Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-11 / 206. szám
0’zi5 2 ACr ii Y O LK 3 Kö XY V TÄáâ t ► r n. BUZUPESÎ I Or a zú zház t ér Purina* nt . m Mussolinit ejtőernyős német csapatok HÉTFŐ, 1943 szeptember 13. IYXIV. évfolyam, 206, szám. 10 ÄRA 16 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár Jékai-u. 16-, I. Teteien; ll—09. Nyomda: Egyen lem-u. 8, Telelőn: 29—23. Csekkszámia: 7205« ALAPÍTÓ TTA: BBRTHR MIKLÓS Kiadótulajdonos: ,,P ALLAS SAJTÓV ÁLLAL AT** Rt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.30 P« negyedévre 12.40, íélévre 24.80, 1 évre 49.60 P„ 99 Erdély magyarságának politikai egységét megbontani nem engedjük“ Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke a párt kolozsvári nagy- választmányi gyűlésén a magyar sorskérdésekről mondott hatalmas beszédet. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter megbélyegezte a felelőtlenül politizálgatók káros működését«- A magyar társadalom minden rétegének képviselői bitvallást tettek az osztatlan magyar egység mellett jtr Tamási Áron a szellem és a gondolat eroinele tökéletes egyiitt- mnnkálkodását kérte az egységes és igazságos nemzeti társadalom megteremtésére A magyar jövendő sorskérdései foglalkoztatnak ma minden magyar embert. Hogyan j látjuk a jelen tennivalóit és hogyan képzeljük el a jövendő feladatait? Mi a kötelessége a magyar nemzet összességének, ha azt akarjuk, hogy a fegyverek zajának elcsendesedése után méltó helyet kapjunk Európában? Ezek a kérdések szerepeltek az Erdélyi Part kolozsvári nagyválasztmányi gyűlésének keretében elhangzott felszólalásokban. Az Erdélyi Párt nagy fontosságú kolozsvári tanácskozásainak rendjén vasárnap a kolozsvári és kolozs- megyei nagyválasztmány tartott ünnepi gyűlést. Jelentőségében és méreteiben országos figyelemre érdemes esemény volt ez a gyűlés, amelyen egész Erdély képviseltette magát. De nemcsak a gyűlésen megjelent magyar vezetők és Erdély minden részéből ideérkezett törvényhozók, kiküldöttek személye tette a gyűlést igazi erdélyi megnyilatkozássá. Mindennél szebb példát szolgáltatott a gyűlés arra, hogyan kell a mai időkben a nemzet sorsáért aggódó öntudatos magyarságnak a kül- és belpolitika nagy kérdéseiről tanácskozni. Az Erdélyi Párt kolozsvári nagyválasztmányi gyűlése nem foglalkozott pártpolitikai kérdésekkel és szembeszállóit mindazokkal, akik a magyar életben egyéni utakon haladnak és akadályozzák az egységes magyar nemzetlélek kialakulását. A párt országos elnökének nagy beszéde olyan politikai hitvallást jelent, amely megtalálja az utat minden magyar ember szivéhez. A kormány képviseletében a kultuszminiszter mondott beszédet, aki az egyházak és az iskolák felbecsülhetetlen fontosságú hivatását méltatta gyönyörű szavakkal, amelyeknek megerősítése érdekében a kormányhatalom min* den áldozatot meghoz. És a szónokok sorában ott szerepelt Erdély két nagy Írója. Egyikük mindig tá^jj tartotta magát a gyakorlati politikától és mint független szellemi ember mondott véleményt magyar kötelességeinkről. Az id-ők parancsolta felelősségérzet késztette arra, hogy felszólaljon sé elmondja a véleményét a jobb jövendő alapjainak ’megteremtéséről. A másik iró, mint politikai vezető szólott Erdélyhez és a telkekbe véste, hogy a magyar nemzet csak olyan békét fogadhat el, amely történelmi jogait biztosítja. És felszólalt a gyűlésen a munkásságnak, a papságnak és a kisgazdáknak képviselője. A szellemi embertől kezdve a fizikai munkásig, Erdély minden társadalmi rétege bebizonyította, hogy áldozatkészséggel és felelősségvállalással akarjuk megállani helyünket az idők viharában. Nem szégyenkezhetünk az utókor előtt, mert tisztában vagyunk azzal, hogy mit kívánnak tőlünk az idők. Erdély magyarsága arról tett bizonyságot, hogy olyan politikai érettséggel ismerte fel a magyar feladatokat és olyan higgadtsággal és bizalommal vizsgálja a magyar helyzetet, ahogyan ezt történelmi hagyományai és a kisebbségi múlt tanulságai megkövetelik. »A magyar lélek nem kiált bosszúért Vasárnap délelőtt tizenegy órakor kezdődött meg a Mátyás Király Diákház nagytermében az Erdélyi Párt kolozsvári és kolozs- megyei tagozatának nagyválaszrmányi gyűlése. A gyűlés iránt a magyar társadalom roinI den részéből hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. Nemcsak a kolozsvári és a megyei magyarság kiküldöttei jelentek meg impozáns számban a gyűlésen, ott volcak egész Erdély magyarságának politikai, egyházi, művelődési és gazdasági vezetői. Erdély minden részéből küldöttségek érkeztek a gyűlésre, amely .te külső összetételében is az erdély, közvélemény legigazibb kifejezője volt. örvendetes látvány volt, amikor a kalotaszegi falvak küldöttsége felvonult a gyűlésre. A kalotaszegiek színes népviseletben jöttek el és nagy tömegekben vonultak fel a többi kolozsme- gyei falvak tagozati kiküldöttei is. A kormány képviseletében dr. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter érkezett meg Kolozsvárra. A kultuszminiszter és gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke röviddel tizenegy óra után foglalták el helyüket a közönség lelkes éljenzése közben az elnöki emelvényen. Melletük foglalt helyet az Erdélyi Párt központi vezetősége, mögöttük pedig a párt felsőházi tagjai és országgyűlési képviselői. A nagyválasztmány ülését Callus Viktor felsőházi tag, az Erdélyi Párt kolozsmegyei tagozatainak elnöke nyitotta meg. Szeretettel üdvözölte Szinyei-Merse Jenő vallás és köz- oktatásügyi minisztert, aki a kormány képviseletében eljött a nagyválasztmányi ülésre, hogy Erdély fővárosában, tájékozódjék azokról a kérdésekről, amelvek minket foglalkoztatnak és megismerje azokat a politikai célkitűzéseket, amelyeket az itteni magyarság magáénak vall. A továbbiakban őszinte ragaszkodással köszöntötte Teleki Béla grófot, az Erdélyi Párt országos elnökét, akit a párt legteljesebb bizalmáról biztosított. Gallus Viktor beszéde további során a következőket mondotta: hullott a bilincs. — Ma három éve annak, hogy a felszabadulásunkat hirdető honvédkübt megszólalt, ma három éve annak, hogy a magyar kézről lehullott a bilincs. Ezeknek a boldog napoknak az emléke él és élni fog minden magyar emberben. Ez a nap évfordulója mindig ün% népe lesz az itteni magyarságnak. Köszönjük a Gondviselésnek, hogy visszavezetett hazánkba. Ez a nap azonban kötelezettségeinkre is figyelmeztet, hogy ezért a számunkra legnagyobb ajándékért hálánkat áldozatokkal és megfeszített munkálkodással bizonyítsuk be. — De nemcsak a megindulás érzése fog el, hanem az elégtételé is, amikor arra is gondolunk, hogy a bilincseitől megszabadított kéz nem szorult ökölbe, hogy visszaüssön elnyomóira, a lélek nem kiált bosszúért, nem kíván megtorlást, hanem félretéve a megalázkodások hány tor gat ás át, hozzákezdett a romok eltakarításához, hogy egy szebb és egy jobb, boldogabb életnek alapjait rakja le. — Építeni csak nyugodt légkörben lehet és hozzá egységes társadalmi összhang, egymásiránti bizalom szükséges. Ezeknek a politikai feltételeit igyekezett megteremtem az Erdélyi Párt. Ezeket a, szempontokat sohasem tévesztette szem elől. Felelősségünk érzése ösztönöz arra, hogy ma, amikor túl vagyunk az erdélyi újjáépítés alapjainak lerakásán, nem hangoskodva, de önérzettel jelentkezzünk a nagy magyar feladatok, a belső és külső kérdések megoldási munkájára is. — Tudjuk, hogy ezekben a súlyos és nehéz. időkben Magyarország sorsáról és létéről van szó é's magatartásunkkal méltók akarunk lenni a történelmi időkhöz s a magyarság hagyományihoz. — Nem feledkezhetünk meg a magyarság történeti küldetéséről, ősi életformáiról, őseink nagy örökségéről, megfeszített erővel munkálkodunk azon, Isogy a magyarság jövője ezen a földön évszázadokra biztosítva legyen, — Ezeknek a gondolatoknak a jegyében mai gyűlésünket megnyitomu ;Gróí Teleki Béla beszéde A közönség szűnni nem akaró tapsa közepette ezután gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke emelkedett szólásra, aki miután üdvözölte a minisztert és a megjelenteket, a következő beszédet mondotta: — Kedves Magyar Testvéreim! — Egyre súlyosbodó események idején tartjuk meg mai gyűlésünket, hogy újból szemügyre vegyük magyar sorskérdéseinket. Ha eredményes munkát akarunk végezni, bátran kell a kérdésekkel szembenézni és mindenekfölött őszintén kell beszélni. — Mussolini lemondásával, a fasiszta rendszer felszámolásával, majd Olaszországnak a háborúból és egyben a tengelyszövetségből való kilépésével vitathatatlanul a világküzdelem uj fejezetéhez érkeztünk, uj helyzetben vagyunk. — Mi is az uj helyzet lényege? A háború most már a kontinensen folyik. Az orosz nyomás következtében a keleti front is nyugat, felé tolódott el. A háború tehát közelebb jött és reánk nézve fenyegetőbbé vált, mint eddig volt. De most îs folyik és egy háború tartama alatt soha sem lehet eldönteni azt, hogy mikor és miképpen fog befejeződni. Nem rendszerünk milyensége, hanem fegyveres rés lelki erőnk adja meg súlyunkat a háború utáni tárgyalásokon — Sokan vannak, akik máris végleges I jóslásokba bocsátkoznak, biztosan tudni vélik, hogyan fog ez a háború befejeződni és le is akarták vonni annak konzekvenciáit. Meggyőződésem szerint azonban az általuk feltételezett kimenetelnek a konzekvenciáját is rosszul vonják le. Olyan rendszert akarnak nálunk létrehozni és megvalósítani, amely a nézetük szerinti győzők rendszerének felel meg. Feltételezik, hogy rendszerük azok előtt majd kedvesebb lesz és hogy azzal szívesebben és eredményesebben fognak majd tárgyalni. Világos, hogy ma, háború folyamán az ellenfelek kívánatosabbnak látnának nálunk olyan rendszert, amelyik a nemzeti erőket megosztja és az ellenállást gyengíti. A fasizmus bukásával kitűnt az is, hogy ez a háború nem világnézeti háború, hanem hatalmi érdekek körül forog. Ezért ha rendszerünket
