Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-16 / 234. szám

^943 október 1 6> ELLENZ Népi írásfudőb,vagv írástudó nép? RÉSZLET SZABÉDI LÁSZLÓ OKTÓBER 14.-ÉN TARTOTT SZABADEGYETEMI ELŐADÁSÁBÓL cm l \'i (?■> lih 3X8 jßri T3 uA i£V IÖS •on Jöi ■ra 3m M JO'I irn Js cH A másfélszázados török megszállás, m?ly a magyar munkahelye!; hadszíntérré, a meg­szállt és meg nem szállt Magyarországot két egymással ellenséges hadsereg felvonulási te­rületévé tette, meggátolta a magyarság kor­szerű fejlődését. A nemzedékröl-nemzedékre hagyományozott müveltségállomány nemhogy gyarapodott volna, hanem inkább még csök­kent, az élet átmenetivé vált, a 'nép üldözött vaddá. Ahogy Kölcsey írja: ,.B.ujt az üldö­zött s felé Karó nyúlt barlangjában; Szerte ' nézett s, nem leié Honját a hazában.“ A tö­rök hódoltság alól való felszabadulás után a tennivalók dandárja várt a magyarságra, mely azonban nem leié honját a hazában a felszabadulás uţân sem. Azok a társadalmi rétegek, melyek legkevésbé szorultak a mü- veltséghagyományozásnak szóbeli, társadalmi. módjára, legkönnyebben segíthettek magukon, mert legbővebben meríthettek akár a német, akár más európai nép műveltségének kincses- házából. Csakhogy ezek, valóban, a művelt­ségnek mentői magasabb fokára emelkedtek, annál műveletlenebbekké váltak. Nem azért, mert az a kultúra, melyet elsajátítottak, Idegen faj leikéből születeti:, hanem azért, mért idegen társadalom szükségleteire volt felelet. Azok a német parókás, német versek­kel bíbelődő főnemesek és nemesek, akiket Berzsenyi rut sybarita váznak bélyegez meg, éppen , olyan, felesleges műveltségi javakat tettek magukévá, m:nt a meztelenül, de ci­linderben szaladgáló néger; — és ez a, típus, sajnos, mai társadalmunkban is gyakori. Bi­zonyos körökben .nem is tekintik műveltnek az olyan magyart, aki nem olvassa, termé­szetesen eredetiben Proustot. Úgy fityeg a hónuk alatt , Proust, mint a gazdag paraszt szalonjában a zongora. Természetesen., nem, nekik nincs közük Prousthoz; — a magyar társadalomnak nincs köze hozzájuk. A 19. század „magyar sphaeraból kiesett német-magyarjai“-nak ez a gyarmati művelt­sége nemcsak azért volt veszedelmes, mert német volt, sőt nem is ezért volt veszedelmes, hanem azért, mert megfertőzte az agyakat, meghonosította az agyakban egy időtlen, egy levegőben lógó. egy magamagáért való mű­veltség torzképét, melynek bírása aztán jobb­jainknak becsvágya lett. Vajha a magyarnak is volna. egy ilyen szép, levegőben lógó mű­veltsége.! De ne legyen ám az se a németnek, se a franciának, se az angolnak a szolgai fordítása, hanem legyen eredeti. Lógni lóg­jon ugyan a levegőben, de magyar nemzeti sajátságokkal terhesen lógjon. Nem is másra való a műveltség, minthogy bizonyítsa a nem­zet tehetségét és tükrözze eredeti sajátságait — kiknek? azoknak a hitvány külföldieknek, akik folyvást csufolkodnak, hogy nincs a magyarnak nemzeti műveltsége. Hát csinálni kell,, hogy legyen, hadd lássa a gonosz kül­föld. Kövezzenek meg érte, nem tudom el­nyomni azt az érzést, hogy a 19. század, mely célul tűzte ki a magyar műveltség megteremtését —■ és ma is vannak, akik úgy beszélnek' a magyar műveltség megteremtésé­ről, mint a világ legtermészetesebb dolgáról és mindig egy amolyan tankönyvekbe bele­férő műveltségre gondolnak — mondom, ez a 19. század a nemzeti műveltség megteremtő- j sét voltaképpen nemzeti kötelességnek tar- 1 tóttá, egy olyan díszes tehertételnek, melyet j Európa színe előtt minden magára valamit adó nemzetnek vállalnia kell. A számos sür- j gős magyar tennivaló mellé követelőző te­kintettel lépett s még pedig mindjárt az első helyre a nemzeti sajátságainknak megfelelő eredeti műveltség megteremtésének