Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-20 / 237. szám
^943 október 26. ellenzék Előre kívánom bocsátani és egyben hangsúlyozni, hogy az alábbi cikk megírásához nem a Kolozsvárt megtartott rnunkáspárlamenten elhangzottakkal kiivanok JofQV^lkó^ni, ma i ezuttctl ubbcin mindössze annak bizonyítékát látom, hogy a magyar munkásság jelentős része nemzeti alapon, tehát a nemzet egyetemével együtt kívánja a maga sorsát irá- cnyitani. Ezt természetes jelenségnek tartom, mint ahogy annak kell hogy tartsa mindenki, aki hisz az emberiség fejlődésében éS annak törvényszerűségeiben. Nem táftom azonban elegendőnek sem a munkásság részéről azt, ha egyszerűen ;kijéléfiti, ■ hogy ezentúl ,,nemzeti alapon“ kíván állani, isem a társadalom más Vészétől, ha ezt a kijelentést tudomásul veszi és a maga javára örömmel elkönyveli. ţ A munkásságot és ezzel a munkásprob- tlémát a XVIII. század ipari forradalma teremtette meg, a kapitalizmus, majd a technokrácia és a materiális világszemlélet teljesítette ki. A liberalizmus nagy évszázadában a munkásság külön és szigorúan elzárt kasztja alakult ki és ezzel együtt teremtődött meg a külön munkás szellemiség is, mely mereven önmaga felé fordulva szembehelyezkedett minden rajta kiírtál állóval és elsősorban a tőkével, valamint annak képviselőjével, a munkaadóval. Nagy és észszerütlen általánosítás következett ezután és a munkásság mindenkit, aki nem volt fizikai munkás, azonosított a tőkéssel és annak világszemléletével, más Szavakkal ellenfélnek tartott. Viszont nem volt képes .megtalálni afelé a réteg felé sem az utat, amelyből született: a parasztság felé és hogy ez igy történt, abban bizonyára nem csekély szerepet játszott az osztálygőg, ami a munkást, mint a földművessel .szemben ,,magasabb társadalmi osztályhoz“ tartozót eltöltötte. Így maradt a munkás — munkás, eltelve haraggal és gyűlölettel mindenki iránt, aki nem osztozott sorsában. Ezért utasított eleve vissza minden „felülről“ jövő kezdeményezést s ezért volt az, hogy a munkásban mások különös lényt és félelmes ellenfelet láttak. Ezen a ferde és hazug helyzeten egyik oldal sem segíthetett. A légkör meg volt fertőzve bizalmatlansággal, előítéletekkel, csökkentérzéküséggel és félelmekkel. A munkás és a tőkés között isoha nem tudott kialakulni az a patriarchális viszony, ami kialakult a földműves és a birtokos között a történelem bármely időszakában. A nemzetközi tőke ellen küzdő munkásság maga is nemzetközivé lett és kétségkívül joggal öncélú magatartása oda vezetett, hogy a nemzet ügyeivel, eszméivel és gondolkozásával nem tudott azonosulni. Ez az elzártság „felfelé“ is öntudattal, sőt gőggel töltötte el s igy ringatta magát olyan illúziókba, hogy egyedül ő képes é$ jogosult az emberiség sorsát irányítani éis esett áldozatául olyan tévhitnek, hogy rajta kívül másokra nincsen szükség. Így hajtották végre a nagy orosz forradalmat, amelynek során kiirtották a „középosztályt“ és a születési, szellemi, valamint pénzügyi arisztokráciát. Talán csak azért, hogy néhány év múlva ők maguk a maguk 'Soraiból teremtsék újra. A oiagy szociális változásnak tehát mindösz- sze talán annyi értelme volt, hogy eltüntessenek néhány millió embert azért, hogy helyét másik néhány millió foglalja el... kétségkívül más öntudattal, világ- szemlélettel és erkölccsel, vnAnt amilyennel az elpusztítottak rendelkeztek. De, hagy ez az uj öntudat, világszemlélet és erkölcs valóban lényegbeli változásokat