Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-11 / 206. szám
ELLENZÉK 1943 szeptera her 13. meg is változtatjuk, az még nem befolyásolja kedvezően helyzetünket. /I népek es országok közötti viszonyt geopolitikai adottságok, gazdasági érdekel: és hatalmi kérdések s:abjak meg — nem pedig világnézetek. Ezt hangoztattuk azokkal szemben is, akik a magyarság lelki alkatával, hagyományaival nem törődve, idegen mintára akarták nemzeti szocialistává átfesteni az országot. Ezt hangoztatjuk azonban must is, a másik oldallal szemben, mert meggyőződésünk, hogy az önmagunkhoz való hűség az egyetlen, amire építeni lehet. Ha tehát ti háború befejezése után majd tárgyalásokra kerül sor, itt súlyúnkat és erőnket nem az fogja eldönteni, hogy milyen rendszerünk van, hunéin az, hogy milyen egyseget jelentünk: milyen fegyveres és lelkiéről képvisel az ország. (Nagy taps.) — Szeretnék itt az 1918-as példára utalni. Akkor egyesek ugyanilyen téves elgondolások miatt alakították át rendszerünket. Amikor Károlyi Mihály Bel- grádban vezérkarával megjelent, szóba sem állottak vele és mivel a széthullott ország semmiféle erőt sem képviselt, a legkíméletlenebbül kényszerítőt lék reájuk a legigazságtalanabb feltételeket. Ugyanennek a háborúnak a végén a törökök, akik szintén a központi hatalmak oldalán küzdöttek, megőrizték nemzeti egységüket, öss/.etartották hadseregüket és fegyveres erővel teremtettek országukra kedvező kész helyzetet, amit azután a győzők is kénytelenek voltak elfogadni. — Semmi som veszedelmesebb, mintha akkor, amikor a háború az emberek idegeit amúgy is erősen igénybe veszi, tetszetős. de tartalmatlan jelszavakkal fogják meg a tömegeket. Ha világnézeti, vagy más alapon telébred a társadalmi rétegek egvmásiránti bizalmatlansága s ha ebben a légkörben az újítás és változtatás láza túlságosan elkapja az embereket. Pedig ilyenkor a legreálisabb látásra és leghiggadtabb magatartásra volna sziik- séo, mert ha a tömeg-indulatok erőre kapnak, szükségszerűen kalandorok, i'aay legjobb esetben fantaszták kerülnek az élre, akik veszedelmes kalandokba sodorhatják a nemzetet. (Úgy van! Úgy van!) A zsidókérdést nem a kUJpol tikai helyzet alakulása, hanem a magyar nemzeti érdekek szerint kell megoldani — Ha megfizetjük ma a balra orientálódókat, megállapíthatjuk, hogy számosán közülük azokból kerültek ki, akik addig, míg a szélsőjobboldali nézeteknek volt nagvobb konjunktúrája, ezen az oldalon állottak a túlzók között. Éppen ugv hasonló jelenséget észlelhettünk régebben a leghangosabb szélsőjobboldali elemeknél, akik közül viszont nem egv a szélsőbalról váltott át oda. Ilyen elemek, akik szemében eddig pártunk túlságosan baloldali volt, most jobboldalisággal vádolnak. Sokan a zsidókérdést tekintik a világnézetek ismérvének. Aszerint áüa- pitiák meg. hogv ki milyen mértékben jobb vagy baloldali, hogy miiven álláspontot foglal el a zsidókérdésben. Meg kell állapítanunk, hogy a szélsőjobboldali vártok voltak a hibásak abban, hogy ezt a fontos, de a magyar problémák szempontjából mégiscsak harmadrendű kérdést a megbízható magyarság ismérvének tették. De amint ez hiba volt az ő részükről, a másik oldal éppen úgy beleesik ebbe a hibába, amikar a demokrácia feltételének mindannak a insszacsiná- lását tekinti, ami a győri beszéd óta a zsidókérdésben történt. A zsidó nem angol kisebbség! Pártunk többször megállapította és programjába is lefektette, hogy a zsidókérdés belpolitikai kérdés, szellemi, társadalmi és gazdasági kérdés, amit nem a külpolitikai helyzet alakulása szerint, hanem az emberiesség és igazságosság jegyében, de a magyar nemzeti érdekek szempontjából kell elbírálni és megoldani. (Lelkes éljenzés és taps.) — Mi tisztelünk minden elvi meggyőződést és tiszteljük mindazoknak az állásfoglalását, akik meggyőződésüket a változó idők között változatlarflil fenntartották és mellettük kitartottak. De amint a jobboldal e°V'égbontó törekvéseivel szemben felemeltük tiltakozó szavunkat, amivel meg akarták osztani Erdély magyarságát, úgy a mostani nehéz időkben, a háború ötödik s talán sorsdöntő esztendejében is felemeljük tiltakozó és figyelmeztető szavunkat. Erdély -magyarságának politikai egységét megbontani vem. engedjük, itt egy huszonkét éven keresztül leszegényitett, elnyomott, de éppen ezért egységbe kovácsolódott magyarság áll. Mi igenis, hirdetjük, hogy Erdélyben nem a politizálás a fontos, hanem az építés, a magyarság megerősítése. (Úgy van!) Igenis, büszkék vaevünk arra. hogy Erdélyben depolitizáltuk a tömegeket, hogy politikai nyugalmat teremtettünk. Pártunkat magát sem fogtuk fel a napi értelemben vett politikai pártnak, hanem magyar munkaközösségnek. (Taps.) A noli'ikal pártok. feladata — Mélyen tisztelt Nagygyűlés! — Kedves Magyar Testvéreim! — Az előbbiekben arra mutattam rá, hogy a helyzetből müven téves következtetéseket vonnak le egyesek, szerintünk a helyesen levont konzekvencia az kell hogv legyen, hogy a közelgő, még súlyosabb nehézségek és megpróbáltatások a magyarságot még szorosabb egységbe, egyetlen táborba kell hogy tömöritsék, amit sem pártharcok, sem világnézeti különbségek. sem felekezeti vagy osztályellentétek szét nem forgácsolhatnak. Az eevre inkább reánk nehezedő nyomást csak akkor tudjuk kivédeni, ha a magvar egvség boltozatát minél jobban megszilárdítjuk. Ezt az eayséoet nem a külön- beriő politikai pártok erőszakos egyesítésében látjuk, hanepn abban, hogy a politikai pártok a nagy. kö~ös nemzeti célokat becsületesen, együttesen szolgál iák. Pá’-íunkát ez i czemnont vezette, amikor 19-12 február 3-án a kormányzattal párt- szövetséget kötve, nirvánákkor behívással fordult az összes magvar pártokhoz az egvött m üköd és érdekeim. Ennek adtam hangot 1942 november 25-én a parlamentben az anropriációs vita során elmondott beszédemben is. A finn pártok minden oca-oc frakciója megtalálta a nemzeti v°- szélv ideién az egvüf+müködés utiát. A nemzeti vesmP' fennáll, itt az utolsó óm az egvüttmüködéc u+ iának megkeresésére és azt meg is kell találni. A nemzet közös nagy céljai — A konzekvenciák helyes levonásának természetszerű velejárója a magyar élet alaptényezőinek, a magyar élet döntő céljainak s a magyar nemzet szerkezetét tartó oszlopoknak világos felmutatása és látása. Meg kell tehát keresni — és könnyű megtalálni azokat a nagy nemzeti célokat, melyekben minden magyar talajból kinövő politikai mozgalom egyesülhet, mert ezek állandó gondolatok, függetlenek a pillanatnyi ' politikai helyzettől. (Úgy van! Úgy van!) 1. A független magyar államiság gondolatát a magyar nemzet soha fel nem adta és fel nem adhatja. Küzdenünk kell tehát az öncélú független Magyarországért, amelyik a Duna-medencében tovább jolytatja ősi hivatásának betöltését, az ittélő népek és gazdasági erők egységesítését az európai egyensúly és a dunamedencei rend biztosítására. (Nagy taps.) 2. A magyar nemzet külső és belső függetlenségének gondolata az alkotmányban jut kifejezésre, amely a korszellem által megkívánt belső megújulásokat történelmi eszményeinek és hagyományainak megfelelően tudta mindig végrehajtani. A magyar alkotmány rugalmassága lehetővé teszi azt, hogy az ország belső megújulása és a háború utáni Európa ujjá- rendezése által megkívánt reformokat is alkotmányos utón valósítsuk meg. A magyar alkotmány szelleme pedig biztosítja azt, hogy az individualizmus és kollektivizmus évtizedek óta tartó birkózásában megtaláljuk az emberi szabadság és a szabadságot biztositó rend egyensúlyát, az erő egyensúlyát az erkölccsel és a tömeg enyensulyát a szellemmel. (Úgy van! Taps!) 3. A magyar népnek állammá alakulása a kereszténység jegyében történt s azóta is a nyugati kereszténység gondolatának letéteményese és legkeletebbre előretolt bástyája volt mindig a magyar állam. A legkeletibb gótikus templomok Csík, Háromszék és Brassó vármegyékben állanak. A keleti Kárpátok karéjánál végződik a Nyugat és ezen túl kezdődik Kelet. Most is, ezután is a tiszta keresztény szellemben kell a magyarság erkölcsért, kultúráját, társadalmát megújítani és a magyarságot tovább építeni. (Nagy taps.) 4. A magyar állam a magyar nemzeten alapul. Államunkat a magyarság jelentette, ő tartja fenn, ő adja meg nemzeti jellegét. Ebben a hazában egyedül a magyarság az, amelynek a számára ezenkívül nincs máshol hely, ezért a magyar államnak a magyarság örök célkitűzéseJ kell szolgálnia. Ha azonban dunamedencei hivatásunkat teljesíteni akarjuk akkor olyan magasabbrendü államKoncepciót kell kialakítanunk, amelynek keretében a nemzetiségek a velünk közös haza építő munkájába bekapcsolhatók. A magyarok és nemzetiségek közötti egyensúly a múltban megvolt, mert már első királyunk politikai végrendeletében a jövevényeknek és vendégeknek az ország érdekében való hasznosítását kötötte utódai lelkére. Történelmünk folyamán nemzetiségi viszályokkal először a XVIII—XIX-ik században találkoztunk. Az első világháború óta történt események és főként a napjainkban egyre súlyosbodó külpolitikai jelenségek nemzetiségeinkben is bizonyá- r,a meg fogják érlelni azt a gondolatot, hogy itt, a vagyhatalmak ütközőpontjában a magyarság és a szomszédnépek végzetesen egymásra vannak utalva és akaratuk és közvéleményük ellenére is meg kell találniok az együttműködés lehetőségét. Abban is minden magyar embernek egyet kell tehát értenie, hogy egyenjogúság és egymás életjogainak tiszteletben- tartása és biztosítása mellett kíván együtt működni a magyar állam határain belül élő nemzetiségekkel, ha ők is erre az alapra helyezkednek. (Úgy van! Úgy van! Taps.) — Ezeknek az alapgondolatoknak alapján az örökkévaló magyar célok szolgálatában csakis akkor tud a nemzet győzelmesen küzdeni, ha valóban a nemzeti társadalmat alakítjuk ki. Rá kell tehát világítani a magyar nemzeti társadalom alapszerkezetének egyes tényezőire, ezeknek egymáshoz való helyes viszonyára és azokra a társadalomépitő feladatokra, amelyek elvégzésével a magyar nemzeti társadalmat még erősebbé tudjuk tenni. A nemzeti társadalom kialakítása — Erős nemzeti összefogás csak úgy valósulhat meg, ha eltűnnek a társadalmi előítéletek, megszűnnek az osztályellentétek és az a kasztszellem, amelyik főleg a felsőbb osztályok részéről elzárkózásban nyilvánul meg más osztályokkal szemben. Igenis, hirdetjük s a magunk példáján tanulva követeljük, hogy le kell bontani a társadalmi válaszfalakat, szabaddá kell tenni a felfelé törekvő értékes elemek útját, el kell