Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-04 / 224. szám
ellenzék 1943 október 4. _ 2 i (;! VcpU József: Afníeot üdcfnej A s-zú‘zéuts kaszinó S.ázéves a kolozsvári Nemzeti Kaszinó. Hogy mit jelentett a Nemzeti Kaszinó a kolozsvári magyar társadalom éleit ében, azt fölösleges ezen a helyen újra elismételni. Hiszen mindenki nagyon jól tudja. hogy különösen az idegen uralom alatt a kaszinó a magyar élet egyik védőbástyául volt. ahol a magánélet szabadabb keretei között hitben es leiekben erősítettek egymást a sorskilzdelrnekben sokszor eljáradt magyarok. Érdekes volna a szdz- éves jubileum alkalmából visszapillantást vetni a kaszinó történetére, amely szoros összefüggésben áll a magyar közélettel. A kaszinó vezetőségében ugyanis mindig a magyar társadalom élharcosai foglaltak helyet, akik szükségesnek tartották, hogy a magyarság a magánéletben is baraţi összeköttetést tartson fenn és igy sokszor a leghevesebb politikai ellentéteket js sikerült áthidalni. A kaszinó történetét egyébként Merza Gyula nyugalmazott bankigazgató nagyértékü munka keretében megírta és az rövidesen napvilágot lát. Az az őszinte meggyőződésünk, hogy aki a kaszinó múltját, tanulmányozza, csak becsülni tudja azoknak érdemeit, akik szabad idejüket ennek a fontos társadalmi intézménynek vezetésére áldozták fel. A százéves Nemzeti Kaszinóról hosszú méltatást közölt legutóbbi számában reggeli laptársunk is. Részletesen elmondja, hogy milyen heroikus küzdelmeket kellett folytatni a kaszinó fenntartásáért. Azt hittük, hogy mindvégig színes és értékes visszapillantással találkozunk, amelyet a kaszinó újjáalakítása valószínűvé is tesz. Annál jobban meglepődtünk azonban, amikor a cikkíró egy merész fordulattal politikai elme futtatásba kezdett. Nem tett egyebet, minthogy zsidóbarátsággal és maradi tehetetlenséggel vádolta meg a kaszinónak éppen azokat a vezetőit, akik a lenehezebb időkben állottak a kisebbségi magyarság társadalmi intézményének élén. ízléstelennek tartanánk, hogy a cikk részleteiről vitába bocsátkozzunk. Annakidején éppen e soroknak írója ' elmondotta már véleményét azzal a vá- , lasztással kapcsolatban, amelyet a réggé- \ li lap cikkírója ,,a zsidók által támogatott párt“-nak nevezett. Azt írtam akkor az Ellenzék hasábjain, hogy ,,jaj annak a nemzetnek, amely nem becsüli meg az i öregeit és az öregek erkölcsi érdemeit“. j A véleményem azóta sem változott meg, | holott az idők bármilyen viharában sem j tagadtam meg, hogy világnézetileg az uj j kor uj eszméivel, tehát a jobboldali ál- : lávponttal rokonszenvezem. És amikor j ezt itt újra becsülettel leirom és vallom, j ismét kihangsúlyozom, hogy helytelen- ! nek és egészségtelennek tartok minden I olyan megnyilatkozást, amely politikai | nézőszögből akarja megítélni társadalmi • intézményeink tevékenységét. A Nemzeti j Kaszinó egykori vezetőinek igazán nincs j szüksége arra, hogy személy szerint meg- : védjük őket. Az eszme érdekében azon- \ ban a legerélyesebben leszögezzük, hogy ! a megujhódott Nemzeti Kaszinónak ma- I radéktalanul kell szolgálnia a magyar társadalom egységét, száműzzük tehát falai közül az ellenségeskedést és az igazságtalan személyi gáncsoskodást. A RUffy-upy. Lapunk más helyén megirtuk, hogy a dési törvényszék kétévi és egyhónapi fegyházra Ítélte Pálffy József tüzifa- nagykereskedőt, akit az egész városban nagyon jól ismertek. A Pálffy-ügy már hónapok óta állandó beszédtéma a kolozsvári társaságokban. Vélemények és ellenvélemények sűrűn hangzottak el Pálffy József bűnügyével kapcsolatban, voltak, akik sajnálkoztak felette és voltak, akik a törvények paragrafusaira való rideg hivatkozással a legkönyörteleneb- bül pálcát törtek felette. A legtöbben azt hozták fel Pálffy József ellen, hogy „nagy életet élt“. Gyakran lehetett látni vendéglőkben és kávéházakban, aminek az lett az egyenes következménye, hoc^r letartóztatása után egyesek kárör- vendve kijelentették: „ezt mi már régen megjósoltuk“. Pálffy Józsefnek az volt a bűne, - nagy összegeket vett fel különböző megrendelések cimén és kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni. így került összeütközésbe a büntető törvény- könyvvel. Tervük fel most a kérdést: megrögzött bűnöző volt-e Pálffy József? Pálffy József itt nőtt fel ebben a városban, otthonos volt a legjobb társaságokban és kedves modoráért mindenütt nagyon szerették. A közigazgatási pályát választotta, később az OTI-hoz került, a gazdasági átállítás korában pt'uig tüzifa- nagykereskedöi engeddvt kapótl. Pálffy József sohasem volt szakember a tü/.ifa- kereskedelemben. Nyilvánvaló, hogy a konjunktúrát akarta kihasználni és igy fogott hozzá megfelelő tőke és szakértelem nélkül üzleti vállalkozásaihoz. Eleinte úgy látszott, hogy minden könv- nven megy. Amíg kicsiben dolgozott, olyan összegeket keresett, amelyek lehetővé tették számára, hogy „könnyen éljen". Azután egy nagyszabású fakitermelésbe fogott. Olyan helyen bérelt ki egy erdőt, ahonnan a közlekedési nehézségek miatt ráfizetés nélkül teljes lehetetlenség volt a kitermelt fát leszállítani. A szakemberek ezt már régen tudták, ök csakugyan megjósolták, hogy Pálffy József vállalkozása szörnyű szerencsétlenséggel fog végződni. Akadtak jóindulatú emberek is, akik figyelmeztették erre Pálffyt, de ? tüzifanagykereskedő nem számolt a nehézségekkel és szerencséjében b’zva, tovább folytatta a vállalkozást. Kétségtelen, hogy Pálffy József vétett a büntetőtörvénvkönyv ellen és ezért bűnhődnie kellett. De az is bizonyos, hogy sohasem kerül a vádlottak nadjára, ha megmarad a közigazgatási pályán, vagy az OTI-nál és nem kap tü- 7if'’nn.qvVpreci<pHői joeontvánvt a kezébe. Pálffy József bűnügye intő figyelmeztetés arra, hogy szakképzettség hiányában senkinek ' em szabad jogosítványokat adni. A bíróság példát • tatuá 11 Ítéletével, amely olyan ember fölött hangzott el, akinek cletsoirát a konjunktúra és a szakképzettség hiánya törte kelté, * t-LsácdÚS' Vasárnap agy röpcédulát nyomtak a ke: cinbe, amely egyik kolozsvári éjszakai lokál ,,világvárosi" műsorát hirdet' örök rejtély .előttem, hogy a mai világban hogyan tudják fenntartani magukat u tánc- lokálok, hiszen inár csak a tény, hogy valaki belép egy bárhelyiségbe, három pengő kiadást jelent, mert ennyi fény- űzési adót róttak ki az ilyenfajta szórakozóhelyek látogatóira ügy látszik azonban, hogy még mindig uhudnak elszánt és bő pénztárcája vállalkozók, akik nem riadnak vissza a borsos áruktól, mert egyébként nem olvashattam volna, hogy milyen hírességek szerepelnek a lokál műsorán. Feltűnt a reklámban, hogy egy számot igy hirdetnek: „Yvette-csárdás loazán nem akarom támadni sem a lokált, sem Yvette művésznőt, aki valószínűleg nem erre a külföldi névre hallgat, csupán az a szerény megjegyzésem, hogy magyar csárdást ilyenformán reklami- rozni. kissé mégis ízléstelen. Hirdessenek egy jó magyar nevet a csárdással és ne kereszteljék el a táncosnőt Yvette-nek, mert ezért egyetlen emberrel evm fog több bemenni a lokálba. Legjobb lenne, ha a művésznév helvett eredetű nevével lépne a közönség elé a művésznő, ha már mindenáron csárdással akarja szórakoztatni a bárhelyiség látogatóit... cvanhíFom gyönyörű FaiLuiya szerepei a vasárnapi knryakidliifascn fiz erdélyi kaf^a en^s-'t s nagy ! 1 entfaifsről tannsfeodoít az idei naj^siberü kiállítás KOLOZSVÁR, október 4. Vasárnap kutya- kiállítást rendezett a városi strandfürdőn a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, s ez alkalomból nagyszámú közönség kereste Fel a szép, derűs őszi vasárnapon újból a városi strandfürdőt, hogy néhány órára elgyönyörködjék a kiválasztott legszebb fajkutyákban. — Mindjárt beszámolónk elején megállapíthatjuk, hogy az idei kiállítás, amely iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg, a legteljesebb mértékben beváltotta a hozzáfűzött reményeket és úgy látogatottság, mint a kutyatenyésztés tekintetében jóval felülmúlta a multévi kiállítás nívóját. Vasárnap a kora reggel órákban bevitték a kutyákat a strandfürdőre, majd délelőtt 10 órakor a birálóbizottság is megkezdte munkáját. A közönség számára kedves látványt nyújtott a kiállításon szereplő, 83 főből álló ebcsoport. A zsüribizottság tagjai: Ilosvay- Hollósy Lajos m. kir. gazdasági főtanácsos, Rupp Géza elnök és Márkusz Ferenc alelnök nagyszabású, alaDOs munkát végeztek. A leg- aprólékosa'ban és a legkörültekintőbben látták el feladatukat, s mindbn elismerést megérdemelnek József Ákos alezredessel együtt, aki értékes segítőtársuk volt fés a kolozsvári ki- | állítás megrendezése körül tevékeny részt vett. A szemlélődésnek se vége, se hossza. A delet már rég elharangozták, mikor végül a háromtagú birálóbizottság befejezte munkáját, hogy kihirdesse az eredményt. A kiállításon szereplő, szebbnél*-szebb ebek tulajdonosai boldog izgalommal vették tudomásul, hogy kutyájuk „kitűnő'1 képesítést nyert. Az is a pompás eredményt igazolja, hogy a kitűnő osztályzaton felül több, gyönyörű fajkutya elnyerte a „Hungári-győztes“ jelzőt, ami azt jelenti, hogy a kék szalag mellett a nemzeti- szinü szalagot is megkapta. Az értékes tisztelet díjakat egyébként a következő kutyák nyerték el: A földművelésügyi miniszter diját Kruspér Ilonka „Pisti“ nevű magyar vizslája és dr. Schandl László hosszuszőrü bernáthegyije kapta. A kolozsvári IX. hadtestparancsnokság diját Sarvay-Svarba Józsefné drótszőrü foxterrierje nyerte el. A földművelésügyi mi- nisztárium erdélyrészi kirendeltségének diját dr. Bartha József franca griffon kutyája kapta Kolozs vármegye tiszteletdiját Korda Rudolf cockkerspanielje, trug Kolozsvár város tiszteletdiját József Ákos alezredes „Muki“ nevű drótszőrü foxterrierje vitte el. Az EMGE tiszteletdiját ugyancsak József Ákos magyar vizslája kapta. A Hubertus vadásztársaság tiszteletdiját dr. Pákay Ba- rabásné „Csöpi11 nevű máltai selyempincsije nyerte. A „Hotis“ vadásztársaság tiszteletdiját báró Groeder Albert airedaleterrierje, mig az Erdélyi Leszámítoló Bank tiszteletdiját Karfos Imre „Fifi“ nevű pompás airedaleterrierje nyerte el. A többi tiszeletdijakat, a különböző egyesületek és egyének által adományozott gyönyörű értéktárgyakat a versenyen győztes, alább felsorolt kutyák nyerték el; Flanderffer Andor simaszőrü foxterrierje, Vajnai János „Szittya Bogács1' nevű gyönyörű komondorja, báró Perényi Petemé „Bubus“ nevű rövid- szőrű tacskója, Horváth Lajosné „Rókarém Hejrekati" revü drótszőrü foxterrierje, Korda Rudolf cockerspanielje, Horváth László „Csöppi“ nevű, rövidszőrü tacskója, Ivánka Mária „Csillagszem Bogár“ nevű hosszuszőrü tacskója, Riemer Béla „Matador Diadal“ nevű simaszőrü foxterrierje, Tanos Ferencné „Rókarém Csalfa“ nevű drótszőrü íoxterrier- je, Hajdú János „Betyár“ nevű remek orosz agara, Haffner Erzsébet „Jollv*1 nevű olasz selyem spitze, Erényi Teréz „György Fruska'* nevű törpe spitze, Molnár Jánosné „Hektor“ nevű rövid szőrű német vizesiája, Feketer halmi Dezsőné finom, szép angol sepperje, dr. Móritz Dénes „Pajtás“ nevű pompás dogja, Palotai Pál drótszőrü foxterrierje, Horváth János „Rózsadombi Fakir“ nevű eiredaleterrierje, valamint a 69-es, 73-as, 76-os és 81-as számú ebek. Zudor János gyárigazgató tiszteletdiját Sarvay-Svarba Józsefné szálkásszőrü tenyészcsoportja nyerte el, mig Péterffy Jenő dr. tiszteletdiját Kováts Miklós máltai seiyempincsi tenyészcsoportja kapta. Délután 4 órakor elvezették az összes győz- j tec kutyákat a közönség sorfala között, hogy szavazással döntse el a közönség: melyik a kiállítás legszebb kutyája? Valósággal roham indult a pénztárhelyiség felé és mindenki özönével vásárolta a szavazócédulákat, hogy erre vagy arra a már előbb tiszteledijat nyert kutyára leadja szavazatát. Több mint egy félórás „tikos“ szavazás után hirdette ki az elnök az eredményt. A kiállítás első legszebb kutyája címet több, mint 400 szavazattal dr. Pápai Barnabásné „Csöppi1 nevű máltai selyempincsije nyerte el. A kiállítás második legszebb kutyája Sarvay-Svarba Józsefné drótszőrü foxterrierje, a harmadik pedig báró Percnyi Péterné „Bubus“ nevű rövidszőrü tacskója lett. Az ezévi kutyakiáliitás amellett, hogy gyönyörű eredménnyel zárult, egyben kedves, igazi gyönyörűséget .szerzett a kiállításon résztvett nagyszámú közönségnek. (—) fl désiek levele A hatalmas tömegű, túlnyomó rc./.ix-i» szürke é". érdektelen szerkesztő1 égj post,, an) agában olyan levélre akadtunk, amelyet aim hagyhatunk szó nélkül. Nemcsak azérr, mert .1 leséi írói ezt kifejezetten kertek, de mert oh an hargói ütnek nu-g le 'lükben a désiek, amcllyl a múltban •vm találkoztunk gyakran, s amelyet a jelenben teljesen elenyészettnek véltünk. „Alul Írott dési lakosok, nagyon kérjük a szerkesztőséget, szíveskedjék pár ízóval méltatni a vitéz Jakabffy Dezső igazgatósága alatt városunkban működő szatmári Kölcsey-színházat, hogy a minden dicséretet megérdemlő társulat városunk *zcre- tetetol lapjuk nyilvánossága utján is bi. zonvsagot szerezze'!. Ezúton is ki akarjuk fejez ni küszönetünket azért a kulturmun- káért, amelyet nagyvonalú előadásaikkal s ■-•géznek, s köszönetét akarunk monda i azoknak az élvonalbeli művészeknek, akik tehetsegükkel boldog órákat szereznek a mai háborús időkben varosunk közönségének. Ezek a művészek eg/től-egyig kedvenceink, de különöien a szivünkhöz nőit; Nadory Margit, a pacsirtahangu primadonna, Szili' János, a sx.cphangu bonvivant, aki különösen felejthetetlen János vitéz- alakitávival remekelt. Gáti József, a drámai hős és Szokoly Gyula, az aranyos humorú komikus. Köszönetét mondunk nekik a sokat szenvedett végvidéki magyarság nevében és kívánjuk, adja nekik meg a sors, hogy áldott művészetükkel meg sokak gyönyörűségét szolkálják . .