hozott-e, azt majd csak egy jóval későbbi kor tudja megállapítani. Ahol azonban a társadalmi ellentétek nem feszültek annyira túl, mint Oroszországban és ahol a forradalom egyéb feltételei is hiányoznák, ott a forradalom nem született meg, vagy ha igen, úgy halva. És itt van a pont, ahol időszerű elgondolkozni, éppen a háború ötödik esztendejében és ezzel talán már a küszöbén annak a nagy változásnak, amelyen az emberiségnek szükségképpen át 'kell esnie. Jó ilyenkor tiszta vizet Önteni a pohárba. A kérdés az, hogy a munkásság és a társadalom többi rétege között megvan-e egyáltalán a hajlandóság az együttműködésre? Magyarprszági vonatkozásban erre talán nyugodtan válaszolhatjuk, hogy igen. Ma egyáltalában nem az első világháború munkástömegeivel kell számolnunk, hanem egy számban rendkívül felduzzadt, de 'minőségben ugyanolyan mértékben feljavult és... am.i a fődolog... vétségében iis immár döntő százalékban 'magyar munkássággal. A magyar mun- Jcássáo m.a már nem áll zsidó vezetőkből, egenből jött nemzetközi szellemű elő- .unkásokból és művezetőkből, valamint a nemzetiségekkel erősen kevert magyar ipari és gyári napszámosokból, akiket k? vetett valamely oknál fogva a falu, ‘ hanem magyarokból. Ez a magyar munkásság hazájának érzi az államot és közösséget vállal a nemzet egyetemével. Az ut és lehetőség tehát megnyílt a nagy összefogásra és úgy gondolom, nem tévedek, ha annak egyetlen akadályaként a bizalmatlanságot jelölöm meg, amely, sajnos, még ma is fennáll. A bizalmatlanságot azonban nem lehet sem szép szavakkal, sem gyűlésekkel, sem ígéretekkel eltüntetni egyik oldalon sem. A dolgot őmagát, az embert kell nézni, annak minden vágyával, gondolatával, méltóságával, erényével és hibájával. Természetes, hogy mindenki többet akar, mint amije van. De mint ahogy a „középosztálybeli polgár“ nem álmodozik palotáról és yachtról, úgy a munkás álmai is korlátozódnak, tiszta és egészséges lakásra, rendes ruhára, jó élelemre, munkájának tisztességes ellenértékére, annak és személyének megfelelő megbecsülésére, valamint arra, hogy ha arra valóak, úgy gyermekeiből „többet“ nevelhessen, mint ami ő maga. Gondolom, itt van az emberi nyitja a kérdésnek. És gondolom — lehet, hogy kinevetnek érte korunk materialistái —, a lényeg nem annyira az anyagiakon, mint a szellemieken és lelkieken van. Mert nem az fáj a munkásnak, hogy szegény, hanem az, hogy a. szegénységéért lenézik. ÉS méltán nevetségesnek és gyűlöletre méltónak tártja ezt a lenézést, amikor tudja, hogy a vele félvállról beszélő tisztviselő nagyobb nyomorban él nála és a köz szamára aránytálánul kevesebbét termel, mint o. ideálisan talán soha nem lesz megoldható ez a kérdés. Az iS bizonyos, hogy törvényekkel és szociális intézmények gyarapításával sem oldható még. De nem kötelességünk-e leoalább arra törekedni, hogy megközelítsük? S erre csupán egyetlen mód kínálkozik: az ember megváltozása. Elég nehéz időket élünk ahhoz, hogy megváltozzunk benne, munkás és nem munkás egyaránt. A formák végső eredményben lényegtelenek, az lényeges, ámi bennük van: a tartalom. A magyar munkásság a maga létformáit magyar és nemzeti tartalommal akarja betölteni. Mindössze arta kell tehát most ügyelni, hogy ez a tartalom valóbán magyár és valóban nemzeti legyen. S ha ez így történik, akkor a magyar munkásság méltán emelheti fel a szociális haladás zászlaját, amely alá — mint azt az Erdélyi Párt elnöke mondotta nemrégiben Kolozsvárt — minden jóákaratu magyar ember sorakozik. Ugyanakkor szükséges azonban, hogy a magyar munkást mindenki magyarnak, embernek, s a Társadalom értékes tagjának tekintse, megbecsülje s aszerint érintkezzék Vele Rack Ferdinánd t&xtilfceresftedőt és alkalmazottait felmentette az azsora- birőság az árdrágítás vádja alól KOLOZSVÁR, október 20. A kolozsvá- ) ri törvényszék uzsorabirósága Biró Lajos ( dr. törvényszéki bíró elnöklésével tár- ; gyalta tegnap Kuck Ferdinánd és társai “ Mátyás király-téri textilkereskedő árdrá- ; gitási ügyét. Kuck Ferdinánd és felesége, j valamint üzletvezetője, Walter Sándor és i alkalmazottai: Turóczi Oszkár és Jokíts Helén ellen ez év augusztusában indított eljárást a kolozsvári ügyészség. A vádirat szerint a főtéri Scherg-üzletben, valamint a Kuck-féle üzletben ez év juliüs 29-én, illetve augusztus 6-án az alkalmazottak megtagadták a jelentkező vevőknek a ballonvászon kiszolgálását, holott volt árukészletük. A vevőkként jelentkezők a közellátási hivatal ellenőrei és detektívek voltak, akik azonnal jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Az uzsorabirósági tárgyaláson Kuck Ferdinánd elmondotta, hogy a kérdéses alkalommal ő nem tartózkodott Kolozsváron. Ballonvásznuk csakugyan volt, de az áru akkor érkezett, még nem volt idejük az alkalmazottaknak átvenni, kartotékéin! és az árakat kiszámítani. Kijelentette Kuck Ferdinánd, hogy ő sohasem adott olyan utasítást alkalmazottainak, hogy valamit drágábban adjanak, vagy az árut bárkitől megtagadják. Hangoztatta, hogy tiz évre visszamenőleg minden árujáról pontosan el tud számolni, ami üzletébe érkezett és amit eladtak és olyan kartotékrendszert vezetett be üzletében, hogy annak alapján bármilyen időpontban meg lehet állapítani az egész árukészletet és azt, hogy valamely beérkezett áruból mikor mennyi fogyott el. Kuck Ferdinándné kihallgatása alkalmává^ elmondotta, hogy kizárólag adminisztrációs munkát végez az irodában és semmit sem tud az állítólagos árumegta- gadásrél. Turóczi Oszkár, a Scherg-cég alkalmazottja kijelentette, hogy a kérdéses alkalommal csakugyan azt mondta a vevőkent jelentkező ellenőröknek, hogy nincs ballonvászon, mert az árut hivatalosan még nem vették át, de azt is hangsúlyozta» hogy jöjjenek vissza egy hét múlva, mert akkor rendelkezésűre tudja bocsátani a kért anyagot. . Waiter Sándor, a Kuck-cég üzletvezetője szintén hasonló értelemben vallott. Elmondotta, hogy abban az időben sokáig betegeskedett és az üzlet túlzsúfolt forgalma miatt olyan egészségi állapotban volt, hogy először nem is értette tisztán a detektívek kérdését, de később kijelentette, hogy az áru átvétele után adhatnak csak ballonanyagot. JOkíts tíelén kihallgatása alkalmával elmondotta -hogy a rövidáruosztályon teljesít szolgalatot és a vevőként jelentkező detektiveket az üzletvezetőhöz utasította. A vádlottak kihallgatása után kihallgatta a törvényszék az ügyben szereplő közellátási ellenőröket ésí d-etektiveket Bozóki István és Jánosi Gyula közellátá si ellenőrök elmondották, hogy augusz- tus elejen a Scherg-fele üzletben vevőként jelentkeztek. Felsőbb utasításra mentek oda és ballonanyagot kértek. A segéd kijelentette előttük, hogy nem tudja őket kiszolgálni, mert aZ áru még nincs átvéve, ellenben egy hét múlva rendelkezésükre tud állani. Elmondották azt is az ellenőrök, hogy a kérdéses alkalommal a ballonanyag szemmellátható helyén az üzlet polcáin volt elhelyezve. Zsiga Gyula détektivgyakórnok elmondotta, hogy Deák Ferenc nevű kartársával a Kuck-féle üzletben jelentkezett vevőként és ballonselymet kért. Az eláru- sitónő kijelentette előttük, hogy ő nem a szövetosztályon van, ezért az üzletvezetőhöz utasította őket. Walter Sándor üzletvezető először azt mondta, hogy nincs ballonvásznuk, mikor pedig felfedték kilétüket, azt inondota, hogy van ugyan a kérdéses áruból, de Kuck Ferdi- nándtól azt az utasítást kapta, hogy amíg ő vidéki útjáról haza nem jön, ne adjanak el az anyagból. A tanúkihallgatások után szakértőként kihallgatta a bíróság Desbordes Viktort, az „Akarat“ Szövetkezet igazgatóját. Des- bordes igazgató kijelentette, hogy egy lelkiismeretesen vezetett üzletben az áru átvétele és az uj árak megállapitása csakugyan sok időt vesz igénybe és sokszor előfordul, hogy napokig sem kezdhetik meg valamelyik frissen beérkezett anyag kiárusítását, mert vagy a számlákkal van baj, vagy nincs megfelelő alkalmazott vagy egyéb akadály merül fel. Elmondotta azt is a szakértő, hogy a Kuck üzletében vezetett kartotékrendszer szinte páratlan a maga nemében és abból bármikor meg lehet állapítani az üzlet készletét. A bizonyítási eljárás befejezése után Schlett Jenő dr. kir. ügyész változatlanul fenntartotta a vádat. A végső szó jogán Kuck Ferdinánd kijelentette, hogy üzletében soha, semmiféle szabálytalanságot nem követtek el, különben is a kérdéses ballonanyag olyan mürostos volt, amiből mindenütt lehetett kapni, kész kabátokat is árusítottak, tehát nem is lett volna érdeke, hogy az árut megtagadják a vevőktől. A perbeszédek után az uzsorabiróság valamennyi vádlottat felmentette a vád és következményei alól. Az ítélet ellen az ügyész semmiségi panaszt jelentett be. Diétfitf Icéizll elő a magyar iijusftg (Nagyváradon N Agy váradról jelentik: Az Lrdclyi I ma- lók Körének keddesti vitaestjén a kör felkérésére résztvett Albrecht Dc/.'ő ors/ággyiilcsi képviselő is, az erdélyi fiatalság régi vezére. A vitaestén nagy számban jelentek meg a nagyváradi fiatalság köréből, s azon több törvényhozó is résztvett. igy Patzkó Elemér, Kortsmáros László képviselő, Medvigy Ferenc felsőházi tag és sokan mások a politikai és társadalmi élet vezetői közül. Albrecht Dezső mintegy másfélórás előadásában főként azokat a feladatkörödet világította meg, amelyeket az erdélyi fiatalságnak tisztáznia kell és elsősorban ezeknek a feladatköröknek a sorrendjét kell megállapítani, hogy helyesen végezhessék a munkát. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy ezekből a Vitákból ki kell rekeszte'ni a pártállást, mert csak ilyen alapon lehet józanul és tárgyilagosán hőzzászólni a nemzet nagy problémáihoz. A mult tanulságaim okulva._ láthattuk, högy 1848-ban éppúgy, mint 1919-ben äz volt a tragédia oka, hogy nem állapították meg pontosán a teendők sorrendjét és egyszerre több olyan problémát akartak megoldani, amelyeknek együttes megoldása nem lehetséges és* ez végül az erők szét- forgácsolódásához és a katasztrófához vezetne. A legfontosabb annak megállapitása, hogy az első és legnagyobb feladat az állam erejének biztosítása és azután következnek a társadalmi problémák megoldásai, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezek elha- . nyagolhatók, vagy másodlagos kérdések. Ennek a valóságát a legjobban az erdélyi fiatalok érzik át, akik megismerhették 22 év alatt, mit jelent idegen államban élni. Ezek a vitaestek rendkívül fontosak abból a szempontból, hogy azokon a fiatalság szellemi vezetősége átfogóan megállapíthassa, melvek a legfontosabb teendők és tiszta képet alkosson magának arról, melyek azok a feladatok, amelyeknek az elvégzését még a háború a’att és melyek azok, amelyek elvégzését a háború utárí kell programúiba venni. Az előadásért, amelyet végig igen nagy érdeklődés kisért és sokszor szakították félbe tapssal, Soós Lajos, az Erdélyi Párt nagv- váradi tagozatának főtitkára mondott köszönetét. Az előadást vita követte, amelyen többen felszólaltak. Többek között Daróczv Kiss Lajos, az erdélyi fiatalság legfontosabb feladatául a szórványkérdés gondozását jelölte meg. A főtitkár felkérte Albrecht Dezsőt, hogy az erdélyi fiatalság irányító munkájának szervezését vállalja el és ezzel összefüggésben készítse elő a karácsony és szd- veszter között a kör nagyváradi diétáját, amelybe bekapcsolják Erdély egész fiatalságát. Albrecht Dezső szívesen vállalta a diéta ej1 őkéi7kését, hangsúlyozva, hogy csak előkészítője és nem vezére akar lenni ennek a mozgalomnak, amelynek vezérre nincs is szüksége, hanem csak időnként választott elnökökre. Egyben meghívta a nagyváradi fiatalságot. hogy vegyenek részt a kolozsvári Erdélyi Kör munkájában. Tátrav Barnabás tanár viszont arra kérte a kolozsvári fiatalságot, hogy vegyenek tevékenv részt a nagyváradi fiatalság szellemi akcióiban. 3 _ Romain Roland marhalt regPárisból jelenti a DNB: A kedd geii lapok jelentése szerint Romain Rolland francia iró 75 éves korában meghalt. VITÉ^ BÉE«Y ALAJOS ALTÁBORNAGY 4 SZÉKELY- FÖLDÖN SEPSISZENTGYÖRGY, október 20. (M. T. I.) Vitéz Béldy Alajos altábornagy hétfőn Sepsiszentgyörgyre érkezett. Fogadására az állomáson megjelentek a katonai és polgári előkelőségek, köztük Szent-lványi Gabor dr. főispán. Kivonult a leventék diszszázada. Vitéz Béldy Alajos kedden megtekintette a leventeotthont és a sportpályát, majd Eresz- tevénybe utazott, ahol megkoszorúzta a Gábor Áron-emlékművet. Ah altábornagy ezután a kézdivásárhelv—kovásznai leventekörzetek megszemlélésére indult és a szemle befejeztével visszatért Sepsiszentgyörgyre. A svéd parlament titkos ülésen foglalkozott a katonai kérdésekkel Stockholmból jelenti a DNB: A második kamarában és a felsőházban Hansson miniszterelnök és Günther külügyminiszter mondott hétfőn külpolitikai nyilatkozatot. Az országgyűlésen több indítványt nyújtott be a kormány, igy az igazságügyminiszter a svéd rendőrség helyzetéről háború esetén. A nemzetvédelmi miniszter felhatalmazást kért úgynevezett ágyurombolók építésére. A pótköltségvetésben rendkívüli lőszerbeszerzésre 52 és félmillió korona megszavazását kérte. Azonkívül azt javasolta az országgyűlésnek, hogy erre az évre fogadjon el általános készenléti költségvetést. A svéd kormány javaslatot terjesztett a parlament elé, amelyben'a háború után az északi államok számára folyósítandó százmillió svéd koronát kitevő svéd újjáépítési segély megszavazását kérte a2 országgyűléstől. A képviselőház rövid megnyitó ülésén a konzervatív és a szociáldemokrata párt részéről felvilágosításokat kértek a kormány katonai intézkedéseiről, az idegen repülőgépek ügyében tanúsítandó magatartásról és az Ülvén svéd tengeralattjáró elsüllyedéséről. A nyílt ülés után egv óránál tovább tartó titkos ülés volt és a miniszterelnök, valamint a külügyminiszter áttekintést nyújtottak a kül- és belpolitikai helyzetről. Szerdán kezdődik meg a külpolitikai vita a parlament nyílt ülésén. If© g jegy itself! ü muxakáskérdésliez Iría; Zaihurecxlty Gyufa
