Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-20 / 237. szám

í _ 2 ELLENZÉK Egy pillanat a górcső •I monxkvat konferencia Egyformán feszült érdeklődéssel figyţ'* l' .1 vil&g közvéleménye .1 harcterek őrá • ról-órára változó drámai eseményeit és a moszkvai politikai tárgyalásokat. A vi­lág jövő arculatának alakulasa szem­pontjából olyan súlya van mindkét ese­ménynek, hogy nehéz voltra eldönteni a kérdést, melyik érdemli meg a kettő kö­zül az alaposabb kommentárt. Tekintve azt, hogy Moszkvában a má­sodik fronttal összefüggő problémák megvitatásán kivül a mostani háborúban elsöizben tárgyalják meg a háború utáni kérdések egyrószét és ami minket még közelebbről érdekel, a Balkán elrendezé­sét is, úgy gondoljuk, nem felesleges visszapillantani arra a diplomáciai elő- csatározásra, azokra az elszánt politikai harcokra, amelyek a moszkvai konferen­ciát megelőzték, a tárgyalások anyagát előkészítették és végeredményben arra vezettek, hogy az angolszászok elérték eredeti szándékukat, tudniillik azt, hogy a katonai problémák mellett nag-i/ távla­tú politikai kérdéseket is napirendre tűz­tek. Mint' ismeretes, a háromhatalmi érte­kezlet gondolata a québeci Fontanac- szállodában, Roo?evelt és Churchill leg­utóbbi értekezletén fogant meg. A szö­vetséges világ két vezetője már régóta aggodalommal figyelte a Szovjetunió po­litikai zárkózottságát és azt a szokatlan magatartást, hogv hadisikerei ellenőre, nem hallandó politikai és területi követe­léseivel előállni és bárcsak nagy vonal­ban sem ismerteti háború utáni szándé­kait. Ez a titoktartás annál is inkább ag­gasztotta Rooseveltet és Churchillt, mert nvilvánvaló, hogv a Szovjetunió követe­lései alván államokká! szemben is fenn- állanak, amelyeknek Anglia és az USA bőséges áldozataiért jelentős ellenszolgál­tatásokat igéét. Vonatkozik ez elsősorban Lengyelországra, másodsorban a balti ál­lamokra, Jugoszláviára. Görögországra. a semlegesek közül pedig Törökországra. Az angolszász hatalmak szövetségese. Lengyelország, abba a helyzetbe került, hogy talán nar-"obb veszteséggel kerül ki szövetségeseinek győzelme esetén a hábo­rúból, mintha annakidején Németország­nak a Danzigra és a lengyel korridorra vonatkozó igényeit kielégítette volna. A balti államok függetlenségének visszaál­lítása ugyancsak elvi alapon mozgó an­golszász kívánság volna ha Nagybritta- nia és az Egyesült Államok kénytelenek lennének a Szovjetunióval osztozkodni a győzelemben. A Balkán felé úgyszintén erős szovjet törekvések tapasztalhatók és bár a nagy nyugati demokráciák hajlan­dóságot mutatnak minden ellenvetés nél­kül Besszarábia és Bukovina orosz jel­legét elismerni, egyelőre politikai vé­delmi vonalukat az orosz törekvésekkel szemben a volt Jugoszlávia, Görögország és Törökország határain félreérthetetle­nül felállítják. Nemzetközi politikai körökben nincs semmi kétség aziránt, hogy a Szovjet­uniónak a fent körvonalazott törekvécei maradéktalanul megvannak s a bizonyí­tásra azt az egyetlen jelenséget hozzák fel, hogyha a törekvéseket Moszkva nem tartaná állandóan napirenden, akkor semmi alapja sem volna a krónikus hall­gatásnak. A Harmadik Internationale fel­oszlatása ellenére a világ továbbra is ar­ra gyanakszik, hogy a Szovjetunió nem mondott le legalábbis Európa forradal- masitásának tervéről és most Moszkvá­ban az angolszász külügyminiszterek újabb megnyugtató bizonyítékokat sze­retnének cijsszegyüjteni arranézve, hogy ez a veszély eltűnt a Kontinens felől. A Sozialdemokraten cimü stockholmi újság londoni tudósitója szerint a fentebb is­mertetett két probléma megvitatásán ki­vül Moszkvában megtárgyalják a japán —szovjetorosz viszony kérdését is. A lon­doni svéd újságíró úgy értesült, hogy a nyugati hatalmaknak az a szándékuk, hogy erőteljesebbé tegyék a Japán elleni hadviselést, ez pedig Oroszország támo­gatása nélkül igen nehéz feladat lenne. I -ondonban azt hiszik, hogy Japán és a Szovjet közötti viszony lesz az értekez­let legkényesebb pontja. A nyugati ha­talmak meg fogják kísérelni, hogy olyan megoldást találjanak, amely ezt a kér­dést előbbre viszi. Azonban nemcsak az angolszászoknak, de a Szovietnek is vannak aggályai. A legfontosabb szovjet követelés a második front létesítése már több mint egy év óta vajúdik és a megvalósulástól talán még 'ma is igen messze van. A Kreml urai semmikéooen sem akarják elhinni, hogy a második front megvalósítását katonai okok késleltetnék, inkább politikai rugó­kat vélnek a halogatás mögött, arra gon­dolva. hogy Anglia és az Egyesült Álla­mok hadere jenek teljes anyagi és erköl­csi súlyát, arra az időre tartogatja, ami­kor a szovjet hadsereg legnagyobb ellen­felének legyőzése után eddig eltitkolt tö­rekvések konkrét, megvalósítására vállal­kozik. Természetesen mindezek a fejtegetések tisztán a megértésre és az eddigi esemé­nyek Leszűrése után kiértékelt egyéni vé­leményre alapszanak. Lehetséges, hogy a moszkvai érteke/let eredményei a vára­kozással ellentétben alakulnak, de két­ségtelennek látszik, hogy a fenti problé­mákul ők egytöl-egyig szóba kerülnek és a döntést a röviden felsorolt indítékok igen nagy mértékben befolyásolják. Német lap a bombázásokról Egy hét óta különösen Schweinfurt nappali bombázása óta a nyugati légi- háború minden képzeletet felülmúló mé- j reteket öltött és a beérkezett hírek ?ze- i rinl a közeljövőben nem lehet számítani ! a totális angolszász légi offenziva ellany- ! hulására. A német sajtó behatóan foglal- | kozik a bombázások által okozott nehéz­sége k^ei és általában elismeri, hogy a nagyméretű pusztítások komoly gondo- j kát okoznak a német vezetőknek, az el- 1 lenfél azonban nem érte el a kitűzött célt. a belső ellenálló erő megingását. A cikkek közül különös figyelemre tarthat szamot a Kölnische Zeitung helyzetjelen­tése, amelyet az alábbiakban kivonato­san ismertetünk: ..A léglháboruban nincs semmi habo­zás. semmi kétkedés, semmi fontolgatás. Egyszóval ez annyit jelent, hogy nincs semmiféle választás. Nem tehetjük meg újból az utat visszafelé. A német nép le­rombolta maga mögött a hidakat és ma már csak a-' az ut van számára, amely j előre visz. Ebből következik viszont, hogy j most már minden lényegtelen, semmi sem I fonto*. ami nem közvetlenül szolgália a j cél elérését, vagyis magát a hadviselést. Mit kell tenni? Speer haditermelési mi­niszter említette, hogy a német név a pyőezelmert kész mindent végrehajtani és mindent odaadni. A nép készsége any- nyira egyetemes, hogy a rendkívüli teljes hatalommal felruházott hatóságok már a HBBBDHMMHí közeli jövőben kereszt ül vihet ik felada­taikat Azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása eddig túlsók korlátozásba üt­között. A totális háborúban többé nin­csenek semmiféle korlátok. A háború to­talitását már január 30-án kihirdettek, de csak lépésről-lépésre győződhettünk meg arról, hogy nem elméleti profiam­ról, hanem vesékbe vágó rendelkezések­ről van szp. A német hadigazdaság uj stádiumában van. Még kevesebb emberrel vi int eddig, kell túlszárnyalni azt, amit eddig teljesítettünk. Még több repülőgép­re és még több fegyverekre van -szüksé­günk. Hónapok óta megtörténtek az. elő­készületek. most a végrehajtásra kerül sor. Az erőket, az anyagokat, az embere­ket a nép átlagából vonjuk ki.1 Ez termé­szeteden nehézségeket hoz magával, de el kell viselni, mert politikai szükségesség. Hatalmas eltolódásokra kell számítani. Nem elég. hogy a lövegek, a készülékek és motorok jogát illetően minőségi előny­ben vagvunk, az is kell, hogy a tömegter­melést fokozzuk. Még pedig minden kö­rülmények között. Üzemi és más szem­pontok nem vehetők figyelembe. Ha ar- 1 ól van szó. hogv a fontos gyártást össze­vonjuk és tömeqesitjük. meg kell tennünk és fel kell használnunk azokat az eszkö­zöket és utakat, amelyek éppen kínál­koznak, ellenére minden áldozatnak „Józanul és a valóságnak megfelelően VpII cselekedni — folvtatia a Kölnische 7edung cikkírója. — Az ellenség a német lakások százezreit bombázta szét. Gver- mekeknek, nc-knek és férfiaknak kellett odaadniok életüket. Családok vesztették el tavaikat, ám törhetetlen maradt az olv sulvosan érintett városok lakosságának piptakarata és küzdelmi készsége. Ha a lakás mepyQmmisült és nínc°en más utia a segítésnek, akkor szükségotthonokat kell létesíteni. Am°nnvire ccqk tehetsé­ges az e<z,r?s bombakáro^ultaknak ma­miknak kell felénit°n'öl< ezeket a kis há- jripóVat. A néTT,°t Hk^sémüü ioarban ez­úttal fne-nak alkalmazni először sorozato­san etőállitott. tinizált ém'Petré'zeket. Ezek a ré^Vo-tek sem döo+ő mozzana­tok — fejeződik be az érdekes cikk — a döntő emroöül az. boov a nolitikai városaink romjai előtt sem kapi­tulál“. A Kötni cd1"! e Zeítl'ncr f°nti C'Ftro ípcor> vázol ia az aktuális német belső problémákat. A keleti hadszíntér A keleti hadszíntéren már három nap­ja zuhog az őszi eső, de az időjárás rosz- szabbodása nem befolyásolja a hadműve­letek hevességét. Kremencsugtól nyugatra 1 és délnyugatra a szovjet hadvezetőség ! olyan tömegű ember- és hadianyagot ve­tett küzdelembe a német arcvonal áttö­résére, hogy a berlini katonai körök is­mét azt a szokatlan kifejezést használják, amelyet csak igen indokolt esetekben al­kalmaztak a múltban, tudniillik, hogy ,,példátlan1' a Szovjet hadi potenciálja. A Dnyeper középső szakaszán ezzel a pél­dátlan tömegű haderő felhasználásával a szovjet hadvezetőségnek sikerült — mint az MTI berlini távirata szóról-szóra köz­li — Dnyepropetrovszk és Kremencsug között mély betörést elérni. Az összefüg­gő arcvonal helyreállítására a német vé­delem uj tartalékokat vonultatott fel, ugv, hogy a csata nagy hevességgel to­vább tombol. A harctér többi gyújtó­pontján, nevezetesen Csernigovnál, Go- melnél, Kievnél, Melitopolnál és Velikije Lukinál hajnaltól késő éjszakáig folynak a nagy szovjet rohamok. Az olasz arcvonalon is zuhog az eső, itt azonban az időjárás rosszabbodása a har­cok intenzitásának csökkenését vonta ma­ga után. Pillanatnyi1 ag az olasz hadszín­téren olyan csatározások folynak, amelyet a francia katonai nyelv igen találóan „guerre de position“-nak nevez, amit ma­gvarul megközelitően az „állásharc“ ki­fejezéssel tolmácsolhatunk. Másszóval ez annyit jelent, hogy Clark és Montgomery tábornok most taktikai lépéseket tesznek stratégiai vállalkozások bázisainak meg­teremtésére. NAGY JÓZSEF. Budapest egész belterülete földalatti gyors1 vasutat kap BUDAPEST, október 16. Általánosan ismert az az összefüggés és kölcsönhatás, amely a nagyvárosok fejlődése és helyi közlekedési rendszere között fennáll. A városias kiala­kulásnak elengedhetetlen előfeltétele a sürü közlekedési hálózat, de sürü közlekedési háló­zat sem képzelhető el sűrűn települt és lakott városrész nélkül. Ha a statisztikai adatokat figyelembe vesz- szük, azonnal látjuk, hogy Európa nagyva­rosaihoz hasonlóan Budapest is kivette a részét a lendületes fejlődésből. Lakossága 1840-től 1940-ig, tehát egy évszázad alatt 135.567-ről 1,162.822-rc, tehát majdnem tlzszeressére szökött, — ha pedig figyelembe vesszük a környékbeli településeket is, melyek Nagybudapest fogalma alá tartoznak, akkor 151.787-ről 1,732.065-« emelkedett, ami vi­szont mégnagyobb százalékarányt jelent. Budapest lakossága számának szédületes emelkedése különösen a megtizszeresedett for­galom lebonyolításánál éreztette hatását. A tengelyutak és a körutak közlekedési eszközei maholnap már kevésnek bizonyuknak az óriási forgalom lebonyolítására és ezért a főváros vezetősége tervezetet bocsátott ki egy olyan földalatti járatú hálózat építéséhez, amelynek őse, az 1896-ban, a Millenium alkalmával megnyílt és nagyforgalmu Ferenc József Föld­alatti Villamosvasút, mely mint ilyen, —• köztudomás szerint — első volt Európában. Ezideig máris több javaslattal foglalkozott a város közgyűlést A polgármester által javasolt gyorsvasúti hálózat 29 km. hosszú és négy fővonalból áll. E vonalak a következek; 1. Berlini-tér, Vilmos császár-ut, Károly király-ut, Muzeumköruit, Kálvin-tér, Üllői-ut, Nagyvárad-tér (öt km.). 2. Városliget (Erzsébet királyné-ut), Her- mma-ut, Állatkerti-ut, Hősök-tere, Andrássy ut, Gróf Tisza István-utca, Ferenc József-tér, Ferenc József-rakpart, Fővám-tér, Közraktár- utca, Boráros-tér (hét km.). 3. Bosnyák-tér, Thököly-ut, Rákóczi-ut, Kossuth Lajos-utca, Eskü-tcr, Dunai-alagut, Döbrentei-tér, Attila-körut, Krisztina-körut, Széli Kálmán-tér (nyolc és fél km.). 4. Széli Kálmán-tér, Margit-körut, Pálffy- tér, Dunai-alagut, Szent István-körut, Teréz- körut, Erzsébet-körut, József-körut, Ferenc- körut, Horthy Miklós-hid, Szent Korona-utja (nyolc és fél km.). Ez a hálózat a székesfőváros legforgalma­sabb útvonalait foglalja magában s mintegy gerincét alkotja közlekedési rendszerünknek. Tervezésénél az az elgondolás szolgált alapul, hogy a gyorsvasut mindenekelőtt a sűrűn la­kott területen vegye át a helyi közlekedés lebonyolitásának feladatát ■ A gyorsvasut megépítésével járó előmunká­latok máris megindultak. A főváros területén háromlábú, hatalmas talajfurási berendezések­kel dolgoznak a jelzett útvonalak forgalma­sabb helyein. 30—50 méter mélységig végzik a talajvizsgáló kísérletekei, melyeknek ered­ménye szintén nagyon befolyásolja a tervezett gyorsvasuthálózat földalatti elÉelyezkedisct. ____________1 9 4 3 október 2 0. ttBaannMMiawuu« S s i l r a m rí ó I# .f... Dériét históriát turult cl baráti körben Lukacs József, a/. Országos Szinéi /.kamara S/er/ődteiesi osztályának ve/ctijjc. A kit- ler/svári színház járó közönség -bizonyára élénkén emlékszik: a népszerű Luká< s Jós­kára, aki hosszú időn ál a színház főtit­kára volt, abban az időben amikor a riagy- mullu kolozsvári Nemzeti Színházat úgy hívták hogy kisebbségi Magyar Színház. Nos hát ebből a kisebbségi életünkből jól emlékszünk még milyen elragadó aranyos humorral igyekezett Lukács Jóska vidék rnitaru, felderíteni barátait, ismerősi\tt akiknek valami panaszuk, vagy szomorú­ságuk volt. A tréfákból kifogyhatatlan volt. Közismert, hogy úgy mondjuk, ,,no­tórius'1 viccelő, olyasvalaki, akihez az em­ber első kérdése rendszerint ez szokott lenni a találkozá kor,,Van-e valami uj vicced raktáron?“. Es Lukács Jóska ilyenkor mesélt, mókázott és ki nem fo­gyott az ötletekből. Mintha a humor aranyporaval akarta volna behinteni a ki­sebbségi sors sok keserűségét. A felszaba­dulás után Lukács Jóska eltávozott Kolozs­várról. Állást kapott Budapesten, de mon­danunk sem kell, hogy azért szivében-lel- keben dunaparti fővárosunkban is tőzs- gyökeres kolozsvári maradt. A napokban újra itt járt Kolozsváron s akkor mondta el baraţi körében az itt kö­vetkező, kedves kis történetet, amely any- nyira jellemző őreá. A változatosság ked­véért azonban nem költött viccet mondott el, hanem olyasvalamit, ami meg is tör lent. Régi kolozsvári barátjával találkozott Budapesten a déli órákban. A Nemzeti Színház közelében álltak, az Emke ká­vévá/. sarkán, s Lukács Jóska nyomban el­me idla, hogy miaőn villamosra várakozik ezen a forgalmas ponton, ahol a Rákóczi-ut keresztezi a Nagykórutat, pazar élvezetet nyuit számára, hogy megfigyeli, hány gya­nútlan járókelőt büntetnek helyben 2 pen­gős bírsággal a közlekedési rendőrök, ha szabálytalanul akarnak átkelni a forgalmas úttesten. Kitűnő szórakozás! — magyarázta barátainak Lukács Jóska. — Na, most jól figyelj — mondotta. —- Látod ott az a férfi már fizeti is a 2 pen­gőt. Ez egy. Alig egy-két perc leforgása után egy nőt szólított meg a rendőr s azt is azonnal megbírságolta. — Ez már kettő — számolta a barát. Meglátod, egy ne­gyedóra alatt legalább huszonöt-harminc gyanútlan vidéki fog fizetni — mondott:- Jóska. — Közben a barátjával együtt egy­kedvűen ették a szilvát. Egyszer csak azt látja Lukács Jóska, hogy a rendőr feléjük közeledik. Felcsillanó szemmel böki meg barátját: ,,Látod, most erre jön a zsaru, ugylátszik itt is lesz egy „Pali“ valahol“. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a rendőr egyenesen hozzálépett s így szólt: — Szabad a nevét, uram? Ámulva kérdezte erre Jóska: Miért?, hi­szen meg sem mozdultam innen. — Tudom kérem — mondta a rendőr —> de [itt vannak a szilvamagok a földön. Mégis csak vigyáznunk kell embertársaink testi épségére. Sajnálom, de meg kell Önt büntetnem. Szabad a két pengőt? Mit volt mit tennie, a rokonszenves Lu­kács Jóskánknak ki kellett fizetnie a két pengőt a néhány kiköpött szilvamagért. Mondanunk sem kell, hogy barátjával együtt, annak jóízű hahotázása közben nyomban sarkonfordult és igyekezett gyor­san eltűnni a forgatagban. (g. a.) KOSSUTH LAJOS: Magyarországért A Nemzeti Könyvtár ioj—104. száma. A Nemzeti Könyvtár nagyjelentőségű kulturmunkát végez akkor, amikor időtálló irodalmi müveket ad fillérekért olvasói kezé­be, hogy ezáltal e müvek a széles néprétegek közkincsévé váljanak. Petőfi száma után most Kossuth Lajosnak, a magyar nemzet le­gendás hősének Magyarországért cimü írását jelentettük meg, amely az „Irataim az emig­rációból“ hatalmas müvének egy kis töredé­két képezi. A történelem viharos napjaiban jó az em­bernek csillagok után kutatni a történelem ködös égboltozatán. így indul el ma a ma­gyar lélek nagyjainak megkeresésére, hogy náluk időzve, a magyarság megmaradásába vetett hitét megerősítse, kétségbeesését elosz­lassa, reménységét fokozza. A magyarságnak ilyen hőse: Kossuth Lajos. Nincs a magyar történelemnek még egy alakja, aki mélyebben élne fajtánk szivében s aki hatalmasabb be­nyomást hagyott volna a világtörténelemben, mint ő. „Magyarországért“ cimü munkájában, amely tulajdonképpen szózat Európához, rendkívül időszerű és minden sorában érde­kes felolvasásait találjuk, amelyben ott el és lüktet a magyar öncéluságnak, az igazságnak, szabadságnak és függetlenségnek gondolata. A külsejében és belső tartalmában egyaránt tetszetős kettős számot Fáy Dezső illusztrálta. Ára; 60 fillér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents