Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-04 / 224. szám
1902-ben 1 943 október L ELLENZÉK Hatmillió liter székelyföldi borvizet adtak el évente, 166-szor annyi értéktelenül megsemmisül! A Székelyföld rossz tözíekedési viszonyai okozták a lakosság elszegényedÉsát - Miért nem ment kisipari pályára a székely fiatalság? Hogyan látta a csíktusnádi kongresszus a székelyföldi problémákat ? (Negyedik közlemény) KOLOZSVÁR, október 4. Az első székely kongresszus kereskedelmi szakosztálya a szesz, sör- és szódagyártás kérdésében is jelentős határozatokat hozott. A Szesziparral kapcsolatosan azt javasolta, hogy törvén jhozási utón minősítsék a szeszgyártást mezőgazdasági iparnak. A kontingens kiosztásánál arra kérték a kormányt, hogy legyen figyelemmel azokra a vidékekre, amelyek földrajzi fekvésüknél fogva inkább burgonyatermelésre vannak utalva, igy tehát elsősorban a Székelyföldre. A kongresszus megállapította, hogy a gyümölcs és bortermés értékesítése sokkal könnyebb volna, ha ezeket a terményeket előnyösen fel tudnák használni pálinkafőzésre. A kongresszus kívánatosnak tartotta az úgynevezett kisüstös szeszfőzés megengedését és a fogyasztási adónak a községekre való ruhá- zását. Ez természetesen a községeknek biztosította volna azt a jogot, hogy a fogyasztási adót a főzöktől aránylagos felosztás alapján szedjék be. Székely sörfözőket kell nevelni! A sörfogyasztással kapcsolatosan megjegyezte a határozati javaslat, hogy a sör egészségi okokból is nagy fontosságú, ^mennyiben a túlságos pálinkaivást korlátozza, továbbá az, hogy a sörgyártásnál tetemes mennyiségű gazdasági terméket dolgoznak fel és igy a sörgyártás fokozása könnyebbé teszi a gazdasági termények értékesítését. A kongresszus ezért azt kérte, hogy a kormányzat törölje tör- ! vényhozásilag a sör pótadóját. Minthogy j a sörgyártás az árpa és komlótermeléssel ■ szorosan összefügg, a kongresszus felkér- ! te a kormányt, hogy alkalmas kísérleti te- \ Jepeken állapíttassa meg, hogy klimatikus ; és más viszonyaiknál fogva melyek azok { az árpa és komlófajok, amelyek a Szé- . kelyföldön a legelőnyösebben volnának ; termelhetek. Javasolta továbbá, hogy Î ezekről a kísérletező telepekről az eziránt j folyamodó gazdák vetőmagot, illetőleg ; dugványokat kaphassanak. Nagyon élet- i revaló volt a kongresszusnak az a javas- I lata is, hogy évenkint legalább négy szé- » kely ifjút képeztessenek ki külföldön sör- ; főzőiskolákban sörfözőkké. Szódagyárat Parajának! j A szódagyártással kapcsolatosan a kon- j gresszus megállapította, hogy Paraj dón a i kincstár nagymennyiségű sót olcsón tér- [ melhet, amely minőségénél fogva elsősor- \ ban szódagyártásra, vagyis ipari célra al- j kalmas. A kongresszus szükségesnél! tar- I tóttá, hogy Parajdon nagy óbb szabású j szódagyárat létesítsenek, mert ezzel a bá- | nyavidék lakossága jelentős keresethez \ jutna. Kérte a kormányzatot, hogy tegye lehetővé a szódagyár életrehivását. Mi okozta a székelyföldi kisipar válságát? A kereskedelmi szakosztály tárgyalásainak egyik leglényegesebb pontja az ipari és kereskedelmi képzés és munkaközvetítés volt. Fekete Jakab előadó bevezetőjében megállapította, hogy a helyes alapokon tervezett iparosképzés a leghat- hatósabb eszköze a reális iparfejlesztésnek. A helyzet hazánkban már 41 esztendővel ezelőtt is az volt, hogy az országban mindenütt, s igy a Székelyföldön is, • sak az a szegény néposztály adta iparra a fiát, amely azt eltartani és tovább taníttatni nem bírta. Érdemes a mai időkben ujraidézni a székely kongresszuson elhangzott döbbenetesen igaz figyelmeztetéseket, amelyeknek megszivlelése esetén egész másképpen fejlődött volna a magyar kisipar helyzete hazánkban. — A gazda, sőt még a tehetősebb Iparos is ma látván, hogy saját foglalkozásának jövedelmezősége mindinkább vészit és az iparos foglalkozás a társadalom által ma még bizonyos mértékig lenézett, nem úri foglalkozás — mondotta az előadó —, csak ritkább esetekben törekszik arra, hogy a saját üzletét fiával továbbfejlesztesse, hanem ehelyett tudományos pályára nevelteti fiát. vagy csinál belőle dijnokot, írnokot, ki élete végéig havi pár forintért tengődik, szolgál, de azért úriember. Mindinkább ritkul az az eset, hogy egy-egy virágzó ipari üzlet, egy családban nemzedékeken át fejlesztessék s a hagyományokon élesztendő erények, ipari szorgalom, foglalkozás iránti előszeretet képessége, hajlam, stb. képezzék egy- egy ipari vállalkozásnak, avagy csak kisebb iparosüzletnek is erkölcsi alapját. Az iparos pályákra lépőknek nagyrésze még irni-olvasni sem tud, vagy legjobb esetben egy-két elemi osztályt végzett; ez az oka annak, hogy az egész ország ösz- szes tanoncainak 15 százaléka az előkészítő osztályokba jár, ahol az elemi iskolai képzettség hiányát kell pótolni. „A Székelyföld iparosítása országos érdek!“ A tusnádi kongresszus dicséretére legyen mondva, a Székelyföld iparosítása fontosságának jelentőségét egyöntetűen felismerték a résztvevők. A kongresszus kimondatta, hogy a székely ifjaknak iparos pályákra való kiképeztetése nemcsak a székely nép szempontjából fontos,, hanem országos közérdek. Kimondották, hogy a kormányzattól Közmiihelyek é A Székelyföld iparosításának kérdésével szoros kapcsolatban áll az ipari hitel és termelő szövetkezetek, közmühelyek és árucsarnokok ügye. A tusnádi kongresz- szus megállapította, hogy a székelyföldi közgazdasági és kispirai viszonyok szétzüllésnek indultak, Kívánatosnak tartotta továbbá, hogy a Székelyföldön levő ipari hitelszövetkezetek működésűk súlypontját ne a kölcsönzésekre, hanem az ipari munkavállalótokra és szállításokra fektessék. Fontosnak tartotta, hogy a Székelyföld ipari központjain közmühelyeket állítsanak fel, ezenkívül pedig a székely kisipar és a kisipari szövetkezetek fejlesztésének betetőzéséül alakítsanak székely ipari nagyáruházát, amely a székely ipari termékek értékesítését eszközölné. Nagyon fontos, hogy a székely kisiparosokat közös ipari és gazdasági hitelszövetkezetekbe tömöritsék. t ; Támogatni keli a háziipart A székely háziipar fejlesztését nemzeti és gazdasági szükségnek tekintette a kongresszus. Felkérte tehát a kereskedelemügyi minisztert, hoev a székely háziipar fejlesztéséről hathatósabban gondoskodjék. A legfontosabb teendőket a kereskedelmi utón forgalomba hozható cikkek kiválasztásában; a fogyasztópiacok felkeresésében és kijelölésében, a munkaanyagok kiválasztásában, forgótőke biztosításában, jobb munkaeszközök kiosztásában és végül szállítási kedvezmények kieszközlésében határozta meg. ! A székelyföldi gabonakereskedelem nehézségeit Sz. Szakáits Péter előadó ismertette. A helyzet megjavítására kérték, hogy Marosvásárhelyen, mint a Székelyföl legélénkebb gabonakereskedő piacán, létesítsenek magvizsgáló állomást. A gabonakereskedelem előmozdítása érdekében szükségesnek tartották, hogy a terévenkint legalábbis harminc-negyven székely ifjúnak a legfontosabb iparágakban Budapesten való elhelyezését kérik. Javasolták továbbá, hogy a Budapesten tanuló székely ifjak számára a megfelelő személyi és erkölcsi felügyelet gyakorlására teremtsenek iparosotthont. Ezenkívül felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy a székely iparosifjakat nemcsak Budapesten, hanem minden más arra alkalmas városban és iparos helyen is el kell helyezni taníttatásra. Megállapították ezzel kapcsolatosan, hogy folytonosan apad azoknak az iparosmestereknek száma, akik teljes ellátással vesznek fel ta- noncokat. Éppen ezért vidéken is szükséges tanoncotthonokat létesíteni. A tusnádi kongresszus ezenkívül még számos határozatot hozott, amelyek mind azt célozták, hogy a székely fiatalságot iparos pályára tereljék. A munkásközvetités szervezése céljából pedig felkérték a kereskedelmi és földművelésügyi kormányzatot, hogy létesítsen székely munkaközvetítő intézetet, í árucsarnokok melók községenkint, vagy körönkint tömörüljenek