a feladata. Hogy a magyar népnek nem a külföld szá­mára kell egy faji sajátságait tükröző hasz­navehetetlen nemzeti műveltséget kiverejté- kezni, az talán Petőfi Sándornak jutott leg­először eszébe. Hányszor halljuk még ma is a büszke szót, hogy a külföld nem arra ki­váncsi. hogy mit tanultunk tőle, hanem hogy mit alkottunk a magunk sajátságai szerint va­lót; mit mondjak erre. igen tisztelt hallgatóim, egyebet, mint azt, hogy a külföld elegitse ki másut eredetiséget hajhászó vadászszenvede- lyét; ,a mi műveltségünk nekünk legyen jó. ne másoknak. De ha csak arról volna szó, hogy a *9- század egy légüres térben lógó nemzeti mű­veltséget teremtett, még hagyján volna; a baj az. hogy gyakorlat és tudomány teren sür­gős és fontos; kérdések maradtak éppen a nagy tevékenység miatt, az erők haszontalan fel- használása miatt megválaszolatlanul. Szellemi életünk vezetői a nemzeti géniusz ködkepe után szaladtak és nem akarták észre^ venni a zavaros, sU lakos, kavargó, forrongo, kiala­kuló félben levő magyar társadalmat; nem­zeti műveltségünk egyedüli letétemenycseikent őrködtek azon, hogy a magyar társadalom valóságai három lépés távolságban maradja­nak a géniusz csarnokától. Szentegyház a köl-v tészet, kiáltotta Petőfi, amelybe belépni bocs- korban, sőt mezítláb is szabad. — Nem a váló, csak annak égi mása, felelte halkan a fajmagyar í\rany. természetesen ő lett aka­démiai tag, nem Petőfi, de természetesen nem azért, mert fajmagyar volt. Míg az iskola ezt a valóságtól három lé­pésre megmerevedő magas műveltséget ter­jesztette. természetesen elsősorban a városi lakosságnak mély kézügybe kapta a közép­fokú s a felső intézeteket és kitermelte a lel­kes, hazafias, őnérdekii magvar tanultréteget (melynek a magyar valóságoktól való 'távol­ságát csakugyan növelte idegen származása is, de miért? nem faji alkata miatt, hanem mert műveltségének iskolán kivül, társadalmi utón szerzett elemei, családi hagyományai, személyi kapcsolatai stb. idegenek voltak). — addig az iskolán kivül rekedt magyar társa­dalom heroikus munkát végzett egy n.eki ma­gának való, hasznavehető korszerű műveltség megteremtésére. Györffy István jegyzi meg egyik könyvében, hogy az alföldi parasztság nem az őt támogatni hivatott állami admi­nisztráció segítségével, hanerp annak sokszor jószándéku és mégis ellenséges nyomása elle­nére alkotta meg modern életformáját. Ez némi túlzással az egész iskolán kivül rekedt magyarságra all. Ez az iskolán kivül rekedt magyarság megszállotta, gyakran hihetetlen nehézségek árán. nem is titkolt ellenséges nyo­más ellenére, az ország minden megszállható területét, elsősorban az Alföldön, majd meg- ülte a városokat. E pillanatban a munkahe­lyeket túlnyomó többségben a magyar nép fiai tartják megszállva. Az idegen szárma­zásúak mindinkább a vezető állásokba szo­rulnak és vagy idegesen; vagy megértéssel fo­gadják az ostiomot. Hogy van-e közöttük érdekszövetség vagy nincs, azt nem tudom, de ez tökéletesen mindegy is; a magyar elem ostromának már nem tudnak ellenállni. A polgárságba egyre növekvő mértékben ömlik a' magyar vér s a magyar elem itt is főleg a perifériákon foglal helyet. Aki emiatt pa­naszkodik, az nem lát világosan. Kétségte­len, hogy ez a helyzet járhat — s jár is — pillanatnyi kellemetlenségekkel; a jövő szerm pontjából azonban mégis a helyzet ilyetén ala kulása a megnyugtató. Megnyugtató, hogy polgárságunknak éppen magyarabb részét — mely leginkább érzi. mert legkénytelenebb érez ni a törvényt, hogy „itt élned, halnod kell“ — nemcsak vérségi, hanem társadalmi szo­lidaritás is kapcsolja a legszélesebb tömegekhez. Valóban a 19. század legnagyobb súlyú művelődéstörténeti eseménye az, hogy a