“ Ha a postabélyegző nem tanúsítaná, alig hinnök el, hogy ezt a levelet csak most a napokban adták fel Desen. Annyira a száz-százötven évvel ezelőtti Erdély csupaszív, csupa-lélek hangja szóial meg benne, önként, d e nem divatos elragadtatásból, hanem szerényen és egyszerűen. Ez a komoly lelkesség kísérte az egykori kolozsvári kőszinház. ép.rését és fénykorának működ ését. S ma az erdélyi magyar szigetről érkezik ez a levél, onnan, aiiol nem sokkal ezelőtt — ha értesülésünk nem csal — az ifjúság hevesen tüntetett a magyartalan művészet ellen, s magjar művészetet követelt. Ök maguk is nagyon jól tudják, hogy végvári életet élnek és soraik tanulsága szerint teljes mértékben át is érzik végvári helyzetüknek komolyságát, s tudják, hogy ez a helyzet és mivolt mit parancsol nekik ezekben a pillanatokban, amikor magyar életünket kérlelhetetlenül és kitartóan tartja ostrom alatt a magyartalan, idegen, tan- gyönvürségét szolgálják . . Levelükben egyetlen egy müvet emelnek ki, s ez a „János vitéz“. Nem is kell hozzá magyarázat; rögtön átlátjuk, azonnal megértjük, hogy a magyar szellem iránti, igazi, komoly igényt manapság azokban a vidéki városokban kell keresnünk, amelyeket a múltban lenéztünk, a melyek magyar művészi igényének korszerű kielégítéséről egyáltalán nem gondoskodtunk. Ezért tulajdonítunk különös jelentőséget ennek a levélnek. Azért örülünk szívből a Jakabffv- társulat sikeres dési szereplésének, mert hiszen e level tanúsága szerint tagjai egyenes utódjai azoknak a régi neves magyar actoroknak, akik- működésűket a magyar kultúra, az igazi magyar szó és dal terjesztése és ápolása érdekében fejtették ki. örömmel közöjük a désiek levelét, mert bátorítás mindazok számára, akik a magyar művészet ügyével és kérdéseivel foglalkoznak s néha éppen azért csüggednek, mert úgy látják, hogy megszakadt a régi és bensőséges összhang a színház és a közönség között. íme, a Kölcsey-szinház nem jár külön utakon, de egy nevezőn van közönségével, amely hálás és lelkes magyarok végvári magyarok seregéből áll . . . (ón) JÖN AZ EGYSÉGES CUKORKA! A háború óta a cukorkaüzletek polcairól majdnem százféle édesség tűnt el. A közellátásügvi miniszter most tervezetet készített, amely a cukorkahiányt egységes cukorkák gyártásával akarja megszüntetni. A tervezet szerint a gyárak .ezentúl csak három-négyfajta cukorkát gyárthatnak, amelyeknek összetételét, színét és formáját előre állapítják meg. November 30-ig meghosszabbították a hadikölcsö- nök fizetési utalványszelvényeinek beszolgáltatás! határidejét BUDAPEST, október 4. (MTI) A régi élet- és járadékbiztosítások átértékelése alkalmával annakidején a postatakarékpénztár fizetési utalváilyszelvénnyel értesítette az igényjogosultakat a biztósitás átértékelt összegéről. A hivatalos lap április i_é,n> tette közzé a pénz- ügyminiszeri rendeletét az 1914—1918. évi hadikölcsönök rendezéséről. Az utalványszelvényeket május 31-ig kellett a postahivatalokban bemutatni, ahol annak ellenében a postatakarékpénztár a 66.66 pengőnél riem több értekekről szóló fizetési utalványszelvényre pénzt, a 133.33 pengő összeget meg nem haladó értékről szóló utalványra egy darab 100 pengős névértékű, uj államadóssági címletet, az ennél magasabb értékű fizetési utalványszelvényre pedig a szelvényen feltüntetett ösz- szeg háromnegyed részének megfelelő névértékű és pengőre szóló uj államadóssági címletet szolgáltatót ki, Mivel a rendeletben kitűzött május 31-ike sokakra nézve önhibájukon kívül hátrányos volt, a pénzügyminiszter elrendelte, hogy november jo-a az a végső határidő, ameddig a fizetési utalványszelvények beszolgáltathatok.