szövetkezetbe. Megsemmisül az ásványvEztermés javarésze A székelyföldi ásványvizek értékesítése már a csik-tusnádi kongresszus idején is élénken foglalkoztatta a magyar közélet felelős vezetőit. Köllő János előadó megállapította, hogy hozzávetőleges számítással a székelyföldi borvizforrások vizbősé- i gét ezermillió literre lehet becsülni. A borszéki források vizgazdagsága évente egymaga kiadja a 250 millió litert. Ezzel szemben elenyészően csekély az a borvizmennyiség, amit a kereskedelem révén értékesítenek, az eladott rész évente hatmillió liter, vagyis minimálisan 166-szor annyi pedig a magyarságra és az egész emberiségre nézve értéktelenül semmisül meg. Hogvan lehetne segíteni ezeken a bajokon? A bajok főoka a Székelyföld zárt helyzete és a rossz vasúti összeköttetés. A kongresszus, mindenekelőtt megállapította, hogy a székelyföldi ásványvizek értékesité- f sének javítását fontosnak és szükséges- jó nek tartja. Felkérte a kormányt, hogy u a belföldi városoknak ne engedje meg, hogy beviteli vámot vessenek a hazai ' ásványvizekre. Javasolta, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél legyenek különös figyelemmel a hazai ásványvizkereskede- lem érdekeire. Felhívták a hazai kórházak vezetőségét, hogy a székelyföldi ásványvizeknek nyújtsanak előnyt a ha- ' sonló hatású külföldi gyógyvizekkel szemben. Végül fölhívással fordultak a magyar orvosokhoz és az egész magyar társadalomhoz, hogy egyrészt egészségi ' szempontból, másrészt hazafias kötelességből ne külföldi, hanem hazai, illetve a székelyföldi ásványvizek terjesztésére és fogyasztására törekedjenek. A székely vasutak ügye A vasutak 'kérdésével kapcsolatosan már Tusnádon is megállapították, hogy a Székelyföldnek legégetőbb és a rendezésre legjobban rászoruló kérdése a vasutügy. Rámutattak arra, hogy a kormány és a magyar közvélemény milyen nemtörődömséggel kezeli ezt a kérdést. A kongresszus határozataiban a székely vármegyék közgazdasági fellendülésének érdekében sürgős szükségességnek tartotta, hogy a Székelyföldet egyrészt az ország központi forgalmába bekapcsolják, másrészt pedig külföldi vonatkozásban is teremtsenek megfelelő vasúti összeköttetést. Sajnos, ezeket a határozatokat, amelyek részletesen felsorolták, hogy milyen vasútvonalakra volna szükség a Székelyföld gazdasági felemelése érdekében, a közjogi harcokban vetélkedő magyar politikai élet nem méltatta Levelemre. A székely- ség továbbra is magára maradt és csak most, 41 esztendő után, a trianoni tragédia és az idegen uralom megpróbáltatásai után foglalkoznak komolyan azzal, hogy megjavítsák a Székelyföld közlekedési viszonyait. Ugyanilyen szomorú képet mutattak már abban az időben az állami közutak, a törvényhatósági közutak és a községi közlekedési közutak is. A Székelyföld főközlekedési vonalát magában foglaló, gyönyörű, szerves egészet képező úthálózatot fenntartott ugyan az állam, de a helyi érdekű, úgynevezett vicinális utak ügyére nem fordítottak kellő figyelmet. A közutak kérdésének rendezésére a reális helyzettel számoló indítványok egész tömegét terjesztette elő a kongresz- szus. A kereskedelemügyi szakosztály végül a viziutak kérdésével foglalkozott és kimondotta, hogy szükségesnek tartja a Maros és Olt folyóknak a tutajozás céljaira való szabályozását. Javasolták a vizen való szállítás akadályainak elhárítására a vizirendőri felügyelet életbeléptetését. Nagyvonalú terv volt a kongreszszusnak az a hatrozata, ho-gy az Olt folyó szakaszának hajózhatóvá tétele által gondoskodjanak olcsó viziutról kelet felé. A kongresszus kimondotta, hogyha a Marost is hajózhatóvá tennék és a két folyót csatornával összekötnék, úgy egész Erdély gazdasági életének föllenditcsét biztosítanák. 