kot és helyzet követelte munkahelyek megszállása, a magyar társadalom modern munkakereteL rek magyar vérségü elemmel való feltöltése, elindította természetszerűen a magyar nép differenciálódását és igy megteremtette a kor­szerű magyar műveltség kialakulásának a tár­sadalmi feltételeit. Ez a korszerű magyar mű­veltség a differenciálódott ricp egyes rétegei­nk kölcsönös egymásrahatasábóí fog meg­születni, illetve szemeink előtt alakul ki. Két­ségtelen. hogy régi hagyományaihoz ma már egyetlen rétég sem ragaszkodik programsze­rűen, sőt egyik-másik réteg mintha mohon, dühösen törne megtagadásukra. Aki messzebb néz, nem ijed meg ettől, mert tudja, hogy egy egész nép még akkor sem bújhat ki a bőréből, ha akarja — vagy ha vezetői akar­ják. De legyünk tisztában azzal is, hogy az életben való boldogulás nem jutalomkönyv, melyet vizsga alkalmával oszt ki az iskola. Ugyanazt a társadalmi csopoitot, pl. az ipari munkásságot, melyet intellektueljeink népi mozgalma népi műveltségből vizsgáztat, a magyar társadalom egésze is vizsgáztatja, Ha nem is olyan feltűnően és nem is olyan han­gosan. mint ezek.v Lehet, hogy a magyar nép szemre-látszatra hűtlen lesz népi hagyomá­nyaihoz, de ez csekélység ahhoz a herkulesi munkához képest, mellyel a csendben vizs­gáztató magyar társadalom egészét teszi nap- rcl-napra növekvő mértékben magáévá és ezzel mind magyarabbá. Azok a fiatal népi intellektuelek, akik éle­tük javarészét az iskolában töltötték, talán legelevenebben támadják nevelőiket, de talán leginkább gondolkoznak a megtámadott ka­tegóriáiban. Leginkább hajlanak egy ellen­kező előjelű, de valójában ugyancsak gyar­mati — t. i. nem valóságos szükségletekre felelő — műveltség gondolatára, melynek megalkotása az értelmiségiek, terjesztése pe­dig az iskola dolga volna. Mindegy. Mozgal­muk, a népi mozgalom mégis annak a jele. hogy találkozni akarnak a valóságokkal, át akarják hidalni azt a társadalmi szakadékot, mely tanultjaink és a nép között tátong s ezzel azt az égföldközt, mely társadalom és műveltség közé ékelődött. Mégis ők a leglel­kesebb olvasói azoknak a népi Íróknak, akik már a műveltség váltás Ígéretét, sőt részben megtörténtének hírét hozzák. 'Hírét hozzák, mert nagy változásoknak kellett történnie a mélyben, ha csoportosan tud felvetni magas mértékkel mérhető verseket, regényeket, ta­nulmányokat ontó zselléreket, parasztgazdá­kat és ipari munkásokat. Az uj magyar mű­veltségben természetesen meglesz az őt meg­illető helye a hagyományoknak is; a népi be­állítottságú fiataloknak semmit sem kell meg- tagadniok, csak valamivel többet kell elfo- gadniok, mint amennyi e pillanatban talán szivük szerint való volna. Előadásom címében felállítottam az alter­natívát: vájjon népi írástudókra van-e szük­sége a fejlődésnek, vagy pedig írástudó népre. Feleljenek, igen tisztelt hallgatóim, maguk a tények: egy Sinka Istvánban, Szabó Pálban, Nagy Istvánban, Veres Péterben, Horváth Istvánban maga az Írástudó nép jelentkezik és kér helyet — még a tankönyvekben is. Szinyel-Merse hm vallás- és közoktatásügyi miniszter megtekintette a Gyilkos-tó felett épülő főiskolás mensilékházat Befejezéshez közeledik a MEFSOK Gyilkos-tó melletti menedékházának fel­építése. A főiskolások téli sportolására nagy lehetőséget fog nyújtani a Gyilkos­tó felett, a Nagygohárd oldalában épülő két épületből álló főiskolai menedékház, amely a legideálisabb siterep közvetlen közelében épült. Mindkét épület teljes kényelmet nvujt a sportoló főiskolai ifjú­ságnak és berendezése minden kívánal­mat kielégít. Az építkezés, amely már két éve folyik, erdélyi munkaerők nagyobb mértékű foglalkoztatását jelentette. Az, uj menedékház lehetővé teszi az erdélyi egyetemi és főiskolai hallgatók téli sport­életének fejlesztését és azt, hogy az er­délyi egyetemi és főiskolai hallgatók nyá­ri üdülésükre kedvezményes, vagy telje­sen ingyenes üdülőszálláshoz jussanak. A menedékház a legszebb természeti kör­nyezetben épült fel és minthogy már a belső szerelőmunkák folynak, a közeljö­vőben át is lehet adni hivatásának. Az építkezéseket különben legutóbbi erdélyi tartózkodása során Szinvei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter is megtekintette. (MTI.) Másféléül börtönre ítélte a törvényszék Ajtol Károly volt városi közélelmezési hivatalnokot „onnoN it lakberendezési vállalat Kolozsvár, Mátyás király-utca 1. -szám. Telelőn: 15-84. Üzem: Magyar-utca 5Î. szám. Telefon: 40-77. Cégtulajdonos: HORVÁTH M. ZOLTÁN, KOLOZSVÁR, október 16. A kolozsvári törvényszék háimas büntetőtanácsa Grois László cir. törvényszéki tanácselnök el­nöklésével ítélkezett tegnap Ajtai Károly .volt városi napidijas írnok hivatali sik­kasztási és közokirathamísitási bünperé- ben. Ajtai Károly a városi közélelmezési hivatal cipőosztályán dolgozott. 1941 jú­lius havában a cipöutalványok közül el­sikkasztott egy százas, üres lebélyegzett tömböt és az űrlapok közül huszonhár­mat kiállított koholt nevekre. Tizennyolc hamisított utalványt Glaszner Vilmos zsidó szigorló orvosnak és öt darabot egy ismeretlen cipésznek adott el. Glaszner Vilmos a tizennyolc űrlapból tiz darabot Mózes Samu cipésznek és Mózes Lajos cipőfelsőrészkészitőnek adott el. Hat da­rabot Susman János, két darabot Bánó György cipészeknek. A kir. ügyészség a panama leleplezése után Ajtai Károly ellen hivatali sikkasz­tás büntette és 23 rendbeli közokiratha- mísitás büntette miatt, Glaszner Vilmos ellen 18 rendbeli közokirathamisitás és sikkasztásra való f elbúj tás miatt, Mózes Samu és Mózes Lajos ellen 10—10 rend­beli közokirathamisitás, Susman János el­len 6 rendbeli, Bánó György ellen 2 rendbeli közokirathamisitás miatt indí­tott eljárást. ^ A törvényszék többször tárgyalta az ügyet, de ítéletre mindezideig nem ke­rült sor. A tegnapi tárgyaláson megjelent Ajtai Károly, aki másfélhónap óta előzetes le­tartóztatásban van, mig azelőtt internáló táborban volt, viszont nem jelent meg a másodrendű bűnösök közül Glaszner Vil­mos, ezért az Ajtai Károly ügyén kivül a többi vádlottakkal szemben elkülöní­tette a biinpert a bíróság. Kihallgatta a törvényszék Ajtai Ká­roly vádlottat, aki részben beismerte bű­nösségét. Beismerte, hogy Glaszner Vil­mosnak eladott 18 darab űrlapot, mig a többi űrlapokra vonatkozóan azt mond­ta, hogy azokat megsemmisítette. Tanú­ként kihallgatta a bíróság Hegedűs Sán­dor dr. városi tanácsnokot, Mohai Lipót tisztviselőt és Fiilöp Géza volt városi tisztviselőt, akik a cipőutalványok kiál­lítására vonatkozólag adtak felvilágosítá­sokat. A bizonyítási eljárás befejezése után Szacsvay László dr. kir. ügyész súlyos büntetést kért a vádlottra, aki köztisztvi­selői minőségben követte el bűncselek­ményét. Demeter János dr. védő enyhítő körülmények figyelembevételét kérte és hangoztatta, csupán sikkasztás büntette forog fenn, mert Ajtai Károlvnak jogá­ban állott utalványokat kiállítani. A perbeszédek után a bíróság Ajtai Ká­rolyt egyrendbeli hivatali sikkasztás bün­tette és 18 rendbeli közokirathamis-itás büntette miatt egyévi és hathónapi bör­tönre, valamint 5 évi jogv>esztésre Ítélte. Az ítélet ellen a vád és védelem felleb­bezett. Iskolafäzeieft a,z ,«?sze,s ,isko aknsk Borosnál, Deák F.-utco 18. Telefon 15—92. K Ö N Y V ELÉS É T elvégzi, üzleti KÖNYVEIT felfekteti DR. PINTÉR ISTVÁN 1 önvve'é i irodája, Fürdő-u. 2d. sz. Tel. 25-26. 03465

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents