, de azért is, mert hitük és az egyház iránt erre elkötelezve érezték magukat. Éppen mint ahogyan a‘ régi Róma császárjai első feladatúim ik tekintenék a birodalommal szomszédos barbár népeknek a római kultúra számára való megnyerését, úgy folytatta ezt a törekvést az utána következő keresztény hatalom is. amelv hódításának mélyebb jelentőséget adott és tulajdonított. Ugyanerre törekedett a bizánci hatalom iv amely a római imperialista gondolat íőőrizőjének tekintette magát. A barbár népek fejedelmeit nemcsak címek és méltóságok adományozásával, hanem azoknak megtérítésével is szervezetébe törekedett vonni. Bevett szokás volt, hogv a barbár feiedelmeknek maga a császár lett keresztapja. A felbomlott római birodalom romiain keletkezett uj államképlet ekhen élő fejedelmek is csak akkor nevezhették magukat rex justus- nak. ha a kereszténység terjesztésében érdemeket szereztek. A 8 század vége felé indul meg a nagy küzdelem Keleteurópáért. A déli határokon felsorakozik Bizánc katonai és papi hatalma, hogy lehetőleg nagy területeket és sok népet hódítson meg a kereszténységnek és a görög kultúrának. Ezzel egyidejűleg Keleteurópa nyugati határvidéke pedig a frank hatalom és a latin kultúra befolyása alá kerül. A keleteurőpai népekre nehezedő erő igen nagy volt és a harc néha kilátástalan. A barbár népek ezért arra a következtetésre jutottak, hogy' kedvezőbb elbánásra csak akkor számíthatnak, ha felveszik a kereszténységet. Keresztény pogánnyal ugyanis nem köthetett szövetséget. A számlás helyes volt és a Délen és Nvugaton o1Ke- lyezke-dő barbár népek fel is vették a kereszténységet. így meg lehetett a reményük arra, hogy önálló politikai életet élhessenek. Egész Keleteurópának a keresztény kulturközösségbe való bekapcsolása a 10. században következett be. Erre az időre esik a lengvelek, a magyarok és az oroszok ke-eszténv államának kialakulása. A nagy kulturális és misz- sziós munka befejeződött: az ókori alapokon nyugvó keresztény művelődés birtokába vette egész Keletourópát és befolyását kitolta egészen Ázsia kapujáig. E nagv mü véghezvitelében egyformán ki- ve+to résrét a latin Nvuffat és a görög Kelet. Valósággal egymással versenyezve alakították ki a későbbi Keleteurőoát. Fnnek következtében természetesen a keleteurópai térségben is érvényre jutottak mindazok az ellentétek, araelvek a görög és latin világot egymástól elválasztották. Nemcsak Európa, hanem Ketot- eurőpa is két külön világra, a latin és a görög hit világára szakadt. .HÁROM BARAT HEINRICH ZILLICH ELBESZÉLÉSE A Kárpátok alatti erdélyi városban, az öreg Brassóban, ahol a hegyek meredek lejtőiről az utcák zűrzavarába besusognak a bükkök, németek. magyar és románok élnek. A város szive három, külön ütemre dobog, aszerint, hogy ki mit érez és beszél. Valójában három város kényszerült itten egybe; a maga valóságát éli mindenik, még ha átkozza is a másik jelenlétét. Mikor 1914-ben kitört a háború, különös élmény fogta meg a város lakóit. Abban az időben néhány mérföldnyire a romám határkövektől, Magyarország szélén terült el. A német szív együtt dobogott a rajnamellékivel, a magyart a faji függetlenség álma kisértette, a románok meg Kelet felé tekintettek. A házak tengeréből kiemelkedő dombon fáktól árnyalt öreg ház áll. Annakidején egy' öreg igazságügyi tanácsos lakott a házban. Gyermekei kirepültek már a szülői fészekből, csupán a kisebbik fiú, Tamás volt még otthon. Tizenhatéves volt s a német gimnáziumba járt. Vidámságkerülő, mogorva gyermek volt. iskoiatársaival ritkán beszélt, szeretett az öreg ház előtti pádon üldögélni, s a mesz_ szeségbe bámulni. A ház csendes volt légin-, kább a kis virgonc magyar cipészinas iágv- szavu beszédét lehetett hallani. Apja ugyanis a kerti munkát látta el, s ennek fejében a kerti házban lakott. A harmadik fiút Lasca Tetemek hívták s iskolaidőben már évek óta lakója volt az igazságügyi tanácsos házának. Apja falusi pópa volt. s fiát német szóra adta a tanácsosakhoz. A háború katonákkal töltötte meg a várost. A fiuk rendszeresen kijártak a pályaudvarra, tüzes magyar harci dalokat, s a Wacht am Rhein-t énekelték. A két tanuló begvesen feltett diáksapkájába. János pedig a cipészsegédek ívselte kalapszalagjába tűzött virágot. Az iskolai év kezdetével aztán beállt a csend. Csak a halálmadár huhogása hallatszott irtott a békés emberek lakában. A hadszínterek messze voltak, a hadijelentések megszokottá váltak, s a közeli határt úgy látszott, semmi nem fenyegeti. De 1915 ben, egy februári napon mind a hárman behívót kaptak. Tamás morgolódva vett róla tudomást. A magyar fiú nem sokat vesződött vele, csak azt sajnálta, hogy útjaik ezentúl elválnak. A gimnázista urak tiszteit lesznek^ ő meg puccolhatja a csizmáikat. S amint a házba vezető lépcsőn összetalálkoztak. Péter olyan hangon, amely csak téboiyo- dottból törhet elő, megszólalt: „Biztositlak arról, hogy én fogok neked parancsolná!“. S aztán eltűnt a kertben. .,Hagyd“, szólt halkan Tamás és elindult a lépcsőn, majd Jánosra szólt: „Mit állsz ott, mint egy cövek?“. Amint ismét egymásmellé kerültek, azt mondta Tamás: ,.A te ezrededbe jelentkezek én is-*. A kertben találták meg Pétert. A barátság behavazott padján ült, fejét a kezébe temette. A hideg nap csendje körüldongta őket, s fülűiébe zsongott. Végre megszólalt János: „Szólj már, mi tíajod? Úgy ülsz itt, mint egy lakás szerencsétlenség!1“. A csend azonban mind nagyobb lett. Közben éles, sietős szán- kócsil'ingelés rezgett fel a városból. „Nem szabad megmondanom nektek“ •— hallatta szavát nagysokára Péter. „Meg aztán meg sem értenétek“. .. Aztán felemelte fejét s a szemközt állók elképedve néztek rá. Péter hirtelen mozdulattal könnyet törölt ki. szeméből s vonagló.. arccal nevetni próbált. Majd felugrott, kifesziterte magát és. elindult a náz felé.. Félúton fütyülni, kezdett egy nótát. Csupa erély zengett benne, s a lendülete felkorbácsoló volt. . . „Ismered ezt â dalt?“ kérdezte komoran a magyar fiú. Tamás bólintott. Mindketten ismerték a tettrehivás román szózatát. A következő esték valamelyikén aztán Péter fţ húzta hegymászó bakancsát, meg- tömött meleg ruhadarabokkal egy hátizsákot, könyveket, leveleket, meg néhány gyertyát • ;'mö még K»l’é. Tamás, akivel egy szobában laktak, hallgatva rézre. Majd feléje ment Peter, s anélkül, hogy ránézett volna,
