Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-30 / 246. szám

\ » 943 október 3». ellenzék Székely műemlékek a Nagyküküllő melleit Os-zi {egyzetck... Vidám szil feli dalin í A FOLYÓ felső szakaszát 27 km hosz- szuságban kiséri Udvarhely vármegye ■egyetlen megcsonkult vasútvonala. A meglehetősen széles, meredek dombok -között kanyargó völgy régi idők óta fon­tos szerepet tölt be, hiszen rajta keresz­tül tartott összeköttetést Udvarhelyszék begyekkel szabálytalanul átszántott vi­déke Segesváron és Meggyesen át a Ma­ros medencéjével. Természetes, hogy az ilyen ősi főút mentén korán és sűrűn ala­kulnak ki a települések. A falvak egy­mást követik s szinte mindegyik még ma is őrzi a messzi magyar múlt tanúját: a templomot, melynek tövében annyi meg annyi nemzedék született és nőd fel. Az utas a Hargita magas bércein eresz­kedik le Székelyudvarhelyre. A város túlsó végén megáll a kicsi Jézus-kápolna mellett. Elnézi Székelyföld egyetlen köz­ponti elrendezésű, XIII. századi épületét, négy karéjban összefogódzó, vastag fal- gyürüjét, melyet vékonyka résablakok szakítanak át. Ezek az öreg, hunyorgó szemek századok áhitatos zarándoklását látták. Komoly, sötét tekintetük mélyén egy letűnt világ istenkeresése izzik. Eb­ből vigvünk útra valónak egv szikra pa­razsat, midőn elindulunk Székelykeresz- tur felé. a A CSENDESEN ballagó Nagyküküllő mindenhová hűségesen elvezet. Már messziről integet Felsőboldogasszony- falva hatalmas tornya. Megjelenésében van valami zord erő és önbizalom. A ha­jót délen félkörivü ajtó töri át. Ugyanez a forma ismétlődik meg a diadalíven. A szentély sokszögben törik meg. Falait kő- lábak és csúcsíves ablakok tagolják. Az émüet formája és hangulata egvhehang- zéan a korai, XIV. századi gótikára vall. A torony szervesen kapcsolódik a hajó­hoz, vaskos teste a hasonló gyulakutai rr>.»«oldásra emlékeztet. A termálom tehát az Aniou-korban aránylag ritka há.rom- sejtü térfüzés nevezetes pűdáia. Bolto­zata valószínűleg a XVII. századiban om­lott be. Ennek helyébe készítették Szom­batja] vi Asztalos .János és András 1670- ben a festett kazettás mennyezetet. Felső­be1 dogtasszornsy falva le-ányesvháza volt J.7Q/W.» Bikafalva. Elnevezéséről érdekes feltevést olvasunk Orbán Balázs nagy munkájának megfelelő részében. Erede- ugvanis a faltait szent Lukácsfalvá- r°k hívták. A reformáció után az evan­gélista neve helyett annak jelkénét: a b'ká+ tették s igv lett Szient Lukácsfalvá- ból BikafaTva. E folyamatra máshol is tal punk oéldát (Szentlélek helyett Szent- ge.rlice, Szentháromság helyett Szentron­tás) s igy Orbán Balázs következtetése helyesnek látszik. Bikafalva temploma 1800 körül épült, akkor tehát, midőn a község egyházilag önállósult. Érdekes, hogy a késői keletkezés ellenére is külö­nösen tornya határozottan gótikus igazo­dást mutat. Ennek mintája hihetoen a felsőboldogasszoinyfalvi egyház lehetett. Az épület jó bizanyiték arra, mennyire szívósan meggyökereztek a magyar nép ízlésében a középkor falusi építészeté­nek alapformái. ft SŰRŰ fiatal erdőkkel borított gerincek' között siklik tova a folyó. A völgy meg- szükül, majd ismét kitárul s a balparton ( Bögöz mosolyog felénk. Temploma mész- | sze vidéken egyike a legszebbeknek. Szentélyének sudár, kecses arányai a XV. századra vallanak. Belsejét szövevé­nyes keresztboltozat fedi. A bordák mé­lyen lefutnak és változatosan faragott gyámikövekre támaszkodnak. Ezeknek egyikére a középkoirvégi játékos képzelet a székely címert, másikára egy ember* ; fejet helyezett. A bordák metsződéseit ; rozetták és cimerpajzsok emelik ki. A j szószék. mögött még ma is látszik a le- j rontott sekrestye egyszerű, gyárnos aj- j taja. Ugyanilyen ajtókeretet találunk a déil oldalon. Rajta díszes pálcatagozatok domborodnak. Igen érdekes és az emlí­tett részleteknél jóval régebbi a nyugati kapu, melyet az eléie épített agyontámo- gatott torony takar el. A kapuból let két körtetag által közrefogott hengertag- ( ból áll. Orma csucsivben borul össze, j Légikéiül egy-egy pillér helyezkedik el. j A jobboldalin az egykori fejezet nyomai ■ határozottan kivehetők. Ezzel egy vonal- , ban a kifelé álló és oszlopnak is beillő körte- és hengertagokon csonkulás. lát­szik. Ezek alapján biztosra vehető, hogy í a kapu eredetileg fejezettel volt ellátva. ! mely a bejárat nyílását és az orommezőt | körülfutó tagozatokat egymástól elvá- , Lasztotta. Kétségtelen tehát, hogy ez a [ román stílus gyakorlatára még erősen . emlékeztető forma a korai gótika tér- | méke s igy a nyugati kapu s vele együtt 1 a hajó is a XIV. század első felében ké- : szülhetett. A szentélyt a XV. század vá- ! gén átalakították s ugyanekkor faragták az ablakok kőrácsait a déli kapuval és a sekrestye bejárójával együtt. A hajó ré­giségét azonban a homlokzati kapu mel­lett az északi falat borító falfestmények is bizonyítják. Jórészüket sajnos ma is mészréteg takarja, noha nem is olyan ré­gen az egész le volt tisztítva. A fal síkja nagyjából bárom övezetre oszlik. A leg­felsőt a Szent. László-legenda foglalja el. A lovagkirály a székelyek kedvelt szentje, kinek küzdelmeit és csodáit Ge- lencén, Derzsen és Besenyő, valamint Füle ma már elpusztult középkori temp­lomaiban oly elevenen és szeretettel je­lenítették fneg. Bő,gőzön ma éppen a Szt. László-sorozat látszik legkevésbbé, pedig az egves részletek tanúsága szerint szín­ben és formában egyaránt jó állapotban lehet. Nem érdektelen megjegyezni azt a tényt, hogy a Szt. László-ábrázol ás ok e székelvföldi zárt csoportja mellett Vas és Zala megvéik határán, Veleméren és Bán­tornyán (Aquila János freskóin) szintén felbukkan a lovagkirály alakja és legen­dája, a XIV. század utolsó negyedében tehát nagyjából a bogozi képekkel egy időben. A XV. század elején pedig Bihar vármegyében Mező tel égd en és a ribicei, valamint kristvóri román templomokban tűnik fel a, szent király. A felsorolt ábrá- 9 zol ásóknak a híres Kolozsvári testvégek | művészetével fennálló kapcsolataira ép­pen a legújabb kutatások mutattak rá. Ez a széles távlat nagyon indokolttá tenné a bögözi sorozatnak gondos újból való fel tár ál-áit. Visszatérve Bögőzre, a magyar király legendája alatt a vértanú Szt. Margit kinhalálának története húzó­dik. Legalulra pedig a borza lommal ve­gyest bájjal előadott Utolsó ítélet moz­galmas., égben és pokolban lei átsződd je­leneteit festette meg a névtelen művész. Az üdvözöltek és elkárhozottak rendkí­vül jellegzetes tömegei mellett igen f;- nom egyes alakokat i.s találunk. Az iféTő Krisztus oldalán térdelő Szüzanva talán az egész kompozíció legköltőibb. ieg- gvöngédiebb szeretettel megfestett szerep­lője. Nagyon kedves és a gótika közvetlen szellemét visszatükröző ábrázolás az úgy­nevezett olt almazó Mária: az Isten anva széttárja hatalmas palástját s védőleg teríeszti az alája menekülő hivek fölé. Ez egv könyvet tett a kezébe. Azt ín sírását visszafojtva megfogott egy másíts, könyvet, zsebébe gyúrta és kiment. De pcicck múlva ismét visszajött. Ujjait fázósan dörz-ölgetre. s egy gomolyag cipészcéma volt a kezében, áruit szintén betett a hátizsákba Emellett ne­vetgélt s a válla mögül igy szólt Tamáshoz: .Jánosnak mindig olyan furcsa bőrszaga vauk isjfélkor. az igazságügyi tanácsos bejött a fiuk szobájába. ..Gyújtsatok világot, hé-', mondta sebesv szóval. „Valami neszt hallot­tam a kert felől'4. Tamás az apja mellé ug­rott. „Nézzünk utána“, mondta s kitaszította apját a szobából. Körüljárták gyertyával a házat, de semmi nyomra niem akadtak. Mindössze a kert kapuja volt végre-nyitva. Becsukták. Mikor másnap a reggeliinéi Péter nem je­lent meg, a házbeliek azt gondolták, koráb­ban kelt, s előbb ment az iskolába. Délben annyit mondott Tamás, hogy barátjuk, a ro­mán f’u, mint annyi más néptársa, aligha­nem átkelt a hegyeken s most Keletre tart., ho gy ne kelljen Magyarországért harcolnia. Az öreg igazságügyi tanácsos magyon meg­ijedt. Egyre enyésző reménységgel várt más­napig s akkor értesítette a rendőrséget. A szomszédfalvakból összetereltek, s kihallgat­tak néhány gyanús hegyi vezetőt, de ered­mény nélkül. Nehány hónappal később Románia hadat üzent Magyarországnak, s a német és ma­gvar csapatok a román hadsereget Erdélyből kiszorították. 1916-bam gyalogság vonult Brassó kertiéin keresztül. A román védelem utcai harcokba gabalyodott. A lejtőkről han­gos hurrá kiáltások verték fel az aggodalmas várost. Laza, vörös, őszi lombkoszoruk hull­tak a katonákra. Almákat téptek a fákról és beléjiik haraptak. Lustán szívták be ziháló tüdejükbe az qsz kábító illatát és vad ugrán- dozással törtek előre a sövény kerítéseken, át­haladtak az utcákon, aztán megint a kerte­ken kúsztak felfelé. Még ott álít az ellenfél. Egyszer egy bokor mögül lőttek, majd az élő- sövénvek mögül, egy padláslyukból vagy egy körtefáról. A nehéz tüzérség pedig mesz- sze a varos fölötti hegyekbe küldte az. ugató halált. Az előrenyomuló magyarok egyre hurráz­tak. Soraikat kevés veszteség gyéritette. Min­denki érezte, hogy fent a város szive felett, egy magas kerti ház körül készül az utolsó, nagy ellenállás. Erre irányult a támadás. A fától fáig "kuszya surranó előhadban egymás mellett szuszogtak ketteni, ketten, akik itt minden bokrot ismertek. Fiatal, piros szivük szaggatva vert. Egyszer csak a fekete odakiáltott a kicsi­nek: „Pont az ablakomból lőnek'4. Mikor a magyarok a kertbe benyomultak, kattogó géppuska szólalt meg oldalról. Olyan volt a ház, mintha erdőnek építették volna at. A két barát tovább fondorkodott. Egy­mástól el nem váltak, bár a magyar legszí­vesebben mindjárt a kerti kunyhóba szaladt volna. Mikor a hervadt őszi gyepszőnyegen a régi pádig értek, meglátták őket fentről. A pad feletti ablakban felbukkant egy fej. Lőr- ljek. Tamas felemelkedett, szája kinyílt, állt és az ablakra meredt, a kezéből kihullt a fegyverígy találta szülei háza előtt a halá­los lövés. Az ablakból lövöldöző katona té­bolyulta!! kezdett kiabálni. Fegyverét kidobta és szemére tapasztotta kezét. Ekkor János ügyet sem vetve az ellenség zajos közelségére, felugrott es fegyverre tűzött szuronyával tisz­tította meg az utat a házig. A pádról gyak­ran maszott fel az ablakban várakozó bará­taihoz. Most is feljutott. magaslat a magyarok kezébe került. A ház^ egyik szobájában, amely szemmel lát­hatólag a fiuk tanulószobája volt, egy le­szúrt román katona hullájára akadtak ^ Mel­lette guggolva vesztegelt, kusza vonásokkal arcán egy magyar katona. Kezében egy gom­bolyag^ cipészcérnát tartott, melyet a halon hajtókas zsebéből vett ki. Szóltak hozzá és lassan felemelkedett. Tántorgó léptekkel ment keresztül a házon, kezébe szorítva a gom bolyagot. Az igazságügyi tanácsos sápadtan jött elő ! a pincéből. Előjött a cselédség 3 a cipész is A katona megfogta apjának, s a tanácsosnak kezét és kivonszolta őket a kertbe. Kis idő múltán cipekedve jöttek vissza. A: fiatal ka­tona csapata utáni szaladt. Azt sem tudta merre megy. A következő napon felhozták őt is a magaslatra, a régi házba. Német eredetiből fordhotta • 'SZABÓ ISTVÁN a lírai szemlélet az összes falfestménye­ket jellemzi s még az elkárhozottak sö­tét drámá i át is enyhíti. A XIV. század­végi bögözi falfestmények aránylag jó ál­lapotban maradtak fenn és mindien szem­pontból világos képet nyújtanak az egy­korú székely falfestészetről, melvnek bi­zonyára még ma is számos emléke lap­pang a’ bemeszelt egyházak falán. a A HAJÓT valamikor szintén boltozat fedte, mely a szentélyével együtt ké­szült. Erről tanúskodnak a szépen fara­gott gyámkövek és bordainditások ma­radványai. Jelenleg 1724-ben, Korda Zsigmond üdvar helyszéki főkirá-lybiiró költségén készült kazettás famennyezet zárja le, színekben és diszi+ésekben Szé­kelyföld egyik legszebb ilyennemü re­meke. Az inda- és virágmotivumok még ma is frissek s ötletességükkel, lendüle­tes változatosságukkal szinte elkápráztat­nak. Érdemes őket egyenként szemügyre venni. A mennyezet bája tükröződik a levegősen kifaragott szószékkaronán, melynek csúcsán feltűnik két lebegő an­gyal között a bőkezű támogató: Korda Zsigmond ágaskodó lovon ülő, magyar- ruhás alakja. A tájképekkel borított kar­zatot 1761-ben Teleki Zsuzsanna és férje Korda György csináltatták. Ugyanez év­ben készült el a déli festett aitószárny Borsai Nagy István és Etsedi Éva áldo­zatkészségéből. A bögözi templomban gótika, re- nissance és barokk olvad könnyed és mégis szaros egységgé. A kö?éokori mű­vészet finom arányai és költői áhítata fölé az uikor színes világoskor tje borul. Visszfénye ott remeg a fehér falakon, me­lyeknek feltépett sebeiből bőven ömlik a magyar mult eddig gyakran elrejtett és j elfeledett üzenete. ENTZ GÉZA | hangos a napfényes domboldal. A meg­rozsdásodott, levelétv eszlő szőlősorok kö­zött tarkaruhás szüreteink hajladoznál:, lecsípik éles késsel a fürtöket, s a teli puttonyokat a zsindelyes présházhoz hordják fel a tetőre. Szüretelnek. Szép őszi vigasság ez. Munka folyik, a magyar gazda legkedvesebb őszi munkája, a szü­ret. Édes illat árad a présházból, s a hű­vös levegőben, a napfényben bágyadtan keringenek a darazsak, rajzanak és züm­mögnek a gyors pusztulásra ítélt szú­nyogok, közben a megtelt prést befedik, s már csurog is az édes must vékony su­gárban és lassan-lassan megtelik a kád is. Pontos jelentések 1 az idei szüretről még nincsenek, de általános vélemény szerint a terme,s alig marad valamivel alul a ta­valyinál. Csak a régi szüretek \gondtalan vigalma, édes, szép hangulata esik mesz- sze tőle. Szüretelünk. Készül a hires, jó magyar bor. És milyen sajátságos: az idÁn nemigen érdeklődik utána a külföld. Pedig azelőtt hogy vitték a finom tokajit világszerte mindenüvé, ahol jókedvű em­berek vigadtak, vagy szomorúak keres­tek feledést. Igaz ugyan, hogy jókedvű emberelzet manapság lámpással kell ke­resni, de az is igaz, hogy sohasem volt olv van'll szükség az egész világon egy kis „buf eleitőre“, mint most. Mindegy. Szü­retiünk. A vidám szüreti nóta. ha kissé talán halkabban is, mint egykor, holdon, békés, rém szüreteken, de zenei lánvok és lenénnek ajkán a szőlőhenyeken. Tokaj domboldalai ontiák a drága szőlőlevet, a présházak mindenütt meatelnek. forrni ke-*d er? ujbor. s ha a külföld ezidén. lan­kadt abban érdeklődne •’tana. mint az­előtt, sebaj — lenalább több marad ne­künk. Hadd boruljon rózsaszínű ködbe a világ!. .. Őszi csokor. . . Októberi délután. Négy óra. Mosolygó ifjú pár halad a sétatéren. Köröttük, a lomb jav esztett fák között lassan ereszke­dik le az alkonyat, a vigasztalan sötétség. De az ifjú pár nem érzi a közelqő no­vembert. s az egyre súlyosbodó gondokat. Körülöttük minden íS?°v és virágos, mintha tavasz volna. Ped’iv n fákon sár­gás-pírom le már a. levelek. Ez az ősz színe. Mostanában csokrokat kötnek be­lőlük. ia színekből és ezekből a s~á~féle színben hervadó, búcsúzó levelekből. És úgy hívják: őszi csokor . .. Egy kis g’mnízisía Ezt mondta a nayokban: könnyű volt a felnőtteknek, azoknak, akik évtizedek­kel ezelőtt már elvégezték az iskolákat. Könnyű volt, mert n réai időben kisebb volt n tanam/og és mindenből játszva el lehetett készülni. Bezzeg, ma más a hely­zet. A tananyag megkövült, s alig tudjuk az időnket beosztani. Negyedikes lehetett talán a kisdiák, aki ezt mondta, csak úgy mellékesen, az utcán, az októberi , napsütésben, s már rohant is tovább, választ se várva, mert araiét mondta, ha nehezen is, de be kell valahogy osztania az idejét. Mindössze annyit mondtam neki: Bizony, bizony . . . sokat kell tanulni. Aztán hosszan utána­néztem az elrohanó kisdiáknak és elgon­doltam: Mennyi csalódás éri a felnőtteket. Va­lamikor, az iskola padjaiban jól megta­nulták a tananyagot és azt hitték, hogy amal minden rendben van, hadd men­jünk csak egyszer ki az iskola kapuján és jöjjön az élet! Mégis csak könnyebb lesz! Aztán eljött az a pillanat is. S a fel­nőtt kénytelen volt később tudomásul venni, hoay tévedett. Mert a boldogság ott maradt az iskola valamelyik kis zu­gában, talán egy régi latin órán, egy tiz- verces szünetem vagy a természetrajzi tanteremben, amikor felelés közben még súgni is lehetett e,gumósnak. Aztán azt is kénytelen volt évek múltán tudomásul venni a felnőtt, hony a tudomány is lép- ten-nvomon becsavia. Hogy sok minden másként van az életben, mint ahogy azt az iskolában tanulta. S azért mégis mi­lyen vaouon fontos volt a tanulás. Erre is csak felnőtt korában jött rá az ember és arra is. hogy az iskolában époen üov tanulni kell. mint az életben. Nagyobb lett a tanani/oa és nehezebb ma az ?s- knln? irrp- j phnf p)r a~ élet sokkal, snk- J.-ai nehe~ebb' Es ott mén omk mwni sem Ir^et. mint az iskolavoéhn^ ^4 mj éle­tünket tanulják most a kisdiákok. Erre nondoltam, amíg ar elrohanó kis­diák után néztem az októberi napsiités- h°n Sajnálom hogy mindezt nem mond­hattam meg neki. GREDIN AR AVREL

Next

/
Thumbnails
Contents