törölni az egyes társadalmi osztályok elkülönülését szolgáló címeket, közel kell hozni egymáshoz a magyart. De mindezt egy organikus, kiegyensúlyozott, testvéri társadalom jegyében. Veszedelmes és korszerűtlen jelenség tehát az, hogy egyesek ma megint osztálvharcot akarnak kezdeményezni, vagy legalábbis osztályellentéteket szítanak. Más oldalról egyre hangosabb követelés hangzik el és akció indul el annak megvalósítása érdekében, hogy a munkásság, a földművelő réteg és az értelmiség fogjon össze. Ez Erdélyben nem uj gondolat. A kisebbségi sors nehézségei indították el s ma már tudatosan hirdetjük ennek a szükségességét és gondoskodunk a megvalósultak megőrzéséről és továbbfejlesztéséről. De gondosan vigyázunk arra, hogy milyen gondolat jegyében történik ez a hármas összefogás. Nehogy az értelmiség, melyet jóhiszeműsége, de esetleg csak opportunitása visz most a közös táborba és a tömegénél fogva is nagy súllyal biró magyar földmüvesréteg és munkásság ezen az összefogáson keresztül a magyarságtól idegen célok szolgálatába állittassék és a nemzetköziség vagy a zsidó törtetés lovagoljon magyar tömegek hátán az érvényesülés felé. Amikor a társadalmi rétegeknek nemzeti egységbe való összefogását hangoztatjuk és szorgalmazzuk, nem szabad elfelejteni azt, hogy a munkásság, földmüvesréteg és értelmiség nem külön politikai pártot jelent, hanem az országnak egy-egy társadalmi rétegét. Sajnálatos, hogv a mai magyar élet megoldatlan kérdései közepette a politikai élet fejlődése arra mutat, hogy egyes foglalkozási ágak .mintegy politikai párttá szervezkednek át. Ami bizonyos esetekben lehet indokolt, de semmiképpen sem szolgálja a Helyes társadalmi fejlődést és kibontakozást, mert igy, ha a kolaboráció politikai szempontból fenn is áll — egyes osztály- és gazdasági érdekek miatt még^s szembe kerülhetnek egymással és igy nem szolgálják a nemzet egvetemes érdekeit. Pedig a társadalmi és gazdasági kolaboráció a természetes szükségesség, ami ha megvalósul, máris feleslegessé teszi az egves foglalkozási ágak törekvéseinek politikai programmá való fejlesztését. Ugvanis, ha egy foglalkozási ág politikai párttá alakul és mint ilyen politikai küzdelmet folytat más foglalkozási áoak politikai pártjaival, lehetetlenné válik a társadalmi és hgazdasági élet terén szükséges együttműködés. Nem vonatkoztatom ezt a megállapítást a munkásságra. a liberális rendszerű túltengő kapitalizmus elleni harcára, mert a kapitalizmus nem foglalkozási ág és megérthető, de nem helyeselhető a trianoni ország parasztságának osztálypolitikája, amibe éppen helyzete sodorta, vagy kényszert te tie bele. A feladni u::, hoj/y olyan helyzetet, teremtsünk nekik felemelkedést lehetőségük biztosításával, hogy ez az osztálypolitika feleslegessé váljon. Mi az osztályalapon állókkal ellentétben a nemzetet tekintjük végső, legszélesebb társadalmi kategóriának. Felfogásunk szerint az egyén a maga legteljesebb emberi mivoltát nemzetén belül tudja megvalósítani é.s nemzetén keresztül tud részt venni az emberiség életében. A magyar embernek boldogulása hozzá van kötve a magyar nemzetbe való szerves leiéhez és hivatását mint magyar ember tudja csuk betölteni. (Helyeslés és taps.) — A magyar nemzetet azonban nemcsak társadalmi, hanem munkaközösségnek is fogjuk fel. Egv nagy műhelynek, ( amelyben minden magyar embernek meg van a maga munkahelye, ahol munkájá- I nak meg kell adni azt az erkölcsi és anyagi elismerést, ami őt joggal megilleti. t I elkileg független emberekre van szlikség j — Mélyen tisztelt választmány! • — Kedves Magyar Testvéreim! — Vegyük tehát szemügyre az egyes társadalmi rétegek feladatát ée helyzetét. — Az értelmiségi réteg a társadalmi és nemzeti egységért a legnagyobb fele• lősséget hordozza. Ez a réteg, melyet vezetőrétegnek is szoktak nevezni, feladatát csak akkor tudja ellátni, ha belső szilárdságú, lélekben megalapozott emberekből áll, akik elsősorban magatartásukkal, példamutatásai ’árnak elöl a magyar kötelességteljesitésben s a testvéri közösség vállalásában. Az igazi szellemi és erkölcsi elit magatartása sohasem volt fontosabb, mint éppen ilyenkor, nehéz időkben. Lelkileg független emberekre van szükség, (Úgy van!) akik nem inogtak I a szél járása szerint s akik a sajátos vi- ■ szonyok között tisztán látják sajátos fel- , adataikat és felelősségüket. Ilyenkor első- I sorban a vezetőréteg magatartása a dön- I tő. Ma különösen vizsgálni kell tehát, hogy vájjon azok, akik közéleti szerepre kerülnek, a magyar közösségből jönnek-e és a magyarsáo magatartása, hagyományai, lelke, szelleme él-e bennük. A társadalom vezetői az e^ész nemzet sorsáért felelősek s döntő az, hogv mennyire él bennük a kötelesség s felelősség szelleme. Amikor értelmiségről vagy vezetőréteg- röl beszélek, nem a régi értelemben vett középosztályra gondolok, aminek kritériuma nagy általánosságban bizonyos iskolai végzettség vagy foglalkozás, esetleg származás volt, hanem mindazokra, akiket lelki és szellemi képességeik a vezetésre alkalmassá tesznek. A közélet nyitva kell hogy álljon számukra. És a mai hivatali létra vág# méginkább megalkuvó szervilizmus helvett fokozottabban a tehetség és a gerinces, bátor magatartás kell hooy a közéletre kvalifikáló legyen. (Percekig tartó taps.) Az elit felelőssége — Az értelmiségi réteg .-„élén természetszerűleg ott kell hogv álljanak a szellem emberei is. Az uj magvar életben a mainál sokkal fokozottabb érvényesüléshez és irányitó szerephez kell hogy jussanak. Természetes velejárója ennek, hogy a szellem embereinek is fokozottabban kell vállalniok a magyar közélet irányításáért a felelősséget. Ăz ő fegyverük az írott és elmondott szó és ez a fegyver legtöbbször hatékonyabb, mint azok az eszközök, melyek a többi szellemi foolalkozásvak rendelkezésére állanak. A felelősségtudattól máris áthatott és az egész nemzetnek irányeszméket adó szellemi elitnek, Íróknak és tudósoknak a mai nehéz időkben fokozottabb mértékben kell tehát arra ügyelniök, hogv a magyar szó fegyverével senki se éljen vissza. — A papi és nevelői rend fontosságát minden esetben hangsúlyozni kívánom, valahányszor alkalmam van nyilvánosan szciani. Az ő munkájukon, felelősségérzetükön múlik a nemzet közszellemének egysége, tisztasága, termékenysége. Én a papi és nevelői munkát hivatásnak és nem foglalkozásnak tekintem és meg vagyok győződve róla, hogy csak az tudja valóban jól betölteni, aki azt hivatásszerűen teszi. A társadalom és igazgatás vezetőinek kötelessége tehát gondoskodni arról, hogy mindenben olyan megbecsülést és tekintélyt élvezzenek, amilyet az a komáit/ feladat megkövetel, aminek teljesítésétől, mint a nemzet nevelőitől, vagy a nép vezetőitől elvárunk. De éppen igy gondoskodni Jcell anyagilag is róluk, mert nem végezhetik munkájukat megfelelően anyagi gondokkal küzdve. (Úgy van! Nagy taps.) A vezeíőréteg egyik legfontosabb feladata az állam igazgatása. A jó közigazgatás elengedhetetlen kelléke a rendnek