40 esztendő telt el azóta, hogy az első székely kongresszus egyhangú lelkesedéssel elfpgadta ezeket a határozatokat. Megbocsáthatatlan hiba volt, hogy legnagyobb részük írott malaszt maradt. Hiába volt a kongresszus résztvevőinek hazafias lelkesedése, hiába igazolták szakszerű adatok és tudományos fejtegetések. hogy mennyire szükség van ezeknek a terveknek valóraváltására, az érthetetlen politikai rövidlátás továbbra is magára hagyta a Székelyföldet. Az Erdélyi Párt és a Székelyföld gazdasági érdekeltségeinek emlékirataiból nagyon jól tudhatjuk, hogy az itt felsorolt kérdések legnagyobb része ma is létező probléma és a második székely kongresszus hivatott arra, hogy megoldásukat végre ki is harcolja. VÉGH JÓZSEF. a — Reményi k-em lékünnep Radnaborbereken A földművelésügyi minisztérium radnabor- bereki üdülőtelepén Reményije Sándor emlékére diszkutat épített. Reményik Sándor baráti köre október jo-én a radnaborbereki üdülőtelepen avatja a költő emlékezetére és nevére épített Reményik Sándor-kutat, bensőséges ünnepség keretében. Az ünnepség részt-, vevői délelőtt ia órakor róm. kát. szentmi- sén, illetve protestáns istentiszteleten vesznek részt. Tizenegy órakor kezdődő avatóünnepséget Balogh Vilmos miniszteri osztályfőnök bevezető szavai nyitják meg. Ezután Török Erzsébet művésznő Reményik-vcrseket ad elő. A V advizek zúgása költőjéről Tavaszy Sándor dr. ref. püspökhelyettes tart előadást. A zárószavakat Járost Andor dr. evangélikus- esperes mondja. Beszterce.Naszód közönsége külön küldöttséggel képviselteti magát az ünnepségen. AZ ERDÉLYI PÁRT SZILÁGY- CSEHI ÉRTEKEZLETE SZILÁGYCSEH, október 4. Az Erdélyi Párt vasárnap délután népes értekezletet tartott Szilágycsehen, amelyen gróf Teleki Béla, a párt országos elnöke és báró Jósika János főispán is megjelenít. Az értekezletet Szilágyi Traeger Lajos tagozati elnök nyitotta meg, majd dr. Gaál Alajos képviselő mondott beszédet az Erdélyi Párt működéséről és célkitűzéseiről. Bíró Ildikó édesapjának, Bíró János lelkésznek hazafias versét szavalta el nagy sikerrel. Utána Biró János lelkész, az Erdélyi Párt járási titkára tette meg jelentését. Á hozzászólások során báró Jósika János, Szilágy vármegye főispánja is felszólalt és felvilágosítást adott az időszerű kérdésekről. Az Erdélyi Párt értekezletén a környék birtokoséi kisgazdatársadalmi nagyszámban képviseltette magát. Nyilas párt a budapesti tábla előtt BUDAPEST, október 4. (MOT.I „Az uj rend“ cimű időszaki lap 1941. április 26-i számában „Miért sírtak Erdélyben Szálast látogatásakorcímmel cikk jelent meg, amelynek tartalma miatt sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége címén bűnvádi feljelentést tett Gergely Gyula nagybányai vállalati igazgató. A sajtópert azért indította, mert a közlemény többek között azt tartalmazta: „Sírtak, mert a szerencsétlen nyilasok egv semmilyen szempontból sem megfelelő embert választottak fő kerületvezetőnek Gergely Gyula személyében.“ A közlemény még egyéb támadásokat is tartalmazott Gergely személyével kapcsolatban. Azt is irta, hogy a román megszállás idején a roman hadsereg szállítója volt. A büntető törvényszék előtt Farkas Béla szervező titkár vállalta az inkriminált közleményért, mint szerző a sajtójogi felelősséget. Kérte közérdek cimén a valóság bizonyítását és ezt Gergely Gyula sem ellenezte. A szemben álló felek sok tanúra hivatkoztak, akiknek kihallgatása után a törvényszék bűnösnek mondotta ki Farkas Bélát, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében és ezért 200 pengő pénzhiintetésre Ítélte és kötelezte a felmerült perköltségek megfizetésére. Fellebbezés folv- tán a budapesti tábla ma tárgyalta ezt a sajtópert és a perbeli ügyvédek felszólalása után a 200 pengő pénzbüntetésre vonatkozó részét az ítéletnek helybenhagyta, de ezenfelül kötelezte a vádlottat arra is, hogy a főmagán- vádiónak nem vagyoni kártérítés cimén 1.00 pengőt fizessen és térítse meg a fellebbezési főtárgyalással felmerült 50 pengő ügyvédi költséget is. A főmagánvádló megnyugodott az ítéletben, a vádlott és védője pedig semmiség! panaszt jelentett be. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogulásáért az Ellenzék.
